Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT ^?€úian 3 Zárszámadási közgyűlések megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) boldogulni az ágazatban dol­gozókat. Ez egyúttal az egész arszág javára is válik. Az zgész népgazdaságnak érdeke, riogy a termelés ne inogjon meg, továbbra is legyen ked­vük, erejük a,z embereknek áldozatot hozni a jövőért. A politikai életben, mondotta Pozsgay Imre, a következő idő­szakban tisztázó eszmecserék­re. vitákra és feszültségekkel teli időszakokra kell számíta­ni, de remélhető, hogy a tisz­tázás biztonságot hoz a me­zőgazdaságnak és a hozzá kap­csolódó más ágazatoknak és biztonságérzettel fogja eltölte­ni az ország lakosságát is. Réce/, Rákosvölgye Tsz Jól forgatták a pénzt A péceli Rákosvölgye Ter­melőszövetkezet valamennyi tagja milliomos. Ha a téesz 1 milliárd 300 milliós vagyonát felosztanák, ilyen szép kerek summa jutna minden itt dol­gozónak. Természetesen nem akarják eladni épületeiket, gé­peiket, hiszen a tegnapi zár­számadás számadatai 'is bizo­nyítják, jól sáfárkodnak a va­gyonukkal. Tavalyi munkájuk eredménye 152 milliónyi tisz­ta nyereség. Bár 1987-ben 18 millióval többet értek el, de fi­gyelembe véve a szabályozók és az elvonás változásait, a béremelést, valamint a szemé­lyi jövedelemadót, az 1988-as esztendő az utóbbi tíz év leg­jobbja. A szép nyereség azonban nem jelenti azt, hogy minden simán ment volna tavaly. Mint Czerván Márton elnök szavai­ból kiderült, a borkombinát és a tojóház veszteséggel zár­ta az évet. A hatékonyság nö­vekedése a vártnál kisebb arányú volt, 2-3 százalék. A 152 milliós nyereség egy ré­szét annak köszönhetik, hogy jól forgatták pénzüket, a fe­lesleg egy részét kölcsönad­ták, s ez jelentős kamatbevé­telt eredményezett. Beruházásokra tavaly 55 mil­lió forintot fordítottak. A leg­jelentősebb tétel az a 15 mil­lió, melyből a Hungaroring mellett autósmozit építettek, A mozi már az első évben 3 milliós nyereséget hozott. Mátrai Tibor Gomba, Fáy András Tsz Szükség volt a tartalékra „Régen kaptunk ennyire alapos, részletező, kritikus hangú tájékoztatást egy esz­tendő mérlegéről, mint most” — mondta az egyik résztvevő a gombai Fáy András Tsz teg­napi zárszámadó közgyűlése előtt. A • kedvező minősítés kétségtelenül meg is illette az előterjesztett beszámolót, csu­pán annyi a szépséghibája, hogy a terjedelmes anyag summázata az kellett legyen: „a szövetkezet az utóbbi évek legrosszabb eredményét érte el." Az 1985-ös 12 millió 801 ezer, az 1986-os 4 millió 806 ezer és a tavalyelőtti 13 mil­lió 175 ezer forint mérleg sze­rinti eredményéhez képest a tavalyi esztendő 887 ezer fo­rintnyi vesztesége valóban fi­gyelmeztető. A vezetőség jelentéséből és az Ujj István termelőszövet­kezeti elnök által elmondot­takból azonban az is kivi­láglott: a náluk tapasztalt gondok egy része általánosít­ható, s ahogy a helyieknek meg kell birkózniuk saját lec­kéjükkel, ugyanúgy az agrár- politika irányítóinak is át kell gondolniuk saját — kö­zeli — döntéseiket Némi örömöt az jelent az ürömben, hogy mivel 1987-ről a gombai közös gazdaság — előrelátóan — 8 millió 441 ezer forint összegű adózat­lan nyereséget tartalékolt, a tavalyi veszteség elszámolása különösebb gondot nem jelent. Mindenesetre továbbra is fél­retettek kétmilliót... Vereszki János Kerepesid rcsa, Szil a smenti Tsz Többet tettek az asztalra Tegnap délelőtt tartották a zárszámadó közgyűlést a Szi- lasmenti Termelőszövetkezet­ben, ahol a szabályozók szorí­tásai ellenére igen jó évet zár­tak. Átlagos állományi létszá­muk az elmúlt évben 1500 fő volt. S mint az Porgányi Gyu­la tsz-elnök beszámolójából kiderült, mindenki kicsit töb­bet tett az asztalra, mint amit vártak tőle. A termelőszövet­kezet erre az évre a tervezett 50 millió forintos nyereség he­lyett 66 millió 215 ezer,, forin­tot produkált. Sokirányú te­vékenységüket szinte vala­mennyi közgazdasági szabá­lyozó érintette. Az árak emel­kedése, az áfa, a bruttósítás, a személyi -jövedelemadó és a társadalombiztosítási járu­lék emelkedése mind-mind teherként jelentkezett náluk is. A gazdaságban voltak külö­nösen kiemelkedő eredményt produkáló főágazatok, veszte­séges ágazat nincs. Az aroma fóágazat árbevételi, valamint hatékonysági mutatóit jóval a terv felett teljesítette. Ez’ azt bizonyítja, hogy a korábbi nagy beruházás megtérül. A nagy nyereséghez hozzásegí­tett még a világszerte ismert gyógynövénytermesztő és -fel­dolgozó gárda összehangolt és Várják az érdeklődő párttagokat Csütörtökön délelőtt pártbizottsági ülés Február 23-án, csütörtökön 9 órára összehívták a megyei pártbizottság ülését. Először Hámori Csaba első titkár tart szóbeli tájékoztatót a Közpon­ti Bizottság februári üléseiről, majd a testület által kiküldött munkacsoport vezetőjeként dr. Balogh Pál terjeszt elő tájé­koztatót a megye közéletének tisztaságáról, a vezetők és a pártszervezetek magatartásá­ról. A harmadik napirendi pontban Herczenik Gyula osz­tályvezető előterjesztése alap­ján javaslatot vitatnak meg a pártszervezeteknek az új tár­sadalmi, politikai szerveződé­sek tevékenységével kapcsola­tos főbb tennivalóira, végeze­tül elfogadják a megyei párt- bizottság és fegyelmi bizottság 1989: évi munkatervét. A testület ülése — immár másodszor — nyitott a megye érdeklődő párttagjai előtt. A terem korlátozott befogadó­készségére való tekintettel azonban kérik a részt venni szándékozók előzetes bejelent­kezését az 555-772 számú tele­fonon, vagy írásban a párt­ós tömegszervezetek osztályán. kiváló munkája, ök 47 mil­liós üzemi eredményt produ­káltak. Árvái Magdolna Szcntmártonküta, Kossuth Tsz Vagyonfelélés Kilencezer hektáron gazdál­kodik Szentmártonkátán a Kossuth Termelőszövetkezet. Tegnapi zárszámadó küldött- gyűlésükön dr. Samu János, a téesz elnöke arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy bizony az 1988-as esztendő rendkívül gyenge eredményeket hozott. A növénytermesztési ágazatot az aszály sújtotta. Csupán a ku­koricatermésben 26 millió fo­rintos káruk keletkezett. A 18 millió forintos nyereségtervük­ből egyetlen fillért sem sike­rült felmutatniuk. Az elnök kerek perec kijelentette, hogy eladósodott szövetkezetté vál­tak. A gazdálkodási hullám­völgyből történő kilábalásukat csak nehezítik a felvett hite­lek magas törlesztési kama­tai. Tavaly 160 millió, úgyne­vezett üzemeltetési hitelt vet­tek fel. s erre a bank 15 szá­zalékos kamatot állanított meg. Hideg zuhanyként érte őket, hogy az esztendő második fe­lében különösebb magyarázat nélkül a pénzintézet a jelzett 15 százalék helyett már 17 százalékos kamattörlesztést vár el tőlük. A termelőszövetkezet vagyo­na az elmúlt év elején 209,6 millió forintot tett ki, de az esztendő végére már csak 200 milliós értéket képviselt. Le- hangoltan jegyezte meg dr. Samu János, hogy kezdetét vette a téeszben a vagyonfel­élés folyamata. Gyócsi László SPÓROLNAK AZ ÉPÍTŐK KNEB-ülés Jó esetben is csak a romlás lassítására elégséges az az ösz- szeg, amelyet a tanácsok az úthálózat fejlesztésére, fenn­tartására fordítanak a VII. öt­éves tervben. A költségvetés­ből erre a célra 22 milliárd fo­rint jut számukra. Jelentős károkat okoz, hogy a tanácsok útfejlesztés! elképzeléseiből gyakran hiányzik az előrelá­tás, a munká'atokat átgondo­latlan takarékossági szemlélet vezérli. Az sem ritka, hogy mindenféle műszaki terv nél­kül fognak az átépítéshez, il­letve — az anyagi források hiányára hivatkozva — olyan munkákat hagynak el, amelyek az útburkolat élettartamát nö­velnék; például „elspórolják'’ a vízelvezetést. Erre a megál­lapításra jutott a Központi Népi Ellenőrző Bizottság pén­teken, az MO-ás autópálya épí­tési főnökségen megtartott ki­helyezett ülésén. Az érintett főhatóságok, vál­lalatok szakembereinek rész­vételével — a szokásoktól elté­rően a sajtó nyilvánossága mellett — megtartott, eszme­cserén a közlekedési tárca ne­vében Derzsi András közleke­dési, hírközlési és építésügyi miniszter adott rövid áttekin­tést. A közelmúltban hivatal­ba lépett miniszter mindenek­előtt arra figyelmeztetett, hogy a költségvetés jelenlegi, ma­radékelven alapuló viszonya az útfejlesztéshez konzerválja az úthálózat elmaradott álla­potát. A jelentés vitájában elhang­zott: az úthálózat fejlesztésé­ben hazánk az utolsó pillanat­ban van, amikor még meg le­hetne akadályozni, hogy olyan feszültségekkel terhes helyzet alakuljon ki, mint amilyen ma a hírközlésben tapasztalható. A HÉT HÍRE SZOJAJAJ ® Megtartotta vezetőségválasztó ülését az ország- gyűlési képviselők agrár csoport ja. @ Átadták a Pro Űrbe Budapest kitüntetéseket. Q Fotókiállítás nyíljt Jászberényben Emlékeim Erdélyből címmel. ® Első vendégeit fogadta az új egri SZOT-szálló. ® Ankétot rendeztek a fővárosban Betét, hitel, tőkeáramlás cím­mel. ® A hét híre az is, hogy kétnapos országos szója- termesztési tanácskozás színhelye volt Harkány. A közmondás a valóságot tudatja, amikor azt halljuk: nem akarásnak nyögés a vé­ge. Ami azt illeti, a szójater- mesztés körül sok volt a nyög- décselés tegnap is, sok ma is. Kérdés, azonban, valóban nem akarásról tesz tanúságot a nyögés? Avagy akarás, nem akarás helyett valami egészen másban kellene keresni a ma­gyarázatot, az okot a. szója- jajra? Tavaly a súlyos csapadék- hiány következtében tizen­négy százalékkal csökkent a kukorica termésmennyisége. Kellene, nagyon kellene a pótlék, mondjuk a szója­bab ... De nincsen. Az sin­csen. A pillangósok családjá­nak ez a rendkívül hasznos tagja — magja, szára egyaránt feldolgozható — meghökken­tően lassan araszol be a ha­zai növénytermesztésbe. Oly­annyira lassan, hogy például a megyében 1986-ban egyet­len hektárt sem adtak neki az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Messziről és nagy kerülők­kel jutott el Európába ez a növény. őshazája Közép- Azsia. Kína, Japán sok-sok évszázada termeszti mezőgaz­dasága legközönségesebb nö­HARAC NÉLKÜL VÁLTAK EL Nem fértek a skatulyába Aszódon, a II. Sz. Fiúnevelő Intézetben testületi ülést tar­tott a héten a szakszervezeti bizottság. Az értekezlet min­denképpen rendhagyónak szá­mított; három és fél hónap fölgyorsult eseményeit rögzí­tette. Arról van szó ugyanis, hogy a gyermek- és ifjúság­védelemben dolgozók búcsút mondanak a MEDOSZ-nak, s ezentúl a pedagógus-szak­szervezeten belül önálló ága­zatot alkotnak. így leírva a dolog rend­kívül egyszerű. A döntést azonban sokféle esemény előz­te meg. Bujdos László, a ne­velőotthon igazgatója 1984-ben miniszteri biztosként került Aszódra. Feladata nem keve­sebb volt, mint a széthulló in­tézmény összefogása. Most, ezen a testületi ülésen már egy jól működő otthon veze­tőjeként. nincs szüksége ar­ra, hogy a nevelői munkát minősítse. Lényegében 1984 óta izgatta őt az itt dolgozók szakszervezeti hovatartozása, ám eddig nemigen nyílt mód a változtatásra. Hallatta hangját — A gyermek- és ifjúságvé­delemben hozzávetőleges adat szerint huszonötezren dolgoz­nak az országban. Jó részük — munkahelyük révén — eredendően a pedagógus-szak­szervezet égisze alatt tevé­kenykedik. A nevelőotthonok azonban, így a miénk is, a megelőző tárcához való tarto­zás miatt, úgymond áthagyo­mányozódtunk a MEDOSZ-ra. Ez már akkor is eleve hátrá­nyos helyzetet eredményezett, mind az ágazatnak, mind a gyermekvédelmi szakemberek­nek. A Művelődési Miniszté­rium nem tekintette tár­gyalópartnernek a MEDOSZ-t. Sajnos, a többiek, akik a pe­dagógus-szakszervezethez tar­toztak, sem jártak sokkal job­ban. Ez meglátszott a szabá­lyozások előkészítésében is, sőt, a kodifikációban sem hallatta hangját egyik szak- szervezeti ágazat sem. Példa erre, hogy a nevelőotth'onok­ban a vasárnapi munkát egy­szerűen ügyeleti díjjal szá­molták el, s tehették joggal, mert hiányzott a markáns érdekképviselet. Nem lett sok­kal jobb a helyzet akkor sem, amikor a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium felügye­lete alá kerültünk. Az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete „lenyeli" a szociálpolitikai támogatásnak azt a részét, amely a gyermekvédelemé le­hetett volna. Tavaly novemberben a MEDOSZ-ban szakcsoportok alakultak, szám szerint hat. Ezen belül pedig szekciók, ahová a gyermekvédelem az egyéb kategóriába szorult. — Harminc ' évi MEDOSZ- tagság után ezzel a tagozódás­sal már nem érthettünk egyet — mondta Bán Mihály szb- titkár. — Válaszút elé kerül­tünk. Legelőször saját házunk táját „szondáztuk”, fölmérve, dolgozóink melyik szakszer­vezethez szeretnének tartoz­ni. Ezután, november harmin­cadikén az ország minden gyermekvédelmi intézményét megkerestük levélben véle­ményüket kérve. Az állásfog­lalás egyöntetű volt, így aztán tetszett, nem tetszett, mint a válás elindítói, rá kényszerül­tünk az ideiglenes szervezőbi­zottság szerepére is. A peda­gógus-szakszervezet örömmel fogadta tőlünk az alulról épít­kezés gondolatát. Tárgyalá­saink során arra a megálla­podásra jutottunk, hogy az ágazaton belül önálló tagozatot alakítunk„ Kevésbé fontos — önálló tárgyaló jogkörrel rendelkezve, partnerei lehe­tünk a minisztériumoknak, él­hetünk mindazzal a kompe­tenciával, amely a tagozati vezetőséget megilleti — foly­tatta az érvelést az igazgató. — Kiegyenlíthetjük az anya­gi hátrányainkat, például az 1200 forintos nevelői pótdíj eltűnését, nyomatékosan kér­hetjük, hogy a bérfejlesztés­ből a ml dolgozóink is bér­tömegarányos részesedést kap­janak. Másik, nem kevésbé fontos lehetőségünk az, hogy a szakmapolitikai tenniva­lóinkban is előbbre léphe­tünk. A jó gazda nyája Manek János, a MEDOSZ Pest megyei bizottságának politikai munkatársa hozzá­szólásában elmondta, hogy már annak idején sem ér­tették igazán, hogyan is tar­tozhatott ez a terület az ága­zathoz. Azonban a jó gazda nem kergeti szét a nyáját, hát a MEDOSZ sem kezdeményezte az elválást. Az ágazati tagozó­dásnál újra terítékre került a probléma, s már nemigen volt „skatulya", amibe belefért volna a gyermekvédelmi szak­emberek hovatartozása. Hideg Ilona, mint a fogadó szakszervezet munkatársa, ar­ról beszélt, hogy o döntés megalapozott volt, s az intézet dolgozói az előkészítést fele­lősséggel végezték. Minden­képpen égető problémát ol­dottak meg, hiszen volt már a pedagógus-szakszervezeten belül is válási hercehurca, amely azonban nem mozga­tott meg ennyi embert. Pél­dául, amikor a felsőoktatási intézmények munkatársai vál­tak ki, vagy a Gödöllői 5. Sz. Általános Iskola által kezde­ményezett Humanitás elneve­zésű szerveződés, ők is or­szágos felmérést végeztek, ám ilyen látványos egyetértést nem értek el. Pénteken, a budapesti Fák­lya Klubban sor derült az ala­kuló ülésre. Volt megye, ahon­nan tíz küldött érkezett; ez­zel is reprezentálva a szán­dék megalapozottságát és ko­molyságát. így tehát a pe­dagógus-szakszervezeten be­lül önálló tagozatot regiszt­rálhatunk, amely a gyermek- és ifjúságvédelem területén dolgozókat egyesíti. Kossuth Lajos szavaival élve: legyen ugyanannyi erő a végrehaj­tásban, mint amennyi a meg­ajánlásban volt! Bellér Ágnes vényeinek egyikeként. S a Glycine sója bejárta Ameri­kát is — ma a világon a leg­nagyobb termesztője az Egye­sült Államok —, míg azután a múlt században felbukkant Európában. Lassan növeke­dett hí.veinek a tábora. Igaz, nem terem meg akármilyen földön, termékeny talajt kö­vetel. S tagadhatatlanul igé­nye a páradús levegő is, azaz az ismétlődő aszályokkal küszködő területeken nem sok a remény a termelési rekor­dokra ... Mégis, a termelés­nek nincsen annyi ákadálya, mint amennyit ennek a nö­vénynek a sok jajjal teli sor­sa felmutat. Ellenfeleinek a tábora ugyanis nem csekély! Nevezik a talaj kizsarolójá­nak, mellékízei miatt emberi táplálkozásra alkalmatlannak, a magfeltárás viszonylag bo­nyolult technológiájára hivat­kozva gazdaságtalannak mi­nősítik... Elutasító jelzők­nek, a tagadást igazolni lát­szó okoknak soha nem vol­tunk szűkében hazánkban. Közben pedig dollármilliókat fizetünk ki az importért, mert a takarmányozáshoz nélkülöz­hetetlen a szója. Furcsa helyzet. Miközben az állatállomány gyarapodott a megyében — de legkevesebb az, hogy nem csökkent bizo­nyos fajtáknál —, a szója termésterülete 1981 és 1985 között a töredékére zsugoro­dott az 1976 és 1980 határolta időszakban elértnek. A mező- gazdasági üzemekben a ter­mőhelyi adottságokkal ma­gyarázzák a tartózkodás okát, valójában azonban az érde­keltség hiánya az a gyökér, amelyről a baj szárba szök­ken. A más növényeknél el-*N érhető többletjövedelem, az egyszerűbb termesztési tech­nológia, az értékesítés simább menete rhind-mind a szója ellenében más növények mel­lett szól. Tipikus esete az an­nak, amikor nem randevúzik a népgazdasági és az üzemi érdekeltség, amikor a rövid táv maga alá gyűri a hosszú távot a fontossági listán. A magunkfajta laikus szá­mára meghökkentően tágas a szójahasznosítás világa. Az olajnak például fontos szerep jut a festék- és lakkiparban éppúgy, mint az emberi étke­zésben, lisztjének a sütő- és cukrászioarban, a gyermek­tápszereknél, szára akár zöl­den, akár silózva etetve, érté­kes takarmány... Ez a lista hosszú. Annál rövidebb a ter­mesztésé: hatvan-nyolcvan hektár jut a szójának a me­gyei mezőgazdasági üzemek­ben. S mint említettük, volt olyan esztendő, amikor egyet­len hektár sem. Igaz, az or­szágos adatok sem tanúskod­nak hatalmas termesztési kedvről Viták voltak, vannak azon, mi a célszerűbb: termeszteni a szóját, avagy helyette pél­dául kukoricát ültetni és azt eladva megvásárolni a másik növény termését. Birkóznak egymással a szakavatott és ennek ellenére homlokegye­nest ellenkező vélemények. Amibe merészség lenne a laikusoknak belebeszélni. Az azonban nem merészség, ha töpreng az ember: vajon nem nyílna mód a gyakorlati pró­bákra? Az érdekeltségnek a mindennapos termelésben tör­ténő széles körű megméreté­sére? A mivel miért fizeim­nek az okos súlyozására? Any- nyi kísérlet, próbálkozás után — említsük csupán a szója- kenyeret, a szójás felvágot­takat — nem' lenne itt az ideje annak, hogy valóságos piaci viszonyok dönthessenek a szója sorsáról? Persze mi­ért éppen a szója sorsáról, ha a többiről sem azok dönte­nek? Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents