Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA PEST MEGYEI XXXIII. ÉVFOLYAM, 42. szAm Ára: 5,30 forint 1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága Myra Blyth látogatása Miklós Imrénél Myra Blyth, az Egyházak Világtanácsa menekültügyi bizottságának Európa-titkára pénteken látogatást tett Miklós Imre államtitkárnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. A szívélyes légkörű találkozón Miklós Imre tájékoztatta vendégét, hogy a magyar állam, a társadalmi szervek és az egyházak miként vesznek részt a Romániából menekültek megsegítésében. Szó volt arról, hogy az Egyházak Világtanácsának menekültügyi bizottsága, a nemzetközi egyházi segélyszervek támogatni kívánják a magyarországi protestáns egyházak segélyezési tevékenységét. A találkozón részt vett Lehel László, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a közeli napokban határ menti baráti találkozóra a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba utazik. Fejti György a határőrségnél Pénteken kibővített ülést tartott az MSZMP Határőrségi Bizottsága. A tanácskozáson Kun István vezérőrnagy, első titkár adott tájékoztatást az MSZMP KB február 10—11-i üléséről. A pártbizottság ülésén részt vett, felszólalt és válaszolt a jelenlevők kérdéseire Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Pozsgay Imre is felszólalt a dunavarsányi Petőfi Tsz zárszámadó közgyűlésén (képünk). Tegnap Pest megyében még számos más szövetkezet is megtartotta zárszámadó közgyűlését. Tudósítóink a gombai Fáy András, a kercpestarcsai Szilasmenti, a péceli Rákosvölgye és a szent- mártonkátai Kossuth termelőszövetkezetek ered ményeket összegző és feladatokat meghatározó tanácskozásairól küldték beszámolóikat Zárszámadó közgyűlést tartott pénteken a dunavarsányi Petőfi Tsz. Jelen volt és felszólalt Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter. Tisza András, á 6300 hektáron gazdálkodó kollektíva el- .nöke beszámolójában elmondta, számukra 1988 is sikeres év volt: túlteljesítették a tervüket, termelésük, nyereségük meghaladta gz előző évit. 1988-ban Összes bevételük meghaladta az 1,5 milliárd forintot, a bruttó nyereségük pedig csaknem elérte a 80 milliót, bár közben létszámuk 225-tel csökkent. Különösen eredményes volt a szarvasmarha-ágazat, amely 35 százalékkal teljesítette túl árbevételi tervét. Pozsgay Imre felszólalásában többek között hangsúlyozta: az agrárpolitika dolga, legfőbb feladata, hogy hagyja (Folytatás a 3. oldalon.) NEMZETKÖZI BANKÁRKÉPZŐ AVATÁSA Könyörtelen realitások Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar—francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért arra: számunkra kiemelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal fenntartott kapcsolatainknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési helyzetünk több, egyrészt tőlünk független tényező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalásában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez és élvezhettük támogatásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erőfeszítéseink mellett támaszkodhatunk a nemzetközi környezet, s különösen a Valutaalap és a Világbank támogatására. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a könyörtelen realitások kölcsönös figyelembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletartozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtésére vonatkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési mechanizmusát befolyásoló objektív adottságok, s a társadalmi, politikai viszonyokból adódó korlátok. Bármelyik oldalt vagy tényezőt hagyjuk figyelmen- kívül, kudarcra ítéljük legjobb törekvéseinket. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Ráadásul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy belső piacán ösz- szekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat. Egy ilyen közegben természetesnek kell tekinteni, hogy egy „szabályos" piacgazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valutaleértékelés, adókulcs-módosítás — nálunk alkalmazva nem ugyanazokat a reagálásokat és következményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csalódások érhetnek bennünket. A működési sajátosságok figyelembevételénél csak egy fontosabb: hogy jobbító törekvéseink magát a működést nehogy lehetetlenné tegyék. Ez a veszély akkor áll fenn, ha a gazdasági racionalitás szempontjai elfedik előlünk az óhatatlanul keletkező társadalmi feszültségek kritikus értékét. Ezután kifejtette: tudnunk kell, hogy a pénzügyi intézményrendszer piacgazdaságokból jól ismert eszköz- és szervezeti rendszerének kiépítése önmagában nem garantálja a gazdaság hatékony működését. A bankszakma presztízsének növeléséhez véglegesen meg kell haladni néhány, az ötvenes években kialakult, és azóta klisévé merevedett ideológiai tabut is. Arról van szó, hogy a vállalkozás ne tartozzon többé az erkölcsileg gyanús kategóriába, ellenkezőleg: a vállalkozás számítson erénynek. Rögtön hozzátenném, hogy nem a mai, kissé még zsibvásárra hasonlító formájában, hanem a holnap piaci kényszere által szabályozott alakjában. ■ Fontos, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás társadalmi felelősségét az jelentse, hogy az emberek szükségleteit kielégítő javakat kell termelnie. A gazdálkodás tehát elsösoÄan ezen a ponton erkölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályt a gazdálkodás megszegi, akkor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. Meg kell végre haladni azt a tételt — és ez már közvetlenül a bankszakmát érinti —, hogy a gazdálkodók számára csak a munka erkölcsös, és a kereskedelem erkölcsileg veszélyes, a pénzkölcsönzés pedig kifejezetten tilos. Az ötvenes években az állam ugyanis ennek a felfogásnak a jegyében óvta meg a gazdálkodókat attól, hogy a kereskedelem és a pénzkölcsönzés bűnébe essenek. Állami ’monopóliummá tette a kereskedelmet és a banki tevékenységet Is. Ez nemcsak a gazdasági energiák képtelen gúzsbakötéséhez vezetett, hanem szemléié- tileg is az ősrégi etikai tanok szintjére történő visszaesést jelentett. A helyzet most már más. A kétszintű bankrendszer, a vállalkozások újfajta szabályozása már az európai kultúrfejlődés mércéjén is mérhető szemlélet alapján történt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága február 20-ára, hétfőre összehívta a Központi Bizottság ülését. A tanácskozáson az új alkotmány koncepciójáról szóló napirend előterjesztője Fejti György, a KB titkára. lványi Pál, a KB titkára ismerteti az agrárpolitika megújítására vonatkozó tervezetet. A városi és a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb politikai tapasztalatairól készített jelentés előadója Lukács János, a KB titkára lesz. Mint ismeretes, a hatályos alkotmány felülvizsgálata — összhangban az 1988. májusi pártértekezlet határozatával — megtörtént, és elkészült az új alaptörvény szabályozási koncepciója is. A Központi Bizottság elé kerülő anyag indítványozza: az okmány szögezze le a történelmi folytonosságot, a magyar társadalom legutóbbi 40-45 évének eredményeit és azt, hogy Magyarországon továbbra is szocializmus épül. Az emberi és az állampolgári jogok, illetve kötelességek hangsúlyozottan szerepeljenek az alaptörvényben. Az agrárpolitika megújításának javaslata az elmúlt évtizedek eredményeire, értékeire és tapasztalataira támaszkodik. A magyar gazdasági reformfolyamat felgyorsításához való szerves kapcsolódás elodázhatatlanná teszi az agrárágazat helyzetének áttekintését és ' a szükséges változások, a megújulás kezdeményezését. A javaslat szerint a Központi Bizottság állásfoglalás- tervezetét nyilvánosságra hozza és pártvitára bocsátja. Ugyanakkor igényli a szakmai, a tudományos és az érdekképviseleti szervek, fórumok véleményét is. A testület — a viták tapasztalatait is figyelembe véve — még ebben az évben ismételten napirendre tűzi az agrárpolitika időszerű kérdéseit. A városi és megyei pártértekezletek, valamint pártbizottsági ülések politikai tapasztalatairól szóló előterjesztés hangsúlyozza, hogy ezeket a tanácskozásokat új .munkastílus, teljes nyíltság és demokratikus eljárási megoldások jellemezték. A pártértekezletek előkészítése és összehívása aktív politizálást váltott ki a párttagok közptt. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az elhúzódó viták könnyen előidézhetik a pártmozgalom befelé- fordulását egy olyan időszakban. amikor éppen a társadalmi folyamatokra való gyors és mindennapi reagálás a párt egyik fő célja. A Központi Bizottság napirendjén személyi kérdések is szerepelnek. Havasi Ferenc köszöntése Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára pénteken a Központi Bizottság épületében 60. születésnapja alkalmából köszöntötte Havasi Ferencet, az MSZMP Budapesti Bizottságának nyugalmazott első titkárát. Jelen volt lványi Pál, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. HVLIÁMVASÚT T apasztalataink nem egyértelműek, mégis: alapvetően a józan ész felülkerekedését mutatják. Az év első hónapjában megtartott munkásgyűléseken, termelési tanácskozásokon, műszaki konferenciákon és más, un. évindító értekezleteken az volt a központi téma, aminek lennie kellett: a gazdálkodás eredményesebbé tétele. Az egyre nagyobb holdudvart növesztő politikai viták — amikhez most már, annyi minden csapódik hozzá, hogy lassan áttekinthetetlenné válik, valójában miről is van szó — ezekben a hetekben a termelőhelyeken átadták a pódiumot a száraz tényeknek. Az 1983- as év jellemzőit összegező beszámolóknak. Ezeknek a tényeknek egy bizonyos csoportja örvendetes, a másik csoport lehangoló, s ebben a korábbiakhoz mérten nem fedezhetünk fel eltérést. Nagyjából minden esztendőben ilyen volt a számadás, örvendetes és lehangoló tényeknek, tapasztalatoknak az összevetése. Ami új, ami fegyelmet érdemel: az előző esztendőkhöz képest megnőtt azoknak a száma, akik a több, a jobb, az eredményesebb munka lehetősé- geit„kutatták. Az a felismerés tükröződik ezekben a törekvésekben, hogy a vállalati jövedelmek alakulásában rejlik a megélhetési terhek elviselhetőbbé tétele. Egyszerűbben fogalmazva: valamiből élni kell. Ez a valami a munka. S éppen azért, mert 1988-ban sok volt a zavar, a fennakadás ebben a munkában — egyre több helyen, elsősorban rendeléshiány miatt —, a korábbiaknál sokkal élesebb megvilágításba került az a hullámvonal, amely a termelés alakulását jeleníti meg. Erről a hullámvonalról a többi között leolvasható, hogy például a megye villamosgép és -készülék ipari vállalatainál az átlagos havi teljesítményhez mérten 18—19 százalékos eltéréseket is feljegyezhetünk. A majdnem egyötödnyi többlettermelés korántsem tekinthető rekordnak. Más területeken ennél is nagyobb az ingadozás mértéke — így az építőanyagipari üzemekben —, s nem nehéz belátni: ott, ahol az egyik hónapban húsz, harminc százalékkal .több árut bocsátanak ki, mint a má- ,sikba1i, ahol a harmadik hónapban negyedével esik vissza a termelés, aligha lehet egyenletes megterhelésről, kellő szervezettségről beszélni. Ott ember és gép számára hol nincsen feladat, hol pedig elképesztő mértékű az igénybevétel. Aminek természetesen ott a nyoma a költségekben is. Szűrjük ki a szezonális ingadozásokat a havi teljesítményekből, vegyük figyelembe a • nagymértékű szabadságolások hónapjait és más hasonló tényezőket, azaz próbáljunk reális eredményre jutni. Akkor is azt látjuk: rendkívül felerősödött a hullámvonal szeszélyessége. Ami jelzi a termelőhelyeken felhalmozódott feszültségeket. A rendelések átmeneti visszaesése a harmadik negyedévben például a Közgép ceglédi gyáránál kritikus helyzetet okozott, mert szinte nem volt munka. Hasonló ok, a . megrendelések hiánya vezetett a második félévben a gyapjúipar i vállalatoknál szinte megoldhatatlan munkaszervezési, átcsoportosi- tási teendőkhöz. Amíg a ceglédi cégnél a gondok a negyedik negyedévre eltűntek — és nagy erőfeszítések árán ugyan, de végül is sikeres esztendőt tudhattak maguk mögött —, a gyapjúipari vállalatoknál a bajok megmaradtak. Talán nem elsietett a következtetés: erre az erőteljesen változó hullámvonalra, mint pályára kell számítaniuk a termelőknek. Igen, pályára! A kereslet korábbiaknál erőteljesebb ingadozása most már úgy látszik, tartós kísérője lesz a hazai termelésnek. A szokatlant meg kell szokni. Meg kell szokni, hogy nemcsak a kiviteli megrendelések, hanem a belföldi szerződések is nehezebben állnak össze termelési programmá. Ennek szemléletes példáit lelhetjük fel napjainkban a húsipari vállalatoknál. Ezeken a helyeken a korábbiakkal össze nem hasonlítható helyzet teremtődött az egyenlőtlen leterhelés következtében. Amit ellensúlyozni nem könnyű, de nem is lehetetlen. S okféle, nemzetközileg ismert módszer van a hullámvonal szélsőségeinek enyhítésére. Sajnos, a módszerek egy része befektetéseket követel, például tartalékok képzését a gépek, berendezések körében. Egy másik csoport viszont, mint amilyen a rész- munkaidős foglalkoztatás, az egyenlőtlen munkaidő bevezetése, a hol kisegítő, hol közvetlen termelési feladatokkal megbízottak csoportjainak a kialakítása stb. nem követel különösebb befektetéseket. Csak éppen itthoni viszonyaink közepette ismeretlen, s ha ismert is, idegenkedve fogadott. A, hangulat megfordításához az üzemekben elsősorban az kell, hogy munka legyen, feladat legyen. S ahhoz, hogy lehessen, bátrabban kell élni az eddig szokatlan módszerekkel, még akkor is, ha kezdeni a dolgot csakis kis lépésekkel lehet. Mészáros Ottó Pozsgay Imre a dunavarsányiak zárszámadásán Biztonságot a mexőgaxdaságnak Grósz Károly Jugoszláviába utazik A