Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

4 Lilian 1989. JANUÄR 11., SZERDA Kocsival a zajló Dunán Leintette a gyorsvonatot Zubovics Fedort ma már kevesen ismerhetik, hiszen a század elején tűnt fel falunk­ban, mint nyugalmazott hu­szárkapitány és Afrika-va- dász. Ekkoriban jó ötvenes lehetett: hatalmas termete, fe­ketére cserzett arca és olyan öblös hangja volt, hogy száz méterre minden szava elhal­latszott. Egy szép villában la­kott.. nem messzire tőlünk, ahová néha-néha elkalandoz­tunk. öt-hat évesek lehet­tünk, s egy ízben megpillan­tottunk két hatalmas pávián majmot, amelyek a kapu osz­lopain ültek, onnan vicsorí­tottak ránk. Azt persze mi nem láttuk, hogy oda vannak láncolva, s lélekszakadva fu­tottunk haza. Otthon édes­anyánk megmagyarázta, hogy Zubovics Afrikából hozta a két majmot, s óva intett ben­nünket, hogy arra csavarog­junk, „mert a majmok a nya­kunkba ugranak.'”. Így ismertük meg Zubovics Fedort, aki család nélkül élt, egy kövér gazdasszonnyal, egy kocsissal és egy inassal. A falunkból minden valamire­való fiatalember szolgált ná­la inasként, de néhány hét múlva mindegyik megszökött tőle a rabiátus bánásmód mi­att ! Többször csendőrökkel hozatta vissza őket — mert néhány pisztoly is eltűnt ve­lük ... — A „vitéz kapitány úr” gyakran utazott Pestre a reg­geli vonattal és mi — kisdiá­kok — ugyancsak. Amint az állomás peronján le-föl sétált valamelyik alagi úrral —bor­sos anekdotákkal traiktálta őket, amelyeket mi is hallhat­tunk. Ha azonban az idő nem volt megfelelő, akkor a for­galmi irodába (és sohasem a váróterembe) vonult kíséreté­vel. Ott szórakoztatta az állo­másfőnököt, a forgalmistát és a falu intelligenciáit, akik szin­tén ide húzódtak a váróterem helyett. Itt aztán mesélt afri­kai kalandjairól. A forgal­mista meg is kérdezte: — Vi­téz kapitány uram, Afrikában hogyan étkezett? — Hát, a legkedvesebb étlapom volt: krokodilrostélyos kenguru­zsírral! ... Egy másik alkalommal kér­dezték, hová utazik. — Becs­be megyek őfelségéhez ebéd­re... A kétkedő mosolyokat látva, zsebébe nyúlt és kivett egy paksamétát — meghívást a császári és királyi kabinet- irodától! — Nos uraim, lát­hatják!... de nini, hiszen már bejáratot jeleznek a bé­csi gyorsnak — mondja —, uraim, mennem kell. — S ez­zel, kilépve az ajtón, felvett egy odatámasztott piros zász­lót, kiment a vágányok kö- zés és szabályosan leintette a gyorsvonatot. A vonat meg­állt, Zubovics fölült egy I. osztályú kocsiba, s a piros zászlót eldobva odakiáltott a masinisztának: — No, mehe­tünk! — Így utazott ő Bécs- be a királyhoz! Egy ízben fogadott valaki­vel 1000 forintban, hogy át­vágtat kocsival a már-már zajló Duna jegén. Odaérve János kocsis leszállt a bak­ról: — Nagyságos kapitány úr, nem lehet már... — Miii? Azt az erre-arra... — s ezzel kihúzva pisztolyát, reáfogta: — Teérted nagyobb kár, mint énértem? Indulj! János nagyot fohászkodott, közbevert a csikóknak, s egy perc alatt a túloldalon vol­tak, néhol arasznyi vizeken keresztül! S nem sokkal utá­na el is indult a jégzajlás. A gavallér gazda egy szá­zast nyomott János kezébe: — Derék gyerek vagy, fiam! Egyébként az első világhá­borúban ő találta fék a szá­razföldi aknát — a kipróbá­láskor egy hordóba fogott szamarat röpítve a levegőbe —, amelyet a hadvezetőség el is fogadott s alkalmazta. Vé­gül is a háború vérzivatará- ban eltűnt — többé nem hal­lottam róla... Réthy Lajos nyugdíjas Vác KIÁLLÍTÖTERMEKBÓL Vizuális közmondások Bartl József gyűjteményes tárlata január 15-ig tekinthető meg a Vigadó Galériában. Os- váth Miklós akvarelljei Buda­örsön, a Jókai Mór Művelődé­si Házban és Szabó János fest­ményei a sátoraljaújhelyi Kos­suth Lajos Művelődési Köz­pontban voltak láthatók. Átlók és jelek A lehetőség — végtelen. Egyik pontján Bartl József megragadta és kiaknázta. A Szentendrén alkotó festő az európai hagyományok egyik jelentős helyi képviselője. Ko- lorisztikus ereje páratlan a maga árnyaltságában. Jeleket figyel, jelekben gondolkodik, így az átlók, fejfák, Kálvária­töredékek mind a valóság rög- zületei. Megdőlt vagy kiemelt képjelei egy-egy vizuális köz­mondássá sűrűsödnek, azzal az aszkézissel, amely valóban a szentendrei hagyományok mél­tó folytatását jelenti. A mát — hogy legyen, lehessen hol­nap. Köztudott, hogy Bartl Jó­zsef rejtetten, de ténylegesen alapoz a népművészet kincsei­re, arra a magyar, német, szerb etnikumra, amely e tér­ség élő és tiszta forrása. Mind­ez azzal is kapcsolatos, hogy a művész Soroksáron született. Szerepet játszik ebben az is, hogy 1972-től tagja a szent­Bartl József: Fejfák, 1988 rwm Bartl József: Fejek RÁDIÓFIGYELŐ VEGYIPAR — EGÉSZSÉG- VÉDELEM. Nagy port vert fel a szakszervezetek országos ta­nácskozásán az az indulat, amellyel a Borsodi Vegyikom­binát titkára védelmébe vette az iparban meglévő egészség- ügyi szolgálatot. Az eset azért is szokatlan, mert a szak- szervezet minden ágazatban — különösen az elmúlt évek során — szinte csukott száj­jal vett tudomásul egyes in­tézkedéseket, vélve, hogy ez­zel a népgazdaság terheinek közös elviselésében vállal jó szándékú szerepet. Ám min­dennek van határa. A szak- szervezeti tagság zömének hi­te alaposan megrendült vá­lasztott tisztségviselőinek fe­lelősségteljes jóindulatában. A vegyipari vita részleteit természetesen nem ismerem, de nagy horderejét a távolból is fel tudom mérni. Valami olyasmiről volt szó, aminek csak kezdete lett volna annak az intézményes rendszernek az elkótyavetyélése, amely­be nagyon sok ember ölte be­le évtizedek munkáját. És amelyre éppen olyan szükség van, mint az egyes műszaki folyamatok' pontos betartásá­ra, mert ellenkező esetben akár katasztrófahelyzet is előállhat. Különleges munka­helyekről van szó, elengedhe­tetlen, hogy helyben meg le­gyenek a megelőzés és a gyó­gyítás feltételei, bármilyen sok­ba is kerül. A részletektől függetlenül .alaki — nyilván csak pénz­ben gondolkodó kívülálló — az anyagi hozzájárulások le­faragásának gondolatát pendí­tette meg. És csak később te­rebélyesedett ki a vita az ap­róbb árnyalatokra is. így pél­dául arra, hogy az a húszezer bejáró, aki mire hazaér már orvossal sem találkozhat, nem is beszélve a különleges gyógykezelés lehetetlenségé­ről vagy pláne a megelőzés­ről. A következményekbe még belegondolni is ijesztő. Kapusi Rózsa riportjából úgy rémlik, hogy a közvet­len veszedelem elhárult a vegyipar egészségügyi szolgá­latának a feje fölül. Elis­merték a minisztériumban is a hagyományok megtartásá­nak, sőt továbbfejlesztésének a szükségességét. A tovább­lépés lehetőségeiről az eszme­cserét a közeljövőben kívánják nyélbe ütni. A tanácskozás­hoz készülő előterjesztés azonban csak vitaanyag, nem előre szentesített határozatok jegyzéke. Készítői szabadkoz­tak is, hogy valami félreértés folytán véleményt kértek és nem azonnali végrehajtást. TUDÓSOK A KÖZÉLET­BEN. Mint a beszélgetés so­rán tréfásan mondotta Egyed Lászlónak Straub F. Brúnó, az igaz, hogy kora szerint már 75 éves, azonban, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökeként mindössze hat hó­napos. Tehát ez utóbbit te­kintve sok mindent kell még tapasztalnia ahhoz, hogy biz­tosan álljon meg ezen a posztján is. Ezzel elsősorban arra célzott, hogy a magyar tudományos élet fellendítése terén milyen lehetőségeket lát a maga területén. A látogatás célja ez alka­lommal mindenesetre kettős volt. Egyrészt a nagyszerű tu­dós életpályájának töretlen ívét rajzolta föl, másrészt pe­dig az embernek is oly kiváló politikust születésnapján a rádióhallgatók oly népes tá­bora nevében köszöntötte. Életéről szólva természete­sen nem lehetett megkerülni azt a mély hatást, mely a fiatal tudóst Szent-Györgyi közelében, mint annak tanít­ványát érte, mind szakmailag, mind pedig emberileg. A leg­nagyobb abban összegezhető, hogy hihetetlenül természete­sen viselkedett környezetében. Vele is úgy beszélt kezdettől fogva, mint a legnagyobbak­kal, tanítványainak tehetségé­ről a véleményét soha nem rejtette a nyilvánosság előtt sem véka alá. Mint kivételes képességek­kel megáldott jó tanuló diák szinte egész életében zökke­nőmentes úton haladt. Oly si­mán került be az Akadémiára Szent-Györgyi oldalán, hogy alig vette észre. Fáradhatat­lan szorgalommal szervezte a biokémia egyetemi oktatását, majd mint a szegedi központi kutató intézet főigazgatója, majd az Atomenergia Bizott­ság tagja állta meg európai hírnévvel övezetten a helyét. Szombathelyi Ervin 1 endrei Művésztelepnek, hogy első mestere Kántor Andor volt, s később, 1959-ben, ka­pott diplomát a Képzőművé­szeti Főiskolán, Papp Gyula és Bernáth Aurél tanítványa­ként. Önálló kiállítása több is nyílt Budapesten, Szentend­rén, Nagykőrösön, Pécsett, Szolnokon; de Újdelhiben és Münchenben is —, egyes alko­tásai sok más európai és ázsiai fővárosban szerepeltek. Képeit magyar, szovjet, in­diai és amerikai közintézmé­nyek őrzik. Problémát csak egyet érzek: ez a képrendszer időben túlságosan is hosszúra nyúlt; éltető erői kimerülőben vannak. Ideje, hogy Bartl Jó­zsef franciásan könnyed szín- kultúrája, szellemes szerkesz­tőelve új forrás után kutasson. Képi meditációk Szabó János nagyon szerény, de egyben hallatlanul lelkiis­meretes és tudatos ember fes­tő. Nemcsak a formát ille­tően, hanem a szellemiséget tekintve is. Műgondja kiter­jed a gondolatra, hiszen csak a fölismeréseit festi, s ez több, mint a világ ábrázolása. Mind­azonáltal a látvány jegyeit megtartja, hogy hidat épít­hessen a közönségéhez — meg a világ őt is gyönyörködteti. Egyszerre tesz eleget a szem és a gondolkodás igényeinek; a saját nézőpontjából — és a jövőéből. Ez a fényes egyez­tetés karaktere. Nem kompro­misszum, hanem optimum; az elérhető rajzi, emberi esz­mény. A mű kötelező és hu­mánus tartozéka. Vonzó, hogy térnyeréseit csöndben sugá­rozza, távol áll tőle minden zaj, pedig színes formái min dig töprengések eredményei — újdonságaik a maguk ösz- szetettségében. Ebben a szel­lemben szerveződtek portréi Illyés Gyuláról, Tóth Árpád­ról és J. S. Bachról — művé­szetük, humánumuk árnyalt­ságát a plasztikus, színes felü letek keretébe zárta, azzá nö velte. Tájképei is elmélyült meditációk. Ilyen a Múzsák című gobelinje, amely a sze­gedi Nemzeti Színház belső te­rét díszíti, értelmezi. A hazai ta\ Szabó János egyébként Ká­dár György tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Jelenleg a Magyar Iparművé­szeti Főiskola tanára, stúdiu­mokat végzett a belgrádi aka­démián is, 1971-ben pedig Derkovits-ösztöndíjban része­sült. Most ért munkásságának delelőjére. Ütja fennsíkon ve­zet egyre magasabbra az er­kölcsi szépség megragadásá­ban és ábrázolásában. Osváth Miklós műfajának mestere. Nem véletlenül volt tanára Csebi Pogány István a Képző- és Iparművészeti Gim­náziumban. Eddig nyolcvan önálló kiállítása volt az or­szágban, Nyíregyházán, Nagy­kanizsán, Budapesten, Gyön­gyösön, Szolnokon, legutóbb pedig Budaörsön. Tagja a Haj­dúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek, bemutatko­zott Csehszlovákiában és Brüsszelben is. Témája a ha­zai táj és a nagyvilág, motí­vumait végtelen finomsággal és rajzi alapossággal véglege­síti. Nincsenek hiányai, csak megoldásai. Losonci Miklós Pécsett először Ú| szakpárok A hazai felsőoktatás törté­netében először vezetik be a természettudományok és az idegen nyelvek szakpárosítását a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Tanárképző Karán. A következő tanévben kezdődő, egyetemi szintű, öt­éves fizika—idegen nyelv, illet­ve földrajz—idegen nyelv kép­zés keretében a választott ter­mészettudományi tárgyhoz az angol, a francia, az olasz és az orosz nyelv valamelyikéből is diplomát szerezhetnek a hall­gatók. Kozma László professzor, a JPTE Tanárképző Karának dé­kánja elmondta, hogy a napok­ban megjelent felsőfokú felvé­teli tájékoztató kötetében az ősszel induló új pécsi szak­párok még nem szerepelhettek, de a fizika—idegen nyelv és a földrajz—idegen nyelv szakok­ra tizenkét-tizennégy hallgatót várnak már az idén. A jelent­kezési kérelmeket a többivel azonos határidőig, március el­sejéig lehet benyújtani. A fel­soroltakon kívül a német és a szerbhorvát nyelv is választ­ható, ezeket a nemzetiségi ta­nárképzés négyéves stúdiuma keretében oktatják, ami főis­kolai oklevél megszerzését te­szi lehetővé. A fizika elméleti oktatását a Központi Fizikai Kutató Intézet, a földrajzét pedig a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatá­sok Központja segíti szakem­bereivel. Az idegen nyelvek tökéletes elsajátítását a kül­földi társegyetemekkel meglé­vő, illetve megkötendő megál­lapodás keretében féléves kül­földi tanulmányutakkal is se­gíti az egyetem. A képzés iránt érdeklődőknek az egyetem fel­vételi előkészítő tanfolyamot szervez az igényekhez igazo­dóan. Az új szakpárok bevezeté­sével egyrészt az örvendetesen szaporodó idegen tanítási nyelvű középfokú tanintézetek számára képeznek olyan taná­rokat, akik tantárgyukat nem­csak magyarul, hanem a vá­lasztott idegen nyelven is ké­pesek oktatni, másrészt a hu­mán és a reál típusú művelt­ség közötti szakadék áthidalá­sához járulhatnak hozzá. Népek zenéiből A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi önálló Osztálya és a Kórusok Országos Tanácsa hangversenyt rendez a régi Zeneakadémia dísztermében január 13-án délután 6 órától. Az esten a hazánkban élő nem­zetiségek népzenéiből hallhat­nak válogatást az érdeklődők. A Vasas Művészegyüttes ve­gyes kara, az Újpesti Kamara­kórus, a Tomkins énekegyüt­tes női kara, a Rakijas férfivo- kál és a Budapester Volkslie­derkreis mellett fellép a me­gyénket képviselő solymári né­met gyermekkar, a Vujicsics együttes és Mohai Gábor. Pest megyei Elfojtott vágyak, szerelmi félreértések, elegáns erotika. A VELENCEI NŐ Színes olasz szexkomédia. Ismeretlen, XVI. századi szerző novellájából írta és rendezte: Mauro Bolognini. Főszereplők: Laura Antonelli, Jason Connery, Monica Guerritore, Claudio Amendola. Mottó: „Ha a nők levetik ruhájukat, kiviláglik, hogy ők sem pusztán tárgyai a szerelemnek, de ugyanúgy szeretnek, miként a férfiemberek.” Januári bemutatók: Cegléd, Szabadság - 12-étől 15-éig Nagykőrös, Arany János - 16-ától 18-áig Vác, Kultúr - 19-étől 22-éig Dunakeszi, József Attila - 23-án és 24-én Monor, Csokonai - 27-étől 29-éig Vecsés, Nemzeti - 30-án és 31-én. Moziüzenoii Vállalat \

Next

/
Thumbnails
Contents