Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. JANUÁR 11., SZERDA Pillanatképek Csípős a hangulat mostanában a boltokban, s különféle az emberek viselke dése. Szentendrén, az ABC- ben szorgos kezek mossák a gondolák polcait, az egyik eladólány kínos humorral szól oda társának: a 89-es első nagy átárazás legalább lehetővé teszi a nagytakarítást is! Szó, ami szó. azt lehetővé teszi. Egyelőre mást nemigen. Ebben az üzletben mindig nagy volt a forga lom, a háziasszony megtalálta mindazt, amire szüksége volt. Nem kellett sorra bóklásznia a kisebb-na- gyobb üzleteket, a napi bevásárlást elvégezte egy füst alatt. Állok az egyik gondo la mellett s figyelem az embereket. Némelyek hangosan szidják a „boltost”, mert bezzeg sör van láda szám, de mosóport nem lehet kapni! Abban a pillanatban csattan is a válasz, persze hogy van sör, annak még nem ment föl az ára Ne higgye, kedves, hogy azok jártak jól, akik föl halmozták a mosóport - oktat egy idősebb úr —, gyalog, ugyebár nem bírták hazavinni, taxit fogtak, úgy szállították, s máris többe került a leves, mint a hús! — Ne legyen már olyan Okos! — torkolja le egy termetes asszonyság. — Ügy tesz, mintha magánál garmadában állna a pénz, nem kéne meggondolnia, mire adja ki! Én január másodi- ka óta egyebet sem teszek, csak osztok, szorzók, borítékolok, aztán sehogyan sincs jól. A húsospultnál már szép választékot kínál a hentes, de'csók egypár lézengő les fél szemmel az árakra. Mintha szégyellnék a tájékozódást, a kenyeresből sandítanak át az árcédulákra. — Most nem kell hús — így az egyik háziasszony —, nemrég vágtunk disznót, kitart az egy darabig. No és maradt is vasárnapról... Nénike botorkál a pulthoz, s ágaskodik, hogy jobban lásson. — Mondja csak, fiam, mit kóstál most a párizsi? Hogy? Tíz forint tíz deka? Adjon csak akkor belőle... — Átveszi, megforgatja kezében a csomagot, meg is emeli, stimmel-e súlyra, aztán beteszi kosarába a zacskó tej mellé. Kopott erszényből fizet a pénztárnál, ötvenessel, s kicsit hitetlenkedve nézi a visszajáró aprót... B. Á. Rossz ember az áruházi rendész? Mosóporos dobozba rejtette a konyakot Még csak néhány perce nyitotta Ili az áruház ajtaját a főrendész, máris megállapíthatja, hogy a toporgók közül ki az igazi vásárló, ki az, aki csak nézelődik, s ki az, aki... Szóval az idős néni odalép a hűtőpulthoz, hosszan matat a félliteres tejeszacskók között, sűrűn pillantgat jobbra, balra, majd egy fehér tasak eltűnik valahol a kabátja alatt. Hamarosan követi a rejtett utat három kifli és tíz deka párizsi. S a hölgy elindul az üres bevásárlókocsival a pénztár felé. üe nem ér oda ... ge bemondja a pénztárnál, hogy gyermeke mit fogyasztott el a pultok között. De néhá- nyan feledékenyek. — Minden bolti szarkát megfognak? — Nem, sajnos csak legfeljebb 5—10 százalékukat kapjuk el, de ez csak leltár alkalmával derül ki. Ugyanis rendkívül óvatosnak kell lennie a rendésznek. Mert a puszta gyanú nem elég valakinek a megvádolásához. Csak biztosra szabad menni. És mégis megesik néha, hogy az ember téved, s utána jön a szabadkozás, a bocsánatkérés. De néha annyira beletrafá- lunk, hogy rendőri segédletet kell igénybe venni, ha a tettes nem igazolja magát, vagy szökni akar. Hat éve, amióta itt vagyok, két esetben fordult elő, hogy nem volt igazam. — Akit megfognak, azt mindig följelentik? — Nem adunk át mindenkit a hatóságnak. Tény, hogy a kispénzű nyugdíjast, ha élelmet lop, többnyire figyelmeztetjük, kifizettetjük vele az árut, s elengedjük. De aki élvezeti cikkeket akar elvinni fizetés nélkül, azt kivétel nélkül följelentjük. — Mikor tisztességes a rendész? — Ha jól végzem a munkámat. Ebben anyagilag is érdekelve vagyunk, mert nagyon alacsony az alapfizetésünk. 'iííüiíüilD'IQ’Üíi Jii £9 : ÍVf Vissza kell fogni — Nem árulás megfogni egy szegény embert? — Nem, mert arról én nem tehetek, hogy ő szegény! S arra sem ártana gondolni, hogy mi, az áruház dolgozói, valamennyien az alapfizetésünk ötven százalékáig anyagilag is felelősek vagyunk az áruért. És itt a legtöbb dolgozónak családja van, s egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit visznek haza a borítékban. Saltzer Kornél, az áruház igazgatója: — Minden áruházban kétirányú a rendészet feladata: a társadalmi, illetve ebben az esetben a szövetkezeti tulajdon védelme, a vásárlói lopások megelőzése és a saját dolgozóink. hasonló, ügyes-bajos dolgainak tisztázása. Mert nincs külön vásárlói és kereskedői morál, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. De a vásárlók vannak többen, hiszen naponta 5—6 ezren fizetnek a pénztáraknál, s legalább még feleannyian nézelődnek. Havonta 8—10 esetben szerzünk tudomást lopásról. Ezeket a csökkentett létszámú rendészeti osztályunk három dolgozója deríti föl. — Jól dolgoznak rendé- szeink, legjobban az a hölgy, akit megtámadott egy bűnöző egy üveg konyak miatt, öt többször is inzultálták már. Annyira jól dolgozik, hogy sokszor vissza kell fogni, de máskor a másik két rendészt is. Mert abból kell kiindulni, hogy hozzánk elsősorban tisztességes emberek jönnek vásárolni. De nem szabad megfeledkezni a kötelező éberségről sem, hiszen az életszínvonal romlásával arányban máris növekedett a lopások száma, s ez még több lesz a jövőben. Az elmúlt öt évben 1,5 millió vásárlónk volt! Megszabadultunk tőle — S mi van, ha éppen a kereskedő a tettes? — Sajnos, volt már arra egy példa, hogy a rendész lopott — mondja Bodó Vilmos. — öt én javasoltam- fölvenni. Nagy tévedés volt. Azonnal megszabadultunk tőle, akárcsak attól az eladótól, aki egyetlen doboz cigarettát akart hazavinni fizetés nélkül. — Rossz ember az áruházi rendész? • — Döntse el ön! Mert amikor egy fiatalasszony gyermekeinek emelt el kakaót, kiflit, szalámit, hogy meg tudja őket reggeliztetni, nem jelentettem föl, de amikor legközelebb jött, felajánlottam neki 100 forintot kölcsön. Elfogadta. S másnap a portán ott volt a nevemre a borítékban a százas! Aszódi László Antal A rendész érzi, hogy valami belülről kegyetlenül marni, szorítani kezdi, gyomra csomóba rándult. De ezúttal a fájdalom nem fizikai. Oda kell menni a nénihez. Szépen, finoman megfogni a kezét, s megkérni, hogy menjen vele az irodába. Az öregasszony felnéz rá, szemeiben könnyes rémület. Talán egy percig is allnak így, egymás tekintetét fürkészve. Kicsit még huza- kodnak is némán, majd a néni. halkan pityeregve elindul arra, amerre a rendész vezeti. Nem tudni, kit éget jobban a szégyen, a többi vásárló vádló, iesújtó tekintetének kereszttüzében ... Nem hagyta magát — A doktor úr csupán fogadásból, barátnője unszolására akarta kivinni fizetés nélkül az üveg konyakot. A mérnök úr cigarettát szintén brahiból. A fővárosból kitiltott, körözött bűnöző nem hagyta magát megfogni. Dulakodni kezdett a kolléganőmmel, az egyik ujját kicsavarta, többször megütötte, majd nekilökte a lánckorlátnak. Egy ravasz polgár még meg is mutatta a háromkilós mosóporos dobozt a pénztárnál, mondván, hogy másutt vásárolta. Igazat mondott, csakhogy amikor bejött, még üres volt a doboz, kifelé pedig konyakosüvegekkel volt megrakva — sorolja a nem is olyan régi történeteket Bodó Vilmos, a Buda-környéki Áfész érdi Skála Áruházának vezető ren- désze. — Kik a legnehezebb „ügyfelei"? — A fiatalok, mert ők csoportosan jönnek. A társaságból egy vagy két fiatal gyanús viselkedésével leköti a szolgálatos rendész figyelmét, s a többiek szabadon garázdálkodnak az önkiszolgáló pultok között. Ilyenkor ember legyen a talpán, aki megfogja őket. S van egy visszatérő réteg, érdi és környékbeli lakosok, akik szinte rendszeresen nem akarnak fizetni az áruért. Aztán van, hogy az anyuka bejön az áruházba, beteszi csemetéjét a bevásárlókocsiba, a kezébe nyom egy csokoládét vagy kiflit, hogy amíg a gyerek majszolgat, ő nyugodtan válogathasson. Ezeknek a vásárlóknak a túlnyomó többséEz évtől leányvállalati formában, önálló egységenként működik a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat három gyáregysége. A szervezeti korszerűsítéstől az érdekeltség fokozását, a gazdálkodás ész- szerűsítését, a termelési költségek csökkenését várják. Az egyik leányvállalat a solymári központ, amelynek elsőrendű feladata a műszaki fejlesztés; a kidolgozott új technológiákat a mindenkori piaci áron értékesíti vállalaton belül és külső piacon. A^szerszámkészítésre berendezkedett zsámbéki üzem ezentúl a mindenkori kereskedelmi áron gyárt a vállalat többi egységének új eszközöket. Az eddigi belső elszámolás az utóbbiak számára előnyösebb volt, de nem késztette őket megfontolt gazdálkodásra: gyakran a kelleténél több szerszámot készleteztek, ily módon nagy értékek halmozódtak feleslegesen a raktárban. Most viszont a reális — magasabb — ár miatt jobban meggondolják, miből mennyit rendeljenek. Ugyanakkor a szerszámüzemnek — fölszabaduló kapacitása révén — módja lesz arra, hogy más megrendelőknek, főként külföldi cégeknek szállítson. A harmadik, a szintén Zsám- békon tevékenykedő gépészeti leányvállalat elsősorban célgépek, gépészeti elemek előállítására specializálódott, s nagyobb önállósága nyomán ezentúl ebben az üzemben is lehetőség nyílik a társvállalatok ellátásán túl arra, hogy szabad kapacitását külső megrendelések kielégítésével kösse le, így többletnyereséghez juthat. A szervezeti korszerűsítés eredményeként a vállalat 1989- ben 40 millió forintos költség- csökkenést érhet el. A Pemü az elmúlt évben is sikeresen gazdálkodott, 15 százalékos termelésnövekedést ért el, termelési értéke elérte a 4,2 milliárd forintot, nyeresége pedig meghaladja a 420 millió forintot. Mivel az igények tovább nőnek a műanyag termékek iránt, 1989-re további 10—15 százalékos forgalom- növekedést terveznek, s az export is — amely tavaly 650 millió forint volt — még emelkedhet. Tahitótfaluban nagy terveket kovácsolnak ebben az esztendőben. U. Budai János, a Hazafias Népfront községi elnöke elmondta, hogy nagy tenni akarással, jó közösségi munkával jeleskednek a bizottsági tagok, ö maga tizenötödik éve fogja össze a munkát, de talán még sohasem esett meg, hogy ennyi, s bizony talán nagyratörő tervet illesztettek volna be a programjukba. — Február második felében lesz a falugyűlés, s addig még sole mindent kell tisztázniuk, hogy egyértelmű, s világos elképzelésekkel állhassunk a közösség elé — mondta az el nők. — Így például Lévai Gé záné tanácselnök asszonnyá együtt szerdán tárgyalunk i Közép-Duna-völgyi Környezet védelmi és Vízügyi Igazgató sággal, a védőgát ügyében 1965-ben az árvíz elöntötte e falu egy részét, s gyakorlatiéi azóta, egyre sürgetőbben kéril az itt élők a gát megépítését Szeretnénk, ha a falugyűlései már konkrét ígéretet tudnánl tolmácsolni ezzel kapcsolat ban. Váratlan feladatot rótt ránk az is, hogy november harmadikén leégett a község művelődési háza, s most a szó szoros értelmében csak „tűzoltásra” futja. Mentettük, ami menthető volt, de odalett a mozi, a ház használhatatlan. A felújítás legalább hatmillió forintba kerülne. Erre is megoldást kell találnunk. Nemrégiben megkaptuk a tanácstól a falu talán legrégebbi épületét a József Attila utcában. Szeretnénk itt előbb egy tájházat, majd múzeumot kialakítaná. Az igazán nagy terv azonban az iskola építése. A tahi oldalról naponta 220 gyerek „ingázik”, Leányfalura és Du- nabogdányba járnak iskolába. Ezért úgy tervezik, ebben az ötéves tervben iskolát építenek. A területet már kijelölték, a tervek is elkészültek. A településfejlesztési hozzájárulást az építkezésre tartalékolják, de ez közel sem elegendő. Keresik hát a megoldást, hogyan lehetne még az idén belevágni a nagy terv megvalósításába. Budaörs. Szabadság. Január 13- án 6 óra: Fogadjunk!, ol. film. 14— 15-én 6 óra: Júdás hadművelet, fr. film. 15-én 4 óra: A fehér törzsfőnök, am. kalandfilm. 16—17-én 6 óra: Négybalkezes, fr. vlgj. Dunakeszi. József Attila. Január 15— én fél 4 óra: Asterlx, a gall, fr. film. Háromnegyed 6 és 8 óra: Miss Arizona, magy. film. 16— 17-én háromnegyed 6 és 8 óra: Háborús játékok, am. sci-fi. 18-án háromnegyed 6 és 8 óra: A kis szemtanú, am. krimi. Vörös Csillag. Január 12—13-án háromnegyed 6 és 8 óra: Gyilkos robotok, am. film. 14—15-én 4 óra: A hercegnő és a robot, brazil film. Háromnegyed 6 és 8 óra: Agyúgolyófutam. am. film. 16-án háromnegyed 6 és 8 óra: Szerepcsere, am. film. Százhalombatta. Művelődési központ. Január 14-én 6 óra: Házibuli, fr. film. 15-én 4 és 6 óra, valamint 16-án 6 óra: Fekete özvegy, am. film. 17-én 6 óra: A házibuli folytatódik, fr. film. Szentendre. Felszabadulás. Január 12-én 5 óra, valamint 13-án 5 és 7 óra: Fekete özvegy, am. film. 12-én 7 óra: Fokozatok, szovj. film. 14—15-én 5 és 7 óra: A Nílus gyöngye, am. film. 14— 18-án 3 óra: Az örök fiatalság birodalma, román film. 16—18-án 5 és 7 óra: Háborús játékok, am. film. Szigetszentmikiós. Kossuth. Január 13-án 6 óra: A piszkos tizenkettő I—TI., am. film. 14-én 4 óra: Micimackó, am. film. 14-15- én 6 és 8 óra: A birodalom visz- szavág, am. film. 17-én 6 és 8 óra: A Jedi visszatér, am. film. Dabas. Kossuth. 12—13-ári 6 óra: Érints meg és menj!, am. film. 14- 15-én 6 óra: Camorra, ol.—am. film. 15-én 4 óra: Hupikék törpi- kék és Törpicur, belga film. 16- án 6 óra: Ben Hur I—U., am. film. Dunaharaszti. Béke. Január 12. 5 óra: Micimackó, am. film. 7 óra: Piedone Egyiptomban, ol. film. 14-én 5 és 7 óra, valamint 15- én 5 óra: Balekok, fr. film. 16- án 5 és 7 óra: Júdás hadművelet, fr. film. 18-án 5 és 7 óra: Fekete özvegy, am. film. Gyál. Dózsa. Január 12-én 6 óra, valamint 13-án fél 6 és fél 8 óra: Fehér feketében, am. film. 14-én fél 6 és fél 8 óra: „K” (Rákóczi tér), magy. film. 15-én 6 óra: Kelly hősei I—II., am. film. 16-án fél 6 és fél 8 óra: Camorra, ol. film. Nagykáta. Rákóczi. Január 12- től 15-ig: Panoráma mozi-video. 16—17-én 6 óra: Tex és a mélység ura, ol. film. 8 óra: Mr. Universe, magy. film. Ráckeve. Szabadság. Január 14- én 6 és 8, valamint 15-én 6 óra: A kilencfarkú macska, ol. film. 16—17-én 6 óra: Micimackó, am. film. 8 óra: Kalózok, ír.—tunéziai —am. film. T árgyak között élek. Tudom: megőrizni lehetetlen őket. Tudom : kell a távolságtartás, mert mindent, amit lélekig enged az ember, meg is akarja tartani. Megtartani pedig semmit, s senkit sem lehet. Tétova kísérletet tehetünk csak rá, vagy fogcsikorgató akarattal kívánhatjuk az örök birtoklás örömét. Kalkuttában a piszkos járdán reggeltől másnap hajnalig nap mint nap ült egy öregember. Ruhája, hátára kötött piros lábasa, elferdült nyelű bögréje volt minden földi kincse. Nem félt sem élettől, sem haláltól. Tőle nem vehetett el senki semmit, s neki már adni sem lehetett. Néha, amikor fáj az élet, s bezárnék ajtót-ablakot, amikor nem vagyok biztos abban, mennyit érek, amikor ingerülten csapom be az ajtót magam után, békességre vágyva a tárgyakhoz menekülök. Formájukhoz, színükhöz, szagukhoz, lelkükhöz, amelyek a történésekből fakadtak, átmeneti birtoklásuk láztalan öröméhez. Ott a nagy elefánt. Fehér ala- bástrom ormánya felcsapódó lendületében szerencse ígérete. Az alma formájú, fekete kő, amit egy folyami kotróhajó emelt ki a Duna mélyéből, közepén simára csiszolódott lyukkal. Valaha az ősember fegyvere lehetett, külsején a horpadást ki tudja, milyen harc gyilkolta a kemény anyagba. Bátortalan lelkem megnyugvására mutatóujjamra húzom a súlyos követ, s érintésére más világ'tárul elém. A kicsi kulcs rafinált ívekben görbülő tolla üzenet egy különös utazásból, ahol boldog voltam. Elveszett a kulcshoz tartozó kincsesládika, s ma már nem hiányzik a zár sem, amit kutathatna. Sze- zámra nyílt akkor is, s ha elveszítTÁRGYAK jük a varázsigét, örökre zárva marad. Egy fénykép. Kalapban-fáradtan Picasso. Ráncos és öreg, talán utolsó hatalmas tréfája előtt fotografálta Brassai, talán csak unta az életet, talán csak becsukta szemét egy kicsit. Egy agyonfárasztott kordbársony nadrág, szárán bevarrhatatlan szakadás. Egy tenger-mosta fadarab, indulása és érkezése titok. Kiszáradt testén nincs nyirok, haragszik is tán rám, hogy itt őrzöm, poros polcomon. Egy acéllemezre vésett szám, amely hitem szerint szerencsét hoz, néhány törékennyé száradt búzaszál, csörgős mákgubó. Egy tükör, valaha, valaki rózsafából faragta kacskarin- gós keretét. Egy álom-ház álomfénykép, fehér falú, zöld vadszőlővel körbefuitatott kicsi ház, az ablaka csukott. Egy könyv. Lassan szétnyíló tenyeremben meghatározott lapok tárulnak föl, egykor kiáltottak rám a betűk, ma egyszerűen megállapítják: az ember végül homokos, vizes síkra ér. Egy fehérre súrolt mészlkőlépcső darabja, tizenhárom éven át naponta járt. Csöndesen pihen. Nem fáj már a kiszakított darab sem az egésznek, sem a létezésnek.' Egy utazás piros, sokszögletű, sem- mire-se-jó fadarabja, egy elfutó mosoly villanása a homályos-élettelen fotón, egy régen lehullott falevél. Egy idegen lány születési anyakönyvi kivonata, ki valaha én voltam, kalligrafikus tusbetűkkel világosan olvasható rajta az anyja neve. Egy titkosírással írt mondat valamely könyv százharmincharmadik lapján, egy elszakadt érettségi bizonyítvány, egy gondosan őrzött házasságlevél. Egy biblia, melyet Szentendrén vettem, az antikváriumban, húsz forintért, belső lapján az ígéret: „Fekete Józsefnek, aki született 1918. augusztus 14.-én. A második világháborúba’ 1943. január 16-án éjjel V2 2 órakor eltűnt! Brodszkynál. Drága jó fiam! gondolatba’ mindig veled vagyok! amíg élek! mindig várlak szerető anyád.” Az üzenet minden egyes felkiáltójele rám riad ma is, és tudni szeretném, találkozott-e már Fekete József az édesanyjával. Egy pakli cigánykártya. Két lapos, és elgörbült szeg, jugoszláviai nyár izzadságszagú defektjei emlékére Egy levél, amelyben valaki Kölyök- nek hív, s azt ígéri, vár rám. Egy másik, ami maga a felejtés, az okosan egymás mellé rakott szavak varázslatos szövevényében a sötétség árnyával. Egy kapcsos könyv, napló, amit egy árverésre kerülő házban a padlóról emeltem föl, s még sohasem nyitottam ki. Tárgyak. Egymásra rakódó, mozdulatlan tárgyak. Bástyák. Félresö- pörhetőek és meg nem őrizhetőek. Mint az a rajz, amin a piros elefánt hátat fordít, és a feje körül, mint egy korona, így szól az írás. Ági zse- rettlek. Igrem jó lezsek. É s körülölelnek a tárgyak. Megvédenék, s ellenem fordulnak. Bizonyítják, hogy élek, s széthulla- nak, ha már nem élek. Most még azt üzenik: ne félj. Számvetésre e tárgyak is megfelelnek. Bennük él a szó: Élet, szeretlek. ígérem, jó leszek. Beliér Ágnes I % beégett a kultúrotthon Nagyratörő tervek Csökkenteni a költségeket Leányvállalatok
