Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. JANUÄR 10.; KEDD Ai óvatos kereskedő kevesebbet rendel Lesz miről lemondanunk (Folytatás az 1. oldalról.) kedves vevők ne ránk hara­gudjanak — szólt a riporter után a váci Naszály üzletve­zető-helyettese, régebbi ta­pasztalatoktól indíttatva. Négy-hatezer közötti fizeté­sek — nettóban. Ennyiért dol­goznak a pultok mögött, a raktárakban. A kényszerin­tézkedésnek senki sem örül. Egyetlen vigaszunk, s az sem kevés, hogy a boltokban bő­séges a választék. Kovács T. István ★ Nem lenne teljes a pilla­natfelvétel az áremelés első napjáról, ha tudósítóink nem egészítették volna ki tapasz­talataikkal a körképet. Mely minden bizonnyal találkozik azok megfigyelésével, akik karjukra akasztották bevá­sárlókosarukat, szatyrukat. Cegléden a múlt hét végén még kabátgombot sem lehe­tett. venni, minden üzlet leltá­rozott, kivéve az élelmiszer- boltokat. Érdekes és a hagyo­mányoknak megfelelő, hogy az áfész Skála-áruháza éppen a legnagyobb leltári láz idején kapott jelentős áruszállít­mányt olyan cikkekből, ame­lyek egész évben, de legalább karácsony előtt festettek vol­na jobban a polcokon. Szinte valamennyi osztályra érkezett portéka, a műszaki részlegre színes televízió, hűtőláda, hű­tőszekrény, női kerékpár. Leg­többen itt is azokat az élelmi­szereket keresték, amelyeket az áremelés fenyegetett: kris­tálycukrot, lisztet, rizst. Ke­lendő volt az étolaj és a zsír. Miután az átárazásba vala­mennyi kereskedőt bevontak, ez különösebb zökkenő nél­kül zajlott le. Nagykőrösön is túlestek a kötelező leltáron, s időben ki­nyitottak a boltok. Az áfész 78-as boltjában megtudtuk, itt igazában nem volt hiánycikk a nagy dobozos mosószer, még szombaton reggel is volt Tomi Sztár. Tegnap még nem kap­tak árut, mert az információk szerint a nagykereskedelmi vállalatok raktárai is jócskán megcsappantak. Az Opál Kos­suth Lajos Utcai ABC-áru- házában Király Csaba bolt­vezető elmondta: nagyon vár­ják a mosóporszállítmányt és a marhahúst is, amelyet a keddi járattal kapnak meg. A gyógyszertárban is érdek­lődtünk, szombaton délelőtt kapták meg a listát a gyógy­szerek új árairól. Egyébként a központban az Arany Já­nos Gyógyszertár tart ügyele­tet, míg a másik két kisebb patikában még folytatják a leltárt. Vácott hétfőn a legtöbb he­lyen sikerült újratölteni a polcokat az alapvető élelmi­szerekkel. Mosóporból azon­ban még nem válogathatunk. A húsboltok hétfőn még üre­sen maradtak, de valószínű, hogy ezen a napon nem is fogyna az áru, keddre pedig már friss húst várnak. A boltokban az átárazás tart, több helyen befejezték, de még nem mindenütt, ami vár­hatóan nehézségeket okozhat az elkövetkező napokban. A pénztáros talán gyakrabban téved majd a saját kárára, hi­szen a régi árak beidegződése erős. Monoron is sokan „bespáj­zoltak” még az áremelés előtt. Pál Sándor boltvezető el­mondta. a Forrás Áruház élel­miszerosztályán mintha tel­jesen normális hétköznapok lettek volna péntekig. Többen talán arra is vártak, csak az Nem adtak át csúszópénzt Valaki rosszul emlékszik A Pest Megyei Hírlap 1988. november 16-i számában a 3. oldalon „Hosszul emléke­zett. Nem TÜZÉP, ÉRDÉRT” címen újságcikk jelent meg, melyben a cikk írója — válla­latunkra nézve — sérelmes, valótlan tényt állított. Fent hivatkozott újságcikk szerint: „Kisbán Miklós anyagbeszerző ... egy esetben tízezer forint csúszópénzt adott a szentendrei Tüzép-te- lepen. Utóbb kiderült, rosszul emlékezett, a csúszópénzt a szentendrei Erdért-telep dol­gozójának adta.” Az ügyben vizsgálatot ren­deltem el. A vizsgálatot vég­ző ellenőrzési osztály megál­lapította, nincs adat, illetve bi­zonyíték arra vonatkozóan, hogy a telepen bárki is csú­szópénzt fogadott volna el a MÁV Járműjavító Üzem la­kásépítő szövetkezetének anyagbeszerzőjétől, Kisbán Miklóstól. Minthogy a fent hivatkozQtt újságcikk sérti az ErdértVál- lalat jó hírnevét, dolgozóinak becsületét, az 1952. évi III. tv. 342. paragrafusának (1) bek. alapján kérem az alábbi helyreigazító nyilatkozatnak a lap legközelebbi számában való közzétételét, valamint a köz­lés időpontjáról szóló értesí­tését: Nem felel meg a valóság­nak a lap 1988. november 16-i számában Rosszul emlékezett. Nem TÜZÉP, ÉRDÉRT cím alatt megjelent közlemény, mely szerint a dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem la­kásépítő szövetkezetének az anyagbeszerzője. Kisbán Miklós tízezer forint csúszó­pénzt adott a szentendrei Erdért-telep dolgozójának azért, hogy faanyagot kap­jon. Tisztelettel: Dr. Juhász Imre vezető jogtanácsos •k A fenti sorokhoz mindössze két megjegyzést kívánunk fűzni. Az egyik: sajnálatos tény. de az érvényben lévő sajtótörvény arra kötelezi az újságírót, hogy a tollforgatá­son kívül vállaljon magára — holott ez nem lenne köteles­sége — némi nyomozói, ügyé­szi, és bírói munkát is. Ne­künk kell ugyanis bizonyíta­nunk, hogy az anyagbeszerző pénzt adott át a fatelep dol­gozójának, s ha ezt nem tesz- szük, az érvényben lévő saj­tótörvény alapján beperelhe­tik lapunkat. Így azután kény­telenek vagyunk helyt adni az Érdért levelének, még akkor is, ha ezzel meggyőződésünk ellen cselekszünk. S azt már csak halkan jegyezzük meg: a jelenlegi törvény ily módon korlátozza a nyilvánosságot. Hasonló információkat a jö­vőben — hacsak nem aka­runk állandó ügyfelei lenni a bíróságnak — kénytelenek le­szünk elhallgatni. A másik megjegyzésünk­kel arra az ellentmondásra szeretnénk felhívni a figyel­met, amely a dr. Juhász Im­re által aláírt levélben felfe­dezhető. Nevezetesen azt ír­ja, hogy a vizsgálat után sincs adat és bizonyíték a csúszópénz | átadásáról, s eb­ből az is következik, hogy et­től az eset még megtörténhe­tett. Ezért meglepő hát, ami­kor néhány sorral arrébb már úgy fogalmaz: „Nem felel meg a valóságnak ■..” Hadd je­gyezzük meg. hogy az ügyben a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság még jelenleg is vizsgálatot folytat, s ennek so­rán tudomásunk szerint mind az anyagbeszerzőt, mind az Erdért-telep dolgozóját ki­hallgatták és szembesítették. Mivel az ügy hivatalosan nem zárult le, még minden meg­történhet. Esetleg, az is, hogy a rendőrség megfelelő bizo­nyítékok birtokába jut. bár ez erősen kétséges, mert ki az az őrült, aki egy két ember kö­zött több mint egy évvel ez­előtt lezajlott pénzátadásra „emlékezni akar”? S a beis­merés. a magyar jog szerint még nem bizonyító erejű, ezért nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy megírjuk: dr. Juhász Imrének lesz iga­za. <f.) Kevés az ember rakodni, áraz­ni, így Kertész Lajosné he­lyettes vezető is univerzális emberként dolgozott a tököli élelmiszerboltban utolsó pillanatokban töltik fel az éléskamrát, hátha mégsem lesz áremelés. Szom­baton délelőtt kapták meg az új árlistát és a zárás után hozzáláttak az átárazáshoz, öt órára el is készültek vele. Gödöllőn és körzetében a kereskedők még szombaton elvégezték a leltározást. Hét­főn réggel • a gödöllői Strom­feld sétányi ABC-ben alig lé­zengett egy-két vevő, s mint az üzletvezető-helyettes, Var­ga Péter elmondta: maradt egy kevéske sajt, hentesárut már reggel kaptak. Kerepes- tárcsán a 133-as boltban Vár­hegyi Zoltánná vezető el­mondta: az utóbbi tíz napban tartott náluk is a felvásárlás. Az átárazások időre megtör­téntek, érkeznek a hét eleji szállítmányok, de vevő jóval kevesebb fordul meg az üzlet­ben. Változnak a házszabályok Véget ér az ügy rendet len ség ? Bár a jelenlegi házszabályok szerint is dolgozhatna jobban az Országgyűlés, az utóbbi hónapok parlamenti csatározásaiból mégis egyenesen következik, hogy sür­gető az új ügyrend elfogadása. Az erre vonatkozó javas­latok többsége bekerült abba a módosító Indítványba, amelyet a mostani ülésszakon bocsátanak vitára. Ennek kapcsán néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésről beszélgettünk dr. Bölcsey Györggyel, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkárával, az ügyrend módosítását előkészítő bizottság tagjával. — Nem titok, hogy sok kér­dés nem az ülésszakokon, ha­nem az azokat megelőző bi­zottsági üléseken dől el. Ho­gyan dolgoznak majd ezek módosított ügyrend szerint? — Az ügyrend lehetőséget ad különböző — például me­gyei — csoportok és (állandó) bizottságok alakítására is. A módosuló házszabályok javí­tanak ugyan a feltételeken, de néhány probléma még mindig megoldatlannak látszik. Ve­gyük például a 25 tagú jogi bi­zottságot, amelynek ülésein gyakran 80-90 képviselő is megjelenik. Érthető, hogy ott akarnak lenni, hiszen olyan állásfoglalások születnek, ame­lyek befolyásolják a parlament döntéseit, ám ilyen arányú részvétel mellett a bizottság működésképtelenné válhat. Ezért a különösen fontos té­mákat két fordulóban kellene tárgyalni. Az első megbeszélés széles körű lenne, amelyen megszólalhatna valamennyi ér­deklődő képviselő. A munká­ba külső szakértőket is bevon­nánk, amire egyébként is módot ad az új ügyrend. A második fordulóban kellene földolgozni az elhangzottakat, ám ezen már csak a bizottsági tagok és az előterjesztők vehetnének részt. Az ügyrend azonban még nem tér ki erre, ami arra fi­gyelmeztet: a házszabályok korszerűsítése nem fejeződik be, a mostani módosítással csupán egy állomáson jutunk túl. — Nemcsak bizottságokat, hanem egyéb csoportokat is alakíthatnak a képviselők. Már most is működik a párttag képviselők csoportja és ha­sonló közösséget hoznak létre a pártonkívüliek is. Nyilván­való, hogy az MSZMP, illetve a leendő pártok, alternatív szervezetek befolyásolni kí­vánják a képviselőket. A ház­szabály azonban így rendelke­zik: a képviselők tevékenysé­güket választóik, a köz érde­kében végzik. Nem lát ebben ellentmondást? — Először is egy félreértést szeretnék eloszlatni: ezek ugyanis szerintem nem cso­portok, hanem frakciók. Még akkor is, ha nem annak ne­vezzük. Persze ennek is meg­van az oka, hiszen a frakció­záshoz kellemetlen emlékek, ér­zetek társulnak. Ezekkel azon­ban ideje volna leszámolni, s nevén nevezni a gyereket. Ami pedig a kérdést illeti: nem lá­tok abban semmi rosszat, ha az ülésszakok előtt összeül a pártfrakció. A találkozó célja csak a tájékoztatás, az orien­tálás lehet, és senkit sem sza­bad kötelezni arra, hogy így vagy úgy szavazzon. A párton- kívülieknek is meg kell kap­niuk ugyanezeket a lehetősége­ket, feltételeket. Ezt a kérdést akkor kell maid újra elővenni, ha az MSZMP mellett más pártok is működnek, más szer­vezetek is küldenek képviselő­ket a parlamentbe. — Az előzetes vitákon gyak­Egységes tarifa vidéken és Budapesten Háromszoros alapdíj Sajtótájékoztatón ismertették hétfőn a február 1-jétől esedé­kes tarifaemelések tételes mértékét és az áremelések in­dokait a Közlekedési, Hírköz­lési és Építésügyi Miniszté­riumban. A vasúti személyszállítási díjak átlagosan 30 százalék­kal emelkednek, ezen belül viszonylag kevésbé lesznek drágábbak a gyorsvonati je­gyek A távolsági autóbusz­közlekedés díjai átlagosan 10 százalékkal lesznek magasab­bak. a különjáratok tarifáit 50 százalékkal emelik. A helyi tömegközlekedési jegyek árai átlagosan 62 százalékkal növe­kednek. Február 1-jétől Bu­dapesten és vidéken a villa­mos a troli, a metró vonalje­gyek egységesen 5 forintba, az autóbuszjegyek pedig 6 fo­rintba kerülnek. Egy villa­mosbérlet ára Budapesten 180 forint lesz. Ezzel a bérlettel trolin, metrón. HÉV-en és fo­gaskerekűn is lehet utazni. Az egy vonalra szóló autó­buszbérieteké 140, a kombinált bérleté pedig 280 forint lesz. A villamosbérletek ára vidéken 90-120 forint, a troli- és vil­lamosbérleteké: 150, az egy­vonalas autóbuszbérleté 100- 120. az összvonalas autóbusz- bérleté 140-180. a kombinált bérleté pedig 240 forint lesz. A tanulók és a nyugdíjasok havi bérletének ára az álta­lános bérletek árának 25 szá­zalékát teszi ki. A lakossági telefonelőfizeté­si díj főállomás esetében 120 forint lesz a mostani 40-nel szemben, az ikerállomás pedig 100 forint a jelenlegi 30 he­lyett. Egv szabványlevelet 4 forint helyett 5 forintért, le­velezőlapot, képeslapot 2 fo­rint helyett 3 forintért lehet február 1-je után feladni. Az expresszdíj 10 forintról 12-re, az ajánlási díj 6 forintról 8-ra emelkedik. A nemzetközi le­vélpostai szolgáltatások átla­gosan 50 százalékkal nőnek. Indoklásként egyebek között elmondták, hogy a díjemelé­sek a távolsági személyszál­lításban — a támogatások vál­tozatlan szintje mellett — is csak részben fedezik a begyű­rűző költségnövekedést. A vasúti személyszállításnál a megemelt díjak csak a jelen­legi feltételek szinten tartását biztosíthatják A helyi tömeg- közlekedési díjak emelésé­nek egyik célja, hogy feloldják azokat az ellentmondásokat, illetve különbségeket, ame­lyek a díjarányokban az el­múlt években kialakultak. így például arra törekedtek, hogy közelítsék egymáshoz a vidé­ki és a budapesti tarifákat, egységesítsék a tanulók és a nyugdíjasok kedvezményét. A vasúti személyszállítás támogatására 1989-ben 6 mil­liárd forintot fordítanak, a tá­volsági autóbusz-közlekedés­ben továbbra is mintegy 1,1-1,2 milliárd forint a fo­gyasztói árkiegészítés. A helyi tömegközlekedésben 1988-ban a fogyasztói árkiegészítés és a tanácsok által folyósított tá­mogatás együttes összege el­érte a 12.8 milliárd forintot. Ez a támogatás 1989-ben 500 millió forinttal csökken. A postai — átlagosan 27 szá­zalékos — díjemelések indoka, hogy a Magyar Posta csak így tudja fedezni növekvő költségeit. A tájékoztatón szó­ba került az is, hogy a díj­rendszer megváltoztatásával egyidejűleg a posta lehetősé­get nyújt arra, hogy az elő­fizető saját tulajdonában lévő távbeszélőkészüléket csatla­koztasson a postai hálózathoz. Ebben az esetben az előfize­tői díjak 20 forinttal alacso­nyabbak. A Mechanikai Mű­vek képviselője elmondta: felkészültek az új helyzetre, és a postai követelményeknek megfelelő, korszerű telefon- készülékeket kínálnak a fo­gyasztóknak. Doros Béla, a posta elnökhelyettese arról számolt be, hogy már javá­ban készülnek szervezetük korszerűsítésére. Az a szán­dék, hogy legalább két vál­lalattá váljon a posta, egy hagyományos postai és egy távközlési feladatok elvégzé­sére hivatott céggé. ran fölmerült, hogy szükség van a főállású képviselői stá­tus megteremtésére, a mostani előterjesztésben azonban erről nem esik szó. Miért? — Tulajdonképpen kompro­misszumos-javaslat született. Eszerint az ülésszakok, a cso­port- és bizottsági ülések idejé­re, illetve további negyven munkanapra munkavégzés alóli felmentés illeti meg a képviselőt. Az országgyűlés el­nökének megkeresésére a munkáltató további felmen­tést is köteles tudomásul ven­ni. Erre az időre a képviselő az átlagkeresetét kapja. Ez a változat megfelel a többség igényeinek, de nem jelent töké­letes megoldást. Könnyebb helyzetben van ugyanis egy budapesti vagy városi képvi­selő, aki hamarabb, gyorsab­ban bejárja a körzetét, mint az a társa, akihez esetleg 10-15 kisközség tartozik. Vagy pél­dául egy gyárigazgató, terme­lőszövetkezeti vezető, tanács­elnök — munkájából adódóan — bőséges információkhoz jut, míg másoknak több fá­radságba kerül azok megszer­zése. Ennek ellenére igen ke­vesen vállalnák a függetlení­tett státust. Ha valaki öt, vagy tíz évre elszakad a munkától, eredeti foglalkozásától, annak a ciklus lejárata után számol­nia kell a beilleszkedés nehéz­ségeivel, s azzal: esetleg nem is tudja pótolni a szakmai hiá­nyosságokat. Mégis úgy gondo­lom, hogy távlatokban meg kell adni a választás jogát a képviselőknek. Mindenki maga döntse el, melyik forma a leg­alkalmasabb számára. — A legnagyobb bonyodal­mak eddig sem az elavult ügyrend, hanem annak meg­sértése okán támadtak. Mi­lyen tanulságokkal szolgálhat ez a jövőre nézve? — Azzal, hogy az ügyrend előrásaival tisztában kell len­niük a képviselőknek és a par­lament vezérkarának. A zavar mindig akkor következik be, ha megsértik a házszabályo­kat. Ebből a szempontból em­lékezetes marad a bős—nagy­marosi szavazás, de árra is volt példa, hogy a parlament olyan módosító indítványt fo­gadott el, amit nem a szabály­zatnak megfelelően terjesztet­tek be. Előfordult az is, hogy egy bekiabált javaslat nyomán nem titkos, hanem nyílt szava­zással választottunk képviselőt egy megüresedett helyre. Meg kell mondani, hogy az éppen elnöklő képviselőtársunk na­gyon nehéz helyzetben van, hi­szen pillanatok alatt kell dön­tenie, miközben minden szem rászegeződik. Antidemokra- tikusnak tűnhet, ha nem ad le­hetőséget a spontán megnyil­vánulásokra, közbeszólásokra, rögtönzött indítványokra, s en­nek még a látszatát is el akarja kerülni. Ez azonban azzal is járhat, hogy a parlament meg­szegi a maga alkotta szabályo­kat. Az új ügyrend is csak ak­kor érhet célt. ha sikerül is be­tartani, betartatni. Kövess László Kétszázezer pár cipő raktáron Kénytelenek olcsóbban adni Csaknem 200 ezer pár el­adatlan lábbeli volt az év első napjaiban a Sabaria Cipőgyár raktáraiban. Az árukészlet mintegy tíz százaléka téli cipő és csizma, a többi félcipő és szandál. Jelentős mennyiségű gyermeklábbeli is gyarapítja a raktárkészletet. A felhalmo­zódás egyik oka, hogy anyag­ellátási zavarok miatt a gyár nem tudott kellő időben szál­lítani a kereskedelemnek, a késve gyártott cipőkre pedig már nem volt igény. Tetézte a gondokat, hogy a vásárlók ta­valy már egyre ritkábban tér­tek be a cipőboltokba. Ügy tűnik, elkerülhetetlen lesz, hogy olcsóbban adják el a lábbeliket a kereskedelem­nek. Ezzel tovább csökken a vállalat nyeresége, melyet az sem ellensúlyoz, hogy a nyu­gati országokban értékesített Sabaria-cipőkből a gyár bevé­tele tavaly elérte az 500 mil­lió forintot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents