Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
8 1989. JANUAR 7., SZOMBAT Ne a puska, a természet szelektáljon Télen is hízik a vad az erdőben Dr. Könich Miklós kutató állatorvos és segítője egy kábítószerlövedékkel leterített dámbikával. Etetőhöz vonulnak az állatok (a cím fölött) Idillien békés a táj. A lombtakarójukat vesztett fák között áttet- szőbbé vált a'téli álmát alvó és a megújulásra váró erdő. Vajon milyen segítséget képes adni ehhez a biológiai folyamathoz az ember? A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaságban a szervezett erdő- és vadvédelemről és annak összetevőiről beszélgettünk Tollner Györggyel, a gazdaság igazgatójával. Elmondta, hogy a kettő összetartozó fogalom. A gondos és jól szervezett takarmányozásnak köszönhetően a legzordabb időszakot is jó kondícióban vészeli át a vadállomány. Dolgozószobájában körös-körül trófeák. Festmények helyett fába vésett, élethű, mesterien kimunkált metszetek sorakoznak. Itt valóban elmondható, hogy a gazda közvetlen közelségbe került az erdővel, a természettel. Utalt arra, hogy gyakorta keveredik a köznapi fogalomban a vadászat és a vadvédelem. Más szóval a sokak által már-már divatosan használatos, úgynevezett tervszerű szelektálás. A több évtizedes szakmai múlttal rendelkező igazgató a legmesszebbmenőkig tiltakozott az említett megközelítés ellen. Szerinte csak az erdő, a természet képes az igazi szelektálásra, a biológiai rend fenntartására. A józan észnek ellene mond, hogy a szakemberek képesek átvenni a hatékony vadvédelmet, no és az egészséges állomány gazdagítását a vadászpuskák bevonásával. Az ember felvállalja az állomány gondozását, holott ősidők óta mindez a természet dolga volt. A mesterséges és szakavatottnak 'kikiáltott vadvédelem egyszer megbosszulhatja magát. Példákat említett arra vonatkozóan, hogy a legkegyetlenebb teleken is kitartottak, életben maradtak a szívós, valóban életképes egyedek. Népgazdasági szempontból jövedelmezőnek számít a vadhús értékesítése. Ezért a gazdaság alapvető feladatának tekinti, hogy a téli hónapokban is legyen a vadállománynak elegendő tápláléka. Ennek hiányából eredő vadpusztulás ebben a gazdaságban húsz éve nem fordult elő. Sérelmezte a gazdaság igazgatója, hogy hazánkban lényegesen olcsóbban jutnak hozzá a nyugati országokból érkező turisták, a muflon, a szarvas, vagy éppenséggel a dámvad kilövéséhez, mint hazájukban. A devizális jelentőségét elismerte, de a sportszerűen űzött vadászatot szigorúan szabályozott keretek között kell tartani. A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaságban az elmúlt évben 60 millió forintnyi bevétel származott a vadexportból. Nemcsak a lőtt, de a gazdaság területén befogott élő vadnak is . mind magasabb az ára. A gazdaságban nagy tekintélynek örvend dr. Könich Miklós kutató állatorvos, a vadbiológiai osztály vezetője, aki a szervezett vadvédelmet, annak tudatos és szakszerű feladatait a legmesszebbmenőkig támogatja. Említést tett arról a kutatómunkáról, amelynek célja embriók átültetése dám- vagy gímszarvas tehénbe. Elgondolkodtató eseteket említett arról, hogy mekkora károkat okozhatnak a gyarapodó vadállományban az orvvadászok, a kóbor kutyák, s mind gyakrabban a hivatali beosztásukkal visszaélő és fegyverviselésre jogosult személyek. Elmondta, hogy jól emlékszik arra az időszakra, az 1970-es évek közepére, amikor évente 800—1000 kutyát is puskavégre kaptak. Ezek a kóbor ebek válogatás nélküli pusztítást végeztek. Egy idős vadászembernek sikerült fényképezőgépével megörökíteni, hogy az éhes farkaskutyák miként fogtak be és terítettek le egy jó erőben levő szarvasbikát. Dr. Könich és munkatársai féltő gonddal és tudományos alapossággal óvják, védik a gazdaság vadállományát. Több hektáros szántóföldet művelteinek, ahol megtermelik a téli hónapokra az etetéshez szükséges eleséget. Évente tízmillió forintot meghaladónk azok a kiadásaik, amelyeket még külön az eleség beszerzésére és a vadetetőket feltöltő dolgozók munkadíjára fordítanak. A kutató állatorvos a beszélgetés végén bemutatta azt a karantént, ahol a Franciaországba, Üj-Zéland- ba, Bulgáriába és egyéb országokba szállítandó élő vadakat összegyűjtik. Gímszarvasok és muflonok szelídülnek itt meg az utazás előtti hetekben az emberi gondoskodás hatására. Elhagyva a karantén környékét, a központi irodaépülethez vezető úton még szólt arról, hogy a már tervezett szarvasembrió-átültetés egészen új fejezetet nyit az exportképes gímszarvasállomány és a dámvadak tervszerű szaporításában. Gyócsi László Tisztelt APEH! A sok jajszó után önöknek ott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalban nyilván nem kell bizonygatni, hogy a közelgő február 20-a csupán az Aladároknak és Álmosoknak lesz piros betűs ünnep — nekik is csak a névnapok okán. Egyébiránt azonban nagyon ts gyászos nap virrad ránk, hiszen az említett dátum az utolsó határideje az adóbevallás benyújtásának. • A vitákon, a szitkozódásokdn már túlvagyunk. Nem is volna érte. me újra eltűnődni azon, hogy miért bö- szítik fel az embereket ezzel a személyi jövedelemadóval, amelyből oly szerény bevétele van az állami költségvetésnek, hogy az már majdnem elhanyagolható. Kivált, ha azokhoz a csinos kis összegekhez hasonlítjuk, amelyek számolatlanul folytak el az utóbbi évtizedek alatt, amelyek nem a nyereséget, csupán a veszteséget gyarapították, s nem biztos, hogy ennek a tendenciának vége van. Előhozhatnánk most az elhibázott nagy állami programokat, beruházásokat is, de mondom: hagyjuk a csudába az egészet. A dolog már úgyis eldőlt, az adóreformot régen elfogadta az Országgyűlés. Különben is olyan érzékeny mostanában a szegény kormány, a szegény parlament, hogy a szegény állampolgár már nem is mondhat semmi csúnyát, mert mindkettő rögtön megsértődik. De hát nem is az állampolgárnak kell eltöprengenie mindezen, neki az a dolga, hogy fizessen. Így azután most mélységes csendben számol az ország, készül február 20-ra. S ahogy oszt, szoroz, összead és kivon, nem érti, hogy miért kell mások helyett is fizetnie. Példának okáért az autószerelő helyett, aki kétezer forintot kér egy olyan munkáért, ami nem is olyan régen csak ötszáz forintba került. A különbözeiét pedig azzal magyarázza: tudja uram, kell az adóra! Persze az adóra — bólint megértőén a bérből és fizetésből élő állampolgár, s a tehetetlen kiszolgáltatottságtól bepárásodó szemével búcsút int a két ezres bankónak. Tizenévessé rokkant Trabantját másik műhelybe viszi, amikor elérkezik a vizsgáztatás ideje. Ismerősökhöz! Itt minden rendben lesz, ugye a régi barátság, miegymás ... A karosszérialakatos azonban olyan végösszeget hoz ki, hogy az állampolgárnak ismét bepárásodik a szeme. Mire a mester: nézd öregem, ilyenkor év vége felé már az adóra keresek, meg aztán építkezem is, minden pénz számít. Persze hogy számít — bólint az állampolgár, s Drámai adatokat hoztak nyilvánosságra az Akadémia legutóbbi ülésén a hazai lakosság egészségi állapotáról. Országunkban a halandóság olyan méretekben nőtt az elmúlt két évtizedben, hogy ma már ismét az 1930-as évek színvonalán vagyunk, s Ausztria hasonló adatainál 42, Svédországénál 70 százalékkal rosszabb nálunk a halandósági arány. Az Akadémia elnöksége hangsúlyozta: a nálunk bekövetkezett egészségromlás a nemzetközi szak- irodalomból ismert modernizációs egészségkárosodáshoz hasonló, méretei miatt azonban sokkal súlyosabb annál, mint ami a fejlett tőkés országokban az elmúlt évtizedekben végbement. Különösen veszélyeztetett helyzetben van- az ifjúság, ugyanakkor a felnövekvő nemzedék az a népességréteg, ahol még reális esély van a jó testi-lelki kondíció megalapozására, az egészségkárosító szokások életmóddá válásának megakadályozására. A kérdéskör neves szakértője, dr. Ozsváth Ferenc főiskolai tanár szerint az egészséges életvitel megalapozásának ma nálunk az az egyik legfőbb akadálya, hogy a gyenge fizikumú gyerekek már az iskolai évek kezdetén hátrányos helyzetbe kerülnek, s ebből az ördögi körből a többségük soha többé nem tud kitörni. Az iskolai tornaórákon ugyanis általában az egyébként is ügyes, jó mozgású gyerekek kerülnek a tanár figyelmének középpontjába, és korántsem elterjedt testnevelési gyakorlat az, hogy az ügyetlen, testileg fejletlenebb gyerekeket valamelyest is felzárkóztassák, legalább az átlaghoz. A testnevelő tanárok, edzők, sportvezetők gondolkodásának középpontjában ma még változatlanul a versenysport áll, és a sporttudományi egy duhaj mozdulattal az asztalra teszi félhavi fizetését. Az ember segíti a barátját, ha módjában áll. Sőt, néhány nap múltán arra is lehetőség adódik, hogy anyagilag megtámogasson egy harmadik szerelőt is. A kocsi ugyanis nem megy át a vizsgán, s az újabb beavatkozás ezúttal már egy teljes havi keresetét viszi el. Már a szeme sem párásodik be, amikor a szakember ezt mondja: uram, magának kell megfizetnie az én adómat is, különben nekem nem éri meg. A bérből és fizetésből élő állampolgár hozzájárul a villanyszerelő adózásához, amikor elromlik az elektromos bojlerja, s túlfizeti a műszerészt, amikor a mosógépe, centrifugája robban le. Ismét egy havi illetményét viszi el a kőműves, aki lebont és újra rak tíz sor téglát. Az arcátlan maszek taxis nyolcvan forintot kér azért, hogy három kőhajitásnyira szállítsa az állampolgárt, aki még így is örvend annak, hogy egyáltalán beülhet a kocsiba. S amikor bére és fizetése végképp elfogy, akkor már nem tud fizetni az orvosnak az ingyenes egészségügyi ellátásért. Más polgár is így lehet vele, mert a doktornő panaszkodik. Pénzt mostanában egyáltalán nem kap a betegeitől, külföldi cigaretta, márkás konyak is csak ritkán jut. S ha mégis, akkor szalad vele az ismerős boltoshoz, aki értékén élelmiszerre cseréli a luxusholmit. S még azt várják tőle, hogy a hálapénz után adózzon? Hát azt már nem! Így azután az ö adózásához hála istennek nem kell hozzájárulnia az állampolgárnak. Az autószerelő, a karosszérialakatos, a villanyszerelő, a műszerész, a magántaxis adótámogatásában részt vevő állampolgár tisztelettel tudakolja a hivataltól: nem lehetne — eltörölni kis hazánkban a kettős-többes! — adóztatást? Mondjuk a nemzetközi egyezmények mintájára köthetne erről egy szerződést Magyarország Magyarországgal. Addig is tessék nekem jóváírni és a számlámra átutalni azt az összeget, amit mások helyett fizettem ki. Ugyanis számításom szerint önök, s egyéb hivatalok, intézmények, szervezetek és magánszemélyek tartoznak nekem, s nem megfordítva. Így február 20-a felé közeledve esedékes• lenne, hogy ők i* elkészítsék a maguk bevallását. Persze nem csak az önök dolga, hogy e kintlevőségeket behajtsák ... Jó munkát és eredményekben gazdag új esztendőt kíván egy bérből és fizetésből élő állampolgár: Kövess László kutatások is az élsportra koncentrálnak. Márpedig, mint dr. Ozsváth Ferenc megfogalmazta a sportkutatási témák mai prioritásai kapcsán: a korai halálra ítélt tömegek megmentése vitathatatlanul fontosabb. A nemzeti egészségmegőrzés fontosságát felismerő szakemberek óvnak a látszatmegoldásoktól is. A látványos, de folytatás nélküli sportakciók, tömegmegmozdulások, mindenekelőtt a különféle futónapok, megfelelő előkészítés, a résztvevők előzetes kondicionálása és egészségi állapotuk ismerete nélkül esetleg kárt is okozhatnak. A statisztikai szempontból jól végzett munka — hiszen sok ezren vesznek részt egy- egy futónapon, tömegsportrendezvényen — a szervezők lelkiismeretét megnyugtatja, valójában azonban a távol maradó és egyre gyengülő fizikai állapotban levő 40—50 százalékkal és főleg a már potenciálisan beteg 15—20 százalékkal nem törődik senki. A szakemberek szerint az egészségmegőrzési csata össztüzét ide kellene irányítani, a gyermek- és ifjúsági korosztályoknak erre a hallgatag többségére kellene a legfőbb figyelmet és persze pénzt fordítani. * Az egészségmegőrzés szakemberei mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra is, hogy a magára hagyott, gyenge fizikumú, komoly testi munkát nem végző fiatalok különösen veszélyeztetettek a narkománia szempontjából. Aki rendszeresen edzi, erősíti és fejleszti szervezetét, annak összehasonlíthatatlanul kisebb az esélye az alkoholizmusra, a dohányzásra. a drogokra. Doppingra a testileg-lelkileg elesetteknek van szükségük. Évszázadokkal ezelőtt fogalmazta meg Rousseau, de aktualitása ma talán nagyobb, mint bármikor: ha a test erős, engedelmeskedik, ha gyönge, parancsol! Megmenteni a korai halálra ítélteket Látszatmegoldások nélkül Nyílt levél äz adóhmtalhoz Nagy Árpád preparátor munka közben (Hancsovszki János felvételei)
