Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. JANUÁR 7., SZOMBAT 9 A minisztérium döntésére várnak PETŐ INTÉZET ÜRÖMÖN Csak az tudja, milyen heroikus küzdelmet folytatnak a szülők és orvosok a mozgássérült gyermekek állapotának javításáért, akinek családjában vagy közelében ilyen sérült kis beteg él. S bár a szülők sohasem adják fel a reményt, igazából gyakran tűnik kilátástalanak a harc. Ezt a kilátástalanságot, reménytelenséget enyhíti az a tudat, hogy létezik a Pető Intézet, a Petö-módszer. Sokáig csak országhatáron belül alkalmazták, ám hamarosan világgá röppentette a sajtó és a sok gyógyult gyermek, hogy Magyarországon valami más van, valami más történik, mint a világ többi országában. És egyszer csak megindult a gyógyulást kereső betegek és szüleik áradata hazánkba. Csakhogy az intézet szűkössége nem tette lehetővé, hogy minden beteget fogadjanak, s micsoda tragédia annak, aki lemarad, aki hely hiányában nem kerül be a gyógyító falak közé! Nagv-Britanniában egyre nagyobb érdeklődéssel figyelték a magyar konduktorok munkáját, s egyre többször fordultak az intézethez: segítsék szakemberekkel a szigetország betegeinek javulását. Mindez arra utal, hogy a Pető- módszer, a Petői Intézet már túllépte az ország határait. Ám ahhoz, hogy valóban hatékonyan működjenek a hazai konduktorok, ami azt jelenti, hogy minél többen találjanak gyógyulást a módszer alapján, egyértelművé vált, hogy bővíteni kell az intézet kereteit. Így alakult meg egy kormánybizottság az Állami Biztosító, a Szociális és Egészség- ügyi, a Művelődési, a Pénzügyminisztérium, a Tervhivatal, a Fővárosi Tanács, a M-'gyar Hitelbank és természetesen a Pető Intézet részvételével egy új, nemzetközi intézet létrehozására. A koordinációs bizottság vezetője Deák Andrea, az Állami Biztosító vezérigazgatója. — A Petö-módszer egy olyan magyar szellemi kincs, amelynek áldásaiból minden mozgássérült gyermeknek a világon részesülnie kellene — mondja Deák Andrea. — Mindenki ide szeretne jönni, ám egyelőre nem áll módjában az országnak a sok érdeklődőt fogadni. A bizottságnak az a feladata, hogy az intézet megvalósítását, a konduktorképzést koordinálja. S persze nem utolsó szempont a szükséges anyagi fedezet megteremtése sem. —1 Kezdjük az első feladatnál, az intézet felépítésénél. Hol kerül erre sor, és mi alapján választották ki a megfelelő helyet? — Olyan helyet kellett találnunk, amely könnyen megközelíthető Budapestről, hiszen a hazai közlekedés fővároscentrikus. Itt van repülőtér, ide futnak be a nemzetközi vonatok. Fontos szempont volt, hogy ..zöldövezetben kapjon helyet, s nagy terület álljon rendelkezésre, ahol szükség esetén tovább lehet bővíteni a létesítményt. Mivel az igények korlátlanok, így határt legfeljebb a terület nagysága és a pénz szabhat. Számolnunk kellett azzal, hogy a gyerekekkel jönnek a szülők is hónapokra, akár évekre, tehát őket is el kell helyezni valahol. Végül is Üröm mellett döntött a bizottság. Ez a terület a most működő Pető Intézet konduktorainak is megfelelt, így nem kell attól tartanunk, hogy a szakemberek esetleg nem érzik jól magukat és elpártolnak az intézettől. — Másik feladatuk — mint mondotta — a konduktorképzés kereteinek bővítése. — Igen. Bár jól képzett szakembergárda áll ma rendelkezésre, ez korántsem elegendő egy. nemzetközi méretű rehabilitációs központ tennivalóinak ellátásához. Ezért nekünk kell azt biztosítani, hogy mire beindul a létesítmény, legyen elegendő szakember. Őket a Pető Intézetben képezik ki, de az iskola négyéves. Ha mi négy esztendő múlva indulni akarunk, addigra a személyi feltételeknek is adottnak kell lenni. — Harmadik s talán a legkényesebb kérdés a pénz. Honnan lesz erre a magyar államnak fedezete? S egyáltalán: mennyibe kerül majd az intézmény? — Számításaink szerint hárommillióvá forintba kerül. A kormány alapítványt kíván tenni a cél érdekében, és felszólít minden kormányt, magánintézményt, szervezetet, hogy támogassák a megvalósítást. Elképzelhető azonban, hogy az angol kormánnyal közösen hirdetik meg az alapítványt. Köztudott, hogy a világon legnagyobb érdeklődéssel az angolok fordultak a Pető-módszerhez, és a nemzetközi megismertetésért is ők tették a legtöbbet. Ha a bizottságon múlna, akár holnap megkezdenék az építkezést. Van azonban egy kis akadálya a dolognak. Az általuk kiszemelt terület az egyik lehetséges telepítési helye a négyszáz kilovoltos távvezetéknek és az MO-ás autópálya budai-szaka* szónak. Mint arról már hírt adtunk, az Ürömi Tanács a főváros harmadik kerületén vezető nyomvonalat tartotta helyesnek e célra, ez a megoldás azonban a budapestieknek nem tetszik. Dönteni ez ügyben a minisztérium fog. Ám ez legalább két-három hónap. — Meddig tudnak várni? — Egy percet sem — válaszolt keményen Deák Andrea. — Ha két, maximum három hónapon belül nem születik döntés ez ügyben, más megoldást kell találnunk. Fiedler Anna Mária A kapcsolatokra is építhető a talpon maradás Villa,sliir^onca volt a hozomány Amikor a leány megszületett, még mindenki úgy hitte, szép jövő előtt áll. A bajok a hozománnyal kezdődtek. Nem szép dolog a stafírungot számon kérni, főleg akikor nem, ha a leány is tudja, hogy az anya maga is szegény, mégis megtette, s ezzel végképp megromlott a szülő-gyermek viszony. A történet szokványos családi ösz- szezördülésnek tűnhet, holott az anya a Ganz Danubius váci konténergyára, mely nemrég részvénytársasággá alakult, a leány pedig a Re Con Term Ganz leányvállalat, mely néhány éve látta meg a napvilágot. Kerítés, kapu A leányvállalat alapításához az ki jó-. kora darabot, s további hozományt is ígért. Hosszú' huzavona után végül átadtak egy villástargoncát, de attól már elzárkóztak, hogy az elektromos hálózatra és a fűtési rendszerre, valamint a sűrített levegős rendszerre is rákapcsolják a leányvállalatot. A leányvállalat vezetői ebben a helyzetben nem tehettek mást. a lehető legolcsóbb megoldásokra törekedve légsűrítőt, kazánt szereztek és kiépítették a saját elektromos rendszerüket. Az anya-leány kapcsolat alakulását jól érzékeltette a kerítés. Először semmi nem jelezte a határt, szabadon sétálhatott bárki a két gyár között. Később foghíjas drótkerítést húztak, az összetákolt kapu pedig mindig nyitva állt. Ekkor hangzott el először a vád — nem tudom, igaz vagy sem —, hogy a leányvállalat a hiányzó anyagokat az anyagyártól szerzi be, mégpedig fizetség nélkül. A drótfonatot jól megépített magas kerítés váltotta fel, a kaput pedig konténerek torlaszolták el. Ezzel végleg megszakadt a két gyár közötti kapcsolat. A leányvállalat kilátástalan helyzetbe került. A tevékenységi körük szempontjából a telephelyük nem volt éppen ideálisnak mondható. A konténerek depózására, tehát javítására és tárolására vállalkoztak, s néhány speciális típus gyártására. A .telepet sem vasúton, sem vízi úton nem lehet megközelíteni. Az égyet- Tén komoly érv, mely a terület mellett szólt, éppen az anyagyár közelsége volt. A megromlott kapcsolatok miatt azonban ez semmiféle előnyt nem jelentett, a hiányos hozomány pótlása pedig olyan sokba került, hogy már-már összecsaptak a fejük fölött a hullámok. Szigorú bankok Reménytelen helyzetükben az utolsó lapra tettek fel mindent. Tudták, hogy az új cégek esetében nagyon szigorúan bírálják el a veszteséges A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége a szervezeten belül végzett kiváló szakmai és társadalmi munkáért minden évben MTESZ-díjakat ad aktivistáinak. A díj átadására az országos elnökségi ülésen kerül sor. 1938-ban, az esztendő utolsó heteiben ezen az ünnepélyes tanácskozáson vehette át a MTESZ-díjat Borsos Arnold ceglédi agrármérnök, tudományos kutató, aki 1951 óta tagja a Magyar Agrár- tudományi Egyesületnek, s lassan másfél évtizede a Magyar Kémikusok Egyesületének is. Cegléd, Borz utca. Tisztes polgárházból alakult itt úgy két évtizede egy munkahely, az agrokémiai laboratórium. Vezetésével Borsos Arnol- dot bízták meg, akkor telepedett le Cegléden családostul. Helyét, feladatát különösebben nem kellett keresnie, hiszen adta maga az alakuló élet és adta az is. hogy a tevékeny, ötletekkel teli embert hamarosan sokan megismerték. A szervezőkészség eleve adottsága. A sors úgy hozta, hogy két évtizednyi ismeretség van mögöttünk. Az élet egyik színtere, a város lakótömbje — mint az országban sok más hasonló — közelebb hozza egymáshoz az embereket. Akinek az a dolga, hogy hírekkel, tudósításokkal foglalkozzon, természetesen felfigyel arra. aki eredményes kutatómunkát folytat, aki tevékeny részese a közéletnek. fgy alakult ki az újságíró előtt az agrokémiai laboratórium vezetőjének napi. heti ..menetrendje”. A Technika Házában Reggel? Indulás a Borz utcába. Körül kell nézni, menjen minden rendben. Ha ott vár a hívó üzenet, vagy a naptár jelzi a feladatsort, akkor irány, például Dánszentmildós, Abony, Nagykőrös. Kecskemét Biokémiai, talajtani, termesztési megbeA MTESZ-díjPest megyei kitüntetettje Délvidéki szellemi központ szélések, eredmény kontrollálása, szaktanácsadás. Vagy irány Budapest: a minisztériumba, a MTESZ központjába, tudományos ülésekre, szimpóziumokra, tájékoztatásra. Minden hétre egy csokor feladat Cegléd felvirágzó életéből: meghívás ismeretterjesztő előadást hallgatni vagy tartani. Elmenni a Technika Házába, amelynek létezése, megnyitása Borsos Arnold alapos érdeme, s az ottani munkálkodás épp ezért szívügye is. Mivel 1977 óta a MTESZ helyi szervezetének a titkára (a MTESZ-nek a városban kilenc tagegyesülete van), e téren is jut feladat a számára bőven. Mióta a ház létezik, a tagegyesületek megfelelő témakörökben ott tartják saját rendezvényeiket. Most Helyet adva segítenek Cegléd iskolagondján: minden második héten ott kap helyet a kereskedelmi és vendégi átó- ipari szakiskolások egy csoportja. Remélhetőleg az új tanévet már a Kossuth Ferenc utcában épülő szép és korszerű iskolában kezdhetik. — Jó dolog ez a Technika Háza — említi beszélgetésünkkor Borsos Arnold. — Pest megyében, a megye sajátos helyzete miatt, a délvidékiek műszaki szellemi központja alakult ki itt. A MTESZ-en belül szinte az ország minden hasonló intézményével kapcsolatot tartunk. Ahogy ők is a saját területükön, úgy mi is a miénken a vidék, a megye sajátos, időszerű dolgait igyekszi’nk előbbre vinni. A MTESZ tulajdonképpen szakmai szervezet, de nem zárkózhat el. együtt kell működnie a politikával. Ebben a házban minden gondot, problémát el lehetett s lehet mondani a tisztesség határain belül. A MTESZ országos titkári értekezletének helyet 1988-ban a ceglédi székház adott. Elhangzott akkor is, marad feladat a jövőre nézve: a műszaki értelmiség, a tudományos kutatók társadalmi elismeréséért továbbra is sokat kell még tenni. Az anyagi és a társadalmi megbecsülésnél a nagy átalakulási folyamatokban oda kell figyelni az értelmiségre is. Bevonni a fiatalokat — A MTESZ az ország gazdasági és szellemi erőinek színe-javát foglalja magába — elmélkedik Borsos Arnold. — A célunk, hogy egy nép gazdasági és szellemi szintjét vi-‘ gyük még magasabbra. Az ország szellemi értékének jelentős része van a MTESZ-ben együtt. Segíthetjük a fejlődést, eljutva a legkisebb helyekre is. Széchenyi szellemében kell ma az ország dolgain segíteni, olyan körültekintéssel, lendülettel, mint ő tette. A tudományos egyesületek a maguk módján ezt teszik, a szellemi fellendülésre törekedve. Irattömböt lapozunk. A MTESZ ceglédi városi intézőbizottságának munkaterve 1989-re. (Aláírá's Kovács Károly elnök • és Borsos Arnold titkár.) — Van feladat bőven. A megyei és a helyi pártbizottság, ajánlásait figyelembe véve fokozni kívánjuk az egyesület tagjainak, azok érdekeinek képviseletét munkájuk elősegítéséhez. a szövetség közreműködésével. Ennek a képviseleti rendszernek a megújulása, munkastílusának felfrissülése most van kialakulóban. A vezérfonalat az időszerű gazdaság- politikai feladatok végrehajtása adja. Remélhetően érdemi munkát lehet majd végezni, letisztul az ide- oda kapkodás. Szervezetünkön belül kiemelt feladat marad a többi közt az élelmiszer-gazdaság hátterének fejlesztése, minden szakágban az anyag- és energiatakarékosság kérdése. A tagság alkotó szellemét a városfejlesztési tervek megvalósításához ösztönözzük, szeretnénk jobban bevonni a fiatal szakembereket. Ez csak néhány gondolat a több oldalon feljegyzettekből, de példája, hogy tenni akarunk. Keni lehet abbahagyni Milyen feladatok jutnak a MTESZ- díjas Borsos Arnoldra? Sokfélék. Igaz, 1989-ben mint vezető, elbúcsúzik laboratóriumától. nyugdíjas lesz. De ez cseppet sem jelenti azt, hogy a közéletből, a tudományos munkából kivonná magát. Mint a MTESZ megyei szervezete vb-tagjának, mint ceglédi intézőbizottsági titkárának még bőven vannak tervei, javaslatai. — Életem része az, hogy szervezek, tervezek, a közélet részese vagyok. Ezt nem lehet csak úgy abbahagyni. Ráadásul az elismerés, amelyet most átvehettem, tovább biztat és kötelez. Eszes Katalin évet.” s könnyen lehet, hogy megszüntetik a leányvállalatot, félve attól, hogy később tovább halmozzák a hiányt. Kisebb konténersorozat gyártására vállalkoztak, nyugati megrendelésre. Reményeik szerint a konténerek már az első utat is feltöltve tették volna meg, ezzel megmenekültek volna a legdrágább áru, a „húsz köbméternyi levegő” szállításától, vagyis attól, hogy az utat nékik kelljen fizetni. Szóbeli ígéretet is kaptak, amiből' nem Jett semmi, így csak ötmillió forint hiánnyal zárták az évet. Patthelyzet alakult ki, hiszen a hitelező bankok ahhoz nem járultak hozzá, hogy a leányvállalatot az anyagyárhoz csatolják. Azt mondják, megéri Mielőtt végső következtetésre jutnánk, s elkönyvelnénk, hogy mostohaanyának bizonyult az alapító, nem árt az ő szemszögükből is megvizsgálni a történteket. A leányvállalat ellen nem ágáltak, sőt születésénél maguk is segédkeztek, jókora területet hasítva ki a gyár telkéből. A megszületett leány további sorsát már nemigen egyengethették, maguk is komoly nehézségekkel küzdöttek. Festőcsarnok építésébe kezdtek, és az új beruházásuk miatt sem engedhették meg maguknak, hogy megosztozzanak a szűkösnek mutatkozó energiakvótán, nem adhattak áramot a leányvállalatnak, hasonló okból sűrített levegőt sem, hiszen a kompresszor az egyik legnagyobb fogyasztó. Nem vállalkozhattak a leány további pesztrálására azért sem, mert a kért alkatrészeket, konténersarkot, zárszerkezetet maguk is tőkés importból szerezték be. Nem segíthettek a lemeztáblák megmunkálásában sem, a bordák hajlításá- ban, a vágásban, mert a láncszerű munka folyamatosságát az megtörhette volna. Az utóbbi éi-vek kissé erőltetettnek tűnnek, s kiérződ ik, ha a két cég vezetői között a kapcsolat felhőtlen, segíthetett volna az anyagyár. De vajon törvényszerű, hogy a vállalatok működését a jó vagy rossz emberi kapcsolatok határozzák meg? Vajon hány olyan hazai cég vegetál még ma is, melyeket a baráti kapcsolatok tartanak életben? A váci konténer- gyárnak semmiféle érdeke nem fűződött ahhoz, hogy pátyolgassa a „leányt”. Mindkét cég a központhoz tartozott, s a leányvállalat nyereségéből vagy veszteségéből az anyagyár gyakorlatilag semmit nem érzékelt. A részvénytársasági forma gyökeres változást hozott. Divatos kifejezéssel élve, a kapcsolatot rövidre zárták, s a leányvállalat új vezetője és az anyagyár igazgatója szerint is az a legjobb, ha a leányvállalat bekapcsolódik a sorozatgyártásba. Ez a konténergyártás húszszázalékos növekedését jelenthetné. Az anyagyár kereskedelmi kapcsolatai és a leányvállalat speciális csarnoka lehetővé tenné, hogy keresett típussal rukkoljanak ki a tőkés piacon, a negvvenlábas, vagvis dupla hosszúságú konténerrel. Elképzelhető, hogy a két cég összeolvad, ezt sem ellenzik már a bankok — futnak a pénzük után. Nem tudom, hogy a fúzióra készülő vállalatok vezetői barátok-e vagy sem, de mindketten azt mondják, megéri. Mátrai Tibor
