Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Ara: 4,30 forint 1989. JANUÁR 31., KEDD Hazaérkezett Svájcból az MSZMP főtitkára A reformnak a tettekben kell megnyilvánulnia Grósz Károly interjúja a vitákról, a stratégiáról és a pártvezetés munkájáról Grósz Károly, aki hétfőn hazaérkezett Svájcból, a Malév Zürich—Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén interjút adott a hazai sajtó képviselőinek. Ennek során hangzott el — egyebek között — a következő kérdés: „Mi az ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s a többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint: »Veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait.« S hallottuk hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező.” — Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban — mondotta Grósz Károly. — így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozs- gay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot — ez nem valamiféle albizottság, hanem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989-es esztendőben a koncepció kidolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. Nem tudom, hogy milyen indíték, mi- lye motiváció vezette Pozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemző munkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza. Magát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Ám azt, hogy a tudományos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciát nem egy ember, nem egy bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. — Ami a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munkabizottságot küldött ki, s a főtitkárt bízta meg, hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesszen egy jelentést a stratégiáról. Aláirásgyűjtés Gödöllőn Ma nyújtják be a visszahívási indítványt? Mára összehívták a gödöllői választási elnökséget. Mint ismeretes, az MDF városi szervezete kezdeményezte Cser- venka Ferencnének, Gödöllő és Isaszeg országgyűlési képviselőjének a parlamentből való visszahívását. Ennek érdekében aláírásgyűjtést szerveztek. A választási törvény értelmében ugyanis egy képviselő visszahívását célzó hivatalos eljárás megindításához a választásra jogosultak legalább 10 százaléka aláírásának összegyűjtésére van szükség. — A Magyar Hírlap értesülése szerint több mint négyezer, Cservenka Ferencné visz- szahívását kérő aláírást gyűjtöttek össze eddig az MDF aktivistái. Megkeresték-e már hivatalosan listájukkal a választási elnökséget? — kérdeztük Aufmuth Évától, a Hazafias Népfront Gödöllői Bizottságának titkárától tegnap reggel. — Eddig még nem jelentkezett az MDF a választási elnökségnél, lehet, hogy a mai ülésen szándékoznak hivatalosan benyújtani az aláírásokkal megerősített visszahívási indítványt. Az aláírásgyűjtési akcióról tudunk. Általában fiatalok járnak hármasával az ívekkel. Hallottam, hogy több tucat aláírást gyűjtöttek az Óvónőképzőben és sok idős ember jelezte, hogy fiatalok csoportjai állították meg őket az utcán aláírásra agitálva. — A fővárosban Vida Miklós képviselő ellen szerveztek hasonló akciót, s ott kiderült, hogy a választási törvény nem szabályozza megfelelően a visszahívással kapcsolatos kérdéseket. Vagyis, nem tisztázott, hogyan kell kezelni, ellenőrizni a benyújtott aláírásokat. — Tudomásunk szerint létezik egy állásfoglalása az Igazságügyi Minisztériumnak, amely szabályozza ezt a kérdést. Remélhetőleg, mire szükségünk lesz rá, eljut Gödöllőre, eddig ugyanis csak hallomásból értesültünk ennek tartalmáról — fejezte be Aufmuth Éva. — Mit tartalmaz a minisztérium állásfoglalása? — kérdeztük dr. Szécsi Máriát, az Igazságügyi Minisztérium munkatársát. — Ezt néhány mondatban nehéz lenne összefoglalni, a lényege, hogy a képviselőt megválasztó állampolgárok 10 százalékának az aláírása kell a visszahívás kezdeményezéséhez. Az aláírásnak saját kezűleg kell történnie, úgy, hogy az aláíró azonosítható legyen. Tehát jó feltüntetni a lakcímet. — Szükséges-e az aláírás mellett közölni a személyi számot? — Nem kötelező, de ajánlatos, hiszen így első pillantásra kiderül, hogy nagykorú-e az aláíró. Természetesen csak az érintett választókerületben állandó lakosok aláírása értékelhető. A gyűjtőíveken szereplő neveket összevetik a ma érvényes választói névjegyzékkel. M. K. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom érdekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni — most már egy bizottsági jelentéssel és nem politikai bizottsági jelentéssel — meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. — Ami a reformretorikát illeti — azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. — Ami a választásokat Illeti. Elképzelésem szerint — azért mondom az én elképzelésemet, mert utaltam rá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság — a választásokat az új alkotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a társadalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt követően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt követően kellene a választási törvény szellemében lebonyolítani a helyhatósági választásokat. Egyházi vezetők Látogatás Géniben Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világ- szövetség, a Református Világszövetség és az Európai Egyházak konferenciája főtitkárainak meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Genfbe utazott. A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatója Egyoldalú haderőcsökkentés Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfő délután a Magyar Gazdasági Kamara elnökségének ülésén bejelentette: annak érdekében, hogy a Magyar Nép- köztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány — a magyar katonai vezetés javaslatára — olyan döntést hozott, hogy 1989—90-ben mintegy 9 százalékkal csökkenti a néphadsereg létszámát, és ezzel egy időben a fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. Németh Miklós bejelentése után az MTI az alábbi tájékoztatást kapta a Honvédelmi Minisztériumtól: A hadsereg védelmi jellegűvé alakításának korábban kidolgozott programja részeként egyoldalúan csökkentik a Magyar Néphadsereg létszámát, valamint harci-technikai felszereltségét. A csökkentés 1989—90-ben mind a szárazföldi, mind a honi légvédelmi haderőnemet érinti. A néphadsereg összlétszáma folyamatosan mintegy 8,8 százalékkal — 9 300 fővel — csökken. Az egyoldalú csökkentés során a néphadsereg rendszeréből kivonnak egyebek között 251 harckocsit, 30 páncélozott szállítójárművet, 430 különféle tüzérségi eszközt, 6 harcászati rakétaindító állványt, valamint 9 elfogó vadászrepülőgépet. A létszám- és fegyverzetcsökkentéssel párhuzamosan megszűnik egy harckocsidand^<^Svv| “ repülő-százatj/oá' ‘további vezeti korszi végre. Németh Miklós beszéde a Magyar Gazdasági Kamarában Ne új sebek ejtésével gyógyítsuk a régi sebeket Ülést tartott hétfőn a Magyar Gazdasági Kamara elnöksége. A testület a kamara ez évi legfontosabb feladatait vitatta meg. Az ülésen részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Gábor András, a kamara elnöke bevezetőben röviden áttekintette a kormány és a kamara múlt évi együttműködésének eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a kamara támoÚj politikai stratégia kell A vitában szót kert Nemeth Miklós is. A 15 éve húzódó pangást kiváltó alkalmazkodási válságban mindnyájan — itt a mai tanácskozáson önök is — ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról — mondotta elöljáróban. — Ma már nyilvánvaló, hogy a szocializmus 1948— 49-ben kialakult, extenzív jellegű modellje került válságba, és a gazdasági szerkezet alkalmazkodási nehézségei mögött is lényegében ez húzódik meg. Erről az alapról indulva kell keresnünk a választ napjaink leggyakoribb kérdésére: hogyan jutottunk ide, hol vannak a felelősök? Magam is úgy vélem: az igényes és kíméletlen kritika és önkritika a mai helyzet elemi követelménye. A számadást meg kell tenni. De önpusztító útra lépnénk, ha csak saját sorainkat tizedelnénk a lázas igazságkeresésben. Évtizedekig egy véglegesen megosztott világban éltünk. Az elsáncolt szekértáborból önbizalomtól A tudományos címertani bizottság sok címerjavaslat közül e kettőt javasolta elfogadásra Magyarország új címerére. Előreláthatóan márciusban, az alkotmánytervezettel együtt kerül a parlament elé a javaslat, és akkor választják, ki, melyik lesz az új címer. Képünkön: a két címerjavaslatot mutatja be Kállay István tanszékvezető egyetemi tanár, a magyar címertani bizottság elnöke duzzadó üzeneteket küldtek a külvilágnak. Utolérésről, megelőzésről, az eszme és a rendszer feltartóztathatatlan expanziójáról, fölénytudatunkról szóltak ezek az üzenetek. Tagadták a másfajta rendszer életképességét, megújulási energiáit. Ez fenyegető kihívás volt, amire a válasz nem maradt el. A választ azonban bagatellizálták. Elszigetelten, bezárva, önerőből is képesnek hitték magukat arra, hogy valóra váltsák az ideológia ígéreteit. Népünk heorikus erőfeszítésével kialakult egy termelési potenciál, egy jónak hitt struktúra, ami korábbi önmagunkhoz képest hatalmas eredmény volt. De mihelyst ablakot nyitottunk a világra, már látnunk kellett — s most, hogy ajtót is nyitunk, már húsba vágóan érezzük is —, hogy a szembenállás pozíciójában, a világtól elszigetelten kifejtett erőfeszítéseink nem hozhattak megváltást. Sőt! Fokozták a lemaradást és gyengítették az alkalmazkodás képességét. Mindezt bele kell tennie a mérleg serpenyőjébe annak, aki ítél régiekről — elevenekről és holtakról — és követel a maiaktól. Követel fordulatot, azonnali eredményt, egy több évtizedes történelmi út súlyos következményei alóli mentesítést. Számomra világos: teljességgel elégtelen csak a stabilizációs programot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpolitikai lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve mielőbb létre kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek az infláció gyökereit támadó gazdaságpolitikát, a világgazdasági nyitást, az exportorientációt kell szolgálniuk. Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskálisterror uralkodik a gazdaságban, és annak van alávetve a lakosság is. Én nem hiszek abban, hogy a fiskálisterror alkalmazása célravezető lehetne. Feltétlenül hiszek viszont a pénz gazdasági folyamatokat integráló szerepében, és egyik legfőbb törekvésem, hogy e szerep érvényre juthasson. Az eredményt mérje a jövedelem, minősítse a piac és honorálja a vásárló, a fogyasztó. A kormány megkezdte a támogatások széles körű leépítését. Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. A hadikiadások csökkentéséről szólva itt szeretném bejelenteni: Annak érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány — a magyar katonai vezetés javaslatára — olyan döntést hozott, hogy 1989-90- ben mintegy 9 százalékkal csökkentjük a néphadsereg létszámát és ezzel egy időbén fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. A helyzet gazdaságpolitikai feladványa a következő: az előttünk álló 2-3 évben, de legkésőbb 1992-ig — amikor is adósság-visszafizetési kötelezettségeink jelentősen megemelkednek — a gazdaság jövedelemtermelő képességét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek: a tulajdoni rendszer reformjának, a versenyszabályozásnak, az importversenynek, a piacgazdálkodás . kiépítésének ilyen irányban kell hatnia! Az intenzív szakaszra való átmenet idején különösen fontos szerepet töltenek be bizonyos társadalompolitikai tényezők. Ezek olyan kapcsok, amelyeket most haladéktalanul létre kell hoznunk, mert a modern ipari világhoz köthetnek benünket. Melyek ezek? Először: a gazdasági demokráciát, a gazdasági alkotmányosságot a politikai demokratizmussal, a modern jogállamisággal kell megtámogatni, önmagában érvényesülő gazdasági alkotmányosság ugyanis nincs. Másodszor: emelni kell a szakértelem, a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatásfejlesztési stratégiával alapozható meg. A munkaerkölcsi és munkafegyelmi állapotok is csak az átfogó szellemierkölcsi megújulás részeként javíthatók. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg kell változtatni. Egyrészt ki kell építeni egy (Folytatás a 2. oldalon.) Javaslat az új címerre gáttá a kormány 1988-ra meghirdetett törekvéseit, a vállalatok mozgásterének bővítését, az adóterhelés csökkentését. Bizonyos tekintetben azonban csalódnia kellett.
