Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. JANUÁR 30., HÉTFŐ

^Man

3

Szombati gondolatok túlóra közben

Minden fillérre szükség van

Grósz Karoly a kelet-nyugati kapcsolatokról

Közös sorsunk Európa

Már tavaly Is többtucatnyi munkahelyen volt alkalmam figyelemmel kísérni a politikai, a gazdasági változások közvetlen hatását. Az év elején néhol még meglepő volt, aztán gyakoribbá vált, hogy egy gazdálkodó szervezet vezetője így kérdezett vissza: — Géemká, túlóra, kommunista műszak, brigádmozgalom? Ugyan kérem! Az emberek nem bolondultak meg, hogy saját zsebük ellen dolgozzanak!

Pihenés helyeit

Éppen ezért volt meglepő, hogy a ráckevei Aranykalász Mgtsz fémmegmunkáló és szolgáltató főágazatának mechanikai üzemében január 28-án, szombaton is teljes műszak volt. Kerestem is a választ a kérdésre, hogy miért dolgoznak hét végén.

Kovács Ferenc üzemvezető elmondta, túlórát vagy szombati műszakot csak akkor szerveznek, ha rendkívüli megrendelést kapnak, s azt terven felül, nagyon gyorsan kelil teljesíteni. Megrendelőik az Országos Bányagépgyártó Vállalat, a BKV, a Híradástechnikai Gyár. A bányagépgyártóval és a HTG-vel 15, illetve 20 éves a munkakapcsolatuk, s a BKV- val ötéves, 1990-ig érvényes szerződésük van. Az utóbbinak a Tátra villamosokhoz készítenek olyan elektromos alkatrészeket vagy javítanak, felújítanak, amelyeket a csehszlovák gyártó nem szállít már jó ideje.

Nagy az üzem vonzásikörzete, mert bár a többség ráckevei, sokan járnak át dolgozni Szigetújfaluból, Szigetcsépről, Kiskunlacházáról, Szigethalomról és Makódról, tehát egy jó 30 kilométeres körből. Az üzem 60 millió forint bruttó értéket produkál, az idén ebből csak a BKV megrendelései 40 milliót tesznek ki. s az eredmény mintegy 20 millió forint.

A 'bérszínvonal átlagosan havi 7—8 ezer forintos jövedelmet biztosít, de akinek az átlagosnál jobb a teljesítménye, értelemszerűen ennél sokkal többet vihet haza a borítékban.

Ám, mert éppen a teljesítménybérezéssel lehet elérni olyan jövedelmet, ami a személyi jövedelemadó levonásával alaposan megnyirbálható, a kérdés adott volt: miért vállalják az emberek a többletmun— Felkészültek-e arra az időszakra, amikor majd több párt lesz a politikai porondon, s esetleg az MSZMP-n kívül más politikai szervezetek is igényt tartanak a munkásőrség irányítására, vagy saját fegyveres testületek szervezésére.

— Elvileg elképzelhető, hogy mindegyik pártnak legyen milíciája, de az a libanoni állapotokhoz hasonlítana, magyar indulatokkal súlyosbítva. Marad az egyetlen reális lehetőség: egyik pártnak se legyen milíciája. Mi úgy gondoljuk, hogy a szocialista vívmányok, emberi értékek és anyagi javak védelmére vállalkozó népi testület leszünk, és partneri viszonyban dolgozunk az MSZMP-vel. A munkásőrség működését a párt- határozatokon túl eddig is állami törvények és rendeletek szabályozták. Az országos parancsnokot is a Miniszter- tanács nevezte ki.

— Magyarországon a képviselők hetven százaléka és a kormánjy egésze tagja a pártnak. ott az állami döntések is pártdöntések — állítják sokan. S a munkásőröket a párt küldi a testületbe.

— Valóban, eddig a párt- alapszervezetek választották ki a munkásőrségbe jelentkezők közül az arra alkalmasakat. A munkásőrparancsno- kok negyedik országos tanácskozásán — amikor még nem is támadták ezzel a testületünket — már olyan döntés született, hogy legyünk ön- építkezők, a munkásőrök toborozzák maguk is az utánpótlást. Az új munkásőrök esküjét már nem a párttestületek első titkárai fogadják,

kát. A magyarázat egyszerű, mert arra a maradék pénzre is szüksége van mindenkinek. S mint Sallai István műszerész, Vígli Lászlóné betanított esztergályos és két középvezető, Jánosi Miklós, Szöllősi István mondták, ha többet dolgoznak, több marad nekik is a borítékban. Igaz, az adólevonás fájdalmas, mint a foghúzás, mert a több munkáért járó magasabb teljesítménybér nem tart lépést az árak emelkedésével.

Egy nagyszerűen együtt dolgozó, stabil gárda ez a hetvenhat ember, közöttük a bizalmatlanság, a személyeskedés, a munkán vagy a pénzen való összekülönbözés szóba sem jöhet. Éppen ezért volt érdekes hallgatni a talán legfontosabb kérdésre adott válaszokat.

— Tudják-e, hogy a jövedelmükből levont adónak mi lesz a sorsa?

Czuczor Gábor, volt repülőgépműszerész :

— Mondani sok mindent lehet, de ha elárulják, én akkor sem hiszem el, hogy arra fordítják az adót, amiről beszélnek az illetékesek.

Szöllősi István csoportvezető:

A cím mellé elkelne

— Természetesen nagyon fáj az adólevonás, már csak azért is, mert nem tudjuk, hogy hová kerül az a pénz, mire fordítják, s az ígéreteik szerint valóban itt marad-e Ráckeve fejlesztésére. De ennek ellenére dolgozunk keményen, mert ha az elvonás elkeserítő is, munkaadónkat, megrendelőinket nem hagyhatjuk pácban, hiszen belőlük élünk.

Vígh László esztergályos:

— Majdnem 35 évi munka után hagytam ott a Csepel Autógyárat,, hogy utazgatás nélkül,' ííelyben dolg’öfcháSsak, s többért. Számításom bevált, mert jóval többét keresek most. Persze hat évvel ezelőtt, amikor ide jöttem dolgozni, még szó sem volt a személyi jövedelemadóról. ötvennyolc éves vagyok, és már nem sok van a nyugdíjig, de az érdeklődésemet nem vesztettem el a közös ügyek iránt. Ezért tudom, hogy nálunk drágább az élet idényben, mért az üdülők miatt sok a szabadáras élelmiszer, ráadásul a vendégek hét végére kifosztják az üzleteiket. Ráckeve lemaradt az utóbbi 2-3 évtizedben Lacháhanem a csapatzászló előtt az egységparancsnokok.

— Többfelé hallottafti, hogy a vegyes vállalatok megalakulásának legalább két következménye várható. Az

egyik: az ilyen vállalatnál dolgozó munkásőrök nem mellétnek él munkaidőben szolgálatba, a másik: a bázisvállalatoknál lévő fegyverraktárakat is bizonyára el kell költöztetni. Van-e már az ilyen esetekre szóló tervük?

— Nem hisszük, hogy minden nagyvállalatunk tőkés érdekeltségűvé válik. A vegyes vállalatokban részt vevő tőkések álláspontja sem egyforma. Például a veszprémi VÁÉV-Bramac tőkés érdekeltségű. A veszprémi munkásőröktől úgy tudom, Bramac úr közölte, őt csak a tisztességes nyereség érdekli és semmi kifogása a vállalatnál dolgozó munkásőrök ellen, ha azok becsülettel ellátják munkaköri kötelességüket. Tehát csak olyan követelményt szabott, mint amely a szocialista vállalatoknál is érvényesítendő. Lehet ugyan olyan tőkés vállalkozó is, aki az üzem területén sem taggyűlést, sem munkásőri szolgálatot nem tűr el. Egyébként már 1987-ben csökkentette a kiképzési időt az országos parancsnok a korábbi hetvenkét óráról harmincegy órára, ez már alig vagy egyáltalán nem érinti a munkaidőt. Ahol alegységeink az üzem területén nem működhetnek, ott a lakóterületre fogjuk a bázisukat áttelepíteni.

— Főleg a régi munkásőrök, de mások is felfigyeltek a munkásőri eskü szövegének a

zától, Dömsödtől, Szigetszent- mártontól és a többi környező településtől. Jó volna tudni, hogy ha már város leszünk, e címen kívül mit kapunk még, mire fordítják majd a tőlünk is levont adót.

Nem késnek sokáig

Hát ennyi fér bele egy szombati riportba az üzem dolgozóit leginkább érdeklő kérdésekből — az azokra várható válaszok pedig nyilván nem késnek majd sokáig.

Aszódi László Antal

Új tisztségviselők a MUOSZ élén

Újságírók közgyűlése

Mint ismeretes, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése három napon át tanácskozott. Az elmúlt három év munkájáról a választott testületek vezetői számoltak be. Ehhez hangzott el ama bírálat: a MUOSZ nem emelte fel szavát, nem tiltakozott az újságírókat ért jogtalan sérelmek miatt. A korábbi sajtóirányítás fogyatékosságát jelzi annak a felszólalásnak ama képszerű hasonlata: olyanok mutatták fel a sárga vagy piros lapot, akik a labdarúgás szabályaival sem voltak tisztában.

Élénk vita bontakozott ki a MUOSZ költségvetési támogatásáról. Több javaslat hangzott el, amelyeket a szövetség ad hoc bizottsága gyűjt össze. A közgyűlés szavazat- többséggel tudomásul vette Megyeri Károly főtitkár be- wámplóját, mely nem a MUOSZ-választmány hivatalos okmánya, hanem az ennél szűkebb körű megbízásból előterjesztett beszámoló volt.

Szombaton kért szót a vitában Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Többek között szólt arról, hogy meg kell szüntetni a papírral, a nyomdával, a terjesztéssel kapcsolatos monopóliumokat. S elkerülni azt, hogy a szabadságjogok gyakorlását az anyagi lehetőségek határozzák meg.

A tanácskozás harmadik napján, vasárnap a közgyűlés elvi nyilatkozatot fogadott el arról, hogy a demokratikus megújulás érdekében regionális szerveződés jegyében alapjaiban változzék meg az újságíró-szövetség felépítése. Ezek a regionális szervezetek alulról építkezve hozzák létre — az általuk delegáltakból — azt a testületet, amely két közgyűlés között kizárólagos joggal irányítja, ellenőrzi a szövetséget.

A korábbi gyakorlattól eltérően — ahogy javaslatban elhangzott — az elnöki és a főtitkári posztra jelölteknek egy rövid programban kellett összefoglalni a MUOSZ megújítására, az érdekvédelem javítására vonatkozó elképzeléseiket. Ez a párbeszéd megtartására kötelezte a jelölteket.

Több órán át tartó — olykor a szőrszálhasogatásig fajuló vita után — a közgyűlés az új alapszabály tervezetét módosítás nélkül, ideiglenes jelleggel, az újabb, szeptemberi közgyűlésig terjedő időszakra elsöprő szótöbbséggel elfogadta. Döntött arról is, hogy ez az alapszabály február 1- jén lép hatályba.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökévé Baló Györgyöt választották. A MUOSZ főtitkára szavazattöbbséggel Szegő Tamás lett. Ezután a közgyűlés megválasztotta a 15 tagú elnökséget, az etikai és az ellenőrző bizottságot.

megváltoztatására. Kimaradt a „harcban” határozó abból a mondatból, hogy „elvtársair mat, parancsnokaimat támogatom”, kimaradt az a mondat, hogy „Az ellenséggel egyetértésbe soha nem bocsátkozom.”; nincs már benne, hogy a szocialista haza „fejlődését és felvirágzását szolgálom”; továbbá, hogy „pártomat” megvédem. Egy fegyverés testület esküjébén minden szónak súlya van, a megváltoztatás sem lehet ok nélküli.

— A testület életében ez az esküszöveg már a negyedik változat. Nyilvánvaló, ha egy szervezet igazodik a változó társadalmi körülményekhez, akkor szimbólumai is tükrözik ezt az igazodást. Az eskü szövegéből kimaradt minden olyan jelző és tagmondat, amely harci készülődésre utal, amelynek kardcsörtető jelleget lehene tulajdonítani. Az is lényeges viszont, hogy mi került bele! Például a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaján túl a haza nemzeti színű lobogójához való hűség. A „fejlődés és felvirágzás” pedig a mai körülmények között többféle gondolattársításra adhat okot, ezért fontosabb annak hangsúlyozása, hogy a szocialista haza „értékeit, vívmányait” védi a munkásőr.

— Lapunkban megjelent a nagykátai párt-végrehajtóbizottság javaslata, amely elhangzott a rádió 1G8 óra című műsorában is. Mi az országos parancsnokság véleménye a javaslatról?

— Köszönettel vettük, hogy a nagykátai elvtársak segíteni akartak nekünk. Javaslataik túlnyomó többsége viszont már megvalósult. Azt

pék valódi érdekein, és hosz- szú időre megosztotta Európát. Igaz, Helsinki, az enyhülés megcsillantotta az európai együttműködés reménysugarát. Népeink a kapcsolat- teremtés feledhetetlen élményével gazdago&.ak. Ezt a történelmi lehetőséget azonban jelentős mértékben még ezután kell kihasználni.

Rámutatott arra is, hogy a közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közelednie a másikhoz, abban a biztos tudatban, hogy ha nem is számíthat könnyű haladásra, de nem zsákutcába halad. Ahhoz azonban, hogy járható legyen az út, új filozófiára, új gondolkodásra, a múlttal való bátor szakításra van szükség.

Majd szólt arról, hogy a jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökölt elmaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államainak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső energiákat szabadít fel.

A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. A szocialista országok liberalizálási politikája jobb feltételeket jelent a külföldi tőkének, perspektívában lehetővé teszi a kelet-európai piacok jobb hasznosítását. Közös erővel kell biztosítani, hogy a szocialista országok a jelenleginél lényegesen erőteljesebben bekapcsolódjanak a meghatározott nemzetközi gazdaságpolitikai koordinációba, megszűnjenek a diszkriminációk, a technológiai transzferre vonatkozó, idejét múlt korlátozások. A szocialista országok ebben az esetben felzárkózhatnak a világgazdaság fő áramlataihoz, s akik kiszámítható partnerként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában.

Mi magyarok elindultunk a közös Európához vezető úton. Egyszerre valósítunk meg reformot a politikában és a gazdaságban. A reformprogram rövid távon a helyzet stabilizálását, hosszú távon olyan struktúra kialakítását szolgálja, ami biztosítja a nyitott, humánus, demokratikus fejlődést, s lehetővé teszi erőteljesebb integrálódásunkat az európai és a nemzetközi folyamatokban. Elhatározott stratégiai törekvésünk. hogy nyitunk a világra. Őszintén remélem, hogy ennek jelképe lehet az 1995. évi Bécs—Budapest világkiállítás.

Tényként szögezte le, hogy a külföldi tőke már ma is biztonságban érezheti magát nálunk. S ezt nemcsak politikai szándékaink, de új tör* vényeink is garantálják.

Végül szólt arról is, hogy hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nemzetközi pénzügyi intézmények munkájában. Nyitott az együttműködésre a világ minden országával, abból' a meggyőződésből, hogy ez felel meg a világ, Európa, s a mi népünk érdekeinek. Majd azt hangsúlyozta, joggal kérdezhetik: egy tízmilliós ország képviselőjeként miért foglalkoztat ennyire Európa sorsa? Válaszom egyszerű: nemzetem fel- emelkedése mindig Európa sorsához kötődik. Történelmünk során megéltük, eszünk- Ttel "éMjük, szívünkkel érezzük, hogy’sorsúnk: Európa.

ajánlották például, hogy „ne

tiltsák meg a munkásőröknék a helyi, lokális gazdasági sztrájkokban való részvételt ...” Az országos parancsnok álláspontja ezt már a múlt évben lehetővé tette, hiszen a munkáltatóval szembeni vitákban a sztrájk is állampolgári joga a munkásőrnek. Politikai jellegű sztrájkban testületünk tagjai azonban semmi esetre sem vehetnek részt, hiszen az akció a szocialista államrendet támadná, amelynek védelmére önként vállalkozunk. Azt a javaslatot azonban nem fogadhatjuk el, hogy a bevonuló fiatalok szabad döntésük alapján a munkásőrségben is letölthessék szolgálati idejüket. Ez testületünk egyik legfontosabb vonását, az önkéntességet szüntetné meg.

— Végezetül engedjen meg egy kínos kérdést. Sok éven át a munkásőrség tagjait makulátlan, már-már eszményi emberekként lehetett ábrázolni a sajtóban. Ugyanakkor néhány éve lapunkban egy szót sem Írhattunk arról, hogy az akkori megyei parancsnok botrányos körülmények között vált érdemtelenné a beosztására.

— A titkolózásnak semmi értelmét nem látom. Évekkel ezelőtt azonban nem csak a munkásőrséggel kapcsolatban volt gyakorlat a céltalan titkolózás. Testületünk tagjainak döntő többsége akkor is rászolgált, s ma is méltó az elismerésre. Ennek hitelét rontanánk azzal, ha a vétkezőkről hallgatnánk, hiszen így a közvélemény szemében cinkosságot vállalnánk velük.

Erről olvastam

Szüntessék meg az újságokat

E

zennel bejelentem, hogy a közeli napokban kampányt indítok valamennyi újság megszüntetéséért. A pohár betelt, vége, nincs tovább. Cselekedni kell, míg nem késő. A helyzet tarthatatlanságára egy illetékes nyilatkozata döbbentett rá.

Ezt mondta az illetékes: föl kell hívnom az elvtársak szíves figyelmét a sajtó egynémely megnyilvánulására. Mind több cikk jelenik meg, amely nemhogy segítene csitítani a társadalmi feszültséget, éppen ellenkezőleg, inkább szítja azt. Bevallom, az ilyesfajta írásműveket, amilyenekre illetékes figyelmeztet, mindaddig kedvtélve olvastam. Ez az, mondtam határozottan, sújtsatok csak oda nekik. S nem átadottam papírra vetni hasonló szellemű dolgozatokat. Amikor aztán kaptam füleseket innen is, onnan is, hogy bizonyos illetékesek ferde szemmel olvassák az ilyesmit, hát akkor kezdtem mérsékelni magam. Ez azonban nem tekinthető végleges állapotnak. Megint észreveszek valamit, és ismét megnyomom a toliam. Ráadásul biztatnak. A minap fölhívott régi olvasóm, s ily keresetlen. szavakat ejtett a telefonkagylóba: mi van, szerkesztő uram, zabszemet vételezett?!

Gyökeres változást csak a lapok megszüntetésétől várhatunk. Az újságírók ugyanis teljesen el vannak rontva. Annyira beálltak egy bizonyos vonalra, hogy onnan letéríteni őket lehetetlen.

Megfigyelhető a tévében. Amikor normális dolgokról beszél a sajtótájékoztató előadója, bambán bámulnak a semmibe. Ilyenkor nincs kérdésük. Csakis akkor élénkülnek meg, ha valami baj van. Például: bányaomlás. Illetékes szépen sorjában elmondja az esetet. Vége, várakozón tekint a sajtó tisztelt képviselőire. Mi lenne ilyenkor — illetékes szerint — a logikus kérdés? Mikor folytathatják a termelést? Ezzel meg lehetne nyugtatni a közvéleményt. Az újságíró urak persze nem ezt kérdezik. Másra kíváncsiak: áldozat van? S ahogyan mondják! A végét fölkapják, mint kismalac a farkincáját. Áldozat van? Földrengés. Tájékoztatónak vége. Mi lenne a logikus kérdés: mikor kezdődik az újjáépítés? A firkászok ugyanezt kérdezik, mint az imént.

Kell-e még bizonyíték tervem igazolására? Én azonban nemcsak az illetékesekkel érzek együtt, hanem a zsurnalisztákkal is. ötletem nagyszerűségét bizonyítja, hogy mindenki jól járna. Illetékesek, közhangulat, újságíró. Arról is olvastam, hogy a leggazdaságosabb, ha mindegyik újságból csupán egy példány); nyomnak. Ezt az egyet tehát elő kell állítani, a könyvtárban megőrizni az utókornak. Egyetlen példánynak a megtöltése ugyanannyi hírlapírót igényel, mint akár millióé. Senkit sem fenyeget a létbizonytalanság. Az újságírók ugyanúgy nyargalásznak sajtóértekezletről sajtóértekezletre, mint korábban. Az illetékesek ugyanúgy kapják a felkunkorított kérdéseket, de nem idegesek, hiszen az egyetlen példány a könyvtárba kerül, nem rontja a közhangulatot.

Kör Pál

Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meghívására szombaton Svájcba utazott. A szervezet davosl tanácskozásán előadást tartott a kelet—nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről.

Beszédében többek között hangsúlyozta, szívesen fogadta a meghívást, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek körültekintő figyelmét Magyarország reformpolitikája és nemzetközi törekvései iránt. Majd arról szólt, hogy négy évtizede a katonai szembenállás, az ideológiai-politikai elidegene-