Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TIHÍCS LÁPJA xxxiH. Évfolyam, 25. szám Ara: 4.*10 forint 1989. JANUÄR 30., HÉTFŐ Fontos lépés a stabilitás és biztonság erősítésének útján Cél: az európai haderők kölcsönös csökkentése A Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának nyilatkozata a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség Európában és a csatlakozó vízterületeken levő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról. A Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi miniszteri bizottsága hangsúlyozza, hogy a nemzetközi béke, biztonság és bizalom erősítése szempont­jából rendkívül fontosak a Szovjetunió azon egyoldalú lé­pései saját — köztük az euró­pai — fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke 1988. december 7-én az ENSZ-ben jelentett be. A honvédelmi miniszteri bi­zottság — a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének 1938-ban Budapesten, 1987-ben Berlin­ben és 1988-ban Varsóban tar­tott ülésein elfogadott határo­zatoktól vezéreltetve és a szö­vetség katonai doktrínájának védelmi jellegéből kiindulva — úgy véli, a jelenkorban a legfontosabb a háború meg­akadályozása, a nukleáris és hagyományos fegyverkezési hajsza beszüntetése, valamint a fokozatos leszerelésre törté­nő áttérés, A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy — saját védel­müket szilárdan biztosítva — a két szövetség egyikének se legyerlek eszközei a másik fél váratlan megtámadásához, és — egyáltalán — támadó had­műveletek indításához. Éppen ezt a célt kell hogy kövessék az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó — küszöbönálló — tárgyalások résztvevői. Az ülés résztvevőinek eltö­kélt szándéka, hogy előmozdít­ják e tárgyalások mielőbbi megkezdését, valamint a biza­lom, biztonság és leszerelés erősítésére irányuló intézkedé­seket tárgyaló európai érte­kezlet munkájának felújítását. Síkraszállnak amellett, hogy ezeken a fórumokon el kell jutni az összeurópai szinten és az egyes térségekben meglevő aszimmetriák f aránytalansá­gok) és egyensúlyhiányok köl­csönös felszámolásáról szóló megállapodáshoz, az európai fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzetek lényeges csökkentéséhez, az európai kontinensen folytatott katonai tevékenység korlátozásának fi­gyelembevételével a már meg­levő bizalomerősítő intézkedé­sek fejlesztéséhez és bővítésé­hez, továbbá ahhoz, hogy ezek az intézkedések a katonai lé­gierők és a haditengerészeti erők önálló tevékenységére is kiterjedjenek. Ezzel összefüggésben egyre időszerűbbé válik az a javas­lat, amelyet a Vársói Szerző­dés tagállamai még 1988 már­ciusában tettek, miszerint a két katonapolitikai szövetség között meg kell valósítani a VSZ-hez és a NATO-hoz tar­tozó országok európai fegyve­res erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó szám­adatok hivatalos cseréjét. A NATO-országok nem adtak pozitív választ erre a javas­latra, és — egyoldalúan — tendenciózus, önkényesen ki­ragadott adatokat publikáltak. A honvédelmi miniszteri bi­zottság változatlanul elsőren­dű fontosságot tulajdonít a VSZ-be és a NATO-ba tömö­rült országok Európában — az Atlanti-óceántól az Urálig — lévő fegyveres erőire és hagyo­mányos fegyverzetére vonat­kozó tényleges adatok feltárá­sának. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy az eddiginél átfo­góbb összefüggésben adjanak összképet a két katonapolitikai szövetség Európában kialakult katonai erőviszonyairól. A Jegyveres erők egységes szeri vezetet képeznek. Alkotóele­meik — a szárazföldi csapa­tok, a katonai légierő, a lég­védelmi csapatok és a haditen­gerészeti erők — együttmű­ködnek egymással, kiegészítik és erősítik egymást. Csupán ezek komplex, elemző vizsgá­lata teszi lehetővé, hogy fel­mérjék a felek tényleges erő­viszonyait. Ebből kiindulva a honvé­delmi miniszteri bizottság olyan határozatot hozott, hogy a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres érőinek létszámára és alapvető fegyverfajtáinak mennyiségére vonatkozó szám­adatokat, valamint a NATO Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő katonai erőre utaló saját felmérését publikálni kell. A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlege­sen egyenlő létszáma mellett a NATO — a haditengerészeti erők létszámát tekintve — kétszeresen felülmúlja a VSZ szervezetét. A NATO — a csa- pásmárő frontlégierő (harcá­szati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépeinek, a harci helikoptereknek, a pán­céltörő rakétakomplexumok­nak a száma tekintetében — fölényben van a VSZ szerve­zetével szemben. A VSZ szer­vezete viszont a harckocsik, harcászati rakéta-indítóállvá­nyok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gya­logsági harcjárművek^ és pán­célozott szálllító harcjármű- vek, valamint a tüzérség te­rén van fölényben. A hadi­tengerészeti erők fegyverzetét vizsgálva, a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t, a hadi­tengerészeti erők harci repülő­gépei, a nagy felszíni hajók száma, köztük a repülőgép- anyahajók és a repülőgép­hordozó hajók tekintetében. A VSZ szervezete bizonyos fö­lényt élvez a rakétatorpedó- fegyverzettel ellátott tenger­alattjárók vonatkozásában. Magától értetődik, a feltün- (Folytatás a 2, oldalon.) Külügyminiszteri látogatás Várkonyi Péter külügymi­niszter vasárnap délután hi­vatalos látogatásra Luxem­burgba és Belgiumba utazott. Január 30-án és 31-én Jacques Poos, a luxemburgi kormány elnökhelyettese, kül­ügyminiszter, illetve február 1-jén és 2-án Leo Tindemans belga külügyminiszter meg­hívásának tesz eleget. Világgazdasági Grósz Károly Davosban Parlamenti küldöttség Tegnap este az Országgyűlés meghívására nyugatnémet par­lamenti küldöttség érkezett Budapestre, Otto Schilynek, a „Zöldek” parlamenti frakció elnökének vezetésével. Lelkiismereti és vallásszabadság Vitafórum Az .önbfrálattól sem mentes, konstruktív, nyílt vita jelle­mezte az MSZMP Politikai Főiskoláján szombaton immár nyolcadik alkalommal megren­dezett fórumot, amelyen ezút­tal a lelkiismereti és vallás- szabadságról folytattak párbe­szédet a magyar egyházak és felekezetek, valamint a párt-, az állam- és a társadalmi szer­vezetek, tudományos és felső- oktatási intézmények képvise­lői: Romány Pál, a főiskola rektora nyitotta meg a tanács­kozást; A fórumon húszán fejtették ki véleményüket. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meg­hívására január 28-án Svájcba utazott. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Várkonyi Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter és Kimmel Emil, a KB Iroda helyettes vezetője. Jelen volt Paul Wipfli, Svájc ma­gyarországi nagykövete. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, svájci, davosi tar­tózkodásának két napján — szombaton és vasárnap — több megbeszélést folytatott. Talál­kozott s véleményt cserélt Jean-Michel Camdessus-val, a Nemzetközi Valutaalap elnöké­vel. Az elnök többek között azt közölte: a Nemzetközi Va­lutaalap az eddigi rövid távra kidolgozott alapon kívánja folytatni a Magyarországgal való együttműködést, amíg az év folyamán létrehozhatják majd az úgynevezett hosszabb távú, három évre szóló, úgy­nevezett strukturális hitelmeg­állapodást. Tegnap délelőtt az MSZMP főtitkárának első tárgyaló- partnere Jean-Pascal Dela- murez, a Svájci Államszövet­ség elnöke volt. Mindketten az európaiságot hangoztatták, mint a két ország közötti egyik fő összekötő szálat. Ugyancsak délelőtt Grósz Károly megbe­szélésre ült össze Anibal Ca- vaco Silva portugál kormány­fővel. Mindketten elégedetten szóltak a két ország kapcsola­tainak alakulásáról, amelyben egy ideje újra élénkülés észlel­hető. Silva rámutatott arra, hogy Magyarország és Portu­gália együttműködése egyúttal fontos tényező a kelet—nyugati kapcsolatokban. Grósz Károly kérdésre válaszolva arra mu­tatott rá: a Szovjetunió már bejelentett egyoldalú lépései elindították a szükséges leszerelési folyamatot, s most a nyugati felék válaszlépésein van a sor. Grósz Károly délben részt vett azon az ebéden, amelyet Delamuraz svájci elnök adott a davosi tanácskozásra érke­zett magas rangú személyisé­gek tiszteletére. A továbbiakban a főtitkár újabb megbeszéléseket tartott. Harri Holkeri finn minisz­terelnökkel lezajlott találko­zóján mindketten méltatták a különleges finn—magyar kap­csolatokat. de rámutattak, hogy a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének lehetőségeit jobban ki kell használni. Grósz Károly és Lothar Späth baden-württembergi miniszterelnök megbeszélésé­nek középpontjában a Ma­gyarország és az NSZK e tar­tománya közötti kapcsolatok fejlesztése állt, amely a ma­gyar—NSZK kapcsolatokon belül már régebb óta külön­leges jelentőségre tett szert. A főtitkár vasárnap délutá­ni programjának befejezéséül rövid találkozóra jött össze Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterrel. A főtitkár Davosban a Vi­lággazdasági Fórumon nagy figyelemmel kísért beszédet mondott. Előadását lapunk 3. oldalán ismertetjük. A FEGYVERES ERŐK LÍTSZÁMÁNAK ARÁNYAI (EZER FŐ) VSZ Arány NATO vezetési szervek: vezérkarok (főtörzs), honvédelmi (nemzet- védelmi) minisztériumok központi és főcsoportfőnökségei, VSZ 30,2 1:1,4 49,47 szárazföldi csapatok, légideszontcsapatok é* hadseregre­pülők 1 823,S 1:1,2 2 113,36 légvédelmi csapatok , 550,5 4:1 137,7 katonai légierő 425,1 1:1,1 482,3 haditengerészeti flotta (erők) 338 1:2 685 központi alárendeltségű alakulatok (felderítő, híradó, REH, katonai tanintézetek slb.) 225,4 2,3:1 ♦6,t fegyveres erők hadtápegységei és intézetei • 144,3 1,7:1 87,5 polgári védelmi (területvédelmi) alakulatok 34,1 5,7:1 6 fegyveres erők Európában és a csatlakozó vizterületeken mindösszesen JJ7l,T 1:1 3 640,2 L egyen történetünknek a helyszíne kisváros. Lehet, hiszen a tör­ténet teljesen kitalált, sem­mi köze nincsen napjaink valóságához, s még kevésbé van köze a megye bárme­lyik városához. A hely­szín tehát a kisváros, ahol a közfigyelemben álló em­berek egyike — családi okok miatt — bejelentet­te: megválik hosszú ideje betöltött tisztségétől. A tisztség a kisvárosban nem számít a kicsinyek közé, ezért a bejelentett, de még el nem fogadott lemondás­nak gyorsan szétszaladt a híre. És akkor néhányan úgy érezték, eljött a tör­lesztésnek a pillanata. A magánsérelmek, sértődések régen őrzött köveit haji- . gálni kezdték azok, akik tegnap még — a sarzsi előtt — hajbókoltak, szé­pet mondogattak, kedves­kedtek ... S felbukkan­tak néhányan, akik elérke­zettnek látták az időt más­valaminek a pecsenyesütő­be tételére is. Ez a valami a mostanában divatos po­litikai szerencsemalacok egy darabkája, a recept szerint ugyanis, ha jól . meghintjük a megújulás borsával, a kiszolgálta a bukott kurzust csípős pap­rikájával, meghintjük a nem a lakosság akaratát képviselte köménymagjá­val, megkenjük a túlhalad­ta a képességeit az idő tej­fölével, nos akkor egészen ízletes étek kerekíthető ki TÖRLESZTÉS a politikai-éhesek számá­ra, melyet ki-ki fogyasztás előtt még (politikai) ízlé­sének megfelelően tovább fűszerezhet... Emberünk sokat tapasz­talt munkájában, mégis megdöbbent. Tudta ő, hogy tisztéből következően s akaratlanul, de természe­téből, stílusából eredeztet- hetően is esetleg, megsért­hetett embereket, mert ne­met mondott és igent, feke­tének nevezte a feketét, mert tiltott, engedett, szá­mon kért és számot adott... azaz tette a dol­gát. Tudta mindezt, mégis meghökkentette a törlesz­tőknek a nagy száma, s a törlesztéseknek a változa­tos formája. Hiszen ő ... Hiszen ő azért mondott le tisztségéről, mert valóban családi okok miatt elköltö­zik a városból. Ikergyerme­kei. akik nagyon nehezen születtek meg, felesége több­szöri vetélés, majd hosszú hónapokig tartó fekvés, ve­szélyeztetett terhesség után hozta őket a világ- 1 ra, egyetemre kezdenek járni. Az előfelvételi papír megjöttekor kimondatott a családi döntés: költöznek. Nem válik szét a család, inkább a szülők' mennek a gyerekek után. Magánügy? Teljes egészében az. Még akkor is, ha szokatlan az eljárás. Korántsem szokatlan azonban mostanában az — lépésnyit távolodva a pél­dától —, ami a lemondás hírének kipattanása után történt (ugye, nem kell hangsúlyoznunk a beveze­tőben említettet: kitalált a történet...) a kisváros­ban. A törlesztések árada­ta, az utódlásra jelentke­zőknek a népes csapata, ennek a csapatnak a már- már megejtően sokféle po­litikai színezete olyan mai, politikai eseményjáték, amilyet, csak profi tud ír­ni. Vagy az élet... És az élet mostanában nem szű­kölködik ilyen eseményjá­tékoknak a színre vitelé­ben. Az erkölcsi tartalmak fe­lől közeledve viszolyogva, ám a lezajló társadalom- lélektani' drámáknak és vígjátékoknak nagyon is figyelmet szentelve, ma­gunk is meghökkenve lát­juk, milyen gyorsan soka­sodnak a törlesztésre most alkalmat látók, a magán­számlákat közéleti mezben benyújtók. Azok a (most) legbátrabban leleplezők, számon kérők, törlesztők sokasodnak, akik tegnap bizony rettentően csen­desek voltak, s ha nem, ak­kor éppen azért, mert he­lyeseltek. tapsoltak ... Ti­zenöt, húsz, harminc esz­tendeje történtekért sebté­ben elkészített számlákat lobogtatnak némelyek, kö­vetelve a tőkét, a kamato­kat, olyan törlesztőrészlete­ket, amelyeknek semmi köze sincsen a valaha tör­téntekhez. S tagadhatat­lan, a törlesztéseknek ez az áradata azért veszedelmes, azért hordozója nehezen fékezhető folyamatoknak, mert a társadalomnak, a politikának, az intézmény- rendszernek valóban sok az adóssága, tehát a töi-- lesztenivalója. Ezt a tör­lesztést azonban sokan — és riadalomal látjuk: egy­re többen — úgy értelme­zik, mint a magándühök, a magánindulatok előtt megnyíló utat: a bármiről benyújtható számlák ide­jének eljövetelét. T évedés, veszedelmes té­vedés, a politikai pa­letta minden tisztes­séges tényezője számára a lejáratás, lejárattatás meg- kockáztatása lenne azt hin- ' ni: a törlesztők és a tör­lesztések kicsiny , gyom­ként bukkannak fel a de­mokrácia egyre színesebb, szebb, dúsabb virágoskert- jében. Ez a virágoskert ma még alig színes, csak sejt­hetően és becsületszóra el- hihetően szép, s dúsnak nagy-nagy jóakarattal 6em nevezhető. A kicsiny gyo­mok a kicsiny kultúrnövé­nyeknek halálos ellensé­gei; megfojthatják az utób­biakat. Gyomlálni kell te­hát. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents