Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Pitiáner ügyekkel nem foglalkoznak .

Sokan azt mondják: na, hát megbuktam

Ha Papp-Albert, a Pest Megyei Adófelügyelőség vezetője nem szögezné le már az első percekben, hogy aggodalomra nincsen semmi ok, bizony magam is gondolkodóba esnék: beszéljek-e a jövőben Ismerőseim körében pénzügyeimről, családom szociális helyzetéről, vagy merjek-e néhanap hazamenni öt-hat üveg sörrel a szatyromban? Mert ennyi némelyeknek elegendő ahhoz, hogy tollat ragadjanak, s — általában név nélkül — feljelentsék felebarátjukat.

Az adófelügyelőségen pedig szaporodnak a levelek. Sziko- ra Endréné, az operatív csoport vezetője egész dossziéra- valót tesz elém. Mondja, többségüket még olvasni is nehéz, az ákombákom betűk silabi- záilása hosszú időt vesz igénybe. S még többet az, hogy többségükből kibogarásszák, mit is akart közölni a levél írója.

A levéláradat néhány hónapja, az év elején bevezetett ’adórendszer nyomán indult meg. Addig az adóhatóság kijátszása vagy a kontárkodás úgy-ahogy bocsánatos bűnnek számított az állampolgárok körében. Január óta azonban mintha eluralkodott volna egyeseken egy betegség, amit úgy hívnak: sárga irigység. A „ha nekem rosszul megy, miért menjen neki jobban” szemlélet nyomán tehát megszületnek a „Jóska mindennap öt üveg sört visz haza", vagy „Re.r -asztalt vásárolt a minap”, esetleg a „második házát építi pár év leforgása alatt” tartaimú levelek.

Ezek közül kizárólag az utolsó az, amivel az olvasáson kívül másként is foglalkoznak az adófelügyelőség szakemberei. A havi 10-15 levélből azonban csupán 7-8 tartalmaz tényeket, például címet is, s az adatok ellenőrzése során kiderül, hogy a bejelentések közül átlagban 3-4 levél takar csak valójában visszásságot.

— A Szovjetunióban például már egyáltalán nem foglalkoznak a hatóságok a névtelen levelekkel — mondja Papp Albert. — Szerencsére nálunk is van mód arra, hogy szelektáljunk. az eleve pitiánernek tűnő kérdésekkel ne foglalkozzunk. A nagyobb horderejű, vizsgálatra érdemes témáknál azonban nagyon óvagyarázása helyett nagyon gyakran és gyorsan rányomják a konzervatív bélyegzőt. Pedig nem is olyan régen az aktív párttagok észrevételeire, kritikájukra úgy reagáltak: az elvtárs elmaradt a fejlődésben; csak a rosszat látja stb. Tehát ezek szerint ők már akkor is reformisták voltak? És akik elmarasztalták, konzervatívok?

Akikre a „mindent megtagadás" jellemző, azok nem a szocializmus híveiből tevődnek ki. Az viszont igaz, hogy az emberek jelentős része, akik a múltban ránk, kommunistákra voksoltak, ma azt mondják, csalódtak, bennünk. Ha nem mondjuk meg őszintén, hogy minket, párttagokat is mélyen érintett, megrázott, hogy az ország ilyen nehéz helyzetbe került, akkor politikai hatásunkat teljesen elveszítjük. Fordulatot nemcsak a gazdaságpolitikában kell elérnünk, hanem a nyílt, őszinte beszédben is.

Az utóbbi időben mind gyakrabban értesülünk különböző elhevezésű és tartalmú új szervezetekről. Ha nem is örülök ennek a helyzetnek — hisz ebben munkánk kritikája jut kifejezésre —, nem is félek ettől a társadalmi mozgástól. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy mi kommunisták harcolunk , jogaikért, sérelmeik orvoslásáért, nincs okunk, hogy tartsunk a megmérettetéstől.

Ahhoz, hogy politikai bázisunkat, befolyásunkat növelni tudjuk, tisztázni kell mindent, kis és nagy dolgokat egyaránt. Nem lehet semmi olyan „hitosnak kell lennünk. Eleve abból kell kiindulnunk, hogy tévedés lehet a dologban, nem lehet nekiál-lni úgy a vizsgálatnak, hogy a feljelentett ember biztosan lopott, hazudott vagy csalit. A feltevéseiket nekünk bizonyítanunk kell.

De hogyan? Nos, az adófel- ügyelőség dolgozóinak ez okozza a legtöbb gondot. Nem lehet ugyanis ajtóstul rontani a házba. Mert az, hogy valakiről bejelentik, hogy nem fizet adót, miközben maszek munkát vállal, még nem alap az eljárásra. A bejelentők többsége ugyanis azt már nem tartja számon, hogy áldozata esetleg máshol lakik, mint ahol űzi az ipart. Egyeztetések, tárgyalások a partnerszervezetekkel, kimutatások böngészése és adatok pontosítása — gyakorta fölöslegesen.

— Persze előfordul az is, hogy a bejelentett nem ágál. Sokan csak azt mondják: na, hát megbuktam. Ez általában a kis településekre jeilLemző, mint. ahogy a bejelentések többsége is ezekről a helyekről származik. Érthető, itt még jobban ráérnek egymással foglalkozni az emberek, s alaposabban is ismerik a másik dolgait — magyarázza az adófelügyelőség vezetője. De hozzáteszi, éppen ezekben az aprócska falvakban kell igazán körültekintő, figyelmes munkát végezniük. Pontosan azért, mert itt mindenki mindenkit ismer, könnyen kerülhet alaptalanul a falu szájára a vétlen ember.

Szikora Endréné szerint azonban éppen ebben az esetben ellenőrzik a legalaposabban — közvetlenül -r az adóhatóság munkáját. Mert a névtelen levélíró is tudomást szerez a látogatásról, s előfordult már, hogy az ellenőrzést követően elégedetlenségében újabb levelet, úgymond „kiegészítést” fűzött korábbi bejelentéséhez ...

Márpedig ez újból és újból időt, energiát rabol. Akkor, amikor a felügyelőség dolgozóinak nagyobb horderejű dologgal, az adóval kellene foglalkozniuk. Ezért mondják, nem bánnák, ha az utóbbi időben valamelyest megfogyatkozott levéláradat végleg meg is szűnne.

P. Zs.

vatali” titok, ami a lakosságot vagy akár az egyes embert érinti.

A pártmunkában a fordulat eredményessége valóban az alapszervezeteken múlik. E téren azonban nehéz lesz fordulatot elérnünk, mert tevékenységünkben még ma a formai elemek dominálnak, miközben a mozgalmi jelleg, a politizálás elsorvadt. Kialakult egy olyan vezetési maga. tartás, amely hatalmi pozícióból oszt „igazságot”. Ennek okát egyrészt az magyarázza, hogy régebben a területen főként arra törekedtek, hogy „fent” jó vélemény legyen róluk, másrészt szellemi restségből egyes elavult, megkocso- nvásodott tételek továbbéléséből.

Mindezek következményeként létrejött egy olyan vezetői összefonódás, csoportosulás, amely megfeledkezett arról, hogy jogosítványa a közösség szolgálatára és nem a felettük való uralkodásra szól. Az ilyen vezetés abban reménykedik, hogy a nyíltság hulláma őket elkerüli. Ügy vannak, mint az a diák, aki nem tanulta meg a leckét, és azért drukkol, hogy a tanár ne feleltesse. Hiú remény ez, hisz előbb vagy utóbb nem csak a diáknak kell számot adnia felkészültségéről, tevékenységéről.

Hogy a politikai „érzék” miként jelentkezik, egy példával kívánom érzékeltetni. A közelmúltban megtartott községi vezetőségválasztó értekezleten a beszámoló azon a címen hárította el a felelősséget a KISZ-munka elhanyaCsökc József munkával kezdte az évet... (bal oldali kép) ... Virág János pedig azzal zárta. A Margitszigeten sok százan vettek részt a televízió rendezte játékokban és sportversenyeken (cím fölött)

(Folytatás az 1. oldalról.)

nyomta bélyegét a családi körben eltöltött szilveszterre, ami egyébként nem volt se szegényebb, se gazdagabb, mint az előző, ö, az édesanyja és a felesége hármasban tévéztek, amíg a műsor tartott, s közben töltekeztek finom enni- innivalóval. Az új évtől egészséget várnak a beteg családfőnek

Természetesen olyanokkal is találkoztunk, akik az év utolsó napját munkával töltötték, vagy az újat azzal kezdték.

Csőké József, a Volánbusz érdi pilótája a vezetőülésből válaszolt kérdésünkre.

golása kérdésében, hogy amíg nem lesz üzem a községben, addig nincs lehetőség a KISZ- mozgalom megerősödésére.

Községünkből jelentős számban járnak Budapestre dolgozni. Hogy milyen hatások motiválják az emberek gondolkodását, hogy milyen nézeteket visznek haza, nem tudjuk. Községünk politikai arculata felületesen állóvizet mutat, ez azonban nem tükrözi a való helyzetet.

Véleményem szerint helyes volna, ha a megyei vezetés egy-egy község párt- és közéletét széleskörűen megvizsgálná. A tapasztalatok elemzésével segítené és bátorítaná a többi község kommunistáit; megmutatva azt, hogy miként értelmezi a pártmunka mozgalmi jellegét és a nyilvánosságot.

Mint kommunistát, mélységesen megráz az a tény, hogy ha valahová a nyíltság fénycsóvája eljut, ott olyan immorális tények kerülnek felszínre. Olyanok, amelyeket régebben az ellenség hangjának, rágalmaknak, vagy a vezetők lejáratásának minősítettek. Ezért csak üdvözölni lehet a megyei sajtónak a helyi torzulások felszámolásaira irányuló törekvéseit.

Ha községenként, városonként nem tárjuk fel a helyi hiányosságokat, ha nem fogunk hozzá a hibák kijavításához, akkor valóban defenzívába szorulunk. Ezt vizsgálja és kísérje figyelemmel a megyei vezetés, ehhez adjon bátorító segítséget azoknak az erőknek, amelyek a párt megújulásáért küzdenek.

— Családi körben búcsúztattam az óévet, de este 10- kor már aludni kellett menni, mert reggel 5 óra 10 perckor kezdtem a szolgálatot. Szükség volt a pihenőre, hiszen tudtam, hogy hosszú műszak vár rám. Egyébként nem lepett meg a szigorúság műszakkezdéskor, mert mint hasonló alkalmakkor, most is minden gépkocsivezetőt szondával vártak a telepen.

Százhalombattán az új év első napján, a délelőtti verőfényben már csendes volt a Harcsa csárda és környéke. Egy, csak egy legény volt talpon, Virág János üzletvezető. A rengeteg üres üveg és tányér, amit kihordott a patinás vendéglő udvarára, arról tanúskodott, hogy ott nemrég vigalom volt a javából. S míg az üzletvezető tett-vett, malacvinnyogást lehetett hallani az egyik helyiségből. Sütni hozták ide a kurtafarkút — mesélte Virág János, de a vendégek kegyelmet szavaztak neki, így meghízva, megnőve teljesedik be sorsa.

A csárdától nem messze a hőerőmű épületkolosszusa előtt állt még a feldíszített fenyőfa. Mögüle a turbinák egyhangú zümmögése szűrődött ki, jelezve, hogy ott folyamatos műszak van, dolgoznak a gépek és az emberek.

Szájtátva

Véletlenek

Esztendők óta természetesnek veszik az érintettek, hogy a nagy létszámú tantestületben mindig sok az új ember. Jönnek és mennek a kollégák és kolleginák. Ott, ahol hetvenegyen dolgoznak pedagógusok, mindig van éppen most érkezett és éppen távozóban levő. Csupán a véletlennek, semmi másnak nem volt szerepe abban, hogy a frissen jöttek között két év alatt kilenc ifjú akadt, pályakezdő, akiket a felsőoktatási intézmény akkor bocsátott ki a kapuján. Az is a véletlen játéka, hogy a kilenc pályakezdő nyolc felsőoktatási intézményből érkezett, s meglehet. ha nincsen közöttük egy házaspár, akkor a kilenc pályakezdő kilenc alma mater oklevelét hozza magával.

A nyolc helyről érkezett kilenc ifjú pedagógus között — és erre már meghökkenve figyelt fel az iskola igazgatója, a pályán több mint harminc esztendeje aktívan jelen levő szakember — egyetlenegy sem akadt, aki tagja lenne a Ma^ gyár Szocialista Munkáspártnak. Véletlen? Az igazgató azt mondja, mivel az álláshelyek pályázati kiírásakor semmiféle politikai megkötöttség nincsen, lehet a véletlen műve is az érkezőknek ez az összetétele.

Lehet. Lehetne. Csak éppen — más oldalról, más forrásból tájékozódva — megtudja a hírlapíró, hogy az egyetemeken és főiskolákon a hallgatóknak mindössze a négy százaléka tagja az MSZMP- nek. Aminek azután logikus következménye az előbbiekben említett „véletlen’,> a kilencből egy se. Ha a források csekélyek, akkor a folyam sem lehet szélesen hömpölygő, azaz nem tarthatjuk különlegesnek a helyzetet: a pedagógus-pártszervezetekben elvétve találni csak harminc év alattiakat. AU szájtátva az ember a tények előtt, s nem érti, mit nem lehet érteni azon a bizonyos négy százalékon, annak a négy százaléknak a jelzésnyi értékén, s a jelzés- nyi értéknek a holnapi következményein. Ezek a következmények ugyanis a legkevésbé statisztikailag fontosak ...

MOTTO

Fejlődő üdülőkörzetek

Támogatások

A Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság elnökségének legutóbbi ülésén az 1988. évi támogatási keretösszeget figyelembe véve elsődlegesen a VII. ötéves terv jóváhagyott programjában szereplő célkitűzések támogatásáról határoztak.

Az elnökség javasolta, erre használják fel a támogatások mintegy 50 százalékát. A fennmaradó összegből a Dunakanyar kerékpárútjai kiépítését, a börzsöny-hegységi turista- szállók kiszolgáló létesítményeinek felújítását, a budakalászi Omszk-park fejlesztését finanszírozzák majd.

Erről olvastam

Este a kutyákat elengedik

Nemrég betörtek a szomszéd lakásába. Meg- neszelve az eseményt, az asszonynép összeverődött a folyosón és nagy tanácskozásba fogott. Sorra vették a romló közállapotokat, a betörések, tolvajlások, rablások elszaporodását, egymás szavába vágva mondta el ki-ki saját történetét, rokonok, ismerősök eseteit, majd a lehetséges védekezés módozatait vették sorra. Nyomban költségvetést is készítettek, mérlegelve: a várható biztonsági fok és az ár mennyire van arányban egymással.

Férfiember ilyenkor egyet tehet, visszahúzódik a vackába, ott pedig bölcsen megállapítja, tökéletes védekezés nincs. Az ajtót be kell zárni, a többit bízzuk a sorsra. Gyors leltárt is készít ilyenkor az ember, feltéve a kérdést: érdemes-e ebbe a lakásba betörni? Némi szomorúsággal rögzíti, ide bizony nem érdemes betörni. Anni másfelől annyit tesz, mindennapi szorgos munkájával aldg-alig jutott valamilyen értékesebb holmihoz. Mivel egyedül van, tárgyilagosan megvallja magának, nincs ebben a lakásban semmi érték- Még egy drágább könyv sem áll a polcokon, hisz mindet hasznossági elv szerint vásárolta, nem pedig ritkasága vagy régisége okán.

A betörés keltette érzelmi hullámok napokig torlódtak az asszonyi lelkekben. Ők keveset filozofálgattak a tökéletes védekezés lehetetlenségéről, inkább mestereket kerestek, akik árajánlatokat tettek és nagyfokú védelmet ígértek szerkezeteikkel. Azóta néhány ajtón második, harmadik zár díszeleg, belül vasalással erősítették meg. mögöttük valamelyest nyugodtabban hajtják álomra fejüket a lakók.

Majdnem olyan nyugodtan, mint a párkán- diak, akik lakat, zár és kerítés nélkül oldották meg a tökéletes biztonságot, védelmet. A párkándi tanyavilágba alkonyat után emberfia lábát be nem teheti, még akkor sem, ha ott lakik. Estétől reggelig a kutyák uralják a

terepet. Különleges kutyák. Eszüket vesztett, őrült állatok.

őrületbe gazdáik kergetik őket. így: A messziről hozott, sé kölyök, se felnőtt állatot cölöphöz kötik, s három napig koplaltatják. Az eb szűköl és legyöngül. Rohangál körbe- körbe, majd ereje fogytán nyír csak fekszik. Gazdája ekkor az elérhető távolságnál valamivel messzebbre húst tesz. Egy-két napig ezért nyúlkál hiába a mind gyöngébb kutya. Utána hívnak egy idegen embert, aki husánggal elérhető közelségbe tolja a húst, de mihelyst az eb szájába kapná, az orrára sújt. Órákig megy ez így. mígnem teljesen megőrül, minden reményét. elveszti, hogy egyszer is ehet még, már csak a husángot támadja, gyilkolni akar, szétmarcangolni a botot forgató embert, végül kimerültén elfekszik, megadja magát. Akkor az idegen elmegy, a gazda óvatosan megeteti kutyájával a húst, majd a. háziak mind adnak neki egy-egy darabkát. Napokig eteti így a gazda, elnyerve az állat minden rokonszenvét és alázatát. Ezért védelmezni fogja egész életében. utolsó leheletéig, mindenki másnak ne- kiugrik azonnal, a torkára megy, a vérét akarja.

Ebben a tanyavilágban mindenkinek ilyen a kutyája.

Amikor esteledik, a kutyákat elengedik. A házak közötti térségek némán futkősó, félőrült, eszüket vesztett korcsokkal telnek meg. Ezek a kutyák sosem ugatnak. Csak morognak meg hörögnek.

A tanyákon csönd van és biztonság. A házakban nyugodtan hálhatnak, nyugodtan halhatnak, nyugodtan szülhetnek. Estétől reggelig saját körletét senki sem hagyhatja el. Nem kell tartani tolvajtól, rendőrtől, orvostól.

Reggel a kutyák abbahagyják néma rohangálásukat. Odakötik őket a cölöpökhöz. Az emberek dolgukra sietnek. Olyan kép tárul szemünk elé, mintha itt is olyanok élnének, mint másutt.

Kör Pál

Józan reggelre ébredt az ország