Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

1989. JANUÁR 24., KEDD pr. vr , MKKfFl] 3 Megszűnik az SZMT Az áremelések bejelentése óta bérkövetelésektől zajos az ország. A dolgozók a legkü­lönbözőbb módon fejezik ki elégedetlenségüket, innen-on- nan a végső fegyver, a sztrájk bevetésének fontolgatásáról érkeznek hírek, több megyé­ben önmérsékletre szólítják a kormányt a szakszervezeti ta­nácsok. E mozgalmas időszak­ban nem hallatja hangját a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa. Sokan tudni vélik en­nek okát is: az SZMT saját belső ügyeivel van elfoglalva, napjai ugyanis meg vannak számlálva ... Ezek után kí­váncsiak voltunk arra, hogyan látja a dolgot Fodor László, az SZMT titkára. — Miért hallgat a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsa? — Pontosan tudjuk, hogy rossz a dolgozók hangulata, hogy feszült a helyzet, még­sem kívánunk levelezni a kor­mánnyal, a SZOT-tal. Az utóbbival már csak azért sem, mert ugyanabban az épület­ben dolgozunk, mindennap van alkalmunk a tagságtól érkező jelzések továbbítására. Ügy látjuk, hogy az esetleg sztrájkokba torkolló bérköve­telések nem vezethetnek cél­ra. A jogos elégedetlenség, egyes rétegek már-már elvi­selhetetlen terhei ellenére sem támogatunk olyan bérkiáram­lást, amely mögött nincsen teljesítmény, fedezet. Inkább arra ösztönözzük a munkálta­tókat, hogy hozzák előre a ta­valyi eredményeik alapján az idén esedékes béremeléseket. Ne húzzák az időt, ne várja­nak áprilisig, májusig, hanem mielőbb cselekedjenek. — Igaz, hogy megszűnik az SZMT? — A szakszervezetek orszá­gos értekezletén egyértelműen megfogalmazódott, hogy alul­ról indulva, szövetségi elv alapján újjá kell építeni a mozgalmat. Tavasszal kezdőd­nek, s a nyáron befejeződnek a választások, s az alapszer­vezetek maguk döntenek ar­ról, milyen formában kíván­ják képviselni, védeni a tag­ság érdekeit. Területi és szak­mai alapon szerveződhet meg az új struktúra, amelybe az SZMT-k már nem illenek bele. — Valamilyen megyei szer­vezet, szövetség csak lesz? — Az alapszervezeteknek, esetleges szövetségeiknek szu­verén joguk eldönteni, hogy milyen testületeket akarnak létrehozni. Mi úgy látjuk, hogy szükség lehet egy megyei szövetségre is. Mégpedig azért, mert például a lakóterületen jelentkező gondok megoldása — mint a foglalkoztatás, a közlekedés, a lakáskérdés és a többi — meghaladják egy-egy szervezet lehetőségeit. Ezért várható, hogy lesz ilyen irá­nyú szerveződés. — Vagyis lehetséges, hogy az SZMT nem tűnik el, csak átalakul? — A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa megszűnik, nem kereszteljük át megyei szövetséggé. Az ugyanis más­hogyan épül majd fel, más lesz a funkciója, munkamód­szere is. — Mi történik az SZMT munkatársaival? — Miután nem lesz SZMT, munkatársakra sem lesz szük­ség. Nem ért váratlanul ben­nünket a változás, már tavaly hozzáfogtunk a létszám foko­zatos leépítéséhez. Jó szakem­berekről van szó, ezért nem okoz problémát a további fog­lalkoztatásuk. A legtöbben a gazdasági életben találtak ma­guknak új munkát, mások az Állami Biztosítónál, az APEH- nél, a népfrontban jutottak álláshoz. Jelenleg már csak a négy titkár és két politikai munkatárs alkotja az appará­tust. — És mi lesz a vezetők sor­sa? — Ha igényt tart ránk a majdani szövetség, akkor to­vább dolgozunk, ha nem, ak­kor egyéb munka után kell néznünk. Kövess László Bürokratikus ügyintézés Ä tanács nem érdekelt A tanácsok egyelőre nem érdekeltek az állami lakások értékesítésében — állapítja meg a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság közelmúltban lezárt vizsgálata. A felmérés során a fővárosban, az öt me­gyei városban, valamint n'-olc kisebb városban vizsgálták az állami lakások értékesítésé­nek tapasztalatait. Ezek alap­ján arra a megállapításra ju­tottak. hogy bővíteni kell az elidegenítést végző szerveze­tek körét, s az ingatlanközve­títésben — szakértők bevoná­sával — lehetővé kell tenni az ellenőrző értékbecslés le­hetőségét is. Véget kell vetni a bürokratikus ügyintézésnek, s ezáltal jelentősen rövidíte­ni kell az elintézés határide­jét. A KNEB szükségesnek ítélf a jövőben minden lakás- gazdálkodást érintő jogsza­bály társadalmi vitára bocsá­tását. Adózó, fizess! Ügyfélfogadási rend Százhárom éve született Másnak terhére nem voltam Folytatjuk sorozatunkat, ez­úttal több olvasónk kérésére a Pest Megyei Adófelügyelő­ség és kirendeltségeinek ügy- félfogadási rendjét közöljük. A Pest Megyei Adófelügye- löség — amely Budapesten, a XIII. kerület, Petneházy utca 6-8. szám alatt található —, minden munkanapon reggel 6-tól délután 7 óra 30 percig várja az érdeklődőket. Buda­örsön hétfőn és szerdán 10— 18.30, Vecséscn csütörtökön 8.30— 12.30, Szentendrén pén­teken 8.30—12.30, Érden hét­főn 10—18.30, Pécelen szer­dán 10—18.30, Aszódon hét­dón 10—18.30, Dunakeszin szerdán 8.30—16.30, Foton kedden 8.30—14, Szigetszent- mártonban pénteken 8.30— 12.30, Veresegyházon hétfőn 8.30— 12.30, Bagón pénteken 8.30— 12.30, Nagykőrösön hét­főn 10—18.30, Nagykátán szerdán 10—18.30, Százhalom­battán pedig szerdán 10—18 óra között, mindenütt a helyi tanács épületében van ügyfél- fogadás. Az adófelügyelőség váci ki- rendeltségén munkanapokon reggel 9 órától délután 16.30-ig várják az embereket, Dabason szintén hasonló az ügyfélfo­gadás rendje. Gödöllőn és Cegléden ugyancsak érvényes ez a megállapítás, azzal a ki­egészítéssel, hogy hétfőn és szerdán meghosszabbított, 19.30-ig tartó ügyfélfogadás van. Szigetszentmiklóson az adófelügyelőség szakemberei a KIOSZ épületében kaptak helyet, ott hétfőnként 10 óráJ tói 18.30-ig tartanak nyitva. Sorozatunk következő ré­szében levelekre válaszolunk. Kérjük olvasóinkat, hogy kér­déseiket, a személyi jövede­lemadózással kapcsolatos gondjaikat írják meg nekünk. A borítékon tüntessék fel: Adózó, fizess! A tanácsi lakások megvá­sárlására csaknem 20 év óta van lehetőség, ám csak az utóbbi 2-3 évben élénkült meg a kereslet. Az 1969-es kormányrendelet hatályba lé­pésétől napjainkig az ország­ban mindössze 10 ezer lakást vásároltak meg — ez a bér­lakásállomány egy százalékát teszi ki —, s ezek döntő több­ségét is az utóbbi évek során adták el. 1987-ben például 4480 bérlemény cserélt gaz­dát. Az említett minisztertanácsi rendeletet az évek során több­ször módosították, s az új ren­delkezések a bérlőknek, a vá­sárlóknak teremtettek előnyös feltételeket. Az állami házingatlanok el­adásának egyik alapvető célja a költségvetés tehermentesíté­se a fenntartási költségek alól. Ennek mind a mai napig nem sikerült érvényt szerezni, egy­részt mert az ebből származó bevételek még mindig nem számottevőek, másrészt a vá­sárlók jelentős törlesztési ked­vezményt kaptak. Az ala­csony vételár, a hosszú tör­lesztési idő, az értékesítés ad­minisztratív feladatai, annak költségei miatt a tanácsok számára rövid távon előnyte­len vállalkozás az értékesítés, még akkor is, ha így mente­sülnek bizonyos üzemeltetési, fenntartási költségek alól. Az ingatlanok árának rohamos, Inflációs jellegű emelkedése miatt a tanácsoknak kimon­dottan előnyösebb, ha minél később bocsátják áruba a la­kásokat. HAJTATVA Láthatóan Megírták, szóvá tették ezer­szer. Ezerszer? Százezerszer! És mégis... és mégis: a hír­lapíró munkája úgy hozza ma­gával, hogy szombaton is, vasárnap is úton van. Szitáló köd. Nyálkás útburkolat. Fel­hordott sár. Láthatóan nagyon rosszak a látási viszonyok. A négyes számú főúton közepes a forgatom. A hírlapíró a kor­mány mellett igyekszik ura lenni indulatainak. Szemből ugyanis egyre-másra érkeznek az ön- és közveszélyesek. Azok, akik nem ismerik kocsi­jukon a világításkapcsolót. Akik nem tudják, mi az a tompított fény, aminek a hasz­nálata ilyenkor kötelező len­ne. A hírlapíró igyekszik ura ma­radni indulatainak. Utasa pa­pírt, tollat vesz elő. Számol. Vecséstől Abonyig 147 — ko­rai az időpont, még nyolc óra sincsen — jármű jött szem­be. Közülük hetvenháromnak semmiféle fényforrása nem ég . . .! Nyolc olyan akad, amelyen a „városi’* lámpa, azaz a helyzetjelző világít. S a kisebbséget(I) alkotják azok a járművek, amelyeket esz­lelni lehet; tompított fénnyel közlekednek. Ez volt szomba­ton. Vasárnap ennél is ked­vezőtlenebbek az arányok a harmincnégyes úton Nagyká- táig ... A keskeny, kanyargós úton olyanok kezdenek előzés­be, akik mellett, mögött ott ül a család; asszony, gyere­kek, szülök. Előznek, lámpa- fény nélkül, észrevehetetlenül, a csúszós úton ijesztően ka­csázva. A család, a rokonság láthatóan nem tudja, kinek a kezébe tette le az életét. Egy . .. egy .. . Láthatóan ezek a láthatatla­nok alkalmatlanok a járműve­zetésre. Alkalmatlanok, mert ha azt sem tudják, hol van a világításkapcsoló, ha nem sej­tik, mikor kell azt használni, vajon alkalmasak-e más, en­nél bonyolultabb vezetési mű­veletek végrehajtására? A tompított fény hiánya tehát láthatóan bizonyos képességek, készségek — finoman kife­jezve — tompftottságára mutat. MOTTO Béremelés az egészségügyben Két-három év alatt Az,, i4én 1,7 milliárd forint áll rendelkezésre az egész­ségügyi dolgozók bérének emelésére — hangzott el az ÉDOSZ székházéban hétfőn tartott sajtótájékoztatón! Dr. Győrfi István szo­ciális és egészségügyi minisz­terhelyettes kijelentette: az egészségügyi dolgozók bére­zésének javítását a minisz­térium egy többlépcsős, szisz- : tematikus elemzésre építkező ’ folyamatnak tartja. Két-há­rom év alatt szeretnék elérni azt, hogy bérszínvonaluk utolérje a népgazdasági átla­got. Egyben szándékuk egy olyan bérmechanizmus beve­zetése, amely megakadályoz­za, hogy a lemaradás ismé­telten újratermelődjék. A kékfestő ruha makulát­lan, a vékony szálú hajat szo­rosan fogja le a virágos kendő. Az asszony szótlan-csendesen ül, két kezét botja fölött össze­kulcsolja. Várakozik. Mintha észre sem venné maga körül az ünnepet, a sok embert, mintha nem tudná, hogy az asztalon díszlő virágok ma őt köszöntik. Urbán Józsefné Ladányi Anna százharmadik születésnapját üli Gyálon. Ócsa kisközség volt, poros utakkal, a házak körül nagy legelőkkel a múlt század vé­gén, amikor Annus néni szü­letett. Sok szabadságot nem hagyott számára a gyerekkor, tízvalahány évesen már sor­ban kapált az asszonyokkal, éjszaka meg ruhát varrt a frontra induló katonáknak. Hat gyerekről gondoskodott, 1947 óta egymaga. — Semmit nem kértem, so­ha senkitől, másnak terhére nem voltam — kezd bele éle­te történetébe Annus néni. — Az uram korán elhalt, az öz­vegység már akkor is súlyos volt. Nekem az volt a felada­tom, hogy tisztességre nevel­jem az egy fiamat, s az öt lá­nyomat. Megsegített az Isten is, mert nem voltam én soha­sem beteg, gyógyszer még nem forgott a számban, bírtam a munkát. Aztán széjjelszéled- tek a gyerekek, mindenáron szolgálni akartak, kellett ne­kik az új ruha, a szép holmi... Szekér Kálmánné, Ilonka néni a legfiatalabb a testvé­rek közül. Hetvenhárom éves. Gyengéden mosolyog, hallgat­va a szavakat. — Édesanyám szerint, aki dolgozni megy, az csak szol­gál — folytatja Ilonka néni a beszédet. — Így mondja az unokákra is. Ezen az ünnepen itt van a dédunokákból is jó néhány, sőt, a két ükunoka is. Édesanyám családjában hosz- szú életet éltek, mondják, a Makaróniként tekerik a villára Gilisztafarm Áíbertirsán Ha valaki netán biohumusz előállítására adná a fejét, mindenekelőtt jó sok gilisz­tát kell beszereznie. A régi horgászkönyv tanácsa szerint a gilisztavadász verjen le egy cölöpöt a talajba, majd ütö- gesse annak oldalát egy fa­darabbal. Állítólag a furcsa rezgéstől megrémült férgek százszámra bújnak elő a föld­ből. Az összefogdosott gilisz­taállomány meg is duplázható egy olló segítségével, köztu­dott ugyanis, hogy a félbe­vágott giliszta mindkét fele tovább él. szépanyánk 110 éves volt, ami­kor meghalt. — Milyen hát az élet, Annus néni? — kérdezem, de vajmi kevéssé hiszem, megtudhat­nám-e valóban. — Élhető — mondja az idős asszony — Élhető a világ. Itt fújt a szél, amott sütött a nap, aztán megfordult, hogy más­nak is jusson a jobból is. Az volt a legszebb, amikor 1969- ben megvehettülk itt Gyálon azt a kicsi házat, amiben a lá­nyommal élünk. Van kis ker­tünk is, s egy szép kutyánk, a Mackó. Amolyan „vegyes" ku­tya, de jó nagyon, szeret en­gem. Mikor százéves voltam, hozzánk jöttek el az emberek föliköszönteni, most meg itt, a tanácsházán vagyunk. Nem is hiszem igazán, hogy enyém ez a nagy tisztesség, nemigen volt részem ilyesmiben. Dobróti István, a nagyköz­ség pártbizottságának titkára, mint Gyál legidősebb polgá­rának, a lakosság tisztelete je­léül a tengernyi virág mellett kenyérrel megrakott kosarat adott át Annus néninek. A gesztus szép volt, s egyben el­gondolkodtató. Aztán kisisko­lások jöttek, dallal köszöntöt­tek. Blaskovics Józsi bácsi öreg herflin régi dalokat ját­szott, elsőként a kedves emlé­ket, az Akácos utat. Vajon a dallamok a lélek milyen mély húrjait pengettök meg, vajon mi az az emlék, ami föllángolt százhárom év feneketlen kút- jából? Régi tavaszok a Jalics- major szőlejében, ahol a fiatal férj vincellér volt, égető nya­rak a búzaföldön, vagy bálák, nagy mulatságok? Mi mindent láthatott a valah.a-kék szem, mit rejthet a homlok? Hány­féle öröm, s hányféle bánat erezte ezt a százhárom évet — Annus nénin kívül nem tud­hatja senki más. Bellér Ágnes Költségesebb megoldás, vi­szont nem jár munkával, ha a biohumusz előállításához vásároljuk a gilisztákat. A mezőgazdasági lapokban sű­rűn jelennek meg ilyen hir­detések. Van. amelyik te­nyésztő két forintra tartja a férgeinek darabját, van aki egyre, de már ötven fillérért is hozzá lehet jutni az állo­mány egyedeihez úgy, hogy a négy centiméternél kisebbe­ket nem is számítják. Kísérlet az üvegben Nagy Gábor, az albertirsai Szabadság Termelőszövetke­zet elnöke szerint a divat­hullámot időben meglovago­lok közül sokan meggazda­godtak. Mondanom sem kell, nem azok, akik maguk állí­tották elő a humuszt, hanem a giliszták eladói. Egy idő­ben elterjedt, hogy a nyugat­németek a műtrágyák káros hatásaitól tartva minden pénzt megadnak a biohumu­szért. A gyors meggazdago­dás reményében azután bol­dog, boldogtalan vette a gi­lisztákat, a kiskertekben fel­tűntek a silók. A remélt mil­liók helyett azonban csak annyi hasznuk volt, hogy a tulaj megtrágyázhatta a sa­ját földjét az előállított hu­musszal. Az albsrtirsaiak tudomá­nyosan fogtak a dologhoz. Nincs még a témának szak- irodalma, bár hallottak re­besgetni valamit a japán és az olasz módszerről. Egyiket sem vették át, hanem maguk kezdtek kísérletezni befőttes- üvegekben tartott giliszták­kal. A külhoni móditól elté­rően a legfontosabbnak azt tartották, minél kevesebb munkával és eszközzel állít­sák elő a humuszt. Hitelből kukacok Mielőtt a kutatásaik ta­pasztalatairól beszámolnám?, nem árt tisztázni, tulajdon­képpen mire is jó a biohu­musz. Megdőlt az a hiedelem, hogy a humusz mellett nincs szükség műtrágyára. Kell. de csaik feleannyi, mint koráb­ban. Ugyanakkor a biohu­musz a természetes trágyák­nál jóval több hasznos anya­got tartalmaz, tehát alkalma­sabb a föld termőerejének fenntartására, javítására. A humusszal a savanyú földek vegyhatása is kedvezően be­folyásolható. S még egy fon­tos érv: a humusszal kezelt földben élő növények nem annyira fogékonyak a gomba­betegségekre. Az eljárás kettős haszon­nal kecsegtet, hiszen a hu­musz mellett külön felhasz­nálható a giliszta is. Az el­nök szerint nem csak állati takarmányként, feldolgozva az emberek is fogyaszthatják. Fehérjetartalomban csak a birkahús előzi meg. Látva el­képedésemet, gyorsan hozzá­teszi, természetesen a külföl­diekre gondol, az USA egyes területein kimondottan ínyencségnek számít, amel­lett, hogy makaróniként teke­rik a villára, kipréselve üdí­tőként is isszák. A magyar gyomor háborgá­sát a nemzeti öntudat fel­élesztésével próbálja csillapí­tani az elnök. Elmondja, hogy a nyugati gilisztafarmok a magyar ősformákból nemesí­tett férgekkel dolgoznak. Azt is hozzáteszi, hogy Európában a biohumusz-előállítás élvo­nalába tartozunk, annak el­lenére, hogy sok termelőszö­vetkezet párhuzamos kuta­tásokat folytat. Érdemes vol­na összefogniuk, megosztani egymással tudásukat, hiszen a nagyüzemi módon előállított humusz sok valutát hozhatna az országnak. Az albertirsai termelőszövetkezet szívesen lát minden érdeklődőt, sőt a kezdő termelőszövetkezeteket középlejáratú hitellel — öt­millió forinttal — segítik. Szellemesen és olcsón Az elnök elkísér a giliszta­farmra. A régi sertéstelep ké­pe alaposan megváltozott. A hosszú prizmák sorát szalmá­val takarták le, így vészelik át a telet a giliszták. A meg­felelő nedvességet csepegtetős módszerrel biztosítják. A gi­liszták gyakorlatilag minden szerves anyagot feldolgoznak, számukra nincs értéktelen hulladék. A dolog azért nem ilyen egyszerű, természetesen létezik néhány kivétel, amitől azonnal elpusztulnak a gilisz­ták. Azonkívül az ősi ellen­ségétől, a vakondokoktól is védeni kell az állományt. Mindkét problémát szelleme­sen és főleg olcsón sikerült megoldaniuk. Csomagolt pote? A beszélgetésünk kezdetétől bujkál bennem a kisördög, nem is állom meg, hogy meg ne kérdezzem: tulajdonkép­pen mi szükség van arra, hogy a földből drága pénzen előcsalogassák a gilisztákat, külön szaporítsák, a szerves anyagot humusszá dolgoztas­sák fel, s azt visszajuttassák a földekre? Sokkal egysze­rűbb és olcsóbb volna, ha a földben lévő gilisztáknak szétszórnák a tápanyagot. Az elnök szerint ez a jö­vő útja! Addig azonban még sok kutatásra lesz szükség, ki kell tenyészteni a külön­böző földtípusokhoz az ellen­álló fajtákat. Később még tovább is léphetnének és a gilisztapetét csomagolva árul­hatnák, s azt a műtrágyázás­hoz hasonló módszerrel szór­hatnák szét a földeken, ter­mészetesen a megfelelő táp­anyagokkal együtt. A humusz mellett ez a módszer más előnnyel is kecsegtet, neveze­tesen, a giliszták porhanyíta- nák a földet, alkalmasabbá téve azt a csapadék befoga­dására. A termelőszövetkezet iro­daépületének előterében két hatalmas pálma terpeszkedik. Fittyet hányva a télre és a huzatos előtérre egymás után hozza az új leveleket. Talán mondanom sem kell, a föld­jüket biohumusszal kezelték. Mátrai Tibor Miért hallgat a szakszervezet?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents