Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
1989. JANUAR 21., KEDD Elhunyt Weöres Sándor] A Művelődési Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Pen Klub, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja mély fájdalommal tudatja, hogy Weöres Sándor Kos- suth-dijas költő, író, műfordító hosszan tartó súlyos beteg- ség után január 22-én, életének 76. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. A Pécsi Tudományegyetemen jogi, földrajzi és történelmi, majd filozófiai, esztétikai tanulmányokat folytatott. 1941 és 1950 között Pécsett, Székesfehérváron és Budapesten különböző könyvtárakban volt tisztviselő. A ’40-es években társszerkesztőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című lapnál. Első verseivel az 1920-as évek végén jelentkezett, amelyeket az akkori legtekintélyesebb lapok — köztük a Nyugat — is közöltek. 1934-ben jelent meg első verseskötete Hideg van címmel, s a felszabadulásig számos további kötete látott napvilágot. 1947-ben költözött Budapestre, majd ösztöndíjjal Rómába ment a Collegium Hungaricumba. Hazatérte után az ellene irányuló támadások következtében 1949-től hét éven át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. Költészetének már az indulástól kezdve legjellegzetesebb vonása a kivételes verbális erő, a képzeletgazdagság volt: nem annyira a külső világ megjelenítése foglalkoztatta, mint inkább a költészet eszközei, hangzása és dinamikája, az elvont gondolatiság. Műfordítói munkássága a költészet szinte minden területére és korszakára kiterjedt, de különösen vonzódott az antik kultúrák, a keleti irodalom felé. Gyermekversei és -kötetei — köztük a 8 kiadást is megért Bóbita — e műfaj legnagyobb képviselői közé emelték. Első drámáját, a Holdbéli csónakost eredetileg egy bábegyüttes felkérésére írta, de csak sokkal később, a Thália Színházban került közönség elé. Költészetét, irodalmi munkásságát 1970-ben Kossuth- díjjal ismerték el, s számos kitüntetés mellett 1988-ban a Magyar Népköztársaság babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendjét kapta meg. Salvador Dali emlékére Hétfőn — életének 85. évében — elhunyt Salvador Dali világhírű spanyol festőművész. Halálát tüdőgyulladás okozta — közölte kezelőorvosa. Zseni, őrült, isteni művész, sarlatán, polgárpukkasztó, rakoncátlan örök gyerek, nagy kujon, Figureas zárkózott remetéje: Salvador Dali. Spanyol föld szülötte, szélsőséges futurista, szürrealista festő, kisujjában a művészet minden tudományával, amellyel szívre-lélekre hatni lehet. Harcsabajszú langaléta a kel- lemkedő borbélyok teljes hódító tudományával, mindenből és mindenkiből bohócot csináló, színekben tobzódó, képi fogalmazásában monumentális, kérkedő. A dicsőftés és a becsmérlés lavinaárját váltakozva vagy egyszerre önmagára zúdító: Salvador Dali. Keresztre feszített Krisztusa: íme az Ember, Isten fia. Don Quijote története dalis tollrajzokon: szomorú, bús ké. pű lovag. Művészi alkotás a kép: egy szem, kettészelve. A vásznon tetemek, dögök, csodavirágok, tündéralakok, maskarák, horrorábrázatok: Dali szent fantáziájának és szent kezének másolhatatlan művei. Dali: volt. Alkotásai még maradandók. Viharjelző „dalis korunkban” reméljük, túlélnek minket, hirdetve jelen s jövő előtt alakjának művészetét. Mi van a pedagógusok bérével? Igazságok és féligazságok A Pest Megyei Hírlap riportot közölt a pedagógusszakszervezet megyei titkárával a bérbruttósítási hiányok miatt kialakult helyzetről. Erre az illetékesek válaszoltak. Azóta több nevelőtestületben, megyei fórumon megfogalmazott kérdés tudakolta, mi a helyzet a pedagógusbérekkel, miért nem kapott Pest megye oktatásügye elegendő pénzt a bruttósításra? Egy évvel ezelőtt nagy munkában voltak az iskolák, óvodák vezetői. Egyidejűleg kellett megoldani a bruttósí- tási feladatokat és alkalmazni az új munkajogi szabályokat Zavarta a munkát, hogy az ágazatra vonatkozó bérrendelet végrehajtásához semmiféle olyan ígéret vagy tájékoztatás nem fogalmazódott meg. hogy a rendeletalkotók biztosítanák a többletbért. Válaszra várva A gondokat látva, a megyei pénzügyi osztállyal közösen, már februárban felmértük az alapbérek és túlórák bruttósítás! hiányait, és ettől elkülönítve. az oktatás sajátságos adottságaiból és az új bér- szabályozásból levezethető és várható bér hiányait. Ilyenek: a továbbtanuló pedagógusok helyettesítése, a tanulmányi kirándulások, a tanulókíséret költségei, a nyugdíjasok alkalmazásának. a nyári foglalkoztatásnak. a nyári szabadságra jutó átlagbér alapbért meghaladó részének és a munkaidő-kedvezmények bérszükséglete. Az itt felsoroltak nagy részét a korábbi években a bérmegtakarítás fedezte, a többit a bruttósítás hozta felszínre, de az új rendelkezésekből következtetni lehetett, hogy optimálisan működő iskolánál alig keletkezik bérmegtakarítás. A vizsgálat után — még áprilisban — a megyei tanács pénzügyi osztálya minden alapbér és túlóra bruttósítási hiányt állami támogatásból fedezett. Fennmaradt egy 26 millió forintos oktatási bérhiány, melyről értesítettük a Pénzügyminisztériumot. Nagyon sokáig — több mint fél évig — kellett várni, hogy a Pénzügyminisztérium válaszoljon a benyújtott kérésre. A 26 milliós hiányra 10 millió forint pótlást javasolt Pest megyének az Országgyűlés elé kerülő előterjesztésben. Nagy volt a csodálkozás és értetlenség. A minisztériumi előterjesztés egyrészt a túlórák 45 forintos alsó bérhatárának eléréséhez, valamint a túlórák létszámosításához adott összegeket a megyéknek. Pest megyének csak ez utóbbit. A Pénzügyminisztérium nem kért a vitatott témához adatokat. Ilyen felmérés nem készült, így döntésük bérhiányt okozott. A sajtó napokon keresztül jelezte: minden bérhiányt felszámolnak az iskolákban. Sőt, volt olyan híradás is, amely szerint az országosan biztosított 270 millióból „átfogóan rendezik” a pedagógusok bérét. Ez nem magyarázat Még furcsább, amit a minisztérium kísérő levele tartalmazott: ha a túlórák lét- számosítását, vagyis a túlórákból szervezett állások betöltését január 1-jéig nem sikerül megoldani, akkor a bért visszavonják. Tehát csak abban az esetben kapnak az iskolák hiányaikra fedezetet, ha azt a túlórák létszámosításóra fordítják és az állást azonnal- be is töltik. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ahol annyira nincs pedagógus. hogy tanévkezdéskor 1000—1100 képesítés nélküli és 4—500 nyugdíjas oktatót kellett alkalmazni — és még így Néhány évvel ezelőtt nem minden helyi vezető fogadta kitörő örömmel a hírt, hogy települését társadalomkutató terepgyakorlat színhelyéül választották ki. Idegenek, akik idejönnek, szaglásznak, bírálnak, és nemegyszer még igazuk is van — ezt nehéz volt elviselni. Hát még ha a község szennyesládáját akarták feltúrni! A szegénypolitikai kutatásokat még két-három éve is elmondhatatlan ellenállás akadályozta. Hordószónok a kocsmában Lejárt a szobafogság kora A mai kutatók talán már j ')b helyzetben vannak, tanulmányozhatják az életkörülményeket. a szociális problémákat vagy a környezetvédelem kérdéseit egyaránt. Eufória nélkül A ma már társadalomkutató terepgyakorlat néven futó mozgalom harmincéves múltra tekinthet vissza. Az ötvenes évek legvégén némi narodnyik színezettel kezdődtek a téli falusi népművelési gyakorlatok. A ..mártózzunk meg a valóságban” jelszóval útnak indult lelkes fiatalok különféle témájú előadásokat tartottak a „népnek”. Tapasztalatlanságukban gyakran érték őket meglepetések: egyikük talpa alá például jókora hordót gurított hallgatósága, akiket egy falusi kocsmában próbált megnyerni az iroda- 1 >m számára. Végül valóságos tapsvihar köszöntötte az egészen zavarba jött egyetemistát. A későbbiek során a moz• ilom művelődésiház-köz- xmtúvá vált, a hallgatók unták a túl sok izgalommal nem kecsegtető foglalkozásokat, és egyre többen morzsolódtak le. A kultúra ügye a hetvenes évek második felében kezdett elindulni azon a lefelé vezető úton, amelyen ma is jár. Véget ért a közművelődési törvény megszületése okozta eufória. Logikusabb rendszer Mindezt látva a gyakorlatok egy részének szervezéséért ma is felelős, az ELTÉ-n működő felsőoktatási művelődés-közéleti tanácsadó szolgálat részvételével elkészült egy program, amely a hatékonyságát vesztett foglalkozások megváltoztatásának terveit tartalmazta. A módosulások értelmében először is a gyakorlati munkára helyeződött át a hangsúly, s a tíznapos terepjárás az egyetemi-főiskolai képzés részévé lett. Logikusabbá vált a munka alapját jelentő területi rendszer, jobban igazodott a településszerkezethez. Eltűntek az ország északi vidékein addig meglévő fehér foltok, ott is kialakultak a gyakorlóhelyek. Végül sikerült elérni, hogy a foglalkozások helyszíne ne a kultúrház, hanem maga a város, a község legyen. Azóta nem fordult elő az, amit 1977-ben Vácott, az akkor frissen megnyílt csodapalotában, a városi művelődési központban tapasztaltak a hallgatók: bár a jogászpalánta a börtönbe, a pedagógus- jelölt egy iskolába kívánkozott, az akkori igazgató valósággal szobafogságra vetette őket. Ez népművelési gyakorlat, itt ez a szép nagy ház — mondta —, nézzenek szét ebben, akad elég látnivaló. Mostanra, amikorra a mozgalom harmincadik évéhez érkezett, az egykori kilenc helyett már harmincnyolc egyetem és főiskola vált részesévé. Az elsődleges cél nem az, hogy a hallgatók tanulmányokat írjanak, hanem az, hogy olyan értelmiségivé váljanak, aki döntései során képes figyelembe venni más szakmák képviselőinek érveit, javaslatait. Az elkészülő dolgozatok között viszont akad nem egy figyelemre méltó, színvonalas munka. Nemrégiben a Balatonfüre- den járt egyetemisták észrevételei a városi tanács éves beszámolójába is belekerültek, annyira megnyerte másféle látásmódjuk az ottaniak tetszését. Megszívlelik-e? A legjobb összefoglalókra számot tart az Ipari Minisztérium környezetvédelmi irodája is. Természetesen minden munkából jut egy-egy példány a gyakorlatnak helyszínt adó településre és az illetékes megyei tanács művelődési osztályára. Hogy a helybeliek mennyire használják fel és szívlelik meg a szerzők figyelmeztetéseit, az már más kérdés. Mindenesetre biztos, hogy az Országos Közművelődési Központtól évente kapott félmillió forinthoz majd minden megye hozzájárul — és ők adják a nagyobb összeget. Az idők során folyamatosan alakultak ki és idomultak a napi aktualitásokhoz a feldolgozott témakörök. A nyolcvanas évek elejének sztárját, a gazdaságpolitikát az idénre felváltotta a természet és társadalom összefüggéseinek vizsgálata, ezekre a foglalkozásokra jelentkeztek a legtöbben. Többgyökerű népesség Megyénkben most négy település fogad hallgatókat. Cegléden a tervek szerint a telepen kívüli cigányok, a tanyán élő öregek helyzetét, a két éve feltámasztott ceglédi kaszinó múltját tanulmányozza majd a térképész-, jogász- és bölcsészhallgatóból, orvos-, illetve mezőgazdászjelöltből álló komplex csoport. Zsámbékon Bicskei Gábor népművelő irányítása mellett a tanítóképzős hallgatók helyzetével, a helyi értelmiség szerepével, a többgyökerű népességgel foglalkoznak a gyakorlatozók. Szentendrén a fő téma természetesen a Dunakanyar, de szóba kerül a kulturális és hagyományőrző egyesület története is. Végül Gödöllőn a Grassalkovich-kastély, a hely- történeti gyűjtemény, a nyitott egyetem oktatási kísérlete és a felsőoktatási intézmények vizsgálhatók. Mint a fenti példák is alátámasztják, az értelmiség számára korábban egyedül szabad mozgásteret nyújtó művelődés sok új lehetőséggel bővült. A gya' orlatok hasznosságát közéleti-társadalomismereti szerepük megerősödése csak fokozza. Mörk Leonóra is több mint 200 állás maradt betöltetlen — ott novemberben és decemberben sok száz új tanítót, tanárt fognak munkába állítani. A megye vezetői azonnal jelezték a tényleges bérhiányt és a felméréstől való eltérést, de a minisztérium nem mutatott hajlandóságot a hiányzó forintok fedezésére. A megyei tanács elnökének és a pedagógus-szakszervezet titkárának e témában írt levelére a pénzügyminiszter válaszolt. Ennek fontosabb részeit a Pest Megyei Hírlap 1989. január 6-i száma ismertette. Tény, hogy a felmérést átadó munkatárs korrigált az előzetesen kitöltött számsorok között. Mint ahogy az Is tény. hogy a minisztérium hónapokig hallani sem akart az ágazati hiányok kielégítéséről. A bejelentett oktatási bérhiány összege azonban nem változott. A döntéshez a minisztériumnak rendelkezésére áll saját revizorának felmérése is, amely tételesen tartalmazza az oktatási bérhiány 32 milliós — ebből a bruttósítási feladatokhoz kapcsolódó több mint 26 milliós hiányt. Az is tény, hogy a pénzügyi osztály 10 milliót tartalékolt, de ezt a Pest Megyei Tanács még júliusban a hiányok arányában felosztotta a tanácsoknak. A pénzügyminiszter levele tehát válasz, de nem magyarázat. (A megyei tanács elnöke el sem fogadhatta.) A magyarázat az lehet: „az állami költségvetés erre több forrással nem rendelkezik”, tehát nem képes kielégíteni az igényeket. De ha így van. miért nem terjesztették a teljes valóságot a fenti megjegyzéssel az Országgyűlés elé? Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a mi- nisztériurili fevííáó az oktatási ágazatnál túlzott igényt nem jelzett —' persze ettől lehet ilyen. Ugyanakkor a minisztérium tisztségviselője is elismeri: nem számítottak pénzre a tanácsok. Mi kivételek voltunk, hisz már a minisztérium felmérést kérő levele előtt elkészültek a sokszempontú kimutatások. Van néhány tanulsága az ügynek. Régi szabály: aki rendeletet alkot, módosít, az biztosítsa a végrehajtás fedezetét is. Ha az ország érdeke bérbruttósítást követel, akkor nem szabad többszöri nyilvános Ígéret mellett és rendeleti biztosíték ellenében bérhiányt teremteni, fedezetlenül hagyni. De az is tanulság. ha egy főhatóság nem válaszol. az ügyet napirenden kell tartani. Sok zavart okozott az iskolákban az alsó bérhatárok szeptember elsejei változása is. Az akkor életbe lépett rendelet végrehajtását csak azért nem merték sok helyen elvégezni. mert a pénz fedezetére semminemű intézkedés. de még tájékoztatás sem történt. Ha ehhez hozzáteszem, hogy augusztus utolsó napjaiban szinte minden pedagógussal szerződést kellett kötni túlmunkára. helyettesítésre, és ehhez nem lehetett figyelembe venni az új bérhatárokat — akkor joggal keletkeztek újabb feszültségek, bizonytalanságok és sok helyen fokozódott az elégedetlenség. Értelmezések De hasonló helyzet állt elő az alkotó műszaki értelmiség bizonyos körének kormányhatározattal történő alapbéremelésénél is. A rendelet úgy szól, hogy ahol a műszaki értelmiség aránya eléri az intézményi dolgozók 20 százalékát, ott lehet 10 százalékos alap- béremelést végrehajtani. A helytelen értelmezési problémák miatt több oktatási intézmény hiába várja tehát a bért. Mivel a Pénzügyminisztérium a keletkezett bérhiányból csak 10 millió forintot fedezett. a fennmaradó hiánv egy részét megyei tartalékból lehetett rendezni. December 31-ig 17 millió forintot biztosítottunk erre. Megnyugtató, hogy 1989. január 1-jétől a kimutatott teljes 20 millió forinttal megemelte a megyei tanács a helyi tanácsok idei költségvetési előirányzatát. Ez az évi 6 százalékos bérfejlesztésen felüli összeg. A műszaki értelmiség alapbérének 10 százalékos emeléséhez (ahol az arányuk a pedagó- gusiétszám 20 százalékát elérte) a megyei tanács — ugyancsak 1989. január 1-jétől — több mint három és fél millió forintot biztosított az érintett helyi tanácsok, illetve intézmények részére. Negatív hatások Az idei költségvetésben a bérgazdáikodóknak a túlmunkát már létszámosítva kell tervezniük. Az is nyilvánvaló azonban: amit helyben nem. tesznek meg. azt nehéz korrigálni. Például most is feszültséget okoz. hogy sok helyen még nem adták ki a már biztosított bérfejlesztést. 1988-ban a Pest Megyei Tanács napirendre tűzte a művelődés szakemberellátásának helyzetét és meghatározta a továbbfejlesztés feladatait. Az előterjesztés is megfogalmazza. hogy megyénkben a pedagógusbérek — ha kevéssel is — elmaradnak az országos átlagtól. Jelentős viszont a különbség, ha a megyei béreket a fővárosiakhoz hasonlítjuk, hisz nekünk Budapest intézményei jelentenek munkahely-konkurenciát. Nem vigasztal senkit, hogy néhány- évvel ezelőtt Pest megye beosztott pedagógusai az országos rangsorban 17. hélyen álltak és ma ez a 4. helyet jelenti. Persze emögött az is meghúzódik, hogy évek óta elemezzük, értékeljük és a megyei bérmutatókat minden tanácsnak.' intézménynek eljuttatjuk. Mert csak íífleretek birtokában tudják helyben a szakszervezetek a pedagógusérdekeket védeni. De azt hiszem. hogy az alapvető gond nem az. hogy némileg elmaradnak a bérek az országos átlagtól, hanem inkább az jelent növekvő feszültséget, hogy a tanítók, tanárok jelentős része ma is 30—45 forintos nettó túlóradíjért dolgozik, és nem mondhat nemet, ha túlórázni kell. mert nem fordulhat szembe a gyerekek érdekeivel. A pedagógust kötelező óraszáma 50 százalékáig lehet túlórára kötelezni, hisz nincs elég tanító, tanár, s a feladatokat el kell látni az iskolában. Pest megyében azért is nagy gond ez. mert tanító és tanár kollégáink, mintegy 1800 gyesen, gyeden levő és 7—800 továbbtanuló helyettesítése mellett további 1000— 1200 nevelő feladatát végzik el túlmunkában. Egy pedagógus 20—30 százalékos többletfeladatot lát el. Erre kötelezni lehet, de az érte kapott szerény többletjövedelem nagy hányadát elviszi az adó. Sokan úgy tapasztalják, hogy nem érvényesül az elv: azonos teljesítményért azonos jövedelem jár a bruttósítás után is. Hiányzik a progresz- szív összegű vagy pótlékolt túlóra — ami más népgazdasági ágazatokban jogszabályilag biztosított gyakorlat. Nem véletlen tehát, hogy feszültséget hordoznak a zsúfolt iskolák, működési, ellátottsági, felszerel tségi gondokkal küszködő intézmények. Az egyre fokozódó társadalmi elvárások és relatíve csökkenő költségvetési kondíciók mellett mind inkább feszítő a pedagógusok bérhelyzete. Annál kevésbé lehet elfogadtatni az érdekeltekkel, hogy félreérthető felmérésekből adódóan jogos béreket nem adtak ki. Hogy későn hozott, de alapjaiban jó szándék:} rendeletek végrehajtása körül huzavona keletkezik. Mert mindezeknek közérzetromboló hatásuk van — aminek a nevelőmunka és a gyermek látja kárát. Dr. Novak István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője \
