Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
4 bártan 1989. JANUÁR 17., KEDD ..íj.Sokan, közülük ingyen dolgoznak Szabadidő Perugiában Perugia utcáit járva feltűnően sok a csellengő, csoportokba verődő fiatal. Akad köztük diák, munkanélküli és olyan is, aki csak egyszerűen nem tud mit kezdeni az idejével. Nálunk — bár egyre nehezebb körülmények között — a művelődési házak igyekeznek olyan tartalmas programot biztosítani számukra, hogy az utca helyett inkább ott töltsék az idejüket, szórakozzanak, művelődjenek. Ez a szocialista rendszer vívmánya. Talán ki kéne egészíteni a mondatot ázzál, hogy volt eddig. Hiszen a kultúra mind kevesebb támogatást kap és a művelődési intézmények rákényszerülnek arra, hogy fönntartsák önmagukat. Ez oda vezet, hogy sokuk léte bizonytalanná válik. Így egyre kevésbé igaz, hogy a kultúra mindenkié, hogy a művelődéshez valamennyi embernek joga van. Lassan ott tartunk, hogy a művelődés is annak a függvényévé válik, kinek mennyire tömött a tárcája. Olaszországban az állam sohasem vállalta magára az emberek szabadidős tevékenységének megszervezését. Ám mégis van olyan szervezet, amely ezt a feladatot látja el. Az olasz Kulturális és Szabadidős Szövetség (ARCI) Umbria megyei vezetője, Massimo Camerieri mindössze 29 esztendős. Arról kérdeztük, mi is az ARCI tulajdonképpen. — Baloldali szövetség, amelynek tagjai, illetve vezetői főleg a kommunisták közül kerülnek ki, de akadnak közöttük szociáldemokraták is.' Az a dolgunk, hogy hasznos szabadidős programokat szervezzünk az embereknek. Jómagam 17 éve® korom óta dolgozom a szövetségben. Előbb csak társadalmi munkában, aztán később már főállásban. — Mi az eredeti foglalkozása? — Szakképzettségem szerint távol állok a népműveléstől, mert építésztechnikus vagyok. öt évig» dolgoztam a szakmámban. Aztán otthagytam azért, amit jelenleg csinálok. Igaz, kevesebbet keresek, de a munkám több örömet okoz a réginél, mert emberek között vagyok, foglalkozom velük, s ezáltal úgy érzem, jobban megvalósíthatom önmagam. Ez a munka bizonyos értelemben szociális jellegű, s valószínűleg ezért jelent olyan sokat a számomra. — Milyen konkrét tevékenységet folytat az ARCI? — Különböző klubjaink vannak. Csak Perugiában 54. Ezekben a klubokban tagdíjat kell fizetni. Zenei tanfolyamokat szervezünk például bennük, de van hangszeres oktatás is. A klubok ugyan területileg helyezkednek el, de akad közöttük olyan is, amelyik különböző érdeklődésű emberek csoportját foglalja össze. Ilyen például a színházzal, a mozival, a televízióval, a videózással, a festészettel, a biokertészettel vagy éppen a szobrászattal foglalkozó csoport. Mi, akik főállásban dolgozunk az ARCI-nál, végezzük az adminisztrációt, szervezzük a programokat. Ezek között a képzőművészeti tárlatoktól kezdve a koncertekig minden megtalálható. Az utóbbi természetesen komoly- és könnyűmu- zsika is lehet, de nem lennék őszinte, ha nem mondanám el, hogy — már csak az igények miatt is — elsősorban popzenei koncertjeink vannak. Az előbb említett klubtagdíjak fejében a színházi előadásainkra, filmvetítéseinkre, koncertjeinkre olcsóbban kapnak jegyet a tagok. — Miből tartja fönn az ARCI önmagát? — A tanácstól évi 80 millió lírát kapunk. Ehhez* jön még a rendezvények bevétele és a 10, illetve 5 ezer lírás évi tagdíjak. Umbriában például 40 ezer tagunk van. Ebben a számban már a sportolók is szerepelnek, hiszen a kulturális tevékenység csak a munkánk egyik felét teszi ki, a másik a sporttal kapcsolatos. Hozzáteszem: az ARCI munkatársai között igen sok olyan ember is található, aki ingyen dolgozik. — Mit tudnak tenni r r Gazdát cserél az Elet és Irodalom? Levél az írószövetségtől azért, hogy a fiatalok csavargás, kábítószerezés helyett inkább az önök rendezvényeit látogassák? — Nagyon fontos feladatunknak tartjuk, hogy a rá- érőket elfoglaljuk és a kamaszokat segítsük személyiségük kialakításában. Éppen ezért . társadalmi problémákkal is foglalkozunk. Ezek között is kiemelt szerepet kap a környezet, az emberi kapcsolatok alakítása. Jómagam is gyakran gondolkozom azon, hogy vajon miért ilyen talajvesztett az ifjúság. Bár korban közel állok hozzájuk, mégis másként látom a világot és őszintén szólva nemigen tudom őket megérteni. Ügy érzem, az okok jó része a családban keresendő. Megváltozott a szülők és a gyerekek -kapcsolata, nem beszélgetnek egymással. a fiúk és a lányok állandóan a tévé előtt ülnek, s az életüket az tölti ki, hogy fogyasztókká váltak. Én — mint mondtam — 17 éves korom óta foglalkozom társadalmi, politikai problémákkal. Talán ezért látom másként az életet. — Politikai rendezvényeik is vannak? — Minden évben békemenetet szervezünk Perugia és Assisi között. Gyakran rendezünk vitákat politikai témákról és felvesszük a kapcsolatot a többi párttal is, hogy segítsenek a társadalmi problémák feltárásában, megoldásában. Az egyetemistákkal különben külön foglalkozunk. Ideérkeznek hozzánk az ország más részeiből, esetleg külföldről, s ilyenkor szükségük van a segítő kézre. Igyekszünk nekik szállást keresni, megkönnyíteni a beilleszkedést. — Amit eddig elmondott, abból úgy tűnik, hogy munkájukat erőteljesen befolyásolja a közönségigény. __— Ha valami iránt érdeklődés mutatkozik, azt természetesen kihasználjuk. De tisztában vagyunk vele, hogy a mi szervezetünk fő feladata az igényességre nevelés kell hogy legyen. Ezt azonban csak fokozatosan érhetjük el. Ha két tömegprogramon jól érezte magát a fiatal, akkor nagyobb az esélye annak, hogy legközelebb már egy komolyabb rendezvényen s később esetleg egy politikai vitán is részt vesz. Körmendi Zsuzsa (Folytatás az 1. oldalról.) Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár a híreszteléssel kapcsolatban az MTI munkatársának kijelentette: a minisztériumhoz ez ügyben hivatalos kérés eddig nem érkezett. A pletykákról hallott, ám egy állami szerv ilyen információkra nem alapozhatja munkáját — mondta. Szólt arról, hogy az írószövetség vezetői az elmúlt év őszén valóban szóba hozták: szándékukban áll egy új lap indítása, ám az ÉS átvételét a minisztérium nem tartaná szerencsésnek. Az ügy ezzel akkor lezárult — mondta az államtitkár —, bár — tette hozzá — az sem elképzelhetetlen, hogy felsőbb döntés nyomán nem a minisztérium lesz a lapgazda. A híresztelést Koczkás Sándor. az írószövetség főtitkára nem cáfolta, de hangsúlyozta: egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy az ügy részleteiről nyilatkozhasson. A kérelmet egy irodalmi lap indítására — az új lapstruktúra kialakításával összhangban — Pozsgay Imre államminiszternek küldték meg. A Magyar Írók Szövetsége nem feltétlenül az ÉS átvételére gondol, de természetesen az is szóba jöhet — fogalmazott a főtitkár, ám mint mondandójából kiderült: az írószövetség az ÉS-t részesítené előnyben. A szándék indoklásaként Koczkás Sándor elmondta, hogy az írószövetségnek 1959 óta — működésének korábbi felfüggesztésével összefüggésben — nincs hetilapja, s a választmány megítélése szerint a jelenlegi demokratikus folyamatban enélkül az írószövetség nem vehet részt kellő súly- lyal. A társadalompolitikai, irodalmi lap az ÉS által megteremtett hagyományt ápolná, azt amelyet a szerkesztőség így vagy úgy. eddig is gyakorolt. A lapindítással az írószövetség végső soron a reformot. illetve a kibontakozási folyamatot kívánja szolgálni — mutatott rá a főtitkár. Az elképzelések szerint a lapot a Pallas Lap-, és Könyvkiadó Vállalat adná ki továbbra is. A hatvanezres példányszámú újság tavaly mintegy 5 millió forint veszteséget „termelt’’, ezért elkerülhetetlennek látszik árának kismértékű emelése. s a kiadványt a példányszám növelésével is jövedelmezőbbé lehetne tenni. Az új ÉS indítása a kérelemre adott választól függ, s ha kedvező döntés születik, március elejétől már az írószövetség lesz a lapalapító. A főszerkesztői címre egyetlen jelölt van. személyéről azonban a főtitkár nem nyilatkozott. Pozsgay Imréhez a napokban érkezett meg az írószövetség szándék-levele. Az ál< laminiszter az MTI-t úgy tájékoztatta: a jövőben elképzelhetetlen, hogy a Magyar Írók Szövetségének ne legyen lapja. Tarthatatlan állapot ugyanis, hogy ezt a lehetőséget évtizedeken át megvonták a szövetségtől. Döntés még nincs, ám az államminiszter szerint kézenfekvő, hogy az ÉS-t az írószövetség „vigye tovább”. . Kicsi, könnyű, színes, mint a Z’ZI, és kísérletező. Szólt róluk az első tudósítás úgy 1985 tájékán, amikor először jelentek meg a könnyűzenei élet színpadán. Akkori meghökkentő ötletük, a veresegyházi menyecskékkel világviszonylatban is egyedülálló volt. Ilyet popmuzsikában még sehol senki nem csinált. A szakmabeliek csak megmosolyogták őket. Janicsák Istvánnal, az együttes vezetőjével hivatalosan vagy két esztendeje nem találkoztam. Annál többet hallottam lemezeikről, vídeo- klipjeikről. Egy idő után a vízcsapból is Z’ZI-számok folytak. Egyesek már a nevük hallatára is vakaródzni kezdtek. Aztán jöttek a pletykák, hogy veszekedés van közöttük és az asszonyok között, hogy már nincs is meg az együttes, felbomlott. Időnként azért hallani lehetett arról, hogy felléptek. Most ugyanott találkoztam velük, ahol három évvel ezelőtt. A népligeti Planetáriumban. Kicsit fáradtak. November óta csinálják immáron harmadikfajta műsorukat, nagy sikerrel: heti 8-10 előadásban gyerekszínházban énekelnek, játszanak a kicsik és szüleik kedvére. Margó Lapályon a halom Budapesti Fesztivál Inferbaletf Először vesz részt amerikai egyesült államokbeli balettegyüttes a Budapesti Tavaszi Fesztivál táncprogramjában. Jósé Limon társulatának sajátos balettstílust képviselő vendégjátékát két alkalommal, március 21-én és 22-én a Vígszínházban tekintheti meg a közönség. Az idei tavaszi kulturális seregszemle balett-, pantomim- és folklórkínálatáról hétfőn a Magyar Sajtó Házában adtak tájékoztatást a BTF szervezői a sajtó képviselőinek. Miként elmondták, négyéves szünet után ismét megrendezik az lnterbalettet. Az eredetileg háromévenként megszervezett nemzetközi balettseregszemle tavaly anyagi okok miatt maradt. el. A nagy hazai balettegyüttesek és neves külföldi vendégtársulatok műsorából összeálló programsorozat március 17-én a Győri Balett Budapest sport- csarnokbeli estjével indul: a Bulgakov és a többiek című produkciót négy alkalommal adják itt elő. Az amerikai társulaton kívül különböző fővárosi színházakban fellép majd a lódzi , opera balettegyüttese, a hazánkban már járt Nyt dán táncszínház, a holland táncszínház ifjúsági balettkara, valamint a Moszkvai Állami Sztanyisziavszkij Színház 45 tagú balettegyüttese. Sajtótájékoztató a Jurta Színházban A Jurta Színház hétfői sajtótájékoztatóján nem esett szó színházi bemutatókról és művészi tervekről, hiszen — mint azt Romhányi László igazgató kijelentette — jelenleg a politikát, a politizálást fontosabbnak tartják, mint a színházat. A színház tevékenységével, a működési feltételekkel kapcsolatban főként az anyagi nehézségekről és az 1987 tavaszi nyitás óta kísértő fizetési gondokról beszélt. Romhányi László úgy vélekedett, hogy az egyetlen nem állami kezelésben működő hazai színházat, a Jurtát banki, pénzügyi eszközökkel diszkre- ditálják. Ezért létrehívják a Jurta-mentési Alapítványt, amely nemcsak Mágyarorsá- gon, hanem az NSZK-ban és az Egyesült Államo'kban is pénzt gyűjt majd a színház további működéséhez és fennmaradásához. Mellünknek szögezték a a kérdést: ha önöknek a tanítványaik ilyen szövegeket hoznának be az órára, mit csinálnának? S azért, hogy a szög megfogható legyen, a levelet író ceglédi gimnáziumi irodalomtanár mellékelte az Alföld című folyóirat idei első számát. Abban is megjelölte az ..ilyen szövegeket”, ne kelljen keresgélnünk, s ne más valamit véljünk kétségei forrásának. A kétségek forrása az az interjú, amelyet a folyóirat munkatársa, Keresztury Tibor készített a kortárs magyar irodalom bálványként tisztelt és ördögként kárhoztatott alakjával, Esterházy Péterrel. A tanár úr tolla például megakadt és nyomot hagyott ennél a kérdésnél. „Mit gondolt a világról és saját jövőjéről egy kamasz evvel a névvel a hatvanas évek derekán, a neosztalinis- ta restaurációként is emlegetett konszolidáció időszakában?” Nocsak. Ezt mondanánk, de lenyeljük gyorsan, mé%t a következő oldalon ott egy másik, megjelölt kérdés, nem kevésbé frappáns, mint az előző. „Négy évtized kártékonyán merev ideológiai és kultúrpolitikai irányvonalának utóhatásai közepette...”, de talán elég is ennyi a kérdésből. Amint eltekinthetünk a tanár úr által megjelölt többitől is, hiszen számunkra a két rövidke citátum szemléletesen igazolja: nincs ezekben a szavakban semmiféle gyúanyag, annál több van bennük napjaink divatos neosematizmusából. Ennek a neosematizmus- nak a hívei — hűen követve elődeik, a konzervatív sematikusok módszertanát — néhány jelzős szerkezettel minősíthetőnek, elintézhetö- nek vélnek bármilyen fogas. kérdést. Ezek a jelzős szerkezetek: klisék. A hatalom: terpeszkedő és buta; a konszolidáció non konszolidáció, annál inkább neosztali- nista restauráció; a négy évtized kártékonyán merev ideológiai és kultúrpolitikai irányvonalban, tragikus a gazdaságvezetésben, megnyomorító a demokratizmus szemszögéből nézve ... Folytassuk, tanár úr? Ugye, felesleges. Felesleges, mert az érintettek ezekkel a neose- matikus „jaj. de bátrak vagyunk” szópanelekkel, pontosan azt az utat szűkítik le, rekesztik el. amelynek a tágítása valamennyiünknek az érdeke. Ezt az utat nyilvánosságnak — nyíltságnak hívják. Nyíltságnak, neve azonban nem téveszthető össze a nyílt térrel, ahol ki-ki kedve szerint és felelősségtől mentesen c severészhet, közölhet, állíthat, összemosva hamisat és valót, lényegeset és lényegtelent. Állampolgári joga bárkinek, hogy neosztali- nista restaurációnak vélje a hatvanas évek derekát, csak éppen nem tudjuk, ebbe a vélekedésbe miként fér bele — például és egyetlen hivatkozásként — az a gazdasági reform, amelyet a hatvanas évek derekán, hazánkban a szocialista országok között elsőként, és jó ideig egyetlenként határoztak el. kezdtek meg...?! Amint azt sem tudjuk, a négy évtized kártékonyán merev ideológiai és kultúrpolitikai irányvonala kliséjére miként fér rá —ha úgy tetszik — a Révai-kur- zus és az Aczél-kurzus, a Felelet-vita és Déry művészetének kitel jesedése ... azaz miként kerül(het)nek olyasmik össze, amiknek a mássága a laikus előtt sem kétséges. Talán csak nem azért fér rá. mert „És hát az is fölvethető. hogy a magyar értelmiség elvégzi-é a dolgát. Nem nagyon. Nem gondolkodik elég nagyléptékűén, túlságosan alkalmazkodik, fantáziátlan, nem képzeli el magának ezt az országot, nem álmodja meg saját magát.”!? A citátum forrása ugyanaz az interjú, csak éppen a kérdezett, Esterházy Péter mondja ezt. Ugye, egyetérthetünk vele, tanár úr?! A jólöltözött szavakból ugyanis annak a paraszti bölcsességnek a megismétlése mosolyog ránk. ami szerint lapályon a halom is hegynek hiszi magát. Ami akár kulcsmondat is lehet az interjúkérdésekben bujkáló üzenetek megfejtéséhez ... Mészáros Ottó Volt-e civakodás a veresegyházi asszonyokkal? Kényes témák a Z'ZI-ben Ahogy az asztal körül ülünk, több új arcot fedezek fel, közöttük egy gyönyörű lányét. Odabent a kupola alatt a legjobb figura volt, Biolit játszotta elragadó bájjal, Biolit, aki visszahozza a földre az androidok által elragadott csillagszemű embereket. Mikor ráismerek, hogy ő az In- terpop fesztiválon nagydíjat nyert Anita, a meglepetéstől szinte szóhoz sem jutok. De muszáj elkezdeni a beszélgetést. Hát akkor, mi is van veletek most Z’ZI-sek? Janicsák Istvánt, az együttes vezetőjét kérdezem, de természetesen a többiek is néha- néha közbeszólnak. Nos, kezdjük akkor a legrázósabbal. — Mi igaz a civakodásból közietek és az asszonyok között? — Soha nem volt ilyen. Eredetileg, amikor a menyecskéket kitaláltuk, akkor is csak néhányra gondoltunk, a veresegyházi asszonykórus azonban együtt akart szerepelni. Nem is volt emiatt vita, hisz ők örültek, hogy jöhettek, mi pedig, hogy olyan nagyon megszeretett bennünket velük együtt a közönség. Aztán előbb- utóbb törvényszerű volt, hogy megváljunk néhánvuktól, hiszen egy huszonvalahány tagú szereplőgárda hatalmas luxus, ilyet egyetlen zenekar sem engedhet meg magának. Legfeljebb közöttük lehetett nézet- eltérés, kik maradjanak, kik nem — no meg a gázsi körül. De ez mostanra már tisztázódott. Kilencen maradtak az új fölállásban, ők külön ORI- engedéllyel, tőlük kapott tiszteletdíjjal lépnek föl. Helyük van itt köztünk. Egyébként, hogy mennyire nem igaz a haragszomrád, bizonyítja: nemrég voltunk disznótoron Juló néninél, Veresegyházon. Kiválóan éreztük magunkat mi is, ők is. — Nézzük a másik „kényes témát”, a személyi változásokat, meg hogy az együttes felbomlott. Persze én tudom, hogy nem igaz, de mondd el te, István, hogyan is volt ez? — Nos, az együttes megszűnésének hírét akkor költötték, amikor néhányan megváltak tőlünk. Név szerint: Orosz László, Lőrincz Gabi és Györffy Sándor önállósodott; láthatta őket a közönség az Interpop fesztiválon. Aztán most elment Antal Sanyi is, elcsábította őt a külföldi vendéglátóipar. A dobverőket Orosz Laci helyett most Szabó István pörgeti, új énekes sztárunk pedig Anita. Vele hivatalosan tavaly ismerkedtünk meg, a Petőfi Csarnokban. Az Interpop fesztiválon, ahol nagydíjat nyert, már mi voltunk a kísérőzenekara. — De hisz Anita nemcsak szép, a hangja is gyönyörű. Nem félsz, hogy „ellopják” tőletek? — Amit róla mondasz, az igaz, és még csak 23 éves. Nagy az érdeklődés iránta külföldről is. Bevallom, örülhetünk, ha egy darabig nem viszik el tőlünk ezt a csudaklassz lányt. Persze azt is tudom, hogy odakint ezekkel az adottságokkal milliomos lehetne. Hogy mostanában keveset hall rólunk a közönség, azért is van, mert keményen dolgozunk. Anita nagylemeze már elkészült, csak a Hungarotonon múlik, mikor dobják piacra. Tavaszra ígérték. Egyébként az idén Anitával együtt ott leszünk a MIDEM- gálán, Cannes-ban. A többit majd meglátjuk ... — És most a meglepetés, amit ígértél? — Hogy csendben vagyunk, annak a másik oka, hogy egy új műfajban trenírozunk keményen. Ez a rock. Nem kemény rockot, nem is lakodalmas rockot, hanem kellemes rockmuzsikát szeretnénk, ami tényleg meglepetés lenne a közönségnek. A Z’ZI kicsi, könnyű, színes, a Labor pedig kísérletező. Az együttes tehát él, dolgozik, nevének megfelelően. Antal Piroska
