Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. JANUAR 17., KEDD Szűrők és lamellák A Műszéntermelő Vállalat latárszentgyörgyi Üzemében gyártják az iparban széles körben alkalmazott zsugorbronzszűrőket. Az olaj, a levegő, a különféle porok és gázok szűrésére alkalmas fontos kellékekből évente mintegy 700 ezer darab készül itt. E szűrök mellett még különféle forgácsológépeken használatos kuplunglamcllát is bevonnak ezzel a tartós, tapadó anyaggal (Hancsovszki János felvétele) Állítják, ez lesz a világ közepe A látatlanért is fizetnek Az üzleti életben annál na­gyobb bizalmat, mint hogy lá­tatlanba és előre fizessen va­lamiért egy cég, el 6em lehet képzelni. Azt viszont igen, hogy ez hogyan történhet meg? Valahogy úgy. hogy a megrendelő információkat szerzett partnere szavahihető­ségéről, munkájának kifogás­talan minőségéről. Valószínűleg ez történt az­zal az NSZK-beli céggel is, amely ma már stabil üzletfele a ráckevei Architektúra Kis­szövetkezetnek. Az első. gyors­lakóházak építésére kötött megállapodásokat ugyanis most újabb követte. Ezúttal hétvégi házak értékesítésében, illetve egy közösségi ház épí­tésében állapodtak meg a nyu­gat-berlini céggel, mintegy 30 ezer márka ellenében. A partner „természetesen” most is előre fizetett. Ugyancsak jó üzlet remé­nyében állapodott meg a na­pokban az Architektúra egy frankfurti partnerével. Ré­szükre gyorslakóházakat ad el. hasonlóan ahhoz a szintén NSZK-beli céghez, amellyel február elején kötik meg a végleges szerződéseket, Óhatatlanul felmerül azon­ban a kérdés: miért az óriási érdeklődés? Vajon nem kótya­vetyéli el értékeit a ráckevei kisszövetkezet? Dr. Czerny Ká­roly, az Architektúra elnöke rácáfol a feltételezésre. Há­zaik — a magyar piac fizető- képességével ellentétben — odakint ugyan olcsónak számí­tanak, vonzerejük azonban nem ebben, hanem a három­négy hetes építési határidő­ben rejlik. A nyugatné­metek számára sem jelent ugyanis kis gondot a romá­niai menekültek elhelyezése, akik számára most az Archi­tektúra C—200-as házaiból építenek lakótelepet. A telepszerű építkezésnek egyébként, úgy tűnik, már ha­gyományai is vannak a kis­szövetkezetnél. Alig fejezték be a nyugati határ mentén, Levél községben Expo-városuk építését, újabb érdeklődők, nagyon sok megrendelő bírta rá őket, hogy folytassák to­vább itt a munkát. Az elnök szerint tíz éve nem látott is­merősök jelentkeznek, s állít­ják. az Ml-es autópálya mel­lett lesz hamarosan a világ közepe. Hogy ebből mi válik való­sággá, ma még kérdéses. Nincs egyelőre döntés a vámszabad- terület kérdésében, s abban sem. hogy Ausztriával karölt­ve elnyerjük-e a világkiállítás rendezésének jogát. Az azon­ban már ma sem kérdéses, hogy a tavalyi 100 milliós be­ruházás beváltotta a hozzá fű­zött reményeket, s a zöld me­zőn érdemes teljesíteniük az osztrák megrendeléseket. P. Zs. A műhold jobban látja a szőlőt A balatonfelvidéki szőlészek szerint többet „látott” a mű­hold a világűr távlatából, mint a szakembereik közvetlen közelről. A Balatonfelvidéki Szőlészeti és Borászati Egye­sülés gazdaságaiban nagy hasznát veszik a Földmérési és Távérzékelő Intézet által kiadott nagyméretű színes űrfelvételnek. A képek se­gítségül szolgáltak a szak­embereknek a Tihanyi-fél­sziget újabb telepítési ter­veinek elkészítéséhez. Kide­rült, hogy fentről jól érzékel­hető egy olyan rendkívül me­szes területfolt, amelyre ed­dig nem figyeltek fel, és sző­lővel kívánták hasznosítani. Ám a felvételek figyelmeztető jelei láttán ebben a körzet­ben alaposabb talajvizsgála­tokhoz kezdtek. A balatonfelvidéki történel­mi borvidéken, főleg a kifa­gyott és kiöregedett tőkeállo­mány pótlására idén tavasz- szal hat gazdaság 120 hektá­ron telepít szőlőoltványt. A munka során élnek a tudo­mány kínálta lehetőségekkel, mindenütt elkészítik a pon­tos rétegvonalas térképeket, s a számítógépes nyilvántartás adatait értékelve választják meg a vidék adottságaihoz képest legjobban termő, jó minőséget adó és a fagynak, fertőzésnek ellenálló fajtákat. Európai szabvány Habtapéták Megkezdték az üzemi pró­bákat a kesztölci Jószerenesét Termelőszövetkezet tapéta­gyárának új üzemrészében, ahol úgynevezett habtapéták előállítására rendezkedtek be. Az akrilhab alapanyagú fes­tékkel bevont sokféle színű és mintájú tapéta holland gyárt­mányú gépeken, rotációs szita­nyomó technikával készül. Gyártásához Finnországból szállított duplex alappapírt, az NSZK-ban és az NDK-ban gyártott festékeket, szinezőket, segédanyagokat használnak fel. Az új habtapéta az euró­pai szabványnak megfelelően 52 centiméter széles, 10 méter hosszú tekercsekben kerül for­galomba. A világszínvonalú gépsorért nem kellett valutát fizetni, árát kölcsönbérleti szerződés keretében hat éven át tapétá­val törleszti a termelőszövet­kezet. A berendezés alkalmas domborított fólia gyártására is. Az új kesztölci üzemben évente tízmillió négyzetméter műanyaghab-tapétát készíte­nek. Ezzel az egész gyár éves teljesítménye várhatóan meg­haladja a huszonöt millió négyzetmétert. A habtapéták exportálását még ebben a negyedévben megkezdik, a hazai boltokban júniustól árusítják az újdon­ságot. A kisfenyésztők tiltakoznak Mi okozta a pánikhangulatot? Január 3-án Jelent meg a* Értelmetlen titkolózás címfi Írá­sunk, amelyben többek között arról adtunk hirt, hogy olva­sóink szerint a ceglédi, monori, érdi, dabasi és a ráckevei körzetben vérzésekkel járó vírusos fertőző betegség pusztítja vagy pusztította (?) a kistenyésztők nyúlállományait. Egy gyömrői kistenyésztö panaszait is idéztük (akkor az öt kör­zetből még csak egyedül ő adta nevét nyilatkozatához), s gya­núját, miszerint a decemberi kötelező védőoltás miatt hullott el rengeteg kisnyula. A TsZker gyömrői nyulász- klubjának elnöke, ifjú Kiss László a körzeti állatorvos közvetítésével mintát küldött a kis tetemekből az Országos Állategészségügyi Intézetbe, ahonnan azt a választ kapta a vizsgálat után, hogy vírusos fertőzés nem volt kimutat­ható, az elhullást valószínű­leg a nitrátos víz itatása okozta. Nem vírusos fertőzés Felhívtuk telefonon dr. Ma­gyart Istvánt, a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás igaz­gatóhelyettesét, aki megígérte, hogy a helyszínen fogják meg­vizsgálni a nyúlpusztulás okát. Ez a vizsgálat, mint később megtudtuk a megyei főállat­orvostól, megtörtént. E szerint valóban nem az új típusú ol­tóanyag, s nem .is a vérzések­kel járó vírusos fertőzés volt a nagyarányú elhullás oka, il­letve szerinte a gyömrői kis- tenyésztőnek jelentéktelen volt a kára. A napokban Kiss László, mint a gyömrői nyulászklub elnöke tiltakozott, mert sze­rinte a január 3-án megjelent cikkben több állítás valótlan, s az újságírót, úgymond, fél­revezették. Kiss László szerint a gö­döllői székhelyű Pest Megyei Állategészségügyi és^ Élelmi­szer Ellenőrző Állomásról sen­ki sem volt nála megvizsgál­ni az élhullás okát. Kára pe dig nem jelentéktelen, mert a 42 beoltott anyanyúl szapo rulatából kétnapos korában mintegy 180 kisnyúl pusztult el, ami 15 ezer forint veszte­séget okozott nekii. Az ilyen arányú elhullás a klub szinte minden tagjának állományát érte a védőoltást követően, s ez abból is jól látható, hogy míg korábban napi 600-700 tapsifülest adtak le a Tszker nek, legutóbb ez a mennyiség negyedére csökkent, mert ren­geteg kifejlett példány is el­pusztult, s a süldő nyula-k nem növekednek a megszo­kott mértékben. Elfogyott a pénzük Kiss László észrevételezése után több kistenyésztővel is személyesen beszélgettünk. Hajdú Imrénél, Földi Lajos­nál az anyák elvetéltek az ol­tást követően, Lami József 150 beoltott nyulának szapo­rulatából a 40 százalék el­pusztult. Az pedig már egy más úgy, hogy az egyik kistenyésztő szerint a Tszker megígérte, hogy kártalanítja őket, de vé­gül is nem tudnak fizetni, mert elfogyott a pénzük. Utóbbi információ ellenőrzése, igazolása vagy cáfolása miatt felhívtuk telefonon a Tszker ceglédi területi központját. Novák Zoltán osztályvezető elmondta, hogy a nyulász- klubbal és más kistenyész- tökkel sem állnak szerződés­ben, csak a Tszker Export­tartalékokat Feltáró Központ­ja. Ök ceglédiek, csak kizáró­lag nyúlfelvásárlással foglal­koznak, termeltetéssel nem. Ugyanakkor megerősítette az osztályvezető a ceglédi kis- tenyésztőktől kapott informá­ciót, amely szerint szeptem­ber végén, október elején valóban volt járvány a kör­zetben. A körzeti főállatorvos le is tiltotta a felvásárlást a Tszker ceglédi területi köz­pontjának. Így két leadás ki­maradt, vagyis egy hónapig nem vehették át a kistenyész- tőktől a tapsifüleseket. Ezért december elején megnöveke­dett a leadások száma. Még annyi tartozik az ügy­höz, hogy dr. Magyart István a Pest Megyei Állategészség­ügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatóhelyettese személyesen kereste fel a szerkesztőséget. Elmondta a január 3-i cikked kapcsolatos ellenvéleményét, s kijelentet­te, hogy nem volt és nincs Pest megyében a nyulakat pusztító járvány. Egyébként személyesen intézkedik, hogy a gyömrői nyulászklub tagjait ért veszteségek okait kivizs­gálják állat-egészségügyi szem­pontból. S még elmondta, hogy dr. Laczkó Pál csoport- vezető körzeti orvos járt Kiss Lászlónál a gödöllői központú intézmény nevében, mert ő is annak személyi állományába tartozik, Már feloldották A Tszker Exporttartalékokat Feltáró Központjának igazga­tója kérdésünkre válaszolva elmondta: valóban sok kis­tenyésztővel állnak szerződés­ben. De a kártérítési Ígéret soha nem hangzott el, az nem is a Tszker feladata. Ugyanis, ha bebizonyított a fertőzésből eredő elhullás, illetve maga a MÉM irtatja ki a nyúlállo- mányt, akkor állami kártala­nítást kapnak a kistenyésztők. Egyébként a tavalyi járvány miatti zárlatot már feloldot­ták az állat-egészségügyi ható­ságok. Aszódi László Antal Nagykovácsiban vendégri­asztó sárban jártam. A Nagy­szénás utcába igyekeztem Far- sangékhoz. A Szabadság térről szép, kibetonozott utca visz az új sportcsarnok mellett. Ez a Templomkert utca, a szabá­lyos betonlapokat az ottlakók rakták le. az anyagot a tanács biztosította. Hanem amint ve­get ér, tanyaszerűvé válik a te­lepülés. Utcanévtábla sehol. Ha nem ismernék itt egymást az emberek, s nem jött volna ki éppen egyet szippantani a friss nagykovácsi légből egy atyafi, sosem találom meg a Farsang-házat. így megleltem, de a cipőm csaknem lemaradt közben. Mikor végül Kati asz- szony bevezetett a házba, lát­tam ám, hosy a ház lakóinas teljes csizmakészlete ott szá­rad a verandán, nyakig sáro­sán. Az emeletes, 120 négyzetmé­ter alapterületű épület 13 éve készül kalákában, s már csax néhány apró simítás van hát­ra. Lakják: idősb. Farsang Já­nosáé, az óvoda nyugdíjas da- dusa, a helyi asszonykórus Ház a sártenger közepén Víg az élet Farsangéknál egyik hangadója. Három éve alakultak, 14-en vannak, s már a környező falvakban is hal­latták a hangjukat. Legköze­lebb február 4-én a nagyková­csi batyubálban lépnek közön­ség elé. De lépjünk be mi is a házba, körülbelül ez az álma minden házgyári lakónak. S nem is a tágasság, a 3,5 szoba, a két konyha, a tágas társalgó, előszoba, de a mértéktartó jó ízlés, ami megfogja az első pillanatban az embert. Már rá is jöttem, mi tetszik igazán: a sokféle fa. A nyers színtől a különféle festett és pácolt faj­tákig. A házigazda, ifj Farsang János bérel egy részt az ei- dőn, a kiszáradt fa őt illeti, innen az emeletre vivő falép­cső, a térelválasztó a konyha és az étkező között, a stilizált kocsikerékcsillár, a sajátos formájú nyersszín szekrény a társalgóban. Semmi'felesleges cicoma, semmi oda nem illő. Ki ez a jó ízlésű házaspár? A férj gépgyári műszerész, Kati asszony érettségizett takarító­nő a helyi nevelőintézetben. Két fiúk van. Gábor 8, Tamás 5 éves. A második gyes után hagyta ott Kati a csomagoló­gépsori munkát a gyógyszer- gyárban, s szegődött el takarí­tani a néhány percre lévő ott­honba. Negyedik éve dolgozik ott, de onnan akar nyugdíjba menni, annyira megszerette a munkatársakat és a gyereke­ket. Eleinte még hozott is ven­dégségbe egy-egy kislányt a két fia mellé, míg a sok je­lentkező közül már nem volt szíve választani, inkább ott bent szerette mindegyiket egy­formán. Mivel töltik a hétvégét Far­sangék? A faluban semmiféle kulturálódási lehetőség nincs. Mozi nem működik, rendez­vény szinte semmi. Kirándul­gatnak többnyire. Előttük a Nagy-Kopasz-hegv, mögöttük Nagyszénás. Szánkózni, síelni is lehet, ha van min. A tévé mellett a video a közösségi szórakozásunk. Itt ez nem el­választ, hanem összehoz. S nem is köt magához mágnes­ként. A nyolcéves Gábor nem­egyszer a mesés-könyvvel pi­piskéd ik, míg a nagyok a vil­logó kép-k bűvöletében ülnek. Hétvégén többnyire népes társaság van együtt, rokonok, barátok, ismerősök. Hozzák a videó-kazettákat, cserélgetik, ajánlgatják egymásnak őket, megbeszélik a tartalmukat. S közben a gazdasági helyzetről és a kibontakozás esélyeiről is élénk eszmecserét folytatnak. Szóval, víg az élet Farsangék­nál! Csak a cipőmről nem bí­rom három napja levakarni a 6arat. Átányi László A közélet ingyenmunkásai Páholyból kényelmesebb — Mit? Funkciót? Társadalmi munkát? — Csodálkozva néz a kérdezett, ákitől aziránt érdeklődnek, hogy elvállalna-e egy bizonyos tisztséget. Nem, semmiképpen sem — ingatja a fejét. Van neki elég baja, dolga azon kívül is, hogy a másoké­val törődne. Nem ritka ma már ez a jelenség. Pedig a megbízás, a ki­választás nagy tisztességnek számított valaha, amire igyekez­tek rászolgálni az aspirálók. Nem pénzért, nem tiszteletdíjért, hanem- ingyen. Ez rangot jelentett, lehetőséget közreműködni a dolgok rendezésében, mások képviseletét. És persze egyfajta iskolát is, aminek később vette hasznát az ember. Előfordul, nem is egy esetben, hogy a különféle testüle­tek, társadalmi szervezetek bizottságai mm találják meg poszt­jaikra. a megfelelő emberüket, hacsak nem alkalmaznak fő-, vagy mellékállásban valakit. No de a közélet minden funkció­ját nem lehet pénzért betölteni. Még a nálunk sokkal gazda­gabb országokban sem. Sőt, amint tapasztaljuk, különösen az ilyen országokban nem. Ezért van aztán az, hogy némely tár­sadalmi szervezet munkaközösségei a formalitás jegyeit vise­lik, magukon, mert tagjaik csak névlegesen vesznek részt a munkában, s legfeljebb a nélkülük elért eredményeket tekin­tik közösnek. Érthető tehát, hogy aki viszont szereti a közsze­replést, az könnyen elérheti ma a célját. A jelenlétemben minősítettek nemrég valakit úgy. hogy nem való annak a tanácsi bizottságnak az élére, ahová leg­utóbb megválasztották, ö is olyan ember — mondták —, aki mindent elvállal, mert mániákus rabja a funkciónak, bár eny­hén szólva a szemlélete nem éppen a kor követelményeihez igazodó. Nagyjából ismerem a település társadalmi életét, s megértem, hogy az illető személyéről mondott kritikának van némi alapja. A manapság okikai, ok nélkül, pontatlanul és gyakran használt középszer címkét mégsem aggatnám rá, mert az minden becsületes és önzetlen emberre nézve sértő, s a zse­nik, a kiválóak pedig sokkal kevesebben vannak jelen az éle­tünkben, mint kellene. Kevesebben, mint ahány embert annak vélünk, s főleg, aki annak véli magát. Aki előjogokat, előnyö­ket követel, vagy csikar ki ezen a címen. A ma középszerűnek mondott szorgalmas, átlagos tudású emberek nélkül semmire sem mennénk, ők végzik el az apró, a fáradságos munkát. Az értéküknél kevesebbre tartott emberek sorsa és szándéka volt mindig a csendes, de megbízható munka, a szolgálat, minden­féle feltűnési szándék nélkül. Ezért járt velük mindig jól a társadalom. Meg kell becsülnünk azt, aki ma a mellékjövedelem he­lyett munkaidő után, vagy nyugdíjasként órákat és napokat áldoz közszolgálatra. Igaz, az idő halad és sürgetően követeli a különféle mozgalmaktól, politikai szervezetektől is az új ar­cok felfedezését. Csakhogy ennek a mai gyakorlat is az egyik akadályát jelenti. Sok helyen azért maradnak meg a néha már fáradt emberek is tisztükben, s jutnak be újabbnál újabb szervezetek vezető csoportjaiba, mert ők vannak a kiválasz­tók látómezejében. Mert akik kiválasztanak, párnázott ajtajú irodákba, tárgyalótermekbe különülnek el, ritkán járva a leg­nagyobb sűrűségben, az üzemi dolgozók, a polgárok között, pláne ritkán kerülnek ottan természetes, beszélő viszonyba. Ezért álmos sok helyen a közélet, emiatt születnek a formális döntések, ezért maradnak az ismeretlenségben a valóban al- kotóképesek, a kiválóak, akik úgymond nincsenek szem előtt. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents