Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. DECEMBER 5.', HÉTFŐ Önálló politikai arculattal (Folytatás az 1. oldalról.) többgyermekes családokat érinti hátrányosan. ^_A munkavállalók közérzeté­ről, munkakörülményeiről és egészségügyi helyzetéről szinte valamennyi ágazati szakszer­vezet küldötte elmondta véle­ményét és javaslatait. Ezzel kapcsolatosan többen rámu­tattak az egészségügy és a tár­sadalombiztosítás reformjá­nak szükségességére. Azt jáva- solták, hogy a társadalombiz­tosítás működjön biztosítási alapon. Alig volt olyan hozzászóló, aiki ne foglalkozott volna a bérkérdésekkel. Többen hang­súlyozták: nagyon fontos a bér­reform meggyorsítása, a je­lenlegi körülmények közölt ugyanis nincs lehetőség a na­gyobb teljesítményt nyújtók megfizetésére. Szinte vala­mennyi ágazat dolgozói elége­detlenek jövedelmükkel. A Vasasszakszervezet véle­ménye szerint a munkanél­küliség mint élethelyzet elfo­gadhatatlan. Mivel átmeneti munkanélküliség kialakulása a jelenlegi körülmények kö­zött elkerülhetetlennek lát­szik, ezért szükség van a munkanélküli-segély intéz­ményének bevezetésére. Emel­lett fel kell gyorsítani a dol­gozók átképzését és rugalma­sabbá kell tenni a jelenlegi nyugdíjrendszert — javasol­ták. Olyan vélemény is el­hangzott, hogy több olyan ágazat van, ahol nem mun­kanélküliség, hanem tovább­ra is munkaerőhiány nehezí­ti a helyzetet. A texit.iparban még jelenleg is alkalmaznak külföldi munkaerőt. A szakszervezetek jelenős vagyonával kapcsolatban a küldöttek úgy ítélték meg: az érték koránt sincs megfelelően kihasználva. Oláh András, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója javasolta, hogy független szakértői cso­portot bízzanak meg a szak- szervezeti vagyon felmérésé­vel. Ezek a szakértőik arra is vállalkozhatnának, hogy ja­vaslatot tegyenek a vagyon — különböző épületek, üdü­lők — jelenleginél jobb hasz­nosítására. Többen is foglalkoztak a sztrájkok, munkabeszünteté­sek lehetőségeivel, amelyet mindenki mint a végső esz­közt említett. Leszögezték ugyanakkor, hogy ha más mó­don nem rendezhetők a vitás kérdések, a szakszervezetek­nek élniük kell ezzel a le­hetőséggel. A szakszervezetek új alapokmányának elveiről ugyancsak sokan szót ejtet­tek. A szakszervezetek pénz­ügyi alapjával és gazdálkodá­sával összefüggésben több konkrét javaslat is elhang­zott. Felesleges a februári tanácskozás r Vasárnap reggel a doku­mentumok feletti vitában el­hangzott véleményeket, észre­vételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitkára foglalta ösz- sze. A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszerve­zetek megújulásának, tevé­kenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándék­nak, hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti moz­galomnak a tagság által kí­vánt átalakításához. Ezzel kapcsolatban elmondta: nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos ér­tekezletet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érde­mi lezárására csak a szak- szervezetek előrehozott kong­resszusa vállalkozhat. A to­vábblépéshez most arra van szükség, hogy az elfogadott fő irányoknak megfelelő tar­talommal dolgozzák ki & szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. Fi­gyelembe véve az új alapok­mány tagsági vitájához szük­séges időt is, a szakszerveze­tek legkorábban 1989 végén, 1990 elején tarthatják meg előrehozott, rendkívüli kong­resszusukat. A főtitkár véleménye sze­SzSnetben a két főtitkár rint természetes, hogy a vi­tában igen nagy hangsúl­lyal vetődtek fel az érdek- védelem, az érdekképviselet kérdései, az ország gazdasá­gi nehézségei, a dolgozók életszínvonalát, szociális hely­zetét alapvetően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen belül is a legtöbben — érthetően — a bérezés problémáiról szóltak. Az már látható, hogy jövőre nincs reális lehető­sége _ annak a bérreformnak, amire a viták és a tanácsko­zás dokumentumainak előké­szítése során javaslatot tet­tek. Hiányoznak a szükséges források Az értekezleten a felszóla­lók határozottan tolmácsol­ták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 százalékos reálbér-csökkenté­si törekvését. Ezt az állás­pontot képviselték a szakszer­vezetek a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbe­szélésén is. Azt azonban meg kell mondani — hangsúlyoz­ta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szinten tartása eb­ben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges források. A szakszervezeti mozgalom számára nincs fájdalmasabb dolog, mint szembenézni a foglalkoztatási gondokkal, a munkanélküliség problémájá­val — folytatta a főtitkár. A szerkezetváltást a szakszer­vezetek véleménye szerint is végre kell hajtani, mert enél- kül nem javítható a gazda­ság jövedelemtermelő képes­sége. Ezt azonban úgy kell megvalósítani, hogy a lehe­tő legkevesebb konfliktust okozza. Ezért a szakszerve­zeteknek fellépésükkel, ér­dekvédelmi tevékenységükkel, a konkrét ügyekben játszott szerepükkel és a foglalkozta­tási gondok mérséklésében vállalt közreműködésükkel együttesen kell biztosítaniok az érintett dolgozók, családok védelmét. A továbbiakban Nagy Sán­dor a SZOT és a kormány vi­szonyáról szólva elmondotta, hogy azt a szociális partner­ség, az együttműködésre tö­rekvés jellemzi. A szakszer­vezetek azonban az együtt­működést úgy képzelik el, hogy a szükséges intézkedések támogatása mellett minden esetben érvényre juttatják a szakszervezeti követeléseket is. Ehhez azonban*— vagyis a jogok és kötelességek pon­tos elhatárolásához — minél előbb szükség van a szakszer­vezeti törvény megalkotásá­ra. Bár a vitában sokféle vé­lemény hangzott el, megálla­pítható — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a szakszer­vezeti megújulás alapelveiben a fölszólalók egyetértettek. Nagy súllyal vetődött fel a szakszervezeti egység megőr­zésének kérdése. Ezt azonban nem a régi ér­telemben kell felfogni. Nem monolitikus, központi irá­nyítással létrehozott szerveze­ti egység fenntartására van szükség, hanem arra, hogy a mozgalomban a tagság a fő törekvések tekintetében azo­nos módon gondolkodjon, s erre épülve alakulhat ki, az összefogás. Ennek alapján le­hetőséget kell biztosítani a szakmai szerveződésre, az ön­álló szakmai szervezetek ága­zati szövetségekbe tömörülé­sére. A továbbiakban a szak- szervezetek pénzügyeivel fog­lalkozva Nagy Sándor el­mondotta, hogy rnár dolgoz­nak a szakszervezeti költség- vetés reformján. Nagy Sándor a szervezet alapokmányával kapcsolato­san, néhány elvi jelentőségű felvetésre reagált. Leszögez­te: fenntartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint en­nek a szakszervezeti mozga­lomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Lét­rejöttük hazánkban ma reali­tás, sőt hosszú távon is az ma­rad. Létük az eddigi szak- szervezeti munka kritikája is, persze ugyancsak érvé­nyesül bennük egyfajta kor­szellem, divat, sőt. politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük való viszonyt azon az alapon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tudunk-e működni a munkavállalók érdekeiért, vagy pedig más-más felfo­gást követünk. Utat nyitni a megújulásnak Végezetül Nagy Sándor el­mondta, hogy a dokumentu­mokat szerkesztő bizottság egész éjjel dolgozott, írásos jelentést készített, munkája során figyelembe véve a vita észrevételeit, javaslatait. A főtitkár kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a dokumentumo­kat, utat nyitva ezzel a moz­galom alapvető átalakulásá­hoz. Közös hazában, közös érdekek (Folytatás az 1. oldalról.) Számos felszólaló elégedet­ten nyugtázta, hogy megújuló- ban van a nemzetiségi politi­ka gyakorlata, helyenként — mint például Baranya megyé­ben — a tanácsi szervek gon­doskodnak a nemzetiségi jo­gok érvényesítéséről, a nem­zetiségek oktatási feltételeinek megteremtéséről. Sok helyen ez nincs így. A nemzetiségi po­litika hitelét veszítheti, ha nem valósul meg — mondot­ták. A szövetség szorgalmazza a német nemzetiség anyanyelvé­nek és kultúrájának ápolásá­hoz szükséges anyagi és sze­mélyi feltételek megteremtését. Úgy véli, szükséges, hogy a német nemzetiség számára is létesítsenek oktatási intézmé­nyeket, főleg gimnáziumokat. Örömmel fogadták a párt Köz­ponti Bizottsága agitációs és propagandaosztályának a nem­zetiségi oktatás fejlesztésére vonatkozó állásfoglalását. Eb­ből kitűnt, hogy felkérik a Mű­velődési Minisztériumot: te­gyenek fokozott erőfeszítéseket a kétnyelvű oktatás, az orszá­gos, illetve a regionális sze­repkörű iskolák működési fel­tételeinek javítása, a hiányzó intézmények létrehozása érde­kében. Többen szóvá tették: kevés a német nemzetiségi tanár, de a nemzetiségi fiatalok sem ápolják anyanyelvűkét, pedig a nemzetiség — akárcsak a nemzet — nyelvében él. Fel­hívták a figyelmet: ne szé­gyelljenek németül beszélni a családban,. egymás közt, a közéletben. Szorgalmazták, hogy a Magyar Rádió or­szágszerte hallható német nyelvű műsort közvetítsen. A felszólalók rámutattak ar­ra, hogy a készülő törvényben meg kell határozni a nemze­tiségek egyéni és kollektív jo­gait, az állami szervek ezzel kapcsolatos kötelességeit. Az állam — a központi, illetve a helyi állami szervek — felada­ta lehe'tővé tenni e jogok gya­korlását. Kötelesek biztosítani és támogatni a nemzetiségi nyelv oktatását — ha megha­tározott számú gyerek számá­ra igénylik ezt — és az anya­nyelv használatát mind a ha­tóságok, a bíróságok előtt, mind a közéletben. Sok felszólaló hangoztatta: elengedhetetlen a magyaror­szági németek érdekképvisele­tének bővítése. Fontos, hogy a szövetség növelje érdekképvi­seleti szerepét. Ezért azt ter­vezik, hogy megalakítják szer­vezetük területi és helyi tes­tületéit. A német anyanyelv és kul­túra ápolását a magyarorszá­gi németek legfőbb ügyének tekintik — hangoztatták a kongresszuson. Arra ösztönöz­ték a német ajkú lakosságot, hogy tegyen meg mindent en­nek fennmaradásáért. Czibere Tibor művelődési miniszter — aki a kormány nevében köszöntötte a kong­resszust — szólt azokról az in­tézkedésekről, amelyek elősegí­tették a magyarországi néme­tek anyanyelvének, kultúrájá­nak ápolását. Elmondta, hogy a nyelvet oktató általános is­kolákon kívül több német nemzetiségi iskolában megha­tározott tantárgyakat magya­rul és németül tanítanak. A jövőben támogatják ennek az oktatási formának az elterjesz­tését. A művelődési kormány­zat igyekszik lehetővé tenni a német nemzetiségi tanulók anyanyelvi oktatásának, a nemzetiségi pedagógusok kép­zésének intenzívebb fejleszté- . sét. A népfrontmozgalom támo­gatja a nemzetiségeket abban, hogy megőrizzék és a közélet­ben is használhassák anya­nyelvűket, és részt vegyenek a nemzetiségi törvénytervezet megalkotásában és társadalmi vitájában — mondotta többek között Molnár Béla, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának titkára. Az elhangzott véleményeket és javaslatokat figyelembe vé­ve fogalmazták meg a kong­resszus határozatát, a követke­ző 5 évre szóló programot, amelyet többségi szavazattal elfogadtak. Úgyszintén elfo­gadták a módosított szerveze­ti szabályzatot, amely szerint a szövetség neve a jövőben Magyarországi Németek Sző- vétségé. A kongresszus megválasztot­ta a szövetség országos vá^ lasztmányának tagjait és tiszt­ségviselőit. Az elnök dr. Man- herz Károly, a főtitkár újra Hambuch Géza lett Az anyanyelv egyéni használata A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövet­ségének küldöttei előzetesen megkapták az MDDSZ or­szágos választmányának írá­sos beszámolóját. Az előter­jesztéshez Mándity Marin fő­titkár fűzött szóbeli kiegé­szítést. Rámutatott: nemzeti­ségpolitikánk legkritikusabb pontja változatlanul az anya­nyelvi oktatás alacsony szín­vonala. A IX. kongresszus a szövetség feladatává tette a kétnyelvű óvoda- és iskola- hálózat kibővítésének, meg­szilárdításának elősegítését. A határozat illúziónak bizonyult. A szövetség önmagában nem tudta megoldani a feladatot, az illetékes állami szervek­től pedig nem kapta meg a szükséges támogatást az anyanyelvű oktatás fejlesztés se. A legnagyobb gondot a nemzetiségi pedagógusok hiá­nya és a tankönyvek gyenge minősége okozza. Az elégte-- len óvodai és iskolai ellátás következtében sajnálatosan felgyorsult a nemzetiségi la­kosság asszimilációja. A beszámoló feletti vita so­rán több felszólaló is éles hangon bírálta az anyanyel­vű oktatás állapotát. A nem­zetiségi településeken sok he­lyütt működik ugyan szerb- horvát nyelvet tantárgyként oktató iskola, ám ezek sem Érrel olvastam Csipogó fiirj, nyávogó kutya Micsoda idők, micsoda jövő, atyaúristen, micsoda jövő előtt állunk! Az ember mégis­csak ura lesz a természetnek. Maga alá gyűri, mint szénapadláson, szalmán háló vándor az elnyűtt, izzadságszagú, foszlós pokrócát. Fel­fogásom érzékeny készülékének élég egy pin- durka jel, egy szilárd pontocska, hogy bizton­sággal kijelentsem, káprázatos jövendő vár reánk. Arról olvastam, Franciaországban elő­állították az első fürjhangú csibéket. Ennyi elég, hogy jövőbe fúródó tekintetem képer­nyőjén megjelenjék a mulatságos állatsereg­let: ugató macska, nyávogó kutya, cincogó elefánt, brekegő hal, nyerítő tehén, bőgő ló, hápogó galamb, bégető kecske, mekegő birka, károgó veréb, csiripelő varjú. Képzeljünk ily seregletet cirkusz porondján: egérke elkezd nyávogni, a macska cincogni, a kutya vonítás helyett békésen mekeg, mint a szakállas kecs­ke. Senki sem tudja, ki az ellensége, kit tá­madjon meg, kit faljon föl. De ez még semmi. Cirkuszi mutatvány. Hanem a gyapját ledobó birka — az már valami. Ausztrál tudósoknak sikerült elérniük, mint ugyanebben az újságban olvastam. Ege­rek nyálából nyert természetes fehérjéket in­jekcióztak a kísérleti birkák szervezetébe, és ennek folytán néhány nappal később a beoltott állatok ... valósággal ledobják gyapjúkat. Ha a módszer tömeges méretekben is alkalmazható lesz, igen nagy anyagi és egyéb megtakarítást tesz majd lehetővé. Manapság a birkák nyírása rengeteg pénzbe került a tenyésztőnek. Ké­szülékem ismét bekapcsolt. A beoltott libák hullatni kezdik tollaikat, nincs szükség fárasz­tó kopasztásra. A nap megszabott órájában a tehenek elkezdik folyatni tejüket. Nincs szük­ség fejőnők ezreinek izzasztó munkájára. A tudományban nincs megállás. A prémes álla­tok úgy fognak kibújni bőrükből, mint most a vedlő kígyó, mert alatta ott az új bőr- és prémkezdemény. Szükségtelen őket megölni, szükségtelen a nehéz, nagy szaktudást igénylő nyúzómunka. Készülékemen ekkor hirtelen megdöccen a kép. Visszatekerték a filmet? Olyasfélét ész­leltem, miht amikor a gólokat ismételgetik. Hadonászó, zajongó embercsoportokat mutat­tak, némelyikük kezében tábla, mások kette­sével, hármasával hosszú transzparenseket fe­szítettek ki és emeltek a magasba. A kamera közelebb hozta őket. Olvashatóvá váltak a föl­iratok, érthetővé a zajongás. A táblákon, transzparenseken ilyesmit láttam: A tollfosz­tók független, demokratikus egyesülete tilta­kozik. A birkanyírók országos szövetsége nép­szavazást követel. Az állatnyúzók alternatív csoportja a vedlést elősegítő hormonok ada­golásának azonnali megszüntetését kívánja. Ismét váltott a kép. Stúdiószobában beszél­gettek néhányan. A birkanyírók képviselője azt fejtegette, a nyírást évtizedek óta végzők munkamódszerüket tökélyre fejlesztették, az állatok bőrét úgyszólván sosem sértik meg, máshoz viszont nem értenek. Miből fognak megélni? El tudja képzelni, tette föl kérdését riporternek és nézőknek, hogy ezek az embe­rek képesek legyenek új szakmát tanulni? Há­nyán és hányán kaptak kitűnő nyírásukért magas elismerést, állami díjas is akad közöt­tük, hogyan magyarázhatnánk meg nekik, hogy áldásos tevékenységük fölöslegessé vált. A libakopasztók, fejőnők csatlakoztak vélemé­nyéhez. Szívhez szólón beszéltek gyermekeik­ről, akiknek a jövőre való készüléshez na­gyon hiányoznak majd azok a forintok, ame­lyeket édesanyjuk hozott haza. A kamera levette szemét a panaszkodókról. A képernyőt a riporter arca töltötte ki. Ezt mondta: ezek már olyan kérdések, amelyeket a tudománynak kell megválaszolnia. Ennél többet ma még én sem tudok mon­dani. Kör Pál a társadalmi, sem a nemzeti­ségi igényeknek nem felelnek meg. A megoldás: a teljes anyanyelvű vagy a kétnyel­vű oktatás megvalósítása, mégpedig a nemzetiségek lakta területeken kötelező jelleggel. A nemzetiségi pe­dagógushiány okát abban je­lölték meg a küldöttek, hogy egyetemeinken és főiskoláin­kon indokolatlanul kis szám­ban képeznek szerbhorvát nyelvű tanítókat, tanárokat, Ezen a helyzeten Is változó tatni kell. A vitában felszólalt Tatai Ilona, a Politikai Bizottság tagja is. Emlékeztetett arra, hogy a kongresszus olyan nemzetiségi népcsoport ese­ménye, amelynek jelenléte egyidős a magyar államiság kialakulásával. Tagjai a ma­gyarsággal együtt élték át ezeréves közös történelmünk derűs és borús napjait. Be­szédében a továbbiakban han­goztatta: — A májusi pártértekezlet által elindított társadalmi-po­litikai átalakulási folyamat szerves részeként az MSZMP Politikai Bizottsága — a nem­zetiségi kongresszusok előké­szítésével párhuzamosan —- értékelte a hazánkban élő nemzetiségek helyzetét, 6 kezdeményezte a nemzetiségi lét jogi feltételeinek egysé­ges és következetes rendszer­be foglalását, a nemzetiségi törvény előkészítését. A tes­tület állásfoglalása szerint kissebségvédelmi szemléletű, támogató jellegű nemzetiség­politikára van szükség annak érdekében, hogy a nemzeti­ségek meg tudják őrizni sajá­tosságaikat. Ennek szellemé­ben kell megújítani a nemze­tiségpolitikai gyakorlatunkat is. / A tervezett nemzetiségi tör­vény alapján az államnak gondoskodni kell arról, hogy a nemzetiségi jogok gyakor­lása a nemzetközi kapcsola­tokban is érvényesülhessen, mégpedig a viszonosságra ■va­ló tekintet nélkül. A nemze­tiségi jogok igénybevételéből semmilyen hátrány nem szár­mazhat, azt akadályozni nem szabad. A nemzetiségi anya­nyelv használata korlátozat­lan az ország területén. Meg kell teremteni az egyéni nyelvhasználat lehetőségét a hatóságok és a bíróságok előtt az illetékes állami szer­vek közreműködésével. A3 óvodától a középiskoláig le­hetővé kell tenni — meghatá­rozott számú jelentkező ese­tén — a teljes nemzetiségű nyelvű nevelést és oktatást. — Nemzetiségi képviselete­ket kell létrehozni az Ország- gyűlésben és a helyi szervek­ben, közhivatalokban. Elő kell segíteni a nemzetiségek egyesületeinek, szövetségei­nek és az egyéneknek az anyanemzetükkel való kap­csolattartást — mondotta Ta­tai Ilona. A tanácskozás a ké­ső esti órákban, lapunk zárta után ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents