Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
4 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ A csatorna helyett a földekre Melléktermékből műtrágya Sikeres kísérleti alkalmazás esetén műtrágyaként hasznosítják majd a Fővárosi Távfűtő Műveknél melléktermékként keletkező káliumklo- ridot. Korábban a távfűtő rendszer vizének lágyítására használt műgyantákat nát- riumkloriddal tették újra használhatóvá, később viszont kidolgozták a kálium- kloridos regenerálás módszerét. Az így keletkező anyag helyettesítheti a növényeknek fontos káliumműtrágyát, ezenkívül kalciumot, magné- Ziumot is tartalmaz. Mindkettő szintén fontos anyag a növények számára. Az előző fűtési idény kísérletei is igazolták, hogy a káliumklorid a nátriumklorid- dal egyenértékű regeneráló hatást fejt ki, ugyanakkor mezőgazdasági hasznosítása esetén elmaradhat a nagy mennyiségű regeneráló folyadék csatornába engedése. Április 1-jétől az észak-budai — Budapesten a legnagyobb — fűtőmű már üzemszerűen ezt a regenerálási módszert használja. Az Óbuda Mezőgazdasági Kertészeti Termelőszövetkezetnél már megkezdték az anyag hasznosítási kísérleteit, a hatást a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás is Vizsgálja, az eredmények értékelése várhatóan májusra fejeződik be. Szemétveszély Várjuk az autóbuszt. Barátom szotyolát eszik. Mesterien csinálja, bal oldalon bedugja a szájába, néhány roppanás, s a mag héja széles ívben röpül a járdára. Valóságos raaghéjme- zö vesz' már körül bennünket. Mi lenne, ha a maghéj világítana? Szép lenne, akár a Tejút éjjel. Pedig az utca relatíve tiszta. A buszon ülünk, itt a szotyo- la az ülés alá kerül. Kezemben a Nature folyóirat. Olvasom: az európai űrhivatal jelenti, hogy 30—70 ezer darabka mindenféle kering a Föld körül, továbbá 7 ezer még nagyobb ez-az. A műholdak lassan semmit sem fognak látni. Az ütközések esélye is nő. Egy borsónyi vacak is ki tud ütni egy műholdat. (Nature 334/6184/ 644 Danger of more debis is space: A több űrszemét veszélyei.) Leszállók, és megcsúszok egy eldobott vajas kenyéren. Nem esek el, de megállapítom: a föld sem kevésbé veszélyes. R. L. Pártbizottság kontra tanács? A vitából nem lesz rendelő Előnytelen csere a fővárossal A busz megáll. Szia, szia, huppannak az ülésre a télikabátos alakok, mi volt tegnap, á, semmi különös, tanultál, ja, ti dolgozat, nem érdekes, persze, hogy nem. Odakint sötét minden, csak néha úszik tova a ködben egy-egy ostorlámpa. Üjabb fékezés, a testek egy pillanatra előredőlnek, nyílik az aj tó, felszállás, álmos vagyok, nekem mondod, el fogunk késni. Lassan megtelik az utastér, suttogás, köhögések zaja feszül fel a monoton motorzúgásra. A fejek fölött a csomagtartóban táskák hevernek, gazdáik fáradtan, kialvatlanul dőlnek egymásnak. És észrevétlenül pirkadni kezd. Iskolások. Néhány év múlva eltűnnek majd hónuk alól e tanszerek, és akkor úgy hívjuk őket, ahogy most apáikat, anyáikat. Bejárókká válnak. Az érzést, a reggel-este-úton- létet addigra lesz idejük megismerni. És megszokni. Ám egyelőre még csak diákok. Rosszkedvű, elgyötört diákok, szájukban a korán kelés fanyar ízével. A számok persze jótékonyan elfedik ezt a -fanyar ízt éppúgy, mint a fáradságot. vagy rossz kedvet. Cserébe azonban sok mindent megmutatnak nekünk. Például azt. hogy az agglomerációból, mintegy 6 ezer középiskolás jár be a fővárosba tanulni. — A helyben végzetteknek körülbelül a felét teszik ki a bejáró tanulók — válaszolja Bojtor Jánosné, a Pest Megyei Tanács középfokú nevelési-oktatási csoportjának vezetője. — Sajnos a vonzáskörzet intézményei közel sem tudnak minden nyolcadikost felvenni. Főleg a szakközépiskolákban. és kisebb mértékben a szakmunkásképzőkben találkozunk ilyen gonddal. A gimnáziumok száma még viszonylag kielégítőnek tűnik, bár ezen a területen is érezni Budapest elszívó hatását. A híresebb vagy speciálisabb képzést nyújtó iskolák számos tanulót vonzanak. A fővárossal kötött megállapodás értelmében az ottani gimnáziumok az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően biztosítanak helyet az agglomeráció végzőseinek. Ez hallgatólagosan négy-ötszáz gyereknek — kicsit érthetőbben — a legtehetségesebbeknek a továbbtanulását jelenti. — Gondolom a gimnáziumok mintájára a középfokú oktatás más területein is születtek hasonló megállapodások. — Természetesen. A szakközépiskolai helyeket tekintve úgy kétezer-háromszáz áll rendelkezésünkre. Bár az idén 400 gyerekkel kevesebbet vettek fel az intézmények, mégis nagyjából mindenütt igyekeznek betartani az egyezséget. Általában ott szorulunk a főváros segítségére, ahol. amilyen szakmában az agglomerációban nincs képzés, illetve. ha van nem elégíti ki az igényeket. Hogy hol nincs? Az ellenkezőjét egyszerűbb fel- -sorolni. A vonzáskörzetben működik közgazdasági, vízügyi, óvónőképző, mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő és autóvillamossági szakközépiskola. A jelentkezők közül úgyszintén csak a legjobbak kerülhetnek Budapestre. és ugyanez mondható el a szakmunkástanulókról is. — És hányán járnak ki a fővárosból a vonzáskörzetbe tanulni? — Ez egy érdekes kérdés. Egyrészt léteznek olyan regionális beiskolázású intézmények. mint például a dunaha- raszti vízügyi szakközépiskola, melyek eleve nem csupán a megyei igényekre tekintettel jöttek létre. Emellett viszont a vonzáskörzet számos középiskolájába próbálnak bejutni budapesti gyerekek. Felkapott a budaörsi, budakeszi, szentendrei. péceli gimnázium és ide sorolhatnék még jó néhány olyan szaközépiskolát. melyek könnyen, akár a kék busszal is megközelíthetőek. Tudni kell azonban, hogy sem a szóban forgó iskolák, sem a jelentkezők nem a legjobbak közül valók. — Vagyis ha jól látom, a főváros szívesen látja a tehetséges vidékieket. saját gyenge tanulóitól pedig örömmel szabadul meg az agglomeráció rovására. Felvetődik a kérdés, nem tükrözi-e mindez a megyei oktatás szintjét egyúttal. Véletlen lenne, hogy épp ide jönnek az átlag alattiak? Szakácsokat keres üdülőjébe •est megyei társadalmi szervezet. ;zükség esetén bentlakást biztosí- anak. Lehet házaspár is. Aruátvevöt, árukiadót, áruellen- rt vár a Kőbányai Sörgyár. Fér- i, női betanított munkásokat is zonnal felvesz. Szobaasszonyt alkalmaz folya- aatos munkarendben a volán- iusz—Omnibusz üzemigazgatósá- ,í< . Bér megállapodás szerint, iármilyen nyelv ismerete előny. Pénzügyi könyvelési munkakö- ökbe várja felső- vagy középfo- :ú végzettségűek jelentkezését a >emü központi főkönyvelősége. Főkönyvelőt. anyagosztály-ve- :etöt, rendszerszervező üzemmértük ot felvesz a Pemü zsámbéki elepére. Jogtanácsost — legalább ötéves izakmal gyakorlattal, keres az SPTEK. Szervezőt és programozd mate— A statisztikákat tekintve az oktatás színvonala az országos átlag körül mozog, azaz a diákok mintegy felét veszik fel a felsőoktatási intézményekbe. A gimnáziumok közül az érdi, dunakeszi, gödöllői bármelyik országos hírű társával felveszi- a versenyt. Mégis az adat csalóka, hisz pont a legjobbak — akik a fővárosban tanulnak — maradnak ki belőle. Közülük sokan valószínűleg megyei iskolákban végezve is eredményesen próbálkoznának a továbbtanulással. Újabban azért megpróbáljuk megakadályozni iskoláink diákanyagának felhígulását. — Terveznek bővítéseket az agglomerációs övezetben? — Szeptember elsejétől már működik egy középiskola Gyá- lon. a kerepestarcsai szakiskolára pedig a jövő év'őszétől számítunk. A budaörsi gimnázium átadás előtt áll. Dunakeszin végre saját épületébe költözhetett a gimnázium és új otthonra lelt a gödöllői is. A tervbe vett 192 tanteremből várhatóan 180 készül el az idén. Egyébként a vonzáskörzetbe nehéz bármilyen iskolát telepíteni. A szakközépiskolákhoz és szakmunkásképzőkhöz szükséges egyfajta ipari háttér. A jelenlegi gazdasági helyzetben viszont a vállalatok egyre kevésbé kívánnak részt venni a szakképzésben. A tanműhelyeket sorra adják el. zárják be. így sem a szakmák számát, sem a létszámot nem lehet növelni. A múltkoriban egy reprezentatív felmérést készítettünk több mint száz vállalat bevonásával. Kiderült. hogy az érdekeltek közül kilenc teljesen ki akar szállni az oktatásból. A döntésük egy évben mintegy 100 gyereket érint. Falusy Zsigmond A ráckevei rendelőintézet körüli hercehurca olyannyira megmozgatta a magyar sajtót, mintha pályázatot írtak volna ki a téma földolgozására. A televízió, a rádió, egyik országos napilapunk és a Pest Megyei Hírlap is foglalkozik vele, s ki tudja, mit hoz még a jövő? Ez a mi Bős—Nagymarosunk — mondják a helybéliek, s mi tagadás ez a vita sem csendesül az idő múlásával. Külön pikantériája a dolognak, hogy a tanács és a pártbizottság eltérő véleményen van, holott — normális körülmények között — együttesen kellene szolgálniuk a település, a lakosság boldogulását... Eleinte pedig minden a normális mederben zajlott. A közigazgatás néhány évvel ezelőtti átszervezésekor a tanács apparátusa átköltözött a megüresedett járási hivatal épületébe, maga mögött hagyva az egykori városháza patinás épületét, amelynek 1901 óta bizony kitelt az ideje. A nem sokkal utána, 1986-ban elfogadott VII. ötéves terv úgy rendelkezik, hogy föl kell újítani a régi tanácsházát, az apparátus visszaköltözik, a jelenlegi tanácsházát — a volt járási hivatal épületét — pedig szákorvosi rendelővé alakítják. A közmegegyezés fölött akkor kezdtek gyülekezni a fellegek, amikor az idén kiderült: az ötéves terv hátralévő esztendeiben körülbelül 50 millió forinttal kevesebb pénz jut a tanács pénztárcájába, mint annak előtte gondolták. Ezért elvetették az eredeti elképzelést, s a tanácsülés egy új rendelőintézet építéséről határozott, amelynek helyét a kisáruház melletti üres telken, az István téren jelölték ki. Ezzel a lakosság egy része, s a pártbizottság sem ért egyet. Apró jelek Az állampolgárok mostanában már nem,is arról beszélnek, hogy a pártbizottság és a tanács különböző nézeten van, hanem úgy mondják: a párttitkár és a tanácselnök összeveszett egymással. Macz- kó József, az MSZMP Ráckevei Városi Jogú Bizottsága első titkára ennél árnyaltabban fogalmaz: — A helyzetet nem úgy kell értékelni, hogy a pártbizottság és a tanács vitatkozik, hanem úgy: a lakosság megosztott az ügyben, egyik felét az egyik, a másikat a másik szerv támogatja. No de hagyjuk a megfogalmazásbéli különbségeket, inkább szembesítsük egymással a véleményeket. A pártbizottságon úgy tartják, hogy a mostani döntés gyökerei korábbra nyúlnak vissza, s nemcsak a tanács meggyengült anyagi helyzetével függenek össze. Apró jelekből vonják le ezt a következtetést. Például abból, hogy a régi tanácsháza felújítása, a visszaköltözés feltételeinek megteremtése nem kezdődött el, miközben az apparátus jelenlegi otthonának külső falára dísztéglasor került. Miért, ha abból úgyis orvosi rendelő lesz? A tanács matikust — felsőfokú végzettség-, gél — számítógépprogram készítéséhez felvesz az ÉPTEK. Női betanított munkásokat a kosdi könyvkötészetre, valamint papírvágó férfi betanított munkásokat a rádi könyvkötészetre felvesz a Vörösmarty Mgtsz. Leltárellenört, pénzügyi előadót, bérelszámolót alkalmaz az Auto- ker. Főkönyvelőt keres a megalakuló magyar—NSZK közös vállalatához a Nagykátai Magyar—Koreai Barátság Mgtsz. Idegennyelv-tudás előny. Villanyszerelőket, vízvezetékszerelőket kábelszerelőket, gépjárműszerelőket, és autóvillamossági szerelőket vár a Gáz- és Olajszállító Vállalat 21. sz. üzemegysége. Várjuk mindazon munkáltatók jelentkezését, akik fiatalkorúak, illetve bedolgozók foglalkoztatását tudják biztosítani. Olyan, mint egy mese fjét vége előtt vagyunk, e9V sóhajnyira. A péntek délután ködéből kiválik egy frissen fröcskölő vízcsap Monor főterének szomszédságában, a bankszékház építkezési területén. A munkások már levonultak, sehol egy lélek, körben zárt kerítés. A víz meg csak zuhog. Vagy elfelejtették elzárni, vagy eltört. Kis patakok indulnak az úttestre, aztán tóvá dagadnak. Jesszus, mondja egy hölgy, mi lesz itt holnap reggelre, az úttestre fagy az egész! És mennyi víz elfolyik! De hát mit lehessen tenni, péntek délután van. A munkahelyeken már senki, sehol. Fél óra eltelik, a víz zuhog. Hívom — szinte semmi reménnyel — a Budapesti Bank Rt. monori fiókját. Mondom, talán semmi közük hozzá azon kívül, hogy a székház az övék lesz, de valamit ki kellene találni... Ugye, jön a hét vége... Udvarias női hang a telefonban: — Köszönöm, már tudok róla, valaki szólt a postának, a postáról ide telefonáltak, én megkértem a vízműveket, hogy legyenek szívesek kijönni, ők azt mondták, hogy nem az ő területük ugyan, de megcsinálják. ígérték, hogy négyig, mire befejezem itt a takarítást, visszaszólnak, hogy rendben van-e. Eltelik húsz perc: a csap néma és száraz, de én majd könnybe borulok a meghatottságtól. Itt valakik, akiknek „semmi köze nem volt hozzá”, ahogy mondani szoktuk — elintéztek valamit. A járókelő szólt a postának, a posta a takarítónőnek, a takarítónő a vízműveknek — és a vízmű elzárta a vizet. 'Tetszenek ismerni a ha- sonló népmesét? Na ez is olyan volt, mint egy mese. ezenkívül megrendelt egy másik tervet a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalattól, amely azt a lehetőséget vizsgálja: mi lenne, ha az apparátus a jelenlegi helyén maradna, s a régi tanácsházát alakítanák át szakorvosi rendelővé? Ezután pedig felmerült, hogy a tanács marad a helyén, s új rendelőt építenek, mert két feladatot egyszerre nem lehet megoldani. Amikor — az idei év elején — ez az elképzelés megfogalmazódott, operatív bizottságot alakítottak a párt- bizottság bábáskodásával, amely a különböző alternatívák gazdaságosságát vizsgálta. A tanács szerint 70 millió forintba kerülne a régi tanácsháza teljes felújítása, míg az István téren kiszemelt helyszínre 45 millióból föl lehet építeni a 10 munkahelyes rendelőintézetet. Az operatív bizottság másképpen számol. Így: 15 millió elegendő ahhoz, hogy a régi tanácsházát működőképessé tegyék, ezután a tanács visszaköltözhetne, a többi munkát szakaszosan, hosszú éveken át kell elvégezni. Ugyanakkor 30 millióból ki lehet hozni a tanácsháza rendelővé alakítását. Vagyis az eredeti koncepció megvalósítása sem kerül többe, akkor miért ne tartsák magukat ahhoz? Érveik között van az is: a régi városháza Ráckeve szimbóluma, amit meg kell menteni, s erre biztosíték az, ha a tanács odaköltözik. A je- léíilégT "'tánácsháza 'átalakításával hosszú távra megoldják a rendelő gondját. Könnyen megközelíthető, van parkoló hely a környékén, nincs akadálya a továbbfejlesztésének, s ez utóbbi — amennyiben a tanács akarata érvényesül — az István téren csak két lakóház szanálásával lehetséges. — Nem tudom a választ — mondja Maczkó József —, amikor azt kérdezem tőle: miért változtatott az eredeti terven a tanács? Hozzáteszi: van olyan vélemény, hogy az apparátus nem akar egy rozoga épületbe költözni. Mennek a levelek Az álláspontok megütköztek egy nyílt pártbizottsági ülésen, aláírásokat gyűjtöttek pro és kontra, legutóbb a megyei pártbizottsághoz érkezett levél, amelyben négyszáz állampolgár falugyűlés összehívását javasolja. A helyi párt- bizottság támogatja ezt, a tanács nem. — Hozzánk nem érkezett olyan kérés, hogy falugyűlést tartsunk — mondja Stáhly István, a városi jogú tanács vb-titkára. — De ennek nem is volna semmi értelme, népfrontfórumokon, a nyílt pártbizottsági ülésen tájékoztatást adtunk, csakúgy a napokban elkezdődött tanácstagi beszámolókon. A falugyűlés egyébként sem dönthet, ez a tanácsülés dolga. A testület rövid időn belül másodszor voksolt az eredeti koncepció elvetése és az István téri építkezés mellett. Mi is tudjuk, hogy ez kényszermegoldás, ám nem mehetünk bele egy megalapozatlan beruházásba. A felelősség a miénk. Stáhly István és Bukovszky István csoportvezető, a tanácsi apparátus pártalapszerve- zetének titkára elutasítja azt a feltételezést, hogy a megcsappant anyagiak mellett egyéb szempontok is indokolják az eredeti döntés megváltoztatását. Hiszen időközben kisajátítottak egy lakóházat, hogy a felújítás idejére elhelyezhessék a régi tanácsházában székelő állategészségügyi állomást és a Köjált. Valóban megbízást adtak a PTTV-nek annak vizsgálatára, hogy esetleg a régi tanácsházára kerüljön a rendelő, mert a leggazdaságosabb megoldást keresték. Ám kiderült: ez még többe kerülne. S ami az operatív bizottság számításait illeti: — Azok az érzelmeken, s nem a realitásokon alapulnak — mondja Stáhly István. — Semmiféle műszaki felmérés, de még csak tanulmánytevvi koncepció sem támasztja alá, hogy 15 millió fedezné a legszükségesebb átalakítások költségeit. Ezt ránézésre nem lehet megállapítani. Példának okáért a pártbizottságon azt mondták, hogy egymillióért tudnak vállalkozót a tetőfedésre, a bádogozásra, a tereprendezésre. Amikor ennek nyomán tárgyaltunk a kivitelezővel, az csupán egyetlen részmunkáért kért ennyit. És éppen ez az, amitől félünk. Egy részleges felújítás csak vinné a pénzt, mert egy ilyen öreg épület megbontása előre nem látható gondokkal, költségekkel jár. Előttünk lebeg a művelődési ház példája is. A tsz segítségével és sok társadalmi munkával helyrepofoztuk, s mára életveszélyessé vált. Ezért az alaptól a tetőig szisztematikusan haladhat csak a tatarozás, de ez 70 millióba kerül, miközben a tanács csupán 45 millióval számolhat. Ráadásul ebből 18 millió a megyei tanács céltámogatása, amit csak a rendelő kialakítására fordíthatunk. Érzelmi okokból — Ezt is majdnem elvették — teszi hozzá Bukovszky István. — A megyei tanácsnál is látták az itteni bizonytalanságot. tétovázást, s ameny- nyiben mi nem döntöttünk volna az István téren felépítendő rendelő mellett, akkor máshová utalták volna át a pénzt. Tehát már nem is az forgott kockán, hol legyen a rendelőintézet, hanem az, hogy legyen-e egyáltalán... A tanács tarsolyában akadnak egyéb érvek is. Például az, hogy a rendelőintézet igenis jól megközelíthető, hiszen néhány méterre van a buszmegálló, s százméteres körzetben négyszáz gépkocsi parkolására lesz — részben ma is van — mód. Az esetleges második ütem valóban két családi ház kisajátításával jár majd, ám nem lehet tudni, hogy ez mikor következik be. Az igényektől és a VIII. ötéves terv pénzügyi lehetőségeitől függ. Ez a kisajátítás azonban megér egy külön misék Az egyik érintett család ugyanis belenyugodva a helyzetbe azzal kopogtatott be a tanácsra: márkinéztek a községben egy másik házat, majd odaköltöznek, ezért a szakértők mielőbb állapítsák meg a kártalanítási összeget! Majd egy hét múltán fellebbezést nyújtottak be a még meg sem született kisajátítási határozat ellen. Ebből, s az ehhez hasonló jelenségekből a tanácsnál azt szűrik le, hogy nemcsak a rendelőintézet ügye korbácsolta fel a kedélyeket. Az emberek megérezték a bizonytalanságot, s az amúgy sem szívderítő politikai hangulatban ily módon eresztik ki a rossz közérzetük miatt felgyülemlett gőzt. Erre jó alkalmat kínál a tanács és a pártbizottság nézeteltérése. Ami a párt- bizottság álláspontját illeti, a tanácsnál úgy gondolják: a testület, s annak vezetői érzelmi okokból ragaszkodnak egy olyan döntéshez, amit túlhaladott az idő. Ezt azért sem értik, mert a legutóbbi tanácsülés ismét megerősítette az eredeti koncepciót módosító határozatát, s maga Maczkó József is arra szavazott... Az utóbbi napok fejleménye pedig ez: a tanács szerződést kötött a kivitelezővel, kisajátított egy melléképületet, kiadja vagy már ki is adta az építési engedélyt. A részletes tervdokumentáció december első heteiben készül el. Mire e sorok megjelennek, már átadták a területet a vállalkozónak Az István téren lesz a rendelőintézet. Kövess László
