Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 309. SZÁM 1988. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Gyermek- és ifjúságvédelem Egyelőre nincs egységes program A gyermek- és ifjúságvédelem feladata elsősorban az, hogy hozzájáruljon a veszélyeztetettség okainak megszüntetéséhez. A megelőző tevékenységhez és a kialakult helyzet kezeléséhez a városban megvannak a szükséges szervek és szervezetek, de a feladat ellátásának — szociálpolitikába ágyazott — egységes koncepciója még nem létezik, sem állami szinten, sem helyben. Ezt állapította meg a városi tanács végrehajtó bizottsága még az októberi testületi ülésén. A végrehajtó bizottság ülését követően — a testület megbízása alapján — a tanácselnök dolgozta ki a gyermek- és ifjúságvédelem terén megoldandó legfontosabb feladatokat. A téma fontosságát jelzi, hogy a közelmúltban a Pest Megyei Tanács művelődési bizottságának gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága is napirendre tűzte Vác város és vonzáskörzete gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenysége elemzését. A statisztikai adatok — amelyek az albizottság számára készült beszámolóban is szerepeltek a külső szemlélő számára nem túlzottan riasztóak. Legalábbis egyelőre... A veszélyeztetett — és nyilvántartásban szereplő — kiskorúak száma 269, védő-óvó intézkedéseket, amelyek között a kiskorú és a szülő figyelmeztetése, a gyerek elhelyezése is szerepel, mintegy százhúsz esetben tettek. Állami gondoskodásban kétszázhúszan részesülnek, és az 1987-es adatok szerint, 409 kiskorú kapott rendkívüli segélyt, rendszeres nevelési segélyben pedig 79 gyerek részesült. A legfontosabb feladatokat — amelyeket határozatba is foglalt a helyi testület — a megyei albizottság elé terjesztett beszámoló is tartalmazza. Az előrelépés érdekében újból élővé kell tenni a gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság tevékenységét, bevonva mindazon szerveket, amelyek e feladatkörben érintettek. Meg kell vizsgálni a számitógépes nyilvántartás lehetőségét, és meg kell teremteni a segélyezés összehangolt gyakorlatát, és az egyes szervek, szervezetek közötti koordinációt, információcserét. Az egészségmegőrző programban kiemelt feladatként kell szerepeltetni a káros szenvedélyek kialakulásának megelőzését a fiataloknál. Várható egy egységes állami gyermek- és ifjúságvédelmi program kiadása. Ezt követően, természetesen, újra át kell tekinteni az e területen elvégzendő feladatokat, és N a programnak megfelelően egy egységes intézkedési tervet kell a városi tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszteni. HUZATOS a Köztársaság utca: vad szélsuhancok szaladnak a Kőkapu felől, neki az egymás mellé szorult házak falának, fölborítják a kapuk elé kirakott salakos vödröket, autókat döngetnek, fölhajtják s kibontják a siető gyalogjárók nagykabátját. Az úttest peremén, hol a rácsos lefolyók sejlenek a megszáradt falevelek alatt, három férfi kaparász. Skarlátsárga overallban, bakancsban, pu- fajkában dolgozik az útszéli három János, kezükben csákány, lapát. Egyikük összekotorja a sár- és szemétmocskot, a másik kupacba gyűjti azt, míg harmadik társuk a csákány vékonyabbjával próbálja kikaparni a lefolyórácsok közötti réseket. Olykor megállnak, szembefordulnak a széllel, s meg- törlik homlokukat. A Duna- menti Regionális Vízmű munkásai ők. a három János: a Búzási. a Zászlós meg a Kiss. Dörmögve támaszkodnak szerszámaik nyelére, mikor a krónikás megáll mellettük. No, pár percünk van egy kis csevelyre, meg hát nem is árt egy kis pihenés, bár, mint mondják, jobb’ szeretnének a munkával foglalatoskodni. Hosszú a mai norma szakasza: a Kőkaputól a Konstantin térig kell megtisztítani az útszegélyt s a lefolyókat. Lobogós köznapi délelőtt van, fényben fürdenek a házak: autók suhannak mellettünk, biciklipedállal bajlódó öregember imbolyog az útszegélyen; itt, a gyalogjárda szélén harsogó fiatalok csoportja szökdécsel, trombitás óévbúcsúra igyekeznek. Válasz a válaszra Szállítószalag ás lovak Talán nem kell nagyon fölfrissíteni az olvasó emlékezetét, ha arról az írásunkról van szó, amely egy kisajátítási ügyről szólt. A Felső-pincevölgyben, egy meglévő lótenyésztőtelepet szelne keresztül a Cement és Mészművek új létesítménye, egy agyagszállitó szalag. November 26-i számunkban részletesen beszámoltunk a tényekről, s december 17-én több felháborodott hangú olvasói levélből — csak ilyen érkezett — idéztünk. Az állampolgárok reagálása után csaik közel egy hónap elmúltával reagált a városi tanács. A műszaki osztályvezető válaszát lapunk december 28-i számában olvashatták. Ebben arról számol be. hogy az eljárás minden elemében szabályos volt. A válaszadó érvelése azonban több ponton sántít. Először is kifogásolja, hogy nem szarvasmarhatartást kezdett a Vereczkei család, holott az engedély erre szólt. Nos, idézem az építési engedély ide vonatkozó szövegét: .,Engedélyezem 5 boxból álló tetőteres állat- tartási épület és 1 zárt rendszerű emésztő építését”. Ebben ugye egy szó sincs szarvasmarhákról? Az engedély dátuma 1987. július 27. Ezt követően 1988 márciusában jelentkezett a CEMÜ Beruházási Irodája a tervekkel, amelyeket március 23-án ismertetett is az érintett telektulajdonosokkal. Az osztályvezető azt írja, hogy az istálló építési engedélyének kiadásakor még nem volt tudomásuk a tervezett agyagszállító pályáról. Vagyis, egy ekkora beruházásról az utolsó percekben szereznek tudomást. Tudvalevő, hogy a DCM korszerűsítéséi, amelyhez hozzátartozik a szállító- szalag megépítése is, 1990 végéig, tehát két éven belül be kell fejezni! Kinek a hibája ez a mulasztás? Nem tudom, de sok választás nem lehet... A tervezett agyagszállítópálya a jelenlegi közúti szállításhoz képest korszerűbb, környezetkímélőbb megoldás — érvel az osztályvezető. Csakhogy figyelmen kívül hagyja, hogy eddig se közúton szállították az agyagot. De erről nyilatkozzon az illetékes. Sárosi Bálintot kérdeztük, aki a DCM bányászati osztály- vezetője: — Az éves mennyiséget kötélpályán, csillékben számítjuk. Amióta én itt dolgozom, 1975 óta, csak egy alkalommal fordult elő közúti szállítás, amikor a csillesor meghibásodott... De menjünk tovább. Az igaz, hogy nem a Váci Tanács műszaki osztálya adja ki az építési engedélyt, hanem a megyei tanács közlekedési osztálya, csakhogy a helyieknek véleményezési joguk van és tudtak Vereczkeiék benyújtott kifogásairól ... ■ Szívesen tájékoztatott volna az osztályvezető, ha megkeresem, ezzel fejezte be válaszát. Ezt mindenesetre köszönöm, de a tények tükrében úgy tűnik. korrigálásaimmal én is segíthetem osztálya munkáját. Dudás Zoltán Miről olvasnának? Várjuk véleményüket így, az év végéhez közeledve mindenki számot vet: mi az, amit jövőre is hasonlóképpen tenne, s mi az, amit jobban. Mi, a Váci Hírlap munkatársai, azon kívül, hogy igyekeztünk minél több információt sűríteni a rendelkezésünkre álló egy oldalba, arra törekedtünk, hogy olyan témákat érintsünk, amelyek minél több Vácott vagy a város környékén élő olvasónkat érdekelnek. Tudjuk, ez nem sikerülhet mindig maradéktalanul. Egyes esetekben azonban — ezt a hozzánk írt levelek nagy száma is tanúsíthatja — olyan pontokra tapintottunk, amelyek olvasóinkat véleményalkotásra ösztönözte. Sokan írnak nekünk, és ezt köszönjük! A jövőben is várjuk véleményeiket, de ezen felül külön megkérjük, tudassák, mi az amit az új évben is szívesen olvasnának lapunkban! Adjanak ötleteket, tippeket: melyek azok az eddig még érintetlen témák, témakörök, vagy akár konkrét esetek, melyek felháborodást vagy éppen elismerést váltottak ki környezetükben! (Talán nem kell külön kérni, hogy leveleiken jól olvashatóan tüntessék fel nevüket, lakcímüket. A miénk: Váci Hírlap szerkesztősége Vác, 2601. Pf. 32. Telefon: 10-093.) Rendőrségi vonal A szilveszter sem mentség Olvasóink kívánságának megfelelve — a Váci Rendőr- kapitányság egyetértésével és segítségével — igyekszünk tájékoztatást adni a jövőben közbiztonságunkat érintő kérdésekben. Azzal a céllal tesz- szük ezt, hogy valóban hiteles válaszok jussanak el olvasóinkhoz, amelyek elejét veszik a különböző híreszteléseknek, találgatásoknak. (A tájékoztatást azonban nem egyoldalúnak tervezzük. A közérdeklődésre számot tartó kérdésekre — amelyeket olvasóinktól várunk — válaszolni fogunk lapunk hasábjain, illetve a kapitányság illetékesei esetleg levélben is megadják a választ egyéni kérdésekre, problémákra. Szerkesztőségünk tehát várja leveleiket.) Sok észrevétel érkezett már a városban működő — illetve, nem működő — közlekedési lámpákkal kapcsolatban. Ezek meghibásodása, ellenőrzése, javítása nem tartozik a rendőrkapitányság hatáskörébe. Észrevehették azonban városunk lakói, hogy a karácsonyi ünnepeket megelőzően a Föld- váry téri gyalogátkelőhelyen a reggeli csúcsforgalom idején rendőri irányítással biztosították az áthaladást. A közlekedési táblák elhelyezését a külön erre hivatott bizottság határozza el, tehát ez sem rendőri feladat A táblák rendelkezéseinek betartása a gyalogosok, a járművekkel közlekedők önérdekű kötelessége. A betartás „hivatalból” történő ellenőrzése már rendőri feladat. De a cél és a szándék ebben az esetben sem változik, a közlekedők érdekében! A közeledő újévre való tekintettel fontos tudnivaló, hogy a riasztó- és gázpisztolyokra vonatkozó rendelet tervezetét visszavonták. Így ezeknek az eszközöknek forgalomba hozatala, külföldről való beszerzése és magánszemélyek Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 29-én délután fél 4 órakor a Hupikék törpikék és Törpicur című szinkronizált belga rajzfilm a műsor. — Este fél 6 és fél 8 órakor a Cukorfalat című színes NSZK filmvígjátókot vetítik. Videoprogram (az épület kamaratermében): december 29- én 17 és 19 órakor a Segítség, felszarvaztak! című olasz filmbohózat a minimozi műsora. Szereplők: Barbara Bouchet, Lino Banfi és Alida Cheili. birtokában való tartása topábbra is tiltott. Ugyanez vonatkozik a petárdákra, különféle robbanó-, riasztóeszközökre is. Használatuk pedig még szigorúbban tiltott, és eljárást vonhat maga után. A robbanószerek, petárdák használatára semmiféle öröm, bánat vagy ünnep, például szilveszter éjjele, nem adhat indokot! De ugyanígy tilos mindenféle más égő tárgy, gyertya, csillagszóró, fáklya, utcára történő kidobálása, a lakóházak kapujából, netán az ablakokból. A jövő évre pedig mit is kívánhatna most a rendőrkapitányság az olvasóknak és a lakosságnak, mint zavartalan és hatékony együttműködést. A nyugdíjas főorvosnak Aranydiploma Aranydiplomát kapott (ff. Faluhelyi Gyula, a vácii tüdőgondozó nyugdíjas főorvosa. A diplomát dr. Szőnyi Mihály, a Szőnyi Tibor Kórház és Intézményei igazgató főorvosa adta át a kitüntetettnek. Az aranydiplomás orvost a lakásán köszöntötték. Ma estig Áramszünet Műszaki munkálatok miatt áramszünet lesz ma, csütörtökön Vácott, a Horváth Mihály utcában és annak közvetlen környékén. Im-igyen szóla... A karácsonyfa alatt ott volt Nietzsche Im-igyen szála Za- rathustrája, fiatalkorom egyik kedvenc olvasmánya: „Odahagyták vala a tájékokat, a hot kemény volt az élet: mert melegség kell nékik. Szeretik még a szomszédot és hozzá dörgö- lőznek, mert szükségük van a melegre.” Pista jutott eszembe abban a pillanatban, amikor kezembe vettem a könyvet. Egykori kollégám, alkoholista — talán drogos is — és Nietzsche-ra- jongó. Tőle kaptam kölcsön az akkor megszerezhetetlen könyvet. Mi lehet Pistával, ezzel az öt egyetemet járt, de soha nem diplomázott laboránssal? Vajon tart-e még otthon letört hegyű vívókardot a támadók ellen? Hová lett púpos és ragyogó szellemű egykori főnököm? Aki mindig a város legszebb lányának akart udvarolni, és akit még a takarítónő is kikosarazott; s aki időnként eszméletlenre itta magát magára zárt irodájában? És merre kószálhat Laci barátom? A legelhivatottabb művész, akit valaha is ismertem. És a legtehetségtelenebb is... Aki sírva fakadt egy Csontváry-kép előtt, és elmenekült a középiskolából, aztán az országból is ... Lett-e belőle festő — vagy ahogy ő mondta. föstő — valahol a világban? Péter is eltűnt az életemből. A villanyszerelőből lett energetikus. az energetikusból lett pártfunkcionárius. Aki köny- nyedén és élvezettel végzett el minden iskolát, csak a köz- szereplések előtt szorongott. Amikor már nagyon meglátszott rajta a fellépések előtt elfogyasztott két-három féldeci vodka, eltüntették, leváltották. Zarathustra és Nletzsche-ra- jongó egykori kollégám mintha egy filmet indított volna el. Filmet amelynek szereplői életem egykori részesei. Akiket örökre elhagytam, akiket átléptem, akiket elsodort mellőlem az idő. „Ödahagyták vala a tájékokat, a hol kemény volt az élet: mert melegség kell nekik.. „Íme megmutatom nektek az utolsó embert” — mondja Nietzsche-Zarathustra. A „dör- gölőzőket”, akik nem hisznek abban, hogy „az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni”. Vajon ezektől az emberektől, akik eltűntek mellőlem. az idő ragadott el. vagy csupán az, hogy nekem is kényelem, „melegség kell’? — Talán nem is értem Nietzschét, nem érem fel ésszel. Ám amikor kezembe vettem az Im-igyen szóla Zarathustrát és eszembe jutott Pista barátom. majd sorban a többiek, már Nietzschétől sem tudtam szabadulni: „Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek?” Fölébe kerültem-e ezeknek az embereknek, túlléptem-e rajtuk? Vagy csak visszavonultam a „melegségbe”, a konformizmusba, ahol nincsenek letört hegyű kardok, púpos álmodozók, festmény előtt könnyező tehetségtelen elhivatottak. szorongó funkcionáriusok ... Talán mégsem kellett volna kézbe vennem Nietzschét. De ha már kézbe vettem, egyszer felelnem kell erre a kérdésre is, — gó. Amikor még alszik a város Kezükben csákány, lapát Sercint az egyik János, zsebkendőbe tüsszent a másik, triumvir társuk a bundába burkolódzott szépasszonyok után sóhajt. Csípős, hideg ez ,a téli szél, meg fényes, mozdulnak hát a Jánosok, s visszaadják szerszámaik becsületét: csikorog a lapát, koppan a csákány — kifejtik piszka mögül a lefolyókat. átereszeket. Foga mögül káromkodik Búzási János, amikor egy szeméttel borított, gipsszel leöntött lefolyót tesz szabaddá. — Némelyik háztulajdonos ide Önti az otthoni szemetet — dohog a férfi —, s aztán csodálkozik, ha kiadós eső után járdaperemig áll a víz. — Ez még istenes — szól társa, a csákányos Zászlós János —, olykor „döglött” cementet zúdítanak a rácsokra, meg az építkezések törmelékét, ember legyen a talpán aki szabaddá teszi azokat a lefolyókat... — Évek óta összedolgozunk mi hárman — így Kiss János —, mindegyikünk tudja feladatát, ismeri a másik mozdulatát is. Most megáll mellettünk egy Lada, vezetője kiszól: — No, Jánosok, aztán pedánsan, csak pedánsan! — Egyik sződi haverom — int a távolodó autó után Búzási János. — Valamikor ő is „útkaparó” volt, csak hát rös- tellte ezt a ruhát. — Miért, talán szégyellni való ez a szín? — bökök a skarlátsárga uniformisra. — Ehhez a munkához ilyen formaruha illik — nevetnek —, hogy a járgányok vezetői már messziről lássák, kik kotorásznak az út szélén. Amúgy a háztulajdonosok többsége megbecsül minket, különben nem engednének be, amikor a szükség miatt olykor becsöngetünk ... Isten szabad ege alatt dolgozunk, ott pedig hibádzik az illemhely. Ha esik, ha fúj, nekünk az utca ad munkát, de a nagyobb zuhik elől bemenekülünk a kapuk alá vagy kocsmába, presszóba is. — Védőitalért? — Azt kapunk mi rendesen, forró teát — mondja Zászlós János —, nem tagadom, néha jólesne egy feles, de hát ki látott még dülöngélő három Jánost? — Mikor kezdődik a műszak? — Reggel fél hétkor, amikor még alszik a város. Én váci lakos vagyok, ráérek hatkor indulni a telephelyre, hanem a két komám sződi legény, őket jóval korábban szólítja útra a kötelesség. Reggelenként találkozunk a telephelyen, s csak délután öt óra körül mondunk egymásnak másnapi viszontlátást. — Mennyi a fizetségük? — Óránként negyven-negyvenegy forint, hruttósítva. Élni kevés, éhen halni sok. Én mégsem ' cserélnék senki olyannal, aki bélyegzőórás munkahelyen dolgozik: szabad az élet, nincs a hátunk mögött főnök, úr vagy parancsnok. Tudjuk és tesszük a magunk dolgát előírás nélkül is. Közénk törekszik egy újabb szélsuhanc, halott levelek záporoznak alá az út menti fákról. Azok fölött, a mind opálosabb égen ólomnehéz felhők sűrűsödnek, havat jósoló fekete varjak vitorláznak. Búzási János aggódva lesi azokat a madarakat. — Csak hó ne essen, mert akkor lebénulunk — magyarázza. — A hóekék befödik a lefolyókat s nincs az a sasszemű János, aki találomra megleli a rácsokat. Olyankor bizony centiről centire végig kell kaparnunk az úttest szélét. DE MOST MÉG nem hullanak a megfagyott égi köny- nyek, tovább dolgozhat a három János, végig a Köztársaság úton a Konstantin térig. Csikorognak a betonkaparó lapátok, koccan a csákány a rácsok vasain — szabaddá válnak a lefolyók s az átereszek. — Tudja, olykor nekünk !s jólesik, ha valaki észreveszi a munkánkat — szól búcsúzóul Búzási János. — Az autósokra gondolok, akik megtisztelnek minket, három Jánost egy útszéli köszönéssel... Besze Imre . ISSN 0133—2759 (váci Hírlap)
