Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

NAGYKŐ an A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII, ÉVFOLYAM. 308. SZÁM 1988. DECEMBER 28., SZERDA Pislogó lámpák, csattogó szekrény Egy este elbitangolt a fázis Először csak az ablak előt­ti udvari villany aludt ki. Talán kiégett az izzó? Mér­gelődöm. Kár, hagy nem hamarabb romlott el, ép­pen a minap javították meg a többi udvari lámpát. Most a jó cg tudja, mikor jön­nek erre újra a szerelők. Aztán látom ám. hogy a hosszú épület túlsó szárnyán két lakás lámpája játszado­zik egymással. Az egyik kial­szik, a másik ég, majd for­dítva. Egy darabig nézem a hunyósdit, legszívesebben rá­juk szólnék: Fejezzék be a hü- lyéskedést! Nektek most van a munkaidőtök, tessék rende­sen dolgozni! Persze tudom, a l'utkározó elektronoknak úgysem hasz­nálna a szó. hiszen az embe­reknek se mindig használ. Eldobható a csomagolás Gömböcskékből poharak A kocséri Petőfi Tsz fröccs­öntő üzemének az élelmiszer- ipar jóformán minden ágával van kereskedelmi kapcsolata, ahol az eldobható csomagoló­anyagba kerül a termék. Mos­tanában a vendéglátóegysé­gekkel, a baromfi-feldolgozó vállalatokkal és a tejiparral bonyolítják a legnagyobb for- ' ilmat. A minap meglátogat- 'c a pohár- és tégelykészi- . két. Csutár Gabriella, a (Varga Irén felvételei) Nestal gép kezelője (bal ol­dali kép), ott jártunkkor ép­pen poli-propil gömböcskékkel lakatta jól a masináját. Né­hány pillanat múlva hófehér tégelytetőik potyogtak ki a cso­magolok asztalára. Jobb olda­li felvételünkön Tóth Tibörné fóliával bélelt kartonokba rakja a készárut. Az Oroshá­zi Baromfifeldolgozó Válla­latnak szállítják. . Azok is mindig, annyit játsza­doztak. lazítottak munkaidő ben. mígnem kiürült az állam­kassza. Most aztán büntetésből fizetik a személyi adót. Ahogy idáig jutok a gondo­latokkal, egyszerre elalszik mind a két lámpa, majd hir­telen és egyszerre kigyullad­nak. A lépcsőházban megbo­londult a kapcsolószekrény is. Izeg-mozog, dübörög, mintha le akarna lépni a falról. A vészvilágítás vörösen izzik. Ennek már fele sem tréfa, lá­zadnak az elektronok. Megyek a telefonhoz és tár­csázom a Démász ügyeletét. A válasz megijeszt. A dolog nem rájuk tartozik, az ügyeletesek nem nyúlnak a belső hálózat­hoz. Kérlelem az ügyeletest, segítsen, ö bizony tehetetlen. Hívjak villanyszerelőt, vagy szóljak a főnöknek. Az éj kellős közepén honnan vegyek egy villanyszerelőt? El se merek indulni keresésére, mi lesz, ha rövidzárlat kelet­kezik? Még a lakás is leéghet. Az udvaron már teljes a sö­tétség. -a kapcsolószekrény pe­dig dübörög. Elszántan tárcsázom a fő­nök telefonszámát. Csináljon ő valamit ezzel a megveszett hálózattal. Mire ideért, fény már nem volt a házban. A főnök szemrevételezte a hely­zetet. meghallgatta a dübörgő kapcsolószekrényt, majd elin­dult szerelőt keresni. Nagy­sokára meg is jött a szakem­ber. de segíteni ő sem tudott. Igaz megtudtuk tőle. hogy va­lahol a közelben trafót javí­tottak. és emiatt elszökött in­nen egy fázis. Ki hozza vissza? A főnök jóvoltából végre egy másik villanyszerelő is előkerült va­lahonnan, aki némi szöszmö- tölés után csendre bírta a za- jongó kapcsolószekrényt. Kí­gyóit szobámban a fény. Be­csuktam a félbehagyott köny­vet. már nem érdekelt. Elnyo­mott az álom. Ny. I. ílem az erdélyieknek, hanem városi célra Segélykoncert után hullámverés Azzal minden — jelen volt — körösi egyetérthet, az utóbbi idők egyik legnagyobb tömeget vonzó rendezvé­nye a november 14-i, a református templomban meg­tartott jótékonysági koncert volt. Az az esemény, ame­lyet lapunkban is városi segélyalap létrehozására kife­jezéssel hirdettünk — a mintegy ötezer szórólappal együtt —, s amelyen egyetlen kivétellel Erdélyből me­nekült művészek vettek részt, erdélyi írok, művészek írásait, müveit előadva. dúltak szerkesztőségünkhöz azok, akik szerint nem meg­felelő tájékoztatás, majd elfo­gadhatatlan szubjektivitás okozott zavarokat az egyéb­iránt nemes célú est körül. Nem segítette a helyzet ol­dását, hogy a helyi Vöröske­reszt-szervezet minden más ülésére meghívták lapunkat, az elosztó gyűlésre nem. A nyilvánosság azonban Nagy­kőrösön is nagy hagyomá­nyokkal bír már. Végül — a vöröskeresztes titkárral ellentétben — mi megkérdeztük a negyedik er­délyi menekült család munka­társait, vajon szerintük ho­gyan dolgoznak. Ugyanis sze­rintünk ez is szempont lehet az elosztásnál. A házaspár munkatársai, közvetlen főnöke szerint becsülettel, nagy szak­tudással dolgoznak, könnyel­mű életmódra egyetlen jel sem mutat. Nevüket — sze­mélyiségi jogaik védelmében — nem tesszük közzé. Anyakönyvi hírek lagi Sándorné Ronkó Mária (Kecskeméti u. 7.); Szabó Fe­renc (Hungária u. 1.); Sziko- ra László (Gyimesi u. 7.); Tö- röcsik Mihály (Bokros dűlő 98.); Nagy Ferencné Tapol- csányi Julianna (Toldi u. 9.); Szarvas Mihályné Balázs Esz­ter (Arany J. u. 27.). Színházi előadás December 28-án a kecske­méti Katona -József Színház­ban, este 7 órakor: Csárdáski­rálynő. Latabár Kálmán-bér- let. AMIKOR új lakó költözik a lépcsőházunkba, első dolgom az, hogy a gyerekekkel barát­ságot kössek. így tettem akkor is, amikor felépült otthonunK, ez a nagy épület, amelyben mindannyian újak voltunk. Minden gyerekkel szót értet­tem, csak két kis testvénei, Marikától és Jóskával nem boldogultam. Vadócok voltak, szerettek bosszúságot okozni másoknak. Megtudtam róluk, hogy örökbe fogadott gyerekek, in­tézetből kerültek a szülőkhöz. Szüleik válófélben voltak, az anya is erős alkoholista volt. Elhatároztam, megszelídítem a két kis ördögfiókát. Ha a lép­csőházban találkoztunk, min­dig rájuk köszöntem, előre en­gedtem őket az ajtón. Nemso­kára már ők köszöntek előre: nagy haladás volt. Valahogy megéreztem. hogy a két gyerek közt nincs rend­ben valami. Főlee a kislányon láttam a szomorúságot, mint­ha sokat sírt volna. Múltak az évek. felső tago­zatosok lettek. A többi szom­széd gyerek már régen bejára­tos volt hozzám matekkorn;- petálásra, vagy más tantárgy­ból segítséget kérni. No és játszani. Marikáék is be-bele- selkedték, jöttek volna, de nem mertek. A tanév kezdtekor éppen a tankönyveket cipeltem haza a ház gyerekeinek, amikor ösz- szefutottam Marikáék anyjá­val. Tőle is kérdeztem, meg­vannak-e már a tankönyvek, Boldogok-e az 5 gyerekei? Elmélkedő múltidézés mert szívesen elhozom nekik is. örömmel vette az ajánlatot, mivel fáradt volt, egész nap dolgozott. Amikor elvittem hozzájuk a könyveket, az anya megkért, ha van kedvem hozzá, segítsek a tanulásban az ő gyerekeinek is. Semmi akadálya. Attól fog­va ők is bejártak hozzám, a kis vadócok szép lassan kezd­tek felengedni. Szomorú gye­reksors tárult elém. Marika sorsa, öt meg kellett tanítani nevetni, afféle minden mind­egy világban élt. Kutattam ennek okát, de na­gyon óvatosan bántam kérdé­seimmel, nem akartam felzak­latni a gyereket. Egyszer aztán ő mondta el, hogy anv- ja nem szereti őt, csak Jóskát. Gyerekes féltékenységnek vél­tem a dolgot. — Miből gondolod ezt? A kislány nagysokára szólalt meg ismét. — Engem csak az apu sze­retett, soha nem engedett bán­tani, de ő elment innen lakni. — Édesanyád bánt téged? — Ha anyu sokat iszik, ak­kor bármit teszek, mindig megver. Régóta nem szól hoz­zám. — És Jóskát is bántja? — Öt nem, mert szereti. Jós­ka ha rosszat csinál, rám fogja vagy anyu azt mondja, bizto­san én biztattam rá. Nem akartam elhinni az egészet. Egy napon feltettem Jóskának is a kérdéseket, Ma­rika távollétében, s a válasz ugyanaz volt. Sőt, kiderült, Marika olykor nem kap otthon enni. Éhezik. Mindezt alapta­lan gyerekbeszédnek tartottam de a dolog persze továbbra :s izgatott. Egy napon leckeírás után kértem, meséljék el, náluk milyen egy vasárnapi ebéd. Megrökönypdtem. Marika valóban nem kap időnként'en- ni. Szombaton, vasárnap egy­általán nem eszik, esetleg a félrerakott uzsonnáját majszol­ja. Attól kezdve Marikát soha nem engedtem el vacsora nél­kül, de tpdtam. hogy ez nem megoldás. Felkerestem az anyát. Mindent letagadott. Ha így lenne is, megérdemelné — tette hozzá. — Lopott. — Mit? — Ennivalót. Kérés nélkül nyútt hozzá. — A helyében én is azt tet­tem volna •— vágtám oda neki mérgesen. Múltak a napok, közeledett a karácsony. Sikerült elérnem, hogy az asszony ismét áten­gedje hozzám Marikát, sőt mint megtudtam, el is beszél­getett már vele, és enni is adott neki. Boldog voltam. Nem kevésbé Marika, Elhatá­roztuk, hogy anyját meglep­jük valamivel. Jóska hetykén kijelentette, ő már meg is vette a maga ajándékát. Ma­rikának nem volt miből. — Nem baj, majd én segí­tek — mondtam neki. — Igen, de anyu megkérdezi majd, honnan vettem a pénzt, ha nem mondom meg, újra megver — pityérgett a gyerek. — Légy nyugodt, nem fogia megkérdezni. Üjra beszélni kellett tehát az anyával. Fel kellett készíte­ni az ajándékra. Kértem, örül­jön majd neki. A karácsony Marika otthonában is békésen múlt el. Kapott ő is ajándékot, úgy látszott tehát, minden rendbe jött náluk. A következő tanévben azon­ban nem jöttek hozzám. Csak titokban egy-két szóra. Az egyik testnevelési órán az osz­tálytársak fedezték fel Mari­kán a kék foltokat. Ö tagadta a v -ést, azt mondta, elesett. AZ IFJŰSÁGVÉDELMIS ta­nárnőt azonban nem tudta be­csapni. Azonnal intézkedett, még azon a napon elvitték Ma­rikát a Fóti Gyermekvárosba. Egy darabig leveleztünk, de valamiért megszakadt a kap­csolatunk. Annyit tudok es ik .róla, hogy szakmát tanult. Azóta már biztosan önálló le­het, férjhez mert, talán gye­rekei is vannak. Vajon milyen lehetett gyerekei karácsonya ? Szép és boldog? Nem tudha­tom, de ezt akarom hinni. Nyitrai Ilona WHJP0RTHIREK Kecskés bronzérmes! Tatabányán 24 egyesület 110 birkózója vett részt az or­szágos ifjúsági' szabadfogású egyéni bajnokságon. A Nk. Kgy. Kinizsi fiataljai dereka­san helytálltaik ezen. Az 50 ki­logrammosok csoportjában Kecskés Attila egész évi jó szereplésére tette fel a koro­nát: a nyolcfős mezőnyben 3 győzelem és 1 vereség után a harmadik helyen végzett, ami nemcsak eddigi legnagyobb sikere, de 4 olimpiai és 7 minősítési pontoct is szerzett vele. 54 kg-ban 11-en vetél­kedtek. Nagy Jánosnak rend­kívül kedvezőtlen volt a sor­solása és egyik veresége vi­tatható volt, végül ötödik lett. Ez 2 olimpiai és 5 minősíté­si pontot is jelent. Városunkban, a Toldi-torna- csarnokban rendezték Pest és Bács-Kiskun megyék közös serdülő kötöttfogású egyéni bajnokságát, pmely a mérsé­kelt érdeklődés miatt elég ha­mar befejeződött.' A. mieink helyezéséi a kö­vetkezőik voltak: 43 kg-ban: 2. Sárosi Csaba és 3. Törőcsik Pál. 47 kg-ban: 2. Madár Zol­tán. 51 kg-ban: 1. Balogh An­tal és 3. Benyik József. 55 kg-ban: 3. Kudri Zoltán. 60 kg-ban: 2. B. Deák Zsolt. 65 kg-ban: 3. Madár Csaba. 70 kg-ban: 1. Tóth Zoltán. 76 kg- ban: 2. Szeneid Lajos. A me­gyei válogatottak közötti ter­vezett barátságos csapatmér­kőzés a vártnál kisebb érdek­lődés mia/tt elmaradt. S. Z. MEGHÍVÁS Január 27—28-ra meghív­ták a Nk. Kgy. Kinizsi lab­darúgó-utánpótlását Tápió- szelére, a Kohász Kupa elne­vezésű jfiúsági és serdülő te­remtornára. ahol neves klu­bok fiataljaival is megmér­kőznek majd. SZERDAI MŰSOR Teke. Temetőhegyi tekepá­lya, 17.30: PVCSV B—Rend­őrség, városi Téli Kupa csa­patmérkőzés. Hálás szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik szeretett férjem, édesapánk. nagyapa, Bánfi Sándor temetésén 'megje­lentek. sírjára koszorút, virágot helyeztek, vagy táviratban fejez­ték ki részvétüket. Gyászoló fe­lesége és családja. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Feliér hiző eladő. Nagykőrös, Ádám László u. 30. szám alatt. __________________ C saládi ház eladő. Nagykőrös VII., Eöt­vös K. u. 20. alatt, ér­deklődni: délután. Gyopár u. 36. szám alatti ház eladő. Ér­deklődni: Nagykőrös X., Ménesi u. 1. Tehermentes OTP- öröklakás garázzsal Gát u. 2. fszt. 3. és építési telek viz- szenny vízbekötés­sel eladó. Érd.: 50- 823-as telefonon. Sürgősen eladó 1 1/2 szobás OTP-örökla- kás, azonnal beköltöz­hetően. Készpénz plusz OTP, Érd.: Nagykőrös, Kecske­méti u. 7/C. III. em. 12. este 6 óra után. A Nagykőrösi Építő­ipar) Kisszövetkezet felvesz kőműves szakmunkásokat. Je­lentkezni tehet: Nagy­kőrös Örkényi u. Í3 szám alatti telephe­lyen Kertes családi ház el­adó. Nagykőrös II., Csipvári u. 43/A. Ér­deklődni : 41/A. alatt délután 3-tól. ________ E ladó a Nagykőrös, Zsemberi Gy. út 2. IV. em. 14. szám alatti 72 négyzetméter alapte­rületű állami lakás. A lakás vételára 820 000 Ft. Érdeklődni: Vá­rosgazdálkodási Válla­lat, Nagykőrös. Men- tovlch u. 12. ________ E ladó 1 Dlusz két fél­szobás, étkezős OTP- öröklakás. Ceglédi u 20. IV. 84. Értesítem az utazókö­zönséget, hogy az 50- 021-es telefonon taxi­rendelést állandóan felveszek. B. ú. é. k. I Bánki Imre, Almos u. 12. sz. Sürgősen eladó 2 szo­bás házrész, azonnal beköltözhetően, Nagy_- kőrös. Arany János ut­ca 24. szám alatt. Ér­deklődni: Nagykőrös VII.. Sallaj u. 5. szám alatt. Tel.: 51-362. Eladó Nagykőrös Szurdok dűlőben 600 négyszögöles telek, 30 db gyümölcsfával, kis szerszámosépülettel. Viz. villany van. Érd.; Nagykőrös, Kecske­méti u. 47. Tel.: 51­143.___________________ Beköltözhető 3 szobás családi ház eladó. Ér­deklődni: Szolnoki ú. 7L 16 óra után. így aztán nem csoda, hogy az est után — amelyen a he­lyi református lelkész, Fodor Ferenc megnyitója után Vékás Domokos, erdélyi származású volt kolozsvári magyar főkon- zül mondott beszédet, s ame­lyen eljátszották, elénekelték a székely himnuszt is — a vá­rosban az a vélekedés terjedt el, hogy az est bevételéből az Erdélyből menekült s Nagy­kőrösön letelepedett családok kapnak segélyt. Annál rosszabbul esett, hogy elterjedt — elterjedhe­tett — a pletyka, miszerint az est jelentős bevételéből kima­radt egy nagykőrösi erdélyi család, de kaptak belőle má­sok. Az emberek ezt igen sé­relmesnek találták, s a vörös­keresztes vezetőséget- kemény bírálatokkal illették, amelyek közül a legenyhébb is legke­vesebb szószegéssel vádolta a vezetőséget. Bodrogi Istvánná, a városi vöröskeresztes titkár vélemé­nye a következő: — Az est teljes bevétele 110 ezer 900 forint. Ebből 80 ezer forintot alapítványként a Bu­dapest Bank Rt. gondjaira bíztunk, tartósan lekötve, ezen összegnek tehát csak a kama­tait fogjuk a későbbiekben felhasználni. Sürgős esetekre gondolva 6800 forintot az OTP-ben helyeztünk el, s 17 ezer forintot pedig karácsonyi ajándékként 15 embernek jut­tattunk. — Ki ők? — Az volt az alapelv, hogy csak azok kapjanak, akik ta­nácsi segélyben nem részesül­nek. Közöttük három, Erdély­ből áttelepült házaspár van, s egy cigányasszony, aki egyedül neveli gyermekeit, köztük mozgássérült lányát. A többiek olyan nehéz körülmé­nyek között élő emberek, akikre aktíváink hívták fel a figyelmet. — Tehát a városunkban élő négy erdélyi családból csak hár.om kapott. A hírek szerint a vöröskeresztesek azt állítot­ták, hogy ez a házaspár a ta­nácsi pénzt — úgymond — el­mulatta. — Kérem, az elosztásról mindig a vöröskeresztes szer­vezet vezetősége határoz. Az ülésen valóban elhangzott ez az indok, s a vezetőség el is fogadta azt. — Tehát az állítást nem ellenőrizte? — Nyilván semmilyen mi- lőségben nem ellenőrizhettem a dolgot, nagy valószínűség­gel alapja volt a döntésnek. — A városi vezetőség to­vábbra is illetékesnek érzi magát a segélyek felhasználá­sának elbírálásában? — Objektiven, megnyugtató módon dönteni nehéz feladat. Ezért a közeljövőben olyan kuratórium felállítását tervez­zük, amely egyfelől képvisel­né a város társadalmát, más­felől még több emberismeret­tel, szélesebb látókörrel bírna. ★ „Ha a zenekar eljátssza -a szé­kely himnuszt is. akkor elvár­nánk, az est teljes bevétele legyen az erdélyi menekülte­ké.” Többé-kevésbé ezzel for­Házasságot kötött: Mokos István és Hende Katalin. Névadót tartott: Tóth Fe­renc és Pigler Zsuzsanna Csilla nevű gyermekének. Meghalt: Zódor Ferenc (Csíkvár dűlő 25.); Fercsi Fe­rencné Mester Mária (Szőlő u. 8.); Tamasóczki Mihályné Bot Julianna (Tas u. 6.); Ko­vács Balázsné Kis Margit (Bokros dűlő 10.); Olajos Fe­renc (Vadas u. 6.); Csutorás Andrásné Cziriák Ilona (Kos­suth L. u. 38.); Zatykó Jó­zsef (Salamon F. u. 2p.); Nagy Bálint (Tormás u. 9.); Frei Péter (Lázár V. u. 31.); Pál-

Next

/
Thumbnails
Contents