Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-28 / 308. szám
^íirtoii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 308. SZÄM 1988. DECEMBER 28.. SZERDA Minden, ami a lakosságot érinti... A politizálás nem lehet öncél „Ha időben nincs kenyér vagy nem működik a villany-, víz-, gázszolgáltatás, nem mondhatja egy vezető sem, hogy az nem tartozik a politikai problémák közé. Tudomásul kell végre venni, hogy minden olyan dolog vagy körülmény, ami a lakosságot érinti, az igenis politikai kérdés." Ez akár ars poeticának is felfogható, a lakóterületi párt- szervezetek, a pártbizottság hitvallásának. Az idézet abból a referátumból való, amely alapja volt a lakóterületi párt- bizottság legutóbbi ülése egyik napirendjének. A testület a lakóterületi pártszervezeteknek a városban betöltött helyét és szerepét vitatta meg, s újra csak megerősítette, hogy elsődleges céljának tekinti a lakosság véleményéit építési engedély egy telekre Ami a cikkből kimaradt A Váci Hírlap 1988. november 26-i, majd december 17-i száma is foglalkozott Verecz- kei Zoltán ingatlanának építési és kisajátítási ügyével. A cikkekből az olvasó nem kap pontos képet a probléma hátteréről, a két engedély kérdéséről. Ez ugyanis az érvényben lévő jogszabályok szerint a következőképpen lehetséges: A tulajdonos a városi tanács vb műszaki osztályától 1987. júliusában kért építési engedélyt állattartó épületre, a benyújtott tervek szerint 5 bokszos szarvasmarhatartó istállóra. Ezt az engedélyt meg is kapta. Ezt követően, mintegy fél év múlva, 1988 márciusában jelentkezett a CEMÜ beruházási irodája nálunk a tervezett szállítószalag előzetes terveivel. Tájékoztattuk őket, hogy az építmény nemcsak állami ingatlant, hanem nagyszámú magántulajdonost is érint, ezért minden további lépést megelőzően tájékoztassák terveikről az érintetteket. Ezt rövidesen meg is tették, 1988. március 23-án valameny- nyi ingatlantulajdonos jelenlétében tervismertetést tartottak. Vereczkeiék építési engedélyének kiadásakor még nem volt tudomásunk a tervezett agvagszállító pályáról fami a jelenlegi közúti szállításhoz kénest mindenképpen korszerűbb környezetkímélő megoldásnak tekinthető. Ha erről tudtunk volna, nyilvánvalóan felhívjuk Vereczkeiék figyelmét rá. * Szabályosan járt el a beruházó az engedélyezési eljárás során. A kötött nyomvonu- lú pálya a jogszabályok szerint vasúti építménynek minősül, ezért az engedélyt nem osztályunk, hanem a Pest Megyei Tanács V. B. közlekedési osztálya adta ki, mivel annak hatáskörébe tartozik. A területfelhasználási engedélyt mi adjuk ki, de ez nem jogosít a magántulajdonú ingatlan igénybevételére. Ilyen ingatlant az építő csak a kisajátítási eljárás befejeztével vehet igénybe, erre az építési engedély külön felhívja a figyelmet. A kisajátítási eljárás megindítását 1988. november 16-án kérte a CEMÜ beruházási irodája a tanács igazgatási osztályától. Az eljárás során mód nyílik Vereczkeiék minden jogos érdekének érvényesítésére, egyezség hiányában pedig bírósághoz kell fordulni. Amíg a kisajátítási eljárás jogerősen nem fejeződik be, a területen építési munka nem kezdődhet. Mindezekről szívesen tájékoztattam volna az újságírót is, ha megkeres. Vég Marianna osztályvezető nek figyelemmel kísérését, közvetítését. Amikor a testület a politizálás szükségességéről beszélt, akkor elsősorban a helyzet- feltárás és a valóságelemzés fontosságát emelte ki. Ezt szolgálja a folyamatos párbeszéd, a kapcsolatok szélesítésére való törekvés, az elhatározott nyíltság. A pártfeladatok is egy célt szolgálnak: javítani a lakosság életkörülményeit, életminőségét. A lakóterületi pártszervezetek nyíltan arra törekszenek — s ahhoz, hogy figyelemmel kisérjék, közvetítsék a lakosság véleményét, és ez alapján kezdeményezők legyenek élet- feltételei javításában ez elengedhetetlen —, hogy közéleti központjai legyenek körzetüknek. Ehhez személyi és tárgyi feltételek kellenek — esetenként csak a lehetőségek jobb kihasználása... Sokat számítana,, ha lennének klubok, ahova bármikor be lehetne ülni egy kis eszmecserére, de jó lenne, ha sikerülne elfogadtatni az utóbbi időben mór polgárjogot nyert fórumtaggyűléseket, a nyitott üléseket. Az alapszervezetek koordináló szerepet vállalnak a területfejlesztési kérdésekben, s az elhatározások szerint, ehhez igazítják napirendjeiket is. Tehát olyan témákat tűznek napirendre, amelyek az ott élőket foglalkoztatják. Azonban más a klub és a taggyűlés. Ez utóbbin a tagságnak minden esetben állást kell foglalnia, s konkrét feladatokat kell meghatároznia ahhoz, hogy hitele, tekintélye legyen a lakosság előtt. Mert, mint a referátumban is szerepel, ami a lakosságot érinti, az igenis politikai kérdés, s ha a lakóterületi pártszervezetek vállalni akarják az állampolgárok érdekeinek képviseletét, akkor határozniuk és cselekedniük kell. B. J. Miről olvasnának? Várjuk véleményüket így, az év végéhez közeledve mindenki számot vet: mi az, amit jövőre is hasonlóképpen tenne, s mi az, amit jobban. Mi, a Váci Ilirlap munkatársai, azon kívül, hogy igyekeztünk minél több információt sűríteni a rendelkezésünkre álló egy oldalba, arra törekedtünk, hogy olyan témákat érintsünk, amelyek minél több Vácott vagy a város környékén élő olvasónkat érdekelnek. Tudjuk, ez nem sikerülhet mindig maradéktalanul. Egyes esetekben azonban — ezt a hozzánk írt levelek nagy száma is tanúsíthatja — olyan pontokra tapintottunk, amelyek olvasóinkat véleményalkotásra ösztönözte. Sokan írnak nekünk, és ezt köszönjük! A jövőben is várjuk véleményeiket, de ezen felül külön megkérjük, tudassák, mi az amit az új évben is szívesen olvasnának lapunkban! Adjanak ötleteket, tippeket; melyek azok az eddig még érintetlen témák, témakörök, vagy akár konkrét esetek, melyek felháborodást vagy éppen elismerést váltottak ki környezetükben! (Talán nem kell külön kérni, hogy leveleiken jól olvashatóan tüntessék fel nevüket, lakcímüket. A miénk: Váci Hírlap szerkesztősége Vác, 2601. Pf. 32. Telefon: 10-095.) Januári előzetes Változatos műsorterv Kezdődik az új esztendő, a váci művelődési intézmények januári műsorterve folytatja az évad első felének hagyományait. Igyekszik változatosan, sokoldalúan kielégíteni az igényeket. A vidéki vendégszereplők közül először a veszprémi Petőfi Színház érkezik hozzánk. Pilinszky János Élőképek című egyfelvonásos színművét mutatják be. A Tizen Túliak Színháza József Attila-verse- ket hoz műsorában, zenei kísérettel. A Varázsfuvola a Harlekin Gyermekszínpad vendégjátéka. A könnyűzene kedvelőinek szól a hóvégi Beatrice-koncert. A művelődési központ januárban nem tervez új tárlatot, a hónap első felében megtekinthető még a Kedvenc mesém, mesehősöm című kiállítása, és megtekinthetők Révész Antal grafikusművész képei. A pedagógusklub a megalakulás 20. évének befejező szakaszához érkezett. Hajdú Sándor romániai utazásáról beszél, Varga József a Kenya és a Kilimandzsáró megmászását idézi fel képvetítéssel. A nők klubjában megemlékeznek a 100 éve született Tersánszky Józsi Jenőről, a kertbarátok körében új szőlő- és gyümölcs- fajtákat ismertetnek. A Harmónia klubban kozmetikaibőrgyógyászati tanácsadás lesz, a tagok számára budapesti társasutat terveznek az Országház megtekintésével. Színes program várja a fiatalokat. A Diáktanyán ismertető hangzik el a kábítószerek hatásáról, lesz szerelmi tanácsadó és rendhagyó irodalomóra. Divatbemutatót rendeznek a Váci Senior Kötöttárugyár modelljeiből. Minden kedden videóklub. A Hajós Alfréd Ű t törőházban nyílt Elmúltak a gyertyafényes, fenyőillatú napok, újból zaklatottá, sietőssé vált életünk s az ígéretek, hogy majd fölhívlak, rád nyitom az ajtót, meglátogatom — sorra, rendre ígéretek maradtak. Élnek közöttünk — nem is kevesen — olyanok, akikre hirtelen szakadt a köznapivá lett magány, a csönd, a mélázó fájdalom. Vácott csaknem kétszáz ilyen idős ember lakik s vegetál egyedül saját háztartásában. Számukra a magány nem átmeneti pszichés állapot, hanem — sajnos — végleges életforma. Évek, netán évtizedek óta élnek egyedül, végességben és korlátok között, lelki és fizikai fájdalmaktól meggyötörtén. Lehet, ez utóbbi szavak olvastán sokan fölkapják a fejüket: no, ez azért túlzás! Sajnos, nem túlzás, csak hát az egyedül élőknek van egy „nagyon jó” tulajdonságuk: nem panaszkodnak magányukra és tudják „ a régi bölcsességet, mely évezredek óta igaz: ha egyedül vagy, tevékenykedj és megszűnik magányod ... Mert az egyedüllétet csak az tudja elviselni, aki legyőzi a magányt. Munkával, elfoglaltsággal, alkotó tevékenységgel. A magányt nem az teszi ígéretek nélkül elviselhetetlenné, hogy úgy érzem, magányos vagyok és nincs, akivel megoszthatnám terheimet — sokkal inkább az a nyomasztó tudat, hogy nincs, akiknek a terhét elvállalhatnám, gondjait fölaprózhatnám. Hányszor, de hányszor találkozunk a város peremén csöndes hajléka felé baktató, cekkert cipelő és súlyos gondoktól görnyedő, magányos emberrel! Vagy a Du- na-parton padokra töppedt anyókákkal, öreg férfiakkal: elfáradt szemükkel lesik a sétány túlfelét, mert várnak valakit. Rokont. Fiút, lányt, unokát. Akárkit. És a rokon ném jön, mert ő is egyedül van; a fiú, meg a lány saját gondjaival perlekedik valahol a város másik felében. vagy Kosdon, Rádon, Verőcén, Zalaegerszegen, de lehet, itt él, a szomszéd faluban, és mégsem jön, mert időt és pénzt gyűjt, erőt talán a bécsi utazáshoz, nyári üdüléshez. Ülnek hát tovább az öregek és várnak. Hol maradt ki életükből a régi bölcselet: ha egyedül vagy, tevékenykedj ... ? Helyén van az. hiszen a valakire mindig várók nem tétlenek, csakhogy úgy érzik, már nincs mit tenniök. Nincs, akinek a terhét elvállalhatnám. Ezerszer letöröltem a port a kredencről, felmostam a konyhát — most kiballagok a hideg utcára, a tér sarkára és nézem a távolt. A múltat is, a messzi világot, meg a tőlem karnyújtásnyira lüktetőt. A közösséget, mely számomra az igazi szabadságot és a végtelenséget jelenti a nyomasztó egyedülléttel, a végességgel szemben. De miért csak szemlélői s nem aktív részesei környező világunknak az egyedül élők? Miért húzódnak be szívesen saját utcányi, udvamyi világuk zugába ? Mert — említettük föntebb — számukra az egyedüllét végleges életformává vált. Tavaly, öt éve, húsz esztendeje. Akkor és azóta, amikor megállt a házastárs, a szeretett férj, asszony szíve, utoljára lélegzett a jó rokon, elkísérte kedvesét a temetőbe; amikor elköltöztek és máshol alapítottan családot a gyerekek; amikor az a bizonyos családfa — azt az egy bizonyos ágacskát kivéve — porába omlott; amikor végleg elhi- degültek egymástól a testvérek. Az egyedüllét mint végleges életforma, már nem közvetíti az Ötestamentum szavait: nem jó az embernek egyedül lenni. Mi, a nem egyedül élők, a nem magányosok talán tehetünk valamit azért, hogy az elhagyatott életűek számára is világossá legyenek azok a bibliai, emberi szavak. Nyomjuk le olykor azt a rozsdás kapufcilincset, kopogjunk be az ajtón, üljünk autóba és hagyjuk magunk mögött azt a félme- gyényi, vagy sokesztendős távolságot. Ha mást nem, vigyük magunkkal terheinket — örömmel vállalja át azt az anyaszív. Fényképet az unokákról — ünneppé varázsoljuk azzal a nagyszülők szürke köznapjait. Vagy csak kérdezzük meg a magányos szomszédot; miben segíthetek? így talán, ha rövid időre is, nem érzik magukat többé egyedül az egyedül élők. S nemcsak szemlélői, de aktív részesei és alkotói lehetnének a mindnyájunkat körülvevő utcányi, vagy városnyi, országnyi világnak. Besze Imre szakköri napot tartanak, filmeket vetítenek és megrendezik az úttörőtitkárok összejövetelét. Külörabusz indul a Lenin úti székház elől Dobogókőre. Sportegyesületük egyesületi síversenyt rendez Dono- valyn és szánkótúrára viszi a pajtásokat, a Naszályra. A legkisebbeknek a művelődési központ rendez játszódélutánt, mesemozit s Madách-napot, a Tragédia költője születésének százhatvanötödik évfordulóján. Tizenkilenc filmibemutaitót, -felújítást ígér a Kultúr mozi vezetősége januárban. Néhány érdekesebb cím: Az utolsó csilliagharcos (amerikai sci-fi), A Beverly Hiis-i zsaru (amerikai krimi. Csillagpor (zenés angol film), Erőszakos rendőrök (olasz bűnügyi film), Sír az út előttem (magyar dokumentumé lm), A velencei nő (olasz szexkomédia), A tizenöt éves kapitány (szovjet kalandfilm) és A négy balkezes (francia filmvígjáték). Fapp Rezső Városról, üzemről és az üdülésről Az IpolyvidékI Erdők című üzemi újság legutóbbi számában egész oldalas városismertetőt találtunk Vácról. Szerzője Prókay Gyula, aki korábban váci lakos volt, s a város szeretete ma is érződik minden sorából. A bevezetőben megemlékezik a helytörténeti munkákról, majd dióhéjban, színesen leírja a Dunakanyar iparvárosának krónikáját a kőkorszaktól napjainkig. Befejezésként rövid erdészeti vonatkozású, Váccal kapcsolatos eseménysort mond el. Az 1945-ben Balassagyarmaton megalakult erdőigazgatóság 1946 szeptemberében költözött át Vácra. Először a Vörös házba, majd a Rádi úti székházba. Első neve MÁLLERD erdőigazgatóság volt, későbbi címzése: Váci Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat. Tizenöt évig Börzsönyi Erdőgazdaságként működött, s újabb átszervezések után a székhely ma Balassagyarmaton található, a régi váci erdőgazdaság székhaza napjainkban váci erdészet és erdőrendezőség. A Cementipar decemberi száma beszámolt a szakszervezeti intézőbizottság DCM-ben tartott üléséről, ahol Pintér Sándor gyárigazgató adott tájékoztatást a váci üzem gazdálkodásáról. Brellos Ferenc szb-titkár beszámolt az 1988. évi vállalati bel- és külföldi üdültetéseiről. 1269 cementipari dolgozó és családtagja üdült. P. R. A sor Résen láttam a szememnek ily kedves sort. Türelmesen álltak férfiak, nők, fiatalok, idősek, kicsit fáztak ugyan — lévén már tél a naptár szerint is , ám nem szidták az üzlet ajtaja mögött álló fiatal eladót, a kapu őrzőjét. A bolt tele volt, elfogytak a kosarak is. Aztán, amikor egy vevő távozott, a köpenyes fiatalember résnyire nyitotta az ajtót, hogy a következő vásárló beléphessen. A többiek, a kint rekedtek, zokszó nélkül vártak tovább. Kedvtelve nézegettem a várakozókat. Hiszen — két nappal karácsony előtt — az üz- le* bejáratánál könyvért álltak sorba.,. —- nos. Diákuralom a Sztáronban Vidám igazgatócsere Egy napra új igazgató került a Sztáron Sándor Gimnázium élére. Igaz, ezen a kedden o tanítás szünetelt, szokásos diáknapjukat tartották az iskola tanulói, tanárai. A régi hagyományokhoz hűen nagyarányú korteskedéssel választották meg a hat negyedik osztály jelöltjéből a C-s Manninger Marcelt. Az előző évekhez képest sokkal színvonalasabb, nagyobb volt a „felhajtás”, egy-egy jelöltet hin- tóval vittek az iskolába, mások osztálytársai ingyen taxisként vitték a vasútállomásról a gimnáziumba a választókat. Dr. Kiss Péter igazgatóhelyettes, a régi hagyományokat felelevenítve megemlítette, hogy egyelőre keresik a választások legjobb formáját, a legértékesebb hagyományokat szeretnék átmenteni úgy, hogy a tanítás se szüneteljen hosszabb időre, és a gyerekeknek is több idejük maradjon programjaik bemutatására. Az idén már — az előző héten — három napot szántak a korteshadjáratra, így naponta két osztály mutathatta be leendő igazgatóját. Az igazgatóhelyettes örömmel újságolta, hogy a gyerekek nagy lelkesedéssel, jó hangulatban végezték közösségi munkájukat, a tanárok az idei esztendőben már nem vettek részt az előkészítésben. Az iskola falaira kiragasztott plakátok a tanulók rendkívüli találékonyságáról, szellemességéről árulkodnak. A diáknap programját végül is a győztes negyedik C-s, Piroska István osztálya állította össze. Maga az esemény a szokásos diákigazgató-beiktatással kezdődött. A délelőtti programban a tanulók különböző ügyességi és társas versenyeken mérhették össze erejüket. A fénypontot talán a diákválogatott—Váci Izzó MTE kispályás labdarúgó-mérkőzés jelentette. Az NB I-es csapat képviselői egy „vendégmunkással”, az Újpesten játszó, de volt váci sztáronos Kovács Ervinnel kiegészülve szívesen tettek eleget a meghívásnak. Délután folytatódtak a vetélkedők, majd este diszkóval fejezték be a mozgalmas napot az iskola tanulói. A diáknap alkalmából végre megszületett az első Sztáron diákújság, melyben a tanulók elhelyezték első írásaikat. Rózsa Sándor igazgató- helyettes reményét fejezte ki, hogy a későbbiekben jó folytatása lesz az iskolai sajtóorgánumnak. Azt hiszem, az idei diáknap felülmúlta az eddigi, jó néhány év hasonló „tanításmentes” napját. Szellemességében, jó hangulatában mindenképpen sikert aratott az iskola vendégeinek körében is. Nem is beszélve a Csomó József osztálya által létrehozott angol teaházról, ahol a kedves kiszolgálás mellett tanár és diák megtalálta a kellemes beszélgetésre alkalmas helyet, akár órákon keresztül elüldögélhetett egy-egy tea vagy aprósütemény mellett. Széles Tamás Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 28-án délután fél 4 órakor a Hupikék törpikék és Törpicur című belga rajzfilmet vetítik. — Este fél 6 és fél 8 órakor kiemelt helyáron játsszák A három amigo című amerikai filmvígjátékot. Videoprogram (az épület kamaratermében): 17 és 19 órakor a Segítség, felszarvaztak! című olasz filmbohózat a minimozi műsora. Szereplők: Barbara Bouchet, Lino Banfi és Aida Chelli. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
