Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

^íirtoii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 308. SZÄM 1988. DECEMBER 28.. SZERDA Minden, ami a lakosságot érinti... A politizálás nem lehet öncél „Ha időben nincs kenyér vagy nem működik a vil­lany-, víz-, gázszolgáltatás, nem mondhatja egy ve­zető sem, hogy az nem tartozik a politikai problémák közé. Tudomásul kell végre venni, hogy minden olyan dolog vagy körülmény, ami a lakosságot érinti, az igen­is politikai kérdés." Ez akár ars poeticának is felfogható, a lakóterületi párt- szervezetek, a pártbizottság hitvallásának. Az idézet abból a referátumból való, amely alapja volt a lakóterületi párt- bizottság legutóbbi ülése egyik napirendjének. A testü­let a lakóterületi pártszerve­zeteknek a városban betöltött helyét és szerepét vitatta meg, s újra csak megerősítette, hogy elsődleges céljának te­kinti a lakosság véleményé­it építési engedély egy telekre Ami a cikkből kimaradt A Váci Hírlap 1988. novem­ber 26-i, majd december 17-i száma is foglalkozott Verecz- kei Zoltán ingatlanának építé­si és kisajátítási ügyével. A cikkekből az olvasó nem kap pontos képet a probléma hát­teréről, a két engedély kérdé­séről. Ez ugyanis az érvényben lévő jogszabályok szerint a következőképpen lehetséges: A tulajdonos a városi tanács vb műszaki osztályától 1987. júliusában kért építési enge­délyt állattartó épületre, a benyújtott tervek szerint 5 bokszos szarvasmarhatartó is­tállóra. Ezt az engedélyt meg is kapta. Ezt követően, mintegy fél év múlva, 1988 márciusá­ban jelentkezett a CEMÜ be­ruházási irodája nálunk a tervezett szállítószalag előzetes terveivel. Tájékoztattuk őket, hogy az építmény nemcsak ál­lami ingatlant, hanem nagy­számú magántulajdonost is érint, ezért minden további lépést megelőzően tájékoztas­sák terveikről az érintetteket. Ezt rövidesen meg is tették, 1988. március 23-án valameny- nyi ingatlantulajdonos jelenlé­tében tervismertetést tartottak. Vereczkeiék építési engedé­lyének kiadásakor még nem volt tudomásunk a tervezett agvagszállító pályáról fami a jelenlegi közúti szállításhoz kénest mindenképpen korsze­rűbb környezetkímélő megol­dásnak tekinthető. Ha erről tudtunk volna, nyilvánvalóan felhívjuk Vereczkeiék figyel­mét rá. * Szabályosan járt el a beru­házó az engedélyezési eljá­rás során. A kötött nyomvonu- lú pálya a jogszabályok szerint vasúti építménynek minősül, ezért az engedélyt nem osztá­lyunk, hanem a Pest Megyei Tanács V. B. közlekedési osz­tálya adta ki, mivel annak hatáskörébe tartozik. A terü­letfelhasználási engedélyt mi adjuk ki, de ez nem jogosít a magántulajdonú ingatlan igénybevételére. Ilyen ingat­lant az építő csak a kisajátítási eljárás befejeztével vehet igénybe, erre az építési enge­dély külön felhívja a figyel­met. A kisajátítási eljárás meg­indítását 1988. november 16-án kérte a CEMÜ beruházási iro­dája a tanács igazgatási osz­tályától. Az eljárás során mód nyílik Vereczkeiék minden jo­gos érdekének érvényesítésére, egyezség hiányában pedig bí­rósághoz kell fordulni. Amíg a kisajátítási eljárás jogerősen nem fejeződik be, a területen építési munka nem kezdődhet. Mindezekről szívesen tájé­koztattam volna az újságírót is, ha megkeres. Vég Marianna osztályvezető nek figyelemmel kísérését, közvetítését. Amikor a testület a politi­zálás szükségességéről beszélt, akkor elsősorban a helyzet- feltárás és a valóságelemzés fontosságát emelte ki. Ezt szolgálja a folyamatos párbe­széd, a kapcsolatok szélesítésé­re való törekvés, az elhatá­rozott nyíltság. A pártfelada­tok is egy célt szolgálnak: ja­vítani a lakosság életkörülmé­nyeit, életminőségét. A lakóterületi pártszerveze­tek nyíltan arra törekszenek — s ahhoz, hogy figyelemmel kisérjék, közvetítsék a lakos­ság véleményét, és ez alapján kezdeményezők legyenek élet- feltételei javításában ez elen­gedhetetlen —, hogy közéleti központjai legyenek körzetük­nek. Ehhez személyi és tárgyi feltételek kellenek — eseten­ként csak a lehetőségek jobb kihasználása... Sokat számítana,, ha lenné­nek klubok, ahova bármikor be lehetne ülni egy kis esz­mecserére, de jó lenne, ha si­kerülne elfogadtatni az utóbbi időben mór polgárjogot nyert fórumtaggyűléseket, a nyitott üléseket. Az alapszervezetek koordináló szerepet vállalnak a területfejlesztési kérdések­ben, s az elhatározások sze­rint, ehhez igazítják napi­rendjeiket is. Tehát olyan té­mákat tűznek napirendre, amelyek az ott élőket foglal­koztatják. Azonban más a klub és a taggyűlés. Ez utóbbin a tag­ságnak minden esetben ál­lást kell foglalnia, s konkrét feladatokat kell meghatároz­nia ahhoz, hogy hitele, te­kintélye legyen a lakosság előtt. Mert, mint a referátum­ban is szerepel, ami a lakos­ságot érinti, az igenis politi­kai kérdés, s ha a lakóterüle­ti pártszervezetek vállalni akarják az állampolgárok ér­dekeinek képviseletét, akkor határozniuk és cselekedniük kell. B. J. Miről olvasnának? Várjuk véleményüket így, az év végéhez köze­ledve mindenki számot vet: mi az, amit jövőre is hasonlóképpen tenne, s mi az, amit jobban. Mi, a Vá­ci Ilirlap munkatársai, azon kívül, hogy igyekez­tünk minél több informá­ciót sűríteni a rendelkezé­sünkre álló egy oldalba, arra törekedtünk, hogy olyan témákat érintsünk, amelyek minél több Vá­cott vagy a város környé­kén élő olvasónkat érde­kelnek. Tudjuk, ez nem si­kerülhet mindig maradék­talanul. Egyes esetekben azonban — ezt a hozzánk írt levelek nagy száma is tanúsíthatja — olyan pon­tokra tapintottunk, ame­lyek olvasóinkat véle­ményalkotásra ösztönözte. Sokan írnak nekünk, és ezt köszönjük! A jövőben is várjuk véleményeiket, de ezen felül külön meg­kérjük, tudassák, mi az amit az új évben is szíve­sen olvasnának lapunk­ban! Adjanak ötleteket, tippeket; melyek azok az eddig még érintetlen té­mák, témakörök, vagy akár konkrét esetek, me­lyek felháborodást vagy éppen elismerést váltottak ki környezetükben! (Talán nem kell külön kérni, hogy leveleiken jól olvashatóan tüntessék fel nevüket, lakcímüket. A miénk: Váci Hírlap szer­kesztősége Vác, 2601. Pf. 32. Telefon: 10-095.) Januári előzetes Változatos műsorterv Kezdődik az új esztendő, a váci művelődési intézmények januári műsorterve folytatja az évad első felének hagyo­mányait. Igyekszik változato­san, sokoldalúan kielégíteni az igényeket. A vidéki vendégszereplők közül először a veszprémi Pe­tőfi Színház érkezik hozzánk. Pilinszky János Élőképek című egyfelvonásos színművét mutatják be. A Tizen Túliak Színháza József Attila-verse- ket hoz műsorában, zenei kí­sérettel. A Varázsfuvola a Harlekin Gyermekszínpad ven­dégjátéka. A könnyűzene ked­velőinek szól a hóvégi Beatrice-koncert. A művelő­dési központ januárban nem tervez új tárlatot, a hónap első felében megtekinthető még a Kedvenc mesém, mese­hősöm című kiállítása, és meg­tekinthetők Révész Antal gra­fikusművész képei. A pedagógusklub a megala­kulás 20. évének befejező sza­kaszához érkezett. Hajdú Sán­dor romániai utazásáról be­szél, Varga József a Kenya és a Kilimandzsáró megmászását idézi fel képvetítéssel. A nők klubjában megemlékeznek a 100 éve született Tersánszky Józsi Jenőről, a kertbarátok körében új szőlő- és gyümölcs- fajtákat ismertetnek. A Har­mónia klubban kozmetikai­bőrgyógyászati tanácsadás lesz, a tagok számára budapesti társasutat terveznek az Or­szágház megtekintésével. Színes program várja a fia­talokat. A Diáktanyán ismer­tető hangzik el a kábítószerek hatásáról, lesz szerelmi ta­nácsadó és rendhagyó iroda­lomóra. Divatbemutatót ren­deznek a Váci Senior Kötött­árugyár modelljeiből. Minden kedden videóklub. A Hajós Alfréd Ű t törőházban nyílt Elmúltak a gyertyafényes, fenyőillatú napok, újból zaklatottá, sietőssé vált éle­tünk s az ígéretek, hogy majd fölhívlak, rád nyitom az ajtót, meglátogatom — sorra, rendre ígéretek ma­radtak. Élnek közöttünk — nem is kevesen — olyanok, akikre hirtelen szakadt a köznapivá lett magány, a csönd, a mélázó fájdalom. Vácott csaknem kétszáz ilyen idős ember lakik s vegetál egyedül saját ház­tartásában. Számukra a ma­gány nem átmeneti pszichés állapot, hanem — sajnos — végleges életforma. Évek, netán évtizedek óta élnek egyedül, végességben és korlátok között, lelki és fi­zikai fájdalmaktól meggyö­történ. Lehet, ez utóbbi szavak olvastán sokan fölkapják a fejüket: no, ez azért túlzás! Sajnos, nem túlzás, csak hát az egyedül élőknek van egy „nagyon jó” tulajdonságuk: nem panaszkodnak magá­nyukra és tudják „ a régi bölcsességet, mely évezre­dek óta igaz: ha egyedül vagy, tevékenykedj és meg­szűnik magányod ... Mert az egyedüllétet csak az tud­ja elviselni, aki legyőzi a magányt. Munkával, elfog­laltsággal, alkotó tevékeny­séggel. A magányt nem az teszi ígéretek nélkül elviselhetetlenné, hogy úgy érzem, magányos vagyok és nincs, akivel megoszthat­nám terheimet — sokkal inkább az a nyomasztó tu­dat, hogy nincs, akiknek a terhét elvállalhatnám, gondjait fölaprózhatnám. Hányszor, de hányszor ta­lálkozunk a város peremén csöndes hajléka felé baktató, cekkert cipelő és súlyos gondoktól görnyedő, magá­nyos emberrel! Vagy a Du- na-parton padokra töppedt anyókákkal, öreg férfiak­kal: elfáradt szemükkel le­sik a sétány túlfelét, mert várnak valakit. Rokont. Fiút, lányt, uno­kát. Akárkit. És a rokon ném jön, mert ő is egyedül van; a fiú, meg a lány sa­ját gondjaival perlekedik valahol a város másik felé­ben. vagy Kosdon, Rádon, Verőcén, Zalaegerszegen, de lehet, itt él, a szomszéd fa­luban, és mégsem jön, mert időt és pénzt gyűjt, erőt talán a bécsi utazáshoz, nyári üdüléshez. Ülnek hát tovább az öre­gek és várnak. Hol maradt ki életükből a régi bölcse­let: ha egyedül vagy, tevé­kenykedj ... ? Helyén van az. hiszen a valakire min­dig várók nem tétlenek, csakhogy úgy érzik, már nincs mit tenniök. Nincs, akinek a terhét elvállalhat­nám. Ezerszer letöröltem a port a kredencről, felmos­tam a konyhát — most ki­ballagok a hideg utcára, a tér sarkára és nézem a tá­volt. A múltat is, a messzi világot, meg a tőlem kar­nyújtásnyira lüktetőt. A kö­zösséget, mely számomra az igazi szabadságot és a vég­telenséget jelenti a nyo­masztó egyedülléttel, a vé­gességgel szemben. De miért csak szemlélői s nem aktív részesei kör­nyező világunknak az egye­dül élők? Miért húzódnak be szívesen saját utcányi, udvamyi világuk zugába ? Mert — említettük föntebb — számukra az egyedüllét végleges életformává vált. Tavaly, öt éve, húsz esz­tendeje. Akkor és azóta, amikor megállt a házastárs, a szeretett férj, asszony szí­ve, utoljára lélegzett a jó rokon, elkísérte kedvesét a temetőbe; amikor elköltöz­tek és máshol alapítottan családot a gyerekek; ami­kor az a bizonyos családfa — azt az egy bizonyos ágacskát kivéve — porába omlott; amikor végleg elhi- degültek egymástól a test­vérek. Az egyedüllét mint vég­leges életforma, már nem közvetíti az Ötestamentum szavait: nem jó az ember­nek egyedül lenni. Mi, a nem egyedül élők, a nem magányosok talán tehetünk valamit azért, hogy az elhagyatott életűek számára is világossá legye­nek azok a bibliai, emberi szavak. Nyomjuk le olykor azt a rozsdás kapufcilincset, kopogjunk be az ajtón, ül­jünk autóba és hagyjuk ma­gunk mögött azt a félme- gyényi, vagy sokesztendős távolságot. Ha mást nem, vigyük magunkkal terheinket — örömmel vállalja át azt az anyaszív. Fényképet az unokákról — ünneppé va­rázsoljuk azzal a nagyszü­lők szürke köznapjait. Vagy csak kérdezzük meg a ma­gányos szomszédot; miben segíthetek? így talán, ha rövid időre is, nem érzik magukat töb­bé egyedül az egyedül élők. S nemcsak szemlélői, de aktív részesei és alkotói le­hetnének a mindnyájunkat körülvevő utcányi, vagy városnyi, országnyi világ­nak. Besze Imre szakköri napot tartanak, fil­meket vetítenek és megrende­zik az úttörőtitkárok össze­jövetelét. Külörabusz indul a Lenin úti székház elől Dobo­gókőre. Sportegyesületük egye­sületi síversenyt rendez Dono- valyn és szánkótúrára viszi a pajtásokat, a Naszályra. A legkisebbeknek a művelődési központ rendez játszódélutánt, mesemozit s Madách-napot, a Tragédia költője születésének százhatvanötödik évforduló­ján. Tizenkilenc filmibemutaitót, -felújítást ígér a Kultúr mozi vezetősége januárban. Néhány érdekesebb cím: Az utolsó csilliagharcos (amerikai sci-fi), A Beverly Hiis-i zsaru (ame­rikai krimi. Csillagpor (zenés angol film), Erőszakos rend­őrök (olasz bűnügyi film), Sír az út előttem (magyar doku­mentumé lm), A velencei nő (olasz szexkomédia), A tizenöt éves kapitány (szovjet kaland­film) és A négy balkezes (fran­cia filmvígjáték). Fapp Rezső Városról, üzemről és az üdülésről Az IpolyvidékI Erdők című üzemi újság legutóbbi szá­mában egész oldalas város­ismertetőt találtunk Vácról. Szerzője Prókay Gyula, aki korábban váci lakos volt, s a város szeretete ma is érződik minden sorából. A bevezető­ben megemlékezik a helytörté­neti munkákról, majd dióhéj­ban, színesen leírja a Duna­kanyar iparvárosának króni­káját a kőkorszaktól napjain­kig. Befejezésként rövid erdé­szeti vonatkozású, Váccal kap­csolatos eseménysort mond el. Az 1945-ben Balassagyarmaton megalakult erdőigazgatóság 1946 szeptemberében költözött át Vácra. Először a Vörös ház­ba, majd a Rádi úti székház­ba. Első neve MÁLLERD er­dőigazgatóság volt, későbbi címzése: Váci Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat. Tizenöt évig Börzsönyi Erdőgazdaságként működött, s újabb átszervezé­sek után a székhely ma Balas­sagyarmaton található, a régi váci erdőgazdaság székhaza napjainkban váci erdészet és erdőrendezőség. A Cementipar decemberi száma beszámolt a szakszerve­zeti intézőbizottság DCM-ben tartott üléséről, ahol Pintér Sándor gyárigazgató adott tá­jékoztatást a váci üzem gaz­dálkodásáról. Brellos Ferenc szb-titkár beszámolt az 1988. évi vállalati bel- és külföldi üdültetéseiről. 1269 cementipa­ri dolgozó és családtagja üdült. P. R. A sor Résen láttam a szememnek ily kedves sort. Türelmesen álltak férfiak, nők, fiatalok, idősek, kicsit fáztak ugyan — lévén már tél a naptár szerint is , ám nem szidták az üzlet aj­taja mögött álló fiatal eladót, a kapu őrzőjét. A bolt tele volt, elfogytak a kosarak is. Aztán, amikor egy vevő távozott, a köpe­nyes fiatalember résnyire nyitotta az ajtót, hogy a kö­vetkező vásárló beléphessen. A többiek, a kint rekedtek, zokszó nélkül vártak tovább. Kedvtelve nézegettem a vá­rakozókat. Hiszen — két nap­pal karácsony előtt — az üz- le* bejáratánál könyvért áll­tak sorba.,. —- nos. Diákuralom a Sztáronban Vidám igazgatócsere Egy napra új igazgató ke­rült a Sztáron Sándor Gimná­zium élére. Igaz, ezen a ked­den o tanítás szünetelt, szo­kásos diáknapjukat tartották az iskola tanulói, tanárai. A régi hagyományokhoz hűen nagyarányú korteskedéssel vá­lasztották meg a hat negye­dik osztály jelöltjéből a C-s Manninger Marcelt. Az előző évekhez képest sokkal színvo­nalasabb, nagyobb volt a „fel­hajtás”, egy-egy jelöltet hin- tóval vittek az iskolába, má­sok osztálytársai ingyen taxis­ként vitték a vasútállomásról a gimnáziumba a választókat. Dr. Kiss Péter igazgatóhe­lyettes, a régi hagyományo­kat felelevenítve megemlítet­te, hogy egyelőre keresik a választások legjobb formáját, a legértékesebb hagyományo­kat szeretnék átmenteni úgy, hogy a tanítás se szüneteljen hosszabb időre, és a gyere­keknek is több idejük marad­jon programjaik bemutatásá­ra. Az idén már — az előző héten — három napot szán­tak a korteshadjáratra, így naponta két osztály mutathatta be leendő igazgatóját. Az igaz­gatóhelyettes örömmel újsá­golta, hogy a gyerekek nagy lelkesedéssel, jó hangulatban végezték közösségi munkáju­kat, a tanárok az idei eszten­dőben már nem vettek részt az előkészítésben. Az iskola falaira kiragasztott plakátok a tanulók rendkívüli találé­konyságáról, szellemességéről árulkodnak. A diáknap prog­ramját végül is a győztes ne­gyedik C-s, Piroska István osztálya állította össze. Maga az esemény a szoká­sos diákigazgató-beiktatással kezdődött. A délelőtti prog­ramban a tanulók különböző ügyességi és társas versenye­ken mérhették össze erejüket. A fénypontot talán a diákvá­logatott—Váci Izzó MTE kis­pályás labdarúgó-mérkőzés je­lentette. Az NB I-es csapat képviselői egy „vendégmun­kással”, az Újpesten játszó, de volt váci sztáronos Kovács Ervinnel kiegészülve szívesen tettek eleget a meghívásnak. Délután folytatódtak a vetél­kedők, majd este diszkóval fe­jezték be a mozgalmas napot az iskola tanulói. A diáknap alkalmából vég­re megszületett az első Sztá­ron diákújság, melyben a ta­nulók elhelyezték első írásai­kat. Rózsa Sándor igazgató- helyettes reményét fejezte ki, hogy a későbbiekben jó foly­tatása lesz az iskolai sajtóor­gánumnak. Azt hiszem, az idei diáknap felülmúlta az eddigi, jó né­hány év hasonló „tanításmen­tes” napját. Szellemességében, jó hangulatában mindenkép­pen sikert aratott az iskola vendégeinek körében is. Nem is beszélve a Csomó József osztálya által létrehozott an­gol teaházról, ahol a kedves kiszolgálás mellett tanár és diák megtalálta a kellemes beszélgetésre alkalmas helyet, akár órákon keresztül elüldö­gélhetett egy-egy tea vagy ap­rósütemény mellett. Széles Tamás Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 28-án dél­után fél 4 órakor a Hupikék törpikék és Törpicur című bel­ga rajzfilmet vetítik. — Este fél 6 és fél 8 órakor kiemelt helyáron játsszák A három amigo című amerikai filmvíg­játékot. Videoprogram (az épület kamaratermében): 17 és 19 órakor a Segítség, felszarvaz­tak! című olasz filmbohózat a minimozi műsora. Szereplők: Barbara Bouchet, Lino Banfi és Aida Chelli. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents