Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

10 Titian 1988. DECEMBER 24., SZOMBAT !Arcképvázlat egy akadémikusról Vérbeli optimista tudós Máthé Imre Kossuth-díjas akadé­mikus hónapok óta az első ember, aki nem panaszkodik. Nem panasz­kodik a korára, pedig már megtehet­né. Mégiscsak 78 éves. De ki hinné el neki, amikor rendszeresen felsétál a Hármas határ-hegy re növényeket gyűjteni, s ha teheti, kóborol az or­szágban, hogy tovább gyarapítsa nö­vénygyűjteményét. Okkal hagyhatott volna benne nyomot, hogy az ellen- forradalom után minden komoly ok nélkül szüntették meg egyetemi taná­ri és rektori állását a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen. De mindeb­ből csak annyi emléket őriz. hogy a budakalászi Gyógynövénykutató in­tézetben is hamar magára talált, s tudományos munkatársból hamar fő- munkatárssá, majd tudományos osz- tályvezétővé avanzsált. Mint'kedves történetet adja elő azt is, hogy az ötvenes években sokéves kutatásá­nak eredményét, a szárazon is termő rizsmagvakat — lévén akkor ez a gabona hiánycikk — távollétében avatatlan kezek hurkává dolgozták fel. Elöljáróban ennyit egy született optimista tudós ember világlátásá­ról. , Kezdjük a történetet talán ott, hogy a fiatalember, akit Máthé Im­rének hívtak, hamarabb szerzett tu­dományos fokozatot, mint ahogy ke­zébe kapta tanári diplomáját, s dok­tori disszertációját 22 évesen summa cum laude fokozatban védte meg. — Hogyan jegyezte el magát a bo­tanikával? — Mint akármelyik gyerek. Gyűj­töttem a növényeket. Negyedikes gimnazista voltam, s tizennégy éve­sen már ötszáz herbáriumlapot őriz­gettem. Debrecen környéke, a Nyír­ség és a Hortobágy növényeit. Csak mellékesen jegyzem meg, e szenve­délyem máig sem hagyott alább, s tulajdonképpen gyermekkori kedv­telésemnek köszönhetem az egész életemet meghatározó kapcsolatomat a botanikával. Másodéves egyetemis­ta koromban Soó Rezső, a neves bo­tanikus, később akadémikus tudós­palántákat keresett, s megkérdezte hallgatóit, irányítása alatt ki mivel foglalkozna szívesen. Elhangzott jó néhány roppant tudományosan hang­zó ötlet, míg én csak akkor már kétezer lapos növénygyűjteménye­met mutattam be. Ügy látszik, ez elég meggyőzőnek mutatkozott, mert professzorom közvetlen tanítvá­nyává, majd munkatársává fogadott. — Professzor úr még nem volt har­mincéves, amikor Debrecenben egye­temi magántanárrá nevezték ki. Mai szemmel nézve ritka karrier. — Az egyetemen évekig dolgoz­tam demonstrátorként, díjtalan (az­az fizetés nélküli) gyakornokként, ta­nársegédként, később már fizetésért adjunktusként. Szereztem tehát ta­pasztalatokat a tanári pályáról is. Az egyetemi magántanári kinevezés végeredményben nem jött túl korán, bár amikor beadtam pályázatomat, professzorom tanácsára nem mertem leírni az életkoíomat. — Olvasóink többségének — ide szá­mítom jómagámat is — hiányosak a botanikai ismeretei. Elmondaná-e a tanár úr számunkra is érthető mó­don, mik azok a tudományos kérdé­sek, amelyek pályája során legin­kább foglalkoztatták. — Kezdettől érdekelt például, hogy honnpn származtatjuk a Ma­gyarországon honos növényeket. Te­hát, hogy a Kárpát-medencében ős­honosak vagy Eurázsiából, északról, mediterrán, esetleg szubmediterrán, Vagy éppen az óceáni éghajlat be­folyásolta területről eredeztethetők-e. Ez látszólag csupán elméleti kérdés, melynek a gyakorlat számára aligha van haszna. De ez irányú ismeretei­met később igencsak jól hasznosítot­tam, amikor gyógynövényekkel vagy é növények hatóanyag-tartalmával kapcsolatos kutatásokkal foglalkoz­tam. Növénygyűjtő szenvedélyemnek Sokfajta hasznát láttam pályám so­rán. Maga a tény, hogy ismerem a magyar flórát, mindig segítségemre .volt. Hasonlóan az is, hogy egyes tájegységek növénytakaróját magam is alaposan tanulmányoztam. Pályám során az oktatás, a tudo­mányos alapkutatás és a gyakorlati alkalmazás mindig egyenrangú je­lentőséggel bírt. Korábban már szó esett az ún. „száraz” rizsről. Ezzel kapcsolatban hosszú évekig folytat­tam kísérletet a mi klímánkban ön­tözés vagy árasztás nélkül termeszt­hető rizs előállítására, ez olyan mértékig sikerült, hogy termesztési kísérletek következhettek volna, ezt azonban az akkori elzárkózó gya­korlat nem tette lehetővé. Ez eset­ben a szerencse elpártolt tőlem. Annál nagyobb öröm számomra, hogy e mintegy 40 évvel •»zelőtti el­gondolásom, ugyan más kiindulási anyagokkal és más módszerrel, el­jutott termesztésben is kipróbált, árasztás nélküli, csak öntözéssel ter­meszthető rizsfajtához. Ügy gondo­Egy pálya állomásai Máthé Imre akadémikus 78 éves. Tanulmányait Debrecenben vé­gezte. Még egyetemi évei alatt, 22 éves korában doktorált bota­nikából summa cum laude foko­zattal. Tanári oklevelet 1934-ben szer­zett természetrajz—kémia szakon. 1940-ben a debreceni egyetem bölcsészettudományi karán a flo- risztikai növényföldrajz egyetemi magántanárává nevezték ki. 1942- ben a pallagi gazdasági akadémia tanára lett. 1946-tól az Agrártudo­mányi Egyetem debreceni nö­vénytani tanszékén, majd Buda­pesten, a mai gödöllői agráregye­tem elődjénél működik. 1950—51-ben, 1955—56-ban a GATE rektora, 1952-től a biológiai tudományok doktora, 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1957-től a Gyógynövénykutató Intézet (Budakalász) tudományos munkatársa, főmunkatársa, majd osztályvezetője, 1964-től az MTA Vácrátóti Bota­nikai Kutatóintézeté ben folytatja kutatásait. 1981-től nyugdíjas, de ma is az intézet tudományos ta­nácsadója. 1970-től az Akadémia rendes tagja. Munkásságáért 1955-ben Kos- suth-díjjal tüntették ki. ideje eltérő, s ma már a betakarítása ennek is, annak is géppel történik. — Professzor úr azonban nemcsak botanikával, hanem környezettannal, önkológtával Is foglalkozik. — Mint az eddigiekből talán kide­rült, elméleti és gyakorlati kérdések­kel foglalkozó kutató számára ez a két tudományterület aligha választ­ható el egymástól. A növény és környezete. A termőhely, az éghajlat, a talaj és növény képességeinek köl­csönhatása. Mindennek kiemelkedő jelentősége van, például az ENSZ Nemzetközi Biológiai Programjának megvalósítása során, amikor a tu­dósok és a mezőgazdasággal foglal­kozó gyakorlati szakemberek azt ku­tatták, hogyan szüntessék meg a földön az éhségterületeket, hogyan oldják meg a jövőben a sokasodó népesség élelmiszer-ellátását. Zó­lyomi Bálint akadémikus irányítá­sával Vácrátóton is folytak ilyen irá­nyú elméleti kutatások, ezeknek ma­gam is részese voltam. — ön egy másik nagy tudományos vállalkozásnak is részese. Szerkeszté­sében jelenik meg a Magyarország kultúrflőrája című tudományos kiad­ványsorozat. — Eddig háromszáz kutató, 70 lek­tor működött közre a 170 kiadványra tervezett monográfiában. A legjobb magyar botanikusok, gyakorlati szakemberek. Kiadványunk célja, hogy a szabadföldön termesztett mezőgazdasági és konyhakerti fajo­kat, az összes gyümölcsféléket, a termesztett gyógynövényeket és ipari felhasználású növényeket részlete­sen, sokoldalúan ismertesse. — Végezetül, professzor úr, enged­jen meg egy, a tudomány területéhez szorosan nem kapcsolódó kérdést. Igaz-e, hogy környezetünk oly mér­tékben szennyezett, mely már jövőn­ket, sorsunkat, életfeltételeinket fe­nyegeti? — Saját kutatásaim is bizonyítják, szegényedik a magyar flóra és ve­getáció is. Részt vettem néhány nemzetközi konferencián is, ahol ezeket a kérdéseket boncolgatták. Én mégis optimista vagyok. Azt hi­szem, az emberiség már megértette a veszélyt, s keresi a kiutat. A ku­tató tapasztalata pedig azt bizo­nyítja, hogy 'ninéS ! olyan feladat, amellyel az ember ne birkózhatna meg. Csulák András lom, hogy a gyakorlat számára is hasznot jelenthetnek azok a gyógy­növénytermesztési, hatóanyagkutatá­si kísérletek, amelyeket a Gyógynö­vénykutató Intézetben kezdtem eí, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Vácrátóti Botanikai Inté­zetében is folytattam. Lényegük, hogy néhány gyógynövény, például a kamilla esetében arra kerestem választ, hogy mi a különbség mond­juk, az Alföldön, a Magyar Közép- hegységben vagy a Dunántúlon ter­mett növények kémiai összetétele között. Kiderült, hogy a gyógyító tartalmú anyagok aránya különbö­zik. Temetővirágként, kis téli zöld­ként ismer a köznyelv egy másik gyógynövényt, melynek hatóanyagát például a Devincan nevű gyógyszer­ben hasznosítják. Erről a különböző kísérletek során az derült ki, hogy a vad növény a szántóföldi termesz­tésben ugyan nem érzi jól magát, ugyanakkor azonban hatóanyag-tar­talma ugrásszerűen növekszik. Az ilyen és hasonló eredményeket köz­vetlenül alkalmazhatja a gyakorlat, míg másoknak lehet, hogy nincs azonnali haszna. — Abból, amit elmondott, számomra úgy tűnik, a professzor úr Igen sokra értékeli a gyűjtőmunkát, a tudomá­nyos rendezést, a kísérletezést. — Mert anélkül aligha lehetséges tudományos megfigyelés. Vegyük a legegyszerűbb példát. Ha a legjobban termő, a legtöbb hatóanyagot tartal­mazó kamilla megtalálása a feladat, ismerni kell a hazai és a külföldi változatokat. Ezek magvait valami­kor valakinek be kell gyűjtenie Kis parcellákon elültetni, megvizs­gálni, hogy az egymást követő évek­ben miként változik az egyes egye- dek termőképessége, hatóanyagai Aprólékos, sziszifuszi munka. S ben­ne több a zsákutca, mint a valóságos, kézzelfogható eredmény,.^ — Ügy értsem, ilyen zsákutcába ön is betévedt néhányszor? — Ilyen példákat minden kutató sorolhat. Évtizedeken át számos ku­tató foglalkozott a magas fehérjetar­talmú szójanövény hazai gazdaságos termesztésének lehetőségeivel. Kí­sérleteimnek, megfigyeléseimnek egyik -eredményeként bebizonyoso­dott, hogy e növény kukoricával ül­tetve gazdaságosan termeszthető. Ezt a tudományosan igazolt megfigyelést a gyakorlat azonban meghaladta, hi­szen a szója és a kukorica tenyész­A várídorévek duplán számítanak Halálos száguldás Nyakában az egyetlen — értéket képviselő — líbiai emlék, a szeren­csebika aranyszarva. Különleges, szép darab. Ahhoz mégis kevés, hogy bárki is vállalja érte a szolgálatot tá­vol a hazájától, családjától egy ide­gen világban. Mert Líbia nemcsak földrajzi értelemben van távol. Igaz. a szerencselovagok általában ezt fi­gyelmen kívül hagyják ... A most 35 éves fiatalember legszí­vesebben elfelejtene mindent, ami az alig fél évig tartó, tragikus véget ért kiküldetés során történt vele. De ha máskor nem, hát reggelente, a tükör­be nézve újra és újra előjönnek az emlékek, farkasszemet néznek vele a tények. A 32 centiméteres kopo­nyatörés nyomát egy életen át viseli majd... Időről időre végighúzza ujját az aranyszarvacskán, aztán új történet­be kezd. Felelevenedik gyermekkora, az izgága, rosszcsont Gyuri alakja, a szülői ház. az iskolák, majd a kato­naság, ahol elkezdődött szakácskar­rierje. — Az angyalbőrben minden nap örökkévalóságnak tűnt — mondja. Ma. már mosolyognivaló emlék az egész. Lehet, hogy' egyszer majd a líbiai út is az lesz. Elém teszi a nagy halom fotót. A rossz minőségű ámátőrképekről ma­gabiztosan, egészségesen, vidáman kacsint vissza a 950 fős magyar ven­dégmunkáscsapat főszakácsa. Aztán, ahogy időrendben nézegetjük a fény­képeket, egyre vadabb jeleneteknek lehetünk tanúi. Testközelből vadá­szat a macskacápákra, éjszakázás az ókori romok alatt a sivatagban, ha­lálugrás a sziklás, sekély vizű öböl­ben — nagy kalandok, amelyek már előrevetítették a tragédia árnyékát. A sivatagi száguldásról azonban már nem készült fénykép. A halott­nak, aki a kocsit vezette, már nem kell. A két — súlyosan sérült, a bal­eset nyomait örökké viselő — túlélő pedig úgysem felejthet. — Mindenem megvolt itthon. Szép családom, házam, nyaralóm, pénzem, autóm. Csak éppen a bőrömbe nem fértem. Nem volt elég a jól menő nagymarosi ételbár, .másutt, másképp IS bizonyítani akartam. NO és Vök égv álmom. Egy Ford Sierra. De ez már csak álom marad — bár könnyén valósággá is válhatott volna. Roncsként hozták haza. öt hónapig nem mozgott az arca. — Akkoriban nem volt ember, aki irigyelt volna. Úgy éreztem, ha 31 éves koromban leírnak, akkor vége mindennek. Azt mondtam, ebbe nem szabad beletörődni. Üjra bizonyítani akartam. Kapóra jött a lehetőség: egy nemzetközi expedíció élelmezés- vezetőjeként Mongóliába hívtak. Ügy mentem felülvizsgálatra az orvoshoz, hogy a zsebemben már ott lapult a repülőjegy. Óriási erőpróba volt az az egy év. amit újra kint töltöttem. A család nélkül talán nem is ment volna. Mondja, azok szenvednek a legin­kább. akik egyedül vágnak neki a vi­lágnak. A vándorévek ugyanis csa­ládostul is duplán számítanak. Aki nem próbálta, talán nem is érti meg, miért hagyják ott sokan a lehetősé­get, miért adják fel olyan könnyen egy-két hónap után a harcot. Pedig elég csak néhány hétre elhagyni az otthont, hogy rájöjjön az ember, mennyire tudnak olyan apróságok hiányozni, mint a megszokott ízek,'a ha,zai szokások, a magyar szó. a sza­badságról és más, komoly dolgokról nem iS beszélve. Az az élet. amiről történetünk hő­se, Komándi György egy időre lemondott. Állítja, ha tehetné, egész életét másképp élné. Pedig a korábbiaknál vonzóbb lehetőségei is akadtak, jobb körülmények között dolgozhatott volna például Kubában, és hívták Szaúd-Arábiába is. Mégis maradt. — Elértem mindent, amit akartam. Ezután újra itthon akarok bizonyí­tani. A Szobi Áfész verőcemarosi étter­me, a Vén Duna jó alap erre. Ez év tavaszán, amikor a lepusztult helyi­séget bérbe vettem, sokan csak ne­vettek rajta. Azóta viszont lassacs­kán visszaszoktak a régi vendégek. És jönnek a külföldiek is. Maradt még lehetősége. Igaz, másképp, mint Líbiában, Mongóliá­ban. Legutóbb ugyanis a holland nagykövetség munkatársai vetették fel: nemcsak Csehszlovákiában, ná­luk is szerepelhetne szakácstudomá- nyával a hollandiai magyar napok keretében. Pato Zsuzsa „...a legtöbb ember ezért retteg tőle" Most szüli a rendet? Királyok, költők, népvezérek, bu­kottak és dicsőségesek ajkáról ezer évek óta röppen fel a szó: szabad­ság. Hamis hivatkozások, fájdal­mas kiáltozások, kusza vagy kris­tálytiszta filozófiai, politikai fejte­getések. érvelések kulcsszava. Óha­jok, remények, vágyakozások, hada­kozások, harcok, háborúk vezérlő csillaga. Forradalmak és ellenfor­radalmak zászlaja. Mártírok utolsó szava, kufárok kezében forgó vál­tópénz. S mi mindenféle még! Fo­galmak szentjei és utcalányai kö­zül való. amikor haza jött, azt írta nekem egy hosszú levélben, sok szép élmé­nye van, de már nincsen álma ...” Álmokba oldott, ölt szabadság? Va­lahol, egy hegyormon, márvány- tömbnyi monumentum, mely hol előbukkan, hol eltűnik a felhők mö­gül, mögött? S a hegy lábánál az embersorsnyi áhítozás, fel kellene jutni oda? Paulovics Anna: „Ma sok olyasmi van, amire az emberek azt mondják, na végre... Ezt is szabad, azt is lehet, már-már bár­mit szabad Csak éppen kellene egy belső iránytű ...” Negyvenhárom esztendeig tanított. Kik nőttek fel a keze alatt? Sokuk­ról tud, sokukról nem. Tiszta te­kintet a hófehér haj keretezte arc szempárjából. „Várom a kérdéseit.” Paulovics Anna. Pici ház a fóti Te­mesvári utcában. Az épület hat­van, tulajdonosa hetvenegy észtén-' dős Sokat láthattak: együtt és kü­lön. Hatvan esztendő alatt négy csa­lád kezén fordult meg a ház. Pau­lovics Anna mosolyog. „Lesz még ötödik tulajdonos is.” Bölcs a mo­soly. S megbocsátó lesz, amikor el­hangzik a kérdés: mi ma a sza­badság? „Kedves fiam (ugye, szólít­hatom így, erre áll rá a szám), ma­gának is más, nekem is más. Min­den ember másként éli meg a ma­ga szabadságát." Felaprítható a fogalom? Töpren­günk. Arról, hogy valójában sok­sok fogalom, a szabadság, a demok­rácia, az igazság, a jog és seregnyi más kinek-kinek morzsánként ke­rül a kezébe. „Fiatal asszony vol­tam 1945-ben. Két pici gyerekkel. Az uram tanár volt. Elvitték kato­nának. Semmit nem tudtam róla. Nekem akkor jött el a szabadság, amikor ő 1946-ban a fogságból haza­érkezett.” Történetek. „Volt. egy ta­nítványom. Élete nagy álma: egy­szer eljusson Indiába. Mérnök lett. megnősült, gyerekeket nevelt; az álom maradt Tavaly azután sike­rült a valóra váltása. Neki ez volt a szabadság beteljesülése. Csakhogy Citáltuk, citáljuk. Felirat lett be­lőle szánalmas szószékek díszítőié­ként. vezércikkeknek a címe, s vers­mondóversenyeknek a biztos pont­szerző költeménye. Levegőt! Igen, igen, József Attila. A verssor ott forgott és forog politikai divatok sztárjainak száján éppúgy, mint diá­kokén. kötelező ismeretként. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem ren­det!” Milyen szép, mennyire igaz, vonzó, pártos, proletáros. politikus, meggyőző: amit akarunk. Csak ép­pen ott van egy másik sor is Ugyanannak a versszaknak az ele­jén. „Az én vezérem bensőmből ve­zérel!" Amit bármilyen hatalom ne­hezen tolerál nak a bizonyos családnak a feje vigyorgott a képembe.” A volt elnöknek agrármérnöki diplomája van, nem okozott gondot az elhelyezkedés. A pénze sokkal több. Nyugodtabbak a napjai. Elé­gedett lehetne, de nem az. „Én úgy fogtam fel azt az esetet, hogy a sze­mélyes kudarcom. Azután rá kellett jönnöm, ugyan velem akartak ki­tolni, de a községgel tették. Három év, három elnök, ez a mérleg. Megrekedtek a megkezdett fejlesz­tések, a többi között a csatornamű­társulás. A mostani elnök nem itt lakik . ..” Az a família haragudott magára valamiért? „Gondolkoztam ezen sokat. Nem. nem és nem Sem­mi olyat nem tettem, amiért meg- orrolhattak volna. Azt hiszem, csu­pán fitogtatni akarták az erejüket. Ha ők egyszer összefognak .! De tudja, az bánt igazán, hogy a köz­ség nem mozdult előbbre, ugyan­akkor sok a marakodás, a veszeke­dés, a személyeskedés ...” Figyelmetlenség, ügyetlenség ál­dozata lett? Olyan választókerület­ben lépett fel tanácstagjelöltként 1985-ben. ahol egy nagy létszámú família, némi szervezkedéssel, ki- buktatta. A nagyközség megdöbbent Az elnököt nem választották meg tanácstagnak! A választójog: sza­badságfok Hirdetni vagy viselni a demokráciát nem ugyanaz. Sebet kapott? ötven felé haladva, egy ilyen sebbel könnyen elvérezhet az ember. „Nem seb volt ez. Pofon inkább Váratlan pofon. Ügy érez­tem, nem szolgáltam rá. Ment a munka, A lakosság értékelte Ami­kor híre ment, mi történt, sokan jöttek: nagyon sajnálják. Ez jól­esett. Az már kevésbé, amikor an­Viperamérgű csúfolódó, legendák százait felröptető fenegyerekek, szenzációs tehetségű drámaíró s még mennyi más: Bemard Shaw. Kevesen tudják hazánkban, hogy politikai gondolkodónak sem jelen­téktelen Az Elvek forradalmárok számára című munkájában például ezt írta: ,A szabadság felelősséget jelent: legtöbb ember ezért retteg tőle." Mintha ma nyoma sem len­ne ennek a rettegésnek. Sőt! Ré­gen volt annyi hangos harcosa a demokráciának a szabadságnak, mint éppen napjainkban. A részt vállalás felelőssége azonban úgy látszik, kevésbé kapós a hangos harcoskodásnál. Hónapokon át tartott a huzavona az idén Taksonyban, mert sem el­nöke, sem titkára nem volt a nagy­községi népfrontbizottságnak. Ne­vek, jelöltek, listák: kifogások, el­lenérvek. ódzkodások Csoportok. Az egyik: azt választunk, akit aka­runk. A másik: csak nem képzelik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents