Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
4 1988. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Hogy ne üres ceremónia legyen Iád fenyőfája alá nyugodtan elhelyezhetők. G. G.: A jelenlegi nagy ajándékvásárlás — úgy gondolom — valamikor jónak indult, de ma már kötelességszerű szokássá vált. Ha az ajándék szerény jel marad, amely a szeretet felelősségére is utal, tanító hatást gyakorol és emlékeztet a legnagyobb ajándék, ra is! De az ajándék mostanság a középpontba került... K. M.: A „Kit ünnepeltünk” helyébe a „Mit kapunk” kérdés lépett. Sajnos tárgyakat adunk magunk helyett, vagyis valamit, de magunk helyett. Egy gyermek nem tud valamit adni, csak önmagát. Azzal szerez örömet, hogy van. Ezt a személyességet kellene visszahozni a karácsonyba, s általában az ünnepeinkbe. L. Z.: Én magam is szeretek vásárolni, így az ajándékozás örömét magam is> átélem. Szerintem ez jó, persze ahogy látom, bővül és szűkül a választék, ezzel nehezedik az emberek dolga. Sok embernek még mindig a legolcsóbb a pénzen vett ajándék, ám az igazi meglepetéseket magunk is könnyen elkészíthetjük. Sz. L.j A karácsonyi szokások között feltétlenül megőrzendő az ajándékozás, nem annyira az ajándék anyagi értéke a fontos, hanem annak a ténye. A legkisebb ajándék is nagy érték! Magunkat adjuk, ne a tárgyainkat; szánjunk időt, figyelmet, türelmet, gyen. gédséget egymásra. Érdekeljen bennünket a másik ember is! V. S.: Sajnálatos, hogy az ajándékozás tárgyiassá vált, ma már túlzásba viszik az' emberek. Nehéz e ceremóniában a szeretetet megtalálni, Z. P.: Gyermekkorom ajándékai általában hasznos ajándékok voltak, a szüléink készítették, és azt kaptuk, amire szükségünk volt. A mostanában mutatkozó költekezési láz mögött versengés húzódik meg, egymás lekörözésének a szándéka, s nem kevés benne a kérkedés. Zs. Gy.: Minden ajándék egy áldozat, a karácsonynak ez a lényege, nem pedig a külsőségek. Minden karácsonyi ajándéknak kettős arcúnak kellene lenni. A karácsonyi csillag ragyogása nélkül az ajándékozás osak üres ceremónia, azt lélekkel kell megtölteni. Surányi Dezső Támogatás az iskolának Kevesebből többet A hátrányos helyzetű kisiskolások támogatására, a Mű- velődési Minisztérium által kiírt pályázat feltételeinek a szigetbecsei általános iskola sajnos megfelelt. A gyermekek több műszaikban és három helyen tanulnak, a napközi pedig megint más helyen volt. A Ráckevei Tanács három új tanterem építését tervezte, s ehhez hétmillió fprintot kértek a minisztériumtól. Annak ellenére, hogy éppen a felét, há- rommilllió-ötszázezret kaptak, elhatározták, hogy a tanterme- ken kívül még melegítőkonyhát és több célra, így tornateremnek is alkalmas helyiséget is építenek. A szigetbecsei Űj Élet Tsz társadalmi munkával, a ráckevei sportegyesület pedig százötvenezer forint értékű sportcikkel segítette az iskolát. Az építkezés összesen tizenkétmillióba került, a ráckevei Aranykalász Termelő- szövetkezet volt a kivitelező. G. G.: A karácsony számomra nem könnyebb napokat jelent, hanem a többletszolgálatból eredő boldog többletmunkát. Elsősorban elgondolkodást, elmélyedést jelent az ünnep, az ige megtestesülését, Elnyerni a teremtés igéjének üzenetét, örömét és továbbadni azt a híveknek, hogy bennük is a betlehemi pásztorok, a keleti bölcsek, Simeon és Anna élménye munkálkodjék. Számomra azt a lehetőséget is jelenti, hogy továbbadjam az örömet a gyermekeknek, vigyem a karácsony üzenetét a betegeknek, öregeknek és a gyászban búsulóknak. K. M.: A találkozás ünnepét! Annak a gyermeknek a születésnapját, akit mi, keresztények Isten fiának hiszünk és vallunk. A karácsony szóval is Jézusra gondolok, arra a személyre, aki emberré lett, hogy találkozzék velünk, veled és velem. Minden más szó, amit e nappal kapcsolatba hozhatunk, az a szeretet, a békesség, a jóság, az öröm. Karácsony a találkozástól kapja meg igazi értelmét, a megbocsátás lehetőségét is. L. Z.: Nekem az idén kétszer lesz karácsonyom, ugyanis novemberben feleségemmel Izraelben jártunk és eljutottunk Betlehembe, Názáretbe is. E napnak egészen más les2 a hangulata, mert a pásztorok, 'a bölcsek és a zarándokok után mi is láthattuk azt a helyet, ahol Jézus megszületett Sz. L.: A szeretet ünnepének nevezett karácsony elsősorbar Istennek irántunk megnyilvá nuló szeretetét jelenti. Vallom, hogy mindnyájan megváltásra szorulunk és Isten minden emberért küldte Jézus Krisztust a világra. Ö a kezdeményező. Amikor ezt megértettem, elfogadtam, hálás szeretet támadt a szívemben. Ebből fakadt bennem a szeretet harmadik íve: más szemmel néztem ezután az embereket, igazán szeretni kezdtem őket. V. S.: Nekünk karácsony nem számít ünnepnek, de a szeretet, a béke, a családi békesség nem idegen tőlem. A keresztény adventtel nagyjából egy időbe esik a chanuk- ka, az idén december 3-án volt. A hagyomány szerint a második templom építése idején egy mécsesben egy napra való olaj volt, mégis nyolc napig világított. Ezért nyolc egymás utáni napon eggyel több gyertya ég, s emlékezünk a rómaiak ellen sikeres háborút folytató Makkabeusokra is. Z. P.: A karácsony nekem a megajándékozottságot jelenti, minden embertársammal együtt, hisz nekem is önmagát adta az Isten Jézusban, lealacsonyította magát hozzám is, hogy magához emelhessen. De a jászolban fekvő csecsemő bölcsője fölé a golgotái kereszt magasodik, szenvedése már születésével kezdődik ... Mint családban élőnek, számomra az esztendő legszebb ünnepe: meghitt várakozás, zavartalan egytittlét a családtagokkal, a megunhatatlan karácsonyi énekek zengésének időszaka. Zs. Gy.: Minden egyes szenteste a boldog rátalálások, meg- lelések ideje: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve (Lk 2, 11) — az angyal így bátorította a pásztorokat és még hozzátette: Ő a Messiás és az Űr. Karácsony ünnepe a földi egymásra találásnak is az ideje, a családtagok általában egymás kívánságát és örömét keresik. A második kérdésre adott válaszok rövidebbek, de igen tanulságosak, így minden csaA Skála-Coop Rt. Tőkés társat cserélt Társat cserélt a színes tele- 30 ezer embert foglalkoztat, víziót gyártó budapesti Se- termékeinek több mint 60 szá- lectronic Kft.-ben a Skála, zalékát exportálja. Az ITT-nél amely két évvel ezelőtt az ITT kiterjedtebb profillal kíván céggel alapította meg vegyes- részt venni a most már mavállalatát. Az ITT helyére a gyár—finn vegyesvállalattá finn Nokia cég lépett, megvá- alakult üzletben, sárolva annak a vegyesválla- A Selectronic Kft.-ben foly- latba adott alaptőkéjét. A tő- tátják a színes televíziókészü- kerészt azért értékesítette az lékek gyártását, a berendezése- egyesült államokbeli konszern két ITT—Nokia márkanévvel — legalábbis a magyar part- hozzák forgalomba itthon és nereket így tájékoztatták —. külföldön. Bővül a vegyesvál- mert az ITT kivonul Európá- lalatnál gyártott ügyviteltech- ból. nikai berendezések választéka. A finn Nokia eddig jószeri- és különféle telekommuniká- vel ismeretlen volt hazánk- ciós berendezések gyártását is ban. sőt. másutt se nagyon is- előkészítik — A Skála közve- mert. mivel termékeinek nagy títésével. a Magyar Kábelműrészét más. neves cégek — így vekkel postai kábelgyártó ve- az IBM, az Ericsson, a Control gyesvállalat létrehozásáról tár- Data — márkaneve alatt hoz- gyalnak. za forgalomba. A Nokia a vi- A Selectronic egyébként a lág egyik vezető rádiótelefon- Skála-Coop Rt. egyik legsike- gyártója. Nyugat-Európában a resebben működő vegyesválla- harmadik legnagyobb televí- lata. A kft. tavalyi forgalma ziógyártó, amely ezeken kívül 1,1 milliárd forint volt, és en egyebek közt személyi számi- nek egyötödét nyereségként tógépeket, komputerképernyő- könyvelhette el. Idei árbevé- ket. a bankoknak pénzkezelő tele várhatóan eléri az 1,6 miiautomatákat gyárt. Csaknem liárd forintot. Emlékezés. A közelebbi múlt iránt érdeklődő előfizetők bizonyára kötelezően odaültek a képernyők elé, amikor a Sólyom Lászlóról, a Magyar Néphadsereg első vezérkari főnökéről, a személyi kultusz áldozatáról szóló dokumentumfilmet kezdték vetíteni. Érthető ez a kitüntetett figyelem, hiszen mind a négy évtizeddel ezelőtti időkről, mind a kor tragikus sorsú szereplőiről egyre több adat kerül nyilvánosságra; elmondhatjuk, hogy szinte a szemünk előtt íródik meg a felszabadulás utáni idők iga- zabb és immár az árnyalatokra is ügyelő históriája. Az összeállítás azonban, amely erre az érdekes sorsú katona- és rendőrtisztre emlékezett, sajnos még magán viselte a korábbi évek film- csinálási gyakorlatának hagyományőrző bélyegét. Ennek megfelelően túlságosan korrekt volt, a személytelenség szürkeségébe burkolózott, s szinte úgy adta elő mondandóját, mintha egy iskolai tananyag illusztrációja lenne. Korabeli fényképeket váltogattak híradófelvételekkel, ezek alá monoton kísérőszöveget mondtak, s így töltötték ki a rendelkezésre álló időt. A nézők ezek után már csak abban reménykedhettek, hogy e szombati megemlékezést majd kiegészíti a vasárnapra ígért másik Sólyomműsor, amelyet Az altábornagy címmel hirdettek meg. Nos, ez a folytatás egyszerűen elmaradt. Hiába jelezte jöttét a műsorújság, a készüléktulajdonosok nem találkozhattak vele. Először nyilván nagyon sokan valamiféle politikai okokra gondoltak, miszerint a művelődési főszerkesztőség eme vállalkozása valakinek valamiért nem tetszett. (Még mindig nem tetszett — így az okoskodás.) Ám aztán egy sajtóközleményből kiderült, hogy éppen ellenkezőleg áll a helyzet: a kutatás, az anyaggyűjtés olyan jól sikerült, hogy az illetékes televíziósok egyszerűen sajnálták eredeti formájában lepergetni a katonapolitikus arcképét olyan állapotában, ahogyan van, s ehelyett most az egészet átigazít ■ ják, kiegészítik. Igazán ritka dolog az ilyesmi, így hát bosszankodás helyett inkább örüljünk, s gratuláljuk meg a lelkes szakembereket, akik ahelyett hogy kipipálták volna az évfordulót — Sólyom László ugyanis most nyolcvan éve született —, inkább még egyszer neki- gyürkőznek a feladatnak. Hogy végül is mikor lesz ebből a második variációból valami, azt egyelőre nem tudni. Az említett nyilatkozat úgy szól, hogy amint lehet. Mindenesetre érdemes lesz odafigyelni a televíziós programra, nehogy lemaradjon valaki erről a minden bizonnyal sokkal alaposabb — és ami a fő: személyesebb, emberközelibb — portréról. W6Ör6S. Amúgy igazán nem sok bekarikázni való cím sorakozik mostanában a tv-mű- sorban. Filmre film, ismétlés re ismétlés következik, s egyrészt azt érezni, hogy a Szabadság tér háza táján immár mindenki a jövő évben élesen elváló egyes és kettes műsor új arculatának kialakításával van elfoglalva, másrészt meg azt sejthetjük, hogy egy ilyen sovány kínálat után majd valami frenetikusán sikeres óévbúcsúztatóban gyönyörködhetünk. (Az azt megelőző karácsonyi traktáról nem is be szélve.) Így aztán a publikum azt néz, am t a képernyő elvillog előtte, és már akkor is örül, ha valami nem egészen dobozolt árut kap. Olyasmit például, mint a Weöres Sándor- versekből összeállított, öröklétet dalodnak című költe ménycsokor, amely ha késő éjjel is, de igazán üdítő és andalító látvány volt. Igen, látvány, amellett, hogy maguk a rímek, rigmusok is szépen szóltak, hiszen Babicz ky László rendező megpró bálta ezt a tisztelgést egy icipicit megfilmesíteni. No nem nagyon, csak annyira, hogy míg az a sok szép szó patakzik, a szem is kapjon valami többletet, artisztikus látványt. Nos, ez a próbálkozása a szó igazi és átvitt értelemben mondva fényesen sikerült. Akácz László m HETI FILMJEGYZETm Törvénytől sújtva Jelenet a Törvénytől sújtva című filmből öreg igazság, hogy a törvény szívesebben védelmezi a védelmére olyan nagyon nem is rászorulókat, mint azokat, akiknek ténylegesen szükségük volna a törvény védelmére. Jómódú, tisztes polgárok, feddhetetlen erkölcsűinek tartott) pontos adófizetők számára a törvény erős bástya, linkek, hányódók, elesett kisemberek számára csapda, keménykezű fenyegetés. Aki szegény, az eleve gyanús: miért nem lett gazdag? Aki gazdag, eleve gyanú fölött áll: hiszen sikerült neki gazdaggá lennie, tehát csak okos, ügyes, rendes egyén lehet. Ö a társadalom (társadalmak) támasza és talpköve, a csóringer viszont a társadalom (társadalmak) kétes eleme, akire jó lesz alaposan odafigyelni. Valami efféle okoskodásból (és tényleges helyzetből) indul ki az amerikai Jim Jarmusch új filmje, a Törvénytől sújtva. Jarmusch tói már láttunk egy nagyon figyelemreméltó filmet, Florida, a paradicsom címmel. Abban is a társadalom peremén élő kisemberekkel foglalkozott, azokkal, akik folyton reménykednek: majd csak jobbra fordul a soruk, s ehhez talán elegendő az, ha helyet változtatnak, máshová mennek. De keserűen kell megtapasztalniuk: a rossz mindenhol rossz, s aki szegény, az mindenhol szegény. Az új film már lemond erről az érthető, de nem teljesülő vágyról. Az illúziókból már nem marad semmi, az élet szűk körei nem tágíthatok, s ha a kisembereknek — akik persze nem angyalok, de nem is elvetemült bűnözők — egy kicsit is pech- jük van, a legreménytelenebb szituációkba keveredhetnek. Akkor pedig előáll a fenti képlet: a törvény nem védi, hanem sújtja őket. A film sztorijában megtalálhatók a krimi és a vígjáték elemei éppúgy, mint a régi, úgynevezett New York-i iskola dokumentarista módszerei. Jarmusch hősei — egy nyol- cadrangú disc-jockey, egy bamba strici, s egy „digó” hamiskártyás — véletlenül kerülnek össze egy börtöncellába. Három balek. Zack, a lemezlovas, mivel éppen megint csóró, egy szép summáért elvállalja, hogy leszállít egy autót a város másik végébe. Nem tudja, hogy hulla van a csomagtartóban s hogy az „ügylet” épp arra ment ki, hogy egy balfácánt kapjon rajta a rendőrség. Jack, a strici, egy kiskorú „új hús” kipróbálásán bukik le, s ő sem tudja, hogy a rivális strici húzta be a csőbe. A digó meg úgy balek, hogy egy hamiskártyás vitában véletlenül úgy találta fejbe egy biliárdgolyóval az egyik társát, hogy az kimúlt. Röhejes pech. A három balek végül is megszökik a sittről, és rengeteg veszedelem meg majdnem mulatságos kaland után kikötnek egy isten háta mögötti kocsmában. A tulajnő is digó, ezért a hamiskártyás digó aktív udvarlása révén menedékre találnak, sőt, a másik két balfácán tovább is megy, de aztán az ő útjaik is elválnak. Ennyi. Ez az „ennyi" azonban roppant érdekes színekkel dúsított. Az egyik fontos színfolt mindjárt a zene. Jarmusch a film két figuráját — Zackot és Jackot — ugyanis nagyon jól ismert amerikai zeneszerzőénekesekkel játszatja. Az előbbi Tom Waits, az utóbbi John Lurie megszemélyesítésében jelenik meg a vásznon, s e két név a new wave stílus ismerői előtt jól cseng. A filmet nem is a konkrét zene szövi át, hanem a fenére vonatkozó rengeteg utalás, reagálás, ötletsziporka. A másik egy sajátos, talán körkörösnek nevezhető szerkesztésmód. A hősök útja valóságos mértani ábrázolással felrajzolható képlet, az indítás és a befejezés pontjainak találkozása, illetve éllenpontozá- sa nagyon tudatos szerkesztésre vall. S ez az ellenpontozás megint csak zenei elemnek tekinthető. Jarmusch, miközben pompásan ironikus képet rajzol hőseiről és világukról, ezzel a nagyon gondos, minden ízében átgondolt szerkesztéssel, a sokszor alkalmazott szimbolikus megoldásokkal, jelenetekkel (a záró képsor Y alakú útelágazása növekedik ilyen szimbólummá például) át is emeli egy kicsit a földhözta- padt sztorit és képsorokat egy másik képsíkba. Érdekes munka. s éppoly furcsa és rendhagyó, mint amilyen a Florida volt. A birodalom védelme Ha jobban belegondolok, akkor ez a David Drury rendezte angol film is balekokról szól. Csak éppen más közegben játszódik. Mert mi másnak nevezhető a nagyhatalmi, nagypolitikai játszmákba gyanútlanul belekeveredő, beleavatkozó kisember, mint baleknak, ha azt reméli: egy ponton túl, egy szinten felül kikutathat, leleplezhet tényeket, dolgokat, ösz- szefonódásokat, gyanús akciókat? Az jelen esetben nem számít hogy ez a kisember nem a nagyvárosi szubkultúra figurája, hanem menőnek számító újságíró. Annál naivabb, hiszen foglalkozásánál fogva ismernie kell a játékszabályokat, és illene tudnia, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A sztori meglehetősen bonyolult. Mondhatjuk rá azt is, hogy politikai krimiről van szó, s nem is tévedünk. A film során lassan összeáll a kép, melynek mozaikjai látszólag nem tartoznak össze, ám mégis kiderül: a legkülönbözőbb események is összefüggnek, s egy irányba mutatnak, egy államtitkot képező akció felé. Amely akció persze zavaros és tisztázatlan, s kipattanása hatalmas botrányt okozna. A birodalom tekintélye védelmében tehát meg kell akadályozni a szimatolást. a kiderített tények nyilvánosságra hozatalát. És erre minden módszer jó, a balesetnek megrendezett gyilkosságtól a lakásfelrobbantásig. Hogy az elszánt újságíró nagy leleplező cikke a nemzetközi sajtóban végül is megjelenik, és ez a birodalom vezető köreit roppant kínosan érinti, már csak félsiker, hiszen hősünk ekkor már halott. Izgalmas és nem tanulságok nélküli történet, bár a krimivonások amennyire segítenek, annyira gyöngítik is a film kemény kritikáját. Takács István Magunkat adjuk, ne a tárgyainkat J December 25- n a világ nagyobbik része ünnepel, ezért í kerestük fel a cc. édi egyházközségi vezetőket, s meg- í kérdeztük, mit jelent számukra a karácsony, illetőleg í hogyan vélekednek a mai ajándékozási gyakorlatról, í Kérdéseinkre Gál Géza, Lizik Zoltán és Szabó László ? református, Kiszel Mihály és Zsédely Gyula katolikus, ^ Zászkaliczky Pál evangélikus papok, illetőleg Várhegyi i Sándor izraelita világi elnök válaszolt. TV-FIGYE LÖ
