Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

Í988. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Titian 5 Mások vétkéért ne a gyermeket BALJÓS ELŐJELEK A törvény csak esélyt ad A legjobbjaik is hiányoznak a közélet fórumairól A Pokolhegy elnevezése Ráckeve történelmében ke­resendő, az egykor dúló el­lenség rémtetteiből szárma­zik. Mai formájában már nem nevezhető külön cigány­telepnek, mert többé-kevésbé illeszkedik a község szerkeze­téhez. A körzetet azonban többnyire e népcsoporthoz tartozók lakják. Egymásnak ellentmondó képet mutatnak a töpörödött és gondozatlan viskók, meg a mellettük épült családi házak. Egyikük eme­letes, előtte ott áll a tulajdo­nos Lada személygépkocsija. Segély és autó — Vajon 6 is kapott se­gélyt a tanácstól? — hang­zik a látogató csoport tagjai közül az abszurdnak ható kérdés, amire a válasz is meglepő, s nem vált ki he­lyeslést. Az előadó igent mond, azzal az indokkal, hogy a házban négy gyereket nevelnek. — No de autóra is telik — veti ellen valaki, s megin­dul a polémia azon, hogy kell-e ezt irigyelni. Abban hamarosan megegyeznek a társaság tagjai, hogy nem er­ről van szó. A feltételezhető jövedelmet mérlegelik, s azt bizonygatják a Pest Megyei Tanács vb cigány koordiná­ciós bizottságának tagjai, hogy nem jó félreérteni a segély alapvető funkcióját, amit oda kell adni, ahol nincs. Ahol a nélkülözés meg­szüntetését önhibán kívül sem tudják feloldani munká­val, tudással, szorgalommal, takarékossággal, mely kategó­riákat egyébként tudatosítani kell. Ne tekintsék az embe­rek természetes járandóság­nak a közösség javaiból ki­szakított pénzeket, mert ezzel éppen magának a cigányság­nak ártanak vele, ellenszen­vet ébresztve a lakosság kö­rében. Értekezleteken nem szíve­sen vesz részt az ember. Ki­véve, ha átfogó tájékozódás lehetőségét reméli, amiben a kihelyezett testületi megbe­szélésen nem csalatkozott. A titkár beszámolója után kibontakozó eszmecserén az itt részt vevő Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyet­tese általában mutatott rá, miként növekednek ma e te­rületen a feszültségek, az el­lentmondások, melyek felol­dására helyes utat járva tö­rekedett a megyei szerv. Didergő óvodások Közösségenként, egyénen­ként akár évszázados élet­mód és műveltségbeli eltéré­sek mutathatók ma ki. Nagy a különbség például a rádi és letkési cigány családokkal szemben — akikről Gyerme­ki szemek tiszta fénye cím­mel lapunk XII. 6-i számá­Huzalok akkutöltőbe Villamosipari ter­mékeket, akkutöl­tő berendezéseket gyártanak Zsám- békon, a Vegyes­ipari Szövetkezet elektromos üze­mében. Többek között megrende­lőik közé tarto­zik a gödöllői Ganz Árammérő- gyár, amelynek mérőműszereibe készítik a mág­nestekercseket. (Erdősi Ágnes felvétele) ban írtunk — Ráckevén. Ám­bár az általános mellett itt is árnyalt a kép. Mert tud­nak mutatni olyan portát is, melynek tulajdonosa megbe­csült BKV-dolgozó és törzs- górdatag, mások a termelő- szövetkezet közeli telepén dolgoznak mindenki megelé­gedésére, s hallhatunk ese­tekről, amikor a segélyt csak természetben lehet kiutalni, az óvó néni veszi meg a fa- gyoskodó kisgyereknek ebből a pénzből a télikabátot, a ru­hát, különben elúszna az ára. Emiatt sokan kárhoztatják az ilyen döntéseket, amivel. szemben Kozák Istvánná doktor, a Belügyminisztérium cigánykoordinációs bizottsá­gának itt részt vevő titkára világos érvekkel vitatkozott, mondván: — Vannak szülők, akik nem érdemelnék meg a segítséget, de a gyerekeik er­ről nem tehetnek, őket tehát nem lehet közönnyel sújta­ni. A segélyekről szóló tájé­koztatással különben is vi­gyázni kell, mert az embe­rek eltúlozzák, félreértik, az arányok pedig nem magasak. A helyzetet Raffay Béla ráckevei tanácselnök tanul­mánynak is beillő jelentése tárta fel igen nagy pontos­sággal és őszinteséggel. Putrik és lakások' tarkítják a palettát, sok a betelepülő távoli rokon, ismerős, akin a szűkös anyagi körülmények között lehet, azon segítenek. Ám több tanácsi bérlakás kellene, több pénz az OTP- beugrókhoz. Népszerűbb a te­lepen kívüli építkezés, a ta­nács is ezt a törekvést segíti. Mint megállapították, általá­ban romlott a 6—14 éves ko­rú gyermekek egészségi álla­pota, ami alapvetően az élet­módjukból következik. Még nagyobb baj ennél, az utóbbi időben aránytalanul több a szabálysértés, a bűnelköve­tés, köztük az orgazdaság, a jármű-eltulajdonítás, az egyéb vagyon elleni cselekmény, nagyfokú a visszaeső bűnö­zés, főleg a fiatalok között. A jövő képe Nehéz felismerni, magya­rázni, ami különben igaz, de nem jogalap erre a magatar­tásra, hogy mindez szintén az életmód, a történelmi lemara­dás következménye, s azzal is összefügg, hogy a cigány­ság legjobbjainak bár ott le­hetne a helyük, egyelőre nem látják őket a közélet poszt­jain. Az egész körzetben csak egy tanácstag, két népfront­bizottsági tag, három vörös­keresztes található a majd­nem kétezer cigány közül. Kovács T. István B eszélik a Dunakanyarban, hogy a Temaforg Válla­lat budakalászi kereskedelmi bázisán kilóra lehet venni jó minőségű ruhákat. Ám csak kiváltságosoknak, mert meghí­vóval lehet belépni a telepre. A rászorulók, a szegények is­mét kimaradnak a kedvez­ményből. Legutóbb például a Szentendrei Városi Tanácson sorsolással döntötték el, hogy ki legyen az a 10 szerencsés, aki megjelenhet a Temaforg Nyugatról származó kilós ru­háinak halmainál. Mielőtt a medvét vizsgálnánk, az isme­retterjesztés és a könnyebb megértés okán mutassuk be a vállalatot! Izgalmas kérdés: miként jutnak nagy mennyisé­gű használt ruhához? A budapesti székhelyű Te­maforg valamikor textilmara­dékkal kereskedett. Ma már ipari és kézimunkafonallal, nagykereskedelmi árusítással, hulladék- és maradéktextil-im- porttal is foglalkoznak. Az írás elején említett, főként női ru­hákat, Nyugaton vásárolják, s itthon a Temaforg Skála GT boltokban forgalmazzák. Ezek az üzletek kiskereskedelmi árakon dolgoznak. A vállalat mellesleg Mohá­Alaptalan a híresztelés A vásár púp a háton csőn varrodát, Kunszentmik- lóson gyárat, Kisszálláson géptisztítórongy-üzemet, Tol- nanémediben géptisztítógya- pot-üzemet működtet. A buda­kalászi telep a kereskedelmi bázis. A híreszteléseket Papp György, a telephely igazgatója végighallgatja, s aztán azt mondja: — Nagyon bánt, hogy elter­jedt, itt kiváltságos emberek vásárolhatnak. Tudniillik, kö­vetkezetesen törekedtünk arra, hogy a kétségtelenül kedvez­ményes árú használt ruhákból főként azok vehessenek, akik erre legjobban rászorulnak. Ezért ezekre a vásárokra első­sorban budakalászi lakosokat hívunk meg. Többször jöhet­tek már az itteni pedagógusok, bölcsődei, óvodai dolgozók. Az idén is mindössze \iz meghí­vót adtunk a Szentendrei Vá­rosi Tanácsnak éppen azért, hogy minél több helybeli jut­hasson hozzá a ruhákhoz. — Ahogy tudom, a Tema- forgnak nem lenne kötelessé­ge ezeknek a vásároknak a tartása. — Persze, hogy nem. Mi nagykereskedők vagyunk, szét­osztjuk a boltokba az árut és kész. Az egész úgy indult, hogy a dolgozóinkat segítettük a vásárlás lehetőségével. Az­tán látva, hogy egyre nehezeb­ben élnek az emberek, korláto­zott számban beengedtünk má­sokat is. Főként helybelieket Ám kétségtelenül nagy nyomás nehezedett ránk a különböző hivatalokból. Bevallom, hogy a központtól az engedély máig is csak a saját dolgozók vásár­lási lehetőségét foglalja magá­ban. Azonban az is az igazság­hoz tartozik, hogy sem Buda- kalászról, sem Szentendréről, sem máshonnan, még egyetlen vezető sem jelent meg az évente kétszer, háromszor ren­dezett kiárusításokon. A híresztelések tehát valót­lanok. Ezt erősítette meg Ke­Vagy az árakat emeljük, vagy tönkremegyünk Fogy a hízó Aggasztó jelenségről számolt be a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa elnöksége mel­lett működő ipari szolgáltató tevékenységi bizottság, amikor megvitatta a szövetkezeti hús­ipar helyzetét, összehasonlí­tották 1987 és az idei eszten­dő első félévének hústerme­lését, s az adatokból az derül ki, a jövő évben várhatóan két-háromszázezer hízott ser­téssel kevesebb lesz az ország­ban, s ez a szám 1990-re még további három-négyszázezer darab állattal csökkenhet. Komoly gondokkal küzd te­hát a sertéstenyésztési ágazat A nehézségek oka főként a jö­vő esztendőben esedékes táp­áremelésben keresendő: ugyan­is már kiszámítható, hogy az a háztáji hízótáp, amelynek mázsája ma 525 forintba ke­rül, jövőre 594 forintot kóstál, s az a süldő, amely a neki való eleséget ma 559 forint áron falhatja, jövőre már 643 forint mázsánkénti áron kell hogy csámcsogja ugyanazt. Drágulnak a mezőgazdaság ál­tal használt ipari termékek is, a táp csomagolására szolgáló műanyag zsákok ára 10 forint­ról 24 forintra emelkedik. Ezen drágulásokat nem ellen­súlyozza a sertések felvásárlá­si árának alig tízszázalékos növelése. A szövetkezetek máris érzik, hogy Pest me­gyében jóval kevesebb sertés hizlalására szerződnek a kis­termelők. Hogy ez mennyire így lehet, idézzük a cím meg­jelölése nélkül a Pest Megyei Hírlap minapi számában meg­jelent apróhirdetést: „Száz darab hízó 120—350 kilogram­mosok) 100 darab süldő ma­lac és 4 darab magyar tarka vemhes üsző eladó.” T. B. E. „A társasági törvény a ma­gyar gazdaság megújulásának mérföldkövét jelenti” — hang­zik az új jelszó. Az elmélet — a korábbiakhoz hasonlóan — most is szép, de vajon mi je­lent ez a gyakorlatban? Erről kérdeztük Légrádi Jánost, a letkési lpolyvölgye Termelő- szövetkezet elnökét. — Az új társulási formák alakítására lehetőséget nyújtó törvény szükségessége először a mezőgazdászok fejében fo­galmazódott meg. Mennyire ér­ződik az a lépéselőny a tör­vény szövegében? — Meglehetősein kevéssé, hiszen ami a szövetkezeteket illeti, mi feltétlenül hátrányos helyzetbe kerültünk, hiszen ez a gazdasági forma túlzottan megkövült az új lehetőségek­kel szemben. A közös földtu­lajdon és más szövetkezeti vagyon új módon történő hasznosítása bonyolult admi­nisztratív, vagy ha úgy tet­szik bürokratikus munkával jár, így mindenképpen óriási jelentősége lesz az új átala­kítási törvénynek is. — A társasági törvény a jövő­ben lehetővé teszi a magán- személyeknél elfekvő, illetve a vállalkozó külföldi töke bevo­nását a termelésbe. Az Ipoly- völgye Termelőszövetkezetnek van-e vagy volt-e már koráb­ban efféle elképzelése? — Természetesen van el­képzelésünk. A tagjainknál lévő passzív pénzeszközök mostanra ugyan lecsökkentek, ám a már elavulttá vált rész­jegyrendszer továbbfejleszté­sével most is próbálkozunk. Ezen kívül ültetvények és az állatállomány egy részének bérbeadásával is foglalkozunk. A külföldi tőke csábítása most időszerű. Elsősorban olyan gazdasági kapcsolat éri meg nekünk, amelynek keretében fejlett technikáért cserébe részben árukkal fizetünk. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósításakor azonban szá­molni kell a deviza- és a bérköltségekkel. Ha ezeket a tényezőket felszabadítja a pénzügyi kormányzat, akkor a lépéshátrányunkat is sikerül csökkenteni. — Azt mondja, csökkenteni. Az ipari, illetve szolgáltató ágazatok utolérését miért tart­ja lehetetlennek? — A társasági törvény ön­magában megadja az esélyt arra, hogy megfelelő kocká­zatvállalással és valóban a piaci helyzetet jól tükröző tervekkel felzárkózzunk, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző adókat, amelyek most ugyancsak na­pirenden vannak. A személyi jövedelemadó és a jelenleg még ugyancsak alkal­matlan bérszabályozási me­chanizmus megakadályozza a nagyobb teljesítmények ará­nyosan magasabb honorálását. Végül pedig nagyon fon­tos az agrárolló mielőbbi szű­kítése, hiszen manapság a mezőgazdasági termékekben nincs nyereségtartalék, s ilyen helyzetben bármilyen formát is veszünk fel, vagy az árakat emeljük, vagy tönkremegyünk. B. Gy. Ünnep előtti hajrá a postánál Kevesebb csomag, több levél Még van néhány napunk karácsonyig, s valamivel több szilveszterig, de már jó ide­je az év végi ünnepek lázában ég az ország apraja-nagyja. Ám a legnagyobb izgalommal talán a postások várták az ün. nepeket. hiszen ilyentájt meg­sokszorozódik munkájuk. Hogy milyen mértékben, s ho­gyan birkóznak meg a több­letfeladatokkal. arról kérdez­tük Kovács Ernőt, a buda­pesti 72-es postahivatal levél­feldolgozó üzemének vezetőjét, valamint Csombok Lászlót, a Mozgóposta Csomagfeldolgo­zó és Vámközvetítő Üzemve­zetőjét. Kovács Ernő: — Jellemző az ünnep előtti forgalomra, hogy elsősorban a külföldre menő és onnan ér­kező küldemények darabszá­ma nőtt meg, az elmúlt év azo­lemen Jánosné dr., Budakalász vb-titkára is. — Le a kalappal a Temaforg előtt. Idős nyugdíjasoknak je­gyeket küldenek kabátvásár­lásra, a 64 pedagógusunk éven­ként egyszer 10 meghívóval rendelkezik, a Skálával közö­sen helyben nyitottak egy bol­tot, s ott olyan áron, mint a telepen belül, bárki hozzájut­hat a ruhaneműkhöz. A kereskedelmi bázis dolgo­zóinak csak gondot jelentene» a vásárlók, ök csapnak fel el­adóknak, szolgálják ki azt a 300 körüli vevőcsoportot, ame­lyik kilónként 250 forintért kí­ván ruhafélékhez jutni. A be­vétel sem hajtja őket, mert a 360 milliós tervből legfeljebb l milliót hoznak az akciók. Azok, akik nem jutnak be, ugyanolyan áron nemcsak Bu- dakalászon, hanem Szentend­rén, s távolabb az országban minden Temaforg Skála GT boltban vásárolhatnak. A bban semmi kivetnivaló nincs, hogy a kereskedel­mi bázis vezetői elsősorban a budakalásziakat akarják lehe­tőséghez juttatni. És nem a ki­váltságosokat, amint azt szél­iében terjesztik. V. M. nos időszakához képest 34 szá­zalékkal. Ez azt jelenti, hogy tíz vámos naponta 22 ezer kis- csomagot dolgoz fel. A kül­földről érkező levélpostai kül­demények száma átlagosan 230 ezer fölött van, de volt olyan napunk, amikor ez a szám meghaladta a 700 ezret is! A külföldre irányuló levélpostai küldemények a nem csúcsidei forgalomnak két és félszere­sét teszik ki, ez 600 ezer da­rab naponta. Nagyon megnö­vekedett a belföldi forgalom is, elsősorban a levelezőlapo­ké. Éppen ezért nagy gondot okoz a postának, hogy töme­gesen jelentek meg a forga­lomban , a magánkiadású le­velezőlapok, s ezeknek a pa­pírminősége, a fehérjetartal­ma nagyon rossz, hiányos nyo­mással, rossz vágással kerül­tek piacra, illetve hozzánk. Ennek az lett az egyenes kö­vetkezménye, hogy míg hosz- szú éveken át az összes le­vélküldemények 72—78 száza­lékát tudtuk géppel feldol­gozni, ez az arány napjaink­ra 53—57 százalékra csök­kent. Ugyanis a hibásan vá­gott, rosszul nyomott levele­zőlapokat, vagy amelyeknél az irányítószámot a keretre írták, nem képes a gép optikai szám­jel-azonosítója leolvasni. Ez óriási megterhelést ró 900 dol­gozónkra és alkalmi segítőink­re, mert manuálisan kell fel­dolgozni a géppel nem válo­gatható levélpostai küldemé­nyeket, az egy 24 óra alatti 8 milliónak a 43-47 százalékát! Érdekességként mondta, el Kovács Ernő, hogy 1984 óta növekedett az ünnepi levele­zőlapok darabszáma, megíté­lése szerint azért, mert a költ­séges utazás, rokonlátogatás helyett inkább választják az emberek ezt az üdvözlési for­mát, kapcsolattartást. Csombok László: — Elsődlegesen a belföldi és külföldi csomagok szállítása, feldolgozása, egyik budapesti vasúti pályaudvarról a má­sikra való átközvetítése a fel­adatunk. Ez a munka az idén a szokásonál is nehezebb, mert tavasszal megkezdődött a Bu­dapest Keleti pályaudvar re­konstrukciója, ezért május vé­gétől a hivatalunk területén le­vő 1-es és 2-es vágányról szét kellett szórnunk a postavona­tokat a szélrózsa minden irá­nyába. A miskolci postavonat az Élmunkás híd alatt kialakí­tott Nyugati 2-es kirendeltsé­günkről indul és oda érkezik be, a győri, a szombathelyi, a pécsi postavonat Kelenföld pá­lyaudvar kereskedelmi vágá­nyaira került ki, egy ideigle­nes kirendeltségünkhöz. Ok­tóber 10-től pedig a józsefvá­rosi kirendeltséget is meg kel­lett alakítani, a miskolci és a békéscsabai postavonatok in- dtására és fogadására. Elmondta Csombok László, hogy 1979 és 1980 fordulóján emelkedett utoljára a cso­magforgalom, azóta csökken, évi 130—140 ezerrel. Az idén ez a csökkenés mérséklődött, nem lesz több 70—80 ezer da­rabnál az év végéig. Ám ez a csökkenés nem könnyíti meg a postás dolgozók munkáját, mert a csúcs idején több mint 70 ezer csomag fordult meg a hivatalban hétfő reggel hattól kedd reggel hat óráig. Külföl­di csomag évtizednyi átlag­ban 270—280 ezer darab érke­zik év végéig, ebből az utolsó napra mintegy 45 ezer marad. Az alkalmat megragadva, visz- szás dolgokról is szólt az üzemvezető. Elmondta, hogy a külföldi csomagok távirati ér­tesítésétől a megérkezésig el­telő 2 hónapos átfutási idő 3 hónapra nőtt. Példaként em­lítette, hogy az USA-ból az ottani postaigazgatás által szeptemberben indított csoma­gok még nem érkeztek meg. Ugyanakkor a november vé­gén indítottak már megérkez­tek. Igaz, a nagy átfutási idő eleve abból adódik, hogy az USA-ból, Kanadából hajón ér­keznek g csomagok Rijekába. Az azonban mégis érthetetlen, hogy ha 10-én Gyékényesnél átléptették a csomagokat a határon, a Déli pályaudvarra érkezéshez miért kellett öt nap?! Aszódi László Antal

Next

/
Thumbnails
Contents