Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

Árammérőgyár Önzetlen segítség a károsultaknak A Ganz Árammérőgyár dol­gozói hetvenháromezer forin­tot fizettek be az örményor­szági földrengés károsultjai megsegítésének számlájára. Előadás Pécsien A Ráday klubban A péceli Szemere Pál mű­velődési ház Ráday klubjá­ban Az értelmiség helyzete ma címmel tart előadást Be- ke Kata író, pedagógus. Az előadásra minden érdeklődőt várnak december 21-én este fél hétkor. Nógrád megyében Tapasztalatcsere Nógrád megyébe utaznak ta­pasztalatcserére a város és a körzet közművelődési szakem­berei. A helyi társadalom, ön- rendelkezés, közösségfejlesztés témakörében szeretnének ta­pasztalatokat szerezni a szom­széd megyében lefolytatott kí­sérletekről. Rétságon A kultú­ra terrorja címmel tart elő­adást Németh János István kultúraelmélet-kutató, a helyi pártvezetőség ideológiai titká­ra, majd a kistelepülések reha­bilitációjáról szól Győrffy Sa­rolta és Brunda Gusztáv fő­előadó. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Film: Komisszár, este 7 órakor. A Gödöllői Műhely diák­színpadának előadása, este 7 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 301. SZÁM 1988. DECEMBER 19., HÉTFŐ Kétszeres forgalmat várnak Kerepestarcsán Az igazi batáridő a karácsony Másfél évvel ezelőtt még terv volt csupán a Kerepestar­csán épülő új ABC-áruház. Mára valóság lett, és a HÉV- vel vagy a harmincas úton gépkocsival utazók már hetek óta figyelték az egyedi épületet, amely kíváncsivá teszi a nézőt és szinte csalogat. Gyere, nézz meg. ilyen meg nem volt ebben a községben. S valóban, a község kistar- csai részén megépült, és ma át­adták a falu legnagyobb üzle­tét. Üj színfolt megjelenésével, sajátos hangulatával, bőséges­nek ígért kínálatával. A Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat közgazdasági főosztályának vezetőjétől, Nagy Istvántól ér­deklődtünk a vállalatról és az üzletről. > Megyei támogatással — Vállalatunk évek óta az ország elsői között van. Ez a helyzet segítette azt, hogy Ke­repestarcsán megépüljön egy új bolt. Nemcsak a vállalat, hanem a község vezetői is érezték, kell az új üzlet. Évek óta közösen dédelgettük a gon­dolatot. A Hunyadi utca sar­kán lévő bolt kicsi és zsúfolt volt. — A régi üzlet alapterülete 390, az eladótér mindössze 137 négyzetméteres volt, A meg­növekedett forgalmat, a na­gyobb Igényeket ekkora terü­leten a mai követelményeknek megfelelően nem lehet kielé­gíteni. A községi tanács veze­tőivel együtt úgy döntött a vál­lalat vezetése, hogy a csaknem harminemílliós beruházással megbirkózunk. A területet a nagyközségi tanács adta. minden térítés nélkül, az összes közművek megépítésével együtt. Lett víz, gáz, villany, csatorna is és még kétmillió forinttal hozzájárult a költségekhez. A megyei ta­nácstól kaptak hárommillió fo­rintot. a többit, 16,5 millió fo­rintot az élelmiszer-kereske­delmi vállalat fedezte, igény­be véve 6,5 milliós állami hi­telt is. A hitelt tíz év alatt kell visszafizetniük. Nagyobb kínálat Kereskedelmi őrjárat Fölkészültek az ünnepre Közelednek az ünnepnapok, városszerte nagy a készü­lődés. Kíváncsian mentem el több üzletbe és néhány­ban jegyzeteltem is. Buszon érkeztem a Blaliai strand egykori vendéglátó-épületébe, ahol cukrászati terméke­ket készítenek mostanában. A szerződéses kis üzem ve­zetője Jáky Kálmánná. Mit és mennyit várnak az ünnepi forgalomtól? Sajnos, nem ér­jük el a korábban szokásosat, panaszolta Já'kyné. Az emel­kedő árak miatt sokan úgy vélik, nem életszükséglet az édességfogyasztás. Ök minden­esetre készen vannak a ren­delések teljesítésére. Az már biztos, bejglit nem készítenek a magas anyagárak miatt. A Szabadság téri áfész-áru- ház földszintjén az élelmiszer­osztályon érdeklődtem. Nagy volt a nyüzsgés, mozgás, jöt­tek- mentek a vevők, az osz­tály dolgozói közül többen a polcok feltöltésével, a pótlás­sal voltak elfoglalva. Szlávik Lászlóné vezetőhelyettesnél tájékozódtam. Az élelmiszer-ellátás rend­ben, jön az áru, lassan már nem tudják elhelyezni, mond­ta tréfásan. Volt és lesz déli­gyümölcs is. Panaszra nincs okuk, van mit árusítani. Be­szélgetésünk közben érkezik egy szép szál férfi. Közli, meg­hozta a rendelt árut. Kezet nyújtunk, bemutatkozunk. Gu­lyás Ferenc, a rákosmezei áfész szállítója. Négy év óta jár Gödöllőre, óraműpontos­sággal érkezik minden ked­den, lehet rá számítani. Füs­tölt és töltelékáruik, húsiké- szítményeik ízletesek. Gulyás Ferenc számukra olyan, mintha a dolgozójuk volna, mondotta Szlávikné. A Dózsa György út elején van a'húsbolt, melynek veze­tője Hebhardt József, helyet­tese Tóth Balázs. Gödöllő leg­nagyobb forgalmú húsüzleté­ben állandóan nagy a forga­lom, de mostanában különö­sen. Milyen lesz az ellátás az ünnepekre? A karácsonyt és a szilvesztert felkészülten várják, van bőven áru, lesz hal, baromfi (kacsa, liba, puly­ka) marha- és sertéshús. Ter­vüket már december elején teljesítették, a hátralevő időben elért forgalommal el­érik a 30 milliós bevételt. Irány a piac, ahol így ala­kultak az árak: burgonya 10, sárgarépa 16, gyökér 26, zel­ler 26, karalábé 20, cékla 14, zöldpaprika darabja 8, para­dicsom kilója 90, káposzta 12, kel 16, vöröshagyma 12, fok­hagyma 80, sütni való tök 10, saláta 16, karfiol 40, alma 16— 24, körte 32, gomba 120, laska 78, piros retek 12, fekete re­tek 20, narancs 47, sóska 40, paraj 30 és a tojás 3,80—4 fo­rint. Csiba József — Az új ABC-áruház 660 négyzetméteres és ennek a te­rületnek több mint a fele el­adótér. A kivitelezővel, az In­tegrál Építőipari Betéti Társa­sággal a munkálatok hosszú időn át zökkenőmentesen ha­ladtak. Csak az utóbbi hóna­pokban lassult le a tempó. Ez a cég helyzetével magyarázha­tó, sok alvállalkozót vontak be, és nehezen tudták őket koor­dinálni. Gondot okozott még az országos faanyaghiány is. A fenti gondokon mára túl van mindenki. Igaz, a határidő december elseje volt, s a csú­szás jó két hét, de még kará­csony előtti a nyitás. Ez nagy segítség lesz a kerepestar - csaiáknaik, hisz a bevásárlások jó része itt intézhető. Az árukészlet a nyitás nap­ján hat és fél millió forintos. A belső kialakítás, a berende­zések. minden a legmodernebb, öt hűtőpult várja a vásárlókat csemegárukkal, húsokkal, sajtokkal, baromfival, cuk­rász- és hidegkonyhai termé­kekkel. A mélyhűtő pultok száma sem elhanyagolható, négyet szereltek be. A beren­dezések értéke meghaladja a két és fél millió forintot, a pénztárgépek száma öt a ko­rábbi kettővel szemben és di­gitális kijelzésűek. Reméljük az árukínálat mindig ilyen lesz, nem csak a nyitás napján. Nem jönnek a tanulók A kiszolgálóhelyiségek, a rak­tárak tágasak, hűtőkamrák­kal, húselőkészítőkkel, zöld­ségtárolóval és minden igényt kielégítő, személyzeti öltözők­kel, fürdőkkel, irodákkal épí­tették meg ezt a létesítményt. A korábbi munkaerőgondokon ez valószínűleg segíteni fog, hiszen egy' új, jnodern, kelle­mes munkahelyre szívesebben jönnek az eladók. Az üzlet sze­mélyzete a régi megszűnő bolt dolgozóinak átköltöztetésével és a szintén megszűnő húsbolt személyzetével indul. Az üzlet vezetője változatlanul Kolesza Andrásné lesz. Az üzletet jelö­lő szám sem változik, marad 14-as. Tanulókkal a községben mindig gondok voltak, keve­sen választották az élelmiszer­kereskedői pályát. A boltban most Gödöllőről átcsoportosí­tott tanulók is fognak dolgozni. Az üzletpolitikáról, a terve­zett havi forgalomról is be­szélt Nagy István. — A régi bolt havonta átlag négy és fél millió forintot for­galmazott, az újtól nyolc és fél, kilencmilliós forgalmat vár a vállalat. Eddig Kerepestarcsán a Vác és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnak tizen­egy üzlete volt. Most az új megnyitásával és a két elavult kicsi bezárásával tíz boltjuk lesz. A régi élelmiszerüzlet épületét a vállalat értékesíteni kívánja, ennek bevételével is növelve az évi 2 milliárd 600 milliós árbevételüket és a 42 milliós nyereségüket. Árvái Magdolna DIÁKKÉNT — néhány tár­sammal együtt — a nyári szünidőben valahol Budán, Kellner Sándor virág-nagyke­reskedő kertészetében dolgoz­tunk. Napi tizenkét órát. Fá­ból készült, nyitott fészer­ben aludtunk, s mint a töb­bi dolgozó, esténként elkészí­tettük a két tégla közötti sza­bad tűzhelyen a vacsoránkat. Egyszer lecsót, másszor pap­rikás krumplit. A kertészet földterületét há­borús újgazdagok pöffeszkedő villái vették körül. Sokat bá­multuk, csodáltuk a szálláshe­lyünkről az egyik palotácská­nak a teraszát, amely estén­ként úgy fénylett, csillogott, mintha lampionok világították volna meg. Gyakran láthattuk az étellel, itallal megterített asztalt, körülötte a barnára sült gondtalan nőket, férfia­kat. Áthallatszott hozzánk vi­dám zsibongásuk, nevetésük és a gramofon vagy a rádió zené­je. Ha akkor tőlünk, tizenöt- tizenhat éves gimnazistáktól megkérdezik, hogyan szeret­nénk élni, biztosan odamuta­tunk a teraszra és csak any- nyit mondunk: úgy. Azóta sok gyönyörű lakás­ban megfordultam, sok bő­ségesen terített asztal mellett ültem, Balatonba nyúló tera­szokon olvasgattam, zenét Kérdés az éjszakában Boldogabbak-e a maiak? lálkoztam, még tíz ház abla­kából sem szűrődött ki fény. A számomra mindig annyira kedves, marasztaló és megtar­tó falukép most riasztó volt. Ezek az új házak olyanok, mint amilyenre egykor Budán a társaimmal együtt vágytam. S mi lehet belül a korán el­fogadott sötétségben? Ismerek házasokat, akiknek mindenük megvan és mégis pokollá teszik egymás életét. Ismerek családokat, amelyek­ben a szülő és gyerek hóna­pokig nem vált szót egymás­sal. Szomszédokat, akiknek egyetlen gondjuk: mit talál­janak ki a másik bosszantá­sára. És hány embert ismer­tem, akiknek az anyagi gya­rapodással nem szebbé, bol­dogabbá vált, hanem tönkre­ment az élete. Nem akarom én szépíteni a helyzetet. Tudom, sok család­ban birkóznak anyagi gondok­kal. Tudom, hogy sok fiatal számára .elérhetetlennek tűnik a saját otthon megteremtésé­nek a lehetősége. Tudom, mekkora erőfeszítések történ­nek, hogy ne legyen éhező, fagyoskodó, nyomorgó, az Gondolj arra, kinek termelsz! Értékítélet csak a piacon B árhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, bizonyos ér­telemben valóban jobban élünk, mint a helyzet indokol­ná. Ám amikor ezt mondjuk, elfeledkezünk az érem másik oldaláról. Mindezért azzal kell fizetnünk, hogy holnap, hol­napután pedig rosszabbul élünk majd. mint lehetne. Elsőbbségek az agrárokta­tásban, az agrárkutatásban, az agrárhallgatók szerepe az ez­redforduló táján. Erről beszélt Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes a gödöllői egyetem kollégiumában, majd erről tár­salogtak valamennyien a részt­vevők. Az előadó néhány bevezető gondolata. A honi mezőgazda­ság látványos mennyiségi fej­lődést ért el, nagyarányú ipa­rosítással. Ennek során rend­kívül kiszolgáltatottá vált a rajta kívüli feltételeknek, így a gépáraknak, az energiakölt­ségeknek, a folyamat másik végén a feldolgozóiparnak. A mezőgazdaság költségei nem térülnek meg a világpiacon, s eleddig a hazai életszínvonal őrzését is úgy vélték megolda­ni, ha támogatják az árakat. Ugorjunk át 2010-be! Mire számítunk a jövőben? Az elő­rejelzéseket nem lehet elsza­kítani a mai valóságtól. Elő­ször is arra gondolunk, hogy sikerül az emberiségnek ön­magán is úrrá lennie. Béké lesz. Megoldja az energiakér­dést. A környezet- és termé­szetvédelmi beruházások egyenrangúvá válnak a terme­lő beruházásokkal. Üj módsze­rei terjednek el a termelé­kenység, a hatékonyság és a minőség fokozásának. A mik­roelektronika és a biotechno­lógia forradalmasítja az élet- körülményeket. A világ országai, országcso­portjai azonban differenciál­tan fejlődnek, s Magyarország nincs e fejlődés élvonalában. Mégis abból ‘kell kiindulni, hogy a ma összeütközéseket okozó szelek mély, jellegzetes változásokat követelnek ki. Ha azt mondjuk, hogy a mezőgaz­daságot nem lehet önmagában fejleszteni, akkor hozzá kell tennünk: ne azt vegyük meg, amit az ipar ad, hanem gyárt­sa azt az ipar, ami nekünk kell! A mezőgazdasági termelés­nek először a jegyrendszert kellett megszüntetnie, a hetve­nes évek második felében pe­dig azért maradt meg a meny- nyiségi elv a fejlesztésben, mert kimondták, a mezőgaz­dasági termékek stratégiai cik­kek. olyanok, mint a fegyver! Csakhamar kiderült, a piacon széles az árskála a termékmi­nőség szerint. Vigyázó szemeinket tehát a minőségre vessük. Arra a mi­nőségre, amely nem egyenlő a meózássafl. Arra a minőségre, amely nem végtermék, hanem folyamat. A szervezés, a veze­tés minősége. Szemlélete: min­dig gondolj arra, akinek kí­nálod a termékedet! Mit tart a miniszterhelyet­tes az egyetemi képzés elsőbb­ségeinek? Adjon általános és szakmai kultúrát. A készséget kell elsajátíttatni, a belépőt az élethez. Létkérdés a nyelvis­meret, mert így lehet gyorsan a friss eredményekhez jutni. Papócsi László meggyőződé­se, hogy a termelést csak úgy lehet megújítani, ha értékét a piac ítéli meg. Magyarán érvé­nyesülni csak a piacon legyen lehetséges. Igaz, nem ehhez szoktunk. Ám amihez hozzászoktunk, annak elmúlásán nincs semmi siratni való! Janik József rek­torhelyettes például felvetette a kérdést: Lehet-e az iparral szót érteni? A miniszterhelyet­tes válasza: a vasérccel kez­dődik a dolog. Gyenge vas­ércből végül is gyenge leme­zek készülnek, s mivel gyen­gék a lemezek, nehezebbek lesznek a gépek, hogy szét ne essenek. A nehezebb gép több energiát fogyaszt, erősebben károsítja a talaj szerkezetét. De nemcsak az érccel van probléma. A KGST-piacon az ötéves kontingensek elkényel- mesítettek. Nem volt verseny- helyzet, évtizedeket veszteget­tünk el és ezért is élünk majd holnap rosszabbul, mint élhet­nénk. A zt mondjuk, a mezőgépipar fő gondja, hogy nincs nemzetközi piaca? De vajon hogyan szerezhet piacot ilyen háttérrel? „..Nagyüzem? Kisüzem? A mi­niszterhelyettes véleménye szerint Magyarországon vi­szonylag szerencsés az üzemi szerkezet. A jövőben az a fon­tos, hogy az ár szelektálja a szektorokat, ott kell termelni, ahol hatékonyabb. B. G. Erke!-is!íola Számítástechnikai körök A gödöllői Erkel-iskola nyolc darab ZX Spectrum tí­pusú számítógéppel rendelke­zik, amelyek kezelésével szak­körök keretében ismerkednek a tanulók. A kezdőkkel Kus- nyarikné Pap Klára Márta ta­nárnő foglalkozik heti két órában. Itt még olyan progra­mokkal dolgoznak, amelyek élethez szükséges anyagi biz­tonságtól mégfosztott ember falvainkban és városainkban. De hát szerinted mitől lehetne szebb az élet, mitől lehetne olyan, amiben öröm­mel telnének az éveink? — kérdezte töprengésemet hallva Kovács László barátom. Tényleg, hát mitől? Ügy gondolom, a legtöbb embernek a nyugalom, a békesség hiány­zik. Ügy gondolom, túlságosan is megszaporodott azoknak a száma, akik megértésre, meg­hallgatásra vágynak. Embersé­ges együttélés nélkül hiába zárkózunk be virágos udva­runkba, videóval, színes tele­vízióval, kényelmes bútorok­kal berendezett meleg szo­bánkba. Civilizációnk minden vívmánya olyan, hogy vagy szolgája lesz az embernek vagy megölője. MEG KELLENE — talán — tenni az első lépéseket egy­más felé. Ki kellene mondani azt a szót, ami enyhíti a fe­szültséget, zárkózottságot, sér­tődöttséget, oldja a haragot. Nem ravasz számításból, ha­nem emberi tisztességből fa­kadóan. — Ez nem sok — kaptam szavaimra a választ. Lehet, de még mindig nincs jobb re­ceptünk ahhoz, hogyan lehet­ne boldogabb az ember. Fercsik Mihály egy-két alapvető utasítást ta­nítanak meg. A csoport tagjai az eddigiekben elsajátították az alapműveletek végeztetését, tudnak rajzolni, ábrákat ké­szíteni, a gépet zenéltetni. A második félévben már rövidebb programokat is fog­nak szerkeszteni. A haladók Szilasi József irányításával ugyancsak heti két órában ül­nek le a számítógépekhez. Fo­lyamatábrákat készítenek, s ezekre az alapok ismeretében programokat írnak. A cél a feladatmegoldó képesség fej­lesztése. A három éve műkö­dő számítástechnikai szakkö­rök iránt nagy az érdeklődés, de a gépek száma miatt csak húsz-húsz főt tudnak fogadni. A szakkörösök mellett a 8. a-sok a technikaórák egy részében szintén foglalkoznak számítás- technikával, és rajtuk kívül sokan járnak a művelődési központ által szervezett tan­folyamokra is. Az iskola meglevő géptípu­sa hátrányt is jelent, mivel az iskolai programokat Commo­dore típusra készítik, így azo­kat nem lehet felhasználni. Szükség lenne egy Commodore 64-re, amire rá lehetne vinni az intézmény összes statiszti­káját. Apacsok. Színes, magyhrul beszélő NDK-kalandfilm. 4 órakor. Segítség,, felszarvaztak! Szí­nes, magyarul beszélő olasz filmvígjáték. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1857 (UödöUői Hírlap). hallgattam. A saját otthonom- 1 ra sem panaszkodhatom, még- 1 is sokszor azt mondom, hogy i az élethez, az igazi élethez ez 1 kevés, ez nem lehet elég. 1 Ősszel Kovács László ter­melőszövetkezeti elnökkel jár- 1 tam a határt. Traktorok sora \ szántott. Az elnök elégedetten ' magyarázta: — Estére fel- 1 szántják ezt a nagy táblát. Az emberek ülnek a gépen, védett 1 helyen. Tudod — kérdezte Ko- j vács László —, hogy apáink ; még huszonöt kilométert gya- logoltak a barázdában a ló 1 után, mire egy holdat meg- s szántottak ? * Már akikor ott bujkált ben- « nem a kérdés: szebben tud- 1 nak-e élni, boldogabbak-e ] ezek, akik most a traktoron ( ülnek, mint apáink voltak, ] akik ott bandukoltak a ba­rázdában a ló húzta eke után. i Mert ha nem tudnak szebben i élni, ha nem lettek boldogab- ] bak, akkor mit ér, hogy csak s ülnek a gépen, védett helyen? ; Vasárnap este, úgy kilenc i óra körül sétáltam a faluban. í Több mint egy órán át jártam í az utcákat. Senkivel nem ta- i

Next

/
Thumbnails
Contents