Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 391. SZÁM 19S8. DECEMBER 19., HÉTFŐ Nem lesz ebper , Könyörgöm, ennek a kutyá- í nak nincs szakálla! Négy lá- / ba van, ugat — és mégsem Ä Schnauzer. Ki szavatol az eb J szőréért? Mit ad el az a te- ^ nyészto, aki nem azt adja el, £ amit elad? l,esz-e kutyaper C Cegléden? Vagy valami más* '• föl van szó? A kutyafáját. — Elpusztult a lányom ku­tyája, és ez nagyon megvisel­te a gyereket. Mit volt tenni, hogy a lelki egyensúlya hely­rebillenjen, elhatároztuk, vá­sárolunk neki új négylábút. Szerencsére kapóra jött egy újsághirdetés: a Magyar utcá­ban schnauzert kínáltak el­adásra. Nem is akármilyet: előkelő családfával, ötezer fo­rintért. Megvettük a 11 hetes kölyökjószágot. A lányom ha­mar összebarátkozott vele, úgy látszott, minden bajnak vége. Garanciát vállalt — Es'tényleg vége volt? — Dehogyis. A gondok csak ekkor kezdődtek. Tudni kell hozzá, hogy a Schnauzer fülét nyírással formálják hegyesre, s ezt a beavatkozást csakis ér­tő szakember végezheti. Na ez a szakember, aki egyébként Gödön „rendel”, kérdezte tő­lem, hogy ez meg milyen ku­tya. Schnauzer. Hát ő még ilyet nem látott. Valami nem stimmel. Ä kifejlett példány­nak hatalmas homlokszőre, bajusza és szakálla van. A ki­csin pedig, már 11 hetes korá­ban bizonyos kezdeményeknek látszaniuk kell. De ennek a pofáján semmi sem mutatko­zott. — Ha csak a szőr hiányzik, attól még kiváló eb lehet. — Ez egy remek izomzatú, jó fölépítésű, szép formájú kutya, de a hiányosságai miatt nem vehet részt versenyen, kiállításon és továbbtenyész- tésre sem alkalmas. Márpedig a tenyésztő, amikor megkötöt­tük vele az üzletet, garanciát vállalt arra, hogy a kutya ezek­nek a föltételeknek megfelel, s ennek megfelelően szabta meg az árát is. — Tehát mást kaptak, mint amiért kifizették a pénzt. Ho­gyan folytatódik a történet? — Alighogy hazaértünk Gödről, kopogtatott az ajtón a tenyésztő: meghozta a törzs­könyvet a hiányzó, dicsőségte­li beírásokkal. Hiába tájékoz­tattam rögtön: valami hibádzik a kutya körül, elütötte a dol­got azzal, hogy nyugodjunk csak meg, majd ki fog nőni az a szőr. Ebben maradtunk. — Minden jó, ha jó a vége: kinőtt. — Szó sincs róla. Hogy vég­re valamilyen bizonyságot sze­rezzek, sorra kerestem föl azo­kat az embereket, akiktől in­formáció remélhető. Jártam az állatorvosnál, aki nem fog­lalt ugyan állást, de megfogal­mazta a gyanúját. Jártam el­ismert schanuzer-tartóknál, az volt a véleményük: ebből már aligha lesz olyan kutya, mint amire mi szerződést kötöt­tünk, tehát sürgősen vigyük vissza a tulajdonosának. hajlandó elfogadni sem az ösz- szegyűjtött véleményeket, sem pedig az én ajánlatomat. A vi­tába bekapcsolódott a felesé­ge is, aki minősíthetetlen hang­nemben beszélt velem, hazug­sággal vádolt. Most már saj­nálom, de tény, hogy erre én is fölkaptam a vizet, és eliga­zítottam a hölgyet. — Ezzel aztán dugába dőlt a tárgyalás. — Hát végül is abban álla­podtunk meg. hogy közösen elvisszük a kutyát egy 'pártat­lan, jó hírű ceglédi tenyésztő­höz, és a továbbiakat az ő ál­lásfoglalásától tesszük függő­vé. — És mit mondott ez a jó hírű tenyésztő? — Azt, hogy ő még ilyet nem látott. Normális esetben már meg kellett volna indul­nia a fejszőrzetnek, de ettől el­tekintve nem lehetetlen, hogy kinő. Szó szót követett, megint összevesztünk. Ez a tenyésztő még elmesélte, ő úgy vigyáz a renoméjára, hogy egyetlen ilyen esetet sem hagy elfajul­ni. Ha a vevő visszahozza a kutyát, mert a fejlődésében valamilyen rendellenességet vesz észre, azonnal kicseréli vagy egyéb megoldást választ. De erre csak elvétve van szük­ség, mert ha hiányosságokkal küszködő jószágot ad el, ezt eleve jelzi a vevőnek, s figyel­mezteti a várható következ­ményekre is. — Mit szólt ehhez B. úr? — Nem vette figyelembe. Azt hajtogatta: majd kinő. Ez volt az a pillanat, amikor a békés megoldás lehetősége el­veszett. s, — Hová vezetett a követke­ző útja? — A ceglédi ebtenyésztő egyesület két vezetőjétől kér­tem tanácsot. Ügy vélekedtek, hogy ezt a tortúrát nem ne­kem, hanem B. úrnak kel­lene végigjárnia, mégpedig a saját tenyésztői hitele érde­kében. De hivatalos szakvéle­ményt nem tudnak adni kö­lyökkutyáról, mert azzal,kizá­rólag a MEOE szolgálhat. El is határoztuk, hogy megkérjük ezt a dokumentumot, de előtte még egyszer megpróbáltunk B. úrral egyezkedni. Ve­gye vissza a kutyát. Nem! Rá­adásul közben a vételáron fe­lül egy csomó (3 és fél ezer foi'int) tartási költség is kelet­kezett. De ez utóbbira már tényleg nem is tartottunk vol­na igényt. Nem! B. úr „helytelen” viselkedéseidtől vérig sértődött. Hosszú huzavona IYI. I. sporttárs részére Cegléd A bemutatott óriás schnauzerre vonatkozóan az alábbiakat kívá­nom rögzíteni. Fajtaszakosztályunk titkára, dr. Vadócz Éva, áki egy­ben vizsgázott schnauzerküllem- bíró is, megvizsgálta ^ kutyát, és megállapította, hogy az áem faj­tiszta. Olyan jelentős, a fajtajelleg­től eltérő fejformát és szőrminösé- get tapasztalt, amely valószínűsí­ti, hogy ráfedezés történhetett, a szukánál. A fentiek alapján kér­jük, hogy a kutya törzskönyvét az egyesülethez soron kívül visz- szaküldeni szíveskedjék, mert a kutyával sem kiállításra, sem te- nyészszemlére nevezni nem lehet. A kutya fajtiszta tenyésztésre nem alkalmas. Egyben kérjük, hogy a szukatulajdonos nevét és címét postafordultával küldje meg. Földi Péter, a budapesti schnauzer-szakosztály elnöke — Hát ez világos beszéd. — Sőt, időközben a kezem­be került a Kutya újság egyik tavalyelőtti száma, amiben ha­sonló történetekkel foglalkozik a lap jogásza. A szabályok sze­rint a tenyésztő garanciával tartozik az általa eladott ku­tyáért, és természetesen anya­gi felelősség is terheli. — Ezt azt jelenti, hogy ku­tyaper lesz Cegléden? — Szerencsére nem lesz. Ugyanis B. úr hosszú huzavo­na után visszavette a jószágot. Varga Sándor Napházak A népgazdaság energiafo­gyasztásának mintegy 30 szá­zalékát az épületek fűtésére fordítjuk. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium megbízásából több kuta­tóintézet és főiskola végez energiatakarékossági és épület­szigetelési kutatásokat, s ezek között nagy teret szentelnek a napenergia hasznosításának. Ebben az egyik fontos ku­tatási irány az, hogy többlet- költség vagy drága berende­zések nélkül csupán építésze­ti megoldásokkal fogják fel télen a napenergia1 melegét. Ezért abba az irányba telepí­tik az épületet, amerről télen a legtöbb napfény éri, s en­nek hatékony befogadására nagy ablakfelületeket alakíta­nak ki, továbbá többrétegű falat építenek. Napházak létesítésekor a szoláris energiát befogadó épí­tészeti megoldások hasznát lé­nyegesen növelik a tetőn el­helyezett napkollektorok. A berendezések csőkígyójában keringő vizet melegíti fel a napsugárzás, s a mintaházak több mint kétéves tapasztala­tai szerinti módon ki lehet elégíteni — éves viszonylat­ban — a lakóház használati melegvíz-igényének 70 százalé­kát. A meleg vízen alapulnak a radiátoros fűtési rendszerek is. Kísérletek kezdődtek a me- legviz-elláfó távhálózat nap- energiás változatának kialakí­tására is. Orvosolják a bajokat Menedzser K'ub Elmarad az előadás A Menedzser Klub december 19-re meghirdetett foglalkozá­sa az előadó megbetegedése miatt elmarad. Manapság az állampolgá­roknak gyakran kell eligazod­ni a jogszabályok egyre bo­nyolultabb szövevényében, s ez bizony meglehetősen nehéz — hangzott el a szakszerve­zetek városi bizottsága leg­utóbbi ülésén. A tájékozódás­ban, illetve az ügyek orvos­lásában többnyire segíthet a vállalati jogtanácsos. Ám a munkaviszonyt érintő konf­liktusok esetén, a fegyelmi vagy kártérítési eljárások so­rán elsősorban nem a dolgo­zó érdekeit képviseli. Mivel a városban igen sok a kis cég, ráadásul jó néhánynak a_ fő­városban vagy más települé­sen található a központja, ezért az embereknek ügyes­bajos dolgaik intézése végett nemegyszer utazni kell. Így aztán szép számmal akadnák, akik lemondanak erről a szol­gáltatásról. Igencsak ritkaságnak szá­mító kezdeményezés valósult meg Cegléden. Nevezetesen július elsejétől megkezdte te­vékenységét a közös fenntar­tású önálló szakszervezeti jog­segélyiroda. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa és a Nagykőrös Városi Ügyvédi Munkaközösség között szerző­dés jött létre — ezt az Igaz­ságügyi Minisztérium jóvá­hagyta — a működésre. De­cember 31-ig kilenc cég, intéz­mény kötötte meg az együtt­működési megállapodást. Ja­nuártól tizenháromra bővül azoknak a vállalatoknak, in­tézményeknek a száma, ame­lyek igénylik a szolgáltatást. A jelentkező testületek a kö­zös fenntartásra dolgozónként havonta egy forintot fizetnek. Ott, ahol a jogtanácsos a mun­kadíjon kívül mindenféle ügy­ben felvilágosítást ad, és ha szükséges, a jogi képviseletet is ellátja, akkor lehetőség nyű lik arra, hogy 50 fillérrel já­ruljanak hozzá a fenntartás­hoz. Az iroda a munka-, család- és polgárjog keretén belül szá­mos teendő ellátására vállal­kozik. Az elmúlt csaknem fél esztendő során többnyire vá­ló-, illetve bontóperek esetén kérték a jogsegélyszolgálatot. Természetesen a megoldásra váró feladatok széles skálán mozognak. Hiszen akad sza­badalmi ügy, munkaszerződés­sel kapcsolatos probléma, szo­ciálpolitikai kedvezménnyel összefüggő felvilágosítás, tu­lajdonközösség megszüntetése, szomszédvita. Egyelőre csak a vállalatok, intézmények szak- szervezeti bizottságai köthet­nek szerződést az irodával, de az illetékesek keresik és fon­tolgatják az újabb lehetőségek bevezetését is. A szolgáltatást hétfőn 15-től 18 óráig lehet igénybe venni a Hazafias Nép­front városi székházában. Fogadóóra Dr. Kapási Pál. a városi ta­nács vb-titkára december 21- én, szerdán délután 3-tól fél 7-ig fogadóórákat tart a város­házán hivatali helyiségében. izgép-kéziSabda Januártól hetente hét tréning £ Előbb a tréner, aztán a ^ szakosztály két vezetője ^ mondott le a Közgép kézi- 4 labda-szakosztályában vi- 4 seit tisztségéről. Ez a föltű- 4 nő mozgás nyilván nem a í véletlen műve. Mint a klubelnöktől, Ba­logh Györgytől megtudtuk, Imregi edző egészségügyi okokból kényszerült hátat for­dítani az egyesületnek, Hö- rörripő Józsefnek és Juhász Gyulának pedig az életútja elkanyarodott a kézilabdától, a sporttól. Ezzel párhuzamo­san a szakosztály mai helyze­te igényelt egy vezetői stílus- váltást, aminek a szükséges­ségét a csapat is elfogadta. A szakosztály új vezetője Veres Attila, helyettese Vngureán László, intézője Jaczina Mi­hály, szervezési felelőse Godó László lett. — Mi jellemzi azt a hely­zetet, amelyben átvette az irá­nyítást? — kérdeztük Veres Attilától. — A tény, hogy a felnőtt- csapat az NB I B második fe­lében végzett. És az, hogy a gárda az évek során fölhal­mozódott okok miatt moráli­san szétesett. Eszem ágában Sincs most minősíteni a szak­osztály volt vezetőinek mun­káját, hiszen velük emberileg semmi problémám nincs. De igaz az is, hogy amikor föl­kértek erre a tisztségre, az­zal a föltétellel vállaltam, hogy teljesen új emberek ke­rülnek a közgépes kézilabdá­zás élére. A régi sebeket nem fogjuk fölszaggatni. És még valamit a helyzethez: a szak­osztály normális működéséhez a gyár megteremti a feltéte­leket. Tehát érdemes dolgoz­ni. — Milyen célokat fogalma­zott meg az új vezetőség? — Az egyik fontos cél az, hogy szervezett szakosztályi életet kell élni. És ebbe — bármilyen furcsának látszik — igencsak beletartozik pél­dául egy szertár kialakítása is. Feltűnő, hogy milyen gyak­ran és milyen sokan hiányoz­tak az edzésekről, és rendkí­vül nehezen lehetett követni, hogy miért. Januártól hetente hét tréning szerepel a prog­ramban, és mindent megte­szünk azért, hogy a játéko­sok ne maradjanak távol. An­nál is inkább, mivel a mun­kahely senkit.sem akadályoz abban, hogy sportolni járjon. Tehát csapat kell, egységes jó szellemű, fölkészült. Majd kinő — Visszavitték? — Persze hogy visszavittük, és a tenyésztőnek, B. úr­nak részletesen beszámoltam a tapasztalatokról, kérve, hogy állítsuk vissza az eredeti álla­potot, én átadom a kutyát, ő a pénzt. Felejtsük el az egé­szet. De B. úr nem volt Messziről látta már Kál- di Imre, hogy a vasúti fénysorompó pirosán vil­log. Bosszúsan dörmögött, mert nagyon igyekezett ha­za; ugyancsak éhes volt. Dél óta nem evett, s már estére járt, jócskán söté­tedett. Úgy döntött, hogy mégis átmegy a síneken. Sokszor megtette ezt már, ha nagyon sietős volt a dolga, s eddig még mindig meg is úszta büntetés nél­kül. Azért a sínek előtt le­szállt a kerékpárjáról. s belenézett a túlsó oldalon levő sötétségbe. Szerencséje volt, észrevette, hogy a nagy bokor mögött ott áll a rendőrségi autó. — No, majdnem ugrott két piroshasú — dünnyög- t.e. Utálta ezt a fénysorom­pót: tízből ötször várako­zásra kényszerítette. Tud­ta. hogy kell a biztonság, de az elvesztett időt mégis sajnálta. Ahogy így mérge­lődött. egy másik kerékpá­ros állt meg mellette. Egy lány volt. Csak látásból is­Találkozás a sorompónál merte, mert most költöztek ide nemrég a tanyákra, de azt már megállapította, hogy néha szívesen haza­kísérné. Mindez persze csak álmodozás volt. mert soha nem volt alkalma, hogy beszéljen a tánnyal. A kislány épp csak le­szállt a kerékpárról, már indult is neki a síneknek. — Nem ajánlom — je­gyezte meg Imre. — De nagyon sietek — állt meg a lány egy pilla­natra. — Ott a rendőr a túlfe- lén. A lány láthatóan meg­ijedt, s visszahúzódott a fiú mellé. — Kösz — mondta. — Én is majdnem a kar­jukba futottam — jegyezte meg Imre, s a szívét a tor­kában érezte az örömtől. Egy darabig hallgattak. Imre kétségbeesetten kere­sett valami jó témát a be­szélgetéshez. — Ti most jöttetek ide, ugye? — Honnan tudod? — Mert eddig még alig láttalak. A lány elnevette magát. Kedvesen, kicsit kacéran. — Én már megfigyelte­lek téged. Minden reggel mégy dolgozni. Megjött a vonat, s elro­bogott előttük. Ügy dübör­gőit, hogy nem értették egymást. Aztán a lámpa fehérre váltott. Mind a ket­ten egyszerre indultak, de egyikük sem szállt fel a kerékpárra. — Az az igazság — kezd­te Imre —. hogy már én is megnéztelek. — No, képzelem, mit gon­doltál! — Tán meg sem merem mondani. Átértek a síneken, el­mentek a rendőrök mellett, de még mindig nem ültek fel a kerékpárra. — Nem sietsz? — kér­dezte Imre. — Én nem. —- Akkor jó! Akkor me­hetünk gyalog. — Mehetünk. Elengedték maguk mel­lett az autókat meg a töb­bi kerékpárost, és a sötét­ben nekivágtak a. tanyák­hoz vezető útnak. Imre el­mondta, hol dolgozik, a lány meg hbgy honnan jöt­tek ide. Az egyik dűlőnél a lány megállt. — Nekem erre kell men­nem. — Tudom — mondta Im­re. — Elkísérlek. Sok erre­felé a kutya. A lány újból nevetett Káldi úgy érezte, hogy nem is nevetést hall. hanem va­lami muzsikát, mely átszáll a tanyák felett és életében először áldani kezdte azt. aki a fénysorompót kitalál­ta. Tóth Tibor — És hozzá egy edző. — Több lehetséges jelölttel is tárgyaltunk, de egyikkel sem sikerült dűlőre jutni. Úgy­hogy Nagy Károly június 30-ig Javábbra is játékos edzői szere­pét tölt be. Három fő feladata van: az edzésterv elkészítése, a gyakorlatok irányítása és a csapat összeállítása. Ezenkí­vül minden más a szakosztály- vezetőre tartozik. Egyébként a játékos edzői megoldás nem igazán vált be, Nagyra első­sorban — még jó néhány évig — a pályán számítunk, és mellette az utánpótlás nevelé­sében is. — A játékoslistán van-e változás? — Ami bizonyos: Tóth Ti­bor bejelentette, hogy abba­hagyja a kézilabdázást. Vi­szont kiegészül néhány új szerzeménnyel a csapat. Si­került megegyezésre jutni a Szolnok technikás és jó erő­ben levő irányítójával, Ko­csissal, tárgyalunk a Bp. Hon­véddal annak érdekében, hogy az egyébként ceglédi Tóth Béla visszakerüljön a város­ba, és úgy tűnik, próbálkozá­saink eredményre vezetnek, Mocsai Balázst, aki jobbszél­ső, Nagykőrösről igazoltuk. A nemrégiben lezajlott játékos­értekezleten elmondtam, hogy nem azért hoztunk a Közgép­be új embereket, mert vala­kiket el akarnánk mozdítani a helyükről, hanem azért, hogy a csapaton belül egészséges verseny folyjon az egyes posz­tokért. — Hogyan fest az együttes további programja? — Lényegében megkezdő­dött — lazább formában — az alapozás, de igazából a jövő év elején indul el a komoly munka. Január második felé­ben egy tíznapos edzőtáboro­zásra kerül sor, ahol nem a fi­zikai állóképesség kérdései ke­rülnek előtérbe, és ahol vala­mennyi játékosnak ott kell lennie. A tábort februárban egy jubileumi torna követi olyan csapatok részvételével, mint az Ű. Dózsa, a Ferenc­város, a Békéscsaba és a Szol­nok. Aztán pedig, hogy a so­rozatos terhelés követelmé­nyeinek is eleget tegyen a csapat, elindulunk Kecskemé­ten és Lajosmizsén egy-egy tornán. V. S. ISSN 0133—2500 (ceglédi Hírlap) Hlyen fiosszy a kutya szakálla? Jogsegélyiroda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents