Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1088. DECEMBER ÍJ CSÜTÖRTÖK *öF£inigto 3 Külföldön is kelendő Hová tűnt a csempe? V- .. Segíts magadon, vagy pályázz! Társulás az egészség védelmében Kórházi ágyakról, fekvőbeteg-ellátásról, a megye déli te­lepüléseit érintő kórházhiányról, egyes szakrendelő-intézetek kórházi háttér nélküliségéről tárgyaltak a közelmúltban az egészségügyi szakemberek, a megye vezetői. Az utóbbi hónapokban meg­sokasodott a Tüzép- és Afész- telepeken az ingerlékeny vá­sárlók száma. Bosszúságuk oka az, hogy hiánycikké lépett elő a lakások belső burkolá­sához oly nélkülözhetetlen épí­tőanyag, a csempe. Felkerestük Pest megye több építőanyagtelepét, s a fo­gyasztói'hangulatkép kísérte­tiesen nyomon követhető min­denütt. Nagykőrösön mintha kihalt volna a Tüzép-telep. — Csempe van? — kérde­zem az egyik raktárrész felől komótosan baktató tüzépes- től. — Csempe!? — kérdezett vissza fanyar mosollyal. Aztán megfordította a kérdést. — Miért, talán maga tudja, hogy hol kapható, mert nálunk még mutatóban sem találni. Cegléd, Alsónémedi, Duna- haraszti, Szigetszentmiklós, Ráckeve: egyik-másik telepen akadt ugyan csempe, de csak amolyan maradék. Néhány minőséghibás, nem éppen tet­szetős darab. Ezekkel csupán javítgatni lehet a falat, ha le­het. Volt olyan tüzépes, aki már-már arra gondolt, hogy talán az iparág „bespájzolt”, a januári kezdésre. Talán arra, hogy majd magasabb áron ér­tékesítheti termékeit. Ezek mindössze feltevések, vegyes érzelmű és hiányosan megala­pozott találgatások. Hova tűnt valójában a csem­pe!? Erre kértünk választ Tré­fli Istvántól, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium építőanyagipari fejlesz­tési főosztályának vezetőjétől és Gruber Pétertől, az ÉVM munkatársától. — A hazai építőanyag-gyár­tók, élve a lehetőséggel, idén mind nagyobb mennyiségben szállítanak csempéket tőkés piacra. Kurrens áruval lépett elő ez az itthon is igen kere­sett termék. A hazai gyártók számára sem mellékes, hogy milyen évet zárnak, s mennyi devizát hoznak a népgazda­ságnak. Ezért érthető az, hogy első helyre az export növelé­se került — mondja Trefil Ist­bodó gazdasági helyzet miatt fogalmazódnak meg. Ha ne­hezen is, de az emberek elfo­gadják az értéktörvény és a piaci mechanizmus szabályo­zó szerepét. Igaz, háborognak a hibás gazdaságpolitikai cél­kitűzések és azok súlyos ha­tásai, a mind nehezebben el­viselhető terhek miatt. Szid­ják az adórendszert és az egyéb, életszínvonalat aláásó intézkedéseket. Aggódnak a létbiztonságért. Sokak — köz­tük régi párttagok — aggo­dalmainak igazi alapja azon­ban társadalmi rendszerünk féltése Mint mondják: elkövet­tünk hibákat, okoztunk ma­gunknak súlyos gondokat, de tudtuk, hogy mit akarunk, tudtuk, hogy a magunk tár­sadalmát építjük. Napjaink „reformereinek” mondataiban viszont egyre kevésbé hallani a szocialista építésről, szocia­lista jövőről. Ez okozza az igazi aggodalmat. S ez nem nevezhető sem konzervativiz­musnak, sem reformellenes- ségnek, még akkor sem, ha félreértés váltja ki. Az egyszerű helyzetfelisme­rés, a gondok ismételgetése, a zokszó és a panasz önmaguk­ban soha nem oldották meg gondjainkat. Az elszántság, a bátorság, a tudatos tettrekész- ség, az aktivitás viszont nem ismert akadályt, minden ne­hézség felett győzni tudott. Párttagságunk és párton kí­vüli szövetségeseink tevékeny­ségére az utóbbi időben mint­ha csak a helyzet nehézségei­nek ismételgetése vált volna jellemzővé. Defenzív magatartást vet­tünk fel. Nem hallatjuk han­gunkat, nem vállaljuk a vitát. Nem ismerjük ki magunkat. Nem érezzük, hogy a meghir­detett programok cselekvésre szólítanak. Egyesek közülünk még mindig úgy vélekednek, hogy nem kellene szóhoz sem ván. — A hazai piacon jelent­kező hiányt a KGST-országok- ból kívánjuk pótolni... Elsőd­legesen cseh és bolgár csem­pék jöhetnek számításba. Idén 140 ezer négyzetméternyi burkolóanyag juthat el az építkezőkhöz. Hallani minősé­gi kifogásokat, s ezek vitat­hatatlanok is. — Hírlik, hogy jelentős a lemaradás a hazai csempegyá­rak technikai felszereltségében a fejlett, elsősorban tőkés or­szágokéhoz képest... — Az Ipargazdasági Inté­zettel közösen elkészült egy felmérés, ami jelzi, hogy va­lójában 16—18 éves lemaradá­suk van a hazai gyáraknak a nemzetközi élvonalhoz képest. Viszont elkészítettünk egy olyan hosszú távú tervet, amelynek hatására remélhe­tően már a következő tervidő­szakban számíthatunk az el­látás javulására. Gruber Péter, bekapcsolód­va a beszélgetésbe, vázolta az utóbbi néhány évben elkezdett fejlesztések eredményeit. A közelmúltban adták át a Za­laegerszegi Kerámia és Cse- répkályhagyárban, új nevén a Zalakerámiában, az olasz SAC- MI cégtől vásárolt gépsort. Hasonlóan olasz berendezés kezdte meg működését Kőbá­nyán, a PIETRA Épületkerá­miaipari Vállalatnál. — Várható új csempegyár telepítése a fővárosban, illet­ve Pest megyében? — Nagyon megérett a re­konstrukcióra a Budapesti Por­celángyár. Remélhetőleg a gyár műszaki vezetése által összeállított rekonstrukciós pályázat, illetve annak kivi­telezhetősége megvalósul. A megyében nincs szó csempe­gyár telepítéséről. Az ÉVM szakemberei azt is elmondták, hogy az új társa­sági törvényre régóta vártak a hazai cégek. Egyre-másra érkeznek jelzések arról, hogy tőkés partnerek bevonásával kívánják meggyorsítani a csempegyártás technológiai­technikai fejlesztését. engedni a kritikusokat, a másként gondolkodókat. Túl­nyomó többségünk viszont jól tudja, hogy ez nem lehet az igazi megoldás. A hallgatásra kényszerítés nem vezethet eredményre. A suttogok ese­tenként nagyobb hatást érhet­nek el a hangoskodóknál. Vi­tában, párbeszéddel, érvelés­sel kell felvennünk a küzdel­met. ily módon kell magunk mellett tartani, magunk mellé állítani az embereket. Igaz, a szóbeli érvelés mellett kézzel­fogható eredményeket is pro­dukálnunk kell. Pártalapszervezeteink mun­káját tekintve azt tapasztal­juk, hogy jelentős részük nem érzi kellően át a politikai munka új követelményeit. Gyakori a hitelvesztés, a be­felé fordulás. A politikai ok­tatás és a vitakörök kereté­ben a véleménynyilvánítás és -ütköztetés továbbra sem élénkül. Még szembetűnőbb az aktivitás hiánya a külön­böző fórumokon. A közelmúlt­ban lezajlott, illetve jelenleg is folyó társadalmi viták mintha nem is adtak volna feladatot a párttagság számá­ra. Az. hogy a lakóterületen is kellene meggyőző munkát végezni, mi több, hogy oda kellene a politikai munka fő súlyát helyezni, szinte fel sem vetődik. Végrehajtunk szerve­zeti intézkedéseket, de ezeket még nem követi tartalmi megújulás. Nem lenne jó, ha az a gyakorlat elevenedne fel, amikor a bizalmatlanság jel­lemezte társadalmi létünket, amikor az őszinte vélemény- nyilvánítást a passzív fejbólo- gatás jellemezte, amikor csak sablonokban lehetett és tud­tunk gondolkodni. A párt szá­mára a demokrácia mind tel­jesebb kiszélesedése azonban nem jelentheti sem a kezde­ményező politizálásról való lemondást sem a felelőtlen A mostani pénzszűke világ­ban csaknem egyetlen út a meglévő egészségügyi intéz­mények összehangolt fejlesz­tése, a megyék érdekeltté té­tele ebben, korszerűbb költség- gazdálkodás kimunkálása, amely lehetővé, sőt szükségessé teszi minden kórházban, intéz­ményben az ágyak, gyógyító­eszközök maximális kihaszná­lás-". Ezért a Szociális és Egészségügyi Minisztérium tárgyalásokat kíván folytatni a Belügyminisztérium, a Hon­védelmi Minisztérium, a MÁV és más tárcák, országos szervek illetékeseivel is, hogy összehangolja a kórházi kapa­citásokat. Ez Pest megyében különösen jelentős lehet, hisz a megye fenntartásában lévő kórházak 4200 ággyal rendel­keznek, melyet kiegészít még 3500 fővárosi intézményi kór­házi ágy száma, de még így is szükség lenne a más tárcák ke­zelésében lévő gyógyítási lehe­tőségek kihasználására. A megye lakosságának sok­szor nyomon sem követhető mozgása, a főváros környéki népesség felduzzadása, a me­gye immár egymilliót megköze­lítő lélekszáma egy fél Buda­pestet jelent, amely komoly gondokat okoz az egészségügyi ellátásban is. A megye nem várja ölbe tett kézzel a felté­telek javulását. Egyik leglát­ványosabb eredménye a fára­dozásnak a Rókus Kórház tel­jes rekonstrukciója, amely át­lagon felüli munkát kívánt az ott dolgozóktól, a szakmai kö­vetelmények megtartásán őr­ködő kórházi szakvezetéstől, valamennyi egészségügyi dol­gozótól, akik tisztességgel tet­ték a dolgukat az átépítés nem mindig zavartalan körülményei között is. A közeljövőben az igen szükséges műveseosztály- lyal bővül az európai színvo­nalú intézmény, amely nagy költséggel jár majd — évi 15 —20 millióba kerül — s ame­lyet megyei és minisztériumi együttműködéssel lehetséges létrehozni és zavartalanul fenntartani. Nemrég a megyei tanács egészségügyi alapot létesített, amely a megyében lévő külön­vélemények előtt fegyverleté­telt. Jól értelmezett szocialis­ta demokrácia lehet csak a célunk! keíl újítani politikai intézményrendszerünket, to­vább kell folytatni gazdaság- irányítási rendszerünk re­formját. Mindezzel együtt meg kell újulni önmagunknak, az egyes embernek is. A meg­újulás nem pálfordulást — még kevésbé felfordulást — kell, hogy jelentsen. A dialek­tikus fejlődés spirálképleté­nek örökérvényű igazságát sa­ját gyakorlatunkban is érvé­nyesíteni kell. A megújulás igénylésénél korántsem csak az alapszer­vezetekre gondolunk. Vonat­koznia kell mindennek a kö­zép- és felsőszintű párt- és társadalmi szervek munkájá­ra is. Megszívlelve, hogy az önállóság biztosítása nem je­lentheti pártalapszervezeteink magára hagyottságát, mert — inkább, mint valaha — ma hatványozottan jelentkező igény az eligazodásuk segíté­sére. Ez és a politika formá­lásába való erőteljesebb bevo­násuk biztosíthatja csak ak­cióképességük erősödését is. A segítségnyújtás és a feladat­meghatározás új módjainak alkalmazása fel kell, hogy váltsa a régimódi bábásko­dást, s a direktívák parancs­szerű közlésének még ennél is rosszabb gyakorlatát. Újszerűén kell, hogy értsük, s hogy érvényre juttassuk a pártegységet, újszerűén kell elérnünk a közmegegyezést, a politikai szövetséget. Ez min­den területen megköveteli az újszerű gondolkodót, a na­gyobb felelősséget, az aktivi­tást, a kölcsönös tiszteletadást is. Csak ilyen felfogással le­hetünk úrrá mai gondjainkon, oszlathatjuk el aggodalmain­böző intézmények áldozatkész­ségére is épít. A tét, megsok­szorozni az egészségügyre for­dítható összegeket, melyek nagyon is végesek. Ezenkívül fontosak azok a hazai és külföldi alapítványok is, me­lyek lehetővé tesznek bizonyos fejlesztéseket. A Rókus Kórház a Soros-alapítványból modern ultrahangos diagnosztikai mű­szereit gyarapította, de a sze­mészet is új műtéti eszközök­kel gazdagodott, s több alapít­vány támogatásával folytatnak tudományos kísérleteket. Nyitott szem és egyfajta vál­lalkozói szellem szükséges ma már a kórház, az egészségügy menedzseléséhez is, amely folyton keresi-kutatja az újabb és újabb lehetőségeket. Ebben a szó igazi értelmében partne­re a megyének, a megyei kór­háznak a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium. f A biztosító intézetek kár- 7 felvevőit igen gyakran éri ^ meglepetés, mikor egy-egy la- 4 kástüz, betörés helyszínére ér- yt kezve a tulajdonos a látható Y káron kívül a dunna alatt, a / szalmazsákban rejtegetett, hi- 2 hetetlen összegű dugipénzének 7 megsemmisüléséről is beszá- ^ molt. Hogy panaszuk hihető-e ^ vagy sem, esetünkben lényeg- 4 télén, de egy bizonyos: van '• valóságalapja. Hazánkban — a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi osztályának szakértői becs­lése szerint — több, mint százmilliárd forint hever az otthonunkban, az ominózus szalmazsákokban. Ez azt je­lenti, hogy minden negyedik forintunkat őrizgetjük így. Ok: az ellátás A szalmazsákban való rej­tegetésnek kisebb részben alaptalan okai vannak: a pénzintézetekkel, esetleg az adóhivatallal szembeni bizal­matlanság, az ügyintézéstől való viszolygás. Nagyobb rész­ben azonban — sajnos — logikus magyarázata van an­nak, sokan miért nem a ta­karékszövetkezeteknél helye­zik el pénzüket. Vidéken, kis­településeken — ahol felte­hetően e százmilliárdos dugi- pénz zöme rejtezik — a ki­egyensúlyozatlan iparcikk-el­látás miatt kell otthon tarta­ni a bankókötegeket. Ugyanis ha netalán színes televízió, automata mosógép érkezik a kisboltba, általában csak an­nak jut, aki elsőként szalad az üzletbe pénzével. Akinek előbb sorba kell állnia, hogy kiváltsa pénzét a takarékból, bizony hoppon maradhat. S ez a helyzet Pest megyé­ben különösen nyomasztó. Szőkébb pátriánkban ezer la­kosra mindössze háromszáz- mgyvennégy négyzetméter Sok egyéb korszerűsítés mel­lett bizonyos közigazgatási tár­sulások létrehozásáról is szó van, amely lehetővé tenné a különböző kezelésben — más hatáskörben, költségvetésben, közigazgatási státusban — lé­vő intézmények egészségügyi szolgáltatását. Ezek legfonto­sabb működési elvei, anyagi feltételei még a kidolgozás fo­lyamatában vannak. De már él­nek azok a különböző célú mi­nisztériumi pályázatok, ame­lyek az országos és a megyei pénzek koordinálását segíte­nék, megduplázva ezáltal a gyógyításra fordítható összege­ket. Ebben is nagyon érdekelt Pest megye, hisz a közismert fejkvóta szerinti támogatási le­hetőségek nagyon beszűkítik a főváros környéki települések általános, így egészségügyi programjait is, olyan központi támogatás tehet igazságot, amely realitásnak veszi a ki­alakult népességi, lakóterületi sajátosságokat. kereskedelmi helyiség j"t, szemben a négyszázkilencvcn négyzetméteres országos át­laggal. Hazánkban Pest me­gye a legutolsó e tekintetben. Hiába az áruellátás jó szer­vezése, ha kicsik a raktárak, az üzletterek, s hiába a fővá­ros viszonylagos közelsége, a több száz forintos szállítási dí­jat kevesen engedhetik meg maguknak — marad a vára­kozás, hátha jön áru a bolt­ba. Ezek a kisboltok azonban — a gyakorlat ezt bizonyítja — öt-hat havonta kaphat­nak két darab hűtőládát. Bár a kistelepülések ellá­tása továbbra sem a legjobb, s ugyanúgy szükség van a gyorsan kéznél lévő pénzre, mégis egyre többen ismerik fel, hogy a bankóknak nincs jó helyük a szalmazsákban: ott ugyanis nem kamatoznak. A pénzromlás pedig roha­mos, kuporgatott forintjaink vásárlóereje egy év alatt kö­zel ötödével is csökkenhet. Mivel a közelmúltig nem lé­tezett olyan takarékossági forma, mely megfelelő kama­tával pénzünk értékállóságát garantálná, ezért sokan elvá­sárolták vagyonkájukat: luxusautóra, hétvégi telekre költötték ezreseiket. Kétszer annyi hitel Hevernek tehát otthon a forintok és a Mercedesek, alusszák békakirály-álmukat. Pedig jó volna, ha ez a száz- miilliárd bekapcsolódna a pénzforgalomba, hogy állótő­kéből forgótőkévé változzon. Pest megye takarékpénztárá­ban különösen nagy szükség volna e forintokra: az itt el­helyezett lakossági betétállo­mány tizenhárommilliárdra tehető, míg a felvett lakossá­Berecz János Tatabányán Megyei pártaktíva Komárom megye 22 ezer kommunistája mintegy másfél ezer képviselőjének részvételé­vel aktívaértekezletet tartot­tak szerdán Tatabányán, ahol Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást és válaszolt az előzetesen hozzá eljuttatott kérdésekre. Véleményét többek között kifejtette az egypártrendszer vagy többpártrendszer ügyé­ben folyó vitáról is. Ma — mondotta — az alkotmány egyik pontja szerint csak az MSZMP működésének van jo­gi alapja. A közeljövőben meghozandó egyesülési tör­vény viszont megteremti a pártféle csoportosulások ala­kulásának a feltételeit. A ké­sőbbi félreértések elkerülése végett azonban célszerűnek látszik egy külön párttörvény megalkotása is. Elmondta ugyanakkor, hogy szerinte csupán illúzió, hogy a több­I pártrendszer minden gondot, I problémát megoldana. gi kölcsönök összege ' ennek kétszerese: huszonhatmilliárd forint. Sietve megjegyezzük: ebből nem szabad az OTP fizetésképtelenségére követ­keztetni, hiszen a meglévő különbségeket az állami kasz- szából pótolják. Értékpapírra alig Mégis, különös ez a különb­ség, mely szintén kedvezőt­lenebb arányú az országos átlagnál. Magyarázata az, hogy e kölcsönöket zömében lakásvásárlásra, lakásépítésre vették föl. Mégpedig nem­csak Pest megye lakói, hanem az északi iparvidék munka- nélküliséggel szembenéző dol­gozói, valamint a főváros füst­től, zajtól, szennyezéstől menekülő lakosai is. Eme otthonteremtést kedv méreteire jellemző, hogy amíg a Pest Megyei Illetékhivatal­ban 1986-ban kétszázegymil­lió forint értékű ingatlanfor­galmat jegyeztek fel. 1988-ban ez a szám már ötszázharminc­millió forintot tesz ki. E nö­vekedés nem magyarázható csak az árak emelkedésével: két esztendő alatt hetvenhá- rom százalékkal több ingat­lan talált vevőre megyénkben. Pénzünk tehát a szalma­zsákban, luxus fogyasztási cik­kekben és milliós értékű in­gatlanokban fekszik. Olyan forintjaink, amelyeket ügye sen forgatni, kamatoztatni, r termelésben újra felhasznál ni tudnánk, csak elvétve ma­radtak. Ezt példázza, hogy e kedvező kamatozású, csábító ajánlató kötvényekre, érték­papírokra eddig alig húszmil­liárd forint értékben akadt vevő. Tóth Béla Endre Gödöllőn, a Ganz Árammérőgyárban ez évben mintegy 400 ezer darab egy-, valamint százezer darab háromfázisú fogyasztásmérő kerül le a szerelőszalagokról. Az évek óta tartó fejleszté­sek eredményeként ma már a korszerű, pontosan mérő típusokat gyártják » “ fHancsovszki János felvétele) Gyócsl László P. G. Jé, ha otthon a pénz, amikor van hűtőszekrény Százmilliárd a szalmazsákban Pontosan mérik a fogyasztást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents