Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
1988. DECEMBER 17., SZOMBAT 3 KÖZLEMÉNY A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1988. DECEMBER 15-EI ÜLÉSÉRŐL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 15-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, valamint a központi sajtó vezetői. A testület kegyelettel emlékezett meg elhunyt tagjáról. Tömpe István elvtársról. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Berecz János előterjesztésében az időszerű politikai kérdésekről szóló tájékoztatót; — Németh Miklós előterjesztésében a kormányzati munka korszerűsítésére vonatkozó tájékoztatót; — Crósz Károly előterjesztésében a személyi kérdésekről szóló javaslatot. Az ülésről kiadott közleményt az alábbiakban ismertetjük. I. O A Központi Bizottság üdvözölte Mihail Gorbacsovnak az ENSZ közgyűlésén tett bejelentését, miszerint a kölcsönös bizalom megteremtésének szellemében a Szovjetunió egyoldalú haderőcsökkentésre határozta el magát, tettekkel is alátámasztja új biztonságpolitikai felfogását. A Központi Bizottság nagyra értékelte, hogy az intézkedés hatálya kiterjed a Magyarországon állomásozó szovjet fegyveres erőkre is. Ez az egyeztetett lépés kifejezi nemzeti érdekeinket. A testület megerősítette, hogy külpolitikai és honvédelmi törekvéseink szellemében továbbra is kezdeményezően részt vállalunk a szovjet javaslatok valóra váltásában, a hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdításában. O A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendülését és együttérzését fejezi ki az Örményországot ért, 6Úlyos emberáldozatot és hatalmas anyagi károkat okozó földrengés miatt. Támogatja a párttagoknak és a pártalapszervezeteknek az örményországi természeti katasztrófa károsultjai, az áldozatok hozzátartozói anyagi megsegítésére indított egyéni és kollektív kezdeményezését. li. A Központi Bizottság az 1983. november 22-i határozata alapján megvitatott több időszerű politikai kérdést. O Megállapította: a pártértekezlet állásfoglalásában megjelölt főbb fejlődési irányok meghatározóan jelen vannak az eltelt időszak belpolitikai folyamataiban. A gazdasági és politikai átalakulások egymással kölcsönhatásban, de az eltérő feltételek miatt különböző módon és ütemben valósulnak meg. A párt arra törekszik, hogy az ország sorsáért való felelősségvállalás, a megújuló szocializmus széles bázisán jöjjön létre új nemzeti összefogás a magyar társadalom túlnyomó többségét alkotó haladó gondolkodású emberek, mozgalmak között. A Központi Bizottság felhívja a párttagokat, hogy az MSZMP megújulást szolgáló programja alapján keressék az együttműködést a társadalom más, haladó, baloldali, demokratikus, népi-nemzeti indíttatású állampolgárainak politikai mozgalmaival. A párt kész a párbeszédre és az együttműködésre azokkal is, akik csak egyes részleteiben hajlandók támogatni a haladó mozgalmakkal együtt megfogalmazott közös célokat. O A Központi Bizottság abból indul ki, hogy a párt a társadalom rétegéből építkezik, tehát társadalmi bázisát tekintve egy pártként is képes a magyar nép legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és képviselni. Ehhez megfelelő alapot ad a pártértekezlet állásfoglalása nyomán megújuló politikai program, a korszerűsödő ideológia, a párt demokratikussá váló belső élete és tevékenységének széles körű társadalmi ellenőrzése. © A Központi Bizottság kiemelkedő jelentőségűnek tartja az általa kezdeményezett új alkotmány kidolgozását. A testület kifejezte szándékát, hogy jövő év első felében megvitatja a Magyar Népköztársaság új alkotmányának koncepcióját, s hogy szükség szerint később ismételten foglalkozik az alkotmányozás néhány fontos politikai alapelvével. Javasolja, hogy az alkotmány tervezetét jövő év második felében bocsássák társadalmi vitára, majd ezt követően az Ország- gyűlés 1990 tavaszán tárgyalja meg és foglaljon állást. A testület kezdeményezi, hogy az új alkotmányról az Országgyűlés állásfoglalása után országos népszavazás döntsön. O A Központi Bizottság ajánlja, hogy az országos tanácsválasztásokat 1989 őszén tartsák meg; az országgyűlési választásokra pedig az új alkotmány alapján 1990 őszén kerüljön sor. O A párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány kidolgozásához. A Központi Bizottság 1989 első negyedévében — véleményalkotás és a pártértekezleten elfogadott álláspont gazdagítása céljából — megvitatja a pártrendszer kérdését. O A testület bizottságot hozott létre, hogy a főtitkár vezetésével dolgozza ki a Központi Bizottság állásfoglalástervezetét az egypárt- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való viszony és a választási mechanizmus témaköreiben. | Eli. A Központi Bizottság tudomásul vette Németh Miklós tájékoztatóját a terület- és településfejlesztés, valamint az építési. közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kormányzati irányításának kialakításáról. Egyetértett azzal, hogy a kormány a tervezett korszerűsítést és átszervezést az Országgyűlés elé terjessze. A Központi Bizottság ajánlásokat fogadott el állami tisztségek betöltésére. IV. A Központi Bizottság döntött a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben. (Ezeket tegnapi számunkban már ismertettük). A Központi Bizottság jóváhagyta az állandó bizottságainak összetételére, tanácsadó testületének vezetőjére és tagjaira, munkaközösségeinek vezetőire vonatkozó javaslatot az alábbiak szerint: NEMZETKÖZI JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁS-POLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Grósz Károly. Titkára: Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminisztériumi államtitkár. Tagjai: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka; Fejti György, a Központi Bizottság titkára; Fock Jenő, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke, a MTESZ elnöké; Horváth István, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter; Kárpáti Ferenc, a Központi Bizottság tagja, honvédelmi miniszter; Korom Mihály, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság nyugalmazott titkára, az Alkotmányjogi Tanács elnöke; Kótai Géza, a központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője; Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára; Várkonyi Péter, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. TÁRSADALOMPOLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Berecz János, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Andics Jenő, a Központi Bizottság osztályvezetője; Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Bereczky Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Televízió elnöke; Berend T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke; Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára; Huszár István, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára; Kósáné Kovács Magdolna, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Molnár Magda, a Központi Bizottság tagja, a Helikon Könyvkiadó igazgatója; Szentes Tamás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese; Állandó meghívottak: az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora, a KISZ Központi Bizottságának illetékes titkára. PÁRTPOLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Lukács János, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Barts Oszkárné, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára; Borbély Gábor, a Központi Bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője; Elek Sándor, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára; Germánná Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára; Juscsák György, a Központi Bizottság tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója; Nagy Imre, a Központi Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Petrovszki István, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője; Révészné Kéri Anna, a Központi Bizottság tagja, a Tungsram Elektronikai Gyára (Kaposvár) csoportvezetője; Steiner Arnold, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára; Szandtner Iván, az MSZMP Budapest, XX. Kerületi Bizottságának első titkára; Szenes Iván, a SOTE Társadalom- tudományi Intézetének tanára; Szépe Ágnes, a Központi Bizottság tagja, a Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat meósa; Szo- boszlai György, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszék- vezetője; Tóthné Kiss Mária, a Központi Bizottság tagja, a Nyírbátori Auróra Cipőgyár személyzeti vezetője. GAZDASÁG- ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Bartha Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Nemzeti Bank elnöke; Csáki Csaba, a Központi Bizottság tagja, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora; Csehák Judit, a Politikai Bizottság tagja, szociális és egészségügyi miniszter; Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke; Hoós János, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke; Kovács Imre, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője; Makó Csaba, a Szociológiai Kutatóintézet igazgatója; Medgyessy Péter, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Orbán István, a Központi Bizottság tagja, az Egis Gyógyszergyár vezérigazgatója; Sándor László a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Tétényi Pál, a Központi Bizottság tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Állandó meghívottak: az MSZMP Budapesti Bizottságának gazdaságpolitikai titkára, a KISZ Központi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG MELLETT MÜKÖDÖ TANÁCSADÓ TESTÜLET. Elnöke: Romány Pál, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora; tagjai: Andorka Rudolf, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, pártonkívüli; Asztalos László György, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász kutatója, pártonkívüli; Daróczy Zoltán, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora; Enyedi György, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója, Pécs; Kukorelly István, az ELTE jogi karának dékánhelyettese. pártonkívüli; Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének politológusa; Petsching Mária Zita. a Pénzügykutató Rt. közgazdásza; Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára; Sipos Aladár, az MTA közgazdaságtudományi Intézetének főigazgatója; Zányi Jenő, a Magyar Gazdasági Kamara elnökhelyettese. KÖZGAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnökei Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. MŰVELŐDÉSPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnöke: Ormos Mária, a Központi Bizottság tagja, a Töcsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora. SZÖVETKEZETPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnöke: Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke, a Nádudvari Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. TUDOMÁNYPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnöke: Pál Lénárd, a Központi Bizottság tagja, a KB nyugalmazott titkára. üi FÜST FÜSTJE © Fővárosunk volt a helyszíne a londoni és a budapesti tőzsde együttműködéséről rendezett értekezletnek. © Kihirdették a Korszerű anyagok és technológiák pályázat eredményét. © Magyar—osztrák kör- nyezetvédemi kft. alakult. © Kecskeméten vasútmo- dell-kiállítás nyílt meg. © A hét híre az is, hogy Kezdj el élni jelszóval az Országos Dohányfüstmentes Egyesület ma nyitja meg rendezvénysorozatát. Teíjos bizonyosság nincsen. A szakemberek világszerte két táborra oszlanak. Az egyik tábor szerint az Övilágból került át az Újvilágba, majd onnét vissza a füstölés szenvedélye, a másik tábor pedig állítja — és mindkét tábornak vannak bizonyítékai —, ezt a veszedelmes élvezetet az indiánok találták fel és szabadították rá az emberiségre. Melyik az igaz? A következmények szemszögéből nézve mindegy. A tény tény: az emberiség legrégibb élvezeti cikke hatalmas hódolói tábort toborzott az évszázadok folyamán. Látszatra csacska szenvedély a füst ere- getése, valójában azonban egészségünknek' veszedelmes ellensége rejtőzködik a kékes karikákban. A szakemberek szerint a dohányosoknak sokszoros az esélye a nem dohányosokkal szemben a tüdőrákban való megbetegedésre; a megyében évente most már hatszázhoz közelít azoknak a száma, akik a hörgők, a légcső és a tüdő rosszindulatú daganata következtében térnek örök nyugovóra. Megkockáztatjuk az állítást: a dohányzás elleni küzdelemben ma még több a szenvedély, mint az okos érv, több az indulat, mint a meggyőző szó, példa, példamutatás, bizonyíték. Hasznosabb lenne pedig indulatok, szenvedélyek helyett a példáknak, az érveknek utat adni. Medici Katalin fiának az orvosok még gyógyszerként adták a porrá tört dohányleveleket, azaz a tudatlanság ellen tudással, ismerettel lehet eredményesen harcolni. Mégis, gyakran tapasztaljuk, a jogos igény, a füstölés visszaszorítása körül némelyek téves harcmodorral buzgólkodnak. Munkahelyeken találkoztunk már házilag készült feliratokkal, plakátokkal, amelyeken a cigarettát tartó kezet fedi a felszólítás, szégyelld magad! Jártunk több olyan intézményben, ahol a bejáratnál tábla tudatja, az épület egészében tilos a dohányzás, ám az ott dolgozók vígan füstölnek, szinte az ügyfél, a rendelésre váró orra alá fújva a kékes felhőcs- kéket. Az ilyen és hasonló példák, esetek, tapasztalatok szinte vég nélkül sorolhatók. Ami azt mutatja, a füst elleni hadakozásnak ma még olykor nagyobb a füstje, mint a lángja. Nevezték a dohányt a sátán gyomfüvének, s az égésekor felszálló illatot az Istenek leheletének. Akkor kapták ezeket a minősítéseket, amikor a tizenhatodik században megérkezett az új módi szokás Európába. A szélsőséges jelzők száma az eltelt időben megsokasodott, amint azoké Is, akik engedtek a csábításnak, s a valaha volt Jean Nicot — a portugál királyi udvarban a francia követ — követői lettek. Ő volt ugyanis az, aki széles körben megismertette a nemes urakkal a dohányt. Ezek a követők ma — mondják a szakemberek — kevesebben vannak, mint voltak a század középső évtizedeiben. Lassan bár, de hat a füst elleni hadakozás. Amit igazolni látszik, hogy a csúcs után most már évek óta — szerény mértékben — csökken a megyében az eladott cigaretták mennyisége. Az okos szónak is, a megemelt árnak is része van abban, hogy már „csak” kétmilliárd darab cigaretta az évi forgalom a megyében, hiszen volt ez negyedmil- liárddal is több ... Persze, ez a kétmilliárd is rengeteg: több mint kétezer darab jut minden lakosra belőle. Amire rámondhatnánk, ez azért jobb az országos átlagnál. Igaz! Csak éppen nem tudjuk, a bejárók hatalmas serege hol veszi meg azt a bizonyos „paklit” ... ami bizony összetételében is, formájában is messze-messze áll már a jurok, a tukano, a tacsi, a vukcsami indiánok szívni- vaJójától. A megyében az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem csupán három dohányboltot tart fenn; tipikusan magánkereskedői tevékenység a füstölnivaló árusítása. Majdnem kétszáz ilyen üzlet van, ám ne feledjük: a vendéglátóhelyeken éppúgy hozzá lehet jutni a dohányáruhoz, mint az élelmiszer-kereskedelemben. A dohányzás leghíresebb kutatója, Stahl állítja 1930-ban megjelent munkájában, hogy „egyetlen más növény sem gyakorolt oly erős befolyást az emberiség gazdasági és kulturális életére, mint — a dohány”. Nem ígérkezik tehát könnyűnek a küzdelem a füst ellen. Már csak azért sem, mert tavaly csupán cigarettára 19 milliárd forintot költöttünk el. Szinte fillérre ugyanannyit, amennyit a 140 ezer új gépkocsi megvásárlására... Mészáros Ottó Távolsági beszélgetés — a szomszédba A telefondrót Isméd a határokat Vannak, akik szerint ha Menotti, a neves zeneszerző nem a telefonról,-hanem a telefonhelyzetről ír művet, opera helyett tragikomédiát vet papírjára. Sokat bosszankodunk az áldatlan Pest megyei telefonhelyzet miatt, s a gyakori mérgelődés gyanakvást szül: például, hogyan lehetséges az, hogy ha valaki Budafokról közel húsz kilométeres távolságba, Üjpestre tárcsáz, megússza két forintból a háromperces beszélgetést, míg ha valaki nem átintegetni, hanem áttelefonálni akar Dunakesziről a látótávolságban lévő Üjpestre, jóval többet kell fizetnie. Mi lehet e tarifaszámlálás alapja? Hogy mi? Ennek magyarázata pedig egyszerű: a posta a távolságét nem légvonalban, hanem az érintett telefonközpontok szerint méri. Tehát sok esetben a szomszéd településsel érintkezésbe lépnünk azért drágább, mert a föld felett, föld alatt kígyózó telefondrótok szeszélyéből csak több helyi és távolsági központ érintésével teremthetünk kapcsolatot. Telefonközpont pedig többféle is létezik: regionális a fővárosban, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Győrött, kisebb elosztó állomások működnek kilencvennégy városunkban, a megyeszékhelyeken, s mintegy ezer végközpont található kisebb településeinken. Ezek között összeköttetést teremteni pedig általában csak a jóval költségesebb üzemeltetésű ví- vős berendezések segítségével lehet. Elfogadható tehát a posta számítása, miért válik ennyivel drágábbá a távbeszélő használata, ha túl kívánunk csengetni vele góckörzetünk határán. Érthető, hiszen a Dunakesziről Üjpestre telefonáló postai körzethatárokat, s az ezzel nagyjából megegyező körzethatárokat lépi át. T. B. E.
