Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

2 ^ßfifap 1988. DECEMBER 17., SZOMBAT 'Hét végi világpolitikai kitekintési A „csendes diplomácia" új sikerei Készül az egyoldalú szó vj'et haderőcsökkentés konkrét menetrendié Növekedtek a közel-keleti rendezési konferencia esélyei Helyi konfliktust szüntet meg a brazzaville-i egyezség ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP E héten a „pálma” ismét a csendes diplomáciát” illeti. Mint annyiszor, most is be­igazolódott, hogy békés rende­zéseket csakis úgy lehet köze­lebb vinni a megvalósuláshoz, ha az egymással vitatkozó fe­lek a másik ellenvetéseit, el­lenérveit figyelembe veszik, s kompromisszumos megoldásra törekednek. Ez történt például most a Mihail Gorbacsov ál­tal az ENSZ-közgyűlésen ko­rábban bejelentett egyoldalú szovjet haderőcsökkentés, illet­ve csapatkivonás ügyében. (Csak emlékeztetőül: 1989—90- ben félmillió fővel csökkentik a szovjet hadsereg létszámát, s tízezer páncélost, nyolc és fél ezer löveget, 800 repülőgépet vonnak ki az európai terüle­tekről. Az NDK-ból, Csehszlo­vákiából és Magyarországról Összesen ötvenezer szovjet ka­tona és ötezer páncélos távo­zik, s a megmaradó egységeket védelmi rendeltetésű alakula­tokká szervezik át.) Világszerte kedvezően fogadták ezt a bátor szovjet kezdeményezést, amely felgyorsíthatja a hagyományos fegyverzet csökkentésére im­már tizenöt esztendeje folya­matban lévő tárgyalásokat. Szovjet részről azonban fel­figyeltek néhány negatív meg­nyilvánulásra is. A fegyverke­zési verseny fokozásában érde­kelt körökből származott az az „ellenérv”, hogy a szovjet egy­oldalú csökkentés értékét „de­valválja az a .tény, hogy a NATO-nak neri lesz módja el­lenőrizni, hogy valóban sor ke­rült-e ezekbe az egyoldalú le­szerelési lépésekre”. Hiányol­ták továbbá azt is, hogy a Szovjetunió nem adott konkrét „menetrendet” a leszerelési és csapatkivonási intézkedésekre. A moszkvai reagálás gyors volt. Viktor Karpov szovjet külügyminiszter-helyettes csü­törtökön sajtóértekezleten kö­zölte: már megkezdődött a „menetrend” kidolgozása, s hozzáfűzte azt is, hogy külföl­di megfigyelőket is meghívnak az egyoldalú vállalások meg­történtének ellenőrzésére. BUSH A CSÚCSTALÁLKOZÓRÓL E konstruktív szovjet maga­irtást elismeréssel nyugtázzák másik oldalon. Erre vall, ogy már felvetődött a jövő vi csúcstalálkozó időpontjá- iak ügye. George Bush meg- álasztott elnök csak január 0-án foglalja el hivatalát, s ormányának egyes tagjait még em jelölte ki, de már a szor­ít—amerikai csúcstalálkozóról eszélt. Ez is megmutatja, ogy Bush — mint ahogyan ortesbeszédeiben megígérte — alóban mindent elkövet azért, logy elnöksége elején talál- :ozzék Mihail Gorbacsovval. /lint mondotta védelmi mi- lisztere kijelölésének bejelen- ésekor külügyminisztere, ames Baker először a NATO- zövetségesekkel veszi majd fel i kapcsolatot, ezt követően zovjet kollégájával, Eduard levardnadzéval. A korábbi vek példájára a külügyminisz- erek készítik majd elő a :súcstalálkozót. Alapvetőnek artja a folyamatosságot, mon- iotta Bush, de azt a látszatot ;em kívánja kelteni, hogy túl jyorsan lép a találkozó kérdő­iében, mielőtt még kialakította /olna külpolitikáját. Moszkvában megértéssel fo­gadták az amerikai érvelést, i mint a The Washington Post értesült róla, arra számíta­nak, hogy 1989 első felében az amerikai fővárosban sor ke­rülhet a legmagasabb szintű tárgyalásra. közel-keleti politikájában. Az ENSZ palesztin vitájának kez­dete előtt valósággal bomba­ként robbant az a bejelentés, hogy Shultz utasítására Wa­shington megtagadja a beuta­zási vízumot Jasszer Arafattól, a PFSZ elnökétől. A Palesztin Felszabadítási Szervezetnek megfigyelői státusa van a vi­lágszervezetben, képviselői ott vannak e minőségben az ENSZ vitáin. Véleményüket mindig meghallgatták, ha a közgyűlés a palesztin kérdést tárgyalta. Most pedig különös érdeklődés előzte meg ezt a napirendi pontot. Ez érthető is, hiszen röviddel azelőtt fo­gadta el a palesztin parlament algíri értekezletén azokat az ENSZ-határozatokat, amelyek Izrael állami létének elismeré­sét tartalmazzák, s elítélte a terrorizmust és kikiáltotta Pa­lesztin Államot a Tel-Aviv ál­tal 1967 óta megszállva tartott Ciszjordánia és Gáza területé­re vonatkoztatva. Egy ilyen rendkívüli hord­erejű döntés után természe­tesnek tűnhetett, hogy Jasszer Arafat fejtse ki a PFSZ nevé­ben a véleményét a világszer­vezet legfőbb fórumán. Wa­shington azonban meglepő lé­pést tett. Megsértve azt a szer­ződést, amellyel kötelezettsé­geket vállalt az ENSZ szék­helyének biztosítására, azzal az ürüggyel, hogy Arafat egy terrorista szervezet vezetője, megtagadta tőle a beutazást. A közgyűlés azzal válaszolt, hogy palesztin vitája idejére átköltözött Genfbe, hogy így a PFSZ vezetője megnyilatkoz­hasson az ENSZ fórumán. Arafat beszédét egyfajta „csendes diplomácia” előzte meg. Nem tudni, hogy mekko­ra szerepet vállalt ebben a svéd külügyminisztérium, és mit mondott közvetítői tele­fonbeszélgetéseiben Mubarak egyiptomi elnök az amerikai vezetőknek. De tény, hogy a szavakon való lovagláson ala­puló elutasítás után Shultz újra a tv-kamerák elé állt, s bejelentette: Tuniszban az Arafat által tett kijelentések nyomán párbeszéd kezdődik az Egyesült Államok és a PFSZ között. A PFSZ vezetője ugyanis Washington szerint teljesítette mindhárom felté­telt: elfogadta a megfelelő ENSZ-határozatokat, elismerte Izrael állam jogát a létezéshez és elítélte a terrorizmust. Vagyis: ugyanaz a Shultz, aki röviddel ezelőtt terrorista szervezet vezetőjének minősít­ve őt, nem volt hajlandó arra sem, hogy Arafat New Yorkba való beutazását engedélyezze, most párbeszéd folytatására szólította fel ugyanezzel a po­litikussal tuniszi diplomáciai képviselőit... PROVOKÁCIÓK VESZÉLYE égető problémára a világköz­vélemény figyelmét. Tel-Aviv, amely sortüzekkel válaszolt a kövekkel védekező tüntetők felvonulásaira, elszigetelte ön­magát világszerte. S amikor a washingtoni kormányzat az úgynevezett „izraeli lobby” — azaz a megszállás tartósításá­nak támogatására az Egyesült Államokra nagy befolyást gya­korló amerikai pénzemberek és politikusok szövetsége — nyomására a Tel-Aviv melletti felsorakozás politikáját to­vábbra is követte, kénytelen volt tapasztalni, hogy Izraellel együtt teljesen elszigetelődött, s még a NATO-tagállamok is cserben hagyták. Washingtonban felismerték: előbb vagy utóbb el kell hatá­rolniuk magukat a megszállt területek terrorral való beol­vasztásának tel-avivi politi­kájától, még azon az áron is, ha megromlanak az Izraellel való kapcsolatok és a tekinté­lyes amerikai zsidó lobby nem ért egyet döntésükkel. Jobb­nak ítélték, ha „az izraeli ha­rag napjait” még a Reagan- kormányzat vállalja magára, amelynek már amúgy is csak hetei vannak hivatali idejéből. Így Bush januárban „tiszta lappal” indulhat. Amitől tartani lehet, az, hogy provokációk fordítják vissza a kedvező fejlődést. Reagan elnök bejelentette: ha terrorakciók következnek be, akkor megszakítják a tuniszi párbeszédet. Közismert, hogy a PFSZ-szel szemben álló egyes palesztin csoportok, amelyek a terrorizmust elfogadott eszköz­nek tekintik, hevesen bírálják a történteket, s nincs kizárva, hogy a párbeszéd megtorpedó­zására törekednek majd. JEGYZŐKÖNYV DÉL­NYUGAT-AFRIKÁRÓL Í A TUNISZI PÁRBESZÉD A Reagan-kormányzat bizo­nyos cikcakkok után fordu­latnak beillő döntést hozott Az izraeli kormányzat kivé­telével mindenütt üdvözölték az amerikai vezetésnek ezt a pozitív lépését. Szovjet részről rámutattak: a washingtoni fordulat nyomán megnőtt a közel-keleti békés rendezés esélye. Erre már van egy olyan elképzelés, amelyben Izrael ki­vételével általános az egyetér­tés. Nevezetesen abban, hogy a béke megteremtésére a leg­jobb módszer egy olyan nem­zetközi konferencia megtartása volna, amelyen minden érde­kelt fél részt venne. Moszkvai vélemény szerint a tuniszi párbeszéd felvételével elhárult egy komoly akadály a közel- keleti értekezlet megtartása elől. A washingtoni döntést nyil­ván a realitások kényszerítet­ték ki. Ezek sokfajta módon nyilvánultak meg. Egyrészt az Izrael által megszállt terüle­teken már egy éve folyamato­san tartó megmozdulás-sorozat a palesztinok jogfosztottsága ellen ráirányította erre az Angola, a Dél-afrikai Köz­társaság és Kuba képviselői kedden Brazzaville-ben jegy­zőkönyvet írtak alá, amelyet New Yorkban december 22-én végleges szerződéssel erősíte­nek meg. Ez tartalmazza az Angolában internacionalista segítséget nyújtó kubai csapa­tok kivonási menetrendjét, s intézkedik Namíbia független­ségéről. A Dél-afrikai Köztár­saság, mint olvasóink előtt is­mert, ENSZ-határozatok elle­nére megszállva tartja az 1,3 millió lakosú, ásványi kin­csekben oly gazdag Namíbiát, ahol a SWAPO elnevezésű szervezet már húsz év óta fegyveres felszabadító harcot folytat. A jegyzőkönyv aláírásával megnyílt az út a délnyugat­afrikai rendezés megvalósítá­sához, s ez a „csendes diplo­mácia” sikere, hiszen Moszkva és Washington közvetítésével immár hosszú ideje zajlottak, s a jelek szerint eredménye­sen, a háromoldalú tárgyalá­sok az érdekeltek között a kompromisszumos megoldásra. Árkus István Kitűnőek a kapcsolatok Pozsgay Becsben Pozsgay Imre államminisz­ter pénteken látogatást tett Bécsben. Útjára elkísérte Bé- nyi József külügyminiszter­helyettes. A magyar politikust délelőtt fogadta Franz Vranitzky oszt­rák kancellár. Megbeszélésü­kön Pozsgay Imre tájékozta­tást adott a magyar kormány­zat törekvéseiről, az ország­ban végbemenő reformok hely­zetéről, a kibontakozó gazda­sági és politikai kezdeménye­zésekről. Méltatta a két or­szág jószomszédi viszonyának fejlődését, s ezzel kapcsolat­ban elismerően szólt az oszt­rák fél együttműködési kész­ségéről. Az osztrák kormányfő han­goztatta: Ausztria a maga ér­dekeinek szemszögéből is elő­nyösnek tartja a magyarorszá­gi változások előrehaladását. Mint mondotta, kitűnőnek tartja a magyar—osztrák kap­csolatokat, s úgy véli, hogy az eredményes reformfolyamat csak hasznára válhat e kap­csolatok további erősítésének. A kétoldalú együttműködés a jövőben mindinkább kiterjed­het az egyesült Európa felé történő közös haladásra. SZEMBESÍTÉS A Palme-gyilk osság egyik szemtanúja a héten letartóz­tatott férfiban felismerte azt az embert, akit a bűntény idején a gyilkosság színhelyén látott és akit azóta is köröztek — jelentette a TT svéd hírügy­nökség. Axel Morath ügyészhelyettes közölte, hogy a 41 éves férfit ennek alapján vették őrizetbe. A gyanúsított tagadásban van. A svéd rádió szerint mindösz- sze azt ismerte be, hogy a gyil­kosság idején a helyszínhez közel levő étteremben tartóz­kodott. Olof Palmét egy stockholmi filmszínház előtt több revol­verlövéssel gyilkolták meg 1986. február 28-án. Örményországban folytatják a mentést Áttelepítik a hajléktalanokat A mentőalakulatok az el­múlt 24 órában a földrengés által teljesen lerombolt Szpi- takban újabb 509 áldozatot emeltek ki a romok alól, kö- izülük azonban mindössze egy túlélő akadt. A gondos orvo­si ápolás ellenére újabb 28 fővel emelkedett a kórházak­ban elhunytak száma. Eddig 22 512, a ledőlt épületek alól kiemelt halottat sikerült azo­nosítani. A mentési munkála­tok és a romeltakarítás nagy erővel folytatódik. A PB különbizottságának csütörtöki ülésén, majd ké­sőbb Leninakánban mondott rövid beszédében Nyikolaj Rizskov miniszterelnök meg­erősítette, hogy jóval 50 fe­lett van a rendkívüli mérték­ben megrongálódott falvak, kisebb települések száma. Nyikolaj Rizskov Szűrén Arutyunján örmény első tit­kárral együtt röpgyűlésen vett részt Leninakán főterén. A kormányfő a gyermekek és asszonyok mielőbbi elszállítá­sát sürgette, mert a körzet­ben gyakorlatilag nincsenek meg az alapvető életfeltételek. Eddig már több mint 16 ezer embert szállítottak át az or­szág más területeire. Csütörtöki ülésén foglalko­zott az örményországi hely­zettel az SZKP KB Politikai Bizottsága is. A testület to­vábbi intézkedéseket szorgal­mazott a szerencsétlenül jár­tak családjainak, a fedél nél­kül maradottak gyors és haté­kony megsegítése érdekében. Ugyanezen a napon jelentet­ték be Moszkvában, hogy az SZKP Központi Bizottsága 50 millió rubelt utalt át a föld­rengés sújtotta körzetek la­kosságának megsegítésére és az újjáépítés beindítására. Megindult a forgalom a Moszkva—Jereván vasútvona­Katonai erő — kevesebb költséggel fewer lesz a véd John Tower lesz kormányá­nak védelmi minisztere, jelen­tette be pénteken George Bush. a megválasztott ameri­kai elnök. A 63 éves konzervatív texa­si politikus 23 évig volt a sze­nátus tagja, ott sokáig a ka­tonai bizottság elnöke. Bush bejelentése hetekig vá­ratott magára, mert, mint ki­derült, az FBI. a Szövetségi Rendőrség Tower személyét a politikusok kötelező ellenőr­zése során különös ■ gonddal vizsgálta, tekintettel a magán­életével (italozásával és nő­ügyeivel) kapcsolatos problé­mákra, valamint arra. hogy a volt szenátor öt hadiipari cég jól fizetett tanácsadója volt. Bush kijelentette, hogy a vizsgálat minden tekintetben megnyugtató eredménnyel zá­rult és — véleménye szerint — nem gyengítette Tower te­kintélyét. Az új elnök újságírók kér­déseire beszélt a csúcstalálko­zóról. a PFSZ-szel való „pár­beszédet” Bush csak kezdet­nek minősítette, utalva arra, hogy kormánya csak most fogja kialakítani külpolitiká­ját. Mind Bush, mind Tower hangoztatta, hogy céljuk az amerikai katonai erő fenntar­tása — de kevesebb költség­gel. Az amerikai költségvetés súlyos hiánya elkerülhetetlen­né teszi a védelmi kiadások további csökkentését, így az új miniszterre rendkívül bo­nyolult feladat vár, mutatnak rá Washingtonban. A halogatásnak politikai oka van Vita az ellenőrzés keiül Nem vezettek sikerre a szov­jet—amerikai tárgyalások az úgynevezett atomküszöb-szer- ződés ellenőrzéséről, így azt t^CsAK RÖVIDEN... NÉGY DÉL-KOREAI ma­gánegyetem és kutatóintézet szakemberek cseréjét tervezi szovjet és kínai társintézmé­nyekkel, s ennek előkészítő munkálatai már be is fejeződ­tek — jelentette pénteken a Yonhap dél-koreai hírügynök­ség. A SZOVJET JÓTÉKONY­SÁGI alap levélben fordult Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök asszonyhoz. Az érintett szülők nevében kérte, hogy járjon közbe a Pakisz­tánban fogságba esett szovjet katonák szabadon bocsátása érdekében. KAMBODZSÁBAN MEG­KEZDŐDÖTT az újabb rész­leges vietnami csapatkivonás. Ezúttal tizennyolcezer vietna­mi katona tér haza, legtöbb­jük a Thaifölddel határos Battambang tartományból. Ez a hetedik részleges csapatki­vonás 1983 óta. Idén összesen ötvenezer vietnami katona tér haza, parancsnokságuk is ha­zatelepült. A NYUG AT-SZAII ARA függetlenségéért harcoló Poli- sario Front pénteken bejelen­tette, hogy átadta az Egyesült Államok algíri nagykövetségé­nek a múlt héten tévedésből lelőtt amerikai repülőgép sze­mélyzetének földi maradvá­nyait. A sáskairtó vegyszere­ket szállító DC—7-est harci repülőgépnek vélték. Washington egyelőre nem ra­tifikálja, jelentette pénteken az amerikai sajtó. A még 1974- ben kötött szerződésben a két nagyhatalom kötelezettséget vállalt arra, hogy nem végez 150 kilotonnánál nagyobb ha­tóerejű föld alatti nukleáris robbantást. A szerződés egyik célja az, hogy elvezessen a föld alatti atomkísérletek tel­jes betiltásához. A szerződés életbelépését máig hátráltatja az ellenőrzés körüli vita. Ez tovább folyik azután is, hogy kölcsönösen mód volt a robbantások hely­színi ellenőrzésére. A The Wa­shington Post szerint az ame­rikai fél ragaszkodik a kísérle­tek gyakorlatilag állandó hely­színi ellenőrzéséhez, míg a szovjet fél ezt a műszeres kontroll kiegészítéseként java­solja. Pártatlan amerikai szak­emberek véleménye szerint szakmai szempontból a szovjet álláspont indokolt, s az ame­rikai halogatásnak politikai oka van: késleltetni akarják az atomkísérletek teljes eltiltását. Ion, és ismét alkalmas teher­szállításra a Tbiliszi—Jereván vonal. A szovjet tömegtájékoztatá­si eszközök egyébként — kü­lönösen azóta, hogy Mihail Gorbacsov jereváni nyilatko­zatában tőle szokatlanul éles hangon, szenvedélyesen bírál­ta a zavart keltőket — mind nagyobb teret szentelnek a betiltott Karabah-bizottság tevékenységének, részletesen ismertetve akcióit, lépéseit, amelyekkel egyébként a sovi­niszta „aktivisták” önmagukat járatják le az ország közvéle­mény eí s saját népük előtt. A karabah-bizottság, mi­után nyilvánvalóvá vált, hogy nem képes cselekvőén részt venni a mentésben, a rémhír- terjesztésben járt elöl. Ezek közül talán a legveszélyesebb az volt, hogy az örmény gyer­mekek és asszonyok kitelepí­tése „az örmény nemzet de­portálását jelenti”: a termé­szeti csapás következtében amúgy is ideges hangulatban sokan hittek e szavaknak, hogy „Szibériába viszik őket”. Naponta jelentettek be újabb földrengéseket, valóságos pá­nikhangulatot keltve Jereván több pontján. A Pravda pénteki számában hatalomra törő politikai ka­landoroknak minősíti az ör­mény Karabah-bizottság tag­jait. akik az autonóm terület sorsától teszik függővé az ör­mény nép jövőjét. A nemzet „megmentéi” az évszázad le­leplezéseként nem egyebet terjesztettek Örményország­ban, mint hogy „Leninkánnál atombombát robbantottak” — írja a szovjet lap. Miközben folyt a közdelem a romok alatt rekedtek megmentéséért, a bizottság engedély nélkül gyűléseket szervezett Jereván­ban. Eljött az ideje, hogy po­litikai és adminisztratív esz­közökkel is élve megállítsák ezeket a kalandorokat, akik már semmilyen mértéket nem ismernek. Örményországban az utolsó pillanatig folytatják a men­tést. hogy minden élőt és hol­tat kiemeljenek a romok alól. Csak ezután kezdődhet meg a teljes romeltakarítás — han­goztatták az örményországi helyzetről tartott pénteki moszkvai sajtótájékoztató résztvevői. Egyúttal határo­zottan cáfolták azokat a hí­reket. miszerint Szpitakban, kilátástalannak ítélve az újabb élők megmentésére irányuló kutatást, buldózerekkel meg­kezdték a „terület rendezését”. Jelenleg már 2023 külföldi szakember vesz részt a föld­rengés sújtotta Örményor­szágban a mentési munkála­tokban. Mint arról Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő beszámolt, péntekig 70 állam nyújtott valamilyen formában segítséget a földrengés káro­sultjainak. A tájékoztatón az SZKP KB PB legutóbbi ülése kapcsán szóba került a szerencsétle­nül járt családoknak nyújtott gyorssegély kérdése is. Esze­rint minden család 200 rube­les gyorssegélyt kap. amit még megtoldanak családta­gonként 500 rubellel. Ezen kí­vül a szovjet állam kártérí­tést fizet a családoknak a megsemmisült, illetve tönkre­ment ingóságokért is. Emberrablás Libanonban Kéksisakosok A dél-libanoni ENSZ Béke- fenntartó Erő (FINUL) ír kon­tingensének három katonáját pénteken a dél-libanoni Tibnin falu közelében ismeretlen fegyveresek elrabolták. A ka­tonákat 500 méterre az egység központjától feltartóztatták, agy gépkocsiba kényszerítették őket, majd a tettesek elhajtot­tak. Előző nap négy kéksisa­kost tartottak fogva órákon át Tibnin lakosai. Tibnin a Libanonból kisza­kított „biztonsági zónától” északra fekszik. E körzetben az izraeli biztonsági szolgálat — dél-libanoni zsoldosaikkal karöltve — néhány nap lefor­gása alatt két tucat libanonit fogott el és vetett börtönbe. Az elfogott libanoniakat — 300 társukkal együtt — Khiam börtönében őrzik.

Next

/
Thumbnails
Contents