Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

ELVEK ALAPKÖVÉN T úlságosan szűkszavú és ennek okán homályos volt az előzetes híradás arról, hogy december 15-én tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a tárgysorozat fő pontjaként idő­szerű politikai kérdéseket vitatnak meg. Ha némi túl­zással is, de a. való helyzetet fejezi ki a megállapítás: ma szinte minden politikai kérdés időszerű. Az előze­tes informálás ügyetlenségét azután — úgy látszik, mint sok mást, az érdemi előzetes információadást is tanulni kell — feloldotta a tanácskozás lezajlásának megismertetése azzal, hogy világossá tette: a kormány­zati munka korszerűsítéséről szóló tájékoztató meghall­gatása, valamint személyi kérdések megtárgyalása mellett — és elsősorban — a Központi Bizottság a bel­politika néhány olyan kulcskérdését elemezte, amelyek­ben az állásfoglalás elvek alapkövét kínálja fel a min­dennapi munkához. Ezeknek az alapköveknek a szükségességét a me­gyében nemcsak a lezajlott — lapunkban ismertetett — területi pártértekezleteken felszólalók sürgettek, ha­nem ennek az igénynek a kifejeződése tapasztalható az alapszervezetek taggyűlésein is. Ami felfogásunk szerint annak a jele, hogy a párttagság érzékeli a po­litikai versenyhelyzetnek a kialakulását, s ebben a ver­senyben érthetően nem kívánja a statiszta szerepét betölteni. A kép teljességéhez — és az igazsághoz — az is hozzátartozik, hogy a pártszervezetek, a párt­bizottságok egy része az elvek alapkövének sürgetésé­vel valójában a maga lassúságát, önállótlanságát. az általánosságokat félretevő konkrét helyi politizálás hiányát mentette, magyarázta. A vezető párttestület éppen a kulcskérdések kiragadásával érzékeltette: ma már egyre kevésbé van magyarázat, mentség az ön- állótlanságra. Az ülésen lezajlott vita ugyanakkor azt is kifejezte: a demokratikus átalakulást józan tuda­tossággal csak akkor lehet végrehajtani, ha a párt vi­lágos és szilárd igazodási pontokat ad ahhoz. Ezek­nek a pontoknak a megadásában — a gyakorlat mutat­ta fel ezt a keserves tapasztalatot — némi tétovaság, késedelem jellemezte a párt vezető testületéit is. Ä jövőben a gyorsaság kell. hogy a legfőbb jellemzők egyi­ke legyen a politikai munkában, ami nem tesz kérdője­let az elemzésre támaszkodó megalapozottság követel­ménye mellé. Mi az, amit elvek alapköveiként értelmezhetünk a Központi Bizottság csütörtöki ülésének fő témakörében? Elsőként és legfontosabbként annak a szerepértelme­zésnek a folytatását, amelynek tárgya a megújuló párt. Huszonhaton kértek szót a napirend első pontjának vitájában, s több kérdésben markáns nézetkülönbsé­gek rajzolódtak ki. Ami a korábbi gyakorlat tükrében nézve szokatlan, ám a mai társadalmi valóságnak ter­mészetes megjelenése. Ennek a társadalmi valóságnak a termékeiként bukkannak fel a politikai szóhasználat­ban — így a Központi Bizottság ülésének vitájában is — az olyan fogalmak, mint bizonyos koalíciós formák kialakulásának lehetősége, a jobbközép, a többszekto­rú gazdaság létjogosultsága és így tovább. K ulcskérdésekről tettünk említést korábban, hiszen tagadhatatlanul kulcskérdésként értelmezhető az a megállapítása a vitának, hogy az új nemzeti ösz- szefogás az alternatív mozgalmak nélkül, azok kire­kesztésével nem jöhet létre. Ezeknek a mozgalmaknak a megítélésében a párt nyitott és differenciált magatar­tást kíván tanúsítani. Döntőnek tartja, ezek a moz­galmak mit tesznek, azaz a szavak némelykor már ve­szedelmes inflációja közepette a párt a legmegbízha­tóbb mércét ítéli egyedül helyesnek: a cselekvés, a cse­lekedetek mérlegelését. Ebben egyben benne van an­nak a gyakorlati értékű felismerésnek a lényege is, ami szerint a pártnak politikai választ kell találnia arra. miként tartja meg. sőt. mi módon erősítheti a vezető szerepét. Bizonyára belejátszik majd ennek a vezető szerepnek a megőrzésébe, fejlesztése hogyanjának ér­telmezésébe a pártvitáknak az a láncolata, amelyek­ről most döntött a Központi Bizottság ülése. Ilyen poli­tikai eszmecserék témája lesz a közeli hónapokban a lakóterületi, illetve a munkahelyi pártmunka viszo­nyának, összhangjának, változó hangsúlyainak a ho­gyanja, a platformszabadság bonyolult kérdéskörének az elemzése és a gyakorlati megvalósítás lehetséges út­jainak a keresése. Jelzése csupán és nem felsorolása az előbbi annak, ami a Központi Bizottság ülésén szóba került a párt megújulásával összefüggésben, s egyben annak mérle­geléseként is, miként áll összhangban a mindennapi politikai tevékenysége a vezető testületeknek, a párt­tagságnak mindazzal, amit a májusi országos pártérte- kezlct elhatározott. A fő kérdésekben a hűség, a részle­tekben a meghaladás jellemzi ezt a viszonyt a május­ban eldöntöttekhez. Erre a kettősségre — amire azon­ban. ha azt a politikai érzékenység nemes anyaga köti össze, valójában azt kell mondanunk, hogy dinamikus egységet alkot — a gyorsan változó valóság teremtett igényt. Ennek a gyorsan változó valóságnak a le­nyomatait megtaláljuk a tulajdonviszonyokról zajló vi­tákban éppúgy — s a párttestület ülése újabb adalé­kokat szolgáltatott ezeknek a vitáknak a hasznosságá-a —. mint annak a felfogásnak a formálódásában, hogy miként és kikkel vállalja a partneri viszonyt a párt. Le kell írni, mert igaz: szokatlan az a sokszínűség, amely megjelenik a Központi Bizottság ülésén elhang­zott véleményekben. A nézet- és véleménykülönbségek azonban nem az egység további gyengülésének, hanem éppen ellenkezőleg, lehetséges újjáteremtésének a jel­zői, forrásai Végső soron ugvanis éppen a viták azok, amelyek például tisztázhatiák: nem a pártok száma, hanem a politika tartalma határozza meg a szocialista építés kereteit, avagy hogy még az ún. politikai jobb­középpel is lehetséges a nartneri viszony olyan kérdé­sekben. mint az alapvető emberi értékek megőrzése, a béke fenntartása. M eghatározó ielentőségűvé lépett elő napjaink bel­politikai életében az ideológia, ám annak koráb­ban nehezen elképzelhető pluralizmusa egyre inkább természetes. S éppen ezért természetes annak megerősítése is. hogy a szocialista építéshez nem kell ideológiai egység a társadalom egészében, hanem a sok­féleség is kialakíthatja a közös célhoz vezető utakat. Az utak milyensége — a hagyományos és az új politi­kai szervezetek tevékenysége, annak változása — még sok vitára ad okot. Ezekhez a vitákhoz járult hozzá elvek néihány alapkövévé! a Központi Bizottság mos­tani ülése. S remélhetően ezek az alapkövek az utak milyenségéről folyó vitákban elősegítik a legfontosab­bat. Azt. hogy a közös cél vitathatatlan, mert közösen akart, szolgált legyen. MEGYEI ja MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES X MEGYEI TXMXCS LEPJE XXXII. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM Ára: 2,20 forint 1988. DECEMBER 17., SZOMBAT Grósz Károly beszéde a borsodi kommunista aktíván Nekünk kell irányítani a reformmozgalmat A Műszaki cs Természettudományi Egyesületek Szövetsé­ge megalakulásának 40. évfordulója alkalmából pénteken Mis­kolcon — a most elkészült Tudomány és Technika Házában — tartotta kibővített ülését a MTESZ országos elnöksége. A megjelenteket Soós Gábor, a MTESZ társelnöke köszöntötte, majd Tóth János főtitkár emlékezett a szövetség 40 esztendős történetére. Ezt követően kitüntetéseket adtak át. Az esemé­nyen reszt vett és felszólalt Grósz Károly. Beszédében a mű­szaki értelmiség szerepének fontosságát hangsúlyozta. Az MSZMP Eorsod-Abaúj-Zcniplén Megyei Bizottsága pénteken délután kommunista aktívát rendezett a miskolci vá­rosi sportcsarnokban. A 800 ezer lakosú megye 62 ezres párt­tagságát négyezren képviselték. Az aktíva résztvevőit, közöttük Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte. Ezt követően Grósz Károly tartott előadást. Be­szédét az alábbiakban ismertetjük. — Öröm volt számomra, hogy itt lehetek szülőváro­somban. Szeretném megragad­ni az alkalmat és megköszön­ni önöknek azt a nagy er­kölcsi és politikai támogatást, amelyet miniszterelnökként kaptam a kormányzati munka szervezésének időszakában — mondta bevezetőben Grósz Károly. Majd arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedek so­rán kimerítettük annak a szocialista keretnek a tartal­mát és lehetőségét, amely az elmúlt négy évtizedben kö­zös munkánk eredményekép­pen jött létre. Mostanában gyakran ké­rik tőlünk, hogy tagadjuk meg a négy évtizedet. Nem iesz- szük, mert ami értéket alkot­tunk, arra büszkék vagyunk. De miközben büszkék va­gyunk a négy évtized eredmé­nyeire, aközben nincs jogunk saját magunk és az utánunk következő korosztály előtt sem elhallgatni, hogy hibáztunk, hogy nem ismertük fel a lé­pésváltás szükségességét. Az utóbbi időben — foly­tatta — nagy hangsúlyt ka­pott, hogy a politikai stabili­tás érdekében változások szük­ségesek. Ugyanakkor nem fe­ledkezhetünk el a másik ösz- szefüggésről sem: a szükséges változásokhoz nélkülözhetet­len a politikai stabilitás. Mert a változások nem vezethet­nek anarchiához, a stabilitás viszont nem jelenthet mozdu­latlanságot. A reform a rend megteremtésének az útja, a za­var pedig a reform késlekedé­séből, vagy a végig nem gon­dolt siettetéséből fakad. Ne­künk kell irányítani a reform- mozgalmat, higgadtan, nyugod­tan, magabiztosan, határozot­tan. Ezt követően a főtitkár az Országgyűlés munkájának kor­szerűsítéséről, s általában a po­litikai intézményrendszer meg­újításáról, valamint a fegyve­res erők és testületek szerepé­ről beszélt. Majd a pártmozgalomról a következőket mondta: A Magyar Szocialista Mun­káspárt a magyar munkás- mozgalom két nagy áramlata, két nagy pártja, a szociálde­mokrata és a kommunista párt örökösének tekinti magát. Mindkét párt tradícióiból vál­lalni akarja a haladó vonáso­kat. Miért hangsúlyozom ezt? Mert a napokban hivatalosan is tudomásunkra jutott, hogy megalakult a Szociáldemokra­ták Magyarországi Pártja. A közelmúltban hallottuk, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hogy néhány ember ilyen pártokat vagy pártcsoportokat alakít, ettől nem vagyunk nyugtala­nok. Egyet azonban szeretnék elmondani. A szocializmus és ezáltal a magyar nemzet jövő­jét veszélyeztetné, ha a ma­gyar munkásosztály ismét két részre szakadna. Ami a hatalom kérdését il­leti: politikai ellenfeleink a hatalom megosztására, majd átvételére törekednek. Ennek megvan a logikája. Egy poli­tikai erő nem azért akar a hatalomba bekerülni, hogy másodhegedűs maradjon, ha­nem azért, hogy utána meg­szerezze a teljes hatalmat. Mi a hatalmat nem akarjuk meg­osztani. A hatalom gyakorlá­sába akarjuk bevonni a kü­lönböző erőket. Vita van a többpártrendszer kérdéséről is. Alkalmas-e a jelenlegi belpolitikai helyzet arra, hogy többpártrendszer legyen most Magyarországon? Ezt kell megválaszolni! Egy válság előtti szakasz vagy a válságból való kimenetel idő­szaka nem a legideálisabb a többpártrendszer gyakorlatá­nak kialakítására. És nem azért, mert az emberek ki­lépnek a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem mert a többpártrendszer törvénysze­rűen magával hozza a párt­harcokat, és olyan energiákat köt le, amelyekre ma a szo­cializmus építéséhez, illetve a válság megelőzéséhez van szükség! Nézetünk szerint a szocializmust egypártrendszer viszonyai között fel lehet épí­teni. Ugyanakkor, ha jogálla­miságot akarunk, akkor nem vitathatjuk el a pártalakítás jogát azoktól. akik szintén szocializmust akarnak — csak másképpen. A főtitkár ezek után a tu­lajdonviszonyokról szólva meg­Visegrádnál szivattyúznak Száraz Duna-raeder A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer építési munkái újabb szakaszához érkeztek: az osztrák kivitelezők Viseg- rádnál hozzáláttak a körülke­rített Duna-meder vizének ki- szivattyúzásához. Korábban egy gátrendszerrel ideiglenes mederbe terelték a folyót, s most 3-4 nagy teljesítményű szivattyú éjjel-nappal ide emeli ki az eredeti mederből a víztömeget. A következő he­tekben összesen 1,8 millió köb­méter vizet távolítanak el, s ezzel egy 43 hektáros területet száraz munkagödörré alakíta­nak, ahol megkezdődhetnek az erőmű építési munkálatai. Várhatóan 10—15 nap múlva a víz nagyobb hányadát átszi­vattyúzzák, s a sekély vízben visszamaradt halállományt az Óbuda Tsz halászai kiemelik. A terv szerint január első nap­jaiban már száraz lesz a Du­na-meder, s ekkor régészek vizsgálják át a területet, az esetleges leletek után kutatva. állapította, hogy a közösségi tulajdon túlsúlya fennmarad, s az a magántulajdon, amely szocialista viszonyok között kapcsolódik be a gazdaságba, a szocializmus érdekeit szol­gálja, s nem ellene van. Az országnak szüksége van a kül­földi tőke bevonására, mert ez segíthetné a termékszer­kezet-váltást. Ez a tőke azon­ban csak politikailag stabil körülmények közé hajlandó bevonulni, s működéséhez megfelelő infrastruktúrát igé­nyel. Grósz Károly a gazdaság idei eredményeiről szólva el­mondta, hogy a tőkés fizeté­si . mérleg megközelítően a terv szerint alakul, az ipar várhatóan elmarad tervei mögött, a mezőgazdaság tel­jesíti programját. A legna­gyobb gond, hogy a termelés szerkezete — bár ez nem rö­vid időre szóló feladat — nem változik a kívánt mértékben. Ezzel összefüggésben a pia­ci viszonyokról beszélt a fő­titkár, s arról, hogy miért szükséges leépíteni a külön­böző támogatásokat, s miért nem lehet a terheket levenni a lakosság válláról. Grósz Károly végezetül ki­jelentette: az ország számára a továbbhaladás legfőbb felté­tele. hogy mindenki a maga helyén teszi, amit tennie kell. Ez az új nemzeti közmegegye­zés legszilárdabb alapja. HNF országos elnöksége Személyi ajánlások Huszár István főtitkár veze­tésével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen Berecz János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára részletesen tájékoztatta a népfront elnök­ségének tagjait a párt Köz­ponti Bizottsága december 15-i üléséről. A népfront országos elnök­sége támogatta a kormányzati munka további korszerűsítésé­re vonatkozó javaslatokat, amelyek elfogadásáról az Or­szággyűlésnek kell döntenie. A helyeslő fogadtatás esetére ki­alakította az elnökség az MSZMP Központi Bizottsága javaslatával egybehangzó sze­mélyi ajánlását. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javaslatát egyhan­gúan, ellenszavazat és tartóz­kodás nélkül tette meg. Miért lett drágább, majd olcsóbb? Nem a bolt tévedett Az utóbbi napokban bizo­nyára sóik vásárló kapta fel bosszúsan a fejét, amikor a boltok pénztáránál közölték velük: drágább egyebek kö­zött a mélyhűtött zöldbab. De, mint később kiderült, nem mindegyiknek az ára emelke­dett, csak a ráckevei Arany­kalász Termelőszövetkezet ál­tal szállított termékeké. Mi­közben — s ez a dolog fur­csasága — a hűtőipar által előállított portéka változatlan áron látható a pultokon. Va­jon miért? — Ennek néztünk utána, s mindjárt oknyomo­zásunk első állomásán meg­lepő információkat kaptunk Tóth Károlyiéi, a Váci Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­lat áruforgalmi főosztályának vezetőjétől. — Tudomásom van róla, hogy valamikor október elején a hűtőipar jelezte, hogy emel­ni kívánja termékeinek árát — mondja a szakember. — Az eredeti szándék szerint ez a döntés december 1-jén lé­pett volna érvénybe, ám meg­tudtuk, hogy végül január lő­re halasztották. A ráckevei Aranykalász Termelőszövet­kezettől viszont külön levelet kaptunk november 18-án, amelyben leírják, hogy ők et­től eltérően már korábban ér­vényesítik a magasabb árat. — Mivel indokolták ezt? — A levélben az áll, hogy egyrészt az eddigi .rendkívül alacsony jövedelmezőség miatt, másrészt döntésükben szerepe van a finanszírozási költsé­gek emelkedésének, a szállítás megdrágulásának, a karban­tartási és alkatrészkiadások, a papír- és polipropilén cso­magolóanyagok árának-növe­kedésének. így lehetséges, hegy aki tegnap mondjuk első osztályú sárga hüvelyű rácke­vei zöldbabot vett, azt tapasz­talhatta: a fél kiló ára az ed­digi 23 forint 30 helyett 29 forint 10 fillér. — Akkor tehát minden sza­bályos volt? — Igen. minden. De most jön a fordulat. Éppen a napi posta bontásúval foglalkozom, s előttem a termelőszövetke­zet legfrissebb levele. Bár még nem tanulmányoztam át, de az első olvasásra is kiderül, hogy tartva attól: a vásárlók a jelenleg még olcsóbb hűtő­ipari fagyasztott zöldségeket részesítik előnyben, a rácke­veiek elnapolják az áremelést a jövő év elejére, s addig a régi, vagy ahhoz közeli áron értékesíthetjük termékeiket. Tehát most lóhalálában kör­betelefonáljuk boltjainkat, s így megeshet, hogy aki né­hány nap múlva vesz sárga hüvelyű zöldbabot, az nem 29 forint 10-ért, hanem ismét ol­csóbban juthat hozzá. Ehhez még annyit szeretnék hozzá­tenni, hogy a szövetkezet a mi kezdeményezésünkre dön­tött így, mert levélben hívtuk fel a figyelmüket, hogy a hű­tőipar az áremelés januárra tolásával helyzeti előnybe ke­rülhet. Tóth Károly azt mondja, nem ez az első eset, hogy az árak körül ilyen kacs­karingók alakulnak ki. A leg­frissebb ügy a pelenkák meg­drágulása.. Lapunkban is meg­jelent, hogy december 12-től, a szállítmányok beérkezésének megfelelően drágábbak lesz­nek a Liberó-termékek. A vá­sárló azt persze nem tudhatta, hogy a kiskereskedelem már december 5-én megkapta a körlevelet, hogy 12-étől emel­je fel a pelenkák árát. A tá­jékoztatási zűrzavar következ­ménye, hogy vagy egy tucat vevő írta panaszként a vásár­lók könyvébe: jogtalan előny­höz jutott így a vállalat. Pe­dig erről szó sincs. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents