Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
1988. DECEMBER 16., PÉNTEK 5 Mi lesz a stégek sorsa? Engedély meghatározott időre A Ráckevei (Soroksári)-Du- na-ág vízi állásainak helyzetéről. sorsáról tájékoztatták tegnap az újságírókat a Közép- Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon. Mint ismeretes, egy 1985-ben kelt minisztertanácsi rendelet alapján — jogi környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból — vizsgálták felül a csaknem hatezer vízi állást. A hosszadalmas eljárásról lapunkban is többször beszámoltunk, s bizonyosan ez az oka annak, hogy a tegnapi tájékoztatón kevés új információhoz jutottunk. A KÖVIZIG munkatársai ismét megerősítették: az engedély nélküli, gazdátlan stégek a helyi tanácsok tulajdonába kerülnek. Közösségi célokat szolgálhatnak, ameny- nyiben megfelelő a műszaki állapotuk. A környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból leginkább káros felépítményes vízi állások — 591 ilyen akad — helyzetének rendezésére többféle út kínálkozik. Elbontást rendelnek el akkor, ha a felépítményre nincs engedély. Ugyanerre a sorsra jutnak azok, amelyeknek nincs parti bejárójuk és azok, amelyeknek fennmaradásához. a szakhatóságok — a Köjál, a tanácsok — nem járulnak hozzá. Bontást vonhat maga után az is, ha a korábban engedéllyel épített stég időközben a közérdeket sérti. Ebben az esetben kártalanítják a tulajdonost. Megmaradnak azok a stégek, amelyek nem sértik a vízügyi érdekeket, s amelyek létével feltétel nélkül egyetértenek a szakhatóságok. Meg azok is, amelyeknek tulajdonosai teljesítik az előírt jel- tételeket. A felújítási és átépítési tilalommal fűszerezett fennmaradási engedélyek meghatározott ideig lesznek érvényben. K. L. Magasabb ár — kisebb adagok A padokon terítenek tapasztalatunk — mondja Kelemen Ildikó, a csoport közgazdász munkatársa, a vizsgálat résztvevője, hogy a lehetőségek, kevés kivételtől eltekintve, elmaradnak a követelményektől. Bizonyos mértékig a Köjál is kénytelen ezeket tudomásul venni. Sok múlik az élelmezés-vezetőkön. A tájékoztatás szerint ma a gyerekeknek közel negyvenöt százaléka részesül napközis ellátásban. Az’ iskolások háromszori étkezését napi 23 forint ölvén fillérből, az óvodásokét 19.50-ből kell megoldani. Ez jövőre alig lesz tartható. Most is csak a nyersanyag telik ki belőle. A személyzet bérét, az energia- költségek nagyobb részét már a tanácsok fizetik. Szó van róla, hogy a jövőben az iskola vezetősége, vagy a szülői munkaközösség szabhat magasabb normát. Ám akkor az árakat is emelni kell, de meddig? Mit tud még a család elviselni? összességében szinte feloldhatatlannak látszó gondok ezek. mert évtizedekkel ezelőtt az iskolaügy perifériáján kezelték a gyermek- étkeztetést. A Pest-vidéki Vendéglátó Vállalatnak a Budaflax budakalászi üzemében működő konyhájáról a helyi és pomázi iskolába, óvodákba indulnak a tízórai-, meg az ebédszállítmányok. Van, ahol nem melegítik újra, de Berza Jánosáé konyhavezetőt még ennél is jobban nyomasztja, hogy egyforma a nyersanyag- norma a négy-, a nyolc-, meg a tizennégy éves gyerekekre. Ez pedig érthetően irreális. Kérdés, mi lesz jövőre. Kovács T. István — Mostál kezet? Mostál fogat? Akkor ülj asztalhoz és reggelizz! » — Nem tudok még. Sok kisgyerek indul így az iskolába. Az orvos azt mondja, a legtöbbjének kedvet csinálhatnának az első étkezéshez azzal, ha együtt ülne terített asztalhoz az egész család. Ennek viszont egyetlen akadálya, hogy reggel mindenki rohan. Az anyukák nagy része nyugodt, mert abban a tudatban él, hogy, ha egyszer befizette a hozzájárulást, akkor elvetette a gondját a .tízórai-készítésnek, ebédre főtt ételt kap'a kisdiák. Ám abból, hogy a befizetések ellenére is csomagolni kell olykor az uzsonnát, az is kiderül: nem volt elég gusztusos a kínálat, ragadt a tejfölöspohár, nem ízlett a reggeli, hiányzott a tea vagy a tej. A déli ebéd idején hideg volt a leves, az előző csoport rendetlenül hagyta az asztalt. Gyermekeink testi, szellemi fejlődését meghatározó feltétel az óvodai, iskolai étkeztetés. Erről szerezhettek tapasztalatokat az elmúlt hónapokban a Pest Megyei Köjál és a megyei tanács művelődési osztálya közgazdasági csoportjának munkatársai, akik átfogó vizsgálatot tartottak a városok iskoláiban. — A vizsgálat indítóokai közül Szerémi Zoltán csoport- vezető azt emeli ki, hogy a tapasztalataik szerint egy idő óta kevesebb a napközibe járó gyerek, amit részben a térítési költségek emelkedése okozott, másrészt az étkeztetés nyersanyagárainak változatlan normája, miközben a költségek nőttek, s ezért kisebbek lettek az adagok. Szerepet. játszott a napközi otthonok színvonala. Gyakran még a tanterem is kevés, nemhogy külön étkezdét rendezhetne be némely község iskolája. Van olyan hely, ahol a padokra terítenek, máshol meg éppen a terítő hiányzik, vagy éppen az idő kevés az ebéd elfogyasztására, mert a kis helyiség ajtaja előtt már a következő csoport türelmetlenkedik. Szerémi Zoltán szerint nem öröm az, ha csökken a napköziknek a szabályosnál nagyobb terhe mert ebben az esetben több/ lesz a lakásban magára maradó, az utcán csellengő gyerek Hiszen a mi megyénk egyik sajátossága, hogy igen kevés családdal élnek együtt, vagy azonos településen a nagyszülők, vagy közeli rokonok, hiszen a szülők egv része más vidékről települt a főváros közelébe. A gazdasági és egészségügyi szakemberek figyelme kiterjedt a tárgyi a személyi feltételekre. a létszámra, a szak- képzettségre is. — Általános MA GÁ Az öregember napok óta nem mozdult ki a házból. Amióta az asszonya meghalt, lelassult szamára az élet. Most, hogy szemkápráztató hótakaro borítja látóhatárig a földet, fájdalmas meg a gondolat is, hogy kitegye lábát, akár az udvarra. A tanya — megbújva a szelíd hátú dombok között — a legközelebbi szomszédtól is három kilométernyire van. A vegyesboltig legalább másfél órát kellene gyalogolnia, s az öregember nem bírta rászánni magát az útra. Az omladozó falú istállóban néhány tyúk bóklászott az öreg igavonó jászla körül, a cserépitatóban befagyott a víz. Két napja is van már, hogy magot szórt az ember, a baromfinak, a ló pedig, amíg kötele engedte, éhes energiával húzkodta ki a felhalmozott szénából az elérhető szálakat. / A ház — a fagerendás konyha és az aprócska szoba — dermesztő hidegbe süllyedt. Kialudt a tűz a vaskályhában, a viaszosvászonnal fedett asztalon ösz- szeszáradt kenyérdarab körül morzsák, s egy karika kolbász. A bicskán megfagyott zsír csillogott, az üvegkancsóban jeges hidegséggel pihent a víz. , Ült az öregember az ablak előtt, s nézte a tájat, lelkét mar nem érintette meg a közelgő ünnepek öröme. Hátára terítette a fekete nagykabátot, azt, amelyiken prémes gallér hivalkodott. Csúfolták is eleget érte annak idején, mondván, minek a szegény parasztnak úri módi? Tán megveti a posztóbekecset? Dehogyis vetette ő meg, a kabát örökség, az asszony városban elegánsoskodó bátyjáé volt. Miért is dobták volna ki? Lassan mozdultak a gondolatok. régi nyarak körül borongva, múltba hullt telekről álmodozva. Az öregember gyomrát kínzóan marta az éhség, de a fizikai fájdalom nem volt olyan követelődző, hogy mozdulatra kényszerítse a megfáradt testet. Olyan magány tartotta színtelen rabságban, amely már fájni sem tud, amely tehetetlenül tűri a csendet. Nem volt már szerepe sem az időnek, sem a várakozásnak. Valami mozdult a kinti fehérségben. Kutya futott bukdácsolva a hóban, mögötte piros kabátban vékony kis alak. A ház felé tartottak, s az öregember hallotta, hogy az összecsa- pódó kis csizmákról az ajtó előtt lehullt a hó. Ferkó jött, a dédunoka. — Édesanyámék nem tudják ám, hogy itt vagyok — állt meg a nyitott ajtóban a gyerek. — Csak úgy eljöttem, hiszen nemsokára karácsony lesz. Nézd csak — nyújtott egy szalvétába kötött csomagot az öreg felé —, szalámis zsömle. Tízóraira kaptuk, az iskolában ... Bellér Ä Profit profitját Érden a Profit Finommechanikai és Alkatrészgyártó Kisszövetkezet ez év elején vált ki a Tex- elektro Ipari Szövetkezet nagy családjából. A válás, az önállósulás, úgy látszik, sikeresnek bizonyult, hiszen a tervezett árbevételt sikerült mintegy 1 millióval túlteljesíteniük, így az idén mintegy 42 millió forint lesz a bevételük. Fő profiljuk még most is a vízmelegítők hőfokszabályozó-kapcsolói, ezekből több tízezres nagyságrendben szállítottak az NDK-beli partnereiknek. Az új évben azonban már egy sor új termék gyártását is tervezik. Rugalmasan alkalmazkodik a piac kemény feltételeihez a profitot elérni szándékozó kollektíva. Képünkön Willy Rita, Darázs Lászlóné és Búzás Erika összeállítja az exportra gyártott kapcsolókat (Hancsovszki János felvétele) Demján Sándor keze is benne van Mégis gyógyszer lesz a Celladam? Nyáron is fűteni kellett Régi adósságot törlesztőnek A tervek szerint február végétől új helyen lesz Szentendrén az ideggondozó. A helyi egészségügy régi adósságát törleszti azzal, hogy az orvosokat és a rendelőt a Szikszai- féle bölcsődébe helyezi át. Ám a dolog nem ment könnyen, tudtuk meg dr. Várady Erzsébettől, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől. — Hosszú töprengés után döntöttünk, mert gyermekintézményt szüntettünk meg. Szomorú, hogy 1985 óta esztendőnként 16—17 ezerrel fogy a magyarság létszáma. Az egyébként modern Szikszai-házban már csak 12 apróság talált otthont. A többiek a közeli Április 4. utcai bölcsődébe jártak. Ez utóbbi állaga nincs olyan, mint az előzőé, de itt működik a mosoda, negvven gyereknek van hely s a távlati elképzeléseknek is az felelt meg, hogy ez az épület maradjon a kicsinyeké. — A lakosság tűrhetelennek minősítette a körülményeket az ideggondozóban. — Joggal. A rendelő az öreg ház szuterénjében állt, dohos, nedves és hideg volt. Nyáron fs fűteni kellett, egyébként az iratok meg penészedtek volna. A hörghurut, az allergia nemcsak az ott dolgozó szakembereket veszélyeztette. hanem a betegeket is. — A térségben mennyi lehet a kezelésre szoruló lelki és alkoholbetegek száma? — A pszichiátriai problémákkal küszködök 1000—1200-an, az alkoholt mértéktelenül fogyasztók úgy négyezren lehetnek. Persze az utóbbiak közül sokan nem keresik fel a gondozót. Ennek ellenére túlzsúfolttá vált az emberi tartózkodásra alkalmatlan szuterén- rendelő. — Mennyiben változnak meg az áldatlan állapotok a Szikszai-féle házban? — Lényegesen, A példát Dabastól, vettük. Ott kialakították az úgynevezett, nappali szanatóriumot. Egy nagy helyiségben egész nap társaloghatnak, játszhatnak a gondozottak. Teát és kávét kapnak. Érdekes megfigyelés, hogy szinte megszűnt náluk a betegségre egyébként jellemző öngyilkossági kísérlet. Vicsotka Mihály Senkinek sem szívügye Nem nyílik bánya Bánya nyílik Zsámbék térségében? E mondattad kezdődött a Pest Megyei Hírlap ez évi szeptember 15-ei számában az a cikk, amelyben kezdetben lelkesen vetettem magam a Zsámbék alatt rejtőző hatnyolc millió tonnányi szén- vagyon híre után. Azonban hamarosan kiderült, öröme nincs túl sok ok. Bizonyos jelekből arra lehetett következtetni, igazán senkinek sem szívügye a tárnák megnyitása, s ez talán nem is baj igazán. A bányászatot a Tatabányai Szénbányák Vállalat tervezte, s mint köztudott, ez a bányavállalat igen sok gonddal küszködött, olyanokkal is, melyekről nem a bánya vezetősége tehet; adósságainak mértéke oly nagy összeget tett ki, hogy már ez a tény önmagában megkérdőjelezte egy új, félmilliárdos beruházás indításának lehetőségét. Azt is tudni lehetett már akkoriban, hogy a Tervgazdasági Bizottság régóta fontolgatja, szanálja avagy bezárja a Tatabányai Szénbányák Vállalatot. Végül is egy december eleiei tatabányai mun- kásgyűlésen nyilvánősságra került, a TGB döntése: szanáliák" a hár»xrá+ Q77q1 K^nr-tr 1990-től nem számíthat újabb költségvetési segítségre, addigra teljesítenie kell kibontakozási tervét. Mindez azt is jelenti, hogy egyhamar nem tervezhetik Tatabányán újabb bányák megnyitását, így tehát már semmi kétség: nem lesz bánya Zsámbékon sem. Mindez azonban nem jelenti e lehetőség teljes elvetését. A honi bányászat szinte minden vállalata súlyos gondokkal küzd: az utóbbi húsz évben negyvenmilliárd forint visszafizetési kötelezettséget halmoztak fel az át nem gondolt energiapolitikai lépések, valamint a tőkeáramlás gátjai, az állami voluntariz- mus és vállalati hibák következtében. Mégis számítani lehet rá, hogy egyszer újra fizetőképesek, tőkeerősek lesznek bányáink. A jövőben ugyanis már nem elvont gazdasági számítások alapján dől el a bányavállalatok sorsa. ítélni a piac fog: világpiaci árelvhez viszonyítják majd ezután eredményességi mutatójukat a bányák, s akik a világpiaci szénárral ;udnak versenyezni, azok náris bizonyították életképességüket. X. B. E. Kovács Ádám pilisborosje- női feltaláló, nevét nem lehet elválasztani a ráktól, és nem lehet elválasztani az önfeláldozó heroikus küzdelemtől. Azok a betegek, akikről lemondtak az orvosok, egyetlen mentsvárként Kovács Adómhoz fordulnak. S a pilisboros- jenői feltaláló, aki évek óta szélmalömharcot folytat a hivatalnokok seregével, műszaki szabadalmainak bevételéből finanszírozza a Celladam előállításának költségeit, s a több mint tízezer beteg ingyen jut hozzá. Pontosabban csak jutott, hiszen az utóbbi időben már ezért is fizetni kell. Egy hónapos adagot úgy kaphatnak meg a betegek, ha vásárolnak mellé kétezerötszáz forintért gépkocsihoz való elektronikus gyújtást. — Már minden ismerősöm ilyen berendezést használ — meséli barátnőm, akj sajnos fiatal kora ellenére szintén a Celladamtól várja gyógyulását. Vallja, hogy életét egyedül neki köszönheti. — Bár azt mondják, hogy tényleg nagyon hasznos dolog. Csökkenti a kipufogógáz szén-monoxid- tartalmát, hidegindításnál javítja a hatékonyságot. Akik beépítették az autójukba, azt mondják, hogy minden tizedik tankolás ingyen van, annyira takarékos szerkezet. Sőt — mondja figyelmeztetőn, mintha egy jó sztoriba kezdene! — Képzeld el, hogy az élelmesebb kiskereskedők és kisiparosok pedig külön keresik azokat az embereket, akik áru- kapcsolás keretében hozzájutnak a gyújtáshoz. Én például ■ megvettem egy egész éves ada- : got 25 ezer forintért, s azt to- i vábbadtam egy kiskereskedő- . nek 15 ezerért. Így végül is , tízezerből megúsztam az egészet. Megunta a jótékonykodást . Kovács Ádám, vagy prózaibb okok vezették az árukapcsolás i bevezetéséhez? — Anyagi okok miatt kellett valami megoldást kitalálni. Mivel nem volt módunk továbbra is ingyen a betegek rendelkezésére bocsátani a szert, két út állt előttünk. Vagy abbahagyjuk a betegek ellátását, vagy kitalálunk valamit, hogy legalább a rezsink megtérüljön. Ezért volt az áru. kapcsolás a gyújtással, ami egyébként saját szabadalmam. Májusban vezettük be, de van egy jó hírem. Azok, akik decemberben vásárolnak, már ingyen kapják a szert. Nehezen ugyan, de végül csak kihúztam Kovács Ádám- ból a változás okát. Azért volt kicsit körülményes, mert egyelőre teljes titokban zajlanak az események. — Erről legfeljebb Demján Sándor adhat magának felvilágosítást. Ha Demján Sándort, a Magyar Hitelbank Rt. igazgatóját nem is sikerült elérni, telefonvégre kaptam Jánokiné dr. Balogh Máriát, a vegyipari főosztály vezetőjét. — Létrejött egy korlátolt felelősségű társaság a Magyar, Hitelbank Rt., a Celladam Kisszövetkezet, a Medimpex, a KIOSZ és a Kisipari Termeltető Vállalat közreműködésével, a szer kivizsgálására Biofarm néven. Most folynak az előkészületek a klinikai vizsgálatok elvégzésére. — Mikor tudhat meg az eredményről valamit a nagy- közönség? — Mivel rendkívül felfokozott kíváncsisággal várja a közvélemény az eredményt, igyekszünk minél gyorsabban tájékoztatni az embereket. Várhatóan január végére erre sor kerülhet. — Ezek szerint bíznak benne és fantáziát látnak a Cella- damban? — Igen. És reméljük, hogy mihamarabb gyógyszer lesz belőle. A társaság létrejötte is egyértelműen azt bizonyítja, hogy a megalakítok sokat várnaka szertől. Hogy a Medimpex is részt vesz a vállalkozásban, arra enged következtetni, hogy a külföldi forgalmazást is számításba vették. Fiedler Anna Mária
