Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. DECEMBER 14., SZERDA 5 Alagi növényház Darázsfészekbe nyúlt az elnök Nem kutya a kutya; hanem gea-wolf Vízfüggöny a hideg ellen Fenyeget a felszámolás réme Az Imperiál is célba futhat fokozódik az érdeklődés a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és az Alagi Állami Tangazdaság által szabadal­maztatott takarékos energia­felhasználású növényház iránt. Szigetelésére a talajvíz hőjét hasznosítják; ezt szivattyúval hozzák a felszínre s a fólia­sátor tetejére permetezik. így állandó vízfüggöny védi a külső hidegtől a fólia alatti növényeket, s ekként a nö­vényházakban a szokásos energiaköltségek 50—60 szá­zaléka is megtakarítható. A technológiai rendszert a Hatvan, Gyöngyös, Leninvá- ros környéki gazdaságok, il­letve tanácsok kertészetei mű­ködtetik jó eredménnyel, most pedig a Szeged környéki tsz- ek tárgyalnak az alagi gaz­dasággal. Az elképzelések sze­rint közös vállalkozásban épí­tenék fel, működtetnék a vízfüggönyös fóliasátrakat, ami különösen kifizetődőnek ígérkezik, mert Csongrád me­gyében sok a kihasználatlan meleg vizű forrás, amelyre alapozva egyszersmind a nö­vényházak fűtését is megold­hatják. Az alagi gazdaság egy üzemet rendezett be a nö­vényházak szerkezeti elemei­nek gyártására, s egy építő brigádjuk szereli fel a sátra­kat a megrendelőknél. A növényház iránt külföld­ről is érdeklődnek, elsősorban arab országokból, ahol nem a fűtést, hanem éppen a hű­tést szolgálná á talajvíz: a sivatagi forróságban az egyen­letesen hűvös klímát biztosí­taná a vízfüggöny a kertésze­ti növényeknek. — Szövetkezetünk talpon maradása továbbra is bizony­talan. A folyamatos működés­hez szükséges hiteleket nem tudjuk előteremteni. Sajnos, előbb-utóbb szállítóink türel­me is elfogy. Kintlévőségeink behajtása az eddigi tapaszta­latokat figyelembe véve szin­te lehetetlennek tűnik, vagy igen hosszú időt vesz igény­be ... Az említett panaszáradat Stégner Mihály tói, az Öcsa és Vidéke Áfész elnökétől szár­mazik, mintegy jelezve azt, hogy még nincs rendben a szövetkezet szénája. Olyany- nyira magasak az ócsaiak adósságai, hogy ezáltal szó szerint hitelezőik kezében vannak. Az áfész felszámolá­sának veszélye a jelenlegi piaci környezetben tehát va­lósnak tűnik. Az elmúlt év­ben veszteséges volt, s az el­következendő öt-hat évben sem várható számottevő nye­reség. Stégner Mihály józan követ­kezetességgel közölte, nem várható el a tagságtól a je­len körülményei között az, hogy pénzét nálunk fektesse be. Az 1987-es évet megelőző időszakban keletkezett 100 millió forintos veszteség pót­lása csak hosszabb távon le­hetne megoldható, de ennek igen halvány a reménye. Da­rázsfészekbe nyúlt, amikor az Ócsa és Vidéke Áfészhez ke­rült. — Amikor hivatali beosztá­somat megkaptam, s utána­néztem az áfész ügyrendjének, még „csak” 42 milliós veszte­ségről tudtam, de ez sajnos a későbbiekben jóval több­nek bizonyult. Az ipari szak­csoportok által összehozott veszteség, sportnyelven szólva a 100 milliót verte., Azóta fel­számoltuk őket. Még nem fe­jeződött be a pénzügyi elszá­moltatása az Aqa-Stop, vala­mint a Coopinter szakcsopor­tunknak. Várható, hogy újabb tartozásaikról szerzünk tudo­mást, s ez is a szövetkezetét fogja terhelni. Itt is bizonyos­I UTÁNUK A VÍZÖZÖN I Érdekes telekvita zajlik Tahitótfaluban. A szomszé­dok egyelőre tanácsi köz­vetítéssel sem tudnak meg­egyezni. A történet: a hatvanas években, amikor a Vörös­kő étterem épült, s a 11 -es utat is szélesítették, a KPM kialakította a híd lábánál azt az autóparkolót, amely köré mára megszületett a községközpont. Előzetes ki­sajátítással Üller Andrástól is birtokba vették azt a SS négyszögölnyi darabot, amelyet aztán ténylegesen sohasem használtak, s amely a kemping és a par­koló létrejötte után, ezek közé szorítva senki földje­ként elhanyagoltságával szúrt szemet. A nyolcvanas évek elején megjelent a Tahitótfalui Tanácsnál Fehér Jenő az­zal a szándékkal, hogy a Kis-Duna-hid lábánál ven­déglátóegységet épít. Kérte, hogy a tanács adja neki tartós használatba a senki által nem müveit 68 négy­szögölet. A tanácsiak tájékozód­tak, s kiderült, hogy Üller András a KPM-töl megkap­ta az előzetes kisajátítás­kor a parcellácska akkori értékének megfelelő 6500 forintot. A földről lemon­dott, s Szentendrén is az állt a földhivatalban a tu­lajdoni lapon, hogy az 1391- es helyrajzi számú parcella állami tulajdon. így nem volt akadálya annak, hogy Fehér Jenő 300 forintos négyzetméterenként* áron tartós használatba kapja az elhanyagolt darabot. Ezután o bérlő ebbe a 68 négyzet- méterbe helyezte el a pan­zió szennyvíztározóját. Eddig ugyebár világos a történet, ám 1986-ban meg­jelentek a Budapesti Köz­úti Igazgatóság emberei, hogy a végleges kisajátítás­sal (több mint negyedszá­zad után) számbavegyék, ténylegesen mennyit hasz­nálnak a földekből? Az em­lített helyrajzi számú da­rab kívül esett ezen. Üller Andrást felszólították, hogy fizesse vissza nekik a 6500 forintot, s vigye a földjét. Üller András nem tiltako­zott. leszurkolta az összegei, s aztán benyújtotta a köve­telést Fehér Jenőnek: 120 ezer forintot kér a 240 négyzetméterért, vagy a panziótulajdonos tegye máshová a szennyvizét. Persze égen-földön nincs a közelben tenyérnyi szabad hely. Fehér Jenő dörzsölte a szemét a papír láttán, mert ö már egyszer megvette (bérbe vette) a telket, fize­tett is érte. Ám kényszer- helyzetbe került, mert a tu­lajdonos ismét Üller And­rás lett, s a szép Bernadett (így hívják a panziót) alig­ha üzemelt zárt rendszerű szennyvíztároló nélkül. Osz­tott, szorzott, s felajánlott szomszédjának 72 ezer fo­rintot. Merthogy 240-szer 300 pontosan ennyit tesz ki Üller András azonban ha egyszer már úgy döntött nem enged a 120 ezerből Indoka: most legalább eny- nyit ér a 68 négyszögöl, ha eladná minimum ennyit kapna érte. Eddig a történet. A köz­úti igazgatóságnak 25 év után sikerült megkeverni a dolgokat. Visszakapta a 6500 forintját, aztán utána a vízözön! V. M. ságot nyert, hogy mivel a szak­csoport nem önálló jogi sze­mély, de mégis önállóan gaz­dálkodik, minden jogi és pénz­ügyi felelősség a gesztort ter­heli. Az ócsaiak jelentős segítsé­get kaptak a Szövosztó! és a Mészövtől, valamint a Buda­pest Bank Rt.-től. Szinte va­lószerűtlenül magas számot említett Stégner Mihály, ami­kor utalt arra, hogy az előző vezetői garnitúra helytelen és nem megalapozott döntései 200 milliós veszteséget okoz­tak a szövetkezetnek, s ez az éves szinten 800 milliós árbe­vételt produkáló áfésznél meg­engedhetetlenül magas! A már említett darázsfé­szek a mai napig zsong. A már klasszikusnak nevezhető le­járatást forgatókönyv erőtel­jesen működik. Névtelen tele­fonok, fenyegetések, félreért­hetetlen célzások jelzik mind­ezt. Az áfész alaptevékenységé­ben időközben alapvető szer­kezeti módosulások történtek. Megszüntették a gazdaságta­lan üzleteket. Ismét foglal­koznak felvásárlással. Jelen­tősen bővítették a szerződé­ses üzletek számát. Ez év szep­temberében megszüntették a faipari bedolgozó ágazatot. így már csak a budapesti szolgál­tató főágazatuk és tmk-rész- legük végez ipari tevékeny­séget. Továbbra is az áfész ke­retében működik a szállítási ipari szolgáltató, valamint a zöldségtermelő gazdasági szak­csoport. Nehezíti a szövetkezet hely­zetét, hogy finanszírozási gondjai enyhítésére a terve­zett gyáli ÁBC vagyonértéke­sítését nem tudták végrehaj­tani. Még pontosabban: nem találtak olyan partnert,., aki a rneghirdetétt' vételárat megfi­zette volna. Űj nehezítő té­nyező, hogy csak minimális bérfejlesztést hajthattak vég­re. Ezt is úgy érték el, hogy a létszámot csökkentették. Feszítő pénzügyi nehézségek közepette küzd tehát az Ócsa és Vidéke Áfész a talpon ma­radásáért. Kérdés, hogy a re­mény miként és mikor vált­ható át eredménnyé! Gyócsi László Haracsek Péter, a budaörsi Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat főosztályveze­tője nem szívesen emlékezik vissza a televízió pár évvel ezelőtti érdeklődésére. Arra, hogy milyen visszhangot vál­tott ki a kutyabundák megje­lenése, ami majdhogynem egybeesett sok száz négylábú kedvenc eltűnésével. Zokon ugyan nem vették, mégsem örültek a kérdésnek: vajon nincs-e összefüggés a két do­log között? Ezért a főosztályvezető be­szélgetésünk során többször is elmondta, kizárólag tenyészál­latok prémjével foglalkoznak, s az a bizonyos kutyabunda sem házőrzőből, hanem Kíná­ban tenyésztett, nemesített ál­lat prémjéből készült. Ezért — figyelmeztet — nem helyénva­ló kutyát emlegetni. A helyes megnevezés: gea-wolf. Nehezen áll rá a szám ar­ra is, hogy ne szőrmét, váloga­tást, párosítást vagy vásárt emlegessek. De Haracsek Pé­ter jó tanító módjára minden nyelvbotlást azonnal kiigazít. Kiváló tapintás Tőle egyetlenegyszer sem lehet hallani, hogy a lenyúzott bundát szőrme néven illetné. Csak prémekről beszél. Ami­kor végigvezet a műhelyeken, válogatás helyett a szortírozás tudományáról beszél, majd a legérdekesebb műveletnél, az általam párosításnak titulált munkánál is kiigazít: itt ép­pen „házasítják a mormotát”. Megfelelő szín, méret és minő­ség szerint. — Ez az egyik legfontosabb művelet — magyarázza. —■ Sok múlik azon, hogy aki há- zasítással foglalkozik, milyen munkát végez. Elés szem. tü­relem. kiváló tapintás szüksé­ges hozzá. Sokáig ugyanazzal a fajta prémmel nem is lehet bíbelődni. Egy idő után elfá­rad a szem és a kéz. A körülöttem állók hamar rávesznek, próbálkozzam meg én is a házasítás tudományá­val. A műveletnek végül ők látják kárát: amit végeztem. csak pluszmunkát okoz szá­mukra. S bizonyára így len­ne valamennyi fázissal, ami­vel kísérletet tennék. Ha rá tudnának venni. Mert engem leginkább a kész termék ér­dekel. Az irány titok A legtöbb időt ugyanis a már szállításra váró, fogaso­kon lógó álomszép bundák kö­zött töltöm el. Akad itt min­den. nutria, gea-wolf, mormo- ta, kék- és ezüstróka, hogy csak a legnépszerűbb bunda­féléket említsem. Az egyébként tágas raktárban most talán gombostűt is nehéz lenne le­ejteni— ahová nagyobb da­rabok nem férnék, oda kucs­mákat, boákat pakoltak ide­iglenesen. — Nem sokáig melegedik itt az áru - mutat körbe Hara­csek Péter. — Most van az igazi szezon, a késő őszi, ko­ra téli hónapok a legerőseb­bek. Más a helyzet az alapanya­gok beszerzésével, ami nem szőrmevásért, hanem a pré­mek aukcióját jelenti. A fő­osztályvezető szerint ennek tavasszal van az ideje, akkor lehet a legolcsóbban vásárol­ni. S ha a szakmai titkokról nem is árul el sokat Hara­csek Péter, annyit azért el­mond, hogy a legjobb üzletek nem mindig az asztal fölött köttetnek. Arról azonban, hogy a négy égtáj közül melyik fe­lől kapják legkedvezőbb áron a prémeket, már nem beszél. Inkább azt hozza szóba, mit tesz a Boscoop azért, hogy ja­vuljon a hazai prémesállat- tenyésztés helyzete. Kiderül, háztájiban nemcsak megszokott háziállatainkat le­het gazdaságosan tartani, ha­nem például kék- és ezüstró­kát, nercet vagy nutriát is. Hamar rájöttek erre a gazdák, s ma már olyan nagy az ér­deklődés a tenyészállatok iránt, hogy a Boscoop egyelőre nem is tud minden igényt kielégí­teni. Szervezeti szerelmi élet Tapsifüles Hófehérkék ; Buzek Menyhértet keresem, hogy beválthassa ígéretét, ^ amit a piros szemű, fehér szőrű nyuszik ketrece előtt ^ tett; elmondja nekem, mi a helyzet ma az angórákkal, ^ amelyek tenyésztése hol felélénkült, hol meg visszaha- nyatlott Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Buzek Menyhért a ráckevei Aranykalász Termelőszövetke­zettel kötött szerződést a te­nyésztésre. A tsz adja az egy­kori szarvasmarhatelep is­tállóit, az állatorvosi felügye­letet. A néhány vállalkozó fi­zeti a bérletet, és a tsz-nek adja le a negyedévenként le- nyírt gyapjút, amit a Boscoop —Angora Trade nevezetű ha­zai cégnél értékesítenek, hogy aztán Nyugat-Európa orszá­gaiba exportálják kemény va­lutáért. Perzsa származás Fura ellentmondás, hogy ez a fajta, amely egyes vélemé­nyek szerint valaha perzsa- angol közvetítéssel kerülhetett Európába, századokkal ezelőtt mutáció eredményeként fej­lődhetett ki. Feltevések sze­rint az üregi nyúl lehetett az őse. Ráadásul éppen onnan hozzuk tenyésztésre, ahová különben a szőrét exportáljuk. A dolgok mai állása szerint az NSZK és Franciaország vezet ebben a specialitásban s gyá­raik ma már úgy tudják az angóragyapjút finomítani, feldolgozni, hogy a puha. bár­sonyos szőr nem tapad mint annak ide jén, amikor még ná­lunk jórészt házilag kártolták, fonták s kötötték belőle a me­leg téli holmikat. Ha tudomá­nyosan nem is bizonyították, a textilipar már épít arra a fel­tevésre. hogy a nyusziszőrnek — mármint az angóráénak — fájdalomcsillapító hatása van. Tíz százalék haszon Ezért készítenek s adnak el sikerrel pulóvereket, kar- és vállvédő melegítő ruhadara­bokat magyar nyersanyagból is. amit talán érdemes lenne nagyobb tételben előállítani. Talán. Mert azt sem árt vé­giggondolni. amit Buzek Menyhért mond. — A divattól függ a piac igénye és értékítélete. Az ára­kat az igény szabja meg. amely most egy ideje nem nagy, mert nagyobb a kínálat, s mostanában élénkül újra a kereslet. Tény. hogy míg pár évvel ezelőtt háromezer fo­rintot is megadtak átlagban egy kiló gyapjúért, most csak ezernégyszáz-ezerötszáz forin­tot hoz ugyanez a mennyiség. Ügy. hogy azt mondhatom: az árbevételem tíz százaléka a haszon, ami nem nagy. Még inkább nehezíti a dolgomat az az ellentmondás, hogy bár a mezőgazdasági kistermelést kedvezményezettnek mondják, s az általános forgalmi adót a vásárolt anyagok számlájával lehetne visszaigényelni, engem azzal utasítanak el. hogy a vá­sárolt cikkek, amiket én hasz­náltam fel. nem adókedvez­ményesek. Ha tehát én egy­éves átlagban számolnám az eredményt, akkor az idei alap­ján abba is hagyhatnám, ám jobb ötéves átlagot venni és az évenként változó keresle­tet számítani. így még megéri. De több ok miatt is maradok a nyulaimnál. Egyrészt azért, mert én szeretem ezeket a kis jószágokat. Másrészt meg nyugtalan természetem van, nem nagyon tudom elviselni, hogy főnökök hatáskörébe tartozzam, azok mondják meg, hogy mit csináljak. Ez a fog­lalkozás megteremti az eg­zisztenciám önálló alapjait: a magam gazdája vagyok. A fe­leségem dolgozik, ő munka mellett tud egy kicsit segíte­ni. Titkos táp Ahogy régebben magam is tapasztaltam, meg ahogy Bu­zek Menyhért elmondja, nagy gondosság, sok munka szük­ségeltetik az igen kényes an- górák tartásához. Csak tiszta tányérból isznak, esznek, kü­lönleges takarmányt fogyasz­tanak, s mindegyiküknek külön kénytelen „teríteni” a gazda. A Körmendről érkező táp kü­lönleges. még a gyártók sem árulják el a titkát, s ehhez tíz deka sárgarépa jár a tapsifü- leseknek egyedenként minden napra. Ám még a nagy gon­— A sikerhez természetesen hozzájárult az is — ismeri el a főosztályvezető —, hogy nemcsak az állatokat adjuk, de szaktanáccsal is szolgálunk, sőt, segítünk az állatok takar­mányozásában is. Ami pedig a szaporulatot il­leti. azt a budaörsiek termé­szetesen visszavásárolják. A feldolgozáshoz saját vágóhíd- jaikon teremtették meg a fel­tételeket. Ide kerülnek azok az állatok is, amelyeket a Boscoop saját telepein tenyész­tett és nevelt. Aícrr működik a kft. Ez a része beszélgetésünk­nek nem nevezhető lélekeme­lőnek. Az igazi sajnálkozást azonban akkor veszi észre rajtam Haracsek Péter, ami­kor a prémraktárban vezet körbe. Az apró, bársonyos nercprém — amit azért ad a kezembe, hogy lássam, mi lesz a dobozolt, gusztustalan, tar­tósított nyersbőrből — szána­kozásra késztet. Ám éppen csak kicsúszik a számon a méltatlankodás a szegény kis állat sanyarú sorsa miatt, ma­gam is rájövök, a szánako­zásnak itt nincs sok helye. Tu­lajdonképpen nem is kellene magyaráznia a főosztályveze­tőnek, milyen lehetőségek rej­lenek a prémesállatok te­nyésztésében, feldolgozásában. Arról már nem is beszélve, hogy a Boscoopnál hosszú évek óta munkálkodtak azon, amit most elértek. Eddigi te­vékenységük elismerését je­lenti ugyanis, hogy a világhí­rű osztrák Liska céggel, s né­hány hazai vállalattal Impe­riál Kft. néven közös vállala­tot hoztak létre. Márpedig ez azt jelenti, hogy módjuk nyí­lik újabb tenyésztelepek lét­rehozására, az állatállomány fajtabővítésére és a tartás- technológia fejlesztésére, vég­eredményben pedig arra, hogy javítsák a hazai alapanyag­ellátást, illetve növeljék a ha­zai nyersbőrök exportját. Ezen pedig igazán nincs mit sajnál­ni. Pató Zsuzsa dosság mellett is megeshet a baj. ha nem elővigyázatosak. Nagy kárt okozhatna tulajdo­nosainak az a vérömléses tü­dőgyulladás-járvány. ami mos­tanában kezd terjedni, s eb­ben az esetben ezerkétszáz példányt tizedelne meg. Sze­rencsére az állategészségügy hatékony vakcinát fejlesztett ki. amivel beoltották az egész állományt. Ennek ellenére mégsem árt az óvatosság, ezért csak a kapu előtt találkozha­tunk. Íme. a kockázati ténye­zők egyik fajtája! Nyuszifodrászat Knapig István, a szövetke­zet mezőgazdasági főmérnöke szerint a gazdaság haszna fő­leg az, hogy a veszteséges szarvasmarhatenyésztés után üresen maradt épületek nem mennek tönkre, mert a bérlők rendben tartják. Ezenkívül még bérleti dij címén is jut valami nekik. Többet ezért nem kell. nem is lehet várni, mert ha a vállalkozónak nem éri meg. már meg is szűnt annak lenni. ami. A nyuszifodrász ollója alá negyedévenként kerülnek a jószágok Amit. ha ezerkét­százzal szorzunk. szinte állan­dó folyamat. Ezen kívül, majd elfelejtettem, hogy a napi menühöz nagyon sok lucerna­szénát kell beszerezni, gon­dosan takarítani, s az ugrifü- les hófehérkéknek még a sze­relmi életüket is meg kell szervezni Olyan foglalkozás ez. amely egy embernek ek­kora példányszám mellett egész napos elfoglaltságot ad, kora reggeltől késő estéig. Az eredménye export és valuta. Nemcsak a tenyésztő számá­ra... Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents