Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
4 1988. DECEMBER 14., SZERDA A boszorkány és az áfa Sündisznóbomba A földszinti hallban barna bőrgarnitúra, az emeleti zsibongók sarkaiban kárpitozott ülőalkalmatosságok — olyanok. mint otthon. Szépen gondozott szobanövények díszlenek a virágtálakban, a falakon bekeretezett festménymásolatok. A Törökbálinti kísérleti Általános Iskolában járunk. ahol a folyosókon diákokból alakult teremőrszolgálat tart rendet, s ügyel a dekorációkra. Ám ha az ember megkéri őket, felkészült tárlatvezetőként kísérik végig az iskolagalérián. Lufi — három tétéiben Most éppen a Ludas Matyi című hetilap pályázatára érkezett gyerek-karikatúrák „vándoroltak” ide. Tizenöt itteni diák munkája külön tablón kapott helyet. — Környezet- és vizuáliskultúra-órán tanultunk a karikatúráról — magyarázza Gherboudj Leila III. osztályos leányka, akinek 5 rajza került a kiállított anyagba. — Megtetszett, és otthon próbálkoztam karikatúrával. Társainak munkái igen szellemesek. megnevettetik az embert. Szotkó Hajnalka például egy léggömb felfújását kari- kírozta ki. három részben. Azonban a lufi helyett a lány feje durran ki. Hochner Imrét a boszorkány dilemmája foglalkoztatta: „Kéne már egy új seprő, de hogyan spórolhatnám meg az áfát?" Ám Leila rajzai töprengésre késztetnek. így az almaforma bombát cipelő sündisznó látványa is. Ámbár az is meglehet, hogy mire felnövünk, elfelejtünk egyszerűen látni; mindenütt mögöttes dolgokat keresünk ... Pedig csupán arról van szó, hogy valaki rosszat akar a sündisZnó- nak. A törökbálinti iskolagaléria lehetőségét az teremtette meg. hogy szeptemberben adták át az új épületszárnyat. Az itteni pedagógusokban már jó ideje motoszkált a gondolat: nyitott iskolát szeretnének. Első lépésként rendszeres kiállításokat akartak szervezni. Megpályázták — és elnyerték az Eötvös-alapítvány támogatását. Ebből az összegből vásárolták meg a paravánokat, s a teret körbezáró, földig érő dekorfüggönyöket. A diákok megismerkedhettek rézkarcokkal, festményekkel, kisplasztikákkal, s textilekkel a fiatal képzőművészek, iparművészek stúdióinak jóvoltából. A megnyitók sem akármilyenek, mert valódi érdeklődést eláruló kérdésekkel árasztják el a meghívott vendégeket. Mindössze négytagú kiscsoport végzi a szervezőmunkát: Mizerák Beáta, Heffner Anna, Gáncs Andrea pedagógusok és az iskola ezermestere: Hozó József. A rézkarc születése — Ez a kezdeményezésünk tulajdonképpen hozzátartozik intézményünk kísérleti jellegéhez. — magyarázza Gáncs Andrea, aki két fél állást tölt itt be: a másik a népművelői. — Azt is vizsgáljuk, hogyan lehet kulturált környezetet kialakítani az iskolában, s ez hogyan hat annak belső életére. Amikor a galériát megnyitottuk. mindjárt megmagyaráztuk a gyerekeknek, hogyan kell egy ilyen helyen viselkedni. Egy-egy színház-, illetve tárlatlátogatás után mindig megbeszéljük a diákokkal élményeiket. Környezet- és vizuáliskultúra-órán a rajztanárok elmagyarázzák vagy bemutatják a készítés technikáját — például a rézkarc születését — videofilmen. — Kísérleti tankönyvek és munkafüzetek segítségével próbáljuk a gyerekeket bevezetni a vizuális tevékenységbe — veszi át a szót Heffner Anna rajzszakos tanárnő. — Részben a munkafüzetben levő kép elemzésével, részben pedig az alkotói folyamat technikai részével és gyakoroltatásával. Minigalériánk haszna azonban többrétegű. Nemcsak az alkotókkal barátkoznak meg a diákok, hanem — kilépve az osztályból — közvetlenül találkoznak a különböző művészeti ágakkal. Terveikből kiderül. hogy nem egyprofilú galériát akarnak fenntartani. Januárban bábkiállítás lesz, a februári tárlat a Tipográfia, szép könyv címet viseli majd, márciusban pedig az építészet lesz a téma. Később szociofotók is helyet kapnak majd a minigalériában. Szerencsére a Képzőművészeti Alap mindenkor készségesen segíti a rendezvényeiket. Németh György magyar— történelem szakos tanár sajátos módon dolgoztatta fel a nyolcadikosokkal a textil- és ruhakiállítás élményanyagát. — Arról készítettek fogalmazást, hogy a textil mint alapanyag, mennyi mindenre használható. Érdekes kép állt össze a dolgozatokból. Megbizonyosodhattunk arról, hogy a diákok mennyire fogékonyak az újra. Bár akadt közöttük olyan is. aki semmit nem tudott írni. A kiállításon láthatták, hogy milyen sokféleképpen alakítható a textil: díszítő anyagtól kezdve használati tárgyig bezáróan. A formák, színek mennyiben felelnek meg a funkciónak. Talán természetes, hogy a lányok sokkal jobban fel tudták dolgozni ezt a témát. Végtére is ők játszanak nagyobb szerepet a családi otthon, a lakás kialakításában. Ali lesz velük? Mindezeket meghallgatva, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy mi lesz azokkal a diákokkal, akik innen — úgymond — normál középiskolába kerülnek? Hiszen számuk nem kevés — 540 —, s egészen másfajta életvitelt és oktatást szoktak meg. Az itteni tanárok reménykednek abban, hogy az igény a kulturáltabb élet iránt — megmarad bennük. Hogy volt növendékeik szülőkként is visz- szatérjenek egykori iskolájukhoz — színes programokat lelve ott —, továbbra sem mondanak le a nyitottság megvalósításáról. Ezért az idén ismét megpályázták az Eötvös-alapítványt. Vennes Aranka A Csepel Autóban Kábelfórum Egyre jobban terjed napjainkban a kábeltelevíziózás. Hiszen a nagymértékű információáradat ellenére megnőtt a falvak-városok lakóinak érdeklődése a szűkebb pátriájukban történő események, várható változások, fejlesztések iránt. Éppen ezért a Pest Megyei Tanács elérkezettnek látta az időt, hogy nagyobb nyilvánosság előtt vitassa meg a közösségi videózás, kábeltelevíziózás elméleti és gyakorlati kérdéseit. Bizonyára sokakat vonz majd az a fórum, amelyet e témáról rendeznek december 17-én délelőtt fél 10- kor a Csepel Autógyár Művelődési Központjában. Erre az alkalomra természetesen ismert szakembereket is meghívtak, akik előadást tartanak majd. A gazdagréti közösségi televíziótól Nagypál Endre a kábel- televízió mai helyzetét elemzi, míg a Közművelődési Információs Intézettől dr. Kálmán András a helyi nyilvánosság és a közéletiség kialakításában betöltött szerepéről szól. Nyílt levél a Vecsési l. Számú Általános Iskolába Kié az elégtelen? Lándzsabegy és vaskés Római kori csontváz Bejelentés alapján Túrán, a Galábos út 22-es számú ház kertjében leletmentő ásatást végzett az aszódi Petőfi Múzeum régésze, Csongrádiné Balogh Éva. A leletmentés során egy hiányos csontváz került elő, a borda tájékán egy vas nyílheggyel, illetve a lábszárnál egy vas lándzsahegy töredékével és egy vaskéssel. A dél—észak irányú sírból előkerült kerámia alapján a II. századra, azaz a római korra lehet datálni azt az időt, amikor a holttest a föld alá került. A Dunakanyarban újabb — átmeneti vadásztanyaként szolgáló — településfoltokra bukkant T. Dobosi Viola, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, aki jelenleg a Pilismarót környéki felső paleolit telepek feltárását végzi. Mint arról már hírt adtunk, tovább folytatódik a kutatás a váci vár területén, a nyugati várfal középső, kiugró szakaszának belsejében. Az itteni építmények a XIV—XVII. században készültek és öt periódust képviselnek. A legkorábbi egy négyszögű épület — két részben készült —, ehhez csatlakozik egy XV. századi rondella. A korábban meredek domblejtőt feltöltve, megépítették a külső várfalat, amely kváderes borításával együtt szépen megmaradt. Legvégül a XVII. században 3 törökök egy több helyiségből álló épületet emeltek a rondella romjain, a külső várfalhoz csatlakoztatva. A feltárt leletek tanúsítják, hogy a hódoltság idején, 1544—1686 között, a várnak ez a szakasza különösen nagy háborús pusztításnak volt kitéve. A helyreállítás után a romterületet a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszik. RÁDIÓFIGYE LO SZAKKÉPZETLENEK. Kétségtelen, nehéz annak a gondolatával megbarátkozni, hogy egy olyan korszak küszöbén állunk, melyet kényszerűen átlépve ránk köszönt a tömeges munkanélküliség hazánkban is. Hiszen négy évtizeden ót úgy éreztük, hogy e tekintetben biztos fedél van a fejünk fölött. Eszünk ágába sem jutott, hogy rettegve gondoljunk öreg napjainkra, amikor minden garast élire rakva is csak a létminimum határán tengődhetünk. Pedig ez a sors vár a lakosság egy jelentős hányadára; az előrejelzések tétova számításai szerint mintegy egynegyedére. Jóllehet az elmúlt évtizedek során zömükben ők hordták a legnagyobb terheket a vállukon. A segéd- és betanított munkásoknak az a serege, mely a háború után a romokat eltakarítva hitét, lelkét, munkaerejét adta az ország újjáépítésébe. Az is igaz, hogy közben sokan nem tartottak lépést a fejlődés követelményeivel. Fe- libe-harmadába végezték el csak a nyolc általánost, elhanyagolták saját szakmai továbbképzésüket. De hát még így is égető szükség volt egy, a fejlődésében kényszerűen megrekedt ipar viszonyai között két kezük becsületes munkájára. Most pedig a sokat emlegetett szerkezetváltozások közeledtével ezeknek szűrét teszik elsősorban gyárkapun kívülre. A munkáltatók jelenlegi szemszögéből ezt tulajdonképpen nem lehet kifogásolni. A népgazdaság érdekei is ezt követelik meg. Ám a közös felelősségről sem szabad megfeledkezni. Hiszen a kialakult helyzetben semmiképpen nem a kétkezi munkások a ludasak. A körülményeket, az oktatási viszonyokat nem ők alakították. Átérzi ezt a kormányzat is. Igyekszik a jövőbeni foglalkoztatáspolitikát úgy formálni, hogy ezek az emberek ne szenvedjék a közelmúlt hibáiból eredő károkat, és az átmenetet zökkenőmentesebbé tegyék számukra. Pénzügyileg gúzsba kötve viszont nehéz táncolni. Nem is beszélve arról, hogy minden új intézkedés esetén a hivatali bürokráciával is szélmalamharcot kell vívni. Talán éppen ennek is tulajdonítható, hogy itt állunk szinte az utolsó pillanatban és a munkaerő-gazdálkodás új rendjének még az alapjait sem vetettük meg. Legalább is ez derült ki számomra Antal Éva rádióriportjából, mely a jelenlegi Pest megyei állapotokat igyekezett felmérni. Dr. Szabó Ferenc, a megyei munkaerő-szolgáltató iroda vezetője elmondta, hogy jelenleg szinte sötétben tapogatóznak. Nem ismerik sem az üzemekben tervezett létszám- mozgásokat, sem a meghosz- szabbított felmondáson levők számát. Jelenleg még nem olyan súlyos a helyzet, hogy az üzemek és a tanácsok a változásokat komolyan vegyék. A tanácsok keretében 65 közvetítő iroda működne, de a legtöbb helyen most folyik az ként vállalta. Mindennap volt egy „kertgazda”, aki felügyelt a kertre, ellenőrizte a munkavégzést, ezenkívül meteorológiai megfigyelést és értékesítést is végzett. Mindezt rögzítette a kertnaplóban. Ezenkívül minden vállalkozó tanuló kapott egy ágyást, illetve területet, amelyet egész nyáron gondozott. A szükséges munkát akkor végezte, amikor volt rá ideje. Diákjaim élvezték az önállóságot, s az önként vállalt megbízatásnak, feladatnak szívesen eleget tettek. Természetesen a végzett munka minőségének arányában — az ellenőrzést az első szeptemberi órán közösen végeztük el — a karácsonyi iskolai ünnepélyen a szülők előtt könyv jutalomban részesítettem a tanulókat. A kötetbe néhány elismerő mondatot írtam. Ez az aktus minden évben eseményszámba ment, hisz itt a gyengébb képességű gyerekeknek is volt sikerélményük. (A módszert a Gyakorlati foglalkozás című folyóirat 1971/2. számában ismertettem részletesen). Csak mellékesen jegyzem meg: elenyészően kevesen voltak tanítványaim közül olyanok, akik nem vették ki részüket a nyári munkából. Azonban ők sem kaptak rossz osztályzatot, még csak egy rosszalló megjegyzést sem! Ügy vélem, ez eredményesebb munkára való nevelés volt, mint az Önöké. Mint volt körzeti munkaközösség-vezető, egy másik célravezető tapasztalatomról is szívesen tájékoztatom Önöket. A túrái általános iskola gyakorlókertjének vezetője több mint két évtizede, szintén önkéntes, vállalkozó szellemű tanulókkal oldja meg a kert nyári munkáinak elvégzését. Természetesen e két módszeren kívül másként is lehet a munkára nevelni, illetve. a gyakorlókertet nyáron gondozni. Ha viszont ennek megtalálása. vagy a javaslatok alkalmazása nehézséget okoz, a „kényszermunka” helyett alkalmi munkást is lehet alkalmazni a kerti tevékenység nyári elvégzésére. Arra ugyanis mód van, hogy e célra napszámbért tervezhessen be a kertvezető tanár. Kedves Igazgató Kartársnő! Higgye el, a segítő szándék íratta velem a levelet. A mundér elvtelen védelme helyett fogadják meg a szerkesztőség tanácsát, s a nemes pedagógiai cél érdekében — amelyet oly szépen megfogalmazott nyílt levele bevezetőjében — a szakos kolléganővel összefogva közösen keressenek elfogadható megoldást. Lehet találni! Így már nem lesz miről sugdosni az anyukáknak. Gondolom. szükségük sem lesz rá. Kartársi üdvözlettel: Tóth Imre nyugalmazott tanár Vácszentlászló adott-e elégtelen osztályzatot í munkában részt nem vevő dió koknak. A szülők szerint nem s nekem is ugyanez a vélemé nyem. Állítom ezt mint szak mabeli, aki 25 éven át tanítót tam e tárgyat és kezelten nyáron is gyakorlókertünket; tanulóimmal. A nyílt levél első részébei igazgató kartársnő hosszan tag lalja a munkára nevelés szűk ségességét, fontosságát. Szél gondolatok ezek, amelyekké csak egyet lehet érteni. Az után így magyarázza a bizo nyítványt: „ ... igen demok ratikusan teremtünk lehetősé get a nyári szünidőben a gya korlókerti munkára, hisz min den tanulónk csak egyetlen al kálómmal köteles eljönni... Érdekes demokratikus lehető ség az, amely kötelezővé tesz a munkát! — Majd így ír „ ... a nyári szünetben eg\ napon az iskolai kötelezettsé geknek is eleget kell tenni hiszen a vakáció csak tanítás szünet..Elnézést kérek, d< ez sem így áll! Az általáno: iskolákban és gimnáziumok ban a tanítási szünet a diákság részére vakáció, tehát a tanulók nem oszthatók be — kötelező jelleggel — munkára ez idő alatt. Ebből egyenesen következik, hogy nem is marasztalhatok el, vagyis nem osztályozhatók! A nyári tanítási szünidő alatt munkára csak a szakmai képzést nyújtó ipari vagy szakközépiskolák tanulói kötelezhetők. Itt a nyári gyakorlati munka végzését előírás szabályozza, kötelező. A szerkesztőség véleménye e megoldás helyett: „Úgy gondoljuk, a testület ennél sokkal jobbat is talál...” „ ... a szép és helyes pedagógiai cél érdekében.” E megállapítással teljes mértékben egyetértek! Más módszerrel is lehet eredményt elérni. Sőt! Engedjék meg, hogy két lehetőséget ismertessek, javasoljak. Iskolánk gyakorlókertje, amely a község középpontjában volt — irányításommal és tanítványaim munkájának eredményeként —, a település dísze volt mindig. Nyáron is. Pedig én sohasem köteleztem egyetlen tanulót sem munkára. Elmondom, hogyan. Nálunk valóban demokratikusan történt a munkavállalás. Csak azt osztottuk be, aki ezt önPest Megyei \ Catherine fiatal, szép és okos. Nem csoda, hogy rövid ismeretség után többen megkérik a kezét. Eltelnek a mézeshetek, s a milliomos férjekkel titokzatos kór végez ... Fekete özvegy Színes, szinkronizált amerikai krimi. Rendezte: Bob Rafelson. Főszereplők: Debra Winger, Theresa Russel, Sami Frey, Dennis Hopper. Decemberi bemutatók: Fót, Széchenyi - 15-én és 16-án Dunakeszi, Vörös Csillag — 17-én és 18-án Vác, Kultúr — 19-én és 20-án Nagykőrös, Arany János 22-én és 23-án Vecsés, Nemzeti — 27-én. Moziüzemi Vállalat „Adható-e egyes a nyári szünidőben, ha a tanuló egyszer sen megy dolgozni az iskola gyakorlókertjébe? — kérdezte egy vecsés anyuka névtelen levélben szerkesztőségünktől október elején. Enne! járt utána munkatársunk, Antal Piroska, s megírta az Amiről az anyu kák susmogtak című cikkét, amely október 31-i lapunkban jelent meg A cikkre nyílt levélben reagált a Vecsési 1. Számú Általános Iskols igazgatója, Ötvös Józsefné, amelyet november 9-i számunkban közöl tünk. Azzal a hozzáfűzött szerkesztői megjegyzéssel, hogy a módszer amely az iskolai hagyományokra hivatkozik, számunkra még mindij kifogásolható, és bizonyosak vagyunk benne, hogy létezik más meg oldás is, mint az anyukák, a gyerekek és a mi szemünkben is igaz ságtalannak tűnő retorzió. Nem állt szándékunkban e pedagógiai témával tovább foglalkozni, de a napokban postánkkal egy újabb nyíl levél érkezett, amelyben egy olyan hozzáértő, szakmabeli pedagógus szólal meg váratlanul, aki negyedszázadon át oktatta a tantárgyat. Ügj érezzük, gondolatai mindannyiunk számára megszívlelendők. Kedves igazgató Kartársnő! Olvastam nyílt levelét a Pest Megyei Hírlap november 9-i számában. Válaszom késésének egyetlen oka — noha gondolatban azonnal megszületett —, hogy betegségem nem tette lehetővé számomra eddig az írást. Leveléből egyértelműen kiderül, hogy az anyukák miről susmogtak: gyermekeiket, az iskola tanulóit jogosan osztotta-e be tanárnőjük nyári szünidő alatt gyakorlókerti munkára, illetve, hogy jogosan átszervezés a személyi és tárgyi feltételek biztosítása érdekében. A munkaadók bejelentési kötelezettségétől az is elveszi a kedvet, hogy ódzkodnak a szükséges nyomtatványok kitöltésétől. Jelenleg még a kényelmes hangulat a jellemző, hiszen az esetek többsége könnyen megoldódik, a felkészülés hiányosságai azonban már a közeljövőt illetően is aggasztóak. BIOKULTÜRA EGYESÜLET. Néhány éve csak klubként kezdte működését, tagjai magánérdeklödésüktől indíttatva üzentek hadat kiskertjükben a kémiai vegyszerezés gyakorlatának, mégis az érdeklődés már a megalakulás alkalmával minden várakozást felülmúlt. Tagságuk hamarosan több százra emelkedett és mint egyesületet a megfelelő nemzetközi szervezet is kebelére fogadta. Pais Judit műsora ugyan nem említi, de már korábban ismertették a rádióban a gödöllői biotechnológiai kutatóintézet építésének körülményeit, mely jövőre kezdi meg tudományos munkásságát. Minden bizonynyal ez fellendíti az egyesület tagjainak tevékenységét is, akik minden szakmai útbaigazításra mohón vágynak. — Ugyanakkor hírük és nevük ismertebbé vált itthon és a nagyvilágban. Erre szükség van, mert nálunk a biokultúra fogalma majdhogynem teljesen ismeretlen a fogyasztók körében. Szom hath elvi Ervin
