Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. DECEMBER 14., SZERDA Jogi státus Bizonytalanság A múltbeli törvénysértések, igazságszolgáltatási vétségek felülvizsgálatát és korrigálá­sát az igazságügy fontos fel­adataként jelölte meg Kulcsár Kálmán igazságügyiminiszter a Magyar Jogász Szövetség választmányának keddi ülé­sén. Hangsúlyozta, hogy a má­sik, legalább ilyen fontos, sőt még sürgetőbb feladat a po­litikai rendszer átalakítását, korszerűsítését szolgáló jog­alkotói munka. Nagy László, a Magyar Jo­gász Szövetség főtitkára be­számolójában egyebek közt az erdélyi menekültek tisz­tázatlan jogi helyzetéről is említést tett. Megállapította, hogy hazánkban a menekül­tek jogai szabályozatlanok, így a Romániából áttelepülte- ket — a létbizonytalanság mellett — jogi bizonytalanság is sújtja. Részmegoldás lehet­ne. ha csatlakoznánk az 1951-es genfi menekültügyi egyezményhez, ám a legké­zenfekvőbbnek az látszik, ha valamennyi erdélyi menekült megkapná a magyar állam- polgárságot. Ehhez viszont fel kell bontani a kettős állam- polgárság kizárására vonatko­zó, Romániával kötött megál­lapodást. Országgyűlési bizottságok tárgyalták A döntésképtelenség veszélye Az Országgyűlés decemberi ülésszaka előtt tegnap a településfej­lesztési és környezetvédelmi, valamint az ifjúsági és sportbizottság egyaránt megvitatta a jövő évi költségvetés tervezetét. A testületek ülésén emellett szó esett többek között az egyesülési és gyülekezési jogról, valamint az alkotmány módosításáról szóló törvénytervezetről is. ínyencek asztalára Muflonok karanténban Vadban gazdag a Budavidé- ki Állami Erdő- és Vadgaz­daság területe, ahol nagy számban található muflon, őz, gímszarvas, dámvad és vad­disznó. Idén a VADEX és a MAVAD útján 120 tonna vad­hús kerülhet nyugat-európai piacra. Belföldön is mindinkább népszerűbbek, elsősorban az ínyencek körében a vadféle- ségek. Legnagyobb a válasz­ték vaddisznóhúsból, hiszen ez az állat az utóbbi évtized­ben a nagyüzemi mezőgazda­ságnak „köszönhetően” rend­kívül elszaporodott. Az erdőgazdaságban három éve készült el az úgynevezett angol rendszerű zárt karantén. A bokszokban átlagosan egy hónapig tartják az exportra szánt állatokat, szarvasokat és muflonokat. Az Országgyűlés település- fejlesztési és környezetvédelmi bizottsága Berdár Béla (Pest megye, 25. vk.) elnökletével el­sőként az újonnan létrehozan­dó Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumról hallgatott meg tájékoztatót. Az ezt követő vitában Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), il­letve Balogh Zoltán (Pest me­gye, 29. vk.) kifejtette, hogy a terület- és településfejlesztési ügyeknek feltétlenül egy tár­cához, a mostani Belügymi­nisztériumhoz kell kerülniük, s szükséges az is, hogy a sú­lyuknak megfelelő szerepet kapjanak. A bizottság ugyancsak tájé­koztatót hallgatott meg jövő évi költségvetésünk irányelvei­ről. Amint arra Békési László pénzügyminiszter-helyettes utalt, ha a költségvetési prog­ram egyik változatát sem fo-. gadja el a parlament, akkor ja­nuár 1-jétől kényszerfinanszí­rozással működne a költségve­tés, s ez a döntésképtelenség azzal is járna, hogy meginog­hat a nemzetközi bizalom ha­zánk iránt. Az elhangzottakból kiderült, hogy az oktatás, a közművelő­dés és az egészségügy terüle­tén 1989-ben jelentős béreme­lések várhatók. Ugyancsak a jövő évre vonatkozó tájékoz­tatóból tűnt ki, hogy a taná­Nézetek a bérreformról Nem csak a munkaerő ára A bérreform értelmezése még korántsem egységes — ez tűnt ki a Magyar Közgazdasá­gi Társaság keddi, a bérreform céljaival, realitásaival foglal­kozó ankétján elhangzottakból. A bérreformtól az emberek a reálbérek növekedését, a válla­latok a bérgazdálkodás libera­lizációját várják, míg a terve­ző-irányító szervek szerint a megtermelt anyagi javak el­osztásán kellene változtatni. A bérreform tartalmának pontos meghatározására egyébként az ankét egyetlen előadója sem vállalkozott, csak annak felté­teleit, céljait körvonalazták. Herczog László, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese ar­ról beszélt, hogy a bér soha­sem lehet a termelésnek ugyanolyan költsége, mint pél­dául a felhasznált anyagokra kiadott pénz, mert a bér nem egyszerűen a munkaerő ára, hanem a megélhetés alapvető forrása. A munkaerő újrater­melésének költségeit nem ki­zárólag a béreknek, hanem azoknak a jövedelmeknek kell fedezniük, amelyekbe beleér­tendők a pénzbeni és a termé­szetbeni juttatások, valamint a hitelek — mondta. Véleménye szerint a bérreform csak ak­kor valósítható meg, ha az al­ku tárgya nem a szabályozók változása, hanem maga a bér lesz. A szakszervezetek bérre­form-koncepciójának közép­pontjában a reálbérek állnak, annak belátható időn belüli biztosítása, hogy a tisztességes munkáért kapott pénzből a kor színvonalának megfelelően lehessen megélni — mondta Nyikos László, a SZOT osz­tályvezetője. Elosztani csak a megtermelt anyagi javakat lehet — figyel­meztetett Rák György, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezető-helyettese. Abban kell konszenzusra jutni, hogy a munkaerő újratermelésének költségei közül mit vállaljon magára az állam, s minek kell a bérekben kifejeződnie. Az előadásokat követő vitá­ban elhangzott, hogy a bérre­form helyett — ismerve jelen­legi lehetőségeinket — helye­sebb volna liberalizált bérezés­ről beszélni. Mások arra vi­lágítottak rá, hogy a bérre­form, vagy a liberalizált bé­rezés kérdése változatlanul egy helyben topog. Hzsrsrmfcseppek SZÓ NÉ Nem kellett volna vállalnia. Amikor meghallotta, őt javasolják a jelölőbizott­ság elnökének, az első reakciója az volt, hogy feláll, s kéri, tekintsenek el a szemé­lyétől. öreg ő már az ilyen hadakozások­hoz. Túl a hetvenen... Jöjjenek a fiata­lok! Érdekes, nem akarnak jönni. Ilyen­kor nem. Mire mindez végigfutott az agyán, már tapsoltak a többiek, helyes, helyes, hallatszott innét is. onnét is a te­remben. Vajon ezért mondta az ülés kez­dete előtt a Lemmer fiú. hogy ilyen öreg tölgy kellene nekünk vagy száz ebben a városban, mint te vagy Szűcs elvtárs? Öreg tölgy? No, persze. Miért ne? Ha annyi fejsze élét kipróbálták rajta... Ez a Lemmer fiú is. Mekkora mellénnyel kezdte a dolgát, amikor visszajött az is­koláról és megválasztották titkárnak! Én elvtársak, nem engedem” .........Én elvtár­s ak megkövetelem” ... Én ... én ... én ... Hát senki nem akadt a közvetlen környe­zetében. aki azt mondja neki. álljon meg már a menet?! ö legyen mindig a morgó vénember, akinek semmi sem jó, senki sem jó? Nyelt, nyelt, nem szólt. Az ötödik vagy hatodik ülésen azután elege lett. A Lem­mer gyerek úgy förmedt rá egy fiatal asz- szonykára, aki küszködve a szavakkal, de nagyon is okosan azt fejtegette, miként csúszik egyre mélyebbre a gyáruk, hogy ezt a ráripakodást már nem tűrhette. Lett bizony hajcihő! Öt már nem érdekelte. Az sem. hogy az a megyei elvtárs, aki kijár hozzájuk a városba a testületi ülésekre, habozás nélkül a Lemmer gyerek oldalá­ra állt. ..Az ilyen pesszimizmus”........ami­kor van határozat”........az elvtársnőnek a s zavait a saját gyáruk pártbizottságához kellett volna címeznie...”, ilyeneket mondott. Ilyen okosakat. Na. ezzel azután sokra mennek. Szünetben a Lemmer gye­rek megkereste. Szűcs elvtárs, mi bajod neked velem? Jól leteremtettél, holott én a párt... Belefojtotta a szót. Elég gorom­bán. Kevés már a türelme. Azt mondta a Lemmer gyereknek, ha apád hallott volna, most kapnál tőle két pofont. Lám csak, tavaly ez volt, most meg a tölgyfa ... Igaz, mintha valamit változott volna a Lemmer fiú magatartása a tavalyi eset óta. Vagy csak ő képzeli így? Akaratlanul így igazolva a fellépése jogosságát? Most ez a jelölőbizottság. Ki gondolt rá? Igaz. Lemmer Tóni terjesztette be a javaslatot, de biztosan nem neki jutott eszébe a neve. Avagy téved? S éppen azért volt a célzás az öreg tölgyre, hogy érzékel­tesse: én javasoltalak, öreg Szűcs, ehhez szabd a gondolataidat! Már miért szab­ná ehhez? Neki már nem kellenek stal- lumként osztott megbízások; igaz, nem kellettek korábban sem. Szó nélkül vette tudomásul, amikor nyilvánvalóan és is­métlődően a legnehezebb feladatokat reá osztották ki. Sok mindent lenyelt szó nél­kül. A basáskodást, a nyegleséget, a ki tudja honnét származó fensőségeskedést azonban nem tűrte. Ez a Lemmer fiú is. Az apjától nein láthatta! Akkor meg? Hol tanulta? örült, amikor titkárnak javasol­ták. A város szülötte! Az apját mindenki becsülte. Sajnos, az öreg Lemmer hamar elment. És mennyien mások, akikkel szó nélkül is szót lehetett érteni! Elég volt, ha összevillant a tekintetük. Most meg... Jól van. jól. Bólogatott csak, nem szólt, amikor onnét, -az elnöki emelvénytől azt kérdezték, a közakaratnak megfelelően vállalja-e a tisztet, a jelölőbizottság el­nökségét. Csinált ő már ilyet nemegy­szer. Mennyi hadakozás! Nevek, listák, „ő is kell, ő is ..Egy ekkora helyen, egy ilyen pici városban mennyi fontos ember, aki... jönnek majd. kérdik majd. öreg, remélem ... Otthon meg hallgathatja Ma­riska mormogását. „Már megint mm mondtad azt. hogy hagyjanak már bé­kén ...” Tényleg, minek kell neki ez az egész? Jól leteremtené az öreg Lemmer, ha tudhatná, ilyesmi egyáltalán megfordul a fejében ...! Azt kérdezné, Szűcs elvtárs, mi történt veled? S ő mit felelne? Mészáros Oltó csők 234,4 milliárd forinttal gazdálkodhatnak majd. Az or­szágban mindenütt jóval az igények alatt jut pénz a la­kásellátásra és -felújításra, az utak korszerűsítésére és az ál­lagmegóvási munkákra. A vitában számos képviselő adott hangot annak a véle­ményének, hogy nem tartják eléggé progresszívnek a ter­vezett költségvetést. Az Országgyűlés ifjúsági cs sportbizottságának ülésén is megvitatták a képviselők az 1989. évi költségvetési elő­irányzatról szóló törvényja­vaslatot, amelyet a későbbiek­ben többségi szavazattal elve­tettek. A további témák között ál­lásfoglalásukban indítványoz­ták, hogy az Igazságügyi Mi­nisztérium 1989. február 15-ig készítse el a politikai pártok alapításáról szóló törvényter­vezetet, amelynek társadalmi vitáját követően a törvényja­vaslat a jövő év első felében kerüljön az Országgyűlés elé. A testület az alkotmány mó­dosításáról szóló törvényterve­zetről is tanácskozott. Kilényi Géza igazságügy-miniszter­helyettes az alkotmányozási munkálatokkal kapcsolatban hangsúlyozta: a társadalom­ban zajló reálpolitikai folya­matok felgyorsultak, az élet túllépett a jogi szabályozáson. ezért van szükség arra, hogy még az új alkotmány törvény­erőre emelése előtt megalkos­sák az egyesülési és a gyüle­kezési jogról szóló törvénye­ket. Ezzel kapcsolatban kitért az egy- vagy többpártrendszer kérdésére, rámutatva: nem az új alkotmány feladata a több­pártrendszer proklamálása. A politikai vezetés megítélése szerint még nem érett meg az idő a többpártrendszerre való áttérésre. Ezért a törvényja­vaslat leszögezi: politikai párt létrehozására, illetve nyilván­tartásba vételére egy külön törvény útmutatásai az irány­adók. Célszerűbbnek tartják a megalkuvást (Folytatás az l. oldalról.) kor is, amikor a Duna igénye sokkal nagyobb lett volna. Vegyük azonban szemügyre azt a jobbít? esetet, amikor az erőfölényben lévő válla­lat nem hivatkozik anyag- és kapacitáshiányra, export­orientáltságra, nem rója fel a megrendelőnek, hogy koráb­ban bátortalan kísérletet tett bizonyos kötbérigény érvénye­sítésére vele szemben, és el­lenvetés nélkül megköti a szerződést. A megállapodás gyakran annak tartalmától válik bizonytalanná. Olyan kivételeket tartalmaz ugyanis, mint például: „az import­anyag beérkezésének függvé­nyében”, „a kiszállításkor érvényes egységáron” stb. Mi­vel a megrendelő aligha el­lenőrizheti, hogy az általa megrendelt áru gyártásához szükséges importanyag mikor érkezik be, továbbá abban sem lehet biztos, hogy a szál­lítónak a szerződéskötés után bejelentendő áremelései el- viselhetőek lesznek-e számá­ra, ezért a szerződéskötés cél­szerűsége is, a szerződéssze­gés szankcionálása is szinte lehetetlenné válik. Az ám, a szankciók! Elér­heti-e a kicsi a nagy meg­büntetését? Elvileg természe­tesen elérheti. A jog szerint ő is egyenlő. Komolyan vet­te ezt az elvet a peröcsényi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet és pert indított a Roz­maring Termelőszövetkezet Meriklón Kutató-Fejlesztő Gazdasági Társaság ellen „hi­bás teljesítés” miatt. A peres eljárás négy (!) évig tartott, végül egyezséggel fejeződött be. A Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat 1984- ben megkötbérezte az Egri Cipőgyárat. Azóta áz egri gyár nem is hajlandó a Pest me­gyei vállalattal szállítási szer­ződést kötni! A Sütőipari Vál­lalat váci üzeme közölté á Vác és Környéke Élelmiszer­kereskedelmi Vállalattal, hogy ha kötbérez, akkor nincs több szerződéskötés. Na, éppen ezért — meg hát jogszabály nem is írja elő a kötbérigény érvényesítésének kötelezettségét — a bölcsebb gyengék meg sem próbálják kockáztatni szankciók érvé­nyesítésének kísérletével az erősekhez fűződő „jó kapcso­lataikat”, célszerűbbnek tart­ják a megalkuvást. A részük­re szerződésben rögzített, de ki nem szállított áruk után esedékes kötbér egyébként is olyan csekély — s azt is nagy sokára és inflálódva kapná meg —, hogy nem érdemes ve­le foglalkoznia. összefoglalóan azt lehet mondani, hogy o szerződéses fegyelem megszilárdítására hivatott szankciórendszer nem tud kellő hatást gyakorolni a gazdaságra, nem alkalmas a többlettermelés ösztönzésére, következésképp nem is tölt­heti be a neki szánt szerepet. A jogi szabályozásnak ezzel a részével a gazdasági zavaro­kat megszüntetni egyébként sem lehet. Ez csak a lázcsil­lapító szerepét töltheti be a beteg szervezetben. A „láz” kiváltó okát, a monopolhely­zeteket, a hiánygazdálkodást, a kapkodva és sokszor vissza­menőleges hatállyal kiadott voluntarista intézkedéseket kell megszüntetni, s az igazi versenyhelyzetet kell a gaz­daságban megteremteni ah­hoz, hogy a működési zavarok száma elapadjon. A fejlettebb gazdaságokban a gazdasági morál is fejlettebbé válik — a mindennapi gyakorlat te­szi azzá —, s ott az élőszóbe- li megállapodás is megbízha­tóbb, a felek számára kötele­zőbb érvényű, mint nálunk jelenleg a papírra fektetett szerződéskötés. Talán az a most folytatott vizsgálat leginkább lehangoló tapasztalata, hogy mindaz, amit gazdasági bajainkból a megyei NEB megállapított, ma is aktuális, sőt még aktuáli­sabb. S ennek minden magyar állampolgár kárát látja, még azok is, akik a működési za­varokat előidézik. Cseri Sándor Borotvaélen táncol a PÁÉV A bank nem finanszíroz tovább ekkora csődtömeget A történteket néhá-y sorban is összefoglalhatnánk: leg­utóbbi ülésén 19 támogató és 4 ellenszavazat alapján — saját kérésére — kölcsönös megegyezéssel felmentette igazgatóját, Somorjai Bélát a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat kol­lektívája nevében a vállalati tanács. A testület ezzel egyide­jűleg úgy döntött, hogy a megüresedett poszt betöltésével Schlett Tibort, a vállalat addigi gazdasági igazgatóhelyettesét bízza meg, a későbbiekben pedig pályázatot ír ki a tisztség betöltésére. Azt, hogy e tényeken kívül hétfői cikkünk után — ismé­telten foglalkozunk a PÁÉV helyzetével, több ok teszi szükségessé. Elsősorban az, amit Petrovai László, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium miniszterhelyettese fűzött a vállalat helyzetéről szóló beszámolóhoz. Eszerint a PÁÉV sorsa jóval bizonyta­lanabb, helyzete lényegesen rosszabb, mint amilyennek be­nyomása szerint a kollektíva tagjai látják. A számok, amelyek elhang­zottak, a miniszterhelyettes szavait igazolják: harmadik negyedévét 101 millió forin­tos veszteséggel zárta a PÁÉV, kiegyenlítetlen számlájuk ösz- szege a Budapest Banknál szeptember eleje óta megha­ladta a 100 milliót. Két hetük van A nagyobb gondot azonban az jelenti, hogy ma már csak két hete van a vállalatnak a cselekvésre. Tanácskozásukon a vállalati tanács tagjai még­sem azzal foglalkoztak, hogy meghatározzák cselekvésük irányát, hanem azzal, hogy felsorolják, ki is a felelős a történtekért. Bevett gyakori it szerint mindenki megkapta a magáét, sikerült bűnbakot ta­lálni mindenfelé. Arról azon­ban, hogy ezt a mutogatást mennyire érdemes komolyan venni, csak annyit: tréfásan ugyan, de volt aki a Kárpát­medencében letelepedő ősein­ket emlegette. Görbe tükör Konkrétabban, s komolyab­ban hangzott el azonban több vád, melyek szerint felelős az ágazati minisztérium, az ÉVM, mert nem olyan erős a lobbyja, mint más miniszté­riumoknak, s így nem tudja biztosítani vállalatai számára a védettséget. Felelős a me­gyei pártbizottság, mert évek­kel ezelőtt politikai feladattá tette, hogy több népszerűtlen, kevéssé gazdaságos vállalko­zásba fogjon a vállalat. Fele­lős a Pest Megyei Hírlap, amely évek óta „rontja a PÁÉV hitelét” azzal, hogy megírja annak hibáit, gondjad, s csak kritizálni tudja a vál­lalatot. Felelős, pontosabban nem elég megértő a Budapest Bank, amely nem hajlandó tovább finanszírozni a csődtö­meget. De nem népszerűek az alvállalkozók, a partnerek sem, akik hasznot húznak olyan munkákból, amelyen a PÁÉV- nek csak vesztesége van. Nos. aki akarta vagy tudta, megadta a választ a vádasko­dásokra. Az egyetlen, aki nem reagált a kritikára, an­nak ellenére, hogy kötelessége lett volna, az a vállalati ta­nács testületé. Mert — ne ta­gadjuk — a görbe tükröt időn­ként maguk elé is odatartot­ták. Szó esett ugyanis rossz vállalkozásokról, előnytelenül kötött szerződésekről (amelye­ket már politikai nyomás nél­kül vettek a nyakukba), az alacsony intenzitású munká­ról, a pánikszerűen menekülő, kilépő szakemberekről, a ki­bontakozási program hiányá­ról, a már évek óta halmozó­dó problémákról, a figyelmez­tető jelekről és jelzésekről. S nem utolsósorban arról is, hogy bár két hét áll már csak rendelkezésükre, a vállalati tanács az estébe nyúló pa­naszdélutánon kívül „pillanat­nyilag” nem képes választ ad­ni a kihívásra. Makacs tények Hogy ez a pillanat meddig tart, ma még nem tudni. A tanács ülésén többször is em­lített két hétnél tovább vi­szont semmiképpen sem. Ad­dig pedig minden bizonnyal jut idejük a vállalat dolgo­zóinak arra, hogy rájöjjenek az egyik hozzászóló igazára: ma már az úristen sem tud se­gíteni rajtuk, csak saját ma­guk. Mert hiába is írtuk vol­na például három éve, öt hó­napja, tegnapelőtt vagy ma, hogy kiváló munkát végzett a vállalat, vagy megyénk leg­jobb cége a PÁÉV, attól a té­nyek még tények maradná­nak. Pató Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents