Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. DECEMBER 13., KEDD Országgyűlési bizottságok tárgyalták Egyetemhez tanulmányi hitel A* Országgyűlés soron következő ülésszakára készülve teg­nap három bizottság — az ipari, a kulturális, az építési és közlekedési — tartott ülést. Az ipari bizottság elé a jövő évi költségvetésről, a külföldiek magyarországi befektetési lehető­ségeiről s az ezzel kapcsolatos törvénytervezetről is szó esett. Az állami költségvetés hiányának enyhítésére három variációt terjesztettek a képviselők elé — többségük egyik javaslatot sem tartotta kielégítőnek. Az Országgyűlés kulturális bizottsága lényegbevágó kér­déseket vitatott meg. Az okta­tási és kulturális területen pél­dául a béralap hatszázalékos növelésére lesz mód. A felső- oktatásban tizenkét százalék az előirányzott támogatásnö­vekedés. Jövő év első negyed­évére elkészül az a javaslat, hogy az egyetemeken és a jó- iskolákon a jelvételi keret­számokat jelszabadítják, s a hallgatók bizonyos költségtérí­téssel járulnának hozzá az ok­tatáshoz. Az első tanévben a hallgatók tanulmányi hitelt vehetnének rá, amely később a tanulmányi eredményüktől függően állami támogatássá alakulna át. A művelődési területtel és az egészségüggyel kapcsolatos bérintézkedés: a SZOT—kor­mány-tárgyalások alapján ez mintegy 4,1 milliárd jorintot jelent. Ebből 600 milliót kap­na a közművelődés, 100 milliót egyes művészeti területek dol­gozói, az egészségügyben egy- milliárd 710 millió forintot, az oktatásban pedig egymil- liárd 730 millió forintot oszta­nának szét. Ugyancsak joggal tarthatott érdeklődésre számot az Or­szággyűlés építési és közleke­dési bizottságának ülése. Hi­szen gondos funkcióelemzések alapján — ahogy Németh Miklós miniszterelnök hangsú­lyozta — döntöttek úgy, hogy január elsején megszüntetik a Közlekedési, valamint az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumot, s ezek helyébe létrehozzák a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztériumot, A közlekedési szolgáltatások színvonalát hi­vatott szolgálni az 1989. feb­ruár elsejétől bevezetésre ke­rülő jelentős áremelkedés. A vasúti belföldi személyszál­lítás 30, a közúti távolsági sze­mélyszállítás 10, a helyi tö­megközlekedés átlagosan 62 százalékkal emelkedik. Ugyan­csak nőtt — de már január elsejétől — a vasúti, belföldi és export-import áruszállítási tarifa 20 százalékkal, a belföl­di közúti áruszállítás tarifája pedig 10 százalékkal. A postai tervek között figye­lemre méltó, hogy a távközlés területén a csúcstechnikához közel álló elektronikus köz­pontokat helyeznek üzembe, s ez lehetőséget nyújt új szolgál­tatások bevezetésére is. Az ár­emelés a postaszakemberek szerint tovább már nem ha­lasztható, úgy tervezik, hogy összességében 14 százalékkal növelik a postai szolgáltatások tarifáját. Egyebek között nő­nek a postai, a telex-, a táv­beszélő-előfizetési díjak. Kommunista aktíva Püspökladányban Csökkentés az első ütemben? A párttagság kezdeménye­zésére Szűrös Mátyás részvé­telével kommunista aktívaér­tekezletet tartottak hétfőn dél­után a püspökladányi mű­velődési központban. Az MSZMP KB titkára egyebek között kifejtette, hogy geostratégiai és belpoli­tikai helyzetünk lehetővé te­szi, hogy Magyarország egy­fajta koordinátori és kísérleti szerepet játsszon a hagyomá­nyos fegyverek leszerelése ügyében. A Szovjetunió el­képzelései és a Varsói Szerző­dés egyeztetett platfo'rmja szerint a hagyományos fegy­verek és haderők csökkentése négy lépcsőben lehetséges. Az első az adatok nyilvánosságra hozatala, amire a Varsói Szer­ződés és annak tagjaként a Magyar Népköztársaság már­is készen áll. A második lép­cső az aszimmetriák kiiktatá­sa, vagyis mindkét fél a fö­lényben lévő haderőnemét csökkentené. A harmadik lép­csőben mind a VSZ, mind a NATO fél-fél millió katoná­val alacsonyabb szintre állíta­ná haderejét, míg a negyedik lépés a védelmi doktrínák ki­alakítása lenne. Ez azt jelen­ti, hogy mindkét fél támadó­képtelenné válását biztosító struktúrát és doktrínát alakí­tanának ki. Hazánk azt kezdeményezte — emelte ki Szűrös Mátyás —, hogy Magyarországon már az első ütemben csökkentsék a szovjet csapatokat. Mihail Gor­bacsov ENSZ-beszéde erre reális lehetőséget biztosit, vagyis az elkövetkező két év­ben negyedével, de elképzel­hető, hogy harmadával csök­ken a hazánkban állomásozó szovjet haderő. Másik javas­latunk az volt. hogy Magyar- ország kész a leszerelés meg­valósításának és nemzetközi ellenőrzésének a kísérleti te­repe lenni, s elképzelhetőnek tartunk olyan egyoldalú lesze­relést is. ami beilleszkedik az összeurópai folyamatokba. Cigányszövetségi felhívás Nemzetiséggé szerveződnek A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségi moz­galmat indít a népcsoport fel- emelkedéséért, összekapcsolva azt a szocialista kibontakozás programjával, valamint érté­keinek, haladó hagyományai­nak megőrzésével. A szövet­ség célja a hazai cigányság életkörülményeinek hathatós javítása, politikai érdekképvi­selete, ezen belül a nemzeti­ségi jogok tisztázásában való részvétel, valamint a nemzeti­ségi képviselet — hangoztat­ta a nemrégiben alakult szö­vetség ideiglenes vezetőségé­nek most közzétett felhívása. Eszerint a szövetségi össze­fogás igényét elsődlegesen a cigányság helyzete indokolja. „A ma nyitottabb politikájá­ban minden eddiginél kedve­zőbbnek látszik nemzetiséggé szerveződésünk. Ennek alap­feladata a népcsoportokhoz- nemzetiségekhez tartozás sza­badságának megvalósítása. Korunkban csak az egyértel­műen stabilizálódó Magyar- országtól remélhetjük, illetve csak a nem cigányok és a magunk részéről is tudatosan, szervezetten megvalósított jó viszony révén várhatjuk a társadalomtól, hogy szociális­kulturális alapon sajátos és kielégítő feltételeket segít te­remteni anyagi és szellemi ér­telemben ahhoz, hogy a ci­gányság leghátrányosabb hely­zetű, széles csoportjai is saját erejükre támaszkodva juthas­sanak előre”. A szövetség országosan ki­terjedt választások útján, tör­vényes alapszabály révén, önálló programmal igyekszik megteremteni a hazai cigány­ság összes származási csoport­jának, minden irányzatának, illetve minden együttműköd­ni kész magyar állampolgár­nak a szerep- és felelősség- vállalás lehetőségét az etni­kum felemelkedésében. Ké­szülnek küldöttközgyűlésükre; újabb tagok ideiglenes címü­kön — MCDSZ, 1360 Buda­pest, pf.: 6. — jelentkezhet­nek. Az építőiparban az új tár­sasági törvénynek köszönhe­tően minőségileg új helyzet várható a szervezeti struktú­rában. Az új lehetőségek vár­hatóan elsőként a kisvállalko­zások és a magántőke kö­rét mozgatják meg. Előtérbe kerül az állami tulajdon ha­tékonyabb működtetése is. Előreláthatólag tovább nő a külföldi tőiké szerepe, s vár­ható a részvénytársaságok és a korlátozott felelősségű társasá­gok számának növekedése. Amit viszont egyelőre nem le­het tudni: hogyan változik a lakásépítés üteme. Egyetlen támpont a kiadott építési en­gedélyek száma, ez arra enged következtetni, hogy alapvető csökkenés nem lesz. De az is biztos, a korábbinál kevesebb új lakás építését kezdik el. Az építőanyag-iparban várhatóan mérséklődik a kereslet, az épí­tőanyagok közül néhány — így például a fenyőfűrészáru, a horganylemezek, a szigetelő- anyagok egy része — hiány­cikké válik. A KEB ülése Eltörölt büntetések Az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottsága Gyenes And­rás einökletével hétfőn ülést tartott. A testület — a kijelölt munkabizottság által előter­jesztett javaslat alapján — el­vi állásfoglalást fogadott el a KB pénzgazdálkodásának el­lenőrzésére. A KEB ellenőrző munkájának célja előmozdíta­ni, hogy a párt anyagi eszkö­zei továbbra is jól szolgálják a politikai munkát. A KEB tapasztalatait a párt vezető szervei tudomására hozza és megismerteti a párttagsággal. A testület személyeket érin­tő pártfegyelmi ügyekben ha­tározott. Elbírált pártbünteté­sek elleni fellebbezéseket, il­letve felülvizsgált alsóbb párt­szervek által kiszabott párt­büntetést. E pártfegyelmet sér­tő esetekben a közös jellemző a társadalmi tulajdonban oko­zott kár, a felelőtlen, laza gaz­dálkodás. A testület több párt­tag pártfegyelmi büntetését eltörölte, mivel megállapította, hogy a büntetések elérték ne­velő hatásukat. A sztrájkjogról Most kell szabályozni Hétfőn megbeszélésre került sor az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal, valamint a független szakszervezetek: a Humanitás Demokratikus Gyógypedagógiai Szakszerve­zet, a Mozgókép Demokrati­kus Szakszervezet, a Pedagó­gusok Demokratikus Szak- szervezete és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szak- szervezete képviselői kö­zött. A megbeszélés kö­zéppontjában a munka tör­vénykönyve módosításával kapcsolatban a sztrájk jogi szabályozásának kérdése állt. Az ÁBMIÍ álláspontja szerint most van szükség a munka- beszüntetés szabályozására. Ez szükségképpen korlátozást je­lent, ugyanis annak egyfelől biztosítania kell a munikabe­szüntetési jog gyakorlásának lehetőségét, ugyanakkor véde­nie kell a sztrájk gyakorlásá­val szükségképpen sérelmet szenvedő társadalmi érdeket is. A szakszervezetek képvise­lői kifejtették, hogy a terve­zett szabályozás a gyakorlatban igen közel áll a sztrájkok jo­gi betiltásához, s nem áll összhangban egy kompromisz- szumra törekvő kormányzati politikával, inkább egy kon- írontációs politika jogi meg­alapozását szolgálhatja. A független szakszervezetek sze­rint ma elsődlegesen a komp­romisszumos politizálás jogi és intézményi feltételeit kell megteremteni, s csak ezt kö­vetően kerülhet sor a sztráj­kok megegyezéses szabályozá­sára. Kalkulálunk és arányosítunk Vagy az ára, vagy a neve változik Ahogyan az üzletek polcain heverő árukon az egymás he- gyére-hátára ragasztott ár­címkéket szemléljük, gondol­hatnánk: egy termék árát csak az határozza meg, hogy valaki véletlenül éppen ho­gyan állította be az árazógé­pet. Az egymás fölött tornyosuló cédulák azonban az árak mó­dosítását tükrözik. Hogyan ál­lapítják meg ma egy új áru értékét? Ezt próbáltuk nyo­mon követni a Taurus Gumi­ipari Vállalat váci gyárában, ahol éppen most kezdték egy új típusú, vizes diszperziós, káros vegyi anyagot minimális mértékben tartalmazó ragasz­tó — mely a Pálma Kontakt nevet kapta — gyártását. Először ts el kell készíteni a ragasztó kalkulációját. Ez — mint Hiebscli Ágota, a váci gyár tervezési és ellenőrzési csoportvezetője elmondta — tartalmaz minden felmerülő költséget, a munkabértől kezdve a szállítási költségig bezárólag. A pontos és igen sok adatot felsoroló kalkulá­ciót ezután eljuttatják a Taurus Gumiipari Vállalat központjába, ahol az árosztály szakemberei veszik nagyító alá a számokat, ugyanis az árképzés alapját csakis reális adatokkal képezhetik. — Ma már nem kell az ér­ték alakításánál minden té­nyezőt jóváhagyatni, de fi­gyelembe kell venni az árkép­zési utasításokat, amelyek be­tartását az évenkénti egyszeri revizori ellenőrzésnél számon kérik. Nem számolhatok el te­hát költségként százforintos órabért, ha csak harminc fo­rint a tényleges kereset — mondja Krén Gyuláné, az osztály vezetője. — Ä szigorú tervutasításos időszakban az árakat csupán ígv, a költségek szerint álla­pították meg.. Ma már azon­ban a piaci szemléletű árkép­zés lépett életbe a Taurusnál. Így tehát egy újabb fórum, jelen esetben a műszaki diví­zió tervezési- és ellenőrzési osztályának árcsoportja fe­lülbírálja a kalkulált termelői árat. Ha valaki azt gondolná, hogy bizonyosan csak azt vizsgálják, hogyan lehet emel­ni az árakon, téved: először is, összehasonlítják a világpiacon kapható, hasonló termékek áraival, ugyanis szabály, hogy gyártmányuk nem lehet drá­gább, mint amiennyit a tő­késországok gyártói kérnek hasonló ragasztójukért. A tő­kés ár tehát igen kemény kor­látot jelent, melyet átlépni nem szabad. Volt már, hogy kijderült: egyes új termékek csak olyan drágán kerülhet­nének a forgalomba, hogy jó­val meghaladnák a konkuren­cia árait. Az ilyen áruk nem kerülnek ki a polcokra, pul­tokra. (A tőkés termék meg azért nem, mert nincs rá va­luta. S máris egy hiánycikkel több van. — A szerk.) — Igaz, olyan eset is elő­fordult, hogy tisztes hasznot lehet számolni az önköltségi ár mellé, mert a termék így is versenyképes. A piaci tör­vények szerint az ilyen gyárt­mányból — a köz megelégedé­sére — igen sokat lehetne gyártani szerte a világban. Sajnos, hazánkban ez még nem minden esetben van így, s ez nem a termelők hibája. A gyártók gyakran arra kénysze­rülnek, hogy termékük sike­rének zenitjén leállítsák a futószalagot, s egy másik, ta­lán kevésbé jó gyártmánnyal indítsák el újra. Ugyanis, ha egy terméknek megállapítot­ták már egyszer az árát, rop­pant nehéz érvényesíteni ez­után az infláció okozta ér­tékmódosulást, s a termelő ilyenkor új fantázianévvel, némileg változtatott — nem mindig javított — minőséggel, de újonnan kalkulált költsé­gekkel száll harcba a fogyasz­tó .kegyeiért — A mi ragasztónk azon­ban időközben elkészült, s ára is van már: kilogrammonként hetvenöt forint. Kérdés, hogy meddig 75 forint, vagy meddig Pálma Kontakt a neve? T. B. E. Egyre Indulatosabbak a vi­ták napjainkban, megyénkben, azokban a szervezetekben és testületekben, amelyeknek egyik legfontosabb feladata a gazdasági fejlődés — vagy ta­lán helyesebb lenne a fejlődés- képtelenség kifejezést használ­ni — megméretése lenne. Az olykor sarkosan és talán túl­zottan Is élesen megfogalma­zott bírálatok egyik fő cél­pontja a pénzügyi Irányítás, amely a polémiában részt ve­vők információja szerint már- már kilátástalan helyzetbe hozza a vállalatokat, a szövet­kezeteket és a kisvállalkozó­kat. A bizonytalanság növeli a zűrzavart A pénzpolitika kacskaringéi N émi túlzással, de nem minden alap nélkül mondta azt az egyik gyárigaz­gató: „A gazdaság irányítását nálunk kisajátította egy pénz­ügyi lobby, amely az állam­kassza rövid távú érdekeinek megfelelően változatos módon veszi el a pénzt a termelők­től”. Nem szorul különösebb ma­gyarázatra, hogy a kormány döntéseinek zömét a kényszer szabja meg. Éppen a minap hangzott el a tájékoztatón, hogy 1989-ben 20 milliárd fo­rintnál nem lehet nagyobb a költségvetés hiánya. Bonyolít­ja a helyzetet, hogy a Parla­mentben a legutóbbi ülésen a honatyák az 50 százalékos nyereségadó mellett voksoltak, s ezzel nehéz leckét adtak fel a Pénzügyminisztériumnak. Nevezetesen azt, hogy újabb 12 milliárd forintra kell fede­zetet teremteni, mégpedig oly módon — mint arra nyilvá­nosan ígéretet tettek —, hogy nem a vállalatok és a lakos­ság terheit növelik. Erre van is remény, m°rt éppen tegnap jeletették be, hogy az intéz­kedések keretében reálérték­ben csökkentik a honvédelem kiadásait. Mindezek természetesen hoz­zájárulhatnak ahhoz, hogy az idén elindult kedvező gazda­sági folyamatok végül is a szándéknak megfelelően elve­zessenek a stabilizációhoz, majd később a kibontakozás­hoz. Ám azok, akik szóvá te­szik, hogy sok a következet­lenség, a nyilvánosan dekla­rált célokkal ellentétes lépés, a felelősség megállapításán túl azonnali beavatkozást köve­telnek. Mert például teljesen érthetetlen, hogy a Pénzügy­minisztérium miért vállalaton­ként külön-külön állapítja meg a rubel árfolyamát. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat például, amelynek termékeiért szinte sorban áll­nak a szovjet vevők, kényte­len idehaza egy közvetítő partnert keresni, amely némi honoráriumért, a rá kiszabott rubelszbrzót felhasználva a PEMÜ számára még hasznot hozó áron tudja eladni keleti szomszédunknak a solymári portékát. De megtörtént az is — mint azt a Pest megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsá­gának legutóbbi ülésén hallot­tuk —, hogy ugyanarra a ter­mékre, amelyet idehaza két különböző vállalat állít elő, két különböző rubelszorzót ál­lapítottak meg. S ez csak az egyik gondja ma a gazdasági vezetőknek, hiszen más módon is nő a zűr­zavar. Azzal például, hogy a jól menő cégektől esetenként nem normatív módon, hanem a pénzügyi irányítás rövid tá­vú érdekeinek megfelelően vonják el a nyereséget. Az or­szág egyik legnagyobb feldol­gozója, a Dunai Kőolajipari Vállalat kasszája is ezért ürül ki gyakran. Adataik szerint az utóbbi két esztendőben a DKV nyereségének több mint S0 százalékát fizettették be az ál­lamkasszába. ennek háromne­gyedét a már említett nem normatív elvonások keretében. Így fordulhat elő, hogy a mil­liárdos haszonnal dolgozó kő­olajipari vállalat jószerével csak magas kamatra felvett hitelből tud fejleszteni. S ez nem csak rájuk jellemző. Pénzhez jutni azonban egyre nehezebb, bár nem lehetetlen. Nem kell hozzá más, csak — pénz. A kereskedelmi bankok egy része ugyanis — s ezt ugyancsak általános tapaszta­latként említették több fóru­mon is a résztvevők — alig- alig vállalkoznak a jól menő cégek elképzeléseinek finan­szírozására is, s bár mostaná­ban arra hivatkoznak, hogy a pénzszűkítő intézkedések hatá­sára kevesebb hitelt tudnak nyújtani, konkrét példaként hangzott el, hogy 20—22 szá­zalékos kamatra bármikor le­het rövid lejáratú kölcsönhöz jutni. Aki kényszerhelyzetben van, nem tehet mást, vállalja az uzsorakamatot is. Maradjunk még a forintok­nál. Lapunk elmúlt heti szer­dai számában közöltük azt az interjút, amelyben Szín Béla. a pátyi Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet elnöke mondta el véleményét az ag­rárágazat helyzetéről. Állás­pontjával — akkor is jeleztük — nem mindenben értünk egyet, de ami tény, az tény: egyre gyengébb lábakon áll­nak a megye termelőszövetke­zetei, s egyre nagyobb inge­rültséget kelt a bizonytalan­ság. Az 1989-re bejelentett, országosan mintegy 10 milliárd forintos támogatáscsökkentés, ha jövőre még nem is, hama­rosan alapjaiban ingathatja meg a nagyüzemeket. Ez igaz szűkebb pátriánkra is. A TE- SZÖV adatai szerint ugyanis a támogatások és elvonások egyenlege már most 1,7 milli­árd forintos hiányt mutat Pest megyében. S az intézkedések hatására jövőre tovább csök­ken a szövetkezetek nyeresé­ge. Így azután arra sem ele­gendő a pénz, hogy a jelenlegi helyzetet fenntartsuk. Folyta­tódik a géppark elöregedése, a technológiai és technikai visszalépés. Ügy is fogalmaz­hatnánk: lerongyolódnak a nagyüzemek. A kérdés persze az, hogy vajon ez-e a kor­mányzat szándéka? A választ rögtön megadhatjuk: nem. S ezzel az ellentmondással min­denki tisztában van, ám nem látják a feloldás lehetőségeit. Az egyik téeszelnök tájé­koztatása szerint a 10 milli­árdos támogatáscsökkentés há­romnegyedét a pénzügyi szak­emberek úgymond tovább há­ríthatják, ami esetünkben egy­értelműen áremelést jelent. Nem állítjuk, hogy min­den bírálatnak, minden elma­rasztalásnak van alapja. A gazdálkodók is sok mindent tehetnének azért, hogy mi­előbb egyről a kettőre juthas­sunk. Mert például nehezen érthető, hogy Pest megyében két év alatt miért csökkent a felére az új termékek aránya a termelésben, s ezzel együtt miért nőtt meg azoké, ame­lyek ugyan új köntösben, de csaknem változatlan minőség­ben, ám magasabb áron ke­rülnek a boltokba. M égis figyelmeztető, hogy mostanában azok a veze­tők is drámai képet festenek cégeik helyzetéről, akikről a megyehatáron belül és kívül egyaránt azt tartják: kitűnő szakemberek, mintául szolgá­ló, jól prosperáló vállalatok irányítói. Furucz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents