Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

mr « .w.tm 1988. DECEMBER 12., HÉTFŐ Ezüstvasárnapi ajándékvadászat (Folytatás az l. oldalról.) melyik órájában pontosan lát­hatja a vevő, mit tud a kivá- lsMtott színes televízió. Kovács Kálmánné két ka­masz fiával az egyik videoké- szüléket nézegeti: — Rábeszéltek a fiúk, ve­gyük meg a videót. Nem akartam elhinni, de valóban húsz százalék előtörlesztéssel, takarékszövetkezeti kölcsönre megkaphatjuk. Egyedül neve­lem őket, de égre-földre eskü- döznek, hogy elmennek iskola után dolgozni és besegítenek nekem a törlesztőrészletek fi­zetésébe — mágyarázza az édesanya. Szinte mindent visznek. A gyönyörű importfonalak épp­oly kelendőek, mint a méter­áru vagy a függöny. Sőt, úgy tűnik, a jól értesültebbek már az eltartható alapvető élelmi­szereket is begyűjtik. Erre utal a sok kristálycukorral, hús­áruval, konzervvel megrakott bevásárlókocsi... Szigetszentmiklóson a Már­ka Skála Aruház vásárlóinak nem igazán rendkívüli a va­sárnapi nyitva tartás, hiszen ez szinte már hagyomány a teljes egészében szerződésben működő üzletházban. Ez alka­lommal Csepelről is érkeztek vásárlók. Steinhoffer Gáborék- kal a parkolóban beszélget­tünk. — Reggel nyakunkba vet­tük a fővárost, de akkora volt a tömeg', hogy a második áru­ház után úgy döntöttünk, visszafordulunk. A nejemnek jutott eszébe, menjünk tovább Csepelről Szigetszentmiklósra. Bevallom, az is szerepet ját­szott ebben, hogy a nyere­ménygálán kívül is akciót hir­Dabason ízléses és olcsó ajándékcsomagokkal várták a tanács­talan vevőket (Erdősi Agnes felvételei) dettek. Négyezer forint fölött költöttünk és kaptunk nyolc sorsjegyet. S hogy mit lehet nyerni a Márkában? Hízott sertést nyerhetnek december 23-án délután azok. akik december 1-je és 23-a között ötszáz fo­rint felett vásárolnak a mik- lósi Skálában, _s részt is vesz­nek a sorsoláson.' Sok áfész ezekben a hetek­ben különakcióval kedveske­dik tagjainak. A Dabas és Vi­déke például helyi ruházati boltjában az ezüstvasárnapon férfiingeket, flanelpizsamákat kínált lényegesen olcsóbban az áfész tagjainak. Mint megtud­tuk, minden bizonnyal jut a kedvezményekből az aranyva­sárnapra is, amikor a csizmá­kat szeretnék olcsóbban adni. De gondoltak a kispénzűekre Tülekedés nélkül lehetett vásárolni az érdi Skála kötöttáru­osztályán A revizori vizsgálat eredménye Hitelezési kamatspirál Mint ismeretes, a Magyar Nemzeti Bank nem áll köz­vetlen kapcsolatban a hitelért folyamodó szövetkezetekkel, vállalatokkal. A kölcsönt ké­rőknek a kereskedelmi ban­kokhoz kell fordulniuk. A ke­reskedelmi bankok a betétesek pénzén kívül az MNB-től is kapnak pénzt hitelezésre, de természetesen ezért kamatot fizetnek. Nem nehéz kitalálni, hogy a hiteleikért kért kamat magasabb, mint amit a jegy­banknak fizetnek, így tesznek szert többletbevételre. Meg­irigyelte az MNB ezt a szép összeget, felemelték tehát az általuk adott pénz, a refinan­szírozási hitel kamatát, hogy ezzel megnyirbálják a keres­kedelmi bankok bevételét. A hivatalos fogalmazás szerint: hogy a két kamat közelítsen egymáshoz. Sajnos a bankok közötti „közeledés” ezúttal elmaradt, mivel a kereskedelmi bankok még melegében továbbhárítot­ták a kamatemelést azokra, akiknek ők maguk hiteleztek. Mint lapunkban korábban megírtak, az MNB revizori vizsgálatot kezdeményezett a kereskedelmi bankok ellen, mert úgy hírlett, azok vissza­menőleg emelték a kamataikat két százalékkal. A vizsgálat eredménye: erről szó sincs, ezen a kamatemelésen nem akartak nyerni a kereskedelmi bankok, csak attól az időtől emelték a kamatot, amettől nekik is többet kell fizetni. A jog a továbbiakban már tehe­tetlen, mivel a kereskedelmi bankok gondosan ügyelnek arra, hogy a kölcsönszerződés­ben szerepeljen az a kitétel, hogy emelik a kamatot, ha a jegybank is emel, vagy ha a forrásszerzés azt indokolja. Dorozs Béláné, a Magyar Nemzeti Bank bankfőosztály­vezetője tájékoztatott a revi­zori vizsgálat eredményéről, s azt is elmondta, a jegybank elnöke és a Pénzügyminiszté- riúm befagyaszthatná a ka­matokat, és ezzel megszakít­hatnák az egyre magasabbra emelkedő kamatspirált, ugyan­akkor a hiteligények további emelkedését érnék el ezzel. Amit tehettek, megtették: ajánlották a kereskedelmi bankokat tömörítő bankszövet­ségnek, vizsgálják felül ka­matpolitikájukat. A végeredmény tehát: a jegybank megkapja a két szá­zalékot a kereskedelmi ban­koktól. A kereskedelmi ban­kok ugyancsak megkapják a két százalékot az adósaiktól, azok pedig, ha tehetik, tovább­hárítják ezt a többletkiadást a vásárlókra. És mit tehet a vásárló? Ha elfogyott a pénze, kölcsönt ve­het fel a pénzintézetektől... M T. is, hiszen több száz ízlésesen csomagolt díszdobozt állítottak össze. Hatvantól háromszáz forintig kínálták ezeket a zsebkendőkből, asztalkendők­ből, abroszokból, nyakkendők­ből összeállított csomagokat. Amióta a Rozmaring Tsz decemberben rendezi a kerté­szeti napokat, már nem meg­lepő karácsonyi ajándék a cse­repes növény. Ezen a hétvégén több ezren keresték fel a szö­vetkezet pesthidegkúti köz­pontját, ahol színpompás kiál­lításon mutatták be saját ne- mesítésű virágaikat, a tizen­egyféle gerberát, a legújabb óriás virágú szegfűket, a mi­ni rózsatöveket és ciklámene­ket. A vásárt egy hatalmas üveg­házban rendezték, ám még ez is csaknem szűknek bizonyult. Pálmákat, páfrányokat, futó­növényeket, fikuszokat kínál­tak 30—40 százalékos árenged­ménnyel, és reklámáron fo­gyott a mikulásvirág, a ciklá­men és a fokföldi ibolya. Há­rom cserép méternyi magas fikusszal indul gépkocsijához a solymári Benkő család. — Az idén tőlünk növényt kapnak a rokonok — magya­rázza a feleség, miközben meg­próbálja elhelyezni a kocsiban a cserepeket —, így legalább amíg ápolgatják, nevelgetik, eszükbe jutunk ... Móza Katalin Pártértekezletek a hét végén (Folytatás az l. oldalról.) tak. Az értekezletek nyomán sok helyen tehetséges embe­rek kerültek a vezetésbe, ez­által hosszabb távon gazdago­dik a mozgalom, fejlődik a demokratizmus, a politikai ér­zékenység, nemkülönben a politikai kultúra. A pártérte- kézletekre való felkészülésnek ugyanakkor hátránya — mon­dotta —, hogy a pártmozga­lom ilyenkor erősen befelé fordult, s az ország előtt álló legfontosabb feladatoknak je­lentős része nem kapott elég politikai figyelmet. Ám nem kell szégyenkezniük azoknak sem, akik nem tartanak ta­nácskozásokat, ettől még nem lesznek konzervatívok, sem el­maradottak, Nem a pártérte­kezletek megszervezésétől vagy meg nem szervezésétől függ ugyanis, hogy egy közös­ség korszerűen gondolkodik-e vagy sem. Az országunkban most folyó pártpolitikai akció, amely a pártmozgalmat át­hatja, akkor éri el célját, ha a párt politikailag és szerve­zetileg egységesebb, erősebb lesz, mint eddig volt, és tö­megkapcsolatai elmélyülnek — mondotta többek között. A továbbiakban szólt arról. hogy a budapesti pártaktíván november 29-én elmondott be­szédére számosán reagáltak, pozitív és negatív értelemben egyaránt. A FIDESZ szegedi szervezetétől kapott levél — amelynek részleteiből idézett — a politikai kisebbség ellen irányuló hangulatkeltésnek, nyílt fenyegetésnek értékelte az általa elmondottakat. Ilyen vélemény a mostani Csongrád megyei pártértekezleten is megfogalmazódott. Ezekre a megnyilvánulásokra válaszol­va a párt főtitkára kijelentet­te: — Több mint valószínű, hogy nem olvasták el vagy nem hallgatták meg figyelme­sen '8 beszédet. Meít én az ak­tíván a szélsőjobboldali ellen- forradalmi erőktől határoltam el magamat, azoktól, amelyek a rendszer megdöntésére szer­vezkednek. Az alternatív po­litikai törekvésekről nem mondtam negatív véleményt. Ugyanis külön hangsúlyoztam: az alternatív mozgalmakról világos állásfoglalásunk van. ezt a Központi Bizottság hagy­ta jóvá, és azt nyilvánosság­ra is hoztuk. Az aktíván kü­lön is beszéltem a különböző csoportosulások és demokrati­kus törekvések létjogosultsá­gáról. Mi számomra a politi­kában a mérföldkő? — tette fel ezután a kérdést. — Egy szó: a szocializmus. Akik szo­cializmust akarnak, azok nem mindnyájan kommunisták és nem is mindnyájan marxista —leninisták. A továbbiakban arról szólt, hogyha együttműködünk az úgynevezett balközép erőkkel és a jobbközép haladást szol­gáló, hívei vei, sok közös akció­ra leszünk képesek velük, föl­lépve a nacionalizmus, a so­vinizmus, a háború ellen, a környezetvédelemben és sok más kérdésben. A szélsőséges jobboldal ellen azonban har­cot hirdetünk. A balközép megnyeréséért politizálunk, a jobbközéppel együtt akarunk működni minden olyan kér­désben, amiben érdekeink ta­lálkoznak, ez természetesen csak vita útján mehet végbe. Nehéz lesz együttműködni a szélsőbaloldali szervezetekkel, hiszen még platformjukat sem ismerjük. Hangsúlyozta: min­den szervezet, mozgalom, párt, csoportosulás döntse el, hova sorolja magát: jobbra-e vagy balra, s akarja-e a szocializ­must vagy sem. Tehát a poli­tikai vonalhoz való viszonyt nőm elsősorban a szavak, ha­nem a tettek határozzák mag. Ezért meg vagyok róla győ­ződve, hogy a FIDESZ-esek is és mások is a tetteink alapján ítélnek majd meg bennünket. Ezután arról beszélt, hogy olyan léptékű gazdasági és po­litikai reformot hajtunk végre az országban, amelyhez ha­sonlóval eddig még nem pró­bálkoztunk. Olyan új kérdé­sekre keressük a választ, ame­lyekre elméleti igényű értéke­lést se a klasszikusok, se a mai elmélet szakemberei még nem adtak, s olyan új elméleti kérdések vetődnek fel, ame­lyeket a gyakorlat hol jobbról, hol balról már messze megha­ladott. Ebben benne van pár­tunk elméleti munkájának ke­mény kritikája, mert az el­múlt 10—15 év alatt, mint mondotta: személyes meg­győződése szerint a káder­munka gyengesége mellett legnagyobb adósságunk az el­méleti műhelymunka hiányos­sága. Grósz Károly szólt arról, hogy véleménye szerint a me­gyei vezetés az utóbbi időben sok politikai kérdésben hatá­rozatlannak bizonyult. Kiemelte: az eddiginél na­gyobb elméleti igényre, igé­nyességre és szilárdságra van szüksége a mozgalomnak. Nem tagadhatjuk meg az el­múlt négy évtized eredmé­nyeit, de hibáitól következete­sen el kell határolni magun­kat. Befejezésül hangsúlyozta: a Központi Bizottság nyitott ar­ra, amit a párttagság az elő­rehaladás érdekében javasol. Együtt akar dolgozni, élni, po­litizálni a kommunista kö­zösségekkel. Ebben a nép al-y kotó kiegyensúlyozottságára, a pártnak pedig higgadt meg­fontoltságára van szüksége. A Központi Bizottság a jövő év elején el fog számolni a párt­tagságnak arról, hogy mit tett a pártértekezlet óta. Szlovákok és románok (Folytatás az 1. oldalról.) románság sorsáért felelősséget érzőket. A szövetségi beszámoló sze­rint a legfontosabb kérdés ma az, hogy a jövőben megtart­hatja-e önmagát a hazai ro­mánság, mit kell tenni azért, hogy a természetes asszimilá­ció számos jelét mutató ki­sebbség megőrizhesse nyelvét, népi-nemzetiségét, műveltsé­gét, sajátos hagyományait. A Érrel olvastam A differenciálás hátrányai Nagyon sajnálom, hogy már az út elején intőn fölmutatom jobb kezem ujját. Az út? Aligha akad közérdeklődésű ember a hazá­ban, ki legott el nem találja. A differenciá­lás útja. Alig léptünk rá gazdasági, társa­dalmi föllendülésünk eme útjára, és én már­is magasba lendítem figyelmeztető ujjamat? Mást nem tehetek. Hibám-e, hogy a csírában meglátom a kifejlett fát? S látva nem az volna-e vétek, ha hallgatnék róla? Mások még arra buzdítanak, differenciál­janak csak bátran, akiknek ez a dolga. Hi­szen bajaink egyik nyomós oka az egyen- lősdi. Alig van különbség a gyengén, köze­pesen, kiválóan és zseniálisan dolgozó java­dalmazása között. Senkit se zavarjon a dif­ferenciálás következménye, mondják a buz­dítok, az egyik végén a szerényen éldegé- lők, a másikon a javakban dúskálók. A dif­ferenciálásnak szükséges velejárója a birto­kolható jószágokban megmutatkozó különb­ség. A differenciálók csak differenciáljanak bátran. A többi a szociálpolitika és az adó­hatóság dolga. Meg a kereskedelemé. Le­gyen a boltokban megfelelő áru mind a dúskálóknak, mind a szerényebb jövedel­műeknek. A gazdagabb jövő a differenciá­lokat fogja igazolni, állítják zárszóként a buzdítok. Zárómondatuk igazságtartalma számomra kétséges. Hazánk serdületlen és a kamaszkoron ép­pen túljutott ifjai vigyázó szemüket évek óta a napkelte országára vetik. Az ott évez­redek óta honos küzdősportokban igyekez­nek jártasságra szert tenni. Gazdasági szak­embereink a japán fejlődés csodás módsze­reinek titkait fürkészik. Japán a példa if­júnak és felnőttnek. Nékik kell fájdalmat okoznom. Hiába kél ott a nap, a fény ama nagy szigeten is árnyával párosán mutatko­zik. Arról olvastam, a napkelet országában el­enyészett a negyven éven át tartó egyenlő- ségi érzés mítosza. Négy évtizeden át éltek a derék japánok abban a hitben, hogy ugyanazon az úton haladnak, az országban társadalmi harmónia honolt, ami lehetővé tette a gazdasági csodát. Legyenek olyan kedvesek az iméntieket még egyszer elol­vasni. Az egyenlőségi érzés és az a tudat, hogy ugyanazon az úton haladnak, a jelen­tős társadalmi harmónia tette lehetővé a gazdasági csodát. Nem pedig a differen­ciálás. Erősen integrált társadalomban voltunk, többségünk középosztálybelinek tekintette magát — mondta egy tokiói egyetemi ta­nár. — Most úgy érezzük — folytatta —, megosztunk szegényekre és gazdagokra: nö­vekszik a szakadék közöttünk. Tíz évvel ezelőtt a japánok kilencven (!) százaléka tekintette a középosztályhoz tar­tozónak magát. Most már csak nyolcvankét százalék. Japánnak százhúszmillió a lakos­sága. Jóval több mint százmillióan tartoz­tak a gazdasági csoda csúcspontján a kö­zéposztályhoz. A társadalmi harmónia ' Japánban is las- san-lassan a múltba vész. Egyre gyakrab­ban számol be a sajtó arról, hogy a szu­pergazdagok kastélyokat vásárolnak külföl­dön — miközben mi a gödöllői kastélyt franciákkal akarjuk fölújíttatni — és ritka műgyűjteményeket mondhatnak a maguké­nak. Státusszimbólumnak számit a japán új osztály körében a külföldi autó, gyémántok, méretre szabott öltöny, valamint tévékészü­lékek óriási képernyővel. Tetszenek tudni, hogy hívják ezeket az embereket Japán­ban? Újgazdagoknak. Amit eddig leírtam, talán érdekes, ba­jaink orvoslásához azonban kevés tanulsá­got rejteget. Végtelen örömömre, forrásom­ban a titok kulcsát is megleltem. A millio­mosok számának gyors gyarapodásához két­ségtelenül erősen hozzájárult az ingatlan­árak robbanásszerű emelkedése. Az 1987- ben a legmagasabb adókat fizető száz japán közül kilencven ingatlan eladásából gazda­godott meg. Kérem az illetékeseket, nagyon ügyelje­nek az ingatlanforgalomra. Különösen a SZOT illetékesei figyeljenek! Kör Pál választ a beázámoló az oktatás megújításában, a család nyelv- és hagyomány-átörökító szere­pének felélesztésében és az ér­telmiség feladatvállalásában találja. A kongresszusi beszámolót követő vitában számos küldött mondta el véleményét. Egye­bek között arról, hogy az is­kola csak a családdal együtt képes az anyanyelv természe­tes átörökítésére. A kongresszus első napi vi­tájában felszólalt Csehák Ju­dit. Mint bevezetőül megálla­pította: a vita azt bizonyította, hogy a küldöttek felelősen képviselik nemzetiségüket, minden felszólaló érzi, hogy minőségileg új feladatok vár­nak a szövetségre. Mindemel­lett megjegyezte: Veszélyes le­het az eddigi értékek megta­gadása, mert akkor mire épít­sen az új nemzetiségpolitika. A most készülő nemzetiségi törvény néhány politikailag lényeges eleméről szólva meg­állapította: a törvény, rendez­ve a többség és a kisebbség viszonyát, biztosítja a kisebb­ség védelmét, s jogi keretet ad az együtt munkálkodáshoz. Az anyanyelven folyó vitát vasárnap Márk György, a szö­vetség főtitkára összegezte. Eszerint a küldöttek reálisan elemezték közösségük helyze­tét, mérlegelték e maroknyi nemzetiség megmaradásának esélyeit. Az oktatásról szóltak talán a legtöbben, hiszen az anyanyelvű iskoláztatás az al­fája és az ómegája a nemzeti­ség létének. Az egyik küldött felszólalására válaszolva Márk György is érthetetlennek mi­nősítette, hogy a román határ menti nemzetiségi iskolák diákjainak a tankönyveit nem a gyulai, hanem a százhalom­battai könyvesboltból kell be­szerezni. A főtitkári összefoglalót kö­vetően a küldöttek jóváhagy­ták a kongresszusi beszámolót, a feladatokat megfogalmazó határozatot, valamint az alap­szabály-korszerűsítést, majd megválasztották a szövetség új országos választmányát, elnök­ségét és a tisztségviselőket. A Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségének új elnöke Mihaiescu György, a Tankönyvkiadó Vállalat nem­zetiségi főszerkesztő-helyette­se. A főtitkár ismét Márk György lett, a titkár pedig Martyin György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents