Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 265. SZÁM 1988. NOVEMBER 5.. SZOMBAT A péceli közmű negyedszázados története Ihatatlan volt a falu vize ? Negyedszázada, 1963. november 30-án alakult meg a '/ Péceli Vízmű Társulat. Hogyan és miért? Forradalmi ^ tett volt az abban az időben? Milyen napjainkban a ^ nagyközség közművesítettsége, s mindez kinek köszön- ^ hető? Ezekre a kérdésekre ad majd választ egy hama- á rosan megrendezendő ünnepségsorozat a faluban. Pécelen a hatvanas években nem voltak közművek, de nem ez számított csodának, hiszen az ország községeire akkor ez volt jellemző. Hogy mégis történelminek számít a 63-as kezdet, azt ma már mindenki tudja. Az országban az elsők között közművesített falvak egyike lett Pécel. Ma a nagyközség egész területén van ivóvízhálózat, hetvenszázalékos a gázhálózat kiterjedése, és a csatornázottság is átlag feletti. 65— 70 százalékát hálózza be a falunak. A múltról beszélgettünk a település orvosával, dr. Varga Lászlóval, aki az 1963 őszén alakult társulat egyik tagja volt, valamint a tanács vb-titkárával, Tábik Ferenccel. Három artézi kút — Akkoriban a vizek Pécelen ihatatlanok voltak. Mindössze három artézi kút működött. Mint orvos tanúsíthatom, mennyi betegség, gyomor- és bélhurut kínozta a lakosságot. A drámai csecsemőhalálozások is a hatvanas évek elejére esnek. Az itt élőket mégis meg kellett győzni arról, hogy kell a vezetékes víz, lépjenek be a társulatba. — A község lakói közül Baczoni István lett a társulat elnöke. Neki köszönhető, hogy akikor és itt elkezdődött valami, ami évekre kedvezően befolyásolta Pécel fejlődését. Az emberek hallgattak rá, követték őt, elfogadták tanácsait, terveit, s ma is tisztában vannak azzal, mit tett a községért — vezeti be a beszélgetést dr. Varga László. A Baczoni-féle társulat jónak és időt állónak bizonyult. A vízvezeték építése megindult, kutakat fúrtak 80—100 méter mélységben. Az emberek szép lassan fizették a hozzájárulásokat, melyek ösz- szege ma már hihetetlennek tűnőén alacsony. (Az egy havi cigarettapénz elég volt a havi törlesztésre.) Az akkori tizenöt alapító tagból heten már nem vehetnek részt a 25 éves jubilálá- son, de akik itt lesznek, emelt fővel, tiszta tekintettel nézhetnek végig Pécel lakóin, és azon, amit itt alkottak Baczoni István vezetésével. A vízvezeték építése közben jött az ötlet, csatorna is -kellene, mivel a falu egy katlanban van és sok gondot okozott az ide összeszaladó víz egy- egy esőzés után. A terveket és a kivitelezést ugyanaz a társulat vállalta és végezte, s az egyik munkát még be sem fejezték, már szervezték a következőt. A gáz -körül volt talán a legtöbb gond, aggodalmaskodás, féltek is az emberek, de ennek a megvalósítása is megkezdődött már a hatvanas évek végén. A pénzeket megpróbálták összeszedni, kértek és kaplak is a megyétől, az Országos Tervhivataltól, a Pénzügyminisztériumtól. A társulat vezetője Baczoni István mozgékony, kreatív ember volt. A faluban motorként dolgozott, ő szervezte meg az utak aszfaltozását is a hatvanas években. Várják az ünnepségre A társulat tagjainak száma állandóan nőtt, a haszon mindig Pécelen maradt, s így szép November 5-én és 6-án Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 -—1920, Természeti környezetünk, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. és folyamatos fejlődés indult meg. Munkájukra felfigyelt a megye akkori vezetése. A társulat vezetőjét próbálták megyei munkával is megbízni. Ez azonban már külön történet. Baczoni István ma már nem Magyarországon él, de november 12-én az ünnepségre várják, hogy megköszönjék neki hajdani munkáját. A megemlékezésen emléktáblát avatnak, továbbá kiállítást nyitnak a 25 éves közműtársulat dokumentumaiból a Hazafias Népfront helyi székházában. Emlékplakettet kapnak A Polgári Védelmi Országos Kiképző Központ színháztermében rendezik az emlékülést, melyet a gimnázium igazgatója nyit meg. Beszédek, megemlékezések, történetek hangzanak el az intéző- bizottság alapító tagjaitól. Pécel tanácselnöke is megköszöni munkájukat, kitüntetéseket, Pécelért emlékplaketteket ad majd át. Árvái Magdolna Minden vasárnap Tinirandi Évekkel ezelőtt népszerű program volt Galgahévízen a művelődési házban a Kicsapongó. A helyi KlSZ-alap- szervezet és az ifjúsági klub közösen szervezi az új kicsapongót Tinirandi néven. November 6-tól minden vasárnap este 7-től 11-ig tart a műsor, belépés diákigazolvánnyal, illetve klubtagságival. Aszód, helyőrségi klub: Für Tibor fotókiállítása. November 7-én: Gödöllői művelődési ház: A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóján a váci szimfonikus zenekar ünnepi hangversenye, délután féi 5 órakor. A nap programja Nem csak a faluhatár szűnt meg A lakás sem árulkodik Az ízlésesen berendezett Stromfeld sétányi kétszobás lakás mit sem árul el lakója származásáról. Még az újságtartóban sorakozó lapok között megbúvó Pravda és Szputnyik láttán is inkább arra gondolhatnánk, hogy a tulajdonos oroszul tanul, vagy egész jól beszéli a nyelvet. Valóban jól beszéli a háziasszony is, a vendége is, aki az unokatestvére. Nem véletlen, felnőttként kerültek Magyarországra a Szovjetunióból. — Tudom, hogy régebben falun belül házasodtak az emberek — mondja Lásárné Bel- lász Vera Vasziljevna, a vendéglátó —, de ma már a faluhatár ilyen szempontból nem határ, sőt, amint mindkettőnk esete bizonyítja, két különböző nemzetiségű ember házasságkötésének az országhatár sem elháríthatatlan akadály. — Kettőnk életének alakulása — veszi át a szót Temes- váriné Gábor Gaula, az unokatestvér — sok hasonló vonást mutat. Mindketten tanítóképzőbe jártunk, magyar állampolgárral kötöttünk házasságot, ide települtünk Magyar- országra, Gödöllőn lakunk, s egy munkahelyen dolgozunk, orosz nyelvet oktatunk. Természetesen az események időpontjai különbözők. — Mit tudtak az országról, mielőtt idetelepültek? — Én szervezett társasutazás keretében jártam itt — emlékezik vissza Lázárné —, s beutaztam szinte egész Magyarországot. Így egy kicsit személyes tapasztalataim alapján ízlelgethettem, milyen is lesz jövendő hazám. — Nagyon szerettem és szeretek olvasni, ennek köszönhetően sok mindent tudtam a magyar népről — vallja Te- mesváriné —, ismertem a nagy történelmi személyiségeket, olvastam magyar írók műveit. Ezeket az ismereteket iskolai tanulmányaimon kívül szereztem meg. Ma is sokat olvasok. Orosz írók műveit orosz nyelven, a magyarokat magyarul. 1 A Szovjetunióban kiadott lapok közül a Fáklyára fizetek elő, ami magyar nyelven jelenik meg. — Hasonlókat mondhatok magamról — veszi át a szót Lázárné —, mindkét nyelven olvasok, s szeretek színházba járni. Az olvasási szokásomról talán még annyit, hogy más nemzetiségű, például német írók műveit általában orosz fordításban szoktam elolvasni. A magyar újságok mellett a Pravdát is naponta átböngészem. — Nem könnyű elhagyni a megszokott környezetet, elválni a hozzátartozóktól, barátoktól, akiktől nem csupán a távolság választ el, hanem még egy országhatár is. Az elszakadás mellett az új környezet tradícióihoz, szokásvilágához történő alkalmazkodás is erős akaratot kíván. Ha nem is gigászi méretű küzdelmet kellett vívniuk, mint a mesehősöknek. a hétköznapok kis sárkányai mégis csak akadályként nyújtották fejeiket. Hogyan emlékeznek erre az időszakra? — Miután megismerkedtem a férjemmel, s elhatároztuk, hogy házasságot kötünk — mondja Lázárné —, szüleim, látva a szándék komolyságát, nem próbáltak lebeszélni, nem akadályoztak semmiben, s ez a megértő hozzáállásuk nem kis segítség volt. Természetes volt számomra, hogy az itteni szokásokhoz kell alkalmazkodnom, ilyen téren nem is volt problémám. Ami gondot okozott az első évben, az a nyelv volt. Üzletház a városháznál Beépül az üres terület a városközpontban a tanácsháza és a Petőfi téri kis templom között. A Frekvencia Kisszövetkezet kivitelezésében valósul meg az üzletház. A tervek szerint harmonikusan illeszkedik a környező új középületekhez, melyek már a magas tető újrafelfedezésének szellemét tükrözik (Balázs Gusztáv felvétele) A szorgalom, a tanulás eszköz Tanár szeretnék lenni! A kutya szeret tanulni! örülnék, ha minden tudás magától a fejembe szállna, de tudom, ez reménytelen. Ezért hát inkább tanulok, mint hogy egész életemben kényszerűségből dolgozzak. Tömören összefoglalva ebben a pár sorban fogalmazhatjuk meg Hóka Szilvia hitvallását arról, amit csinál. Arról, aminek eredményeként elsőként vették fel Bagról a budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumba, s ami után most első évfolyamos egyetemista az EL TE Bölcsészettudományi Karán. Orosz—olasz szakon tanul tovább. Szorgalma tehát abból a felismerésből fakad, hogy több mint másfél évtizedet kell tanulnia célja eléréséért. A szorgalom, a tanulás eszköz. Mi tehát a cél? — Tanár szeretnék lenni! Ezt már akkor a tudtomra adta, amikor először felkerestem: elmesélné-e olvasóinknak, miért választotta ezt az érdekes párosítást az egyetemen. Utóbb kiderült, az orosz mellé az olaszt nem ő választotta, hanem fordítva, az olasz választotta Hóka Szilviát. Még pontosabban, a gimnázium általános osztályában abban a tanévben, amikor felvették, az orosz mellett még két nyelvet tanítottak. A németet és az olaszt. A bagi kislányt abba a csapatba sorolták, amelyiknek az utóbbi jutott. Hóka Szilvia ugyanakkor nem Budapesten határozott leendő pályáidról. Már akkor a tanítás mellett döntött, amikor először kérdezték: mi leszel, ha nagy leszel. Ez pedig még Baeon, az álts'ános iskola alsó tagozatán történt. Sok Az alkalmazkodásban és a nyelv elsajátításában is nagyon sokat segített a férjemen kívül az édesanyja, az édesapja is, de különösen az édesanyja, akit nagy szeretettel, türelemmel áldott meg a sors. Rövid idő alatt sok barátra tettem szert, akik szintén segítettek a beilleszkedésben, s e barátságok a mai nap is tartanak. — Nekem pedig Lázárék segítettek sokat e téren — mondja Temesváriné —, mivel én később kerültem ide. — Honvágy? — Honvágy? — tűnődik el Lázárné. — Ez egy nagyon bonyolult érzés. Személy szerint nekem volt és van, de most már elmondhatom, hogy két hazám van, még ha szovjet állampolgárságú vagyok is. Itt élnek és dolgoznak a gyermekeim, egyik éppen most katona. Az unokatestvéremnek, Temesvá- rinénak a lánya pedig a gödöllői zeneiskolában tanít. — Kapcsolatuk az óhazával? — Temesvárinénak a szülei, testvérei is élnek, nekem a bátyám — mondja Lázárné —, s mindketten rendszeresen hazalátogatunk. Én most az ünnepekre is hazautazom a hét végén... Bene Mihály tanító, tanár egyéniségéből választott ki a maga számára olyan tulajdonságokat, amelyek tetszettek. — Tanár szeretnék lenni, de könnyen előfordulhat, hogy nem találok munkát. Azzal rémisztgetnek, hogy ha eltörlik az orosz nyelv kötelező oktatását, nem lesz ránk szükség. Olasz nyelven pedig kevés iskolában tanítanak. Ha másképp nem sikerül, akkor nyelviskolában tanítok majd, de az igazi álmom a középiskolai oktatás. Ami magát az orosz nyelvet illeti, Hóka Szilvia véleménye szerint a középiskolások azért nem szeretik, mert nem tanították meg az alapokat. Neki nem okozott nehézséget a ragozás, Marosvölgyi Teréz és Nagyné Bakti Zsófia megfelelő tudással küldték tovább a bagi iskolából. Beszélgetőtársam nem a nyelvtant szereti az oroszban, hanem az irodalmat. Úgy érzi, eredetiben olvasni sokkal értékesebb, érdekesebb. Különösen a XIX. és a XX. századi irodalomhoz vonzódik. Ehhez kellett egy olyan magyartanár a középiskolában, aki megmutatta a tanulóinak, miért szép és érdekes Csehov Három nővére, amit az átlagolvasó unalmasnak tart. Páratlan ez a század! — sóhajt fel, amikor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére gondol. Számára időt álló és nemcsak az orosz viszonyokra érvényes Viszoc- kij költészete. Az egyetemi előadásokon orosz nyelvből már úgy tud jegyzetelni, hogy azonnal rendszerezi a hallottakat. Olaszból ehhez még otthoni utólagos munka szükséges. Rádióműsorok hallgatására, újságok olvasására egyelőre nincs szüksége a tanult nyelveken, hiszen egész nap oroszt, olaszt hall. Azért büszkén mutatja könyvtárának új kincsét, az olasz irodalom töi'ténetét — olaszul. Egy antikváriumból szerezte a vadonatúj kötetet, s nem érti, kinek volt szíve ezen túladni. V álasztott hivatásának kérdései folyton vissza-visz- szatértek: A pedagógusok hátrányos helyzetét vállalom. Már a középiskola után elmehettem volna jól fizető munkahelyre. Ám úgy érzem, nekem fontosabb lesz, ha majd ezt mondja egy leendő diákom: a tanár néninél többet tanultam egy év alatt, mint másnál ennek a többszöröse során. Balázs Gusztáv Sí Mozim November 5-én és 6-án: Asterix, a gall. Színes, magyarul beszélő francia rajzfilm, 4 órakor. Piedone Afrikában. Színes, olasz filmvígjáték. 6 és 8 órakor. November 7-én: Nőnek a kiskecske szarvai. Színes, szovjet mesefilm-ösz- szeállítás 4 órakor. Krokodil Dundee. Színes, ausztrál kalandíilm. 6 és 8 órakor. n Szombati jegyzet Hangverseny Az ünnepi megemlékezések idejét és helyét tegnapi számunkban közöltük. A figyelmes olvasónak föltűnhetett, hogy az idén Gödöllőn november hetedikén — a temetőbeli koszorúzás után — hangversenyt tartanak a művelődési központban. Nem lesz elnökségi asztal, amely mögé gondos latolgatás után ülhetnek az arra érdemesek, elmarad az ünnepi szónoklat is. A városban évek óta próbálkoznak újításokkal. Az elmúlt esztendőkben jeles nemzeti és nemzetközi ünnepek előtt arra biztatták a műsorok összeállítóit, hogy ne ragaszkodjanak a megszokott sablonokhoz, újítsanak, állítsanak össze érdekes programokat, amelyet nézve, hallgatva az egybegyűltek nem unatkoznak. A biztatásnak volt foganatja. Elsősorban a szokványtól eltérő színpadképekben jutott kifejezésre. Az idősebbeket meg is hökkentette, annyira elütöttek a korábbiaktól. A műsorok összeállítói is bátran újítottak. Az ünnepi szónoklat azonban maradt. Az idén ezt is elhagyják. A város politikai vezetői hosszabb ideje törik a fejüket, miképpen ünnepeljenek úgy, hogy hasson is. Ebben az évben több változatból döntöttek a hangverseny mellett. S most aggodalommal várják a hétfőt. Megtelik-e a színházterem? Csábító-e Gödöllőn a komoly zenei program? Olyan műveket igyekeznek kiválogatni, amelyeknek a megértéséhez nincs szükség felsőfokú zenei ismeretekre. Meghívókat is küldenek szép számmal. Meghívókat persze máskor is küldtek, a széksorok mégis ritkásan teltek meg. Gödöllőn hosszú évek óta van zeneiskola. Százak és százak kaptak falai között alapot a muzsika értéséhez, élvezetéhez. Valamennyien megismerkedtek egy-egy hangszerrel. Nemcsak hallgatni tudnak, hanem bizonyos fokon játszani is. Délutánonkint fiúcskák és leánykák sietnek a parkon keresztül a zeneiskolába, kezükben kicsi, vagy nagyobb hangszer. A legtehetségesebbek továbbtanulnak. A régebbiek közül néhányon ismert előadóművészekké lettek. A többség nem ezen az úton halad. De vajon eljutott-e arra a fokra, hogy szükségletévé válják a zenehallgatás? Válaszunk erre csak bizonytalan lehet. A művelődési központban máskor is adnak komoly zenei hangversenyt. A szervezők ilyenkor mindig aggodalmaskodnak. Kérnek, tegyük be újból és ismét a hírt az újságba, mert félnek, kicsi lesz a közönség, s szégyenkezhetnek az előadók előtt. Pedig nem akármilyen művészeket hoznak ide. Olaszországban történt annak idején. A rádió buzgó munkatársai a szegény emberekhez is el akarták juttatni a gazdag itáliai operatermés legszebb darabjait. Sorban fölvették a zenedrámákat, azzal a boldog tudattal, hogy azok is részesülhetnek az örömben, akiknek nem telik arra, hogy operába járjanak. Nagy csalódás lett a vége. Az operák sugárzása idején igen alacsony volt a hallgatottsági arány. Kiszálltak a gyönyörű operák az éterbe, a szegény fülek gazdái közben aludtak. Nem volt meg a fogadó- készség, mondanák ma. Lesz-e fogadókészség a hétfői hangverseny iránt? A színháznak nagyobb a vonzása, mint a komoly zenének. Gödöllőn mégis ismételten le kell mondani előadásokat, mert nem jön a közönség. Azt mondják, nincs rá pénz. A hétfői hangverseny ingyenes. Lesz rá igény? Kör Pál ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap)
