Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

Vecscsi tapasztafatölc A béke nem a viták csendje JJ Izgalmas napokat élünk. A monori körzetben a közelmúlt- ^ ban több település kommunistái tartottak küldöttértekezletet, 6 és tértek át az egytestületes irányítási rendszerre. Szakmánk- y bélieknek korábban sokszor komoly tehertételt jelentettek a y hasonló fórumokról „elvárt” tudósítások, különösképp, ha a V gondolatok szűkösségét a szavak bősége igyekezett palástolni. y Éppen egy hete a vecsési küldöttek tanácskozásán vehettem Jl részt, ahol ízelítőt kaptam az előbbiek ellenkezőjéről, s bizony- ^ Ságot arra: viszonylag kevés szóból is kikerekedhet sok okos g gondolat. A vecsési pártbizottság és végrehajtó bizottság nevében Lőrincz Ferencné titkár je­lentette a küldöttértekezlet­nek, hogy a helyi kommunis­ták közössége „az MSZMP XIII. kongresszusát követő években munkájával biztosí­totta a lakosság döntő több­ségének cselekvő részvételét a felsőbb pártszervek által meg­határozott községpolitikai cé­lok valóra váltásában.” A pártbizottság folyamatosan tö­rekedett a politikai munka állandó megújítására, haté­konyságának növelésére — mondta Lőrincz Ferencné. A terjedelmes és részletes be­számoló a gazdaságpolitika értékelésekor hangsúlyozta, hogy a vecsési gazdasági egy­ségek rugalmasan alkalmaz­kodtak a változó célokhoz, fel­tételekhez. Ez az igyekezet eredményezte, hogy a terüle­ten jelentős szervezeti válto­zásokra is sor került. Ugyan­akkor az is igaz, hogy a párt- bizottság néhány esetben nem tudott érdemi irányító, befo­lyásoló lenni. A beszámoló összefoglalta a párttagköny­vek cseréjével kapcsolatos be­szélgetések vecsési tapaszta­latait is, amik összecsengenek az országszerte elhangzott, ál­talánosítható véleményekkel. Ezekből az aggodalom ugyan­úgy kicsendüí, mint a tenni akarás. Sőt a felsőbb pártve­zetésnek, a kormánynak cím­zett kritika is. A hozzászólók sorában ősz Béla iskolaigazgató, a HNF helyi bizottságának titkára a kölcsönös megbecsülés fon­tosságát hangsúlyozta, hozzá­téve: „Még jobb népfrontot érdemel ez a nép.” Császi Sándor a Ferroelektrika Kis­szövetkezet elnöke a szemé­lyi jövedelemadó és az álta­lános forgalmi adó bevezeté­sének hátrányos következmé­nyeit ecsetelte. Kifogásolta, hogy bár két éve döntés szü­letett róla, a vecsési pártbi­zottság még mindig nem ke­rült közvetlen megyei irányí­tás alá. Kérész Sándor, a GOV részlegvezetője a beszámoló­ból a politikai programot hiá­nyolta, és nem kis iróniával azt kérdezte, vajon dicsekvés vagy önkritika akar-e lenni az a megállapítás, miszerint vég­rehajtották a felsőbb pártszer­vek utasítását. Ő is beszélt a kormánnyal szembeni biza­lom csökkenéséről a helyi erők mozgósításának szüksé­gességéről. Szírt László, a 4. számú alapszervezet tagja sa­ját konkrét gondjaikról be­szélt. Ugyanezt a konkrétságot hiányolta viszont az országos kérdésekben, például az újra­elosztás folyamatában is. Dob- rovitz József, a Ferihegy Tsz elnöke szerint rendkívül fon­tos a nemzetiségi, kulturális hagyományok őrzése, ápolása. Kifogásolta, hogy az elavult sztálini gazdasági modell he­lyett még mindig nincs új modell, ő is szólt a fiatalok gondjairól, amiket Molnár Já­A versek igézetében Kell egy percnyi megállás A nyáregyházi községi klub­könyvtár zsúfolásig telve, ami­kor belépek. Valóban ennyien kíváncsiak Galambos Pál ver­seire vagy csak könyvet jöt­tek kölcsönözni? Még 10 perc és kezdődik a költő bemutat­kozása falubelijei előtt. Egyre többen érkeznek. A szomszéd szobákból is hoznak pótszéke­ket. Távozni senkinek nincs szándékában. Galambos Pál költői tevé­kenységét már bemutatta a Pest Megyei Hírlap, néhány verse más lapokban is meg­jelent. Ma tizedszer találko­zik azokkal, akik kedvelik a művészetet, olvassák, szeretik verseit. Erre az alkalomra az „Adj csak egy jelet!” című összeállítását hozta el közön­ségének. E szerelmi ciklusa gondos válogatás. A versek hangulatát emelte, megértésü­ket segítette a gyönyörű gitár­zene, amely aláfestette a mű­sort. Ezekben az írásokban a szerelem, ez a csodálatos ér­zés elevenedett meg teljes egészében: a vágyaktól a ví­vódásokon, gyötrelmeken át a beteljesülésig. Az „Igazgyöngy” egy részlete is erről tesz bizonyosságot: „Ahogy a csend­ben születő / álmod fel nem ébreszt, / ahogy a csendben szerető / hangod el nem té­veszt / — úgy legyek ben­ned / veled összeférhetetlen / úgy legyek mégis / sérthetet­len.” Az előadás után közvet­len beszélgetés alakult ki a költő és olvasói között. Aztán „Versesfüzetét” dedikálta, amely a Monori Családi Iro­da gondozásában immár má­sodszori kiadásban jelent meg, s pillanatok alatt elfogyott. Az egyórányira tervezett rendezvény kissé elhúzódott, de akik itt voltak, gazdagab­bak lettek egy tiszta élmény­nyel és a költő ajándékával — ez az elhangzott összeállítás írott anyag, s minden jelen­levő megkapta emlékül. A találkozón látottak, hal­lottak arról győztek meg, hogy igenis kell egy percnyi meg­állás ebben a kapkodó világ­ban; kell az a belső harmó­nia, amelyet a költészet ad. Jó lenne minél többször ta­lálkozni azokkal, akiktől ilyen szép élményt kaphatunk. — mó — A Pilisi Ruházati Kisszövetkezetben exportra és hazai forgal­mazásra varrnak télikabátokat. Képünkön Mayer Istvánné a bélésanyagot szabja a vágóasztalon (Vimola Károly felvétele) Téiikabátokat exportra is A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT Nehéz hónapok a járműgyárban A szerkezetváltás rögös útjai ? Megszokott hétköznapi kép: az Ipari Szerelvény- és % Gépgyár maglódi járműgyárában a kapun ki- s beha- ^ ladnak a villástargoncák. A gyár területe ugyanis az ^ utca mindkét oldalára kiterjed, következésképpen még ^ a járda, az út is az ő felségterületük. Találomra szólítok ^ meg egy overallos munkásembert, s kérdezem tőle: — ^ Milyen most a gyárbeliek hangulata? A tréfás válasz 4 nem késik soká: — Köszönjük, jól vagyuk! Pedig már 4 tudunk azokról a változásokról, amelyek vastagon ^ érintenek bennünket. Hát majd meglátjuk... E vil- ^ láminterjú jól érzékelteti a járműgyárbeliek hangula- ^ tát. Azt, hogy általában optimisták az emberek, s biza- 2 kodva tekintenek a jövőbe. nos, a helyi KISZ-bizottság titkára tételesen felsorolt. A bérezés, a családalapítás prob­lémáin túl bírálta a helyi ke­reskedelmi ellátást, a lassú változásokat. Gulyás Tibor a Ferihegy Tsz alapszervezeti titkára is kritikusan beszélt a párt szerepéről, feladatairól, arról, hogy az irányító tevé­kenység került előtérbe. Ki­fogásolta, hogy arról, kell-e Pest megyében pártértekezlet, a régi testület tagjai döntöt­tek. Kadrinecz László, aki maga is tagja a megyei párt- bizottságnak és a GOV alap­szervezeti titkára, egyetértett azzal, hogy a testület tagjai­nak többet kell találkozniuk az általuk képviselt kommu­nistákkal, sőt a kiválasztásuk rendszerét is javítani szüksé­ges. Tóth János iskolaigazga­tó azt hangsúlyozta, hogy az alapszervezetekben dől el, milyen lesz a párt egésze, ezért kevesebb beszédre, több cselekvésre van szükség. Csá- nyi János tanácselnök a köz­ségpolitikai feladatok végre­hajtásának nehézségeiről be­szélt, A küldöttértekezleten, amely­nek vitáját Lőrincz Ferencné összegezte, felszólalt Szent- györgyvári István, a monori városi jogú pártbizottság első titkára is, aki a legtöbb hoz­zászólásra részletesen reagált. Miért van ilyen vita? — kér­dezte, s válaszolt is: A jó ér­telemben vett önálló gondol­kodás jele ez is. Jogos a tü­relmetlenség abban az érte­lemben, hogy szeretnénk mi­nél rövidebb idő alatt minél több eredményt elérni — mondta egyebek között, visz- szautasítva ugyanakkor a de­magógiát, a hangulatkeltést, az „egymás cukkolását”. Mint a közbeszólásokból kiderült, az első titkár véleményével sem mindenben értett egyet minden jelenlévő. Végül is azonban a beszámolót a kül­döttek — azzal a kiegészítés­sel, hogy sürgetik a közvetlen megyei irányítás alá történő sorolást — egyhangúlag elfo­gadták, majd zárt ülésen meg­választották az új 17 tagú pártbizottságot, amelynek el­ső titkára ismét Lőrincz Fe­rencné lett. V Nyilván akadtak, akik a kül- y döttértekezlet hangulatát, a y. hozzászólók hevességét szokat- y. lannak találták, akik fejcsó- y válva hallgatták a békétlenke- j döket. Talán némileg meg- j nyugtatja őket a bevezetőben j már említett idézet folytatása: ^ „Aki békén a viták és harcok í abbahagyását érti, az a régi y kör felfogásához tér vissza. y A pártban mindig lesznek vi- í ták és harcok, csupán párt- 7 szerű mederbe kell szorítani j őket.” Ezt egyébként nem ^ most fogalmazták meg. Több < mint hetven esztendeje írta le y egy forradalmi gondolkodó. y. Leninnek hívták. Vereszki János Nyíltan, őszintén Az ISG több mint tizenegy évvel ezelőtt kapcsolódott be a közútijármű-programba a maglódi gyár révén. A mellső és hátsó futóművek szerelése volt a feladatuk, amelyeket aztán az Ikarus autóbuszokba és a Csepel Autó járműveibe szereltek be. A „nyers” alap­anyag a Szovjetunióból érke­zett Maglódra. Hosszú éveken keresztül nem volt semmi probléma a szállítások üte­mével, tavaly azonban rend­szeresen késve, s nem meg­felelő minőségben kapták kézhez a futóműveket, amely szaporította a gondjaikat. Eh­hez párosult a tavaly októ­berben született döntés, amely szerint idén január 1-jétől ár- visszaindexelés történt, mely a jármű végtermékre vonat­kozó értékének 89 százaléka csupán. — Tizenegy százalékkal ke­vesebbet kapunk az idén a futóművek szereléséért, s ezt hosszú távon képtelenek va­gyunk lenyelni — mondja Vígan Lőrinc, az ISG mag­lódi járműgyárának igazgató­ja. Eleddig 4-5 százalékos tisz­tességes hasznunk volt ezen a munkán, ez az intézkedés ugyanennyi mínusszal járt volna. Hosszú és végtelen levele­zésbe kezdett vezérigazgató­ságunk. Nemcsak az érintett (Csepel Autógyár) vállalattal, de a Kereskedelmi Miniszté­riummal, az Országos Anyag- és Árhivatallal is kapcsolatba léptünk a döntés megváltozta­tásáért, kevés eredménnyel. Ezek után nem hatott megle­petésként, hogy a vállalati ta­nács határozata szerint kilé­pünk a járműprogramból. Szerencsénkre a Csepel Autó­gyárral vagyunk olyan jó kap­csolatban, hogy amíg ők átve­szik tőlünk a futóműszerelést (1988. január 1-jéig) addig meg­térítik nekünk azt a mínusz öt-hat százalékot, következés­képp nullszaldósak leszünk az idén, és jövőre, az első ne­gyedévben. Mivel, komoly erő­feszítésükbe kerül nekik is az átállás, az alkatrészeket jövő április 1-ig legyártjuk és le­szállítjuk, sőt még azután is egy ideig. Nekünk azonban már a jö­vőre kell felkészülnünk, a stra­tégia kidolgozása máris meg­kezdődött. Arról van szó, hogy a szerkezetváltás rögös útjá­ra léptünk. Szerencsénkre az itteni mun-kásgárda megértet­te gondjainkat, problémáin­kat, s készen áll az új fogadá­sára. Ehhez hozzájárult az is, hogy több munkásgyűlésen nyíltan ismertettük velük az elképzeléseket, az elkövetke­zendő évek merész terveit. Bővülő üzemcsarnok De miről is van szó tulaj­donképpen? A belső vállalati munkamegosztás keretében fokozatosan áttérünk a toló­zárak, csökarimák és külön­böző bányaműszaki termékek előállítására. Ezeket az ISG szerelvény-kovácsoltáru gyár­ban készítik, valamint egyes darabjait, alkatrészeit a gyön­gyösi és a mátészalkai gyár­ban. Mivel azonban a belföl­di felhasználás, illetve az igény várhatóan tovább fog növekedni ezekből a termé­kekből, logikusnak látszott, hogy részt vegyünk mi is a gyártásban. Ehhez azonban először meg kell teremtenünk a feltételeket. A jelenlegi 800 négyzetmé­teres üzemcsarnokot a dup­lájára kell bővítenünk. Meg­teremtjük a feltételeit egy darupálya kiépítésének, ahol a célgépeket, s egyéb műsza­ki berendezéseket munkába állíthatjuk. Mindez több mint 50 millió forintjába kerül vál­lalatunknak. Ha most önál­lóak lennénk, bedobhatnánk a törülközőt, így viszont nem maradtunk magunkra gond­jaink felszámolásában. Segí­tett az ISG nagy családja, a kétezres munkásgárda, amely évente 300—350 millió nyere­séget tesz le a népgazdaság asztalára. Most mi kerültünk fókuszba, rajtunk segítenek a testvér gyáregységek. Túlórában is Ügy tervezzük, hogy már a jövő' év második felében meg­kezdjük a kész termék-kibo­csátást, de 1990. január 1-jé­től már külső bábáskodás nél­kül is képesek leszünk a ko­rábban említett gyártmányúk előállítására, komplettírozá- sára. Az őszinte, nyílt párbeszéd, amelyet munkásainkkal foly­tattunk az elmúlt hónapok­ban, úgy érzem, eredményes volt. Ennek is betudható, hogy ma már nem kell senkit sem agitálni a túlóráért, még szombaton és vasárnap is szívesen vállalnak munkát. Pedig ugye, a jövedelemadó őket is sújtja, ök azonban to­vább látnak, s előre tekinte­nek. Saját jövőjüket alapoz­zák, s ezért aztán nem akár­milyen áldozatok vállalására is képesek. Gér József Felbomlóban a házasság A Magyar Közlöny idei 46-os számában az úriak által régen várt elnöki tanácsi ha­tározatot olvashattuk. Ebből értesültünk Úri és Sülysáp kü­lönválásáról, a közös tanács megszűnéséről. Úriban 1989. január 1-jétől tehát ismét a régi, az önálló közösséget szolgáló tábla áll a ma kirendeltségnek neve­zett épület falán. Érdekes a mai helyzethez vezető utat végigtekinteni, hi­szen tanulságokkal bőven át­szőtt folyamatról nyerhetünk képet. Sülysáp és Úri egyesülését a hetvenes évek második felé­ben nem igazán demokratikus elvek alapján szervezték meg. Ez aztán a mintegy évtizedes házasság mindennapjaiban hol jobban, hol kevésbé érezhe­tően, mindig is jól kitapint­ható volt az úriak közérzeté­ben. Űri fejlődött, gyarapodott az elmúlt évtizedben is — ezt a legutóbbi falugyűlésen is el­ismerték a hozzászólók. Az ön­érzet, a község iránti lokál­patriotizmus volt a fő mozga­tója a Sülysáptól való elsza­kadásnak. Így is hangzott el a tavaszi falugyűlésen: az ön­állóságra elég okot ad az úriak érzelmi fűtöttsége. Arról a falugyűlésről lapunk is beszámolt. írtunk a soha nem látott aktivitásról, a for­ró légkörről. Szó esett az el­szakadást ellenzők háttérbe húzódásáról is. Végül is a fa­lugyűlés nagytöbbséggel meg­szavazta a különválást elindí­tó tanácsi intézkedést. A közös tanács és az elöljá­róság teljesítette feladatát, a községben népszavazást ren­delt el. Ez egy kicsit tovább borzolta a kedélyeket. Nem minden alap nélkül említet­ték az úriak példaképpen az egyesülést: ha akkor nem kel­lett népszavazás, miért kell most a szétváláshoz. „Ez a de­mokrácia” és „ne essünk a múlt hibáiba” — volt a vá­lasz. A népszavazást május 28-án megtartották. Az elszakadást a vártnál nagyobb arányban hagyta jóvá a lakosság, 83 százalékuk adta áldását az önállóságra. Ezek után már csak az El­nöki Tanács határozata vára­tott magára. Ez — mint a be­vezetőben már utaltunk rá — kedvező az úriak számára. A közelmúltban az úri ta­nácstagokat tömörítő elöljáró­ság fő napirendként tárgyal­ta a különválásból következő, már most látható feladatokat. Köbli Antal elöljáró el­mondta, a jelenlegi tanácsta­gokból alakul meg az önálló tanács. Javasolta, hogy min­denki vállalja a jövő évi vá­lasztásokig a tanácstagi funk­ciót, hiszen megbízatásuk így szól. Ezt a kérdést fontos volt tisztázni, mert előzetesen vol­tak olyan vélemények, ame­lyek néhány tanácstag lemon­dását jelezték. Az önálló ta­nács törés és megrázkódtatás nélkül alakulhat meg, mert minden tanácstag továbbra is vállalta feladatát. Tanácstagok tehát vannak, de még gondot okoz az elnök és a végrehajtó bizottság tit­kárának személye. A megyei tanács támogatná a társadal­mi megbízatással működő ta­nácselnöki intézményt, így az elöljáróság is így gondolko­dott. Az elnök ilyen formájú funkcióját az elöljáróság tag­jai meleg szavakkal Köbli An­talnak, a jelenlegi elöljárónak szánták. A jelölt ezt nem vál­lalta, de kérésre a következő elöljárósági ülésig még gon­dolkozik a javaslaton. Hasonlóképpen függőben maradt a négyfős végrehajtó bizottság megalakítása is. Eh­hez a következő ülésig a párt­vezetőség és a Hazafias Nép­front elnöksége véleményét kérik. Az önállóság bizonyossá vált, ezért jó végrehajtó bi­zottsági titkárt keresnek az úriak. Jelölt van több is, de a velük történt beszélgetés után tisztázódik, hogy közü­lük kerül-e ki a községi ta­nács vb-titkára. A közös tanács megszűnte a közös vagyon arányos szét­osztását is megköveteli. Már most látszik e feladat bonyo­lultsága. Sem Sülysápnak, sem Úrinak nem lesz könnyű az osztozás után. Nemcsak a ta­nácsi apparátusoknál kell új­ra szétosztani a feladatokat, de feszültségek várhatók az óvodai, iskolai étkeztetésben is. Míg Sülysápon kapacitás- hiány lép föl, addig Úriban éppen csökken a főzési adag­szám. Ez utóbbi esetleg lét­számfölösleghez vezethet a konyhai dolgozók között. Türelmes és becsületes együttműködésre van szükség a jelenlegi közös gamesz-ból Űrit illető rész meghatározá­sához is. Az elöljáró elmondta, hogy a vagyonmegosztásban a me­gyei tanács jó partnere az osztozkodóknak. A lakosság széles körű tájékoztatása érde­kében az elöljáróság falugyű­lést hívott össze november 15- re. Lukács István IS-SN 0133—2651 (Monori Hírlap) Népszavazás után jövőre önállóak

Next

/
Thumbnails
Contents