Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

I Felállítják a fóliákat A mezőgazdaságban rövidesen befejeződnek az ősz végi mun­kák. A zöldségtermelők is hozzáláttak a fóliák felállításához, amit az elmúlt napok szeles időszaka sok helyütt megrongált. Téli fogyasztásra tárolják a póréhagymát a halásztelki bolgár- kertészetekben fcz az a ház, ahol... Nincs főnök, nincs pék Cáriéin 1988. NOVEMBER 29., KEDD Egyéni sérelmek társadalmi mázzal? Nem nézője - szenvedője a falu Mielőtt egyetlen sort is papírra vetnék, büntetőjogi fele- | lősségem tudatában kijelentem, nem vagyok rokoni kapcso­latban Németh Gábor szigethalmi tanácselnökkel, nincs há­zam, telkem, telekigénylésem a nagyközségi tanácsnál, nem vendégeltek meg a tanácsi üdülőben. Mindezeket azért kell hangsúlyoznom, mert e településen sokat nyom a latban a ro­konság. Erről tanúskodik az a levél, amelyet októberben kéz­besített a postás egész sor helyre. Jutott belőle a megyei ta­nács, a pártbizottság és a népfront, de több napilap címére is. A két és fél oldalas, súlyos vádakat tartalmazó írás nem név­telen levél. Tizenheten — döntő többségében a nagyközségi népfrontelnökség tagjai —, tanácstagok és póttanácstagok lát­ták el kézjegyükkel. Idézet egy határozati javas­latból: „A Szentendrei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, valamint az MSZMP városi végrehajtó bizottsága az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat tájékoztató jelentését elfogadja. Megállapítja, hogy a szentendrei kenyérgyár a rendelésállomány jelentős csökkenése mellett sem tudta kiküszöbölni azokat a problé­mákat, amelyek a beindulás évében jelentkeztek. A tájé­koztató jelentés ugyanazokat az elérendő célokat jelöli meg, mint az 1984. évi beszámoló, megoldási módozatokat azon­ban nem tartalmaz.” Az említett ok miatt a két testület nem tárgyalta a vál­lalat igazgatója által készített anyagot, csak tudomásul vet­te a benne foglaltakat, mint amelyen úgysem tud változ­tatni. A kenyérgyár tehát — bár nagy reményeket fűztek mű­ködéséhez — az első pillanat­tól máig képtelen ellátni a Du­nakanyart megfelelő minősé­gű kenyérrel és péksütemény­nyel. Ügy tűnik, 1988-ban a sze­mélyi jövedelemadó bevezeté­se miatt lassan padlóra kerül a szentendrei kenyérgyár, mert a dolgozók nem hajlandók túlmunkát vállalni, inkább el­mennek a szakmából. Dolgoz­Szálkákról lesz szó a továb­biakban és gerendákról. No, meg szemekről, a magunkéról és máséról, melyekben meg­látjuk vagy sem azokat a szálkákat és gerendákat. Per­sze egy-egy ilyenkor szokásos egymásra mutogatásban ne­héz igazságot tenni, és ami még ennél is nehezebb, pártat­lannak maradni. Az ember gyakorló állampolgár lévén egy hatóság kontra lakosság vitában például kicsit érthe­tően hajlamos az utóbbi ol­dalra állni. Hát még ha úgy érzi, kivételesen nem csupán a hovatartozása motiválja. De térjünk a tárgyra, azaz a szemétre. Mert ,.Budaörs közterületeinek és lakókörnye­zetének rendje, tisztasága messze elmarad az elvárható színvonaltól”. Ezt nem én ál­lapítom meg, hanem a Buda­örsi Városi Tanács városgaz­dálkodási osztálya egy jó há­rom hónappal ezelőtt kelt fel­hívásában Ugyanígy véle­kednek a város lakói is, csak sokkal keresetlenebb szavak­kal. Ám míg a helyzetet te­kintve teljes az egyetértés, az okokat keresve már koránt­sem az. „Sajnálatos módon azt keid megállapítanunk, hogy az állampoisárok egyre keve­sebb gondot fordítanak saját környezetükre, mindenki más­tól, elsősorban a tanácstól várja a megoldást” — írják az emlékezetes felhívásban. „Jöj­jön. nézze meg a saját sze­mével” — mondták viszont a címzettek, mikor kérdezős­ködni kezdtem, mi az igazság szemétügyben „Majd meglát­ja. mi van a konténereknél.” Megláttam. Most nem aka­rom ecsetelni a megtelt sze­métgyűjtő látványát, nem be­szélek a körülötte heverő pa­nak itt már a Pomázi Munka- terápiás Intézetből, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szak- középiskolából, sőt erdélyi menekültek is. Míg 1985-ben hetvennégy dolgozó sütötte a kenyeret, ebben az esztendő­ben már csak negyvenhárom. Azt már vizsgálni sem érde­mes, hogy a maradéknak hány százaléka szakmunkás. Cso­da-e tehát, hogy a gyár elvesz­tette piacának felét, s most a vezetők azon keseregnek, hogy a magánsütödék egyre jobban teret nyernek. rt. súlyos munkerőgondokon túl nem találják meg a meg­felelő vezetőt sem. A kenyér­gyár termelésének indítása óta négy főnök váltotta egymást. Csak még néhány adatot a gondok érzékeltetésére. -1985- ben havonta egy dolgozóra még 48,6 túlóra jutott. Idén már csak 34,8. Ugyanebben fiz időszakban havi 200 óránál többet dolgoztak negyvenket- ten, az idén már csak tizen­öten. A fiatal épület tetőszigetelé­se és tartószerkezete máris felújításra szorul, a lengyel és magyar gépek elhasználódtak, A fenti tények ismeretében igaza volt a két vb-testület- nek, amikor úgy döntött; az eléjük kerülő legfrissebb tájé­koztatót nem tárgyalja. Vicsotka Mihály pírok, fémdarabok, rothadó zöldségek és penészedé hol­mik valóban lenyűgöző hal­mairól. Elég az hozzá, min­denféle hulladék előfordult ott, amit egy leleményes ház­tartás maga mögött hagyhat Ne is kérdezzem, így a hely­beliek, mikor jártak itt utol­jára a szemetesek, ök sem tudják. Két hete, vagy inkább három. Régen. Ennek a ré- gennek a kapcsán, na meg a felhívás után járva kerestem fel Magyar Istvánt, a város­gazdálkodási osztály vezető­jét. Ki a hibás tehát a szeme­tes városképért? Miért nem ürítik a konténereket? — ezekre a kérdésekre szeret­tem volna választ kapni. — A városban összesen 11 konténert helyeztünk el. Ürí­tésük a közterületek tisztán­tartásával együtt a GAMESZ feladata lenne — mondja Ma- gyar István. — Az előbbi munka azonban esetenként valóban elmarad. Sajnos a költségvetési üzem. melytől annak elvégzését a GAMESZ megrendeli, néhányszor nem tudott eleget tenni a megbí­zásnak. Járművei sűrűn hibá­sodnak meg, így tényleg elő­fordulhatott, hogy egyik-má­sik konténerhez akár hetekig nem jutottak el a gépkocsik. — De ilyen esetekben mit tegyen a lakosság? Kényte­len melléönteni a hulladé­kot. Akkor viszont a fejére Elmaradt a jutalom Battal hírek Ötödik számát vehetik ke­zükbe az érdeklődők a Száz­halombattai Hírtükörnek. A Duna-parti város életével, gondjaival, mindennapjaival foglalkozó lap ezúttal is az aktuális információkkal is­merteti meg a battaiakat. Az elmúlt hetek legjelentő­sebb eseménye a városi párt­értekezlet volt, s erről részle­tesen tájékoztatta a Hírtükör az olvasókat. Nemcsak azt tudhatják meg az érdeklő­dők, hogy kik szólaltak fel, hanem azt is, hogy bizonyos kérdésben ki milyen álláspon­ton volt Akadt olyan, aki a múlt eredményeit ismertette, mások a hibákra hívták fel a figyelmet. Sőt, volt olyan fel­szólaló, aki azt hiányolta, hogy nem alakultak ki a vá­rosban még a párt kontroll­csoportjai. A DKV gazdasági vezérigazgató-helyettese az apparátus létszáma és mun­kája közötti összefüggést vizs­gálta. Természetesen ezúttal sem hagyták szó nélkül azt a káros folyamatot, amelyet a város nagyüzemei okoznak a környezetben. Egy levél arról tudósítja a lapon keresztül az érdeklődő­ket. hogy a szokásostól elté­rően ebben az esztendőben nem kaptak november 7-én jutalmat az egészségügyi dol­gozók. A levélből kiérződik a dolgozók jogos felháborodása, a szakszervezet bírálata: „A szakszervezet tehetetlen, az apparátusok csak önmagukért valók és alkalmatlanok az ér­dekvédelemre.” Ehhez hozzá kell tenni azt is — ezt is a levélben olvashattuk —, hogy a battai orvosok, ápolónők a megye legrosszabbul fizetett egészségügyi dolgozói közé tartoznak. Sok apró, ám lényeges in­formációval gazdagodik az, aki kezébe veszi a Hírtükröt: megalakult a Reformklub, melynek következő összejö­vetelén Gyertyán Ervin filo­zófussal találkoztak és beszél­gettek napjaink politikai, ideológiai és kulturális életé­nek áramlatairól. Vagy: késik a Bláthy Ottó utcai lakások átadása. Természetesen ezúttal sem maradhattak ki a város kul­turális programjai és a legér­dekesebb sportesemények. Be­szélgetést olvashatnak a lap­ban a battaiak Németh Sán­dorral. a kézilabdások edzőjé­vel. Nagy dolgok zajlanak most arrafelé, hiszen a cél az NB I-be jutás. olvassák, hogy a város tisz­tasága ellen követ el merény­letet. Egyáltalán milyen gyak­ran szokták üríteni a konténe­reket? — Ezt tanácsrendelet hatá­rozza meg. Van, ahol hetente egyszer-kétszer, másutt rit­kábban. Tény, hogy a hulla­dékgyűjtők sokszor előbb tel­nek meg, mintsem sorra ke­rülnének. A GAMESZ-re tar­tozna, hogy a szállítási rendet évente felülvizsgálja. Sok dorgálást kaptak már eddig is dolgozói a szemét kapcsán. Most éppen a vezető ellen folyik fegyelmi eljárás. Mégis a dolognak ez csak az egyik oldala. Az állampolgárok szintúgy hibásak a kialakult helyzetben Mert panaszkodni mindenki tud. közben viszont elfelejtik, hogy épp maguk a panaszkodtok szemetelnek. A többség oéldáu! nincs tisztá­ban a háztartási hulladék fo­galmával. Gyakran kerül a konténerekbe gally, levél, tör­melék. És ami a legfőbb gon­dunk, egyre másra alakulnak ki az illegális hulladéklerakó helyek. — Márpedig ez szerintem egy újabb jelzés arról, hogy valami nincs rendben a sze­métszállítás körül. — De azt se felejtsük el, hogy így nem oldódik meg semmi. A benzinkút környé­kén már jó 500 köbméternyi hulladék gyűlt össze, és so­A levél nyomán terjedelmes cikk jelent meg a Magyar Hír­lapban, amelyből kiderültek a nagyközségi népfront és a ta­nács ellentétének valódi indo­kai. Ezek pedig rokoni szálak­ra utalnak. Dr. Békássy Kop­pány, a HNF Szigethalmi Bi­zottságának elnöke Németh Gábor tanácselnök sógornőjét — bátyja volt feleségét — vet­te el. A mostani tanácselnök elődje pedig saját unokatest­vére volt, akit az 1985-ös vá­lasztások idején nem jelöltek újra e posztra, s akinek sze­mélye körül nagy viharok dúl­tak annak idején. Súlyos vádak Németh Gábor nehéz örök­séget kapott, több megkezdett beruházást, labilis pénzügyi helyzetet és évtizedes gondo­kat. Ezeket írta egyedül az ő számlájára a sokfelé elküldött levél. A tizenhét aláíró Németh Gábor alkalmatlanságát látja bizonyítottnak. Ezért döntött úgy a közelmúltban megalakult szigethalmi pártbizottság — annak ellenére, hogy ők nem kaptak a levélből —, megbe­szélésre hívják az érintette­ket, aláírókat és megvádolta- kat. Mindenki elmondhatja in­dokait. Ám az természetes igény, hogy a bűnösség kerül­jön bizonyításra, ne az ártat­lanságot kelljen igazolni. Az elmúlt héten megtartott megbeszélésre meghívtak tehát az .új- pártbizottság tagjai fin­den érintettet. A címzettek képviseletében ott volt a dél­után két órakor kezdődött ülé­sen Rónay Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Romhányi András, a HNF me­gyei titkára és Pecze József né, a megyei tanács személyzeti osztályának előadója. Hogy a tisztelt olvasó nem kaphat teljes körű tájékozta­tást, annak nemcsak lapunk terjedelme az oka, hanem az a tény is, hogy a krónikás a rolhatnám még tovább a vá­ros szégyenfoltjait. Egy-egy ilyen szemétlerakó felszámolá­sára évente mintegy 200 ezer forintot adunk ki. — És mennyibe kerül egy konténer fenntartása? — Ügy 40-50 ezer forintba. — Akkor miért nem állíta­nak fel több konténert? Ez olcsóbb lenne, és valószínűleg elejét venné a panaszoknak. — Ha újabb konténerekre nem is, ám néhány körzeti szemétlerakó hely kialakításá­ra azért már gondoltunk. Egyelőre a Domb utcába és a benzinkút alá tervezünk ilyen körülkerített területet, ahová aztán bárki leönthetné a hulladékot. — Az illegálisát így legális­sá változtatva viszont elis­merik, hogy valahol, valami­lyen szinten valaki nem elég jól. vagy nem elég lelkiisme­retesen foglalkozik a szemét­kérdéssel. — Én annak ellenére, hogy belátom, van némi gond a szemét körül, mégis azt mon­dom, ezért főképp az állam­polgárok hibáztathatok. Mert szemetelnek. Mert csak úgy ontják a hulladé­kot a háztartások, direkt az illetékesek bosszantására. Mert szándékosan dobálják ki a konzervdobozt, a tojáshéjat, a zaccot. Hát igen, így is meg lehet közelíteni a dolgot. Falusy Zsigmond megbeszélés nyolcadik órájá­ban otthagyta a vitázó feleket a megyei népfronttitkárral és a megyei tanács előadójával együtt. A pártbizottság osztály- vezetője a tizedik óra elején távozott. A vita egyébként a másnapba nyúlt. Nem lustaság, éhség vagy éppen a fáradtság késztetett e kétségtelenül udvariatlannak tűnő lépésre, hanem az a tény, hagy a parttalan szóáradatban egyetlen konkrét kérdésre sem hangzott el konkrét válasz. Pedig a levél alapján egész kérdéscsokrot állított össze és olvasott fel ősi Tamás, a szi­gethalmi pártbizottság titkára, azt feszegetve, hogyan mani­pulálja a tanácselnök és köz­vetlen környezete egymás el­len az apparátus dolgozóit? Kik tartoznak a 8-10 tagú só- gorságon-komaságon alapuló elnöki klikkhez? Kiket vendé­geltek meg a tanácsi üdülő­ben? Milyen visszaéléseket kö­vetett el a tanácselnök? E kér­désekből is következtetni lehet a levél állításainak súlyára. Ám egyetlen valóban bizonyí­tó erejű megállapítás sem hangzott el, annál inkább a há­rom évvel ezelőtti népfrontvá­lasztás bírálata, régi sérelmek felemlegetése. Mint a cirkuszban Szinte minden aláíró azzal kezdte, „nem azért írtam alá,, mert nem én lettem a párt- bizottság titkára..., nem azért, mert nem kerültem az új párt- bizottságba ..., nem azért, mert nem én lettem 1985-ben a tanácselnök..., nem azért, mert munkaügyi vitám van a tanáccsal”. Mégis ezután hosz- szan következett az egyéni sé­relmek lajstroma. Dr. Békássy Koppányé, aki mint körzeti orvos a munkaügyi bíróságon kereste igazát a tanáccsal szemben. Galambos Józsefné gamesz-vezetőé, aki félmillió forint körüli összeget takarí­tott meg a községnek. Igaz, többek között úgy, hogy nem töltötte be a műszaki vezetői állást, s a megtakarított bért szétosztotta a takarítók, kar­bantartók stb. között. Tette ezt akkor, amikor az utóbbi években a tanács legalább 100 millió forintot ruházott be olyan intézményekbe — új iskola, egészségház —, amelye­ket a gamesz üzemeltet, s amelyeknél a kivitelezővel szembeni minőségi kifogások bizonyítása során nélkülözhe­tetlen a jól felkészült műszaki vezető. A települések külterületein az utóbbi időben egyre több zártkertet — nagyüzémileg nem művelhető mezőgazdasági földterületeket — és tanyás térséget alakítottak ki a taná­csok a hobbikertészkedők és a kisüzemi állattenyésztők ré­szére. A zártkertekben a zöld­ség- és gyümölcstermesztés, valamint a pihenés-üdülés mellett újabban az állattartás is mind nagyobb szerepet ját­szik. Ezekhez az összetett te­vékenységekhez megfelelő épü­letek tervei iránt jelentősen növekedtek az igények, de a meglévő ajánlott tervek vá­lasztéka hiányos és rendkívül szegényes. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um és négy alföldi megye ta­nácsai közös pályázatot írtak ki az Alföldön célszerű, há­romféle kategóriájú zártkerti és tanyai épületek tervezésére. Az első kategória szerint az a követelmény, hogy a 30 négyzetméter alapterületű zárt­kerti épület elsősorban az ak­A megbeszélés légköre már kora délutántól egy ring vagy birkózószőnyeg körüli hangu­latra emlékeztetett. Egyvalami hiányzott csupán, a sportsze­rűség. Gúnyos közbevetések, hahotában kinyilvánított véle­mények zavarták a munkát. Mi ráérünk — vélekedtek már öreg este az aláírók, illetve az őket támogatók. Közülük né- hányan, mintha valami szóra­koztató cirkuszi előadásra ké­szültek volna, ropogtatták a sósperecet, a savanyú cukrot. Néhányan időnként felálltak és fél órára, órára elhagyták a termet. Nem szeretnék állást foglal­ni a vitában, bár azokat a gon­dokat, amelyek egyik-másik tanácstagnak az újdonság ere­jével hatottak, pontosan isme­rem, sőt okairól többször ír­tam is. Azért sem akarom le­tenni a garast sem az egyik, sem a másik fél mellett, mert a tizennégyezer lakosú, jelleg­zetesen agglomerációs gon­dokkal küzdő települést már ma is erősen megosztja ez az aknamunka. Nyilván nem hi­bátlan a tanácselnök munka- módszere, stílusa, de az is tény, hogy energiája jelentős része a névtelen levelek s a falu­ban közszájon forgó, öt és munkáját támadó híresztelések visszaverésére megy el. Fej nélkül Jó lett volna, ha a levél írói maguk keresték volna a kibon­takozás útját, a megoldást ar­ra, miként dolgozhat végre új­ra a közösségért s nem egy­más ellen a tanácsi apparátus és a népfrontbizottság. Ám, mivel ezt nem tették, magam meditálok el rajta. Vajon, mi történik, ha kierőszakolják Né­meth Gábor visszahívását, vagy esetleg a támadásokat megelégelve maga .JAyozife? Ha olyan ember kerül a he­lyére, aki aláírta a levelet, aligha moshatná le magáról a népfront helyi elnöksége, hogy a saját céljaik érdekében ők fúrták meg az elnököt. Ha vi­szont nem találnak vállalkozót a választásokig hátralévő esz­tendőre, fej nélkül marad a falu vezetése. Hiszen a tanács vb-titkára éppen gyesen van. Vajon mennyi rá a garancia, hogy akkor a mostaninál job­ban mennek majd a dolgok? A tanácselnököt a tanácsülés hívhatja vissza, a népfront- elnökséget a falugyűlés. Az előbbi természetesen csak na­gyon alapos indokok esetén választja e megoldást. Ráadá­sul maguk közül kellene va­lakinek a ma inkább darázs­fészekre emlékeztető falu élé­re állni. Azt kell eldönteni te­hát, hogy van-e remény tisz­tázni a nézeteltéréseket Né­meth Gábor és dr. Békássy Koppány között. Ezt viszont csak ők ketten tehetik meg. Ha nekik nem sikerül, nyilván a testületé, illetve a falugyű­lésé lesz a döntés joga. Móza Katalin tív pihenést szolgálja, s tegye lehetővé a tisztálkodást, a fő­zést, továbbá a termények tá­rolását a pincében vagy a te­tőtérben. A következő kategó­riában az előzővel azonos zártkerti épülethez csatla­koztatva vagy különállóan meg kell tervezni az állattar­tásra, termények feldolgozásá­ra alkalmas épületeket is. A harmadik kategóriában a ta­nya lakóházát négy-hat sze­mély állandó elhelyezésére kell tervezni, a gazdálkodást kiszolgáló melléképületeket pedig egy tömbben kívánatos elhelyezni. A tervezők javas­latokat tehetnek olyan mel­léképületre is, amely a mező- gazdasági kampánymunkákat végző további 10—15 személy étkeztetésének, tisztálkodásá­nak feltételeit teremti meg. Az a cél, hogy a pályázaton is­mertetett legjobb megoldások alapján mindhárom kategóriá­ban több változatban készítse­nek országos felhasználásra al­kalmas ajánlott terveket. Ki szemetel Budaörsön? A tanácstól várják a megoldást Tervpályázat Tanyára, zártkertbe r'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents