Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

1988. NOVEMBER 29., KEDD Gyárthatna-e személygépkocsit a hadiipar? A gödöllői dömper csak emlék heti, milyen lehetőségeik ma­radnak ebben az esetben? — Vállalatunk valamikor a Vörös Csillag Traktorgyárhoz tartozott, s még 1956 után is készítettünk futóműveket a traktorokhoz és közös gyár­tásban, külföldi partnerekkel dömpert. Az is nyilvánvaló, hogy — mint a katonai termé­keket gyártó vállalatoknál ál­talában — nálunk is kima­gasló a munkafegyelem és a szervezettség, a vállalati infra­struktúra pedig évekkel meg­előzi a magyar ipar átlagos szintjét, mégsem lenne köny- nyű megtalálni azt a termé­ket, amit kifizetődőén és kellő sorozatban gyárthatnánk pol­gári piacra. Más hasonló válla­latok példájából is látjuk, hogy ez az átállás korántsem köny- nyű, bár valószínűleg elkerül­hetetlen. — Véleménye szerint, ha a magyar hadiipar vállalatai ösz- szefognának, képesek lenné­nek-e például személygépkocsit gyártani? — Az összeszerelés nem okozhatna semmiféle nehézsé­get, egy tank hatvanezer alkat­részéhez képest a személygép­kocsi néhány ezer rézsegysége gyerekjátéknak tűnik. — Gondolom, a minőséggel sem lenne baj? — Természetesen nem. Is­mert, hogy a nagy nyugati cé­geknél is egy-egy megbízás el­nyerésénél előnyt élvez az, amelyik a hadiiparból is kive­szi részét, ez garantálja a mi­nőséget. Reménytelen vállalkozás — Félreértések elkerülése végett: eddig az összeszerelés­ről beszéltem — hangsúlyozza Siska András. — Egészen más dolog volna kirukkolni egy új autótípussal. Aligha boldogul­nánk a korszerű, kisfogyasztá- sú motor kifejlesztésével, mely mindenütt a világon hosszú időbe és nagyon sok pénzbe kerül. Licencvásárlással ez a probléma — ha nem is olcsón — még áthidalható volna, de ekkor belépne a háttéripar is. Szinte reménytelen vállalkozás ma egyenletesen jó minőségű tömítéseket, festéket, csavaro­kat, alátéteket és egyebeket be­szerezni. Maradna az import, ami még nem volna baj, mert szinte valamennyi autótípus gyártásszakosodással készül, de vajon mindezt figyelembe vé­ve sikerülne-e kétszázezer fo­rint alatt maradni és olyan ko­csit készíteni, ami a városban nem fogyaszt hat és fél liter­nél többet? Talán teherautó? A kérdés a levegőben ma­rad. A vezérigazgató hozzáfű­zi, vállalatuk — a traktor­gyár! örökségből is adódóan — alkalmasabb lenne teherautó­alváz és -futómű kisebb soro­zatú gyártására. Személygépkocsi vagy te­herautó? — ez még a jövő tit­ka, de reméljük, nem fegy­ver ... Mátrai Tibor OMFB-plénum A kutatásról Tétényi Pál akadémikusnak, az OMFB elnökének vezetésé­vel hétfőn ülést tartott az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság plénuma. Megállapí­tották: a programok kutatási­fejlesztési eredményeinek gyártásbavételével a tervidő­szak végére mintegy 30 mil­liárd forinttal növelhetik ár­bevételüket a vállalatok. A többletbevétel 13 százalékát a tőkés, 26 százalékát pedig a szocialista piacokon érik majd el, míg közel 50 százaléka az értékesítésnek olyan hazai ter­mék eladásából származik, amely importot vált ki. A programok többsége az adott terület tudományos-technikai fejlődésének menetébe illesz­kedik, műszaki megoldásuk műszaki színvonala közepes és követő jellegű. Csatorna Nagymaroson Vácról jön a fővezeték Hogy jó-e nekünk a vízlép­cső vagy sem, arról bizonyára sokat fogunk még vitatkozni. Vannak viszont, akik még így, hogy nem is üzemel a léte­sítmény, már mindenképpen hasznot húznak a dologból. Nagymarosról, a nagymaro­siakról van szó. A közeljövő­ben tervezik tudniillik a köz­ség csatornahálózatának kiépí­tését. — A következő 10 évben vízlépcső nélkül beszélni sem lehetett volna erről, nemhogy megvalósítani — mondta Fe­kete László, vb-titkár. — El­készült a Nagymaros és Vác közötti fővezeték, amire majd a település csatornahálózatát szeretnénk rákapcsolni. Mint­egy két hónapja alakult meg az üggyel foglalkozni hivatott előkészítő bizottság. Az aszta­lon vannak már a kiviteli ter­vek, a teho egy részét többek között azok elkészíttetésére használtuk fél. — Jövőre azonban, ha jól tudom, megszűnik a teho ... — A testület decemberben dönt a tanácsrendelet hatályon kívül helyezéséről. A csator­názás költségeihez képest egyébként is elenyésző az az évi 600 forint. A munka fi­nanszírozására ingatlanonkén- ti, lakásonkénti érdekeltségi hozzájárulást szeretnénk szed­ni. Az előkészítő bizottság je­lenleg a közületek vízigényét méri fel. Ha ez összeáll, nagy­hető. Monori-erdőn nem így látják. A falugyűlésen többen igen érzékletes hasonlatokkal beszéltek Köves Pálnak, a monori-erdei telep vezetőjé­nek bírósági ítéletéről, aki az igazságszolgáltatás előtt egy személyben lett felelőse a történteknek, eszerint pedig mindenki más ártatlannak bi­zonyult. A többi vezető ta­núként szerepelt, a dolgozók pedig nem emlékeztek. „Ilyen erős volt ez a Köves Pál? Egyedül kimarkolt tizennégy gödröt, teletömte hulladékkal, betemette?” — kérdezte Ba­ranyai János. Gruber Géza pedig: „Volt egy balek, akit Kövesnek neveztek. Egyedül vitte el a balhét!” Tagányi Árpád: „Véleményem szerint a kisszövetkezet vezetői közö­sen, anyagi érdekből találták ki ezt. a megoldást. De ha va­lóban nem tudtak róla — fel­téve, de meg nem engedve! — akkor alkalmatlanok voltak a vezetésre!” A falugyűlésen — két, egy­mástól elkülönült „szekció­ban” — ott ültek a monori- erdei lakók, s a kisszövetke­zet mintegy negyven dolgozó­ja Utóbbiak nevében Kálmán István, a szövetkezet elnöke levelet írt. amelyet — kérésé­re — dr. lllanicz György, a tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára olvasott fel a fa­lugyűlésnek. Az „üzenet” szé­pen fogalmaz: a súlyos bűnt jóvátenni szeretnék, s együtt­működni a településsel béké­ben. a környezetet nem szeny- nvezve', kapcsolatot keresve olyan külföldi cégekkel, ame­lyek bővítik működésüket, de környezetbarát technológiával. A monori-erdeiek nem hit­tek az üzenetnek. Voltak, akik azt mondták, talán hittek vol­na, ha emellett az is elhang­zik, hogy az üzem segíteni fog abban, hogy a település ivóvízhálózatának kiépítése ne teljes egészében a kimerült lakosságot terhelje, ha a ta­nácsnak nem kellene újabb perbe szállnia négyszázezer forintnál is több követeléséért, mert ennek jogosságát a szö­vetkezet főhajtva elismerné. Hittek volna, ha a szövet­kezet mostani vezetője — aki más „székekben” ugyan, de évtizednél is régebben dolgo­zik a cégnél, amely a bot­rány kipattanása után sem együttműködni igyekezett a gödrök feltárásában, a szeny- nyezés mielőbbi eltüntetésé­ben, hanem takargatni és el­tusolni, amit csak lehet — nem fogalmaz úgy a levelé­ben: nincs bűntudata a kis­szövetkezetnek. Szentgyörgyvári István, a monori pártbizottság első tit­kára a „békés együttélésre” tett javaslatot. Végül is itt mindenki egy nyelven be­szélt — mondta — hiszen sor­ra az hangzott el, hogy kör­nyezetvédelem tekintetében kompromisszumot soha senki nem fogadhat el. De a falu­gyűlésen a szakvéleményeket tolmácsolok személyes felelős­séget vállaltak, ígéretet téve arra, hogy a további veszély elkerüléséért dolgoznak. A kisszövetkezet hibáit elismer­ve, együttműködést ajánlott fel. Ha ez olyan ellenőrzés­sel párosul, amely szakmai és társadalmi is egyben, az együttélés megvalósítható. Katona Emil, a Környezet- védelmi Minisztérium főosz­tályvezetője: — A minisztérium nem módszert ígért, hanem annak megakadályozását, hogy a szervezés veszélyeztesse a víz­bázist és a lakosságot. Szemé­lyes felelősséget vállalok ér­te, hogy a lakosság kútjait nem fenyegeti veszély. Friss Mihály, a Földmérő és Talajvizsgáló Intézet ve­zetője: — Másfél éve ott a telepen a gödrökből kitermelt talaj. Ez az utolsó veszélyforrás. Magam amellett voltam, hogy beágyazzuk, ne szennyezhes­sen tovább, önök ragaszkod­tak az elszállításához, ami vi­szont nehézségekbe ütközött. A szikkasztó megszűnt, az abból kikerült iszapbázist Hernádkércsre szállították. Kálmán István, a kisszövet­kezet elnöke azt mondta: — Megértem az indulatokat. De úgy érzem, egy vízió van a lakosság tudatában, nem objektív ismeretek. Mi fel­kínáltuk az együttműködést. Ha önök hajlandók .., Dg Monori-erdőn, fáradtan, zaklatottan, nem hajlandók. Már azért sem, mert a Köjál monori kirendeltségének 1988. november 3-án tartott köz­egészségügyi megállapításai így szólnak: ........ a külszíni t árolótérben raktározott alap­anyagok elhelyezése a méreg­rendelet előírásainak nem fe­lel meg. a csomagolóanyag sérüléséből eredően a kör­nyezetszennyezés lehetősége állandósult, ... adott tevé­kenységnek szükséges egyéni védőfelszerelés, kezelési uta­sítás nincs... Az előző f. év október 14-cn tartott közegész­ségügyi ellenőrzéshez viszo­nyítva érdemi változás a te­lepen nem tapasztalható.” A monori-erdei ügy tehát mégsem zárult le. Koblencz Zsuzsa jából tudni fogjuk, mennyi pénzre számíthatunk ebből a forrásból. Számolva a megyei támogatással is, ezután már megközelítő összeget tudunk mondani. Szerencsénk, hogy a váci szennyvíztelep kapacitása feleslegessé tesz egy nagyobb beruházást. Magának a csa­tornázási rendszernek a ki­alakítása már 1986-os árakon is 65—70 millióba került vol­na, ám az áremelkedések vár­hatóan 100 millió fölé tolják azt a számot. Mindent egybe­vetve, első pillantásra úgy 30 ezer forintos ingatlanonként hozzájárulást tervezünk. — Már csupán egyetlen kér­dés marad a végére: mikorra készül el a csatornarendszer? — Ez egy folyamatos fel­adatnak ígérkezik, hisz mű­szakilag is kivihetetlen egy­szerre az egész községet csa­tornázni. Ügy számítjuk, hogy három-négy éves program ke­retében mindenütt kiépül majd a hálózat. A KISZ politikai előzmény Mit kíván az alakuló Unió? Sztrájkok, felhívások, de­monstrációk, az egyetemeken elszaporodó tiltakozó feliratok jelzik: a hallgatók egyre elé­gedetlenebbek helyzetük kor­mányzati szintű kezelésével, sérelmezik a művelődésügyet érintő pénzügyi elvonásoknak az oktatásban -is érvényesülő kedvezőtlen hatásait. A KISZ november 11—12-én Gödöllőn tartott országos felsőoktatási rétegértekezletének még az esemény idején kiadott állás- foglalása is megállapította: fordulatra van szükség a ma­gyar felsőoktatás reformjá­ban. Ennek megvalósításához alapvető feltételként követel­ték az ágazat nemzeti jövede­lemből való részesedésének megduplázását, a tanszabad­ságra. a tananyag és az okta­tási módszerek folyamatos fej­lesztésére épülő átalakulást. A fenti követeléseket is magába foglaló programmal, és az említett értekezlet tag­jainak aktív részvételével in­dult el az a kezdeményezés, amely az Unió a Demokratikus Szocializmusért elnevezésű szervezet létrehozását célozza. Az UDSZ — mint néhány napja kiadott szándéknyilat­kozatuk megfogalmazza — po­litikai előzményének tartja a KISZ-t. Örökségéből vállalja mindazt, ami a fiatalok ér­dekvédelmét, a magyar reform előrejutását szolgálta, ám ta­gadja a szervezet bürokratikus módszereit és számonkérési rendszerét, direkt pártirányí­tását. és az apparátusok ha­talmát. Az Unió szándékai sze­rint nagyfokú autonómiával rendelkező tagszervezetként csatlakozni kíván a KISZ or­szágos utódszövetségéhez. A mostani Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ugyanis — mint ezt Szabó István, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem KISZ-bizottságának tit­kára, az Unió egyik szervező­je elmondta — a jövőben je­lenlegi formájában nem fog továbbélni. Ehelyett a tervek szerint különféle réteg- és egyéb érdekek alapján szer­veződő és politikai vonalát el­fogadó új ifjúsági csoportosu­lások összefogójaként tevé­kenykedik majd. Emellett azonban mostani formájából is megőriz néhány vonást. Mind­erről a szervezet jövő tavasz­ra összehívandó XII. kong­resszusa dönt. Az UDSZ politikai alapelv­ként — mint az elnevezése is mutatja — a demokratikus szocialista Magyarország meg­teremtésében kíván részt ven­ni. Olyan, a közösségi tulajdon meghatározó arányára épülő árutermelő társadalmat szeret­ne építeni, amelynek fő érté­kei a demokrácia, a szociális biztonság, a közösségiség, a tudás megbecsülése, az önkén­tesség, a vállalkozás, a szoli­daritás, a kockázatvállalás és az önszerveződés tisztelet­ben tartása. Az egyén számá­ra pedig a személyes szabad­sághoz. a testi, szellemi, szo­ciális jóléthez, az életesélyek egyenlőségéhez és a személyi­ség kibontakoztatásához való jogot és lehetőséget kíván. A fenti elvek alapján hívja az UDSZ szervezete körébe a platformját elfogadó, de ön­állóan szerveződő közössége­ket. Az Unió nyitott vala­mennyi, a platformban meg­fogalmazott politikai és világ­nézeti értékeket elfogadó fia­tal előtt. Bázisának azonban bevallottan és elsősorban az egyetemi és főiskolai hallgató­kat, fiatal oktatókat, dolgozó­kat. valamint a középiskolások és az értelmiség különböző csoportjait óhajtja megnyerni. Mivel az Unió politikai érté­kek alapján toborozza tagsá­gát, a politikai életben a tag­jai által meghatározott irány­vonalát követve műkö­dik. A közvetlen pártirányí­tást nem fogadja el, ám stra­tégiai szövetséget ajánl a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak;­M. L. Viharos elnökségi ülés Akik kimaradtak a törvényből Almosán kezdődött a Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Pest Megyei Területi Szövetségének kihelyezett elnök­ségi ülése. A vendéglátó Sasad Tsz elnöke, Czinczog György ide-oda parolázott, s nem a meghívóban szereplő főbb napi­rendi pontokról esett szó a röpke beszélgetésekben, hanem arról az ad hoc bizottsági jelentésről, amely a szövetség ér­dekvédelmi szerepét volt hivatott, úgymond, a „helyére tenni”. Dr. Sztáray Mihály, a TE- SZÖV jogügyi osztályvezetője azt mondja, ez az elnökségi ülés úgy félidőben erősödik majd föl, bár izgalmasnak ígérkezik dr. Pokol Balázs osztályvezető szóbeli kiegé­szítője is. Mint ahogyan az is volt, legalábbis a számokkal bizonyított eddigi eredmények taglalása. Ötforintos tojás ? Senkit sem lepett meg a je­lenlévők közül, hogy a zöld­ségtermesztés jócskán vissza­esett, a tavalyi 53 ezer tonna helyett 40 ezerre. Az oly’ pre­ferált napraforgó átvételi ára is csökkent. Ha tavaly 400 millió forint nyereséget kasz- szírozhattak a megyei szövet­kezetek, az idén bizony jóval kevesebbre számíthatnak. Dr. Pokol Balázs az árháborúkról is beszélt, ezzel mintegy elő­vezetve az elnökségi ülés maj­dani sarkalatos témáját. Ért­hetetlennek, sót, rossz döntés­nek minősítette a lépést, ami­kor az amúgy is telített piac­ra az idén még 70 millió to­jást importáltak. Csoda-e, ha a tojótyúkállomány csökken, s karácsonyra már öí forintot is fizethetnek a vásárlók egyetlen tojásért? Summa summárum a Pest megyei szövetkezetek terme­lési értéke az első három ne­gyedév mutatói szerint 2,84 milliárd forintról 1,9 milliárd- ra esett vissza. Sorban állás a bankokban, fedezetlen csek­kek ... Elég ennyi is, hogy Tóth Róza, a kocséri Petőfi Tsz elnöke szenvedélyes érve­lésbe kezdjen: — Gyakorlatilag tavasz óta váltókkal szúrják ki a sze­münket, elsősorban a tejipar, a húsipar, s még sorolhatnám. Mi valóságos tojástáncot já­runk a bérfizetéseknél hónap­ról hónapra, s szeretném tud­ni, ki lesz az, aki megmagya­rázza a dolgozóinknak, miért is nem tudunk fizetni. Heves vita kerekedik a vál­tókról, a tavasz óta élő prob­lémáról. Nem lenne különö­sebb gond vele, hiszen a bank ad erre is kölcsönt, csak ép­pen húszszázalékos kamattal. Kinek üzlet ez? A pénz ter­mészetesen előbb-utóbb befo­lyik a kasszába, tonnányi az ez ügyben folytatott hivatalos levelezés. De az ekevasat — ha éppen van — nem váltóra, hanem készpénzért árulják. Dr. Polgár Mihály, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője a mellett vok­sol, hogy a gondok nagy ré­szét a kötelező export okoz­za. Ha a szövetkezetek önál­lóan dönthetnének a termelés egyharmadának visszafogásá­ról, illetve más termékkel va­ló helyettesítéséről, javulna a helyzet. Körön kívüli bekiabálok Dr. Kovács Árpád, a fóti Vö­rösmarty Tsz és a TESZÖV elnöke a Magyar Demokrata Fórum TOT-hoz intézett leve­lének felolvasása után dr. Sa­mu János, a szentmártonká- tai Kossuth Tsz elnöke igyek­szik visszafogottan állást fog­lalni. — Nem fogadhatjuk el a körön kívüli bekiabálók kri­tikáját — mondja. — A vi­lágon az is tendencia, hogy a földdel foglalkozók bátran vállalják, sőt büszkék farmer mivoltukra. Ha mi tennénk ugyanígy, csak azt mondanák, paraszt Vagy, de meg is lát­szik rajtad. Szin Béla, a pátyi Zsámbé- ki Medence Tsz elnöke így beszél: — A mi céljainkért csak mi tudunk harcba menni. S föl is kell vállalnunk ezt a har­cot, hogy a közös szövetkeze­ti mozgalmat megvédjük. Fur­csa paradoxon, hogy éppen mi, az ország legnagyobb „tár­sasága” kimaradtunk a társa­sági törvényből. A kisgazda­ságok a nagyüzemek emlőin nevelkednek, enélkül képtele­nek lennének hatékonyan dol­gozni. A tanács nem ele'g Tóth Róza arról szól, hogy a decemberi országos érte­kezlet előtt jó alkalom az el­nökségi ülésen elhangzottakat ajánlásként a TOT elé ter­jeszteni. Ügy mondja, a TOT számára is lehetőség nyílik most a visszatekintésre, az új út kijelölésére. — Talán már a nevét is meg kellene változtatni — mondja. — A parasztnak nem tanácsra, hanem szövetségre van szüksége. Akár kartellre is, amely védi az általunk ter­melt javak értékben történő eladhatóságát. Teremtse meg ez a szövetség a biztonságun­kat. Az ülésen elhangzottakat az elnökség eljuttatja a TOT elnökségének, s a megyei pártbizottságon keresztül a Központi Bizottságnak. Pest megye nem sztrájkolni akar — szögezi le az elnök a zár­szavában. — A megkezdett folyamatokat kovásznak tart­juk, amely megkelesztheti a szövetkezetek önbecsülését. Mi példát szeretnénk mutatni, s új utat kijelölni a megújulás felé. Seller Agnes ? A Labor Műszeripari Művek v. felhalmozódott vesztesége és az p elkerülhetetlennek látszó sza- 6 nálása, vagy a csődeljárás — fi melyről a sajtó is beszámolt — fi bizonyítja, nincs gazdasági vé- fi dőernyő a hadiipari megren- fi dclésre is dolgozó üzemek fe­ji lett sem. A hazai rendelések fi visszaesése miatt még nem kell fi kongatniuk a vészharangot, de g ha ez a tendencia tovább foly- Ä tatódik — és erre minden esély fi megvan —, akkor váltásra J kényszerülnek ezek a vállala- fi tok. A megoldást a polgári cik- fi kék nagyobb arányit gyártása g jelentheti. Vajon hogyan boldo- g gul a hadsereg vállalata, mely- Ä nek teljes termelését a honvé- fi delml rendelések adják? „Légy éber!” — szólít fel a plakát a Gödöllői Gépgyár portáján. Az erdőben diszkré­ten megbúvó épületek, a szi­gorú őrök akkor is elárulnák, ha nem tudnám: hadiüzemben járok. Az őröknek ezúttal van némi okuk a gyanakvásra, elő­zetes bejelentés nélkül jöt­tem ... És megtörténik a cso­da, mely néhány éve még el­képzelhetetlen lett volna, min­den engedélyezési ceremónia nélkül, azonnal fogad a vezér- igazgató. Természetesen a be­járat és az igazgatósági épü­let közötti húsz-harminc mé­tert csak kísérővel tehetem meg. Az enyhülés hatása Siska András ezredes, ve­zérigazgató, mint az elfoglalt emberek átlalában, rögtön a tárgyra tér: — Az enyhülési folyamat mindig együtt jár a hadiipari kiadások lefaragásával. A ha­zai gazdaság nehéz helyzete pedig sietteti ezt a folyama­tot. Ez a tendencia három éve tart és valóban nehézségeket okoz azoknál a katonai ter­mékeket gyártó vállalatoknál, melyek a hazai megrendelé­sekből élnek. — Önöket hogyan érinti ez a változás? — Termékeink hetven szá­zalékát exportáljuk. Bár a hazai rendeléseink az idén öt­ven százalékkal csökkentek, sz nem jelentett annyi szabad kapacitást, amit ne tudtunk volna más rendelésekkel leköt­ni. így polgári cikkeket to­vábbra is elenyésző mennyi­ségben készítünk. Ez termelé­sünknek csak egy százalékát adja. — Az enyhülési folyamat to­vábbi erősödése a külföldi megrendeléseket is visszavet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents