Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

4 MF.LYE! 1988. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Valutakálvária A helyszín az Országos Takarékpénztár Pest me­gyei központja a budapesti Deák Ferenc utcában. A cél a külföldről visszaho­zott svájci frank és NSZK- márka visszavitele. Háromnegyed tizenkettő­kor beállók a sor végére. Végigolvasom a napilapok egy részét. Háromnegyed egytől ismerkedem a sors­társaimmal. A fiatalasz- szony Százhalombattáról érkezett, foglalkozására nézve gyermekruha-készítö kisiparos. Már tudom a szakma titkait, amikor a Tahitótfaluból jött idős néni kér tanácsot. Többen lerogynak a mellettünk hú­zódó széksorra. Eszembe jut, hogy a legutóbbi hamburgi tar­tózkodásomkor legalább négyféle nyugati valutát tettem le az egyik bank pultjára, s körülbelül négy perc múlva kezemben volt az érettük járó nyugatné­met márka. Itt, a Deák Fe­renc utcában pénzt aka­rok elhelyezni, de úgy tű­nik, büntetnek érte. Egy óra múlt hat perc­cel. Éppen sorra kerülnék, amikor az egyébként szim­patikus ügyintéző közli, hogy ebédelnie kell. Meg­értem. Megéhezett reggel óta. Kiszól a sorban állók­nak, hogy lépjenek a kö­vetkező ablakhoz, ahol szintén tömeg várakozik. A kolléganője azonban be­jelenti, hogy ő is abba­hagyja a munkát, mert 38 fokos lázzal küszködik. Hová mehetnénk? Talán a harmadik ablakhoz, ám ott sincsenek kevesebben. A három sor között heves vi­ta bontakozik ki az elsőbb­ség kérdéséről. Döntök. Én megvárom a hölgyet, amíg visszaérke­zik az ebédlőből. Közben végiggondolom, hogy átlag állampolgárként egyebek között építkeztem, ingat­lant cseréltem, kocsit vet­tem át a Merkur csepeli telepén. Negyvenhárom évemből legalább kettőt álltam sorban a hivatalok­ban. Pénzre nem merem átszámítani. Egyébként is kit érdekel mindez? Háromnegyed kettő. Meg­érkezik az ebédlőből a sző­ke hölgy. Kettő óra öt perckor a pénztár előtt ülök, várom, hogy a szá­mom megjelenjen az elekt­romos kijelzőn. Újabb óra elteltével végre átveszik tőlem a valutát. Megjegy­zésemre, hogy ez a hivatal idegbeteggé teszi az em­bereket, a pénztárosnö meg­értőén magyaráz. — Javulni fog a helyzet, mert éppen ma adtuk át a Pest megyében lakó ügy­feleket a helyi OTP-fió- koknak. Nem akarták el­fogadni, mert sok vele a munka. — Ezután nekem tehát Szentendrén kell intéznem a valutaügyeimet? — Igen, bár nem tudom, mikorra érnek oda a pa­pírok. — Nekem január 20-án lesz ismét szükségem nyu­gati pénzre. — Addig talán lebonyo­lódik a dolog. Ha mégsem, érdeklődjön itt nálunk, s megmondjuk, miként áll az ügye. Háromnegyed háromkor enyhe reszketéssel távo­zom. Csak az nyugtat meg, hogy az OTP október 31- től január 20-ig talán el­juttatja a számláimat Szentendrére. Ügy húsz ki­lométernyi távolságra. És akkor már legalább a lakóhelyemen kell sorba állnom a saját pénzemért. Mindezt ezúton is alázato­san megköszönöm az Or­szágos Takarékpénztárnak. Vicsotka Mihály Szakmai kapcsolat Dümsöd és Kölleda Ne kelljen a sorok között olvasni Fölülemelkedni a köznapi dolgokon „Szocializmuskép? Érdekes a kérdés. Számomra az a leg­jobb tájékozódási pont, hogy amint tapasztalom, fiatal színé­szeink nem tudnak cselédet alakítani. Sem nekik, sem szüleik­nek nincs már olyan emlék- és élményanyaguk, ami alapján ezt a helyzetet át tudnák élni.” Amikor a Német Demokra­tikus Köztársaságból érkezett mezőgazdasági szakember Dömsödön nyaralt, és mint egyszerű érdeklődő bebocsá­tást kért a Dózsa Termelő- szövetkezet telepére, a hely­beliek úgy gondolták, csupán egy kíváncsiskodó kérését tel­jesítik. Azóta eltelt három év, és bebizonyosodott, hogy nem így van. Az egyszeri találko­zást jó néhány követte, rend­szeressé vált a szakemberek cseréje a két mezőgazdasági üzem között. Mert a látogató a kölledai termelőszövetkezeti központ — öt tsz együttmű­ködése — vezetője volt, s úgy gondolta, hogy az itt lá­tót' -:at munkatársainak is meg kell ismerniük. A nyáron öt magyar kom- bájnos aratta a gabonát kül­földön, s ugyancsak öt NDK- beli pedig a Dózsa Termelő- szöv tkezetben. A múlt hé­ten érkeztek haza azok a műszaki szakemberek, akik egy hétig a mezőgazdasági munka gépesítésének és a ia- vítóbázis munkájának ta­pasztalataival ismerkedtek az NDK-ban.. Egy-egy tapasztalatcserén általában tízen vesznek részt, s évente három-négy csoport utazik. Mint a dömsodiek is hangsúlyozták, nem elsősor­ban vezetők. De nem ez az egyetlen kül­földi kapcsolata a termelő szövetkezetnek. Kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat a csehszlovák mezőgazdasági szakemberekkel is. Ez utób­biak a példaként álló magas tejhozamot nyújtó szarvas marhatelep munkájából igye­keznek tanulni, míg a ma­gyar szakemberek a rubányi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet eredményes szőlőter mesztésének szakmai titkai­val ismerkednek. Az egyszerű szakmai kap csolatként kezdődött látoga­tások az idő múlásával foko­zatosan bővültek. Először a kölledai polgármester járt Dömsödön, majd ez utóbbiak tanácsi és népfrontvezetői lá­togattak az NDK-ba, hogy egyeztessék elképzeléseiket a további együttműködésről. Az öregember éppen befe­jezte a reggelizést, ami­kor az ablakon kipillantva meglátta a fiatal postást. Fi­gyelte, amint az a kerékpár­ját a kerítésnek támasztja, aztán egy hatalmas táskából előveszi az újságokat és a zöldre mázolt kapun lévő lá­dába gyömöszöli Az öreg még mindig mozdulatlanul ült a konyhaasztalnál és várt. Amikor úgy gondolta, hogy a kézbesítő már messze jár. las­san kiballagott a postaszek- rénvhez. Kiemelte a lapokat és visszament a házba, leült s az újságokat maga mellé tet­te az asztalra Immár tíz esztendeje volt nyugdíjas. Azóta szinte na­ponta ismétlődött ez a jele­net Az utóbbi években ke­vés dolog érdekelte, de a na­pilapokról nem tudott lemon­dani Igyekezett lépést tar­tani az új dolgokkal, de a legtöbb változást nehezen ér­tette „Fetbolydult a világ”, dünnyögte a fejét ingatva, ha valami szokatlan dolgot hal­lott a rádióban a televízió­ban. vagy ha a napilapokban megjelenő írások között fede­zett fel valami „elképesztőt” Különösen az utóbbi egy-két esztendő eseményei okoztak számára izgalmakat Hogy ismét. van lövedelemadó. ilyen-olyan egyesületek ala­kulhatnak. hogy az emberek különféle törvénytervezetek­ről vitatkoznak És a gazda­ság! Hogy bajok vannak, rá­adásul a gondokat meg is ír­ják a lapokban Sőt. nem ki­méinek senkit, csak a szenzá­ciót. a botrányt hajkurásszák ezek a firkászok! És az ered­mények? Mert igenis vannak Rizs a csokoládéban Kapós a Gésa A csokoládékedvelők köré­ben közkedvelt a puffasztott rizzsel készült csoki, amelyet eddig csak jugoszláv import­ból lehetett beszerezni. Hama­rosan olcsóbb, hazai csemegé­hez is hozzájuthatnak, ugyanis e termék gyártására készült fel a farmosi Tápiómente Tsz tápiószelei édesipari üzeme. Itt eddig dianás cukorkát gyártottak, ám a közelmúltban beszerzett gépek segítségével megkezdték arizses táblák so­rozatgyártását. A technológiát és az ízesítést is az üzem dol­gozói kísérletezték ki. Úgy tű­nik, igen eredményesen, a ke­reskedelem ugyanis vevő a Gésa fantázianevű termékre, amelyet kétféle ízben, tej- és étcsokoládé változatban hoz­nak forgalomba. A kísérletező- és vállalkozó­kedvű gárdát elsősorban az vezette, hogy az üzemben dol­gozó asszonyoknak folyamatos munkalehetőséget biztosítsa­nak, de úgy tűnik, a rizses csokoládé üzletnek is kiváló lesz. dolgok, amire ő maga is büsz­ke. A gyárakra a városok és falvak átalakulására, hogy az embereknek nem kell ma már nyomorogniuk, hogy rengeteg az autó, hogy mindenki sza­badon utazhat külföldre, hogy béke van .. Lehetne tovább is sorolni, de minek! Ezek a mai fiatalok már úgysem ér­tenék meg, mit jelent a nyo­mor, az éhezés, a kiszolgálta­tottság. Bezzeg neki kijutott mindenből! És most tessék, az egész élete munkáját kér­dőjelezik meg ezek a maiak! Ez egyszerűen elképesztő. Pe­dig ő mindig ezért az orszá­gért dolgozott Több mint négy évtizeden át! Kezébe vette az egyik lapot és beleolvasott. A riport, amely különféle beosztású ve­zetők visszaéléseit taglalta, először elszomorította, aztán indulatossá tette öt. tíz éve még nem voltak ilyen ügyek, vagy legalábbis nem kerültek nyilvánosságra, gondolta. Hát­ra-. majd előrelapozott. Egy közismert vezetővel készült interjú ragadta meg a figyel­mét. A reform szellemében megfogalmazódott nyilatkoza­ton elcsodálkozott Ez sem je­lenhetett volna meg még há­rom-négy esztendővel ezelőtt, dünnvögte De ma már min­dent szabad ugye. a nyíltság­vagy minek a szellemében. Itt van ez a vízlépcsőügy is. Pedig, ha egyszer már eldön­tötték. hogy annak meg kell épülnie akkor a2 úgy van iól! És ha nem. hát akkor is. mit szól bele mindenki abba. Napjaink párbeszédeiből a mai valóság tükröződik. Tu­datosan, vagy akaratlanul, szinte mindenki politizál, az arcvonásoknak, a szavak hang­súlyának, a kézmozdulatoknak is jelentésük van, ha gondo­san megfigyeljük egy-egy vi­tafórumon. Az emberek nem­csak hivatalból, s nemcsak a rangos beosztásúak "ereznek felelősséget, kiutat keresve mai gondjaink bozótjaiból. Végiggondolni való a köze­lebbi és a távolabbi esztendők tennivalóiról, gyakorlatáról a fóti pártbizottságon is akad, ahol Magyart Mihálynét kon­zultálás közben találom, az­tán meg én leszek a vendé­ge; de nem a kérdező, s vá­laszadó szerepe alakul ki kö­zöttünk, hanem olyasfajta hangos meditáció, amelyről magamban azt gondolom: ta­lán így kezdődhetne az a so­kat hangoztatott stílusváltás, az ügyintézés helyett való po­litizálás. Ha többet gondol­kodnánk, ha úgy tetszik, tip- ródnánk dolgokon, ha viták, a dolgok sokoldalú elemzése után születne meg egy döntés, egy politikai töltésű javaslat, kezdeményezés mindenütt. Ám ehhez még sok minden kell. Az is, hogy az ilyen csön­des beszélgetéseket, melyek alatt nagy-nagy szüneteket tartunk magunknak, feltett kérdésekre választ keresünk, munkának ismernénk el, s nemcsak azt az embert tekin­tenénk szorgalmasnak, lelki- ismeretesnek, akit papírköte- gek fölé hajolva találunk az irodájában, meg aki folyton te­lefonál, szervez, idegesen né­zi az óráját, rohan valahová. Valakinek 4 napi dolgok fölé kell emelkednie, azokat a ma­guk teljességében áttekintve. Nemrég elhangzott felszóla­lása késztetett rá, hogy felke­ressem. Talán, ha visszatér­hetnénk rá, ha még egyszer, bővebben kifejtené — győz­ködöm, bár tudom, nem kis dolog, amit kérek, mert az ilyesmiben meghatározó a helyszín, az emberi környe­zet. Az eredeti gondolatsorból ilyenkor több is lesz, meg más is. A stílusváltás. Ehhez sok minden tartozik. Például a nyíltság egyik fontos követel­amihez semmi köze. Bezzeg, amikor még fiatal voltam, gondolta, nem volt itt okosko­dás . .. Egy mozdulattal az asztalra dobta az újságot és a másik után nyúlt. Közben az jutott eszébe, hogy talán a televí­zióban. de az is lehet, hogy a rádióban pár hete olyasmi hangzott el, hogy a bajokért a firkászok a felelősek. Lehet ebben valami, tűnődött, hi­szen felelős beosztású embe­rek mondták. Lassan olyanok lesznek, mint a héják. Min­dent nyilvánosságra hoznak, mindenütt ott akarnak lenni. De a gazdaságot. .. nem. azt azért mégsem tudják tönkre­tenni. Ahhoz ők túlságosan kevesen vannak. Vagy még­sem? De a fiatalok fejét azért megzavarják ezekkel a nagy átalakítást sürgető iromá­nyaikkal Nem lenne szabad engedni, villant át az öregem­ber agyán A mozdulatlanság­ban erő van, a szigor pedig visszatartja azokat, akik túl­ságosan sokat követelnek ... A' öregembert a másik lap­ban megjelent írások még jobban felizgatták A külpoli­tikai oldalakat kezdte bön­gészni. de amikor a Magyar- országgal kapcsolatos jelen­tésekre bukkant, s ezek ar­ról tájékoztatták, hogy ha­zánk egye szélesebb körű együttműködést épít ki olyan országokkal is amelyekkel ko­rábban ezt nem tette, az asz­talra dobta az újságot A he­lyi lapért nyúlt. Ez legalább nem okoz majd számára csa­ménye, meg a demokráciáé — a kettő elválaszthatatlan —, hogy a megjelenő különféle dokumentumok legyenek vi­lágosak, érthetőek, ne kelljen ismét a sorok között olvasni. — Sok olyan beidegződés alakult ki a munkánkban — mondja a titkár asszony, ami­vel most feltétlenül szakíta­nunk kell. Presztízskérdést csináltunk például abból, hogy kinek mennyi a hatásköre, azt gondolva, hogy ez tesz ben­nünket fontossá. Én most he­lyeslem, hogy ezek jó része lekerül a felsőbb szintekről oda, ahol a dolgok pontosabb ismeretében érdemben lehet intézkedni. Egy részük pél­dául az alapszervezetekhez, amelyeknek valóban nem lesz könnyű a dolguk, de azért nem kellene ezt túlhangsú­lyozni. Hiszen a pártmunka sohasem volt könnyű. Még 1946-ban sem, amikor pedig kenyeret is kellett az embe­rek kezébe adni, a szó igazi értelmében. Csak akkor vala­hogy termékenyebb volt a lég­kör, erősebb volt annak a tu­data, hogy mi tagok és veze­tők egyugyanazon pártnak vagyunk a tagjai, s ez adott erőt, s most is ennek kell erőt adnia. Ismerjék jól egymást az elvtársaánk, s ne úgy gon­Százhalombatta. Művelődési Központ: November 3. 6 óra Archív filmklub. November 7. 6 óra Gonosztevők társasá­ga mb. fr. film. November 8. 6 óra Kortárs , filmklub. Szentendre. Felszabadulás: November 3—4, 5 és 7 óra A kicsi kocsi Monte-Carlóba megy mb. am. November 5—6. 5 és 7 óra Soha sehol senkinek! magy. November 7—8. 5 őrá Hanussen I—II. magy. Novem­ber 9—10. 5 és 7 óra Kellemes húsvéti ünnepeket! szinkr. magy. besz. fr. film. Dunakeszi. József Attila: November 6. fél 6 órákor, A piszkos tizenkettő I—II., am, november 7. fél 6 óra Híd a Kwai folyón I—II., mb. an­gol. November 8. fél 6 és fél 8 óra Tuti dolog, mb. am. lódást, gondolta. Végigbön­gészte a cikkeket. Bár itt sem értett mindennel egyet, még ez okozta számára a legkisebb csalódást. Aztán felfedezte azt a kis keretes írást. .. Egy megdöbbentő tragédiáról szólt. Ismét elolvasta. Sanyika, az unokája jutott eszébe. Vele is valami hasonló történt... De nem az csak véletlen volt! És különben sem így, meg annak már több mint három eszten­deje ... Ez nem ugyanaz az eset Hisz nem is tudta senki, csak ő. Mert másokhoz Sa­nyika nem volt olyan őszinte, mint a nagyapjához. Csak ő szerette igazán, még a szülei sem kényeztették úgy. mint a nagypapa. Az egyetlen unoká­ja volt . . És akkor itt van ez a történet Nem. ezt már nem szabad hagyni Írni kell ezek­nek az embereknek, hogy most már elég! Ne avatkoz­zanak bele mások életébe Igen. ez a megoldás. Ezek a firkászok senkit és semmit nem kímélnek. Meg különben is. ostobaság az egész! Nem ez történt, amit itt közölnek és nem is igv Honnan veszik a bá'orságot hogy hazugságo­kat tárjanak ország-világ elé!? z öregember indulatosan ellökte magától az újsá­got. felállt az asztaltól és be­sietett a szobájába Leült megkopott Íróasztalához, maid az egyik fiókból levélpapírt vett elő. Indulatai még min­dig nem csitultak de azért igyekezett rendszerezni gon­dolatait. Toll után nyúlt, s a papír tetejére remegő kézzel azt írta: „Tisztelt szerkesztő­ség...!” Csitárl János dolkodjanak, hogy a PIÉRT- alapszer vezetnek, hanem vala­mennyien az MSZMP-nek a tagjai, s legyen közvetlenebb, gyakoribb kapcsolatuk az ál­taluk választott vezetőkkel. Szükséges, hogy a párttagok egymásra találjanak. Azt panaszolta akkor felszó­lalásában Magyart Mihályné, hogy kint az utcán, ugyanar­ra az értekezletre igyekvő párttagok, még csak nem is köszöntek egymásnak, mert nem tudják, ki kicsoda. Nem­csak az országban, hanem a helyi dolgokban szükséges az elszigeteltség feloldása, az erők összefogása, az egymás­ra találás. Mert bizony jó len­ne sokszor egymás közt felten­ni a kérdést, az élet számta­lan kérdéseiről: Például, hogy mi lesz, ha a legközelebbi ta­nácsválasztásokon nem azok kerülnek be a testületbe, aki­ket mi ajánlunk. — Mi len­ne? — ismétli meg vendéglá­tóm a kérdést, amire válaszol is. A lakosság azoktól is szá­mon kéri majd a feladatokat. De együtt beszélgetve erről is úgy gondoljuk, hogy jó lenne, ha az embert megerősítenék, vagy ha kell, megingatnák ki­alakult meggyőződésében. Elköszönünk. Nincs lezárt konklúzió. Van eset rá, ami­kor nem is kell. Csupán a to­vábbgondolásra serkentő, el­határozásokat érlelő eszme­csere. Kovács T. István November 9. fél 6 óra Kémek a Sasfészekbem I—II., mb. an* goi. Vörös Csillag: November 3 —4. háromnegyed 6, Másnafi háború volt szovj. 8 óra Szer­zetesek géppisztollyal, olasz. November - 5—6. -fél 4 Arany­ásók, mb. román— NSZK-^ francia. Háromnegyed 6 óra és 8 óra Légy bátor és erős, mb. kanadai. November 7. három­negyed 6 óra Titánia, Titánia-, avagy a dublőrök éjszakája I —II. magyar. Szigetszentmiklós. Kossuth: November 4. 6 és 8 óra Hosz- szú búcsúzások szovj. Novem­ber 5. 4 óra Hintó géppuská­val mb. szovj. November 5— 6. 6 és 8 óra Az amerikai fe­leség mb. olasz. November 7. 8 óra Dögkeselyű, magyar film. November 8. 6 és 8 óra Soha sehol senkinek! magy. Dunaharaszti. Béke: Novem­ber 3. 5 és 7 óra Gonoszte­vők társasága mb. francia. November 5—6. 5 és 7 óra Leszámolás Hongkongban mb. am. November 7. 5 és 7 óra Hosszú búcsúzások szovj. No­vember 9—10. 5 óra Hanus­sen I—II. magy. Budaörs. Szabadság: Novem­ber 4. 6 óra Soha sehol sen­kinek! magy. November 5—6. 6 óra Nincs kettő négy nél­kül mb. olasz. November 7. 6 óra Kicsi, de szemtelen mb. olasz. November 8. 6 óra Szer­zetesek géppisztollyal, olasz. Gyál. Dózsa: November 3— 4, fél 6 Kémek a Sasfészek­ben I—II. mb. angol. Novem­ber 5. fél 6 és fél 8 óra Go­nosztevők társasága mb. fr. November 6. fél 6 Gonoszte­vők társasága mb. fr. No­vember 7. fél 6 és fél 8 óra A kis szemtanú, am. Ráckeve. Szabadság: No­vember 3—7 Panoráma mozi Video. Videofilmek külön program szerint. November 8. 6 óra. Egy tiszta nő I—II. mb. fr—ang. Dabas. Kossuth: November 3. 6 óra A hét mesterlövész, am. November 4. 6 óra Napló szerelmeimnek I—II., magyar. November 5—6. 6 óra Sárga haj és az arany erőd, mb. am. —spanyol. November 7. 6 és 8 óra Kellemes húsvéti ünne­peket! mb fr. Nagykáta. Rákóczi: Novem­ber 3—4. 6 és 8 óra Vágyra- járók, mb. fr. November 5—6. 6 és 8 óra Trükkös halál, mb. am. November 7—8. 6 óra A Jedi visszatér, am. Novem­ber 7—8. 8 óra Éh szép kis mosodám, ang. U. E. Indulat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents