Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

2

1988. NOVEMBER 26., SZOMB AT

FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás az 1. oldalról.)

sekkel kapcsolatban több jog adását kérte a tanácsok számára, valamint azt, hogy a helyi önkormányzatoknak legyen nagyobb önállóságuk a gazdálkodásban, a bérgazdálkodásban és a gazdaságszervezésben.

Az országos lakásépítési alap létrehozásának tervéről, a lakásépítés eddigi eredményeiről szólt Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter. 1980-tól ez év végéig tanácsi beruházásban százezer, magánerőbal 448 ezer lakás épült. A magánlakás-építés azonban gondokat is rejt. A hosszú távú hitelek összege ez év végén eléri a 279 milliárd forintot. E kölcsönöket eddig alacsony kamatokkal adták, ám a kamatok közötti különbség egyre nagyobb mértékű költségvetési kiegészítést igényel, amely a további kamattámogatásokkal együtt eléri az 55—60 milliárd forintot. Felvetődött, hogy a különbséget azok fizessék meg, akik e hiteleket felvették, ám a kormányzat elhatározott szándéka, hogy a terheket visszamenőleg nem hárítja rájuk.

Az elképzelések szerint a vállalati lakásépítési alapból való hozzájárulás — a megelőző év nyereségére számított — 16 százalék lenne, azzal, hogy azt nem a nyereségből, hanem a költségek között kell elszámolni. Jövőre 12 ezren kaphatnának átlagosan 400 ezer forint támogatást lakásproblémáik megoldásához.

A képviselők foglalkoztak az

ifjúság, a nagycsaládosok és az alacsony nyugdíjasok helyzetével, amely megítélésük szerint kritikussá vált. Elhangzott olyan javaslat, hogy a jelenlegi minimálbért 4 ezer forintra emeljék.

A szociális helyzettel kapcsolatban kérték a honatyák, az életszínvonalat jelentősen csökkentő intézkedések esetén teljes körű kompenzálás legyen a nyugdíjasok és a gyermekesek körében.

Magyarország fizetőképességének külső megítélése továbbra is jó — mondotta hozzászólása elején Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a legnehezebb időkben is eleget tett fizetési kötelezettségeinek. Beszélt arról is, 4iogy a felvett hitelek jelentős részét olyan beruházásokra használták fel, amelyek ma nagymértékben hozzájárulnak az ország pénzügyi helyzetének javításához, az exportképesség növeléséhez. Tény azonban, hogy néhány jelentős fejlesztés hibásnak bizonyult. Példa erre az Adria Kőolajvezeték megépítése, vagy a magyar építőipari export kudarca a közel-keleti országokban. Más kategóriába tartozik a bős—nagymarosi, a paksi erőmű építése, valamint a ten- gizi beruházás. Ezek mindegyike szükséges, helyeselhető, ám egyidejű megindításukkal nem lehetett egyetérteni és ezt az MNB annak idején jelezte is.

tokát sújtják. A gazdaság azért nem reagált megfelelően, mert a célokat nem a gazdaság nyelvén fogalmazták meg.

A mi feladatunk olyan környezet kialakítása, melyben piaci viszonyok között, s gazdasági versenyben dől el, ki használja hatékonyabban az

VILLÁNYI MIKLÓS:

A szünetben Hámori Csaba dr. Vona Ferenc ráckevei képviselővel beszélget

POLGÄRDI JÓZSEF:

Áldozatot a lakosság hoz

A Pest megyei képviselő,_a kormány stabilizációs programjáról szólva elmondtá, hogy abban a biztató jelek, az elszalasztott lehetőségek és a veszélyek egyaránt tetten érhetőek. A program céljai reálisak, nagy részük várhatóan teljesül majd. Látni kell azonban, hogy mindezekért a legnagyobb áldozatot a lakosság hozza. Már a tavalyi év végén is 1,8 millió ember került a társadalmi létminimumnak elfogadott szint alá, vagy annak közelébe, köztük nyolcszázezer nyugdíjas. Feltehető, hogy a helyzet idén tovább romlott. Éppen ezért a képviselő túl súlyosnak tartja azokat a terheket, amelyeket a kormány 1989-ben a lakosságnak szán. Véleménye szerint a társadalom többsége elfáradt, tűrőképessége csökken, hiszen a „hét szűk esztendő’’ sokadik évében járunk már. Ennek következtében romlik a közhangulat. Márpedig elégedetlen emberekkel a legjobb célokat sem lehet megvalósítani.

Mindezeket figyelembe véve ajánlotta a felszólaló, hogy a kormány mérsékelje a reálbérek csökkentését, a nyugdíjasoknál és a gyermekes családoknál az áremelkedéseknek legalább háromnegyed részét ellentételezze.

Azt nem vitatja Polgárdi József, hogy az új gazdasági folyamatok beindításához új erőforrásokra is szükség van, de véleménye szerint még ma is sokkal több a lehetőség, mint amennyit a felszínre hozunk. Erre a társadalombiztosítás területéről említett példát: erre a célra jövőre mintegy 255 milliárd forint folyik majd be sok vállalati, állami és állam- polgári pénzből. A keretgazdálkodás és az összeg nagysága — a képviselő szerint — lehetőséget nyújt az ellátás színvonalának javítására. A családi pótlék címén tervezett kiadás például mintegy 49 milliárd forint a tavalyi 36 mil- liárddal szemben, tehát 13 milliárd forinttal több.

Polgárdi József a továbbiakban beszélt a településfejlesztésről, mindenekelőtt az agglomeráció gondjairól, az itt jellemző súlyos alapellátási hiányosságokról, amelyek felszámolásában állandó késésben vagyunk.

A gazdaság helyzetét elemezve szóba került, hogy a

jelenlegi szabályozók teljes ■ mértékben megnyomorítják a mezőgazdasági üzemeket.

Hellner Károly megjegyezte, hogy sem a bizottsági üléseken, sem az ülésszakon nem hangzott el új megállapításba kormányzat és a képviselők polémiáját a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondotta, a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge vagy közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Egy másik képviselő szerint a szigorú költségvetési politika milliárdok szétforgácsolása mellett pedagógusokkal és egészségügyi szakdolgozókkal szemben érvényesül. A humán szféra „rombolási programjához” sem Szirtesné dr. Tom- sits Erika képviselő, sem a szociális és egészségügyi bizottság nem kívánja a nevét adni.

Moldvay István a pénzügyekhez kapcsolódóan megkérdezte: igaz-e, hogy a Központi Bizottság egy korábbi ülésén áldását adta arra, hogy 1989. január 1-től újabb 10 milliárd forintot vonjanak ki a gazdaságból. Ha igaz — folytatta —, mennyiben illetékes a KB ebben a tisztán gazdasági, pénzügyi kérdésben; vagy csak azért kellett az állásfoglalás, hogy legyen mi mögé bújni?

DR. LAKOS LÁSZLÓ:

Vállalatok gúzsba kötve

A Pest megyei képviselő hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy „a kormányprogram, a stabilizációs tervek végrehajtása mindeddig csak az életszínvonal csökkentésében volt sikeres, de több százezer ember létbizonytalansága, a lakosság áldozatvállalása, a sokgyermekesek, a hátrányos helyzetűek megélhetésének további romlása árán sem nevezhető eredményesnek”.

Dr. Lakos László szerint ennek oka a költségvetés bevételeinek nem hatékony fel- használásában, a túlságosan centralizált gazdaságirányításban keresendő. A vállalkozások lehetőségei pénz híján pedig már a minimálisra csökkentek, a teljesítmények elismerése lehetetlenné vált. Képviselőtársaihoz fordulva ezután a következőket mondta:

— Követeljük meg, hogy a kormány nyújtsa be az állam- háztartás jövő évi tervét, mert úgy érzem, növelni akarják a központosított részarányt, az

pedig elviselhetetlen. Az Or- rgll<!l1]Gnil JGSVZGl

szággyűlés feladata megállapí- *

tani, hogy az állam kitől milyen címen és mennyit vonhat el, mert az apparátus ebben nem ismer határokat.

eszközöket, ki juthat hozzá a lehetőségekhez.

Több hozzászóló nem lévén, a vitát berekesztették. Az elhangzottakra Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt. Az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta a beszámolót.

Csak kisebb támogatással

háttérintézményekben folyó munka és így tovább.

A továbbiakban a szerkezet- átalakítás eredménytelenségeinek, a vállalatok egy helyben topogásának okait elemezte.

A „szerkezetváltoztatás” kifejezés stabilizációnk szép eredménye. Ezzel a megfogalmazással sikeresen feledtetjük hibáinkat, és igyekszünk átmenteni az állami beavatkozás szükségességének látszatét

A vállalatok zömének nincs gazdája, minden dolgozó abban érdekelt, minél kevesebb munkával — minél nagyobb jövedelemre tegyen szert. A vállalatok ennek ellenére versenyképesek a főhatóság kegyeinek az elnyerésében. A vállalatok rugalmasak az állami támogatások megszerzésében. A vállalatok alkalmazkodóképesek, hiszen élnek, léteznek, közülük sokan szépen fejlődnek. Azért azonban ki felel, hogy a korszerű gazdálkodástól teljesen idegen, a tőkeérdekeltség, a teljesítményérdekeltség legelemibb szabályait is nélkülöző környezetben kell dolgozniuk?

A szocialista nagyüzemek keze-lába megkötve, a vállalat eredményességét a támogatás, az elvonás dönti el, nem a piac ítélete. Nincs kellő szelekció, a terhek a jó vállalaA napirendnek megfelelően ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozói nyereségadóról szóló törvényjavaslatot, valamint az ehhez és a magán- személyek jövedelemadójának módosításához kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat.

A pénzügyminiszter bevezetőben utalt arra, hogy írásos anyagot bocsátottak a képviselők rendelkezésére, összefoglalva a változásokat a korábbi javaslathoz képest. Ugyancsak írásos tájékoztatót készített a Szociális - és Egészségügyi Minisztérium a társadalombiztosítási járulék jövő évi feltételeiről, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a bér- és keresetszabályozás 1989. évi rendjéről. Ez utóbbiban néhány ponton változott a jövő évre tervezett rendszer. A bérmechanizmus további liberalizálása érdekében az országos érdekegyeztető tanácsban létrejövő, a bérnövelési maximumra vonatkozó ajánláshoz a kormány nem kapcsol szankciót. Ez azt jelenti, hogy a bérmechanizmus semmilyen átlagbérszabályt nem tartalmaz. A vezetői érdekeltségi rendszer további jelentős liberalizálása érdekében a jövőben a munkáltató határozhatja meg a prémiumfeladatot és a prémium mértékét..

Az adókedvezmények száma

növekedett, ezek közül jelentősebb az élelmiszer-kiskereskedelem 40 százalékos kedvezménye. A kedvezmény kiterjed a sütő- és tésztaiparra is. Bővül az adókedvezményre jogosító közszolgáltatói, kulturális és egészségügyi tevékenységek köre is. A hangfelvétel-készítés és -kiadásból teljes egészében, míg a videofelvétel-készítés és -kiadásból a kulturális értékű felvételekre is vonatkozni fog az adóvisszatérítési lehetőség.

A törvényjavaslat a tételesen felsoroltakon felül minden korábbi, nyereségadózás körébe tartozó leiratot hatályon kívül helyez. Ezzel tiszta helyzet alakul ki, csak a két törvényjavaslatban meghatározott szabályok élnek tovább.

A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Egyértelműen igazolódott: 1989-re az előterjesztettnél magasabb adómérték indokolt, sőt, további költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekre is szükség van.

Az 1989. évi állami költség- vetés és államháztartás rendkívül nehéz helyzetben van, jól tükrözi a gazdaság jövedelemtermelésben és újraelosztásban kialakult feszültségeit. A több mint három hónapja folyó intenzív munka eredményeként — amely az egyensúly javítására irányult — a követNémeth Miklós és Grósz Károly

Egyetlen ok a derültségre

A képviselő ezután a költségvetési kiadások, a közpénzek kezeléséről szólt.

— Alig tudunk arról, milyen elvek szerint kapják a pénzt az állami nagyberuházások. Senki sem számol el a nyugdíjrendszer hatékonyságával, nem kerül nyilvánosságra a

Medgyessy Péter, Szabó István, Nyers Rezső

Ahogy 3 SZÓ jelentésétől irtózva eleinte munkabeszüntetésnek hívtuk a sztrájkot, ugyanúgy gazdasági nehézségnek tituláltuk a nyilvánvaló válságot. A gazdag magyar nyelv leleményeivel még jó ideig leplezhetjük nyavalyáinkat, ám mégis jobb lenne most már nevén nevezni a gyereket. A kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról és a jövő évi feladatokról szóló beszámoló még mindig túlságosan jól fésülten fogalmaz, szerény eredményekről, valamint súlyos örökségről, s az abból adódó konfliktusokról, feszültségekről beszél, miközben majdhogynem csodálkozva állapítja meg: a közvélemény még ma sem ismeri a valós helyzetet.

Nem tudom, mit lehet válságnak nevezni, ha azt nem, hogy az ország az eladósodás határán áll, hogy most már KGST-kapcsolataink is rendezetlenek, a lakosság terhei folyamatosan növekednek, s ami a legnagyobb baj, az olyanynyira áhított ipari szerkezet átalakítás^ tulajdonképpen még el sem kezdődött. Az utóbbi időben hozott intézkedések gyümölcsei csak hosszabb távon érhetnek be, s a napi problémák tengerében sorra feneklenek meg a stratégiai érdekek.

Jobbára tűzoltómunka jellemzi a gazdaságirányítást, s a stabilizációért vívott küzdelemben föléljük a kibontakozás tartalékait. Az elvonások és egyéb következetlen lépések a jól működő vállalatok mozgásterét is szűkítik. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalatét is — mondta az egyik szünetben Kárpáti András (22. vk., Budakeszi), a Pemü gyárigazgatója. A vállalat világbanki hitelt vett fel a szerkezetváltásra, s a beruházás vége felé járva kedvezőtlen feltételekkel kénytelen szembenézni, mert a szabályozók gyakori váltakozásai a költségvetési mérleg helyrebillentését, s nem a versenyképes termelést szolgálják. így azután a gazdálkodók többsége nem a piachoz, hanem a szabályozókhoz alkalmazkodik.

A költségvetés étvágyát újabb és újabb elvonásokkal csillapítják. A képviselő számításai szerint ez jövőre a nyereség 80 százaléka, tehát a Pemünél is csak körülbelül 20 százalékonyi jövedelem marad. Ez kevés a fejlesztésre, tartalékolni pedig nem mernek, mert ki tudja, mit hoz a holnap? Kárpáti András azt fájlalja leginkább, hogy csak onnan lehet elvonni, ahol van mit. Vagyis a nyereséges vállalatoktól. S lehet, hogy a költségvetés közvetítésével éppen a veszteséges cégek életben tartására folyik el a pénz. Ezért a Pemüben a támogatások leépítését és időt álló, a piacgazdálkodás irányába mutató szabályozókat várnak a kormánytól.

Megnyugtató volt hallani, hogy a lakosság terhei jövőre nem növekednek olyan ütemben, mint az idén. Tegyük hozzá: áttételesen ennek ellenére is valószínűleg rosszabbodik a