Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

( 1988. NOVEMBER 28.; SZOMBAT 3 TÉLI ÜLÉSSZAKA A Pest megyei képviselők csoportja (Hancsovszki János felvételei) kező helyzet alakult ki: a gaz­dálkodó szervezetek, támogatá­sa az ez évi várhatónál 24 szá­zalékkal lesz kisebb. A mér­séklés főként az élelmiszer- gazdaságra, a szénbányászatra, a rubelelszámolású export ár­kiegyenlítésére, az ivóvíz- csa­tornaszolgáltatásra koncentrá­lódik. A fogyasztói árkiegészí­tés előirányzata megegyezik az ez évi várhatóval. A jövő évi tervezett fogyasztói árszínvo­nal emelkedése egyes területe­ken ugyanis csak a támogatá­sok szinten tartását eredmé­nyezi. A beruházási támogatá­sok csak a folyamatban lévő beruházások forrásaira nyújta­nak fedezetet, néhány esetben az eredetileg tervezett ütemnél lassúbb megvalósítás mellett. A vállalati beruházások támo­gatására összesen 9 milliárd forint szolgál. Az 1989. évi tá­mogatáscsökkentési javaslatok a fogyasztói árszintnövekedés korlátái és a szociálpolitikai ellentételezési kötelezettségek miatt az eredetileg elképzelt nagyobb összeggel szemben csak 25 milliárd forintot tesz­nek ki. A társadalombiztosítás helyzet. Gyakorlatilag ugyan­is a lakosságot érinti az is, hogy alig jut pénz az infra­strukturális beruházásokra, például útépítésre, -korszerű­sítésre. S méginkább az, hogy ismét tetemes összegekkel csökken a tanácsok állami tá­mogatása. A fejlesztésekre idén is alig volt mód, pénzügyi bű­vészmutatványok kellettek a már meglévő intézmények zök­kenőmentes működtetéséhez is, jövőre pedig már az ellátás színvonalának megőrzése is gondot okoz. Valószínűleg az egészségügy, az oktatás, a kul­túra területén újabb visszalé­pésre lehet számítani. Elter­jedtek olyan hírek is, hogy nem egy megyei tanácsnál úgy­nevezett válságterveket készí­tenek az illetékes osztályok, amelyek például azt is tartal­mazzák, mely kórházi osztályo­kat kell bezárni a működési költségek fedezetének drámai csökkenése esetén. Pest megyében ez nem for­dulhat elő! Ezt Balogh László­tól (29. vk., Szob), a Pest Me­gyei Tanács elnökétől hallot­tuk. Igaz ugyan, hogy jövőre kevesebb pénz jut annál, mint amennyi az intézmények nor­mális működéséhez szükséges lenne, ám arról szó sem lehet — a példánál maradva —, hogy kórházi osztályokat bezárja­— reformja első lépéseként — a jövő évben önálló alapként leválik az állami költségvetés­ről. Az ellátások biztonságát törvény garantálja. A kiadások várhatóan 43 százalék járulék- fizetést igényelnek, s teljes egészében a társadalombiztosí­tás bevétele lesz a 10 százalé­kos nyugdíjjárulék is. Ez az önállósághoz feltétlenül szük­séges, szerény mértékű tarta­lék kéDzésére is elegendő. A kormány korábbi ígéreté­nek megfelelően a felsőokta­tásban és a központi kutatás­ban a támogatás növekedése a folyó kiadások reálértékének megtartásán túl fejlesztést is lehetővé tesz, az egészségügyi és szociális ellátásban, a köz­oktatásban a pénzügyi forrá­sok együttesen megközelítik a működés szinten tartását. Az összes többi területen — külö­nösen a központi igazgatásban és a védelemnél — a kiadások reálértéke csökken. Az állami költségvetés egyéb kiadásait a nemzetközi kötelezettségek és az adósságállománnyal kapcso­latos korábbi terhek határoz­zák meg. Külön intézkedések nak. Ez fel sem merülhet, mert ha minden kötél szakad, ak­kor inkább egy-egy beruházás megvalósítását lassítják, ha­lasztják el. Most, november vé­gén, úgy látszik, hogy 10 szá­zalékkal kell csökkenteni a kiadásokat, ami — Balogh László szerint — reálértékben ennél is kedvezőtlenebb lehet. Bizonyos, hogy nem lehet min­den jogos igényt kielégíteni. Ilyen helyzetben mire szá­míthat a megye lakossága 1989- ben? November 29., a megyei tanács ülése után tudhatunk meg többet erről. Az ország- gyűlési képviselők részvételé­vel alternatívákat is tartalma­zó koncepciót vitat meg a tes­tület. Számba veszik a külön­böző variációk előnyeit, hát­rányait, s a lakosság szempont­jából legjobb megoldást keres­ve formálódik a terv. Elfoga­dására az év végén, újabb ta­nácsülés keretében kerül sor. Azután, hogy az Országgyűlés decemberben megtárgyalja a jövő évi tervet és költségve­tést. A Tisztelt Ház tegnap hosz- szas vita után, s ismét tragi­komikus szavazási procedúrát követően fogadta el a kormány beszámolóját. Sajnos ez volt az egyetlen, amin — keserű szájízzel — derülhettünk. Kövess László — például a lakásfinanszíro­zás rendszerének változása — nélkül itt akkora terhek jelen­nének meg, amelyek a pénz­ügyi folyamatok szempontjából kezelhetetlenek. A jelzett bevételi és kiadá­si előirányzatok mellett a költségvetés hiánya mintegy 70 milliárd forint lenne. Ez­zel szemben a gazdaságpoliti­kai célok megvalósítása, a bel­ső folyamatok kézben tartása, a belső és külső egyensúly 20—25 milliárd forint hiány kialakulását engedi meg. Ez az a szint, amely mellett még az ország hitelképessége fenn­tartható. Ezért a kormány ja­vasolni fogja a központi lakás­finanszírozási alaphoz való hozzájárulást — jelentette be Villányi Miklós, majd azt in­dítványozta: a biztonságosabb bevétel és a jobb áttekinthe­tőség érdekében — az osztalék helyett — 55 százalék általá­nos nyereségadót fogadjanak el. A nyereségadó megnövelt mértéke a versenysemlegesség és a terhek igazságosabb meg­osztása szempontjából jobb megoldásnak tűnik, mint az állami tulajdon utáni részese­dés fizetése. A kormány tudatában van annak, hogy a vállalatokat, vállalkozásokat terhelő összes jövedelemelvonás magas. Hosz- szú távon kifejezett szándéka az adóterhelés — a gazdaság reális lehetőségeivel összehan­golt — mérséklése. Villányi Miklós vitaössze­foglalójában elmondta, hogy a törvénytervezet a nyereségadó­zás területén jelentős előrelé­pést jelent. Az adó a tervezett ötven százalékról ötvenöt szá­zalékra történő emelését az egységesítésre való törekvés indokolta, ugyanis az 50 szá­zalékon felüli esetleges továb­bi-adóelvonások sokkal za­varóbbak lettek volna. A 10 millió forintos kedvezményes árértékhatár — amit az egyik képviselő javasolt — nem el­fogadható, hiszen ez azt je­lentené, hogy nem csak a kis­vállalkozásokat preferálnák. A képviselők a vállalkozási nyereségadóról a terv- és költ­ségvetési bizottság javaslatát, az 50 százalékos mértéket fo­gadták el nagy többséggel. Ezt követően Tétényi Pál elő­terjesztette a központi műsza­ki fejlesztési alapról szóló tör­vényjavaslatot. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke leszögezte, hogy a tör­vényjavaslat szemléletében és tartalmában korszerű. Az ed­digi gyakorlattal szemben a befizetések a jövőben szek­torsemlegesek és normatívak lesznek. A hozzájárulás adó­jellegű lesz, a vállalatok költ­ségeik terhére fizetik majd. A központi műszaki fejlesztési alap jobban kiszámítható bá­zisokra kerül. Létrehozása je­lentősen szolgálhatja a tudo­mányos műszaki haladás meg­gyorsítását — mutatott rá Té­tényi Pál. Az Országgyűlés ma reggel 9 órakor a törvényjavaslat vi­tájával folytatja munkáját. Megyénk képviselői is nagy fi­gyelemmel hallgatták a hozzá­szólásokat Egyetemisták petíciója Pénteken petíciót juttattak el az Országgyűléshez a buda­pesti egyetemisták és főiskolások csütörtöki nagygyűlésének képviselői. A jegyzékben egyebek között megfogalmazták, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók és oktatók európai színvonalú tárgyi és anyagi feltételek megteremtését, valóságos intézmé­nyi autonómiát, az intézmények belső demokráciáját és tan- szabadságot követelnek. Az országgyűlési képviselőket kérték, hogy ismerkedjenek meg a felsőoktatás gondjaival, és mérjék fel a felsőoktatás elhanyagolásának következményeit. Horváth Lajos, az Országgyűlés alelnöke a petíció átvétele után elmondta, hogy tanulmányozzák majd annak tartalmát. Kifejtette, hogy az egyetemisták igényét érthetőnek tartja, nyitott kapukat döngetnek, hisz az ország ismeri gondjaikat. Sok igényük jogos, de hogy milyen sorrendben lehet azokat kielégíteni, azt az ország mindenkori anyagi helyzete hatá­rozza meg. ígéretet tett arra, hogy jegyzéküket az Ország- gyűlés illetékeseihez továbbítja. Ugyancsak hasonló tartalmú petíciót juttattak el írásban az Országgyűléshez a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem hallga­tói, oktatói is. Csepelen csíkozzák, Nagykőrösön szerelik Vegyesvállalatot alapítanak A legutóbbi BNV-n történt, hogy egy neves ausztrál pénz­intézet munkatársai megje­lentek a nagykőrösi Transz­formátor és Hegesztőgép­gyártó Leányvállalat stand­ján. Megtekintették a bemu­tatott termékeket. A maguk­kal hozott számítógép és egyéb mini technikai eszkö­zök segítségével gyors szá­molást végeztek és közölték, hogy hajlandóak egymillió dollárral részt venni a leány- vállalat gépparkjának kor­szerűsítésében, ha január 1- jétől teljesül a nagykőrösiek vágya, s vegyesvállalat, vagy kft. formájában működhet­nek tovább. Tájékozott ausztrálok Rácz Zoltán, a Transzfor­mátor és Hegesztőgépgyártó Leányvállalat igazgatója el­mondta, hogy az ausztrál szak­emberek bámulatos tájéko­zottságról tettek tanúbizony­ságot, mintegy jelezve, hogy figyelemmel kísérik ennek a leányvállalatnak a nemzetkö­zi piacon kivívott sikereit. Az utóbbi néhány évben erősö­dött a konkurencia. A nagy­kőrösiek ugyan biztosan tart­ják pozícióikat az angol, hol­land, osztrák és NSZK-beli piacokon, hiszen olyan he­gesztőgépeket kínálnak, ame­lyek készítése rendkívül munkaigényes, s amelyek lel­ke a megbízható transzfor­mátor. Termelésiérték-bevé- telük 40 százalékához az ex­A hirtelen lehullott és nagy mennyiségű hó nem érte vá­ratlanul a dunavarsányi Pető­fi Termelőszövetkezet növény- termesztési ágazatának dolgo­zóit. Ugyanis a tervezett időre végeztek az őszi mélyszántási és betakarítási munkákkal. Né­mi iróniával mondta Tisza András, a szövetkezet elnöke, hogy legkönnyebb dolguk a kukoricával volt. Azt már az aszály olyannyira helyben­hagyta, hogy különösebb erő­kifejtést nem igényelt a ten­geri vágása. Természetesen, a kiesett ter­mést mindenképpen pótolniuk kell, hiszen a 2 ezer 500 vago­nod tápkeverő üzemük nem nélkülözheti a szükséges alap­anyagokat. Néhány nappal ez­előtt 600 vagonnyi kukoricát vásároltak, jórészt az ország keleti megyéiben működő gaz­daságoktól. És ami már most figyelmeztető, annak mázsán- kénti ára 460—560 forint kö­zött mozgott, a szállítási költ­ségek nélkül. Kint a határban mintegy 250 hektárnyi területen a sza­kadó hóesésben is dolgoztak a szerves trágyát szóró gépek. Az áremelkedés ellenére sem spó­rolnák ugyanakkor a műtrá­gyával. Amit a talaj megkíván port révén jutnak hozzá. Az idén ennek mennyisége elér­heti a 115 millió forintot. Természetesen jócskán jut a hazai piacra is. Annál is in­kább, mivel a nagykőrösiek a hazai hegesztőtranszfor­mátorokat gyártó piacon egyeduralkodónak számíta­nak. Partnereik a tsz-ek mel­léküzemágai, és a Nagykőrö­si Gépgyártó Ipari Szövetke­zet. Rácz Zoltán két évtizede áll ennek a leányvállalatnak az élén. Lehetősége volt tehát arra, hogy figyelemmel kísér­je a védőgázas félautomata ívhegesztő gépek, huzaltolók, hordozható ívhegesztő transz­formátorok, ívhegesztő egyen­irányítók korszerűsödését, sa tőkés ipacon irántuk mutat­kozó érdeklődést. Profiljuk kialakítását az itt dolgozó törzsgárda igyekezetének tu­lajdonítja. A jelenben és a jövőben is célként jelölte meg a kiváló minőséget, s azt, hogy figyelniük kell a konkurens nyugati cégekre. Szüntelenül szükség van a szakmai megújulásra. Hárman együtt A már említett vegyesvál­lalat, illetve kft. megalakítá­sa számukra elérhető közel­ségbe került. Az említett, de név szerint még meg nem ne­vezett ausztrál pénzintézet mellett január 1-jétől társuk lehet két hazai cég is: a Transelektro Külkereskedel­a jó termés érdekében, azt ki is juttatják a földre. Ezerötszáz hektáron vetették el a jövő évi kenyérnekvalót. Az idén kevesebb búzát és több rozsot. A vastag hótaka­ró a legjobbkor jött, így leg­alább jobban fejlődik a gabo­na, s a remélhetően tartós hó­takaró megkíméli a növényze­tet a kifagyás veszélyétől. Gy. L. Egyelőre tíz részvényes, hoz­závetőlegesen mintegy húsz­millió forintos betéttel Duna Füszért Rt. néven tegnap rész­vénytársaságot alapított. A részvényesek között éppúgy találunk bankot, mint élelmi­szert előállító céget, kiskeres­kedelmi vállalatot, s eladót, mint amilyen például a Ha­lért. Az alakuló ülésen a rész­vénytársaság tagjai elmond­ták, vagyonukat később újabb részvénykibocsátásokkal bő­víteni szeretnék. Az új társa­mi Vállalat és a Trakis Szö­vetkezet. A leányvállalat igazgatója az ausztrálokkal kapcsolatban mintegy mellé­kesen azt is elmondta, hogy eleinte 4 millió dollárral kí­vántak belépni a vállalkozás­ba. Annyi már bizonyos, hogy ők a megalakítandó kö­zös cégben már biztosan he­lyet kapnak. Annál is in­kább, mert tőlük függ, hogy minél előbb hozzájussanak a nagykőrösiek a világszínvo­nalon álló nyugati technoló­giához. A korszerű gépek termelésbe állításával lehet majd igazán szélesíteni a tő­kés piacon a még biztosabb térnyerésüket. Jogtanácsosuk most dolgozik az alapító ok­irat szövegezésén. Olyannyi­ra, hogy akár néhány héten belül sor kerülhet az alapí­tók ünnepélyes kézfogására. Speciális körolló Vannak azonban a nagykő­rösi leányvállalat működésé­nek, pontosabban gazdaságos üzemeltetésének sajnálatos árnyoldalai is. Ezekről Rácz Zoltántól megtudtuk, hogy az utóbbi két évtizedben egyetlen alkalommal sem kellett annyi hitelt felven­niük talpon maradásukhoz, mint az idén. Csaknem 50 millió forintról van szó, ame­lyet 15 százalékos kamat ter­hel. Az 1988-ra tervezett amúgy is csekély nyereségből mintegy 8 millió forintot kénytelenek átutalni a kü­lönböző törlesztésékre. Meg­drágultak a csak nyugati im­portból beszerezhető alkatré­szek és alapanyagok is. Az idei exportjuk 30 százalékát fordítják anyagbeszerzési cé­lokra. A Transzformátor és He­gesztőgépgyártó Leányválla- tot hosszú évek óta kapcso­latok fűzik a Csepeli Transz­formátorgyárhoz. A csepeliek egykoron exportsikerekkel büszkélkedhettek. Úgyneve­zett olajos technológiájú transzformátoraikat különö­sen a harmadik világ orszá­gaiban keresték. Az arab or­szágokban bekövetkezett fej­lődés, és a sajátos külpiaci igények azonban az említett típusú transzformátorokat már egyre kevésbé részesítik előnyben. A mind szűkösebb beruházási lehetőségek vezet­tek el odáig, hogy lépéshát­rányba kerültek a csepeliek a transzformátorgyártásban. A nagykőrösiek számára ma is a csepeliek csíkozzák a transzformátorlemezeket. Ezek az anyagok a Szovjet­unióból érkeznek 4-5 tonnás tételekben. A Ganz Villamos- sági Művek szolnoki gyár­egységében is végeznek ha­sonló munkákat a nagykőrö­siek számára, olyan anyagok­ból és olyan technológiával, amelyeknél minimális az anyagveszteség. Speciális kör­olló csíkozza, vágja a leme­zeket. Ha létrejön a vegyes­vállalati, vagy kft.-s működé­si forma, akkor a gyártás előkészítésének nagyon lé­nyeges műveleteit is meg tudják majd házon belül ol­dani. Gyócsi László sági formától azt várják, hogy tőkéjük más befektetési for­máknál jobban kamatozik, de mint dr. Sticzai Jenő, a Du­na Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat igaz­gatója hozzáfűzte, számukra a betétek olyan plusztőkét je­lentenek, melynek segítségé­vel Pest, Komárom és Nóg- rád megye területén bővíthe­tik áruik mennyiségét és vá­lasztékát. A vállalat fmtol- gatja azt a megoldást is, hogy nagyobb önállóságot adva tíz raktárházának újabb rész­vénytársaságokat hoznak létre. Szájtátva Válogatás Sokféle jele bizonyítéka van a nemzetiségi múlt és jelen létezésének Sződön, az Öreg házak megőrizte építési, dí­szítési módoktól a szobabelső­kön, szőtteseken át az olykor­olykor (sajnos, egyre ritkáb­ban) felbukkanó ünnepi öltöze­tekig. A gyerekeknek már nem nagyon kell ez, mondja a nagy­mamakorú asszony, s nem tud­ni, az a bizonyos ez vajon a szlovák kultúra ezernyi kin­csére vonatkozik-e általában, avagy csupán arra a gazdagon díszített szőttesre, amely ágy­terítőként szolgál. Kanyarog erre, arra a be­szélgetés, szóba jön az is, va­jon mi az oka (s bizonyos, nem egyvalami hanem ezer min­den) annak, hogy a fiatalok, a gyerekek nem tulajdoníta­nak fontosságot nemzetiségi származásuknak, az idősek kö­zött azonban nagyon is szá­mon tartott az, ki milyen csa­ládban látta meg a napvilágot. Hihetné ennek hallatán az em­ber, nagy alapossággal mérics­kélték, válogatták ki azokat, akik képviselőik legyenek a ta­nácsban, ám az idős asszony legyint egyet, s azt mondja, ugyan, nem számít az, csak az a fontos, rendes ember legyen. Nem számít? Szájtátva hall­ja azután a hírlapíró, amikor kellő segédlettel összeszámol­ják az érintettek, hogy a ta­nácstagoknak a hetven száza­léka nemzetiségi lakos. Akkor most minek tudja be ezt az arányt? Valami titokzatosan érvényesített statisztikai szem­léletnek, avagy annak, hogy a rendesek és rátermettek válo­gatása közben véletlenül ez jött ki eredménynek? S ha egyik vagy a másik, fontos lenne, melyik az igaz? Bizony, fontos. A puszta sta­tisztikáért ugyanis nem szabad senkire tisztséget erőltetni, amint a választópolgárra sem illendő bárkit rátukmálni. Az azonban aligha a véletlenek­nek a teremtménye, hogy a rendes emberek, a rátermettek keresése, válogatása közben ilyen arány alakuljon ki. Mert ez jelzi, hogy sem pro, sem kontra, nincsenek e válogatás közben elfogultságok, előítéle­tek. Rendes emberek, ráter­mettek annál többen van­nak ... MOTTO A hétakaró a legjobbkor jött Drágább lett a kukorica Az ellátás is javul Füszért-részvényesek

Next

/
Thumbnails
Contents