Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
1988. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK 3 Befejeződött az MSZMP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) kialakítását, amelyre alapulhat határozott nyitásunk a világ felé; O A társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása; Olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magában foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködnének törvényes szabályait; O A szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrend- szer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közel álló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való íá- volságtartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomban akarnak működni. Határozottabban kell törekednünk arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásunkat a társadalom nyilvánossága előtt tegyük. A közelmúlt történelmének tanulsága szintén e viták középpontjába kerültek. Mi erősít bennünket, mire építhetünk és mitől kell elhatárolódni — vitatják széles körben. Történelmünk tagadhatatlan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott újjászületés. A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése. A Magyar Kommunista Párt a forradalmi elmélet ismeretét, az illegális harcban kiková- csolódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfegyelem, az elkötelezettség, míg a Szociáldemokrata Párt a tömegmunka, a demokratikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hozta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé lettek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmának az eszközévé vált. Az 1953-ban elindított kibontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata, az új szakasz kormányprogramja. De a párton belüli különböző csoportok közötti elvtelen harc, a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkollott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni ellen- forradalmi támadásra ’s. A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Kiemelkedő érdeme az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a demokratikus tömegmozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypárt- rendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság: O Élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját; O A társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához; Képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal; O Képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva^ sürgető feladataink vannak. — Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függet'ení- tett reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül ki dolgozhatók. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. Így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja. — Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. — A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is —, hogy 1988. december Síével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása. Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető, és sorsfordító céljainak, .me^pgalipa^sáta-Tr;. zártá beszédét Berecz János. és az adott feltételeinkhez képest. A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetik el, tartsanak-e pártértekezletet vagy nem. Nagy érték, hogy közben felfrissül a káderállomány, hiszen annak megújítására már korábban vállalkozni kellett volna. Nő a cselekvési készség. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat. Természetes, hogy ezek között vitatható nézetek is hangot kapnak. A hatalmi apparátus szilárd, a parlament és a kormányzat munkája biztató irányban fejlődik. Sok kérdésben a vezetésben is tisztábbak a tennivalók. A nehezítő tényezők között említette Grósz Károly a sajtót. „Én sajtópárti voltam és vagyok — mondotta. — A sajtóban sok érték van, de úgy érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás, amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajtóban dolgozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal, akik segíteni akarnak, de olykor nem tudják, hogyan.” Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem. Az elmúlt 5—6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. Ha azokat nem kellő körültekintéssel, hanem nagy baltával akarjuk " lényesegetni, akkor félő, hogy az értékeket is tönkretesszük, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel”. A küzdelem fő terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai intézmény- rendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szak- szervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatói, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és a szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit nem jól ítélt meg, meg fogja változtatni, de az is tény, hogy egyes területekről a szakszervezeteknek vissza kell vonulniok azért, hogy a gazdasági vezetők személyes felelőssége minden döntésben tettenérhető legyen. A területi pártszervezeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzópárt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük. hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek. Mert a tanteremben, az üzemben vagy más fórumokon nem a Központi Bizottság, hanem a helyi kommunista közösség a kommunista vezető a párttag vitatkozik, érvel. Legfontosabb feladataink közé tartozik ezért, hogy a mozgalomban szuverén egyéniségek nőjenek fel,, akik önállóan képesek politizálni. Grósz Károly a Magyar Hírlap október 28-i számában megjelent és a vitában többször említett nyilatkozatáról szólva elmondta: szükségesnek tartotta, hogy tájékoztassa az országot és külföldi partnereinket is nemzetközi pénzügyeink néhány időszerű kérdéséről. Felhasználta az alkalmat arra is, hogy megerősítse: a vezetésben különböző nézetek vitája zajlik, Grósz Károly felszólalása a feladatokról A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. „Az a dolgunk — mondotta —, hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását.” A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet-váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak, 3—3,5 százaléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7—8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás. Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak meg 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan ahogyan kellene. A főtitkár ezek után ki emelte, hogy politikái gyakor latunkat, amely bizonyos ér telemben megcsontosodott korszerűtlenné vált, a változi viszonyokhoz igazodva, fej leszteni kell. Eközben foglal kozni kell napi súlyos gond jainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűéi együttjáró negatív jelensége két, s ki kell dolgozni egy 1! —20 évre szóló stratégiát Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozsgay elvtári vezetésével. A feladatok megoldására rendelkezésre állnak a különböző fórumokon kidolgozott munkaprogramok. A pártértekezlet elfogadta a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének akcióprogramját, amely ma is -érvényes. Van külön program a jogrendszer korszerűsítésére, amelynek keretében több mint 30 törvény megalkotását vagy korszerűsítését tervezik. Ismert az úgynevezett „demokrácia" csomagterv, amelyet a közeljövőben a parlament elé terjeszt Pozsgay elvtárs. A program szerint — talán annál még gyorsabban is — folyik a kormány átalakítása. Gazdasági elképzeléseinket a kormány- program tartalmazza, működik egy reformbizottság. A kormánynak van programja a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok alakítására is. A pártmunka fejlesztését a Központi Bizottság által jóváhagyott feladatterv irányozza elő. Ma tehát nem új programokat kell alkotni, hanem a meglévőket végrehajtani és így elérni, hogy a XIV. kongresszusra — széles körű társadalmi és párton belüli vitában — kialakíthassuk a hosszabb távra szóló cselekvési programot. Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? — tette fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz ami természetes, de nincs I semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. „Kötelességünk azon dolgozni — mondotta vé- I A felszólalások alapvető mondanivalója az volt, hogy a pártban, a társadalmi äet minden szférájában fel kell gyorsítani a pártértekezlet állásfoglalásának, a párt és a kormány más döntéseinek végrehajtását. A májusi pártértekezlet óta eltelt időszak változásait szinte valamennyi felszólaló górcső alá vette, ki-ki megvilágítva a nézete szerint legfigyelemreméltóbb tendenciákat. Kiemelték: évek óta nem volt ennyi önmarcangoló eszmecsere, valódi változás a pártmunka demokratizmusának, nyilvánosságának, egy másfajta munkastílus meghonosításának előmozdításáért, mint ebben az öt hónapban. Éles, szenvedélyes viták jellemzik a közéletet, de nem tapasztalható jelentős szembenállásra, nyílt konfrontációra utaló magatartás. A vitában — akárcsak a pártértekezleten, s azóta szinte valamennyi fórumon — a felszólalók elmondták gondolataikat a pluralizmussal kapcsolatos kérdésekről, az egy, illetve több párt létezésének témaköréről, a különböző csoportok, állampolgári szerveződések megjelenéséről. Erről többen úgy vélekedtek, hogy korai lenne ma még közéletünket a politikai pluralizmus kifejlett állapotának tartani. Hazánkban — húzták alá mások — ma nem az egy- vagy többpártrendszer kérdése áll a középpontban, hanem a párt tervékenységének megújulása, a különböző mozgalmak, érdekképviseleti szervek munkájának korszerűsítése. Űj élem a különböző alternatív erők intézményesülése. Ilyen körülmények között a pártnak a reformban érdekelt, a szocialista haladást támogató erők összefogására kell törekednie. Az életszínvonal további csökkenése, a termékszerkezet-váltás gyorsulásakor létrejövő nagyarányú munka- nélküliség miatt tovább erősödik a társadalmi feszültség, nő az elégedetlenség, kemény érdekütközések várhatók — mondták. Ugyanakkor elutasították a sztrájkkal való zsarolást és a fenyegetést, A vitázók nem hagyták szó nélkül az egyes rétegek hangulatát jellemző érzéseket, gondokat sem. Elmondták például, hogy az értelmiség széles rétegeinek nem javuló, hanem több esetben romló a relatív jövedelme, munkafeltételeik önmagukban is munkájuk alábecsüléséről tanúskodnak. Az alkotó értelmiség hangulatát a kétségbeesés és az aktív tenni akarás egyidejűségével jellemezték. A tanácskozás jellemzője a kritikus, önkritikus hangvétel s a reális értékelés mellett a további tennivalók határozott megfogalmazása volt. A vitában felszólaltak: Szabó István, Veres József, Varga László, Tömpe István, Jassó Mihály, Horváth István, Szilágyi Tibor, Dudla József, Vajda György, Berecz Frigyes, Glanz Lászlóné, Katona Imre, Szépe Ágnes, ördögh Szilveszter, Aczél György, Györgyi Béla, Pozsgay Imre, Kői Tibor, Deák László, Ormos Mária, Horn Gyula, Gáspár An- talné, Medgyessy Péter, Osz~ tafi Béla, Kiss István, Huszár István, Nyers Rezső, Berend T. Iván, Nagy Sándor, Tőkei Ferenc, Bányai István és Hollán Zsuzsa. A Központi Bizottság további három tagja — Ré- vészné Kéri Anna, Gubicza Ferenc és Szlameniczky István — írásban nyújtotta be hozzászólását. Sajtóértekezlet a KB székházéban A központi bizottsági ülés első témájának másfél napos vitájáról — amelyben harminchármán fejtették ki véleményüket belpolitikai helyzetünkről, a párt feladatairól — Berecz János, a KB titkára, a napirendi pont előadója tájékoztatta az újságírókat szerda este a Központi Bizottság székházában. A sajtóértekezletet Major László, a KB szóvivője vezette. Berecz János rövid bevezetőjében utalt arra, hogy tudatosan tértek el a Központi Bizottság üléseinek az utóbbi időben megszokott közvetlen nyilvánosságától, hogy e nagy fontosságú témákról minden zavaró körülménytől mentesen fejthessék ki véleményüket a testület tagjai. Az elhangzottakról azonban ezúttal is részletes tájékoztatást kap a közvélemény. A felszólalók sürgették a pártapparátusban dolgozók feladatkörének, újszerű szerepének megfogalmazását, mondván, hogy a napjainkban tapasztalható társadalmi önszerveződés közepette a pártszervezetek kívülrekedni látszanak ezekből a folyamatokból. Berecz János hangsúlyozta, hogy az ülésen felelősen szóltak a vezetés egységének szükségességéről. A Központi Bizottságot természetesen foglalkoztatja, hogy milyen a Politikai Bizottságban az egység. E kérdés felmerült úgy is, mint az egység fogalmának mai értelmezése: elhangzott, hogy a monolitikus egység megkövetelésével szakítani kell, ma mindenekelőtt az összefogást és a belső szolidaritást kell erősíteni. „Egyébként — tette hozzá — a mostani ülésen több különbözőséget vártam, mint amit végül is tapasztaltam. Talán azért, mert a testület minden tagja átérzi azt a felelősséget, ami a párt és az ország mai helyzete miatt hárul reá, s en,nek megfelelően nyilvánít véleményt a teendőkről, a ki- útról.” Emlékeztetett arra, hogy Grósz Károly a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában ideológiai kérdésekben és a cselekvést tekintve egységesnek ítélte a Politikai Bizottságot. Vita elsősorban taktikai és a magatartást illető kérdésekben van a testületen belül. Erre mostani felszólalásá- bari is kitért a főtitkár — mondta Berecz János —, és hozzátette:.az hatott zavaróan, hogy a párt vezető testületéből bizalmas jellegű értesülések is nyilvánosságra kerültek. Ezek figyelmeztető jelek, ebben fegyelmezettebbeknek kell lenni. Egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Központi Bizottság a következő ülésén foglalkozik a testület munkamódszerével, munkastílusával, s ennek keretében megvizsgálják a KB apparátusának összetételét, szervezetét. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatos döntése után kerül sor majd a területi, helyi pártszervezetek saját apparátusukkal kapcsolatos döntéseire. Ebben teljes szabadságot élveznek majd, persze a cél mindenütt az, hogy a vezető funkcionáriusok száma csökkenjen és a munka hatékonyabbá váljon. A Központi Bizottság titkára megerősítette, hogy a mostani vita alapján is világossá vált: a párt tartja magát az országos értekezleten megfogalmazott álláspontjához, amely szerint az egypártrend- szer keretei között kívánja a szocialista pluralizmust kiteljesíteni. Berecz János a sajtóértekezleten közölte: Grósz Károly ezúttal is jelezte, hogy meg kíván válni miniszterelnöki tisztségétől; az új kormányfő személyére teendő javaslattal egy más alkalommal foglalkozik majd a Központi Bizottság. gezetül Grósz Károly —, hogv a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még «acfxrcóctPCöHh IpfJvpn ** Kritikus és önkritikus vita
