Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

1988. NOVEMBER 18., PÉNTEK 3 Meghallgatják a csendet Üllőn Repülőzaj és hideg ellen Két ablaküveg között egy harmadik. Ilyen egyszerű és szellemes megoldást láthatnak naa délelőtt az érdeklődők Ül­lőn, ha nemcsak keresztülnéz­nek a DUPLO-rendszerű hő- és hangszigetelt ablakokon, hanem meg is vizsgálják azo­kat. Főként a Ferihegyi és a szi- getszentmiklósi repülőtér kör­zetében élők érdeklődésére számíthat ez a nyugatnémet találmány, melyet hazánkban a Construmex betéti társulás forgalmaz. A DUPLO-rendszer lényege ugyanis az, hogy kí- vülrekeszti falainkon a világi zajokat, oly módon, hogy egy másfél centiméter szélességű műanyag léccel körülfogott, méretre vágott ablaküveget il­lesztenek az addig meglévő, bármilyen méretű, fajtájú, anyagú ablakok közé, harma­diknak. Az így nyert zajcsökkentés mértékéről már készítettek pontos mérést a Budapesti Mű­szaki Egyetem szakértői, a mai üllői bemutatón azonban — amelyet a tanáccsal közö­sen szervezett a forgalmazó — a legmegbízhatóbb műszer­rel, a saját fülünkkel is meg­hallhatjuk a csendet. Ugyanis kívülről, magnetofonról re­pülőgép-bömböléssel bombáz­zák a referenciaházat, ahol két mikrofon veszi fel a zajt: az egyik a hagyományos, a másik a DUPLO-módszerrel szigetelt ablak csukott szárnyai mögött. Az így készült két felvételt visszajátsszák a hallgatóság­nak, s így a publikum maga tudja eldönteni, mennyire ha­tásos a nyugatnémetek zajvé­delmi találmánya. Sikeres kísérlet esetén szá­míthatunk rá, hogy a Közleke­dési Minisztérium Légiforgal­mi Igazgatósága rendel a DT/PLO-ablakokból, s ezzel a módszerrel kívánja kívülre- keszteni a Ferihegyi repülőtér környéki lakásokból a repülők zaját, legalábbis a téli hóna­pokra, amikor egyébként is reteszelni kell a támlákat. A mai kísérlet azonban nemcsak a csendért kiáltóknak lesz hasznos, hanem annak is, aki szereti a meleget. Ugyanis a DUPLO-rendszer nemcsak hang-, hanem hőszigetelésre is alkalmas, a számítások és a tapasztalatok szerint egy tél folyamán hatvan-hetven liter fűtőolajat takaríthat meg az, aki egyetlen négyzetméter ab­lakfelületét eme védelemmel látja el. A Gutenberg és a fegyverek Elutasítják A Gutenberg Szakszerveze­ti Szövetség legutóbbi orszá­gos értekezletén egyhangúlag állást foglalt a lőfegyverekről és a lőszerekről alkotott elnö­ki tanácsi törvényerejű ren­delettel szemben. A szövetség állásfoglalásában kifejti, hogy sem a rendelkezés tartalma, sem a döntéshozatal módsze­re nem felel meg a közvéle­mény értékítéletének. A szövetség hangsúlyozza, hogy az Elnöki Tanács dönté­sét a szövetség tagsága eluta­sítja és javasolja, hogy azt vonják vissza, vagy pedig a kérdést utalják az Országgyű­lés decemberi ülésszaka elé. MTESZ—SZOT Javaslatok A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségének elnöksége, a műszaki értelmiség szakszervezeti ér­dekvédelmének javítására vo­natkozó javaslatokat juttatott el a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsához azzal a céllal, hogy ezeket a szakszervezetek december elején sorra kerülő országos értekezletén vitassák meg. Parlamenti bizottságok együttes ülése Késésben a stabilizációs program Csütörtökön a Parlamentben együttes ülést tartott az Or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottsága. Az ülésen részt vett Vida Miklós, az Országgyűlés alclnöke. A maratoni hosszúságúra nyúlt ülés résztvevői első na­pirendi pontként összegezték azokat a főbb megállapításo­kat, amelyeket a törvényhozó testület.novemberi ülésszakára készülve a parlamenti bizott­ságok fűztek a stabilizációs program eddigi eredményeit és a jövő évi gazdaságpolitika feladatait elemző előterjesztés­hez. A kormány ezzel kapcso­latos elképzeléseiről Hoós Já­nos, az Országos Tervhivatal elnöke adott tájékoztatást. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke arról tájékoztatta a képviselő­ket, hogy a testület hosszas vi­ta után a stabilizációs program A változata mellett döntött. Ugyanakkor felhívta a figyel­met az egészségügyi intézmé­nyek katasztrofális munkaerő- helyzetére. Nagyiványi András, az építési és közlekedési bi­zottság elnöke az A variáns mellett voksolva szerénynek nevezte az első év tapasztala­tait, de úgy foglalt állást, hogy az előkészítés alatt álló intéz­kedések elmélyítik a reform- folyamatot. Az ipari bizottság képviseletében Gágyor Pál úgy foglalt állást, hogy fel kellene gyorsítani az osztalékkal kap­csolatos elképzelések kimunká­lását. Hellner Károly, a ke­reskedelmi bizottság titkára úgy vélekedett: késésben van a stabilizációs menetrend, késik a termelés szerkezetének át­alakítása, az alacsony haté­konyságú vállalatok finanszí­rozásának visszafogása. Az ifjúsági és sportbizottság elnöke, Géczi István arra fi- gyelmezetett, hogy mindin­kább romlanak a fiatalok la­káshoz jutási esélyei. A törvényhozók támogatták a stabilizációs program A vál­tozatát, ugyanakkor annak a véleményüknek adtak han­got, hogy az úgynevezett B változat jószerével nem is igazi alternatíva. Élénk vitát váltott ki a vál­lalkozási nyereségadó terve­zete is. A képviselők túl ma­gasnak találták a tervezet 55 százalékos mértékét, s az álla­mi vállalatokra - vonatkozó, nyereségadóval kombinált osz­talékot sem tartották szeren­csésnek. A beszámoló feletti vita zá­rásaként a dokumentumról külön-külön szavaztak a két testület tagjai. A jogi bizott­ság 11 szavazattal egy ellené­ben, a tervbizottság 13 igennel elfogadta a stabilizációs prog­ram első évének eredményei­ről és a jövő évi gazdaságpo­litikai feladatokról szóló be­számolót. Ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette be a vállalkozási nyereségadó­törvény tervezetét.- Elmondot­ta, hogy az elmúlt parlamen­ti ülésszak óta előrehaladt a tervezési munka, s így kide­rült, hogy jövőre a költség- vetési hiány a vártnál na­gyobb lehet. Ezért javasolja a pénzügyi kormányzat az _ ál­talános nyereségadó 55 száza­lékra történő felemelését, vagy 50 százalékos mérték esetén az állami vállalatok vagyonát terhelő osztalékfize­tés bevezetését. A vitában Tallóssy Frigyes (Budapest) a törvény szö­vegéhez módosító javaslatot nyújtott be. Eszerint az adó­hivatal által kivethető bír­ság mértékét attól függően ál­lapítsák meg, hogy a helyte­len adóbefizetés gondatlan­ság, vagy szándékolt eltitko­lás nyomán történt-e. Villányi Miklós válaszában azt javasolta Tallóssy Fri­gyesnek, hogy a törvénymó­dosító indítványát a későb­biekben részletesen vitassák meg. Elfogadhatatlannak tar­totta a kedvezményes, 40 szá­zalékos adózás értékhatárának kiterjesztését. Ebben az esetben ugyanis a pénzügyi kormányzat arra kényszerülne, hogy az osztalék mértékét emelje. Ezután szavazásra került sor. A jogi bizottság tagjai kö­zül erre az időre már számo­sán elhagyták az üléstermet, így e bizottság nem tudott ál­lást foglalni ebben a kérdés­ben. Bölcsey Györgynek, a bi­zottság titkárának javaslatá­ra úgy döntöttek, hogy az Or­szággyűlés első napján, az ülésszak megkezdése előtt ta­nácskoznak, s alakítják ki ál­lásfoglalásukat. A terv- és költségvetési bizottság egyetér­tett a benyújtott törvényjavas­lattal, s tudomásul vette azt is, hogy az osztalék ügyében a pénzügyminiszter decemberben törvényjavaslatot nyújt be a parlamentnek. Ezután Szalai Péter, a Mi­nisztertanács tanácsosa tájé­koztatta a képviselőket a po­litikai intézményrendszer re­formjának jogalkotási felada­tairól. A tájékoztatót a képvi­selők tudomásul vették. Az utolsó napirendi pont keretében — ezt csak a terv- és költségvetési bizottság vitatta meg 1— Balassa Ákos, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnökhelyettese is­mertette a központi műszaki fejlesztési alapról szóló tör­vényjavaslatot. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság titkára azt indítványozta, hogy a tör­vényjavaslattal ellentétben az alap kezelője ne a Miniszter- tanács, hanem az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság legyen. Szerinte így jobban ki lehet szűrni a tárcaérdekek ér­vényesülését. Ezután Balassa Ákos rövi­den válaszolt, majd szavazásra került sor. A képviselők elfo­gadták a törvényjavaslatot, az­zal, hogy az alap kezelője a Minisztertanács maradjon és az alap felhasználásáról min­den évben adjon számot a parlamentnek. A kormányszóvivő tá jékozfatója (Folytatás az 1. oldalról.) jesen felesleges központilag olyan jogszabályok létrehozá­sa, olyan kötelezettségek elő­írása az állam részéről, ame­lyek betartását, betartatását nem tudja garantálni. A SZOT főtitkárával folyta­tott vitában a kormány úgy foglalt állást, hogy ezt a sza­bályozást most kell megalkot­ni, mert a változások szüksé­gessé teszik, hogy felülvizsgál­ják a múltban hibásan hozott döntéseket a Munka Törvény- könyvét érintő szabályozások­ban, s felkészüljenek azokra a fejleményekre, amelyek 1989- től kezdve új helyzetet terem­tenek gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt — mondta Halmos Csaba. Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára a mostani ülésen indítvá­nyozta, hogy a kormány de­cemberben, a Munka Törvény- könyve módosítása kapcsán ne terjessze az Országgyűlés elé a munkabeszüntetési jogra vonatkozó szabályozást. Azzal érvelt, hogy a SZOT testüle­téi érdemben nem tudták meg­tárgyalni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s ennek megfele­lően a végleges testületi állás- foglalás sem alakult ki. A kor­mány a kérdésben megerősí­tette korábbi állásfoglalását, ugyanakkor kinyilvánította: még egy alkalmat kell találni arra, hogy a szakszervezetek és a kormány képviselői a par­lamenti beterjesztés előtt pró­báljanak megegyezni. Ezt követően az újságírók tettek fel kérdéseket. Egy tu­dósítónak válaszolva Halmos Csaba kifejtette, nem változott a kormány álláspontja a te­kintetben, hogy a sztrájk jogi lehetőségét alapvetően a dol­gozók gazdasági, szociális ér­dekeit sértő munkáltatói in­tézkedéssel szemben garantál­ják. A munkáltató általában vállalati kategória, ugyanak­kor a sztrájkjog szabályozása nem zár ki mumkálíatóikénit például állami szervet sem. Egy tudósító arról érdeklő­dött, hogy kik határozzák meg: az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás mi­lyen területeikre terjed ki. Marosán György elmondot­ta: a kormány ülésén ez a kérdés így nem vetődött fel. A jövőben, amikor a szociál­politika reformja és több más területen a reformfolyamat'ki­bontakozik, ezeket a kérdé­seket el fogják dönteni. Tu­domása szerint a kérdést több bizottság vizsgálja. A társadalombiztosítási hoz­zájárulás mértékével, illetve a magánbiztosítás lehetőségé­vel kapcsolatos kérdésre vá­laszolva a kormányszóvivő le­szögezte: a társadalombiztosí­tási hozzájárulás szintjét il­letően a kormányülésen 43 százalékban állapodtak meg. Halmos Csaba kifejtette: a társadalombiztosítási járulé­kot nem a dolgozó, hanem a munkáltató fizeti be az élő­munkaköltségek, a bérköltsé­gek alapján, tehát ez — amennyiben a jogszabályban rögzítik — az ellátás szintjé­től függően nem változtatható. Lehet-e ott sztrájkot kezde­ményezni, ahol nincs szakszer­vezet? Halmos Csaba a Kér­désre válaszolva: a sztrájkjog a szervezett dolgozók jogosít­ványa, ahol nincs szakszerve­zet, ott sztrájk nem lesz kez­deményezhető. A legutóbbi szóvivői tájé­koztatón Marosán György cá­folta azokat a híreket, melyek szerint a november 7-i Vörös­marty téri tüntetés résztve­vőit a rendőrség bántalmazta volna. Ezzel szemben a kor­mány lapjához helyreigazítá- si kérelem érkezett, melyben az egyik előállított megírta, hogyan verték meg a rend­őrségen. A Magyar Hírlap munkatársa megkérdezte, si­került-e azóta a szóvivőnek újabb információkat besze­reznie az üggyel kapcsolat­ban. Érdeklődött arról is: politikailag mi indokolta a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövetsége előtt november 15-re terve­zett tüntetés feloszlatását. Marosán György elmondot­ta: az információt a Belügy­minisztérium illetékeseitől kapta, s ma sincs oka kétel­kedni annak igazában. Amennyiben az érintettek úgy vélik, hogy az elmondottak nem feleltek meg a valóság­nak, helyreigazítást kérhet­nek az újságtól, ezt — eluta­sítás esetén — a bíróság bí­rálja el. A második kérdéssel kap­csolatban rámutatott: nem en­gedélyezett tüntetést próbál­tak tartani. A világ több vá­rosában ugyanakkor lezajlott tüntetések — úgy tűnik — egyértelműen a Román Szo­cialista Köztársaság ellen irá­nyultak. A magyar kormány még hallgatólag sem adhatja hozzájárulását ilyen törekvé­sekhez. Leveszik a napirendről? Viták a törvénytervezetről Reális esélye van annak, hogy egyelőre leveszik a napirend­ről az új választójogi törvény kidolgozását, s Jövőre esetleg még a régi alapján tartanak tanácstagi választásokat. Ebben az esetben a parlamenti képviselők választására külön törvényt kell alkotni — hangzott el egyebek között a HOT Pest Megyei Bizottsága közjogi bizottságának tegnapi ülésén. A tanácskozá­son Sziráki Péternek, a bizottság titkárának és dr. Kukorelli Istvánnak, a bizottság tagjának vezetésével összegezték a társa­dalmi viták eddigi országos és megyei tapasztalatait. Amint az ülésen elhangzott: a választójogi törvény terveze­téről formális viták zajlottak, s a különböző fórumokon — főleg az ifjúság köréből — ke­vesen vettek részt. Ez a pasz- szivitás a tegnapi tanácskozá­son is tetten érhető volt: vala­mennyi megyei tanácstagot meghívták, de csak egyetlen­egy jött el... Ennek oka az is lehet, hogy a társadalmi viták túl gyorsan követik egymást, de valószínűbb az, hogy a ter­vezet nem állja ki a próbát. Az események máris túlhalad­Harmatcseppek PÓRÉ Csodálkozva, mozdulatlanul állt még mindig, a kezében a pénzzel, holott az asz- szony és a kísérője régen eltűnt a piaci forgatagban. Ilyen szerencsét! Kifizette a helypénzt, letette a kosarát. Befelé jövet megnézte, a kofák mennyiért kínálják a pó­rét. Hét-nyolc forint. Igaz, szép az árujuk. Az övé sem vékonyka! S hosszú szálú! Milyen szerencsétlennek érezte magát teg­nap, amikor Marcsi megjött a napköziből! Édesanyám, azt üzente a Tibor tanító bácsi, hogy be kell fizetni a száz forintot, a fény- képeszkedésre, amiről a szülőin beszéltek. Már mondta volna, hogy de hát... ám visz- szanyelte a szavakat. Mit értene belőle egy nyolcéves?! Hiszen arról volt szó, hogy majd a jövő héten ... ! Akkor, fizetés után, vala­hogy kiszorítja. De most? Ami kosztra van, annyi fillérre kiszámítva kell. Abból nem adhat. Miből adhatna? Mi van még a kertben? Semmi. Megettek ők onnét mindent, s ami lehullott, azt a nyulak. Na ugye, a nyulak! Nem, nem, azo­kat nem adhatja. Honnét lenne akkor elég hús? Marcsi a füzete fölé hajolva a lecké­jét csinálta. Nézte, ahogyan mozog a szája, amint ír. Mondja magában. Mint anyám tette, jutott eszébe. Miként röppen át az ilyen szokás egyik emberből a másikba? Hiszen Marcsi nem is ismerte a nagyany­ját, esztendőkkel korábban eltemették. Ak­kor meg? Száz forint. Mi az manapság? Semmi. De a semmi is sok, amikor a nin- csenböl kellene adni. Már-már feladta, ami­kor eszébe jutott a póré. Mennyi üres le­vest megbolondított ő már ezzel a fura nö­vénnyel! Azt mondják, hagyma, aztán nincs is hagymája. Csak az a hosszú, hengeres szára. A póré! Hátha valakinek kell. Ki­megy a piacra reggel. Kapta az ásót, ment hátra, a kertbe. Húsz szálat szedett k,. Ma­radt három szál a földben. Ezzel sokra már nem megy. Mindegy. Miért szedett ki eny- nyit? Ki a fene vesz pórét most? Tavasszal még-még, de ilyenkor? S ha vesz is, egy szálat, kettőt. Mikorra adja el, ha eladja egyáltalán a húszat? Még az ágyban is ezen töprengett, alig tudott elaludni. Hallgatta Feri szuszogását, nem szólt neki a pénzről, minek idegesítse? Van rajta éppen elég, he­tek óta túlóráznak, s alig látnak érte vala­mit. Ideges miatta, s fáradt is a hajtástól. Inkább ne tudjon semmiről. A kiszedett pórét eldugta, nehogy véletlenül meglássa Feri, mert akkor már kérdi is, mit akarsz ezzel... Feri hajnalban elment, nem tudom, mi­kor jövök, ezzel búcsúzott, mint hetek óta. ö meg feküdt az ágyon, arra figyelt, aki egyre erőteljesebben tudatta, rövidesen meg­érkezik. Ez is. Amikor akarták Marcsi után, akkor nem lett. Most meg ... ennyi év után! Nem mondta, de tudja, Feri fiút szeretne, ö? Ugyan. Egészséges legyen. Elszundított. Fölriadt, keltette Marcsit, kapkodta magára a ruhát, zárd be az ajtót kicsim, ott a reg­gelid, hadarta, az álmos kölyök még min­dig a szemét dörzsölte, amikor ő már kí­vül volt az ajtón. Csak nem aludt el Mar­csi? Akkor jól néznek ki. Hét, nyolc Hét, hét, nyolc... Nézte a kofák stand­ján, mennyiért kínálják a pórét. Akkor ő? Hetet fog kérni. S hatért odaadja. Ha alku­szik a vevő. Ha lesz vevő. Milyen hideg van! Nem sokat fog fel belőle ez a vékonyka kabát. Ment a hosszan nyúló sor végére, köszönt a mellette levő idős asszonynak, ahogyan illik, letette a kosarát. Szép póré, mondta az asszony. Rámosolygott, az meg vissza. Ha három-négy percet állt, s akkor jött az az asszony meg a kísérője. A kísérő kezében egy akkora kosár, hogy ő olyat még nem látott...! Mennyiért adja? Felrezzent a kosár bámulásából. Ha ... hé ... hét fo­rint. Számolja meg, mondta az asszony a kísérőnek, nem parancsolóan, de nem is kérve. Húsz, felelte az. Az asszony adott egy százast meg egy ötvenest, ő meg nyúlt a kabátka zsebébe remegő kézzel, hogy az otthon bekészített kétforintosokból vissza­adja a tízest, amikor látta, azok ketten már elmentek. Alit mozdulatlanul, a kezében a pénzzel. Ö, ez a póré ...! Milyen szerencsé­je volt vele. Mészáros Ottó ták, nem ad teret például a so­kat emlegetett társadalmi plu­ralizmusnak, amelyet a hama­rosan a parlament elé kerülő egyesülési törvény tervezete már tükröz. Egyre erősödik az a vélemény, hogy az új alkot­mány elfogadása után kell visszatérni rá. Ebben az eset­ben a választások törvényessé­gét garantáló módosítással, a ma is érvényes jogszabály alapján tartanák meg jövőre a tanácsi választásokat. Az or­szággyűlési képviselők válasz­tására pedig 'külön törvényt alkotnának, egyebek között ab­ból kiindulva, hogy a parla­mentben meg kell jelennie a különböző érdekképviseletek­nek. Még semmi sem dőlt el, ezért az is lehetséges, hogy a most vitára bocsátott tervezet kerül majd a parlament elé. Akárhogyan is lesz, az eddigi fórumokon elhangzott vélemé­nyeket hasznosítani lehet. Pél­dául azt, hogy igen sokan szükségtelennek tartják a jelö­léseket előkészítő bizottságok felállítását. Egyértelműen ki­rajzolódik az is, hogy az ál­lampolgárok elutasítják a je­lölőgyűlések jogkörének terve­zett leszűkítését, s azt kíván­ják, hogy egyénileg is jelöl­hessenek képviselőket. A fórumok résztvevői nem értettek egyet az országos lis­ta kibővítésével sem, sőt, több helyen egyenesen a lista eltör­lését javasolták, mondván: nem szabad senkit sem kivon­ni a megmérettetés alól. Egy Ceglédről érkezett vélemény szerint: „Álljon ki mindenki a saját területén, ha a nép meg­választja, képviselő lesz, ha nem, akkor nem lehet képvi­selő.” A tanácsi választásokkal kapcsolatban többen megfo­galmazták, hogy a megyei ta­nácsok elnökeit is közvetlenül válassza meg a lakosság. Ez garancia lenne arra, hogy helybéli töltse be ezt a posztot Dr, Zalka Károly, a Pest Me­gyei Bíróság nyugalmazott el­nöke, Érd megyei tanácstagja a múltból hozott erre példát. Annak idején Székesfehérvár magyar királyi város polgár- mesterének a titkára volt, s akkor elképzelhetetlen lett volna, hogy esetleg egy másik településről kerüljön ki a vá­ros első embere. K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents