Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

4 1988. NOVEMBER 18., PÉNTEK Pilisi bors ökröcskék A két bors ökröcske húzza a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság visegrádi asztalosüzeméből kikerülő kiskocsit. A szárnyaló gyermeki fantáziát fejlesztő kedves fajátékok — a teknősbéka, a bárány, a hajó vagy a kisvonat —, méltán népszerűek, s egyre több játszótéren váltják fel az otromba és balesetveszé­lyes vaszsiráfokat és kőcsúszdákat, (Erdősi Agnes felvétele) Volánbusz a Tátrában Sísportjárat November 18-tól indít jára­tokat minden vasárnap a Vo­lánbusz Demanovska Dolinán át — a jasnai síközpontot érintve — Tatranska Lomni- cára. Ezekre az Engels téren lehet fölszállni reggel 6 óra­kor. Visszafelé még aznap megteszi az utat a busz. Dél­után Tatranska Lomnicáról in­dul 15 órakor, Jasnáról pedig 17.05 perckor. Ezen az útvo­nalon azonban található még több közkedvelt, síelésre alkal­mas üdülőhely, mint például Donovaly és Ótátrafüred. A sí­sportjárat a természetbarátok számára is kedvező lehetőséget jelent. Akik többnapos programot szerveznek, azoknak továbbra is rendelkezésükre állnak a Volánbusz Tátrát érintő szer­da-csütörtöki — Zakopanéi — és a szombati — tátralomnici — járatai. Tavasszal ígérték, mára teljesítették Kisebb termelés, magasabb bér Furcsának tűnhet, ha egy vállalat arról számol be, há­romnegyed éves mérlegadatán alapján, hogy termelési tervét ugyan nem teljesítette, de eredményei mégis olyan kivá­lóak, hogy dolgozói számára béremelést adhat. Pedig Du­nakeszin, az ország határain túl is jól ismert konzervgyár­ban most erre akadt példa. Mégpedig annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban szám­talanszor okozott fejtörést a nyersanyagbeszerzés, az idő­járás vagy a göngyölegellátás a gyár dolgozóinak. Elsősor­ban a tavaszi fagykár nehe­zítette meg dolgukat: a sárga- és őszibarack beszerzési ára közelítette meg jószerivel':á csillagokat, majd az üvegellá­tás akadozott huzamosabb időn át. Magyarázat tehát'lenne ar­ra, miért is maradt el a ter­melés a tervezetthez képest. Am a konzervgyáriak nem az említett okokra hivatkoznak. Márcsak azért sem, mert így könnyen kérdésessé válna, volt-e alapjuk arra, hogy 10 százalékkal emeljék az itt dolgozók bérét. A dolgok hátterében — amint azt a konzervgyár fő­könyvelője, Szánti P. lmréné mondja — két, merőben elté­rő ok áll. Egyrészt jelentősen csökkentették energia-, fu­var- és bérköltségeiket, más­részt hozzákezdtek a termék- szerkezet radikális átalakítá­sához. Az előbbi okhoz nem kell különösebb magyarázat a főkönyvelő szerint, hiszen ar­ról van csupán szó, a meg­emelkedett alapanyagárak arra késztették őket, hogy minden fillért fogjanak meg. Ám a termékszerkezet át­alakítása jóval messzebbre nyúlik vissza. Három évvel ez­előtt fejezték be a gyár re­konstrukcióját, s az ekkor ter­melésbe állított aszeptikus üzem, valamint a folpackgyár- tó■ és csomagolósor tette lehe­tővé, hogy a korábban túlnyo­mórészt félkész termékek elő­állításával foglalkozó dunake- sziek ezután inkább az érté­kesebb késztermékek gyártá­sával is foglalkozzanak. Az elmúlt hónapokban jutot­tak el odáig, hogy új piaco­kon, például az új-zélandiak, finnek, dánok háza táján pró­bálkozzanak az értékesítéssel. Igaz, egyelőre csak kisebb mennyiséget ajánlottak szá­mukra rostos üdítőikből, szörp­jeikből, valamint dzsemekből és száraztésztából, de az új üz­leti partnerek ígérték, hogy visszatérnek Dunakeszire. Az a kezdeményezés tehát, amelybe a konzervgyáriak a Présház a Ló-hegy alján Előttünk a budaörsi kálvária, hátulról látjuk a Krisz­tus-keresztet, mellette két megrongált stáció, zord idők emlékei. Kovács Károly szabómester háza a Kálvária­hegy mögött bújik meg, 34 éve költözött ide Tiszakécs- kéről. Panaszolja is Tériké néni, a felesége, hogy el vannak dugva itt, hogy se a gázvezetékese a műholdas tévéadás nem ér el ide. A ház eredetileg egy 40 négyzetméteres présház volt. Kitelepített svábok építették. Tavaly jártak is itt az NSZK-ból, végignézték a házat, felmásztak a Ló-hegy felé nyúló kerten. Az épületre már nem ismertek rá. Az ivószoba és a nagy pince köré a gazda szép komfortos lakást varázsolt, beépítette a tetőteret is. Ott laktak aztán a Zsuzsa lányáék négy évig, mígnem megkapták ezt a mostani szép lakásukat a budaörsi lakótelepen. Még telefonjuk is van. Kovács Károly negyedszázadig a Minta női szabó ktsz-ben dolgozott Pesten a Nagymező utcában. Mo­dellező volt, télikabátokat, kosztümöket, szoknyákat, nadrágokat tervezett. A hazai piacon kívül nyugatné­met, holland szovjet megrendelésre is dolgoztak. Egy évvel a nyugdíj előtt agyérg’orcsöt kapott, múló bénulás lépett fel nála, így búcsúzott el a szakmától, immár ki­lenc esztendeje. Azóta ugyan pihen az olló és a tű, de a két unokának; a nyolcéves Józsinak és a hároméves Edinának még készít időnként némi meglepetést. Tériké néni az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban volt orvosírnok. Már ő is elköszönt az aktív munkásélettől, de még he­tente kétszer bejár. Lesétálunk a hajdani víg napokat látott pincébe. Hordó egy sincs, de érezhető borszag csap meg. Nem­csak a falakból árad. Karcsi bácsi 100 litere érik üveg butéliákban. Meg is kóstoljuk a most tisztuló termést. Savanykás jócskán, mint a budaörsi bor általában, amit oly szívesen elkortyolgatnak jó kis füstölt sonka, sza­lonna mellett az igazi borivók. Aztán felsétálunk a kert végére, a Ló-hegy tetején ágaskodik a hajdan használt világítótorony. A szomszéd meghalt, a termés mind a tőkén rohadt, pedig kiadott volna három hektót. A kertben hinta, zuhanyozó az unokáknak. A naspolya már puha. megcsípte a fagy Körben köd ül a hegyeken, csípős a hideg. A gazda meg körülnéz, s már most vár­ja a tavaszt. Atányi László közelmúltban belevágták a fejszéjüket, sikerrel kecsegtet. Talán ennek is tulajdonítha­tó, hogy azt tervezik, a jövő­ben a hagyományos, ám ke­vésbé értékes termékek rová­sára növelik a korszerűbb, ke­lendőbb portékák gyártását. Ahhoz azonban, hogy elkép­zeléseik helyességéről megbi­zonyosodjanak, még sok idő­re van szükség. És arra, hogy számos gazdálkodási, szerve­zési feladatot oldjanak meg. Szánti P. lmréné viszont azt mondja, ha tavasszal még nem is, de mostanra már meg­teremtették a feltételeit an­nak, hogy emeljék a kollektí­va fizetését. Akkoriban ugyan­is csak ígérni lehetett: ha a felvásárlási árak, a termelés körülményei és eredményei engedik, majd rendezik a bé­reket. A majd most jött el — kevesebbet ugyan, de értéke­sebbet termeltek. P. Zs. Húsz évvel ezelőtt meg kellett volna tenni Harminc teherautónyi föld 2 Ugye ismerik azt a bosz- ^ szúsággal vegyes tanácsta- ^ lanságot, amely akkor lesz £ úrrá az emberen, amikor ^ egy áthatolhatatlannak ígér- kező vízfelülethez ér? No, ^ nem egy folyó vagy egy tó £ partján, hanem a szárazföl- í dön, mondjuk az utcán. Ebben a korántsem felemelő élményben gyakran volt részük a szigetszentmiklósiaknak, s elsősorban azoknak, akik a la­kótelep felé vették útjukat. S míg az egyszerű járókelő csu­pán azt konstatálta, hogy jóko­ra eső lehetett, ha így megállt a víz az úton, addig a szakem­ber jól tudta, hogy ez csupán felszíni jelenség, s valahol ko­molyabb bajok is vannak. Míg a legtöbb embernek legfeljebb azért jelentett gondot a nagy víz, mert valahol gázlót kellett keresni, hogy viszonylag kis elágazással átjusson az utca túloldalára, addig sok családi ház pincéjét elöntötte a csapa­dék. Normális körülmények kö­zött ilyen nem fordulhat elő, ehhez azonban egy jól műkö­dő csapadékvíz-elvezető rend­szer kellene. A rendszert sok helyen meg is építették, aztán valahogy sorsára hagyták. Nem tudták ugyanis eldönteni az építők és az üzemeltetők, hogy végül is kit illet meg a kar­bantartás anyagi áldozatokkal együtt járó művelete. Évtizedek teltek el úgy, hogy a csator­názási művek és a tanács egy­másra várt, hátha a másik megmozdul és tesz valamit az ügyben. S közben bekövetke­zett a sok bába és a gyermek tipikus esete. Mivel nem volt gazdája a hálózatnak, megin­dult a lassú pusztulás útján. Elárasztott pincék Mind több helyen tömő dőlt el a vezeték a felgyülem­lett iszap, hordalék miatt. Másutt a fák gyökerei nőtték be vagy törték át a csöveket. De buzgalmával az ember is hozzájárult a rendszer pusztu­lásához, hiszen lelkes útépítők figyelmen kívül hagyva a köz­műtérképen jelzett aknák lefo­lyóit, egyszerűen leaszfaltozták a csatornanyílásokat. Így szinte törvényszerű volt, hogy egyes vezetékszakaszokon pangó vizek alakultak ki, más­hol pincéket árasztott el a csa­padék, s ugyanakkor a legki­sebb esőzés után valóságos tenger keletkezett az utcákon. Rutinos aktatologatás Geológusok véleménye sze­rint végzetes lehet, ha a csapa­dékvíz-elvezető rendszer nem tölti be funkcióját. Főleg he­gyes, dombos vidéken, hiszen a talajban rekedt vizek évek alatt olyan romboló hatást fejthetnek ki, hogy egész domboldalak csúszhatnak meg. Nemrégiben Fonyódon és Ba- latonakarattyán volt hasonló eset. Miskolcon, az Avas-lakó­telepen több ezer ember ott­honát veszélyeztette a rende­zetlen csapadékvíz-elvezető hálózat. A geológusok többször figyelmeztették az illetékese­ket. hogy megcsúszhat a domb­oldal, de ez nemigen zavarta a tanács és a csatornázási mű­vek szakembereit, akik ruti­nosan hárították egymásra a fenntartás teendőit, s gyártot­ták egymás után a leveleket. Végül is magasabb helyen döntötték el a kérdést, hall­gatva a geológusoik S. O. S. jelzéseire. Hogy Szigetszentmiklóson nem alakult ki ilyen veszély, annak talán a domborzati vi­szonyok az okai, de a munká­latok halogatása bizonnyal visszafordíthatatlan pusztulást idézett elő az épületek funda­mentumában. Ugvanakkor még ismeretlen, milyen hatással volt a talajvíz mozgására, s ez­zel az ivóvízbázisra is. — Egy tény, húsz évvel ez­előtt ki kellett volna tisztítani az egész rendszert — mondja Szadai Erzsébet, a Szigetszent- miklósi Tanács pénzügyi osz­tályának vezetője. — Csakhogy a pénzügyi keretek szűkössége miatt, nemigen volt lehetősé­günk, hogy több százezer fo­rintot fordítsunk erre. Igen ám, de olyan rossz volt már a helyzet, hogy nem halogathat­tuk tovább, pedig a 2-es szá­mú általános iskola tornater­mének beszakadt tetejét is hirtelen kellett megcsináltatni. S mivel a PVCSV-vel nem tudtunk megegyezni a kar­bantartásról, nekünk kellett egyedül elvégezni. Az elhatározást „levéltári” kutatások követték, hiszen fel kellett tárni a rendszert. Eb­ben nagy segítségére volt a munkát végzőknek Jablonkay Béla, a PVCSV szennyvíztele­pének nyugdíjas vezetője, aki az összes tervet a karbantartók rendelkezésére bocsátotta. így sikerült kideríteni a csőveze­tékek útját, megtalálni az év­tizedekkel ezelőtt lefedett, be- aszfaltozoitt lefolyóikat. Befalazott nyílások Ezdket a „befalazott” nyílá­sokat — szomorú ugyan, de új­ból fel kellett tömi, hisz így tudták csak az egész rendszert átmosatni, kitisztítani. Csak érdekességként érdemes meg­említeni egy adatot: több mint harminc teherautónyi földet szedtek ki és szállítottak el a munkálatok során a Dunába bevezető csőből. Alig hiszem, hogy emellett elfért benne egy kannányi esővíz is. Fiedler Anna Mária Borrendek Megalakult 13 magyaror­szági borrend részvételével a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége. A szö­vetség célja a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos táj-, eredet- és hírnévvéde­lem, a kulturált borfogyasz­tás elősegítése, a nemzeti idegenforgalmi propagandá­ban a gasztronómia szere­pének hangsúlyozása, és a magyar borok külföldi ér­tékesítési lehetőségeinek ja­vítása. Színek az élet palettáján Előjelek nélkül a politikáról Göd felső csöndes és gyéren világított utcái között szaporázom lépteimet. Pontos szeretnék lenni, ha már azzal tisztelt meg a riport szereplője, hogy a lakásán fogad. A Kacsóh Pongrác utcai kertes ház előtt tábla hirdeti: Szabad Kezdeményezések Hálózata. Itt működik a helyi csoport. Bár én tulajdonképpen más címre jöt­tem. Azt olvastam, hogy megalakult a helyi vezetőknél párbeszédre jelentkezett, jövőre már hivatalosan bejegy­zett csoport lesz Gödön a Munkások a Demokráciáért elnevezésű szerveződés, alternatív egyesülés, vagyis olyan társulás, aminek a nevét még nem mindig tudjuk pontosan meghatározni. Vezetőjét, Vas István esztergá­lyost az OVIT gödi központjában kellett felhívnom, kér­ve, hogy adjon alkalmat az ismerkedésre, a tárgyilagos bemutatás lehetőségére. # Elsősorban a megala­kulásuk indítékai érdekel­nek. Az, hogy mi a prog­ramjuk, kik a tagjaik? — Az alkotmány szellemé­ből indultunk ki. Működé­sünk ezzel nem ellentétes. Hivatalosan még nem vagyunk bejegyzettek. Tizennégyünik közül nyolcán helybeliek, fű­tők, szerelők, s más foglalko­zású munkások, de van köz­tünk újpesti, levelezünk távo­labbi országrészben lakókkal is. Szuverén szervezet tagjai­ként foglalunk állást politi­kai kérdésekben, az ország- gyűlés napirendre tűzött té­máival kapcsolatban. így tet­tük ezt a bős—nagymarosi erő­mű vitájakor is. Ezen túl ön- képzőköri jelleggel szervezzük havonta egyszer a találko­zóinkat. Ilyenkor vagy felké­szül valaki egy kiselőadásra, vagy előadót, például köz­gazdászt. szociológust hívunk, mint most Solt Ottiliát. aki a cigánykérdésről beszél majd. # Ez is érdekli magu­kat? — Szinten mai társadalmi probléma Nagy tömegeik él­nek nyomorban, amin változ­tatni kellene. # Mivel helyi csoportról van szó, érdekelne a véle­ményük, s bizonyára van­nak kialakult javaslataik. — A szerepünkön előrelát­hatólag változtat majd vala­mit az a tény, hogy a közel­múltban az országos hálózat zárt struktúrájú szervezetté alakult át Szabad Demokrata Szövetség néven. Ügyvivői kö­zé engem is beválasztottak, ez új helyzetet teremt. Mi jelez­tük a nagyközségi pártbizott­ságnak, hogy nem zárkózunk el a párbeszéd elől. s várjuk erre a választ Ügy látjuk, hogy a helyi vezetőségeknek nagyon nehezen alakulnak ki a megfelelő kapcsolataik a la­kossággal A tanácstagi beszá­molóik esetlegesek, kevesen szereznek róluk tudomást. Nem tudjuk, mit csinál a pártbizottság. Talán ha a kü­lönféle csoportokkal találkozó­kat szerveznének, s vélemé­nyüket kérnék, ezt látva a most fásult emberek feloldód­nának, cselekvőkésszé válná­nak. # Milyennek ismerték meg a környezetükben élő munkások véleményét, hangulatát? — Az egész munkásság va­lóságos hangulatát semmi esetre sem ismerjük. Jelzé­seink vannak. A legtöbb ne­kem, de komoly beszélgeté­sekre sohasem került sor. Sze­rintem változatos, nem egy­séges a dolgok megítélése. 0 Mit akarnak tenni önök a demokratikus vi­szonyok fejlesztéséért, mondjuk a munkahelyeken, vagy a községben? — Először is nem fogadunk el olyan minősitő előjeleket, hogy polgári demokrácia, népi demokrácia, meg egyebek. A demokrácia önmagában az, ami. Állampolgári jognak te­kintjük a gyülekezési, a véle­ményezési jogot bármilyen kérdésről, amit az állam sze­rintünk ne korlátozzon. El­vünk, hogy minden kérdésben érvényesüljön a nyilvánosság. Nézze! Lehet, hogy olyat is mondok, ami magának nem szimpatikus, de ... # Nem az a kérdés, hogy nekem mi szimpati­kus. hanem, hogy magának és a csoportjának mi a dol­gokról kialakított vélemé­nye. — No igen. Itt van például a mai gazdasági helyzet, az ebből keletkezett társadalmi hangulat, ami mégiscsak párt­irányítással alakult úgy, ahogy. Szerintünk szükséges, hogy a társadalom más politizáló csoportjai is szót kapjanak, magukénak vallják a közösen alakított programot. Ehhez kevés a személycsere, struk­túraváltozás is kell. S ha si­kerül az emberekkel egyetér­tésre jutni, talán hosszú idő­re is lesz majd türelem, akár nehéz körülmények között is. De ha elnyomják ezeket az erőket, akkor a párt egyedül marad, a feszültség nő. A tragédiát meg kell akadályoz­nunk, de ezt csak őszinte kapcsolat, párbeszéd után le­het, a másként gondolkodók­nak megengedve, hogy beül­jenek a parlamentbe. Az MSZMP még akkor is vezető szerepben marad, ezt nem le­het elvitatni. A helyi politika vizeiről is­mét messze eveztünk, olyan kérdésekre térve át, melyek­ről a hazai lapokból olvas­hatunk. A vendéglátóm nem szeretné, ha azzal az általam megfogalmazott hiányérzettel távoznék, hogy bírálat ugyan van, de az alternatíva kevés. Ezért kezembe adja a de­cemberi programtervezetüket, ami nem számít titoknak, akár magammal is vihetném. E sze­rint decemberben munkás- konferencia lenne Vácott, s kész programmal megalakíta­nák a Független Magyar De­mokrata Pártot. Node ez is más, mint egy helyi program — gondolom, miközben meg­érkezik Horváth András, a gödi és sződi áramdíjbesze- dő, 6 örülök, hogy mint cso­porttagot megismerhetem. 0 Politizált-e korábban is? — Hála istennek soha. 0 És most miért kezd­te el? — Talán a tehetetlenség. A gazdasági helyzet, a tudás iránti vágy az oka. Az utóbbit úgy érti, hogy nem kapott reális történelmi ismereteket az iskolától, ez pedig gyengíti az emberek­ben a nemzeti öntudatot, ami különben szerinte is elválaszt­hatatlan az internacionaliz­mustól. ★ Sokszínűség. Alternatívák, másként gondolkodás — szok­tuk emlegetni. A másféle né­zet még szokatlan, időnként meghökkentő Törekedni kell rá. hogy megismerjük ezeket, s el tudjuk dönteni, mi az előrevivő és mi a visszahúzó bennük. Kovács T. István

Next

/
Thumbnails
Contents