Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
4 1988. NOVEMBER 18., PÉNTEK Pilisi bors ökröcskék A két bors ökröcske húzza a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság visegrádi asztalosüzeméből kikerülő kiskocsit. A szárnyaló gyermeki fantáziát fejlesztő kedves fajátékok — a teknősbéka, a bárány, a hajó vagy a kisvonat —, méltán népszerűek, s egyre több játszótéren váltják fel az otromba és balesetveszélyes vaszsiráfokat és kőcsúszdákat, (Erdősi Agnes felvétele) Volánbusz a Tátrában Sísportjárat November 18-tól indít járatokat minden vasárnap a Volánbusz Demanovska Dolinán át — a jasnai síközpontot érintve — Tatranska Lomni- cára. Ezekre az Engels téren lehet fölszállni reggel 6 órakor. Visszafelé még aznap megteszi az utat a busz. Délután Tatranska Lomnicáról indul 15 órakor, Jasnáról pedig 17.05 perckor. Ezen az útvonalon azonban található még több közkedvelt, síelésre alkalmas üdülőhely, mint például Donovaly és Ótátrafüred. A sísportjárat a természetbarátok számára is kedvező lehetőséget jelent. Akik többnapos programot szerveznek, azoknak továbbra is rendelkezésükre állnak a Volánbusz Tátrát érintő szerda-csütörtöki — Zakopanéi — és a szombati — tátralomnici — járatai. Tavasszal ígérték, mára teljesítették Kisebb termelés, magasabb bér Furcsának tűnhet, ha egy vállalat arról számol be, háromnegyed éves mérlegadatán alapján, hogy termelési tervét ugyan nem teljesítette, de eredményei mégis olyan kiválóak, hogy dolgozói számára béremelést adhat. Pedig Dunakeszin, az ország határain túl is jól ismert konzervgyárban most erre akadt példa. Mégpedig annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban számtalanszor okozott fejtörést a nyersanyagbeszerzés, az időjárás vagy a göngyölegellátás a gyár dolgozóinak. Elsősorban a tavaszi fagykár nehezítette meg dolgukat: a sárga- és őszibarack beszerzési ára közelítette meg jószerivel':á csillagokat, majd az üvegellátás akadozott huzamosabb időn át. Magyarázat tehát'lenne arra, miért is maradt el a termelés a tervezetthez képest. Am a konzervgyáriak nem az említett okokra hivatkoznak. Márcsak azért sem, mert így könnyen kérdésessé válna, volt-e alapjuk arra, hogy 10 százalékkal emeljék az itt dolgozók bérét. A dolgok hátterében — amint azt a konzervgyár főkönyvelője, Szánti P. lmréné mondja — két, merőben eltérő ok áll. Egyrészt jelentősen csökkentették energia-, fuvar- és bérköltségeiket, másrészt hozzákezdtek a termék- szerkezet radikális átalakításához. Az előbbi okhoz nem kell különösebb magyarázat a főkönyvelő szerint, hiszen arról van csupán szó, a megemelkedett alapanyagárak arra késztették őket, hogy minden fillért fogjanak meg. Ám a termékszerkezet átalakítása jóval messzebbre nyúlik vissza. Három évvel ezelőtt fejezték be a gyár rekonstrukcióját, s az ekkor termelésbe állított aszeptikus üzem, valamint a folpackgyár- tó■ és csomagolósor tette lehetővé, hogy a korábban túlnyomórészt félkész termékek előállításával foglalkozó dunake- sziek ezután inkább az értékesebb késztermékek gyártásával is foglalkozzanak. Az elmúlt hónapokban jutottak el odáig, hogy új piacokon, például az új-zélandiak, finnek, dánok háza táján próbálkozzanak az értékesítéssel. Igaz, egyelőre csak kisebb mennyiséget ajánlottak számukra rostos üdítőikből, szörpjeikből, valamint dzsemekből és száraztésztából, de az új üzleti partnerek ígérték, hogy visszatérnek Dunakeszire. Az a kezdeményezés tehát, amelybe a konzervgyáriak a Présház a Ló-hegy alján Előttünk a budaörsi kálvária, hátulról látjuk a Krisztus-keresztet, mellette két megrongált stáció, zord idők emlékei. Kovács Károly szabómester háza a Kálváriahegy mögött bújik meg, 34 éve költözött ide Tiszakécs- kéről. Panaszolja is Tériké néni, a felesége, hogy el vannak dugva itt, hogy se a gázvezetékese a műholdas tévéadás nem ér el ide. A ház eredetileg egy 40 négyzetméteres présház volt. Kitelepített svábok építették. Tavaly jártak is itt az NSZK-ból, végignézték a házat, felmásztak a Ló-hegy felé nyúló kerten. Az épületre már nem ismertek rá. Az ivószoba és a nagy pince köré a gazda szép komfortos lakást varázsolt, beépítette a tetőteret is. Ott laktak aztán a Zsuzsa lányáék négy évig, mígnem megkapták ezt a mostani szép lakásukat a budaörsi lakótelepen. Még telefonjuk is van. Kovács Károly negyedszázadig a Minta női szabó ktsz-ben dolgozott Pesten a Nagymező utcában. Modellező volt, télikabátokat, kosztümöket, szoknyákat, nadrágokat tervezett. A hazai piacon kívül nyugatnémet, holland szovjet megrendelésre is dolgoztak. Egy évvel a nyugdíj előtt agyérg’orcsöt kapott, múló bénulás lépett fel nála, így búcsúzott el a szakmától, immár kilenc esztendeje. Azóta ugyan pihen az olló és a tű, de a két unokának; a nyolcéves Józsinak és a hároméves Edinának még készít időnként némi meglepetést. Tériké néni az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban volt orvosírnok. Már ő is elköszönt az aktív munkásélettől, de még hetente kétszer bejár. Lesétálunk a hajdani víg napokat látott pincébe. Hordó egy sincs, de érezhető borszag csap meg. Nemcsak a falakból árad. Karcsi bácsi 100 litere érik üveg butéliákban. Meg is kóstoljuk a most tisztuló termést. Savanykás jócskán, mint a budaörsi bor általában, amit oly szívesen elkortyolgatnak jó kis füstölt sonka, szalonna mellett az igazi borivók. Aztán felsétálunk a kert végére, a Ló-hegy tetején ágaskodik a hajdan használt világítótorony. A szomszéd meghalt, a termés mind a tőkén rohadt, pedig kiadott volna három hektót. A kertben hinta, zuhanyozó az unokáknak. A naspolya már puha. megcsípte a fagy Körben köd ül a hegyeken, csípős a hideg. A gazda meg körülnéz, s már most várja a tavaszt. Atányi László közelmúltban belevágták a fejszéjüket, sikerrel kecsegtet. Talán ennek is tulajdonítható, hogy azt tervezik, a jövőben a hagyományos, ám kevésbé értékes termékek rovására növelik a korszerűbb, kelendőbb portékák gyártását. Ahhoz azonban, hogy elképzeléseik helyességéről megbizonyosodjanak, még sok időre van szükség. És arra, hogy számos gazdálkodási, szervezési feladatot oldjanak meg. Szánti P. lmréné viszont azt mondja, ha tavasszal még nem is, de mostanra már megteremtették a feltételeit annak, hogy emeljék a kollektíva fizetését. Akkoriban ugyanis csak ígérni lehetett: ha a felvásárlási árak, a termelés körülményei és eredményei engedik, majd rendezik a béreket. A majd most jött el — kevesebbet ugyan, de értékesebbet termeltek. P. Zs. Húsz évvel ezelőtt meg kellett volna tenni Harminc teherautónyi föld 2 Ugye ismerik azt a bosz- ^ szúsággal vegyes tanácsta- ^ lanságot, amely akkor lesz £ úrrá az emberen, amikor ^ egy áthatolhatatlannak ígér- kező vízfelülethez ér? No, ^ nem egy folyó vagy egy tó £ partján, hanem a szárazföl- í dön, mondjuk az utcán. Ebben a korántsem felemelő élményben gyakran volt részük a szigetszentmiklósiaknak, s elsősorban azoknak, akik a lakótelep felé vették útjukat. S míg az egyszerű járókelő csupán azt konstatálta, hogy jókora eső lehetett, ha így megállt a víz az úton, addig a szakember jól tudta, hogy ez csupán felszíni jelenség, s valahol komolyabb bajok is vannak. Míg a legtöbb embernek legfeljebb azért jelentett gondot a nagy víz, mert valahol gázlót kellett keresni, hogy viszonylag kis elágazással átjusson az utca túloldalára, addig sok családi ház pincéjét elöntötte a csapadék. Normális körülmények között ilyen nem fordulhat elő, ehhez azonban egy jól működő csapadékvíz-elvezető rendszer kellene. A rendszert sok helyen meg is építették, aztán valahogy sorsára hagyták. Nem tudták ugyanis eldönteni az építők és az üzemeltetők, hogy végül is kit illet meg a karbantartás anyagi áldozatokkal együtt járó művelete. Évtizedek teltek el úgy, hogy a csatornázási művek és a tanács egymásra várt, hátha a másik megmozdul és tesz valamit az ügyben. S közben bekövetkezett a sok bába és a gyermek tipikus esete. Mivel nem volt gazdája a hálózatnak, megindult a lassú pusztulás útján. Elárasztott pincék Mind több helyen tömő dőlt el a vezeték a felgyülemlett iszap, hordalék miatt. Másutt a fák gyökerei nőtték be vagy törték át a csöveket. De buzgalmával az ember is hozzájárult a rendszer pusztulásához, hiszen lelkes útépítők figyelmen kívül hagyva a közműtérképen jelzett aknák lefolyóit, egyszerűen leaszfaltozták a csatornanyílásokat. Így szinte törvényszerű volt, hogy egyes vezetékszakaszokon pangó vizek alakultak ki, máshol pincéket árasztott el a csapadék, s ugyanakkor a legkisebb esőzés után valóságos tenger keletkezett az utcákon. Rutinos aktatologatás Geológusok véleménye szerint végzetes lehet, ha a csapadékvíz-elvezető rendszer nem tölti be funkcióját. Főleg hegyes, dombos vidéken, hiszen a talajban rekedt vizek évek alatt olyan romboló hatást fejthetnek ki, hogy egész domboldalak csúszhatnak meg. Nemrégiben Fonyódon és Ba- latonakarattyán volt hasonló eset. Miskolcon, az Avas-lakótelepen több ezer ember otthonát veszélyeztette a rendezetlen csapadékvíz-elvezető hálózat. A geológusok többször figyelmeztették az illetékeseket. hogy megcsúszhat a domboldal, de ez nemigen zavarta a tanács és a csatornázási művek szakembereit, akik rutinosan hárították egymásra a fenntartás teendőit, s gyártották egymás után a leveleket. Végül is magasabb helyen döntötték el a kérdést, hallgatva a geológusoik S. O. S. jelzéseire. Hogy Szigetszentmiklóson nem alakult ki ilyen veszély, annak talán a domborzati viszonyok az okai, de a munkálatok halogatása bizonnyal visszafordíthatatlan pusztulást idézett elő az épületek fundamentumában. Ugvanakkor még ismeretlen, milyen hatással volt a talajvíz mozgására, s ezzel az ivóvízbázisra is. — Egy tény, húsz évvel ezelőtt ki kellett volna tisztítani az egész rendszert — mondja Szadai Erzsébet, a Szigetszent- miklósi Tanács pénzügyi osztályának vezetője. — Csakhogy a pénzügyi keretek szűkössége miatt, nemigen volt lehetőségünk, hogy több százezer forintot fordítsunk erre. Igen ám, de olyan rossz volt már a helyzet, hogy nem halogathattuk tovább, pedig a 2-es számú általános iskola tornatermének beszakadt tetejét is hirtelen kellett megcsináltatni. S mivel a PVCSV-vel nem tudtunk megegyezni a karbantartásról, nekünk kellett egyedül elvégezni. Az elhatározást „levéltári” kutatások követték, hiszen fel kellett tárni a rendszert. Ebben nagy segítségére volt a munkát végzőknek Jablonkay Béla, a PVCSV szennyvíztelepének nyugdíjas vezetője, aki az összes tervet a karbantartók rendelkezésére bocsátotta. így sikerült kideríteni a csővezetékek útját, megtalálni az évtizedekkel ezelőtt lefedett, be- aszfaltozoitt lefolyóikat. Befalazott nyílások Ezdket a „befalazott” nyílásokat — szomorú ugyan, de újból fel kellett tömi, hisz így tudták csak az egész rendszert átmosatni, kitisztítani. Csak érdekességként érdemes megemlíteni egy adatot: több mint harminc teherautónyi földet szedtek ki és szállítottak el a munkálatok során a Dunába bevezető csőből. Alig hiszem, hogy emellett elfért benne egy kannányi esővíz is. Fiedler Anna Mária Borrendek Megalakult 13 magyarországi borrend részvételével a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége. A szövetség célja a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos táj-, eredet- és hírnévvédelem, a kulturált borfogyasztás elősegítése, a nemzeti idegenforgalmi propagandában a gasztronómia szerepének hangsúlyozása, és a magyar borok külföldi értékesítési lehetőségeinek javítása. Színek az élet palettáján Előjelek nélkül a politikáról Göd felső csöndes és gyéren világított utcái között szaporázom lépteimet. Pontos szeretnék lenni, ha már azzal tisztelt meg a riport szereplője, hogy a lakásán fogad. A Kacsóh Pongrác utcai kertes ház előtt tábla hirdeti: Szabad Kezdeményezések Hálózata. Itt működik a helyi csoport. Bár én tulajdonképpen más címre jöttem. Azt olvastam, hogy megalakult a helyi vezetőknél párbeszédre jelentkezett, jövőre már hivatalosan bejegyzett csoport lesz Gödön a Munkások a Demokráciáért elnevezésű szerveződés, alternatív egyesülés, vagyis olyan társulás, aminek a nevét még nem mindig tudjuk pontosan meghatározni. Vezetőjét, Vas István esztergályost az OVIT gödi központjában kellett felhívnom, kérve, hogy adjon alkalmat az ismerkedésre, a tárgyilagos bemutatás lehetőségére. # Elsősorban a megalakulásuk indítékai érdekelnek. Az, hogy mi a programjuk, kik a tagjaik? — Az alkotmány szelleméből indultunk ki. Működésünk ezzel nem ellentétes. Hivatalosan még nem vagyunk bejegyzettek. Tizennégyünik közül nyolcán helybeliek, fűtők, szerelők, s más foglalkozású munkások, de van köztünk újpesti, levelezünk távolabbi országrészben lakókkal is. Szuverén szervezet tagjaiként foglalunk állást politikai kérdésekben, az ország- gyűlés napirendre tűzött témáival kapcsolatban. így tettük ezt a bős—nagymarosi erőmű vitájakor is. Ezen túl ön- képzőköri jelleggel szervezzük havonta egyszer a találkozóinkat. Ilyenkor vagy felkészül valaki egy kiselőadásra, vagy előadót, például közgazdászt. szociológust hívunk, mint most Solt Ottiliát. aki a cigánykérdésről beszél majd. # Ez is érdekli magukat? — Szinten mai társadalmi probléma Nagy tömegeik élnek nyomorban, amin változtatni kellene. # Mivel helyi csoportról van szó, érdekelne a véleményük, s bizonyára vannak kialakult javaslataik. — A szerepünkön előreláthatólag változtat majd valamit az a tény, hogy a közelmúltban az országos hálózat zárt struktúrájú szervezetté alakult át Szabad Demokrata Szövetség néven. Ügyvivői közé engem is beválasztottak, ez új helyzetet teremt. Mi jeleztük a nagyközségi pártbizottságnak, hogy nem zárkózunk el a párbeszéd elől. s várjuk erre a választ Ügy látjuk, hogy a helyi vezetőségeknek nagyon nehezen alakulnak ki a megfelelő kapcsolataik a lakossággal A tanácstagi beszámolóik esetlegesek, kevesen szereznek róluk tudomást. Nem tudjuk, mit csinál a pártbizottság. Talán ha a különféle csoportokkal találkozókat szerveznének, s véleményüket kérnék, ezt látva a most fásult emberek feloldódnának, cselekvőkésszé válnának. # Milyennek ismerték meg a környezetükben élő munkások véleményét, hangulatát? — Az egész munkásság valóságos hangulatát semmi esetre sem ismerjük. Jelzéseink vannak. A legtöbb nekem, de komoly beszélgetésekre sohasem került sor. Szerintem változatos, nem egységes a dolgok megítélése. 0 Mit akarnak tenni önök a demokratikus viszonyok fejlesztéséért, mondjuk a munkahelyeken, vagy a községben? — Először is nem fogadunk el olyan minősitő előjeleket, hogy polgári demokrácia, népi demokrácia, meg egyebek. A demokrácia önmagában az, ami. Állampolgári jognak tekintjük a gyülekezési, a véleményezési jogot bármilyen kérdésről, amit az állam szerintünk ne korlátozzon. Elvünk, hogy minden kérdésben érvényesüljön a nyilvánosság. Nézze! Lehet, hogy olyat is mondok, ami magának nem szimpatikus, de ... # Nem az a kérdés, hogy nekem mi szimpatikus. hanem, hogy magának és a csoportjának mi a dolgokról kialakított véleménye. — No igen. Itt van például a mai gazdasági helyzet, az ebből keletkezett társadalmi hangulat, ami mégiscsak pártirányítással alakult úgy, ahogy. Szerintünk szükséges, hogy a társadalom más politizáló csoportjai is szót kapjanak, magukénak vallják a közösen alakított programot. Ehhez kevés a személycsere, struktúraváltozás is kell. S ha sikerül az emberekkel egyetértésre jutni, talán hosszú időre is lesz majd türelem, akár nehéz körülmények között is. De ha elnyomják ezeket az erőket, akkor a párt egyedül marad, a feszültség nő. A tragédiát meg kell akadályoznunk, de ezt csak őszinte kapcsolat, párbeszéd után lehet, a másként gondolkodóknak megengedve, hogy beüljenek a parlamentbe. Az MSZMP még akkor is vezető szerepben marad, ezt nem lehet elvitatni. A helyi politika vizeiről ismét messze eveztünk, olyan kérdésekre térve át, melyekről a hazai lapokból olvashatunk. A vendéglátóm nem szeretné, ha azzal az általam megfogalmazott hiányérzettel távoznék, hogy bírálat ugyan van, de az alternatíva kevés. Ezért kezembe adja a decemberi programtervezetüket, ami nem számít titoknak, akár magammal is vihetném. E szerint decemberben munkás- konferencia lenne Vácott, s kész programmal megalakítanák a Független Magyar Demokrata Pártot. Node ez is más, mint egy helyi program — gondolom, miközben megérkezik Horváth András, a gödi és sződi áramdíjbesze- dő, 6 örülök, hogy mint csoporttagot megismerhetem. 0 Politizált-e korábban is? — Hála istennek soha. 0 És most miért kezdte el? — Talán a tehetetlenség. A gazdasági helyzet, a tudás iránti vágy az oka. Az utóbbit úgy érti, hogy nem kapott reális történelmi ismereteket az iskolától, ez pedig gyengíti az emberekben a nemzeti öntudatot, ami különben szerinte is elválaszthatatlan az internacionalizmustól. ★ Sokszínűség. Alternatívák, másként gondolkodás — szoktuk emlegetni. A másféle nézet még szokatlan, időnként meghökkentő Törekedni kell rá. hogy megismerjük ezeket, s el tudjuk dönteni, mi az előrevivő és mi a visszahúzó bennük. Kovács T. István
