Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-16 / 273. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1988. NOVEMBER 16., SZERDA Vagyonvédelem az erdészeti üzemben A tettes általában ismeretlen Jj A Nefag ceglédi erdészeti üzeme több mint 8 ezer ^ hektáron gazdálkodik. Jókora íölddarab ez. négy város- ^ körzetet és tizenhárom közigazgatási területet ölel át, ^ csaknem harminc kilométeres körben. S, mert az er- ^ dőgazdálkodás nem egységes; hanem elszórt területeken ^ folyik, a távolságok miatt, szinte megoldhatatlan fel- ^ adata a vagyonvédelemnek a károk keletkezésének meg- előzése, illetve a szándékosság megakadályozása. Érdek- ^ lődésünk tárgya a vadállomány és az emberek által ^ okozott károk jellegzetességei, a nagyságrend, a követ- ^ kezmények, s nem utolsósorban a megelőzés lehetőséit gei, eredményei vagy eredménytelenségei. Amikor már itt sütik a kenyeret Épül Cegléden az ipartelepen a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat új kenyérgyára. A napi 16 órai üzemeléssel 27,6 tonna kapacitású sütőüzem építésének generálkivitelezője a KÉV-Metrö szolnoki építési igazgatósága (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A korai telet dalolják Hamar jött a hideg — Milyen s mekkora károkat okoz a vadállomány — kérdeztük Fajth György üzemegység-vezetőtől. Felelőtlenség — Kezdem azzal, hogy minden erdőnek megvan a vadeltartó képessége. Ha túl nagy a szaporulat, akkor nagy a kár is az erdőben. Ennek megakadályozása, megelőzése a vadgazdálkodás feladata, az erdészekkel, vadászokkal együttműködve. Területünkön a vadkár elsősorban a cseme- ítekerteket sújtja, mert az állatok előszeretettel legelik le a fiatal tölgy- és akáchajtásokat, rügyeket, mert azok nedvdúsak és táplálóak számukra. Az ilyen vadkár veszélyes lehet, mert az állatok lerágják a csemeték hajtásait, s nem tudjuk az előírt nyolc éven belül átadni az erdőt a felügyelőségnek. Néha olyan nagy kárt szenvednek a fiatal tölgyesek, hogy 20 év múlva sem lesz. abból erdő, csak el- bokrosodik. Az ilyen pusztítás ellen az idei évtől már mi is kerítéseket építünk a csemetekertek köré, vagy vadriasztó vegyszert használunk. — Es mekkora lehet a vadkár? — Csak a talajelőkészítés, tuskózás, tuskóösszetolás, mélyforgatás, gyökérfésűzés, simítás (mindez az előző erdő letermelése után) 30—32 ezer forint hektáronként, az erdősítés 5—10 ezer forint. Egy befejezett erdősítésért a fafajtától függően 48—70 ezer forintot kapunk a felügyelőségtől. Az összvagyonunk erdőben, hektáronként, 300 ezertől 1 millió forintig terjed. E számadatok birtokában ki lehet következtetni, hogy mekkora kárt jelent egy hektárnyi csemete vagy éppen erdő elpusztulása. — Végül is az emberek vagy a vadállomány okozzák a nagyobb kárt? — Mindenképpen az emberek, elsősorban a felelőtlenségük miatti erdőtüzeikkel. De nagy veszteséget okozhatnak azzal is, hogy szinte rendszeresen elbontják a csemetekerteket védő kerítéseket, elviszik a drótot az oszlopokkal együtt. Nem győzzük foltozni a kerítéseket. — Előfordult már az önök területén szándékos tűzgyújtás? . — Nem is egyszer. Csak hát ezt bizonyítani szinte lehetetlen. Ezért nincs is gyakorlata a kártérítésnek, mert a tettes soha nem kerül elő. így a szervezett tűzvédelmünk csak a már bekövetkezett baj csökkentésében képes igazán hatékonyan közreműködni. — A tavaszi nagy tűzkárról, amikor sok köbméter kitermelt fa elégett az erdészet területén, azt suttogják az emberek, hogy valakik a hiányt akarták eltüntetni. Elképzelhetőnek tartja ezt ön? — Képtelenség! A mi embereink közül egy sem lenne képes ilyesmire! Különben is, az illetékes hatóság már régen kiderítette volna az ilyen visszaélést! — válaszolt kérdéseinkre Fajth György üzemigazgató. Őrzéssel — A vadkárok megelőzéséről már beszéltünk, de hogyan lehet megakadályozni az embereket a garázdálkodásban, lopásban, gyújtogatásban — kérdeztük Sáfrány Sándor rendészeti vezetőt. — Fokozzuk az ellenőrzést saját dolgozóinkból verbuvált társadalmi aktívák bevonásával is. Újabban olyan akciókat is elrendel az üzemigazgató, amikor az indulás időpontját csak az utolsó pillanatban közli a csoportokkal, így még véletlenül sem szivároghat ki, hogy mikor, merre megyünk. — Kinn az erdőn olykor tíz kilométer távolságban nincs más, csak az őrzéssel megbízott dolgozójuk, meg mondjuk a fatolvaj, vagy utóbbiak esetleg többen. Biztos, hogy elég egy igazolvány felmutatása a szemetelők vagy éppen a tolvajok elijesztéséhez, megfogásához? — Nem. Tapasztalatból tudom, hogy milyen hatással van a fegyveres ember a másikra, aki rossz szándékkal járja az erdőt. Ez még akkor is tekintélyt ad, ha az illetőt nem sikerül tetten érni. Éppen ezért többünknek van szolgálati, sőt, önvédelmi fegyvere is. — önnek is van fegyvere? — Igen, szolgálati és önvédelmi is. Gyakrabban — Kellett már használnia mondjuk a pisztolyát akár riasztásul is? — Majdnem azt mondtam, hogy sajnos nem. Persze nem szeretném használni még riasztásra sem. De nem is került rá sor eddig, pedig több mint tíz éve vagyok rendész, és ez alatt az idő alatt egyetlen fatolvajt sem sikerült tetten érni. Ugyanis gépkocsival ma már nagyon gyorsan el lehet tűnni az erdőből jó néhány öl fával. A lopást rábizonyítani nem lehet a tettesre, ha számlával tudja igazolni, hogy tűzifát vásárolt. Sajnos, még a terepjáró gépkocsink, a CB-rádüós hálózat sem elég segítség a megelőzésben, ezért a továbbiakban sokkal gyakrabban, és többen járjuk majd a határt. Aszódi László Antal A mikor kinyitotta a szemét, szinte a hajnali pirkadattal együtt tört rá a fájdalomhullám. A gyomra görcsbe rándult, szédülés és hányinger kínozta. De azért felkelt, az idő hajtotta. Munkába kell menni! A barátnőjét kereste az albérleti szoba másik fekvőhelyén, de annak az ágya üres volt. A takarót meg sem bontották az este. Zsuzsi már megint nem jött haza, gondolta a lány. Pedig most igazán szüksége lenne rá .. Kati keserű szájízzel ván- szorgott ki a fürdőszobába, vigyázva, hogy minél kisebb zajt üssön. A házinéni rossz alvó volt, s ha megzavarták a reggeli nyugalmát, kibírha- tatlanná vált. Kati mindenkor tiszteletben tartotta az idős nő óhaját Nem úgy, mint a barátnője. Zsuzsiban gyakran munkált a kisördög. Ilyenkor zajos ébresztőket rendezett, hogy bosszantsa az asszonyt. Vagy egy hete csúnyán össze is veszett a lakás tulajdonosával. Az ki akarta tenni a szűrét, de Zsuzsi visz- szavágott. Azt mondta, hogy feljelenti, amiért albérlőket tart. s közben azt mondogatja mindenfelé, hogy az unokahúgai laknak nála. Ráadásul duplán követeli a szobabért, pedig csak ágyat kapnak cserébe. Jó, a fürdőszobát is használhatják, de azon kívül semmit...! Kati tudta, hogy a barátnője mindenre képes, de lebeszélte tervéről. Az öregasszonyt is sikerült jobb belátásra bírnia. Kicsit önmagáért is tette, hiszen nincs hová mennie. Zsuzsi könnyebb helyzetben van, fél éve iár egy sráccal, s minden jel szerint komoly a dolog. Halottak napja után csak két-három napig melegedett fel az idő az évszaknak megfelelően, azóta folyton fázik fű, fa, ember, vad, s madár. A hamar jött hideg miatt a fáknak annyi idejük sem maradt, hogy a leválasztó réteg kialakuljon a hajtásokon. Emiatt igen sok fán láthatók a levelek, szinte ráégve, „ráfagyva” a faágakra. A hideg bizonyos jeleit számos szokatlan esemény is jelezte. Rendkívül sok mezei rágcsáló tarolta a réteket, mezei pocok, hörcsög, ürge, mezei egér nagy populációi sejtették a közelgő hideget. A mezőőrök is ezekre a kártevőkre panaszkodtak, az árokpartok mellett ragadozó madarak gazdag prédára leltek, a, vércsék, ölyvek és baglyok aligha éheztek. De így maradhat-e az idő, mert ha lehetséges az, a hóval további nehézségek mutatkoznak majd az állatok életében. A talaj színén nem volt már eddig sem ritkaság a 6—9 fokos hideg, a Gerje hamar befagyott, s valószínűleg így is marad. Egyes halak nehezen viselték el a hirtelen jött hiTalán pár hét, s összeházasodnak. Egyre gyakrabban marad ki éjszakára. Biztos megint Imrénél van, gőndolta. Ahogy megnyitotta a fürdőszoba vízcsapját és előrehajolt, nemcsak a görcsös fájdalom, hanem a kétségbeesés is rátört. Mi lesz vele, ha Zsuzsi elköltözik? Nyolc hónapja laknak együtt. Amit az életről tud, azt mind a barátnőjének köszönheti. Együtt csatangoltak esténként a városban, hol moziba, hol meg táncolni indultak. Néha fiúk is csapódtak hozzájuk, de igazán egyik sem tetszett Katinak. Zsuzsi persze más volt. Váltogatta a srácokat, míg végül megállapodott Imrénél, aki villanyszerelőként dolgozott egy maszeknál. Valószínűleg nem keresett rosszul, mert kocsival járt Zsuzsiért a gyár elé, ahol dolgoztak. Igaz, csak Trabantja van, de hát azzal is el lehet jutni egv-két jó helyre. Zsuzsi gyakran elcsalta a barátnőjét, Kati ilyenkor úgy érezte, hogy fölösleges harmadik, de azért ment. Mihez is kezdett volna egyedül? Jóskát, akivel pár hétig együtt járt, napok óta nem látta, de nem is nagyon érdekelte a fiú. Mire Kati végzett a fürdőszobában, megszűnt a fájdalom a gyomrában. Kicsit még furcsán érezte magát. Gyorsan felöltözött és indult a munkába. Kint a levegőn már egészen tűrhető volt a közérzete. Amikor a gyár bejáratához ért, ismét belényilallt a fájdalom. Egy pillanatra megdeget, a télen elhúzódó, telelő fajok közül egyesek nagyon megérezték az alacsony víz- hőmersékletet is. Varjak vették át a határokat, nagyobb csapatokba verődve emberközelbe merészkedtek; a hulladékgyűjtő helyeken, utak menti pihenőhelyeken nagyobb csapatokban lakmároznak. De a hideg meglepte a kóbor állatokat is. Rossz arra gondolni, hogy ezek fertőzöttek, úgy kell tehát etetni a kóbor macskát, kutyát, hogy ezzel is számolunk. De ha be is oltatjuk a betolakodó állatokat, újbóli veszélyt szenvedhetnek el, pl. alkalmi nászuk következtében. A cinegék, őszapók sokkal szebbek és veszélytelenebbek, s a meggypiros begyű, hasú hím süvöltők hivalkodnak a bokrokon, a tojók kevésbé színpompásak, mégis együtt tartanak, legalább háromnégy hím is kísérhet egy-két tojót. E süvöltők tehát a korai telet dalolják, de talán még van remény arra, hogy Erzsébet-nap után kegyes lesz az idő hozzánk. S. D. állt, hogy összeszedje magát. Ekkor lépett mellé Zsuzsi. — Szia, mi van veled, úgy nézel ki mint egy hulla —. mondta nevetve. — Rosszul vagyok —• suttogta a lány. — Akkor menj haza. majd én szólok, hogy beteg vagy — ajánlotta Zsuzsa. Kati nem szólt semmit, csak a fejével intett nemet. Ismét enyhültek a görcsei, indulni készült. — Ezt az egy napot majd csak átvészelem — nyögte ki végül. — Holnap szombat, majd pihenek... — Te tudod — vont vállat Zsuzsa. — Biztosan elrontottad a gyomrodat... Remélem, nem tart sokáig ez a cirkusz. Tudod, hogy este táncolni megyünk, Imre elhozza az egyik haverját, külön miattad...! Jó fej, majd meglátod. Kati nem nagyon figyelt a másikra, de azért bólintott, hogy rendben. Aztán, hogy napközben megszűntek a fájdalmai. gyorsan el is feledkezett mindenről. Zsuzsi ebédidőben ugyan megkérdezte, hogy mi van vele, de a lány ekkor már vidám volt. Az esti szórakozásról, a táncról beszéltek, meg arról, hogy Zsuzsi miért nem ment haza az elmúlt éjszaka. Alig várták, hogy véget érjen a műszak. Aztán eljött az este. Kifestették magukat, farmert húztak és irány a klub. A hangos zene, a félhomány, a tánc felvillanyozta. őket. Némi csalódást okozott ugyan Katinak, Újszilvás Boltavató A napokban Űjszilváson átadták a Tápiószele és Vidéke Áfész beruházásában felújított, 200 négyzetméteres eladótérrel és szociális létesítménnyel bővített ABC-kis- áruházat, amely korszerű berendezésével, 3 millió forintos árukészlettel javítja a község kereskedelmi alapellátását. Éremtárlat A sporttörténettel foglalkozó helybeli bizottság tizedik születésnapja alkalmából spontérem-kiállítás nyílik november 18-án délután 4 órakor a ceglédi galériában. A tárlaton a Testnevelési és Sportmúzeum. valamint a ceglédi sporttörténeti gyűjtemény legszebb érmeit, plakettjeit és jelvényeit lehet megtekinteni december 2-ig. Egészségügyi fórum November 16-án, szerdán 17 órakor a Kossuth Művelődési Központ kamaratermében egészségügyi fórum lesz. A kérdésekre dr. Túri József, a Toldy Kórház igazgató főorvosa válaszol. hogy Imre egyedül üldögélt az asztalnál. A barátja kicsit később tud csak jönni, mondta. Eltelt egy óra, majd kettő, de a másik fiú nem jelentkezett. Tizenegy felé kínosan kezdte érezni magát. Imre és Zsuzsi szinte észre sem vették őt, aztán egyszerre csak közölték, hogy nekik most el kell menniük, de a lány azért csak maradjon. Kati felugrott az asztaltól és a táncolok között kiaraszolt az ajtóig. Hallotta ugyan, hogy Zsuzsi utánakiabál, de nem törődött vele. Kilépett az utcára és hazafelé indult. Hűvös volt az éjszaka. Ahogy távolodott a klubtól, a mérge is elszállt. Senki sem járt az utcán. Nem volt ugyan félős, de azért többször hátranézett. Látta, amint egy gépkocsi reflektorai közelednek felé. Nem érdekelte, ment tovább ... A sarkon jobbra fordult, aztán átvágott az úttesten. Az autó akkor ért mellé, amikor a járdára lépett. A kocsi hirtelen megállt, kinyílt a hátsó ajtaja, s valaki durván elkapta a karját. S ikítani akart, de egy kéz tapadt a szájára, s az idegen máris az autó felé vonszolta. Kati védekezett, ahogy tudott, de a másik erősebb volt. ráadásul még segítettek is neki. Ketten lökték be a kocsiba, s aztán elhajtottak. Kati csak azt látta, hogy a kormánynál egy harmadik is ül, s valamennyien részegen röhögnek. Ismét sikított, de hatalmas pofon csattant az arcán. Semmit sem tehetett, amikor a száguldó autó hátsó ülésén a sarokba szorították ... Csitári János ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Csak a hír érkezett Tanév vége volt, tán az utolsó tornaóra. Elkezdett sírni, hogy fáj a lába. A barátnője vitte haza biciklin — emlékeznek a nyúlánk, barna kislányra az osztálytársak. — Már négy hónapja nem hallottunk róla semn»t, mi van vele? — jutott eszébe egy fényes szeptember végi napon valakinek. — Hol kórházban van, hol otthon. Félévkor már jön — bizonygatta egy fiú. — Én azt hallottam, hogy nagyon sovány, az arca pedig olyan fehér, mint a hó — cáfolta egy szőke kislány. Mondták is neki az ismerősök. hogy miért n^m metrv ki a napra, de ő azt válaszolta, hogy nem teheti, mert akkor nem fog meggyógyulni. Csupa tűszúrás a karja, de azért tanul, hogy ne maradjon le tőlünk. És ráadásul a nevelőapjától még ki is kapott, ho*?v miért beteg, mert az anyja így csak vele törődik. Hívjuk el, ha hazajön a kórházból. — Jó — helyeseltek a többiek is. Vegyünk süteményt, üdítőt, csináljunk valami finomat neki, hadd érezze, hogy gondolunk rá. — Ügysem eszik már szegény, szinte semmit — szólalt meg ismét a szőke kislány. — Akkor hogyan szerezzünk neki örömöt? Egyáltalán volt valami az életében, amire szívesen emlékezhet? — nézett tanácstalanul egy fiú. — Nem hiszem, még nyaralni sem volt, talán csak a táborban — válaszolt egy cop- fos lány. — Vegyünk neki kabalaba- bát, hogv vele lehessen, amikor majd megint megszúrják a karját — hangzott az újabb ötlet. — Jó, és játsszunk el egy mesét, valami vicceset, hogy nevessen rajta. Ezzel megegyeztek a részletekben és hazamentek. Tel- tek-múltak a na«ok. — Ráérünk még próbálni, majd, ha itthon lesz, mert egy hete már nem jött haza a kórházból — állapodtak meg. Így aztán teljes erővel ráhajtott, mindenki a tanulásra, a lányok zeneiskolába, a fiúk focizni mentek délutánonként. Eltelt egy újabb hét és a nyúlánk, barna kislány helyett csak a hír érkezett, hogy ő már nem jöhet soha többé . .. Döbbenet ült a gyerekarcokra. — Most már nem tudjuk fo’vid»4ani, cú-é — szólalt meg valaki csöndesen a hátsó pádból. — Ne bánkódj, úgysem nevetett volna, biztosan elromlott már a kedve is — hangzott a vigasz valahonnét. Zimonyi Zita Önállóság(?)
