Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

FFST . »iKvveil 1988. NOVEMBER 15., KEDD 3 Parlamenti bizottságok tárgyalták Törvénytervezet a nyereségadóról Hétfőn ülést tartott az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága, valamint kereskedelmi bizottsága. Az iskolának változnia kell Kisebbségi vélemények Nagyiványi András elnökle­tével ülésezett az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsá­ga. A képviselők elsőként a kormány stabilizációs munka- programjának eddigi tapaszta­lataival foglalkoztak az írásos előterjesztés, valamint Illés Jánosnak, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettesének szóbe­li kiegészítése alapján. A je­lentésekből kitűnt: az idei eredmények a stabilizáció szempontjából nem lebecsülen-. dőek, megfelelő kiindulóalapot teremtenek a program tovább­viteléhez. Ugyanakkor azonban a gazdaság hatékonysága, strukturális változásai nem elégségesek a tartós stabilizá­cióhoz, a kibontakozás meg­alapozásához. A piaci verseny továbbra is korlátozott, a vál­lalatok a külpiaci hatásoktól nagymértékben elszigetelten működnek. Egyre világosabban látható, hogy a korábbi gazda­sági helyzet öröksége kedve­zőtlenebb, mint amivel a prog­ram kidolgozói számoltak. A következő egy-két évben — mutatott rá Illés János — a gazdaságban nem lehet számol­ni érzékelhető növekedéssel, s azzal sem, hogy a belföldön felhasználható jövedelem bő­vül. Emiatt a gazdasági stabi­lizációval együtt járó terheket az államnak, a vállalatoknak, a lakosságnak egyaránt viselniük kell. A központi lakásalappal kap­csolatban a képviselő és má­sok is kifejtették, hogy nem szerencsés a nyereség alapján számítani a befizetendő ösz- szeget, ugyanis így megint csak azok a vállalatok járnak rosszul, amelyek nyereségesen dolgoznak. Bódi János (Baranya m.) és Szalai Gyula (Fejér m.) annak a véleményének adott hangot, hogy a lakosság terheit nem szabadna tovább növelni, hi­szen már így is sok százezer ember él a létminimum köze­lében. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.) szerint az előterjesztés nem nyújt eléggé tiszta képet arról, hogy milyen helyzetben van az ország. Végül a központi műszaki fejlesztési alapról szóló tör­vényjavaslattal foglalkoztak a képviselők. Erről a témáról Müller István, az OMFB el­nökhelyettese tájékoztatta a résztvevőket. A vitában hár­man kértek szót: Kiscelli László, Képes János és Bódi János. A testület az elhangzott módosító indítványokkal elfo­gadta a törvénytervezetet, hangsúlyozva, hogy az alap működési és elosztási rendjét deklarálják a törvényben, s kapjon prioritást az elosztásnál a felsőoktatás. Az Országgyűlés kereskedel­mi bizottsága — Nyers Rezső elnökletével — tartott ülést. A testület megvitatta az általános nyereségadóról szóló törvény- tervezetet, tájékoztatót hallga­tott meg a stabilizációs prog­ram első évében várható gaz­dasági fejlődésről, valamint a társasági törvény elfogadása következtében szükségessé vált törvénymódosítási javas­latokról. A vállalkozási nyereségadóval kapcsolatos vitában Polgárdi József (Pest megye, 17. vk.) azt javasolta: ne csak a nye­reségadóval foglalkozzanak, hanem a vállalatokat érintő más elvonások alakulásával is. Madarasi Attila pénzügymi­nisztériumi államtitkár elmon­dotta, hogy az általános nye­reségadó bevezetése következ­tében több korábbi adó meg­szűnik. Ez 14—20 milliárd fo­rinttal csökkenti a költségve­tés bevételét. Ugyanakkor az idén a vállalati nyereségek várhatóan lényegesen megha­ladják a tervezettet. A belke­reskedelemben 25 milliárd fo­rint helyett az idei nyereség eléri a 36 milliárd forintot. A külkereskedelemben 10 helyett 13 milliárd forint lesz, s az iparban is több lesz a terve­zettnél, valószínűleg 30 milli­árd forint körül fog alakulni. Viszont a pénzügyi egyensúly fenntartása továbbra is alap­vető célkitűzés. A jelenlegi szá­mítások szerint, ha a pénzügyi kormányzat nem csökkenti a tervezettnél nagyobb mérték­ben a vállalati jövedelmeket, jövőre a költségvetési hiány elérheti a 60—65 milliárd fo­rintot. Pártdelegáció Umbriából Megyénk vendégei Tegnap a késő esti órákban Budapestre érkezett az Olasz Kommunista Párt Umbriai Tartományi Bizottsága delegá­ciója. A Pest megyei pártbi­zottság vendégeit Nagy Sán- dorné, a megyei pártbizottság titkára fogadta. Massimo Pia­centi, a Ternr Szövetségi Tit­kárság munkatársa és Marina Serini, az Olasz Kommunista Párt Umbriai Tartományi Bi­zottsága környezetvédelmi fe­lelőse hat napot tölt Pest me­gyében. Látogatásuk célja, hogy meg­ismerkedjenek a párt agitáci- ós és propagandamunkájával az ifjúság világnézeti nevelésé­ben. A program szerint ellá­togatnak Vácra, Visegrádra, Szentendrére, Kerepestarcsá- ra, Gödöllőre, Ráckevére s az Apaji Állami Gazdaságba is. ^ Az országos KlSZ-érte- 4 kezletre készülődés jegyé- 4 ben péntektől vasárna­pig Nagykőrösön tartották í a KISZ országos középis- ^ kólái rétegtanácsának meg- ^ beszélését. Az országos ta- 4/ nácskozás legfontosabb ta­4. pasztalatairól kérdeztük 4 Szabó Róbertét, a KISZ KB 4 tagját, a gyűlés egyik leve- zető elnökét. Elsőként arra ^ voltunk kíváncsiak, milyen ^ kérdésekről vitáztak, mi- 4f lyen problémák foglalkoz- ^ tatták a tanácskozáson írészt vevő fiatalokat. — Négy fő kérdést kell em­lítenem. Nevezetesen, mik azoik az értékek, amelyekre építhetünk a megújulás során. Ezzel szorosan összefügg a következő: melyek azok a szükséges feltételek, amelyek elősegítik az alulról jövő kez­deményezéseket. Harmadik kérdés, mi legyen a megújuló KISZ viszonya a párthoz. Vé­gül milyen legyen a viszo­nyunk az új — a KISZ-en kívüli — ifjúsági szervezetek­hez. Ez utóbbiakról gyakran vélekednek úgy, kiszabadult a szellem a palackból. Én visz- szakérdeznék, mit keres a szellem a palackban. Miért kell azt palackba zárva tar­tani ...? • Milyennek képzelik a résztvevők az ifjúság szer­vezeteit? — Olyan formációnak, amelyben a politizálással fog­lalkozó szűkebb csoport. jól megfér a szabadidő megszer­vezésére alakuló csoporttal, olyannak, amelyben az alap­egységeket a tagok az érték, érdek, érdeklődés alapján vá­lasztják meg. Érték — mond­juk — a politizálás. Érdek — lehet —, hogy ne legyen köte­lező a köpeny, s érdeklődés alapján gyülekezzenek a bé­lyeggyűjtők, hogy egy-egy példát is mondjak mindahány­ra. Rendkívül fontosnak, tar­tottuk, hogy az iskolának min­denképpen nyitnia, változnia kell. Abba az irányba kell elmozdulnia, hogy az onnan kikerülő diákok már kijárva egy önszerveződő folyamat iskoláját is, bekapcsolódhas­sanak egy ugyanilyen felépí­tésű társadalom életébe is. • — S mi lesz a helye eb­ben a szervezetben a pedagó­gusnak? — Nem valószínű, hogy ta­nár nélkül megszervezhető mindez, ám az eddigi kötő­dést meg kellene változtatni. Szorosabb és egyértelműbb vi­szonyt kívánunk, például va­lamiféle pártoló tagság for­májában. (9 Hogyan alakulhat majd a sokat emlegetett önállóság? — Az iskolákban mestersé­ges képződmény az egy osz­tály — egy alapszervezet. Sze­rintünk azonban a nehézsé­gek keresése helyett örüljünk az így létrejövő értékeknek, amik közül a legnagyobb, hogy az alulról építkezés a mit csináljunk? — típusú kérdéseket lefordítja Én mit csináljak típusúra. A képvi­seleti elvben fontos változás, hogy a majdan megalakítan­dó csoportok, szervezetek tag­ságának arányában jelenhet­nék meg felsőbb fórumokon, de ez a működéshez is kap­csolható : a közmegegyezéssel való döntéshozatal mellett megjelenik a kisebbségi véle­mények védelme is — mond­ta végezetül Szabó Róbert, a Győr Városi KISZ Bizottság politikai munkatársa. A tanácskozás egyébiránt újszerű volt abban az érte­lemben is, hogy a Központi Bizottság apparátusának je­lenlévő tagjai kifejezetten a háttérben maradtak, a szer­vezésben segédkeztek, prog­ramnyilatkozatokat másoltaik — kiszolgálták a tagokat. A munkamódszer bevált, s maga a tanácskozás lebonyolítási módja, az abban megnyilvá­nuló eddig nem tapasztalt de­mokratizmus tényleg kisza­badította a szellemet a pa­lackból. A középiskolás fia­talok élni tudtak a lehetőség­gel, s felelősen döntöttek a mozgalom megannyi fontos kérdésében. Ballal Ottó Fenyeget a beolvadás veszélye Nagykonyhai berendezések Kétszáz literes mélyhűtőpultok kondenzátorait hegeszti Ma­csuha András és Varga Lajos a Lakatos és Szolgáltató Ipari Kisszövetkezetben. A gyömrőiek által évente gyártott mint­egy 7 ezer darab ilyen nagykonyhai berendezéssel jelentős he­lyet foglalnak el a hazai előállítók között (Hancsovszki János felvétele) Örök hűség anyanyelven Nemzetiségi politikánk ér­telmében s a humanizmus, az egyetemes emberi jogok szel­lemében is a nemzetiségek jo­ga, hogy megőrizzék identitá­sukat — hangsúlyozták a fel­szólalók a TIT Országos Nem­zetiségi Tanácsának hétfőn Bu­dapesten tartott ülésén, ame­lyen a nemzetiségi törvény előkészítése során felvetődött kérdéseket vitatták meg. Dr. Samu Mihály tanszék- vezető egyetemi tanár beveze­tő előadásához kapcsolódva el­mondták: szükséges, hogy a törvényben rögzítsék a ha­zánkban élő nemzetiségek sa­játos jogait. Felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a szétszór­tan élő nemzetiségeket a be­olvadás veszélye fenyegeti. Az asszimilációt csak úgy lehet megakadályozni, ha a törvény­ben deklarált jogaik érvénye­sülhetnek, s a nemzetiségek élnek is ezekkel a jogokkal. Javasolták a többi között parlamenti nemzetiségi bizott­ság, valamint nemzetiségi ál­lamtitkárság megalakítását. Némelyek szerint a nemzetisé­gi konzultatív tanács — amely­nek megalakítását ajánlották — nem töltené be az érdek- védelmi funkciót. Fontos ugyanakkor, hogy a Művelő­dési Minisztérium nemzetisé­gi osztálya a továbbiakban is fennmaradjon a nemzetiségi oktatás és művelődés irányí­tására. A jogszabálynak szavatolnia kell a nemzetiségi jogok gya­korlása feltételeinek megte­remtését is. A nemzetiségek lakta településeken lehetővé kell tenni, hogy a nemzetisé­gek anyanyelvükön tanulhas­sanak minden tantárgyat, hasz­nálhassák anyanyelvűket a hi­vatalokban, a bíi'ósági tárgya­lásokon csakúgy, mint házas­ságkötésnél. Szajtátva Hihetnénk Kezd keményebbé válni a munkáltatói kéz. Ezt gondolja az ember, amikor azt hallja, folyik a per a munkaügyi bí­róság előtt a foglalkoztatott és a kenyéradó között. A per tár­gya a fegyelmi felelősség, illet­ve a dolgozó anyagi felelőssé­ge. Mostanában gyakrabban hallani ilyen perekről a me­gyében járva, mint korábban. Nehezebb a helyzet, fontosabb a fegyelem? Laza a gazdálko­dás kerete, tehát előtérbe ke­rül az anyagi felelősség? Már- már bólogat az ember, hiszen jó dolog a rend, a fegyelem; híján vagyunk sokszor és sok helyen. Helyes, kívánatos te­hát, ha mind többen szán-ák el magukat munkáltatóként ezeknek a megkövetelésére. A vállalatoknál, a szövetke­zeteknél, intézményeknél szer­zett tapasztalatokat azután megerősítik az átfogóbb té­nyek. Ezek egyike az, hogy a megyében lezajló munkaügyi pereknek a huszonöt-harminc százalékát teszik ki azok az el­járások, ahol a fegyelmi fele­lősségről, a foglalkoztatott anyagi felelősségérői van szó. S ez az egynegyedes, egyhar­mados arány jelentős, azaz a pereknek a meghatározó ré­szét adja. Hihetnénk tehát az előbbiek tudatában, előbb vagy utóbb pereknek, az eljárások hírének, lezajlásának nyoma, hatása lesz a munkahelyeken, a fog­lalkoztatottak magatartásán, legyenek akár ilyen-olyan be­osztottak, kis- és nagyfőnökök. Igen, ez utóbbiak is lehetnek, mióta a munkáltatói jogok a vállalati tanács, a közgyűlés birtokai lettek sok helyen. Hi­hetnénk tehát... Ne higgyünk ilyen csacskasá- gokat! Szájtátva veszi ugyanis tudomásul a hírlapíró, hogy bár a korábban említett ará­nyok igazak, csak éppen a pe­rek döntő részét a foglalkoz­tatott indítja! ö indítja, mert kikéri magának a fegyelmi el­marasztalást, s még inkább az anyagit.. . Még hogy 5?! S ha mások nem, akkor ő miért? S ez utóbbi kérdésben sok az igazság ... MOTTO Milyenek a képviselők ter­hei? — címmel parlamenti jegyzetet közölt a Pest Me­gyei Hírlap október hetediki száma. Az írás a törvényhozók megnövekedett felelősségéről szólt, s helyet kapott benne egy konkrét példa is. Vissza­utaltunk egy korábbi cikkünk­re, amelyben lapunk munka­társainak egyike a gyülekezési és egyesülési törvények terve­zeteiről vitatkozó budaörsi fórumról tudósítván így idézte az ott elhangzottakat: az ál­lampolgárok szóvá tették kép­viselőjük távollétét. Azt kér­dezték: hogyan képviseli majd érdekeiket, ha nem ismeri véle­ményüket? Elmondták azt is, hogy nem ez volt az első eset, amikor csalódniuk kellett. A képviselő az októberi ülésszak egyik szünetében lehetőséget kért lapunktól, hogy válaszol­hasson a bírálatra. Mint mon­dotta: nem azért, mert mente­getőznie kellene, hanem azért, hogy érzékeltesse, milyen te­her és felelősség nehezedik ma a képviselőkre. Kérésének a parlamenti jegyzet keretében adtunk helyt. Erre reagálva érkezett az a levél, amelyet teljes terjedelmében, változta­tás nélkül adunk közre: Tisztelt Kövess úr! Érdeklődéssel olvastam ok­tóber 7-én megjelent parla­menti jegyzetét. Fejtegetésé­nek fő mondanivalójával egyetértek, és ezt tapasztalom baráti körömben is. Hisz ma érdeklődve figyel mindenki olyan írást, amely közéletünk demokratizálódásának alakulá­sáról szól. Viszont nem értem, hogy írásának színvonalát miért rontotta le egy képviselő ki­csinyes és nem helytálló véde­kezésének beiktatásával. Hisz ahogyan ön írta. felkereste a sajtóirodán. De miért nem azt az utat választotta, hogy külön adjon lehetőséget a képviselő reagálásának közlésére (esetleg ő is megírhatta volna), és miért ment bele abba, hogy írásának stílusát ezzel meg­törje. Abban az esetben jobban ki­A minisztert igen, a képviselőt nem? Válasz egy választópolgárnak rajzolódik a képviselőnő igazi arculata — én ilyen vagyok. Ugyanis helytálló volt a múlt­kori írásuk, hogy választói elégedetlenek közéleti tevé­kenységével. Magyarázatként az elnöki tanácsi és az inter­parlamentáris uniói (sic itur ad astra) tagságát is felhozta, hogy ott több ezer ember ügye kerül elé, stb. Mindez azok számára, akik egy kicsit is is­merik az államhatalmi mecha­nizmusunkat, s az ide delegál­tak munkáját, ez a hivatkozás is komolytalan. Abban sajnos igaza van, hogy IS évig volt képviselő, és úgy hiszem, munkája két vonatkozásban merült ki. Egyrészt mindig mindent megszavazott, más­részt, kihasználva megbízatá­sát, saját kis ügyeit intézte. Ahogy nyilatkozta, „az első 12 évben még szabadságon sem volt”. Na ne vicceljünk! Ezen még az iskolás gyerekek is ne­vetnek, hisz jól tudják, hogy a két hónapos nyári vakációban még a hivatalsegéd sem jár be az iskolába. Ugyanakkor szó­beszéd tárgyát képezi az is. hogy évek óta munkahelyére sem jár be dolgozni. Nem kívánok belemenni egy súlytalan hivatalnok típus kis­iskolás szabadkozósának rész­letes taglalásába. De azt egy­értelműen visszautasítom, hogy a Hazafias Népfront városi vezetését marasztalja el. hogy nem szervezi meg a találko­zást választóival. Unjuk már, hogy beszámolóira toborozni kell az embereket, hogy virág­csokrokkal kelljen köszönteni stb. Beszámolói ne szóvirágok­ból álljanak, hanem legyen mondanivalója is, akkor to­borzás nélkül is elmegyünk. Remélem. nemsokára az ilyen automataszavazó, meg­bízatásukkal visszaélő embe­rek ideje lejár. Vagy téved­nék? Ma egy minisztert lehet kritizálni, de egy képviselőt nem? Bízom abban, hogy rövide­sen a megyei sajtó is számba veszi a helyi „hatalmasságo­kot” is, mert erősen kétlem, hogy nem tudnak ezekről. Meggyőződésem, hogy a de­mokratizálódási folyamat az önök kritikai írásainak is mi­hamarabb zöld utat biztosít. Ennek reményében üdvözli tisztelettel és kíván további hatékony publicisztikát: egy választópolgár.” Tisztelt választópolgár! Ha ön névtelen leveleket kapna, bizonyosan ugyanúgy bosszankodna, mint e sorok írója. Ezek szerkesztőségünk bevett szokásai szerint egy helyre kerülnek, s az a sze­métkosár. Talán nem veszi személyes sértésnek, de ha a borítékon senki sincs feltün­tetve feladóként, akkor min­dig felmerül a gyanú árnyéka, hogy az illető nem biztos az igazában, vagy legalábbis sa­ját szája íze szerint fésüli át a dolgokat. Persze egyéb oka is lehet annak, hogy valaki nem vállalja a véleményét. Ezt ne firtassuk, hiszen én is ugyanarra gondolok, amire ön. A magyar társadalomban megindult demokratizálódási folyamat azonban biztosíték kell hogy legyen arra: egyre kevesebb lesz a névtelen le­vél. Az eddigiekből is kiderül, hogy az ön szenvedélyesen fo­galmazott soraival kivételt tettünk. Meggvőződésünk sze­rint ugyanis nem rosszindulat vagy piszkálódás vezette tol­lát, hanem a közérdek. S ké­rem. ettől a pFlanattól kezdve vonatkoztassunk el a konkrét esettől, hiszen a parlamenti jegyzet, s az ön levele is en­nél távolabbra tekint. Indul­junk ki abból, hogy meggyő­ződése szerint a demokratizá­lódási folyamat lapunk kriti­kai írásainak is mihamarabb zöld utat biztosít. Amennyiben ön a Pest Megyei Hírlap rendszeres olvasója — s levele erre utal —, úgy egyre több ilyen írással találkozhat, s ez nem lesz másképp a jövőben sem. Az utóbbi időben nem tudok egyetlen olyan cikkről sem, amelyet valamiféle cen­zúra utalt volna vissza az író­asztal fiókjába. Ám a sajtó csak a valóságot tükrözheti vissza. A valóság pedig az, hogy miközben so­kan a lapok kritikai írásait kérik számon, kikiáltva az új­ságokat a demokrácia élharco­sának — azokkal a jogokkal sem élnek, amelyek minden magyar állampolgárt megillet­nek. Ehelyett névtelen levelet Írogatnak vagy még azt sem ... A múltkoriban egyik városunk népfrontaktivistája panaszko­dott, hogy a választópolgárok nincsenek megelégedve a kép­viselőjükkel. Ahhoz nincs bá­torságuk, hogy visszahívják, mert az kellemetlenségekkel járna ... Akkor viszont ne pa­naszkodjanak! Az elmúlt na­pokban került társadalmi vi­tára a választási törvénv mó­dosításának tervezete, önnek s a levélben említett baráti körének is megvan a lehető­sége arra. hogy véleményük kinyilvánításával segítsék a törvényalkotók munkáját. Hallassák hangjukat a majda­ni választási gyűléseken, s arra a jelöltre voksoljanak, akiben megbíznak. Szerkesztő­ségünk nevében ígérem, ken­dőzetlenül számolunk be ezek­ről. ha kell, kritizálunk is. Ahogy ön nekem hatékony publicisztikát, én önnek nem kevésbé hatékony választáso­kat kívánok. Ennek reményé­ben üdvözli: Kövess László

Next

/
Thumbnails
Contents