Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

4 1988. NOVEMBER 15., KEDD DabasI lehetőségek Iskoláktól a garzonházig Megverik, ha nem lop pudingot az ABC-bol Már a bírságnak sincs foganatja í Általánosan elterjedt nézet, hogy a kelleténél jobban '/ felduzzadt az államapparátus, s ez alól a tanácsok sem ^ kivételek. Egy biztos: a szabálysértési előadó nem pa- í naszkodliat arra, hogy nincs mit csinálnia. Az esztendő utolsó napjai­hoz közeledve egyre bizonyo­sabbá válik, hogy a tervezett fejlesztésekből mi valósult meg egy-egy településen, a megkezdett beruházások kö­zül melyek azok, amelyek befejezhetők, melyek átadása késik, s több helyen olyan is akad, amiről az anyagiak hiá­nyában egy időre le kellett mondani. Mindezeket szám­ba véve a tanácsok már a kö­vetkező év feladatait rend­szerezik. Ami a jövő év terveit il­leti. a Dabasi Tanács munka­társai is túljutottak már az első egyeztető tárgyaláson. 1989-ben 30 millió forintot használhatnak fel fejlesztésre, de ez az összeg már az igé­nyelhető hitelt is magában foglalja. A dabasiak a norma­tív fejlesztési lehetőségek és a saját források mellett több mint 4 millió forint céltámo­gatásra is számítanak. A következő esztendőben a működtetési kiadások közül előnyt élveznek az egészség- ügyi, oktatási és művelődési tárgyúak. Dabas 1989-es fej­lesztési tervében több áthúzó­dó beruházás is szerepel az új, megvalósulásra váró egyéb elképzelések mellett. — A legfontosabb teendő a megkezdett beruházások mi­előbbi befejezése — mondta dr. Lukácsné Gúlái Anna, a pénzügyi-gazdálkodási és fej­lesztési osztály vezetője. Így a gimnázium átadása, melyre előreláthatólag az első félév végéig sor kerül. Be kell fe­jeznünk a szakos rendelőin­tézet bővítését. Egy hat tan­termes — uszodával ellátott — iskola építését még az idén szeretnénk megkezdeni, csak az alapozási munkákra szer­ződtünk, ennek költsége két és fél millió forint. A beruhá­zás költségbecslés alapján előreláthatólag 40 millió fo­rintba kerül. A szociális ott­hon megyei beruházásként • épül, de a terveket mi készí­tettük el, megtörtént az ala­pozás is. A folytatás már ke­vésbé biztató, miután az épít­kezés befejezéséhez szükséges 3Ó millió forintból egyelőre mindössze 14 milliót különí­tett el a megyei tanács. A nagyobb beruházások mellett több, kisebb jelentő­ségű, talán kevésbé látványos, de a községben élőket köz­vetlenül is érintő fejlesztése­ket is terveznek. Ha lassúbb ütemben is, de folytatják a gázvezeték építését a lakos­sággal együttműködve. Még a településfejlesztési hozzájáru­lás megszavazásakor született a döntés, hogy abból minden Szentendre bolthálózata igen szűkös és elavult. Ráadásul az üzletek jelentős része magán- tulajdonban levő épületekbe települt, amelyeket a tulajdo­nosaik élve a lehetőséggel, rendre visszakövetelnek a kü­lönböző vállalatoktól. Ily módon maradt tető nél­kül a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat papír­boltja, amelyet aztán a lakos­ság nagy megkönnyebbülésére mégiscsak elhelyeztek a Pap­rikabíró utcában. Az eredmény 30 százalékos forgalomcsökkenés, hiszen a turistaáradat elkerüli a Pap­rikabíró utcát, s az ajándék- tárgyak, képeslapok a polco­kon maradnak. A helybeli la­kosok viszont jönnek, mást aligha tehetnek, mert az Is­kolai eszközöket csak itt ve­hetik meg. Az üzletet Szilágyi Ildikó vezeti, hangulata aligha ne­vezhető rózsásnak. A havi 3—400 ezer forintos forgalmat filléres árukból kell összehoz­niuk. A telefonkészülék csak porosodik a pirinyó iroda pol­cán, a posta még biztató szót évben 1 millió forintot útépí­tésre kell fordítani. Így lesz ez 1989-ben is. Sürgős lenne egy dögkút építése, és a vil­lanyhálózat bővítése is. A szűköe anyagi keretek gyarapítását telkek parcellá­zásával, ingatlanok — kúria, használaton kívüli művelődési ház — eladásával tervezik a dabasiak. — Nagy lemaradásunk van a lakásépítésben, melyet sze­retnénk pótolni. 1980-tól negyvenkettő lakást adtunk el, de mindössze huszonhatot építettünk. Ezért is tervezzük egy tizenöt lakásos garzonház építését, elsősorban egyedül­állók részére. A tanácsi össz- közműves telken felépítendő ház nyolc lakásával a tanács, héttel pedig a költségekből részt vállaló két vállalat ren­delkezik — mondta az osz­tályvezető. A lakáshoz jutás nemcsak Dabason nehéz. Így nem te­kinthető egyedinek azon da­basi fiatalasszony esete sem, aki a válás után két gyerek­kel költözött a nővéréhez. Igaz, ott már csak a kamrá­ban volt hely — panaszolta sírva a tanács folyosóján, mi­közben az illetékesre várt —, hiszen a szoba-konyhában már eddig is heten laktak. Nehezen érti meg, hogy a ta­nács nem tud segíteni. z Sokan még ma is óvatosak, í A magyarországi németek f többségében mély nyomokat j hagyott a kitelepítés, még ma ísem tudják feledni a negyven- v egynéhány éve történteket. v. Olyannyira nem, hogy több- ségiik a legutóbbi népszámlá- j iás alkalmával sem vallotta j magát nemzetiséginek. Mások j viszont bUszkén emlegetik a j hagyományőrző csoportok si- í kereit, az asszony- és férfi- í kórus, a gyermek tánccsoport í népszerűségét. Ez utóbbi va- j lóbaijg nagyon látványos, de j ahol (csak ennyivel mérhető í a nemzetiségi hagyományok í ápolása, ott nem nagyon le- # hetnek elégedettek. Nyelvében él a nemzet, de nemcsak a nemzet a nemze­tiség is. Ez utóbbiak közül a fiatalabbak jó néhányan nem ismerik a nyelvet, a har­minc-negyven évesek talán megértik az egyes kifejezése­ket, — különösen ha a szü­lőktől, nagyszülőktől gyak­ran hallották, — de nem be­szélnek csak magyarul. A nemzetiségi nyelvoktatás ei­sern tud mondani. Pedig kel­lene a „messzehalló”, mert be­betérnek nagybani vevők, s ekkor gyorsan kellene konzul­tálni a Piérttel, mi kapha­tó és mi nem. A kérdést ugyan célszerűbb lenne megfordítani; mi nem kapható és mi igen? Az utóbbi időben ugyanis ez a jellemző. Mondom a hírt Szilágyi Il­dikónak: a Felszabadulás-lakó­telepen építik a másik papír­boltot. Elbírják-e a konku­renciát? — Biztos megérezzük majd a jelenlétét. Esetleg bezá­runk. Csak néhány napja költö­zött a Halász utca I-ből a Rá­kóczi út 3-ba a Kamilla dro­géria. Mindössze hat hétig il­latozott a Duna pgrtján, de reméljük, itt a városközpont­ban hosszabb ideig marad. A Halász utca 1-ből ugyanis „ki­öntötte" az ár és szennyvíz a berendezést és a személyzetet. Az augusztus 23-i felhősza­kadás után az ajtókon és az ablakokon zúdult be a szeny- nyes ár. Nyolcvancentis ma- , gasságban hömpölygött a pad­Miről ír a Budaörs ? Nem lesz gáz A Budaörs című lap máso­dik számában Fehérváry Já­nos tanácselnök és dr. Fekete Zoltán vb-titkár így invitálja a lakosokat: „Tessék hát kí­váncsinak lenni! Nem vendég­ként, hanem a megbízó, a fel­hatalmazó jogán ott lenni de­cember 15-én Budaörs Város Tanácsának ülésén ...” Téma a kétéves munkáról szóló be­számoló és a jövő évi mun­katerv. Lizák Tiborné dr., a város művelődési osztályvezetője az iskolák arculatáról ír. Két is­kolában van testnevelési ta­gozat, az egyikben a 3. osztály­tól angolul tanulnak a gyere­kek. Rossz hír a lakosoknak, hogy a földgázprogram meg­torpant, az 1990-ig eltervezett 35 km gerincvezeték, a 2600 háztartás bekötése nem való­sítható meg, sőt, a program folytatása csakis lakossági ön­erőből lehetséges. Űj általános rendezési ter­ven dolgoznak Budaörs műsza­ki szakemberei. Ennek kere­tében szakközépiskola, posta- hivatal, szakorvosi rendelő, telefonközpont, általános is­kola, strand, sportpálya, busz- végállomás épül majd a közel­jövőben. Még egy hír: a vá­rosi kábeltévé már műkö­dik, de hamarosan fogni lehet majd az osztrák, s további négy német nyelvű tv-adó mű­sorát. A Budaörs című lap máso­dik számát ingyenesen meg lehet kapni a tanácsházán. Á. L. lentmondásai sem segítik az előrelépést, mert,amikor, volt pénz, nem volt pedagógus, mi­re ez utóbbi lesz, elfogy a pénz. Mindez csak néhány gon­dolat. amely elhangzott a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének Pest megyei kongresszusi kül­dötteinek eszmecseréjén. A vé­lemények megoszlanak, mint­ha túl nagy lenne a távolság az elvek és a gyakorlat kö­zött. Mint, ahogy az egyik küldött is mondta, az utób­bi években oly sokat mondo­gatták, nemzetiségi politikánk jó, hogy nemsokára nem lesz kinek mondani. Nincsenek könnyű helyzet­ben a kisebb, nemzetiségek lakta településeken élők. ami­kor a nemzetiségi politika szellemében tevékenykednek, sokszor anyagi és tárgyi fel­tételek hiányában. Ligeti József nyugdíjas, kó­lón. Farkasné dr. Tompa Ildi­kó, az üzletvezető, még most is a szívéhez kap, mutatván a természeti csapás idején ké­szült fotókat. A szép bútorok, illatos, finom füvek, gyógynö­vények, kozmetikumok, Natu- ra-termékek, vegyi és mosó­szerek, amint libegnek, áznak a vízben. Egyhetes megfeszített mun­kával kitakarították az üzle­tet, felmérték a 150 ezer fo­rintos kárt és kinyitottak. Há­rom nap múlva -jött az újabb égi és csatornabeli áldás. Igaz, a helyiségekben a latyak csak 20 centinél tetőzött, de a Pest Megyei Gyógyszertári Központ vezetői és a bolt dol­gozói azt mondták, ebből elég volt. A tanács segítségével talál­ták meg a Rákóczi út 3. alatt levő helyiségeket, amelyek jó­val kisebbek a réginél. Rend­be tették a szobákat, méretre vágták a bútorokat, s kinyi­tották a sokkal szerényebb boltot. A vállalat évi 30 ezer forint bérleti díjat fizet a ta­nácsnak, a forgalom azonban máris jelentősnek tűnik. V. M. Pallag Petemé, a Százha­lombattai Tanács előadója, több témával foglalkozik. Hozzátartoznak a helyiséggaz­dálkodással, a kisajátítások­kal kapcsolatos kérdések, no és a szabálysértések. S hogy munkája során, mely témák vannak túlsúlyban, nem ne­héz kitalálni. — A legtöbb gondot a sza­bálysértési ügyek jelentik — kezdi Pallag Péterné. — Rendkívül sok a lopás, s egy­re növekszik a rongálásból, a köztisztaság szabályainak megsértéséből adódó ügyek száma. Alialmi munkások Persze minden relatív. Le­het, hogy más, Százhalom­batta nagyságú városban nem tűnik soknak az a több, mint háromszáz eset, amiben ebben az esztendőben el kellett jár­ni, de azért mindenképpen elgondolkodtató egy-két szám. Tavaly egész évben alig ha­ladta meg a tulajdon elleni szabálysértések száma a két­százat. Ebben az esztendőben pedig az eltelt tíz hónap alatt már több, mint háromszáz ügyirat halmozódott fel a té­makörben. Természetesen leg­többen lopás miatt kerülnek rusvezető a szigetszentmártoni némej nemzetiség képvisele­tében vesz részt a decemberi kongresszuson. — A község lakóinak mint­egy hatvan százaléka német anyanyelvű volt a kitelepítés előtt, ma jóval kevesebben vagyunk. Éppen ezért inkább csak szerény eredményekről számolhatunk be. Az óvodá­ban egy csoportban taníta­nak németet, lehetne akár mindben is, de nincs szak­képzett óvónőnk. Az iskolá­ban is van német nyelvokta­tás, a nyolcadikosok közül a legutóbbi tanévben hárman tanultak tovább nyelvi gim­náziumban. Két iskolai tánc­csoport és a község kórusa is ápolja a nemzetiségi kulturá­lis hagyományokat. A múlt év­ben 50-en voltunk az NSZK- ban, vendéglátóink jövőre már másodszor jönnek hoz­zánk. Blaubacher József nyugdí­jas építészmérnököt, az ikla- diak választották küldöttnek a német nemzetiség kongresz- szusára. — Ikladon az általános is­kolában tanítanak németet, de az óvodában nem. Az oka óvónőhiány, pedig ha óvodás korban megismernék a nyel­vet a gyerekek, könnyebb helyzetben lennének az isko­la pedagógusai is. Vecsésről három küldött vesz részt a kongresszuson. Doró Tiborné, könyvtárvezető a következőket mondotta: — A nemzetiségi hagyomá­nyok ápolását a honismereti kör vállalta. Rendszeresen szervezünk író-olvasó találko­zókat, a fővárosban rendez­zük meg a svábbált, gyűjt­jük a régi fotókat, mintegy ezer darabot rendszereztünk eddig. Létrehoztunk egy úgy­nevezett emlékparkot, egybe­gyűjtve a német felirattal el­látott sírköveket. Az óvodá­ban egy, az iskolában két cso­portban van német nyelvok­tatás. Több tánccsoportunk is működik, óvodásoktól a dol­gozó fiatalokig. Mindezeket hallva a ki­sebb eredményeknek is örül­ni kell. Már csak azért is. mert a HNF megyei bizott­sága minden nemzetiségiek lakta települést felkért kül­döttválasztásra, de közülük négy helyen nem éltek a le­hetőséggel. tJhrin Edit be név szerint a tanács irat­tárába. — Ám az már rendkívül változó, hogy ki miért és mit lop — figyelmeztet Pallag Péterné. — Van egy réteg, amelyet bírságolhatunk nyakra-főre, aligha van foga­natja. Ezek azok az alko­holisták, akik különböző ita­lokat, legtöbbször persze pá­linkát lopnak az önkiszolgáló élelmiszerboltokból. őket akár húszezer forintig terjedő bírsággal is sújthatják, de gyakorta sikertelenül küldjük ki nekik a fizetési felszólí­tást. Elvben tizenöt napon belül ki kellene fizetniük a bírságot, de természetesen ezt nem teszik meg. Ekkor — jobb híján — a bírósághoz fordulunk, hogy letiltassuk a szabálysértésért járó összeget. Ennél tovább azonban nem­igen jutunk, hiszen ezek az emberek inkább alkalmi mun­kát vállalnak, vagy egyálta­lán nincs munkahelyük. Mi­re bírósági úton eljuttatjuk a letiltó határozatot, kiderül, hogy rég otthagyták már azt a vállalatot, amiről nekünk mint munkáltatóról tudomá­sunk volt. Vannak azonban olyanok is, akiknél szó sincs az alkohol okozta kényszerről. Ilyenek elsősorban a gyerekek, akik csokit emelnek el az ÁBC- kből. Legutóbb például pu­dinglopáson érték az egyik diákot. Egyáltalán nem szo­rult volna rá, de a nagyob­bak azt mondták, hogy meg­verik, ha nem hozza ki fize­tés nélkül a pudingot a bolt­ból. Hát ez aztán igazán nem nevezhető a szó klasszikus értelmében szabálysértésnek. Ilyenkor átadjuk az ügyet a gyámügyi kérdésekkel fog­lalkozó előadónak. Élettársi viszály Ám a lopások csak egy ré­szét képezik a több száz sza­bálysértési ügynek. Külön irathalmaz bizonyítja a ron­gálok virtuskodását. Élettár­sak teszik tönkre egymás autóját. Szerelmi féltékeny­ségből, bosszúból, ki tudja? Mindenesetre a két ember kö­zötti viszály addig fajult, hogy a hatóság kénytelen igazságot tenni köztük. Széles skálán mozog a parkrongálók műkö­Szinte majd’ mindennap Cse­pel és Szigetszentmiklós között vezet az utam, s amint elhagy­ja az autó, vagy az autóbusz a miklósi házak által közrefo­gott utcákat, tekintetemmel a lakihegyi adó tornyát kere­sem. Ha szép időben megpil­lantom a kecses építményt, megnyugodva folytatom utam. Ott a torony, ez a légies könnyedségű, magasba szökő építmény. Méltán nevezték öreg Hölgynek párizsi druszá­ja után. Ám Alexander Gusta­ve Eiffel alkotása, a Szajna- parti város jelképe pár eszten­dővel ékesebb a mi Csepel-szi­geti öreg Hölgyünknél. Sőt, a miénk magasabb is tizennégy méterrel. Építése idején, 193.3- baa a világ legmagasabb vas- szerkezeti építménye volt. Pár esztendővel ezelőtt, a solti adó indulásakor kimond­ták a halálos ítéletet a to­ronyra. Mondván, nincs szük­ség rá, sokba kerül a fenn­tartása. Micsoda harc folyt ak­kor a megőrzéséért. Végül is a Csepel-szigeti öreg Hölgy, mini ipari műemlék megme­nekült. öt év alatt közel egy­millió forintot fordítottak az állagmegóvásra, a szegecselés, a vasszerkezet felújítására, fes­tésére. De vajon mi lett abból a szép tervből, hogy múzeummá va­rázsolják az adót. Erre választ várva kopog­tam be egy ízben Horváth Ká­dési területe is. Van, aki ibaj, csuhaj 1-hangulatában ne­kiveselkedik egy kisebb mé­retű facsemetének, s azon próbálja ki erejét. Mások parkolóhelyet keresvén állnak fel a füvesített területekre. — Azt mondják azért, mert nincs is ott fű. De hogy len­ne, mikor az állandóan ott le­állított gépkocsik súlyától képtelen kiserkenni az elül­tetett fűmag? Ilyenkor egy­szerű a dolgunk, hiszen azok, akiknek sérti a szemét ez az eljárás, felírják a parkoló gépkocsik rendszámát, s el­küldik hozzánk. Notórius visszaesők Ahogy a lopások és a ron­gálások száma növekszik, úgy gyarapodik minden évben a tankötelezettség elmulasztá­sa miatt indított szabálysér­tési eljárások száma is. — Tavaly még csak két-há- rom ízben kellett beidézni ez ügyben a szülőket, de most már nem ritka, hogy hét­nyolc esetben kell eljárnunk — folytatja Pallag Péterné. — Van, aki az első bírság után figyel arra, hogy csemetéje ne maradozzon ki az iskolá­ból, de akad olyan is, akit hiába büntetünk meg ezer­ezer forintra. Legközelebb is­mét arról értesít az iskola, hogy a gyerek nem jár az órákra. Bár mostanra elér­tük, hogy egy-két távolmara­dás után szólnak nekünk, s így a diák még befejezheti az osztályt. Korábban előfordult, hogy heteket kimaradt egy- egy tanuló, s annyi hiányzása volt, hogy évismétlésre kel­lett kötelezni. Tavaly hetente négy-öt al­kalommal kellett szabálysér­tés miatt tárgyalást tartani. Ma már tíz-tizenkét alkalom­mal. Igaz, gyakran azért, mert valaki magáról megfe­ledkezve az utcán végezte el a dolgát, vagy szemetelt a metróban, közterületen italo­zott. Nagy részük notórius visszaeső, akik bármerre jár­nak az országban, valamivel biztos felhívják magukra a rendőrök, közterület-felügye­lők figyelmét. Jönnek is a be­jelentések, feljelentések az ál­landó lakóhelyre Nyíregyhá­zától Sopronig, Szegedtől Pé­csig az ország majd’ minden városából. Szaporítva ezzel az ügyiratok számát, a sza­bálysértési előadók munkáját. Fiedler Anna Mária rolyhoz, a Posta Rádió-Televí­zió Műszaki Igazgatóság laki­hegyi rádiófelügyelőségének vezetőhelyetteséhez. — Legfeljebb afféle szabad­téri múzeumot lehetne itt ki­alakítani, hiszen bejelentés nélkül ma sem lehet az adó területére lépni. A feszítőköte­lek által határolt részt polgári fegyveres őrség vigyázza — mondja Horváth Károly. — Ám, ha valakit közelebbről ér­dekel, az mindenféle felvilá­gosítást megkaphat. Sok láto­gatónk van. A TIT, az MTESZ gyakran szervez ide csoporto­kat. Legutóbb a szegedi tanár­képző diákjai jártak nálunk. — Miért ez a nagy elövigyá- za tosság? — A szóban forgó, 314 mé­teres torony mellé építettek egy százhúsz méteres anten­nát, mely a Petőfi főadója lett. A genfi egyezmény értelmében a Petőfi műsorát az 1341 ki- lohertzen sugározzuk, s ehhez a legideálisabb magasság a száz­húsz méter. A 314-est nem tudtuk volna erre használni. A különböző tárgyak műem­lékké nvilváníttatása. úgy lát­szik az értelmes elme szenve­délyévé vált, hiszen a felügye­lőség nemrégiben kérvényezte az 1948-ban üzembe helyezett adóműszerek védelem alá he­lyezését is. A patinás ipartör­téneti emlék most döntésre vár. Reméljük, ez is kedvező lesz! Mindössze hat hétig illatozott Két régi holt nyílt új helyen U. E. Sokan még mindig óvatosak Lassan nem lesz kinek mondani Ezt unokáink is látni fogják Fegyveres őrség vigyázza

Next

/
Thumbnails
Contents