Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1988. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Olykor morognak, de fizetnek A kereskedők, árusok Zsuzsikája Ilyenkor, november elején már lanyhul a váci köz­ponti piac forgalma: mind kevesebb a párafelhőt le­helő, portékáját hangos szóval kínáló kistermelő s mind több a gazda nélkül maradt, rácsos kofaasztal. Ilyenkor, mindszent után napjában többször is leül- r/ hét pihenni az aprócska melegedőhelyiségben Dora ^ Sándorné, a három helypénzszedő egyike, akit a piac í. népe — szeretete gyanánt — Zsuzsikának titulál. — Kilencven forint, Papp néni. Ha véradó, akkor egészséges! A nagykorúság jelképe lehetne y Az orvostudomány mai fejlettségi szintjén, de az elkövetke- V. zendő években is elengedhetetlen segítség lesz azoké, akik 0 hajlandóak vérüket adni embertársaikért. „Vérünket adni** — J a kifejezés valami nagyon patetikus tartalmat hordoz magá- ^ ban. Hallva azonnal a hősiességre gondolunk. Pedig a vér- adásban semmi hősiesség nincs . •. Most, ezen a késő őszi, ko­ra délelőttön — amikor a fö­löttünk tornyosuló templom órájának kismutatója hajszál­nyira áll a 9-es szám előtt — is röpke melegedőre tért be a piacfelügyelői helyiségbe Dom Sándorné. Ott leltem föl. vele beszélgettem. Tíz esztendeje — Mióta helypénzszedő, Zsuzsika? — Éppen tíz esztendeje. Mondhatnám úgy is, betyár­ból lett a pandúr, hiszen előtte évekig magam is ide, a piacra hordtam ki és érté­kesítettem a kertünkben ter­mett zöldséget, gyümölcsöt. Jól ismertek a felügyelőségen s a tanácsnál és amikor fel­kínálták ezt az állást, kapva kaptam rajta. Kényelmesebb persze nem lett az életem, hiszen reggel öt órától kezdő­dik a műszak s eltart déli egy vagy két óráig. — A hét minden napján? — Hárman vagyunk hely- pénzszedőik, így hármas for­dában dolgozom én is. Egy héten hétfőtől vasárnapig, a következőn csak kedden és pénteken, a harmadik héten pedig négy napot dolgozom. — Havonta mennyiért? — Ö, azt ne is kérdezze! Alapfizetésünk nincs, a bevé­tel 15 százaléka a helypénz- szedők fizetsége. Tavasztól őszig megvan a havi nyolc­kilencezer forint, de a téli hónapokban ennek csak töre­déke, jó esetben négy-ötszáz forint. Éves átlagban és ha­vonta körülbelül ötezer forint a jussom. A tavalyi kerese­tünket fölbruttósították — papíron... — És mi itt a gond? — Az, hogy nem a bruttó- sítofct tavalyi keresetem — 77 ezer forint — 15 százalékát fizetik, hanem az idei bevé­telét, ami sokkal kevesebb. Nekem nincs közgazdasági képzettségem, de józan ésszel kiszámítható: az idei bevétel után levont személyi jövede­lemadó miatt keresetem ala­posan megcsappant, hiszen az adót egyértelműen a bevétel után járó 15 százalékból von­ják le. Az asszonyka asztalán bi- létatömbök, különböző címle­tű helyjegyek. Kedd van, ha úgy tetszik, nagypiaci nap. Kilenc óráig mintegy ezer fo­rint értékben osztott ki hely- pénzcédulát Zsuzsika. Van itt öt, tíz, tizenöt és húsz forin­tot érő biléta is. Melyik mi­re szolgál? — Az egy-két kosárnyi, vö- dörnyi gyümölcsöt, zöldséget, virágot árusító kistermelők minimális helypénzt fizetnek, a kereskedők négyzetméteren­ként húsz forintot, a ruhások átlagban ötvenet. Januártól 25 százalékos áfá-val növe­Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): november 10-én fél 6-kor és fél 8-kor Il-es hely- áron vetítik a Nagy zűr Kis- kínában című amerikai ka­landfilmet. Rendezte: John Carpenter. Videoprogram: 17 és 19 órakor a Boleslaw Prus regé­nye nyomán készült A fáraó című lengyel film van műso­ron. kedett a helypénz, sajnos, so­kan morognak ezért, de fizet­nek. Például: ' egy kis kosár helyára tíz forint, a nagyob­bá tizenöt. Az úgynevezett gombasoron asztalra mérjük a kvótát, egy-egy gombaáru­sító akár kilencven forintot is kénytelen leszurkolni. — Jut eszembe, a nyár vé­gi váci piacot járva sok gom­baárussal találkoztam a plac- con, s egyikőjük áruja mellől sem hiányzott a szakvéle­mény. Ki ellenőrzi a Vác környéki mezők, dombaljakon termett eme fehérjedús éle­lem minőségét? — Mindhármunknak gom­baszakértői vizsgánk van, így véleményünk hiteles bizonyít­vány. — Olybá tűnik, nyáron szűk ez a piac... — Mintegy kétszáz árus­hely, azaz rácsos asztal fér el ezen a piacon, magyarán, ráfére már a bővítés. Nagy forgalmú hónapokbah a kis­termelőnek csak a földön jut hely, hogy értékesíthesse termékeit. Hadd mondjam el, három piachely van Vácott: ezenkívül a Földváry téri és a deákvári. Mind közül ez az állandó és a legnagyobb. Üres a gombasor Jóval elmúlt már kilenc óra, Dora Sándorné oldaltás­kájába rakja a jegytömböket s kimegy a gyér forgalmú piacra. Követem. Most üres a gombasor, mint gazdátlan a lengyelek, cigá­nyok nyáron birtokolta piac­sarok is. Gomba már nem te­rem, a barna bőrű csencselők is melegebb helyiségekben kötik az üzletet, s a bóvlit árulók is elmaradtak. Papp néni, a Csornádról évtizedek óta váci piacra já­ró őstermelő viszont ragasz­kodik megszokott helyéhez. Zsuzsika ránéz a két asztalt beterítő virághalmazra, s mondja az összeget: — Jaj, lelkem, Zsuzsika, de drága maga nekem! — sóhajt a néne s fizet. A szomszéd — öreg, töpö­rödött anyóka — kétkilónyi paradicsomot árul. Ráncos, időviselte az a halomnyi föld­java. Dora Sándorné tíz fo­rintot kér helypénzként. — Csak így, ránézésre? — kérdem, miközben megyünk a didergő árusok portékái előtt. — Figyelembe kell vennem, milyen az áru minősége, el tudja-e adni áruját a piac be- zártáig a néni, vagy a bá­tyó — mondja Zsuzsika. — Látja, ez a néni kihozott né­mi paradicsomot, hogy kevés­ke nyugdíja mellett legyen neki valami plusz is. Ilyen­kor humánus, ha úgy tetszik, liberális vagyok. Ezzel a gesz­tussal persze a magam zse­bébe nyúlok, csökkentem a bevételi kvótát csak azért, hogy a néni ne vigye vissza szerény kertje termékét. S ta­lán azért is, hogy ne vegyem ed a kedvét a piacjárástól. Lefutott az üzlet Egy üres asztalnál most megáll Dora Sándorné. — Ez a placc a fiamé, aki virágkertész. — mutatja. — ö most hot van? — Lefutott az üzlet, készül a novemberi ünnepekre, Er­zsébet- és Katalin-napra. — Mennyi helypénzt fizet? S kinek? — Alkalmanként ötven fo­rintot, s természetesen ne­kem, az édesanyjának ... Besze Imre Húsz évvel ezelőtt alakult meg — Erdélyi Sándor veze­tésével — a váci Musica Hu­mana Kamarazenekar. A két évtized alatt több helyi, más városbeli és határon túli sze­replés, koncertek sikeres sora bizonyította az együttes élet­revalóságát. Ez a régi fogalom mára sokat változott, talán már múzeumba is tehetjük. Nin­csenek harctéri csaták, ahol test test ellen küzdött egy ne­mes ügy érdekében. Nem is lehetnek, hiszen céljainkat sem tudjuk ilyen egyszerű kategóriák szerint különvá­lasztani. Pedig vannak dol­gok, amelyek tegnap is, ma is, holnap is egyformán be- csülendőek voltak, illetve lesznek, amelyek mindig jó cél szolgáló áldozatok marad­nak. Ilyen a véradás, amikor a testünkből önzetlenül „át­adunk” egy részt, anélkül, hogy tudnánk, mikor és ki­nek az életéért használják fel. Egyre kevesebb A véradás tehát az maradt, ami volt. A számok mégis azt mutatják, egyre kevesebben nyújtják adakozásra vénáju­kat. Talán mi magunk vál­toztunk? Erről beszélgettünk dr. Tóth Olgával, a váci vérellá­tó szolgálat főorvosával, a kö­zelgő véradók napja alkalmá­ból, amely a legutóbbi vörös­keresztes kongresszus határo­zata alapján november 27-én lesz. — Előre kell bocsátanom, hogy az ünneprontás szándé­ka nélkül kerestem föl, és kérdezem a véradás mai nép­szerűségéről. — Nem tartom ünnepron­tásnak a kérdést, inkább idő­szerűnek. El kell ismernünk ugyanis, hogy csökkent a vér­adóink száma. S ha ez a le­vett vér literjeit tekintve nem is jelent visszaesést, a ten­denciára mégis föl kell figyel­nünk. — Föltételezem, hogy nem az önök ösztönzésével van a hiba, nem hallottam még, hogy elküldték volna jelent­kezőket olyan indokkal, hogy nem érnek rá foglalkozni ve­le. Rendkívüli az a kedves­ség, amivel minden vérádöt fo­gadnak. — Mi valóban csak ösztö­nözni tudunk mindenkit. Vér­átömlesztésekre, hatékony vér- készítményekre ugyanis to­vábbra is óriási szükség van. Ezért mindent elkövetünk an­November 11-én, péh teken 19 órakor a Bartók Béla Álla­mi Zeneiskola nagytermében jubileumi hangversenyt ren­deznek. Műsoruk válogatás az elmúlt évek koncertjeinek leg­sikeresebb programjából. Az együttest Cs. Nagy Tamás, a zeneiskola igazgatója köszön­ti. nak érdekében, hogy újabb véradókat találjunk. — Bizonyíthatom, hogy a régiek megtartására is nagy figyelmet fordítanak. Bár én még nem lehetnék törzsgárda- tag, mégis a jelesebb ünne­peken már többször találtam az állomásuk üdvözlőlapját a postaládámban. — Sajnos egyesekre évente kétszer-háromszor is sor ke­rül. El kell fogadnunk tőlük a vért ahhoz, hogy meglegyen egy bizonyos tervezett meny- nyiség. Amellett, hogy három­havonta nyugodtan adható új­ra vér, nem tartom egészen rendjénvalónak. Jobban meg kellene osztani a társadalom tagjai között ezt a terhet. Egyes külföldi országokban, aki betöltötte a 18. életévét, hívás nélkül jelentkezik vér­adásra. Ez jelenti a nagyko­rúságot, a felnőtté válást, Nem pedig az, hogy köhögve, ful­dokolva bár, de megisszák az első féldecit. Mozgássérüllek javára — Jól tudom, hogy a vér­adás azáltal, hogy új vér kép­ződését serkenti, jelentősen frissíti is a szervezetet? — Ez így van. Például, ha valaki kismértékű vérszegény­ségben szenved, jobbat tesz, ha vért ad, mintsem hogy kapjon. Ez ugyanis ösztönözné a csontvelőt, felrázná az „al­vó” szervezetet. — De véradók, úgy tudom, csak egészséges emberek le­hetnek. Sokszor az előzetes la­borvizsgálatok során fény de­rül egy-egy kezdődő betegség­re is. — Igen, s ezért akiktől el­fogadjuk a vért, biztosak le­hetnek, hogy egészségesek, Amint a Váci Hírlap hírül adta, városunkban egyes ut­cák nevének megváltoztatá­sáról határoztak az illetéke­sek. Tudjuk, hogy ebben a kérdésben jelentős vita folyt, s néha merőben ellentétes né­zetek csaptak össze, hiszen a haladók és maradók harca nem ismeretlen a magyar tör­ténelemben. S ez alól miért legyen kivétel egy vidéki vá­ros? , Az utcanevek esetében már van progresszió, amely volta­képpen a tradíciók tiszteletén alapul. Várat azonban magá­ra az intézmények nevének felülvizsgálata, egyes intéz­mények elnevezése. Iskolánk, mely állítólag az Áruház utcában található, megépülése óta az Árpád Üti Általános Iskola nevet viseli. (Az írásmód csak az új he­lyesírási szabályzat érvénybe lépése óta használatos, azóta azonban csak így.) Ám a város egyetlen név nélküli általános iskolája — aho^v már fentebb is emlí­tettem — nem az Árpád úton (utcában) található. Á 2. szá­mú útról egy még köznek sem nevezhető Diák utca nyí­lik. Ennek elnevezése ugyan­úgy érthetetlen, mint az Áru­ház utcáé. Igaz, beljebb esik a főút vo­nalától ez az iskola, de az előbbi két mondvacsinált ut­cához semmi köze. Jó lenne hát, ha az Árpid néven ismert általános iskola A szokolyaiak is találkoz­hatnak olimpiai bajnok kaja- kozónkkal, Gyulay Zsolttal: a szokolyai művelődési házba hívták meg november 11-re, a helyi születésű Mekli Imre alpinistával együtt. Míg Gyulay Zsoltot — ha nem is személyesen — min­denki ismeri. Mekli Imrét ke­vesebben. A Budai Alpin Club sportolója tagja volt a Pamir akár a makk. Lehet, hogy ezért szeretik a „mindig jobb, ha én segíthetek, mint­ha én szorulnék rá” igazsá­gát a véradóink. November 20-án ennek jegyében szer­vezünk véradóbált, amelynek bevételét a mozgássérült gye­rekek javára ajánlottuk fel. — Tapasztalatai és vélemé­nye szerint miért csökkent, ha kismértékben is, a véradás népszerűsége, és mi lenne a követendő módszer? Egy üzenet — Ellentétes dolgokat ta­pasztalunk munkánk során. Egyes vezetők nem szívesen engedik el a dolgozókat mun­kaidőben, s a gazdasági kény­szerítő erők miatt ez érthető is. Aztán hallunk olyanról is, ha kiskatonákat * kérdezünk, miért nem jönnek, hogy ne­kik nem szóltak a feljebbva­lóik. S ha ez így van, nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy azt a néhány alá­írást akarják megtakarítani, amit a véradásért járó sza­badságok engedélyeire kellene írni... örömmel tapasztaljuk, hogy a városi Vöröskereszt szervezetének munkatársai olyan kollektívákat nyernek meg, amelyek eddig még nem jártak nálunk. Ilyen a Duna­kanyar Áruház és az OTP. Ígéretünk van a Naszály Áru­ház igazgatójától is, aki ha kérjük, kihirdeti dolgozói kö­zött felhívásunkat, és termé­szetesen el is engedi á jelent­kezőket. Mindezen kívül Rass- mann Miklós igazgató egy ki­rakatot is felajánlott, ahol no­vember 20—27. között véradás­ra szólító propagandanyagot állíthatunk ki. Több ilyen példára van szükségünk! — Ha megengedi, egy üze­nettel fejezném be ezt a be­szélgetést; munkatársaim ne­vében köszönöm aktív vér­adóinknak önzetlenségüket! — mondta végül dr. Tóth Olga. Dudás Zoltán Nem kívánom az általá­nos iskolák kontra MÉH- telep ügyet tovább bonyo­lítani, néhány gondolatot azonban szeretnék hozzá­fűzni a történtekhez. Lapunk szeptember 3-i számában jelent meg egy írásom a MÉH Tröszt ál­tal szervezett papírfelvá­sárlási akcióról. A váci te­lep vezetője, Török Gábor örömmel fogadott, mert mint mondotta, egy cikk mégis többet ér a legjobb hirdetésnél is. A telepve­zető ismertette az akció lényegét: az országos pa­pírhiány miatt a vállalat augusztus 15 és november 30 között magasabb áron vásárolja fel a felgyülem­lett papírhulladékot. A vá­ciak is felkészültek a vár­ható nagyobb forgalomra, kedden és csütörtökön meghosszabbították nyit­va tartási idejüket, sőt szombat délelőttönként ‘s várják a papírt. Szó esett az általános iskolák hagyo­mányosnak számító hulla­dékgyűjtéséről. Török Gá­bor elmondta, hogy na­gyon bíznak a gyerekek­ben, mert az akció sike­Bizalom? rének záloga mindenkép­pen az ő kezükben van. Hiszen az iskolák a telep legfontosabb, legszámotte­vőbb ügyfelei, tőlük kap­ják a legtöbb hasznos anyagot. A kérdés azon­ban az, hogy maguk a gyerekek hogyan bízzanak a MÉH-ben. S bár a ve­rőceiek csapatvezető taná­rának az önkényes árle­szállítással kapcsolatban nem volt igaza — valóban felhívta a MÉH a figyel­met az újságpapírok sze­lektálására, csak így fi­zetnek többet —, de a töb­bi észrevétel, panasz jogos volt. Egyszerűen érthetetlen számomra is, hogy ha egy vállalat a nagyobb haszon érdekében vagy valami más megfontolásból felvá­sárlást hirdet meg, miért nem képes biztosítani a si­kerhez feltétlenül szüksé­ges eszközöket. Egy ilyen akció terve. gondolom, nem egyik pillanatról a másikra születik. Miért nem készült fel megfele­lően a váci MÉH-telep a zökkenőmentes lebonyolí­tásra? A hulladék össze­gyűlt, de az előre megígért időpontban a gépkocsik nem álltak fel a mérlegre. Tudniillik el sem mentek a hulladékért. Ki hisz ezek után — a szintén be­harangozott — mozgó át­vevő autó „városjárásá­ban”? Abban, hogy a te­lep gépjárműve előre meg­hirdetett időpontban be­járja a négy városrészt, s összeszedi a kisebb rneny- nyiségű lakossági papír­anyagot. Nem tudom, hogy a töb­bi általános iskola meg­rendezte-e hulladékgyűjté­sét, s onnan időben el­szállították-e az árut. Bár a gyerekekből egyelőre nem halt ki a lelkesedés, ők még hiszenek a felnőt­teknek is. Az iskola ud­varán felhalmozott, szállí­tásra váró hulladék azon­ban balesetveszélyes. Az esetleges tragédiáért az is­kola fizetne nagy árat. Nem négy forintot, mint a MÉH a fekete-fehér újsá­gok kilójáért. Azt hiszem, annál sokkal többet. Széles Tamás Tisztelt Szerkesztőség! Kapjon nevet iskolánk! Gyu'ay Zsolt, Mekii Imre Sportolok Szckolyán is nevet kapna, mivel a hon­foglaló fejedelem nevét a Rá­kóczi tértől a Felszabadulás utcai elágazásáig viseli a 2. számi) útvonal, ajánlatos az iskolát az egykori utcanév alapján megnevezni. Senki nem botránkozna meg, ha Árpád Általános Iskola, netán Árpád Fejedelem Álta­lános Iskola néven kerülne be a város intézményei közé ez az immár húsz esztendeje ál­ló, hírében sem az utolsó alapfokú nevelési intézmény. Szégyellni sem kellene a név­adót, hiszen Árpád a törté­nelem tanúsága szerint a hon­foglalással egy nemzet alapjait rakta le, s ez az alap egy későbbi államisághoz, az eu­rópai kultúrához való kötő­déshez vezetett. Gondolkozzanak el ezen a névadásra felhatalmazott hi­vatali szervek! Dóra Zoltán Bal a baráti kör klubjában Focirajongóknak November 11-én, 19 órától vacsorával egybekötött sram- libál lesz a Váci Izzó MTE baráti kör Kossuth téri klub­jában. A baráti kör vezetősé­ge és a tagok minden fut­ballszerető érdeklődőt várnak a mulatságra. Belépőjegyek a helyszínen kaphatók. hegység több mint hétezer méteres csúcsát meghódító hegymászócsoportnak; élmé­nyeiről diavetítéssel egybekö­tött beszámolót tart. A közönségtalálkozóra no­vember 11-én, pénteken, 18 órai kezdettel kerül sor a szokolyai művelődési házban. ISSN 0133—2759 (Váci Htrlao) Musica Humana Jubileumi hangverseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents