Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
4 ^fif»fap 1988. OKTOBER 21., CSÜTÖRTÖK Már a jövőre gondolnak Solymáron Tervek kontra lehetőségek Nincs pénz az átköltöztetésre Füstoszlop a taksonyi hídnál Csendélet a taksonyi hídról nézve. A látványhoz nem kell kommentár (Erdős! Ágnes felvétele) Solymár napos, száraz idő- ] ben szép, barátságos község | nemcsak az idelátogatók, ha- | nem a község lakói szerint is. | De esős időben már kevesebb turista jön, s hogy akkor az útra zúduló törmelék és sár miatt milyen nehéz a közlekedés, azt már leginkább az itt élők tudják. Ezért is a VII ötéves terv egyik legfontosabb teendője a községben az útépítés és útjavítás. Erre ebben az évben 4 millió 500 ezer forintot költött a tanács. E feladat teljesítését a lakosság is sürgeti, anyagi áldozatot is vállalva a cél érdekében. Ahol szilárd burkolatú út épül, az ott lakók 8 ezer 600 forintot fizetnek be családonként. De a tanács helyzete sem sokkal könnyebb, hiszen a lakossági befizetés csak 20—25 százalékos fedezetet jelent. Nem tűr halasztást a szennyvíztisztító építése, melyet jövőre feltétlenül meg kell kezdeni. Még 1985-ben készültek el az előzetes tervek, készült tanulmányterv is egy olcsóbb és egy költségesebb megoldás ismertetésévé^, de a szükséges több mint ötmillió forint még a környező községek hozzájárulásával sem gyűlt össze. Azóta még nehezebb lett a solymáriak helyzete, hiszen Pilisvörösvár, Üröm és Pilisborosjenő más megoldást választott, kiváltak, s ezzel a pénz is kevesebb lett. De a solymáriak nem várhatnak tovább, ha másképpen nem, a fejlesztési keretek átcsoportosításával, hitelfelvétellel el kell kezdeniük a szennyvíztisztító bővítését. A Solymári Tanács évente 50 millió forintból gazdálkodik. Első hallásra soknak tűnhet az összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy ebből 42 milSzentendre. Felszabadulás. Október 27—28., este 7 óra: Hannah és nővérei. 29—30., este 7 óra: Camorra. November 1—2., délután 5 és este 7 óra: A zsaru és a szex. Dunakeszi. József Attila. Október 30., este fél 6-kor: Vissza a jövőben. Október 31 —november 1., fél 6 és fél 8- kor: Vágyrajárók. November 2., fél 6 és fél 8-kor: Légy bátor és erős. Vörös Csillag. Október 27—28., háromnegyed 6 és 8 órakor: Én szép kis mosodám. 29—30., háromnegyed 6 és 8-kor: Rövidzárlat. 31-én, háromnegyed 6 és 8- kor: Távoli kiáltás. Szigetszentmiklós. Kossuth. Október 28-án, 4 kor: Kobra, 6-kor: Híd a Kwai folyón I —II. Október 29-én 6 és 8- kor: Kobra. Október 31— november 1., este 6-kor: Pie- done Egyiptomban, este 8- kor: Camorra. Dunaharaszti. Béke. Október 27-én fél 5-kor: Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája I—II. 29.—30., fél likőr és fél 7-kor: Örült római vakáció. 31-én fél 5 és fél 7-kor: A menyasszony gyönyörű volt. November 2- án fél 5 és fél 7-kor: Tuti dolog. Budaörs. Szabadság. Október 28-án 6-kor: Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája I—II. 29-én 6-kor: Becéző szavak. 30-án 6-óra: 48 óra. Október 31—november 1. 6 óra: Kobra. Gyál. Dózsa. Október 27— 28-án fél 6-kor: Légy bátor és erős. 29-én fél 6 és fél 8- kor, 30-án pedig fél 6-kor: Trón, avagy a számítógép lázadása. 31-én fél 6 és fél 8- kor: Indiana Johnes és a végzet temploma. Ráckeve. Szabadság. Október 29-én 6 és 8 órakor: A menyasszony gyönyörű volt. 30-án 6 és 8 órakor: A Rózsa neve. 31-én 6-kor: Ben Hur I—II. November 1-jén 6 és 8 órakor: Betty Blue. Dabas. Kossuth. Október 27-én 6-kor: Zsivágó doktor I—II. 28-án 6 órakor: Szökelió forint felhasználása eleve meghatározott, hiszen ennyi szükséges az intézmények — óvodák, iskolák, orvosi rendelő — működtetéséhez, már nem is olyan sok az a pénz. Mert mire is telhet 8 millió forintból, amikor ebben az évben 4 millió 500 ezer forintba csak az útépítés került? A régi, roskatag postaépület is megérett a bontásra, bővítésére nincs lehetőség, így a tervek szerint 1990-ben kezdik meg az új postahivatal építését. Ugyancsak 1990-ig kell várni a gáz községbe érkezésére, akkorra tervezik az átadóállomás megépítését. A terveket már készítik, melyek több százezer forintos költségére is számítani kell a tanács vezetőinek. A település vonzereje még ma is nagy, sokan építkeznek, a fiatalok itt szeretnének letelepedni, családot alapítani. Az országos statisztikai adatokkal ellentétben Solymáron a gyerekvállalási kedv nem csökkent. De nemcsak a szép természeti környezet csábító, hanem az is, hogy más községekkel ellentétben itt helyben van munkalehetőség. Ez utóbbi még inkább megerősíti a rendezési terv fontosságát — melynek készítésekor a tanács ügyelt az ipari és lakóterületek elhelyezkedésére, arányára, a legsürgetőbb közműépítési feladatokra —, hiszen nem egyszerűen a jövőről van szó, hanem olyan fiatalok életéről, akik előreláthatólag több évtizeden keresztül szeretnének itt élni, hogy igazi otthonra leljenek, ne csak lakásukban, hanem a községben is. U. E. vény vonat. 29-én 6-kor: Nincs kettő négy nélkül. 30-án 4 és 6 órakor: Erotikus képregény. Nagykáta. Rákóczi. Október 27—28., este 6-kor: Sólyomasszony, 8-kor: Váratlan szerelem. 29—30., este 6-kor: A Nílus gyöngye, 8-kor: Miss Arizona. Október 31—november 1., este 6-kor: Halálraítéltek utcája, 8-kor: Sárga haj és az aranyerőd. Százhalombatta. Művelődési Központ. Október 29., 6- kor: Hanussen I—II. 30—31., 6-kor: Tuti dolog. 31—november 1-ig, 6-kor: Törvénytől sújtva. Házat bontanak: ablak nélküli, tetejétől megfosztott, padlásától szabadított négy fal — szürrealista piktorálom. Öcska holmikkal teleszórt udvarán égre feketedett, félhalott diófa sóhajt az őszi szélben; lehullott emlékleveleit vastag por fedi, a hajdani családi otthon malterpora. Dübörgő, vaskos markológép ront most a falaknak, tüskés kanala megmerül a leomlott vályoghalomban, majd törmeléket szürcsölve emelkedik a csonka falak fölé. Meglódul a fényes fogú acélfej, kinyílik szája, s köbméternyi hulladék zuhog alá a teherautó platójára. Bámész gyerekek, kíváncsi felnőttek lesik ezt a végjátékot, a lakótelep-szorította ház maradványainak eltakarítását. Tisztes távolban állnak a markológép-kavarta porfelhőtől, mely mint szürke fátyol, beborít falat, udvart, gépet, teherautót. A porta sarkán, egy keréknélküli Trabant csontváza mellett, gubancba öltözött, kortalanul öreg, borostás arcú férfi sír, szipogó orrát foszlott zsebkendőbe törli. Mozdulatlan és levéltelen, akár a föléje magasodó diófa. Ott áll a férfi, reménytelenül, mint gubbaszt túlnan a samott nélküli, ócskavassá vedlett spar- helt, melynek platóján valaRáckevénál Biofalu A tervek szerint Ráckeve határában épül meg az első hazai biofalu. A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem és a ráckevei Aranykalász Mgtsz közös vállalkozásában a MÉM anyagi támogatásával kialakuló település lakói vegyszermentes növények termesztésére, naturális élelmiszerek előállítására rendezkednek be, s a falu energiaellátásához környezetbarát, takarékos alternatív energiaforrásokat használnak fel, így többi között biogázzal, nap- és szélenergiával egészítik ki a hagyományos rendszert, s mindez egyetlen egységet alkot majd. A telep jobbára hazai tudományos műhelyekben kimunkált szabadalmak gyakorlati alkalmazásával működik, a kemikáliák nélküli növénytermesztési technológiát, illetve a biogázt hasznosító kazánt például a gödöllői agráregyetem fejlesztette ki. Mivel a világpiacon a naturális — vegyszer nélküli — élelmiszerek iránt mind nagyobb a kereslet, s háromszoros árat is szívesen megadnak érte, előreláthatóan eredményes lesz az itt élők termelő tevékenysége. A majdan 30-40 hektáron elterülő biofalu benépesítéséhez az Aranykalász Tsz különféle kedvezményeket nyújt — így például olcsó telkeket parcelláz, a házépítésbe is besegít. Ezzel egyfelől hosszú távon igyekszik a jó szakemberek idetelepülését előmozdítani, másrészt a telepen előállított termékekből jövedelmező na- túraágazatot kifejleszteni. Az első öt házat már alapozzák, jövőre pedig 32, a Budapesti Műszaki Egyetemen megtervezett, három generációnak is fedelet nyújtó otthon épül fel a biofaluban, ehhez várják a további vállalkozó kedvű, mezőgazdasághoz értő fiatal szakemberek jelentkezését. A háztájiban Gazdagondok A hetvenes évek közepétől felvirágzó háztáji termelés 1985-ben visszaesett. A termelői kedv csökkenése akkor tizenkét százalékkal vetette vissza a háztájiban megtermelt mezőgazdasági termékek mennyiségét. Az adatok bizonysága szerint azóta sem javult a helyzet — tudtuk meg Czvikli Károlytól, a Termelő- szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének gazdaságpolitikai titkárhelyettesétől. Amellett, hogy folyamatosan növekszik a termelés költsége, csökken a jövedelmezőség, a termelési kedvet tovább rontja a felvásárlás körül tapasztalható fejetlenség. A titkárhelyettes riasztó számadatokkal támasztotta alá az elmondottakat. Például egyetlen év alatt több mint tízezer tonnával esett vissza a sertéshús termelése a megyében. A legnagyobb bajt a szabályozók sűrű változása okozza. Sokan elbizonytalanodnak, amikor elvetik a magot, még nem tudhatják, milyen szabályok szerint értékesítik majd a terményt. M. T. mikor öntöttvas lábasban főtt a nagycsaládi étel. Félrebi- csaklott nyakú, rozsdás kályhacső tövében zománcverte fazék, kerékpárváz, bádoglavór, gyermekjáték — a tegnap még zsivajgó élet visszahagyott emlékei. Széttaposott veteményágyás, meghatározatlan eredetű ürülék, halom- nyi krumplihéj kormozódik szürkére az alászitáló portól. Most újra törmelékbe harap a gépfej — sisteregve zúzza a kőalapot. A bámészkodók — megunva az ismétlődő látványt — tovasietnek. Eldübörög rakományával a teherautó is, csak a földre eresztett kanahí markológép marad a tegnapi ház törmeléke mellett — s a szipogó, gubancba öltözött, porszinű arcú öregember. Rongyai közül gyűrött cigarettát és gyufát emel ki, rágyújt. A markológép kezelője odavet valami köszönésfélét, azután elsiet. Már esteledik, korai szürkület borul a színtelen romokra. Fölgyúl- nak a gyér világú sarki lámpák, sápadt neonfényük imbo- lyog az elhagyott udvaron. Az öregember görnyedve topog, Hétköznap délelőtt autózunk az 51-es úton a taksonyi híd felé, amikor hatalmas füstoszlopot pillantunk meg a túlparton, éppen úti célunk irányában. Vajon mi történhetett a híd lábánál? — meditálunk, miiközben robogunk a tűz felé. A hídról már látni lehet: hatalmas vastartályból csapnak fel a lángok. Körben több tucatnyi tűzoltó áll, néhányan ezüstfémyű azbesztruhában egészen a tűz fészkénél tevékenykednek. Szinte másodpercek alatt oltják el, s mire a kerítéshez érünk, már fehér gőzpára gomolyog ott, ahol egy-két perce még százméteres füstoszlop ágaskodott az ég felé. Csupán egy mindennapos gyakorlat szemtanúi voltunk a Tűzoltóság Országos Parancsnokságának tűzkfsérleti telepén. Imponáló látni a gyors cselekvést, a korszerű technikai eszközöket, az ösz- szehangolt tevékenységet. Mégis rossz érzésekkel távozunk a helyszínről, hiszen a csodálatos természeti környezetben, közvetlenül ,a Rácke- vei-Duna partján, üdülőtelkektől karnyújtásnyira nem szép látvány egy ilyen telep, még használaton kívül sem, hát még amikor működik. — Több évtizede használja a tűzoltóság ezt a területet — mondja Pongrácz Gábor, Szigetszentmiklós tanácselnöke. — Azóta körbeépítették az üdülők. Régóta szeretnénk visszaszerezni az értékes ingatlant, több olyan terv is volt, hogy legyen körzeti úttörőtábor ezen a helyen. Természetesen mindenki elismeri, hogy egy ilyen szennyezőforrás nem való a vízpartra, ám ezen túl alig történt valami. Ez utóbbi véleményt, mármint, hogy nem való a tűz- kísérleti telep az üdülőterületre, osztja Vágvölgyi József tűzoltó ezredes, a TOP parancsnokhelyettese is, ám azzal már vitába szállna, hogy nem történt semmi a kitelepítés érdekében. — Magunk is pontosan tudjuk, hogy el kellene költözni onnan, s nem csak azért, mert minden elővigyázatosság ellenére szennyezi a környezetet a telep. Olyan bázisra lenne szükség, ahol a legkorszerűbb technikákat is ki tudnánk próbálni biztonságosan, a lakosság és az üdülők háborgatása nélkül. Éppen ezért már kerestünk is új helyet. Ez néhány kilométerrel odább az alföldi részen, a Duna—Tisza- csatorna közelében lenne, távol minden lakott helytől. A Belügyminisztérium VII. ötéghetö limlomot, kacatokat hord egy kupacba s meggyújtja a máglyát. Kesernyés, meleg füst száll a sötét semmibe, majd hirtelen fölsejle- nek a lángok is, sercegve ha- rapdálják a vizes faágakat, a megkopott sámli deszkáit, a rongy darabokat, s a fej nélküli gumibabái. Tüze mellé guggolva melegszik a férfi, s mikor visszahúzódnak a lángok, vet még a parázsra valami éghető kacatot. Autó kanyarog elő a sötétből, reflektorával végigpásztázza a diófa alját. Fölszikrázik a markológép mozdulatlan fémteste, hosszú árnyéka a romhalmaz mellett álldogáló öregemberre nehezül. Az erős fénykévébe belesápad a máglya parazsa. Megáll a gépkocsi. Két testes, fiatal férfi kászálódik elő ajtaja mögül. Lassan lépkednek a hamvadó tűzhöz, egyikük a földre sercint. — No, elég volt a játékból, papa! — kiált a vaksin hunyorgó öreg felé. — Csak nem itt akar éjszakázni. Pökjön a tűzbe, s indulás haza. — Haza? Hozzátok, a beéves tervében szerepelt is ennek a telepnek a kialakítása, de a gazdasági helyzet közbeszólt. Mint a többi költség- vetési szervnek, a tűzoltóságnak is át kellett értékelnie a terveit, és ez a beruházás is azok sorsára jutott, amelyek anyagiak hiányában nem épülhetnek meg ebben a tervidőszakban. De éppen a lakossági panaszok nyomán, igyekeztünk olyan intézkedéseket hozni, amelyek nyomán a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzuk a környékbelieknek. Ezekről beszél Cserháti Tibor tűzoltó őrnagy, a Tűzvédelmi Kutatóintézet vezetője: — Pontosan tudjuk, hogy kellemetlen szomszédok vagyunk az üdülők számára, éppen ezért egyre ritkábban lobban fel a láng a taksonyi tonkalitba? — sírja el magát a szürke ruhacsomó, s görcsösen belekapaszkodik a diófatörzsbe. — Itt akarok maradni, ez az én otthonom! — Ne makacskodjon, vén trotyli! — röhög föl a másik ifjú, s kigombolva nadrágját, a tűzbe vizel. — Holnap kidöntik a fáját, elgyalulják a portát romostól, kacatostól. No, trappoljon a kocsiba! Az öreg fájdalomba hajlott háttal, szótlanul fordul, s lépked az autóhoz. Rátámaszkodik a hideg, deres karosszériára. — Kisemmiztetek, bitang porontyok! Eladtátok fejem fölül a házat! Betonba visztek, zárt folyosóra, sutba löktök ... Tudom, csak a nyugdíjam kell, addig lesz becsületem, míg a pénzemből törlesztitek a részleteket. Felaprítjátok azt a lakást is, aztán majd megint kivonulunk egy putriba, egy kunyhóba. De nekem már nem lesz erőm falat emelni, nekem már... Belökik a kocsiba. Tolat, megfordul az autó, reflektora végigpásztázza a diófa alját. Elhalkul, s végleg sötétbe vész a motorzaj. A magára hagyott, ködmarta udvarból semmi sem látszik, csak egy tenyérnyi, meggyalázott, pislákoló pa- rázsvirág... Besze Imre híd lábánál. Nem égetünk hétvégén, sőt hétfőn és pénteken sem. A nagyobb tűzki- sérleteket inkább átvisszük a százhalombattai bázisra. Fokozottan ügyelünk a talaj es a víz védelmére. Agyaggát- koronával dolgozunk és úgynevezett vízpárnán történik az égetés. Ennek ellenére vagy éppel azért, mert nem volt mindig ennyire elővigyázatos a telepen folyó munka, legalább félméteres mélységben olajjal szennyeződött a talaj. Tehát bármiféle hasznosítása a területnek csak drága talajcsere után képzelhető el. — Ebben az ötéves tervben tehát nem költözhet új helyére a telep. A mai gazdasági helyzet ismeretében kérdezem, van-e arra esély, hogy 1990 után elhagyják a hídnál lévő bázist? — Igaz, hogy a mai telep a külső szemlélő számára értéktelennek látszik, mégis, egy új bázis kiépítése több tízmillió forintba kerülne. Nagy összeg lesz a terület bekerítése, az alapközművek odavezetése, éppen a nagy távolság miatt. Olyan utat kell építenünk, amelyen a legmodernebb, 20 tonnás tűzoltójárművek is el tudnak járni, ötmillió forinttal már el lehetne kezdeni a munkát, ám a végösszeg legalább harmincmillió. — Mikor kaphatja vissza Szigetszentmiklós a festői környezetben található, értékes területet? — Ha sikerül áttelepíteni a tűzkísérleteket a kijelölt területre, magunk szeretnénk hasznosítani az ingatlant. El kell végezni a talajcserét és a meglévő épületek felhasználásával oktató-pihenő bázist akarunk kialakítani, tehát rendeltetésszerűen használni a szép környezetben lévő telket. Nem teljesülhet a sziget- szentmiklósiak régi vágya, a híd lábánál nem lesz úttörőtábor. A környékbeliek nyilván kevesebbel is beérnék. Például, ha még ritkábban, illetve egyáltalán nem pipálna ég felé a füstoszlop. S valószínűleg még a tűzoltóság illetékeseinél is jobban szurkolnak, hogy összejöjjön a pénz, s ezzel megszűnjön a kellemetlen szomszédság. Móza Katalin Kiűzetés a régi házból Szomorú köznapi rege
